Being a child, and sort of crawling around the house, I remember these Turkish carpets, and there were these scenes, these battle scenes, these love scenes. I mean, look, this animal is trying to fight back this spear from this soldier. And my mom took these pictures actually, last week, of our carpets, and I remember this to this day. There was another object, this sort of towering piece of furniture with creatures and gargoyles and nudity -- pretty scary stuff, when you're a little kid.
Gyerekkoromból, amikor még kúsztam-másztam a házban, emlékszem ezekre a török szőnyegekre melyeken ott voltak különböző harci jelenetek, szerelmi jelenetek. Nézzék. Ez az állat próbálja visszaszerezni a lándzsát ettől a katonától. Ezeket a fotókat édesanyám csinálta a múlt héten a szőnyegeinkről. S itt volt egy másik tárgy, ez az egyfajta emeletes bútor vízköpőkkel s meztelen lényekkel -- elég félelmetes dolgok gyerekként.
What I remember today from this is that objects tell stories, so storytelling has been a really strong influence in my work. And then there was another influence. I was a teenager, and at 15 or 16, I guess like all teenagers, we want to just do what we love and what we believe in. And so, I fused together the two things I loved the most, which was skiing and windsurfing. Those are pretty good escapes from the drab weather in Switzerland.
De amire ezekből a leginkább emlékszem az az, hogy a tárgyak történeteket mesélnek, s így a történet mesélés nagy hatással van a munkámra. S volt még egy másik hatás. 15, vagy 16 éves voltam, gondolom csakúgy mint más tinédszerek, csak azt szerettük volna csinálni amit szerettünk s amiben hittünk. S tehát, két dolgot amit a legjobban szerettem azt összehoztam, ami a síelés és a szörfözés volt. Ezek elég jó menekülési formák Svájc szürke időjárása elől.
So, I created this compilation of the two: I took my skis and I took a board and I put a mast foot in there, and some foot straps, and some metal fins, and here I was, going really fast on frozen lakes. It was really a death trap. I mean, it was incredible, it worked incredibly well, but it was really dangerous. And I realized then I had to go to design school. (Laughter) I mean, look at those graphics there. (Laughter)
Tehát megalkottam a kettő kombinációját: fogtam a síléceket s egy deszkát, ráraktam néhány pántot, néhány fém kapcsot, s ott voltam én, gyorsan száguldva a befagyott tavakon. Ez egy halálos csapda volt. Úgy értem, fantasztikus volt, nagyon jól ment, de hihetetlenül veszélyes volt. S aztán rájöttem, hogy design suliba kell mennem. (Nevetés) Nézzék azokat a grafikákat! (Nevetés)
So, I went to design school, and it was the early '90s when I finished. And I saw something extraordinary happening in Silicon Valley, so I wanted to be there, and I saw that the computer was coming into our homes, that it had to change in order to be with us in our homes. And so I got myself a job and I was working for a consultancy, and we would get in to these meetings, and these managers would come in, and they would say, "Well, what we're going to do here is really important, you know." And they would give the projects code names, you know, mostly from "Star Wars," actually: things like C3PO, Yoda, Luke. So, in anticipation, I would be this young designer in the back of the room, and I would raise my hand, and I would ask questions. I mean, in retrospect, probably stupid questions, but things like, "What's this Caps Lock key for?" or "What's this Num Lock key for?" You know, that thing? "You know, do people really use it? Do they need it? Do they want it in their homes?" (Laughter)
Tehát elmentem egy design suliba. Mindez a 90-es évek elején volt, mikor végeztem s láttam akkoriban valami nagyszerű dolgot történni a Silicon Valley-ben, tehát ott akartam lenni. Láttam amint a számítógépek bejönnek az otthonainkba. S hogy meg kell változniuk, hogy az otthonainkban lehessenek. Tehát találtam magamnak munkát, egy tanácsadónál dolgoztam, ahol rendszeresen voltak olyan megbeszélések, amikre a vezetők is eljöttek, s ezt mondták: "Nos, amit mi itt fogunk most csinálni, az rendkívül fontos." S a projekteknek kód neveket adtak, legfőképpen a StarWars-ból, olyat mint: C3PO, Yoda, Luke. Tehát ott voltam mint egy fiatal tervező, a terem hátuljában felemeltem a kezem, s kérdéseket tettem fel. Így visszatekintve valószínűleg buta kérdéseket, olyat mint hogy "Mire való a Caps Lock" billentyű? vagy "Mire való a Num Lock billentyű?" "Tudják, az a valami?" De tényleg, használják azt valójában az emberek? Szükségük van rá? Szeretnék azt, hogy az otthonaikban legyen? (Nevetés)
What I realized then is, they didn't really want to change the legacy stuff; they didn't want to change the insides. They were really looking for us, the designers, to create the skins, to put some pretty stuff outside of the box. And I didn't want to be a colorist. It wasn't what I wanted to do. I didn't want to be a stylist in this way. And then I saw this quote: "advertising is the price companies pay for being unoriginal." (Laughter)
Azt vettem észre, hogy nem szerettek volna valójában változtatni az öröklött dolgokon; nem akartak változtatni a belső tartalmon. Azt szerették volna tőlünk, a tervezőktől, hogy megalkossuk a külső burkolatot, hogy rakjunk néhány csinos dolgot kívülre. De én nem dekorálni szerettem volna. Ez nem az volt amit én csinálni akartam. Nem stylist akartam ilyen formában lenni. S aztán megláttam ezt az idézetet: " A reklám az ár amit a cégek fizetnek, mert nem eredetiek" (Nevetés)
So, I had to start on my own. So I moved to San Francisco, and I started a little company, fuseproject. And what I wanted to work on is important stuff. And I wanted to really not just work on the skins, but I wanted to work on the entire human experience. And so the first projects were sort of humble, but they took technology and maybe made it into things that people would use in a new way, and maybe finding some new functionality.
Tehát el kellett indítanom a saját cégemet. San Francisco-ba költöztem s elindítottam egy kis céget, a Fuseproject-et. És a fontos dolgokon szerettem volna dolgozni. Nem csak a külsőn szerettem volna dolgozni, hanem az egész emberi élményen. Az első projektek nagyon egyszerűek voltak, de technológiát használtak s talán olyan dolgokká alakították amit az emberek új módon használtak, s néhány új funkciót találtak.
This is a watch we made for Mini Cooper, the car company, right when it launched, and it's the first watch that has a display that switches from horizontal to vertical. And that allows me to check my timer discretely, here, without bending my elbow. And other projects, which were really about transformation, about matching the human need. This is a little piece of furniture for an Italian manufacturer, and it ships completely flat, and then it folds into a coffee table and a stool and whatnot. And something a little bit more experimental: this is a light fixture for Swarovski, and what it does is, it changes shape. So, it goes from a circle, to a round, to a square, to a figure eight. And just by drawing on a little computer tablet, the entire light fixture adjusts to what shape you want.
Ez egy karóra amit a Mini Cooper-nek, az autógyártó cégnek készítettünk, pontosan mikor bemutatták, s ez az első karóra aminek a kijelzője változik vízszíntesről függőlegesre. Ez lehetővé teszi, hogy ellenőrizzem az időt diszkréten, anélkül, hogy behajlítanám a könyökömet. S más projektek is a valódi transzformációról szóltak, megfelelni az emberi szükségleteknek. Ez egy bútor egy olasz gyártónak ami teljesen laposan szállítható, s aztán kihajtható egy dohányzó asztallá, vagy egy sámlivá, vagy bármivé. S valami kissé kísérletezőbb: ez egy beépített világítás a Swarovskinak; ami a formáját tudja változtatni. Tehát körből gömbölyű lesz, aztán négyzetté, majd nyolcszöggé alakul, s azáltal, hogy egy kis számítógép panelre rajzolsz, az egész világítás alkalmazkodik a formához amit szeretnél.
And then finally, the leaf lamp for Herman Miller. This is a pretty involved process; it took us about four and a half years. But I really was looking for creating a unique experience of light, a new experience of light. So, we had to design both the light and the light bulb. And that's a unique opportunity, I would say, in design. And the new experience I was looking for is giving the choice for the user to go from a warm, sort of glowing kind of mood light, all the way to a bright work light. So, the light bulb actually does that. It allows the person to switch, and to mix these two colorations. And it's done in a very simple way: one just touches the base of the light, and on one side, you can mix the brightness, and on the other, the coloration of the light.
S végül, a levél lámpa Herman Millernek. Ez egy elég elmélyült folyamat volt, körülbelül 4,5 évig tartott. De igazán szerettem volna kreálni a fény egyedi élményét, a fény egy új élményét. Tehát meg kellett terveznünk a világítást s a villanykörtét is. S ez egy különleges lehetőség a designban, mondhatnám. És az új élmény amit kerestem az a használónak adni egy választási lehetőséget, egy meleg, egyfajta ragyogó hangulatvilágítástól egészen egy fényes munkahelyi világításig. S a villanykörte valójában ezt is csinálja. Megengedi a személynek, hogy változtassa s keverje ezt a két árnyalatot. S ez egy egészen egyszerű módon van megoldva: meg kell érinteni a világítótest alapját s az egyik oldalon keverni tudod a világítás fényességét, s a másik oldalon, a fény színezését.
So, all of these projects have a humanistic sense to them, and I think as designers we need to really think about how we can create a different relationship between our work and the world, whether it's for business, or, as I'm going to show, on some civic-type projects. Because I think everybody agrees that as designers we bring value to business, value to the users also, but I think it's the values that we put into these projects that ultimately create the greater value. And the values we bring can be about environmental issues, about sustainability, about lower power consumption. You know, they can be about function and beauty; they can be about business strategy. But designers are really the glue that brings these things together.
Tehát mindezen projektek rendelkeznek egy nagyon emberi oldallal, s azt gondolom designerekként arról kell valójában gondolkodnunk, hogy hogyan tudunk létrehozni egy másfajta kapcsolatot a munkánk s a világunk között, függetlenül attól, hogy ez üzlet, vagy egyfajta városi-jellegű projekt, mint ahogy ezt meg is fogom mutatni. Mert azt gondolom, hogy mindenki egyetért azzal, hogy tervezőkként mi értéket hozunk az üzletnek, s értéket a használóknak is, s azt gondolom, hogy ezen értékek amit a projektekbe rakunk azok, amik aztán valamikor még nagyobb értéket hoznak létre. S az értékek amiket hozunk szólhatnak környezeti problémákról, fenntarthatóságról, alacsonyabb energia felhasználásról. Szólhatnak funkcióról és külcsínyről; szólhatnak üzleti stratégiákról. De a tervezők azok akik ezeket valójában összehozzák.
So Jawbone is a project that you're familiar with, and it has a humanistic technology. It feels your skin. It rests on your skin, and it knows when it is you're talking. And by knowing when it is you're talking, it gets rid of the other noises that it knows about, which is the environmental noises.
Tehát, a Jawbone projekt amit már ismerhetnek, s van egy humánus technológia benne. Érzékeli a bőrödet; pihen a bőrödön, érzékeli amikor beszélnek s azáltal, hogy érzékeli mikor beszélnek, kiszűri azon háttérbeli zajokat amiket felismer, melyek környezeti zajok.
But the other thing that is humanistic about Jawbone is that we really decided to take out all the techie stuff, and all the nerdy stuff out of it, and try to make it as beautiful as we can. I mean, think about it: the care we take in selecting sunglasses, or jewelry, or accessories is really important, so if it isn't beautiful, it really doesn't belong on your face. And this is what we're pursuing here.
S a másik dolog ami humánus a Jawbone-nal kapcsolatban az, hogy elhatároztuk, hogy kihagyunk minden technikai dolgot, s minden más stréber dolgot is belőle, s próbáljuk olyan gyönyörűvé tenni amennyire lehet. Gondoljanak csak bele; nagy gonddal kiválasztani napszemüvegeinket, vagy ékszereinket, vagy más kiegészítőinket, az nagyon fontos, így ha a Jawbone nem gyönyörű, nem tartozik valójában az arcodhoz. S ez az amire mi nagyon ügyeltünk itt.
But how we work on Jawbone is really unique. I want to point at something here, on the left. This is the board, this is one of the things that goes inside that makes this technology work. But this is the design process: there's somebody changing the board, putting tracers on the board, changing the location of the ICs, as the designers on the other side are doing the work. So, it's not about slapping skins, anymore, on a technology. It's really about designing from the inside out. And then, on the other side of the room, the designers are making small adjustments, sketching, drawing by hand, putting it in the computer. And it's what I call being design driven. You know, there is some push and pull, but design is really helping define the whole experience from the inside out.
Ahogy a Jawbone-on dolgozunk az igazán különleges. Szeretnék valamire rámutatni itt a bal oldalon. Ez az alaplap, az egyik dolog amely belekerül, s ami valójában működteti a technológiát. S ez a tervezési folyamat: hogy valaki megváltoztatja az alaplapot, megváltoztatja az integrált áramkörök helyét, ahogy a másik oldalon a tervezők végzik a munkájukat. Tehát ez nem arról szól többé, hogy a technológiára bőrt húzunk, hanem arról, hogy valóban megtervezünk valamit kívülről-belülről. S aztán a terem másik végében a tervezők kis változtatásokat hoznak létre, skiccelés, rajzolás kézzel, bevinni azt a számítógépbe, s ez az amire azt mondom, hogy design által vezetett. Tudják, van mindenféle huzavona, de a design valóban segít meghatározni a teljes élményt kívülről befelé.
And then, of course, design is never done. And this is -- the other new way that is unique in how we work is, because it's never done, you have to do all this other stuff. The packaging, and the website, and you need to continue to really touch the user, in many ways. But how do you retain somebody, when it's never done? And Hosain Rahman, the CEO of Aliph Jawbone, you know, really understands that you need a different structure. So, in a way, the different structure is that we're partners, it's a partnership. We can continue to work and dedicate ourselves to this project, and then we also share in the rewards.
S természetesen a design soha sincs befejezve. S ez az az új dolog ami különleges, ahogyan dolgozunk, hogy a design sohasem befejezett, mert mindenféle más dolgot is kell csinálni. A csomagolás, a website, s még folytatni kell azért, hogy valóban elérjünk a közönséghez különböző módokon. De hogy tartjuk meg a klienst, amikor a termék soha sincs készen? S Hosain Rahman, az Aliph Jawbone CEO-ja igazán érti, hogy valóban szükség van egy másfajta struktúrára. Tehát egyfajta más struktúra, ahol partnerek vagyunk, ez egy együttműködés. Folytathatjuk a munkát, s beleáshatjuk magunkat a projektbe, s aztán mi mind osztozunk a jutalomban.
And here's another project, another partnership-type approach. This is called Y Water, and it's this guy from Los Angeles, Thomas Arndt, Austrian originally, who came to us, and all he wanted to do was to create a healthy drink, or an organic drink for his kids, to replace the high-sugar-content sodas that he's trying to get them away from. So, we worked on this bottle, and it's completely symmetrical in every dimension. And this allows the bottle to turn into a game. The bottles connect together, and you can create different shapes, different forms. (Laughter) (Applause) Thank you. (Applause)
S itt van egy másik projekt, egy másfajta partnerkapcsolat. Ennek a neve "Y Water" s ő Thomas Ardnt, Los Angelesből, aki eredetileg Ausztriából való, s aki eljött hozzánk, mert szeretett volna egy egészséges italt alkotni, valami természetes organikus dolgot a gyerekeinek, hogy helyettesítse a cukros üdítőket amit szeretett volna megvonni tőlük. Tehát kidolgoztuk ezt az üveget, ami teljesen szimmetrikus minden nézetből. S ez lehetővé teszi, hogy a palackot egy játékká formáljuk. A palackok összekapcsolódnak, s különböző alakokat alkothatnak, különböző formákat. (Nevetés) (Taps) (Köszönöm) (Taps)
And then while we were doing this, the shape of the bottle upside down reminded us of a Y, and then we thought, well these words, "why" and "why not," are probably the most important words that kids ask. So we called it Y Water. And so this is another place where it all comes together in the same room: the three-dimensional design, the ideas, the branding, it all becomes deeply connected. And then the other thing about this project is, we bring intellectual property, we bring a marketing approach, we bring all this stuff, but I think, at the end of the day, what we bring is these values, and these values create a soul for the companies we work with. And it's especially rewarding when your design work becomes a creative endeavor, when others can be creative and do more with it.
S amint ezt tettük, a palack fejjel lefelé egy "Y"-ra emlékeztetett minket s azt gondoltuk, hogy azok a kérdések,hogy "Miért?" "Miért nem?" valószínűleg a legfontosabbak amit a gyerekek feltesznek. Tehát elneveztük "Y Water"-nek. Ez egy másik mód ahol minden egy helyen jön össze: a 3D-s design, az ötletek, a branding, s ezek mind összekapcsolódnak. S a másik dolog ezzel a projekttel kapcsolatban, hogy beleviszünk szellemi értéket, egy marketing megközelítést, s összehozzuk mindezt, s a nap végén, összehozzuk mindezen értékeket, s ezen értékek kreálnak egyfajta lelket a cégeknek akikkel együtt dolgozunk. S ez akkor igazán kielégítő, amikor a munka amit terveztél egy kreatív erőfeszítésé válik s mások is a kreativitásukkal még többet tudnak vele kezdeni.
Here's another project, which I think really emulates that. This is the One Laptop per Child, the $100 laptop. This picture is incredible. In Nigeria, people carry their most precious belongings on their heads. This girl is going to school with a laptop on her head. I mean, to me, it just means so much. But when Nicholas Negroponte -- and he has spoken about this project a lot, he's the founder of OLPC -- came to us about two and a half years ago, there were some clear ideas. He wanted to bring education and he wanted to bring technology, and those are pillars of his life, but also pillars of the mission of One Laptop per Child. But the third pillar that he talked about was design. And at the time, I wasn't really working on computers. I didn't really want to, from the previous adventure. But what he said was really significant, is that design was going to be why the kids were going to love this product, how we were going to make it low cost, robust. And plus, he said he was going to get rid of the Caps Lock key -- (Laughter) -- and the Num Lock key, too.
Itt van egy másik projekt, ami mindezzel versenybe száll. Ez az egy laptop egy gyereknek, a 100 dolláros laptop. Ez a fotó hihetetlen. Nigériában az emberek a fejükön hordják a legfontosabb tárgyaikat. Ez a lány az iskolába megy a laptoppal a fején. Ez nekem olyan sokat számít. S mikor Nicholas Negroponte -- s ő sokat beszélt a projektről, ő az OLPC alapítója -- eljött hozzánk körülbelül két és fél évvel ezelőtt, volt néhány ötlete. Szeretett volna összehozni oktatást, technológiát s az életének minden pillérét, s természetesen az egy laptop egy gyermeknek misszióját. De a harmadik pillér amiről beszélt az a design volt. S akkoriban nem igazán dolgoztam számítógépeken. Nem igazán szerettem volna, a korábbi tapasztalatok miatt. De amit mondott az nagyon fontos volt, az, hogy a design az amiért a gyerekek szeretni fogják a terméket. Ez által fogjuk alacsony költségvetésűvé tenni, szilárddá, s ezen felül el akarta hagyni a Caps Lock billentyűt -- (Nevetés) -- s a Num Lock billentyűt is.
So, I was convinced. We designed it to be iconic, to look different. To look like it's for a kid, but not like a toy. And then the integration of all these great technologies, which you've heard about, the Wi-Fi antennas that allow the kids to connect; the screen, which you can read in sunlight; the keyboard, which is made out of rubber, and it's protected from the environment.
Tehát meggyőzött. Ikonikusra terveztük, hogy különlegesen nézzen ki, hogy úgy nézzen ki, gyerekeknek való, de nem mint egy játék. S a beillesztése mindezen nagyszerű ismert technológiáknak, a WiFi antennák, amik lehetővé teszik a gyerekeknek, hogy egymással kapcsolódjanak; a képernyő amit napfényben is láthatsz, a billentyűzet ami gumiból készül, s a környezettől védve van.
You know, all these great technologies really happened because of the passion and the OLPC people and the engineers. They fought the suppliers, they fought the manufacturers. I mean, they fought like animals for this to remain they way it is. And in a way, it is that will that makes projects like this one -- allows the process from not destroying the original idea. And I think this is something really important.
Tudják mindezen nagyszerű technikai megoldások amiatt történhettek mert szenvedélyesek voltak a munkájuk iránt mind az OLPC emberei, mind a mérnökök. Küzdöttek a szállítókkal, küzdöttek a kivitelezőkkel. Úgy értem állatként küzdöttek azért, hogy minden úgy maradjon, ahogy az meg lett tervezve. S ez teszi lehetővé olyan projekteknek mint ez is, hogy a folyamat ne tegye tönkre az eredeti ötletet. S azt gondolom ez valami nagyon fontos dolog.
So, now you get these pictures -- you get up in the morning, and you see the kids in Nigeria and you see them in Uruguay with their computers, and in Mongolia. And we went away from obviously the beige. I mean it's colorful, it's fun. In fact, you can see each logo is a little bit different. It's because we were able to run, during the manufacturing process, 20 colors for the X and the O, which is the name of the computer, and by mixing them on the manufacturing floor, you get 20 times 20: you get 400 different options there. So, the lessons from seeing the kids using them in the developing world are incredible.
Tehát most, hogy látják ezeket a képeket -- felkelnek reggel, s látják ezen embereket Nigériában s látják őket Uruguay-ban a számítógépeikkel; s Mongóliában. S nyilvánvalóan elmozdultunk a krémszíntől -- úgy értem színesek; vidámak. Sőt láthatják, hogy minden logó egy picit más. S ez azért van mert sikerült a gyártás alatt, 20 színt kapni az X-re s az O-ra, ami a számítógép nevét jelzi, s ezek keverése a gyártás alatt 20x20 variációt adott; összesen 400 különböző lehetséges kombináció van. Csodálatos látni a gyerekeket amint használják ezeket a fejlődő világban.
But this is my nephew, Anthony, in Switzerland, and he had the laptop for an afternoon, and I had to take it back. It was hard. (Laughter) And it was a prototype. And a month and a half later, I come back to Switzerland, and there he is playing with his own version. (Laughter) Like paper, paper and cardboard.
Ő az unokaöcsém, Anthony Svájcban; egy délutánra megkapta a laptopot, de aztán vissza kellett vennem. Nem volt egyszerű. (Nevetés) Ez egy prototípus volt. S másfél hónappal később, mikor megint Svájcban jártam, ott volt ő, a saját verziójával játszott. (Nevetés) Egy papírból meg kartonból készülttel.
So, I'm going to finish with one last project, and this is a little bit more of adult play. (Laughter) Some of you might have heard about the New York City condom. It's actually just launched, actually launched on Valentine's Day, February 14, about 10 days ago. So, the Department of Health in New York came to us, and they needed a way to distribute 36 million condoms for free to the citizens of New York. So a pretty big endeavor, and we worked on the dispensers. These are the dispensers. There's this friendly shape. It's a little bit like designing a fire hydrant, and it has to be easily serviceable: you have to know where it is and what it does. And we also designed the condoms themselves.
Nos, lassan befejezem az utolsó projekttel, ami egy főleg felnőtteknek való játék, (Nevetés) Néhányan talán már hallottak a New York városi óvszerről. Nemrég vezették csak be, pontosan Valentin napkor. Február 14-én, 10 napja. Tehát a New York-i Egészségügyi Központ megkeresett minket, mert kellett nekik egy módszer arra, hogy szét tudjanak osztani ingyen 36 millió óvszert New York város lakóinak. Tehát elég nagy volt az erőfeszítés, s mi a terjesztésükön dolgoztunk; ezek az adagolók. Itt van ez a barátságos forma. Egy kicsit olyan mint egy tűzcsapot tervezni, könnyen hozzáférhető kell, hogy legyen, tudnod kell merre van s mit csinál. S magukat az óvszereket is mi terveztük.
And I was just in New York at the launch, and I went to see all these places where they're installed: this is at a Puerto Rican little mom-and-pop store; at a bar in Christopher Street; at a pool hall. I mean, they're being installed in homeless clinics -- everywhere. Of course, clubs and discos, too. And here's the public service announcement for this project. (Music) (Laughter) Get some. (Applause)
S éppen New Yorkban voltam amikor elindították, s elmentem megnézni mindazon helyeket ahová ezeket beépítették. Ez egy kicsi családi üzletnél van, egy bárnál a Christopher Street-nél, S mindenfelé hajléktalan szállóknál is be vannak építve. S természetesen bároknál, kluboknál is. S ez a nyilvános hirdetése ennek a projektnek. (Zene) (Nevetés) Vegyenek párat! (Taps)
So, this is really where design is able to create a conversation. I was in these venues, and people were, you know, really into getting them. They were excited. It was breaking the ice, it was getting over a stigma, and I think that's also what design can do. So, I was going to throw some condoms in the room and whatnot, but I'm not sure it's the etiquette here. (Laughter) Yeah? All right, all right. I have only a few. (Laughter) (Applause) So, I have more, you can always ask me for some more later. (Laughter) And if anybody asks why you're carrying a condom, you can just say you like the design. (Laughter)
Tehát ez az ahol a design képes párbeszédet teremteni. Ott voltam ezen helyeken, s az emberek valóban nagyon szerették volna megszerezni ezeket. Izgatottak voltak. Megtörte a jeget, túllépett egy megbélyegzésen, s szerintem ez egy másik dolog, amire a design képes. Tehát én szerettem volna szétosztani néhány óvszert a teremben, de nem tudom, hogy ez-e itt az etikett. (Nevetés) Ok, ok. De csak néhány van nálam. (Nevetés) (Taps) Van nálam még néhány, még kérhetnek belőlük később. (Nevetés) Ha bárki megkérdi miért hurcolnak magukkal óvszert, mondhatják, hogy csak tetszik a design. (Nevetés)
So, I'll finish with just one thought: if we all work together on creating value, but if we really keep in mind the values of the work that we do, I think we can change the work that we do. We can change these values, can change the companies we work with, and eventually, together, maybe we can change the world. So, thank you. (Applause)
Tehát egy gondolattal fogom most befejezni: ha mindannyian azon dolgozunk, hogy értéket hozzunk létre, ha valóban a szemünk előtt tartjuk a munkánk értékeit, szerintem megváltoztathatjuk a munkát amit csinálunk. Megváltoztathatjuk az értékeket, a cégeket akikkel dolgozunk, s aztán talán valamikor együtt meg tudjuk változtatni a világot. Nos, köszönöm. (Taps)