So, imagine that you take a 19-hour, very long drive to Disney World, with two kids in the back seat. And 15 minutes into this 19-hour trip, the immutable laws of nature dictate that you get the question: "Are we there yet?"
Mindenki képzelje el, hogy egy hosszú, 19 órás útra indul Disney Worldbe, két gyerekkel a hátsó ülésen. 15 perc múlva a természet örökérvényű törvényének megfelelően elhangzik a kérdés: "Ott vagyunk már?"
(Laughter)
(Nevetés)
So you answer this question a hundred more times, easily, in the negative, but you finally arrive. You have a wonderful, wonderful, wonderful trip. You drive 19 long hours back home. And when you get there, the police are waiting on you. They accuse you of committing a crime that occurred while you were away in Florida. You tell anybody and everybody who will listen, "I didn't do it! I couldn't have done it! I was hanging out with Mickey and Minnie and my kids!" But no one believes you. Ultimately, you're arrested, you're tried, you're convicted and you are sentenced. And you spend 25 years in jail, until someone comes along and proves -- has the evidence to prove -- that you actually were in Florida when this crime was committed. So.
Lazán megválaszolja a kérdést még százszor, tagadólag, aztán végre megérkeznek. Csodálatos, mesés utazásban van részük. Hazafelé is vezet 19 hosszú órát. Amikor megérkeznek, a rendőrség várja önt, egy bűncselekmény elkövetésével vádolják, amely akkor történt, amikor Floridában volt. Elmondja boldog-boldogtalannak, aki csak meghallgatja: "Nem én voltam! Nem is lehettem volna! Hiszen Mickey-vel, Minnie-vel és a gyerekeimmel lógtam!" De senki sem hisz önnek. Végül letartóztatják – tárgyalásra viszik, elítélik, és kiszabják a büntetést. Aztán 25 évet ül börtönben, mígnem valaki jön, és bebizonyítja – megvan rá a bizonyítéka –, hogy ön valóban Floridában volt, amikor a bűncselekményt elkövették. Nos.
So, I'm a Harvard Law professor, and the last several years, I have worked on winning the release of innocent people who've been wrongfully convicted -- people like Jonathan Fleming, who spent 24 years, eight months in jail for a murder that was committed in Brooklyn, New York, while he was in Disney World with his kids. How do we know this? Because when he was arrested, among his property in his back pocket was a receipt -- time-stamped receipt that showed that he was in Disney World. That receipt was put in the police file, a copy of it was put in the prosecutor's file, and they never gave it to his public defender. In fact, nobody even knew it was there. It just sat there for 20-some-odd years. My team looked through the file, and we found it, did the rest of the investigation, and figured out someone else committed the crime. Mr. Fleming was in Disney World, and he is now released.
A Harvard jogászprofesszora vagyok, és az elmúlt években azon dolgoztam, hogy kiharcoljam azoknak az ártatlan embereknek a szabadon bocsátását, akiket tévesen ítéltek el, mint például Jonathan Fleminget, aki 24 évet és nyolc hónapot töltött börtönben egy gyilkosságért, amelyet a New York-i Brooklyn negyedben követtek el, miközben ő Disney Worldben volt a gyerekeivel. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy amikor letartóztatták, a hátsó zsebében lévő dolgai közt volt egy nyugta – egy időpecsétes nyugta –, amelyből kiderült, hogy Disney Worldben volt. Ezt a nyugtát beletették a rendőrségi aktába, egy másolatot pedig az ügyész aktájába, ám soha nem adták oda a kirendelt védőnek. Igazából senki sem tudta, hogy ott van. Egyszerűen csak ott lapult huszonvalahány évig. A munkatársaim átnézték az aktát, és megtalálták, majd a további nyomozás során rájöttünk, hogy valaki más követte el a bűncselekményt. Mr. Fleming Disney Worldben volt, és most szabad.
Let me give you a little bit of context. So about three years ago, I got a call from the Brooklyn District Attorney. He asked whether I'd be interested in designing a program called a "conviction review unit." So I said yes. A conviction review unit is essentially a unit in a prosecutor's office where prosecutors look at their past cases to determine whether or not they made mistakes. Over the course of the first year, we found about 13 wrongful convictions, people having been in jail for decades, and we released all of them. It was the most in New York history. The program is still going on, and they're up to 21 releases now -- 21 people who spent significant time behind bars.
Hadd adjak egy kis háttér-információt. Kb. három évvel ezelőtt felhívott a brooklyni kerületi ügyész. Megkérdezte, hogy érdekelne-e egy program kidolgozása, melynek elnevezése: "ítélet-felülvizsgálati csoport". Igent mondtam. Az ítélet-felülvizsgálati csoport lényegében egy részleg az ügyészi hivatalon belül, ahol az ügyészek megvizsgálják korábbi ügyeiket, hogy nem követtek-e el hibákat. Az első évben körülbelül 13 téves ítéletet találtunk, olyan embereket, akik évtizedekig ültek börtönben, de most mindannyiukat szabadlábra helyeztettük. Ez volt a legtöbb ilyen eset New York történetében. A program még mindig fut, és már 21 szabadlábra helyezésnél tartunk. 21 emberről van szó, akik jelentős időt töltöttek rács mögött.
So let me tell you about a couple other of the men and women that I interacted with in the course of this program. One name is Roger Logan. Mr. Logan had been in jail 17 years and wrote me a letter. It was a simple letter; it basically said, "Professor Sullivan, I'm innocent. I've been framed. Can you look at my case?" At first blush, the case seemed like it was open and shut, but my research had shown that single-witness identification cases are prone to error. It doesn't mean he was innocent, it just means we ought to look a little bit closer at those cases.
Hadd meséljek másokról is, akikkel kapcsolatba kerültem a program során. Egyikük Roger Logan. Mr. Logan 17 évet töltött börtönben, majd írt nekem egy levelet. Egyszerű levél volt, igazából csak ennyit írt: "Sullivan professzor, ártatlan vagyok. Rám kenték a dolgot. Megvizsgálná az ügyemet?" Első pillantásra az ügy egyértelműnek tűnt, de a kutatásaim során arra jutottam, hogy az egy szemtanú által végzett azonosítások gyakran tévesek. Ez még nem jelenti azt, hogy ártatlan, csak annyit, hogy az ilyen ügyeket alaposabban meg kell vizsgálnunk.
So we did. And the facts were relatively simple. The eyewitness said she heard a shot, and she ran to the next building and turned around and looked, and there was Mr. Logan. And he was tried and convicted and in jail for 17-some-odd years. But it was a single-witness case, so we took a look at it. I sent some people to the scene, and there was an inconsistency. And to put it politely: Usain Bolt couldn't have run from where she said she was to the other spot. Right? So we knew that wasn't true. So it still didn't mean that he didn't do it, but we knew something was maybe fishy about this witness. So we looked through the file, a piece of paper in the file had a number on it. The number indicated that this witness had a record. We went back through 20 years of non-digitized papers to figure out what this record was about, and it turned out -- it turned out -- the eyewitness was in jail when she said she saw what she saw. The man spent 17 years behind bars.
Így is tettünk. A tények viszonylag egyszerűek voltak. A szemtanú azt mondta, hallott egy lövést, majd elfutott a következő épülethez, megfordult, hátranézett, és ott volt Mr. Logan. Eljárást indítottak ellene, elítélték, és kb. 17 évig börtönben volt. Mivel az ügyben csak egy szemtanú volt, átnéztük. Kiküldtem pár embert a helyszínre, és ellentmondásokra bukkantunk. Finoman szólva: Usain Bolt sem tudott volna a nő által említett helyről átrohanni a másikra. Igaz? Ezért tudtuk, hogy ez nem igaz. Ez még mindig nem jelentette azt, hogy nem Mr. Logan a tettes, viszont megtudtunk valamit, ami gyanússá tette a tanút. Ezért átnéztük az aktát, és egy darab papíron volt egy szám. A szám arra utalt, hogy a szemtanúnak priusza volt. Húsz évre visszamenőleg néztünk át papíralapú dokumentumokat, hogy kiderítsük, miért szerepel a nyilvántartásban, és kiderült. Kiderült, hogy a szemtanú éppen börtönben volt, amikor állítása szerint látta, amit látott. Mr. Logan 17 évet töltött rács mögött.
The last one is a case about two boys, Willie Stuckey, David McCallum. They were arrested at 15, and their conviction was vacated 29 years later. Now this was a case, once again -- first blush, it looked open and shut. They had confessed. But my research showed that juvenile confessions without a parent present are prone to error. The DNA cases proved this several times.
Az utolsó ügy két fiúról szól, Willie Stuckey-ról és David McCallumról. 15 éves korukban tartóztatták le őket, az ítéletet pedig 29 évvel később semmissé nyilvánították. Ez ismét olyan eset volt, amely első pillantásra azonnal lezárható ügynek tűnt. Bevallották. A kutatásaim azonban azt mutatják, hogy a fiatalkorúak vallomásai – ha nincs jelen szülő – gyakran tévesek. A DNS-vizsgálatot igénylő ügyeknél ez sokszor bebizonyosodott.
So we took a close look. We looked at the confession, and it turned out, there was something in the confession that those boys could not have known. The only people who knew it were police and prosecutors. We knew what really happened; someone told them to say this. We don't exactly know who, which person did, but any rate, the confession was coerced, we determined. We then went back and did forensics and did a fulsome investigation and found that two other, much older, different heights, different hairstyle, two other people committed the crime, not these two boys.
Szóval alapos vizsgálatot végeztünk. Átnéztük a vallomást, és kiderült, hogy volt benne valami, amit a fiúk nem tudhattak. Valami, amit kizárólag a rendőrök és az ügyészek tudhattak. Egyből világos volt, mi történt valójában: valaki mondta nekik, hogy ezt mondják. Nem tudjuk pontosan, hogy ki volt az, aki mondta, de mindenesetre a vallomást kikényszerítették, ezt állapítottuk meg. Akkor nekiálltunk újra, és törvényszéki vizsgálatot, illetve átfogó nyomozást végeztünk, és arra jöttünk rá, hogy két másik – sokkal idősebb, más testmagasságú, eltérő hajviseletű –, szóval két másik személy követte el a bűncselekményt, nem pedig ez a két fiú.
I actually went to court that day, for what's called a "vacatur hearing," where the conviction is thrown out. I went to court; I wanted to see Mr. McCallum walk out of there. So I went to court, and the judge said something that judges say all the time, but this took on a really special meaning. He looked up after the arguments and said, "Mr. McCallum," he said five beautiful words: "You are free to go." Can you imagine? After just about 30 years: "You are free to go." And he walked out of that courtroom.
Még aznap bírósághoz fordultam, és egy ún. "semmisségi eljárást" kértem, ahol az ítéletet semmissé nyilvánítják. A bírósághoz fordultam; látni akartam, hogy Mr. McCallum kisétál onnan. Szóval a bírósághoz fordultam, és a bíró mondott valamit, amit a bírók rendszeresen mondanak, de akkor különleges jelentéssel bírt. A bizonyítás után felnézett, és azt mondta: "Mr. McCallum,..." – gyönyörű szavakat mondott – "ön szabadon távozhat." El tudják ezt képzelni? Közel harminc év után: "Ön szabadon távozhat." Ő pedig kisétált a tárgyalóteremből.
Unfortunately, his codefendant, Mr. Stuckey, didn't get the benefit of that. You see, Mr. Stuckey died in prison at 34 years old, and his mother sat at counsel table in his place. I'll never forget this the rest of my life. She just rocked at the table, saying, "I knew my baby didn't do this. I knew my baby didn't do this." And her baby didn't do this. Two other guys did it.
Sajnos a vádlott társának, Mr. Stuckey-nek nem származott előnye ebből. Tudják, Mr. Stuckey meghalt a börtönben, 34 éves korában. Az édesanyja ott ült a pulpitus előtt, az ő helyén. Amíg élek, emlékezni fogok erre. Csak ringatta magát az asztalnál, és azt mondogatta: "Tudtam, hogy nem az én kicsikém tette. Tudtam, hogy nem az én kicsikém tette." Tényleg nem az ő kicsikéje tette. Hanem két másik fickó.
If there's anything that we've learned, anything that I've learned, with this conviction integrity work, it's that justice doesn't happen. People make justice happen. Justice is not a thing that just descends from above and makes everything right. If it did, Mr. Stuckey wouldn't have died in prison. Justice is something that people of goodwill make happen. Justice is a decision. Justice is a decision. We make justice happen.
Ha van valami, amit megtanultunk, illetve, amit én megtanultam az ítéletek helyességét felülvizsgáló munka során, az az, hogy az igazság nem hullik csak úgy az ölünkbe. Az igazságot nekünk kell megteremteni. Az igazság nem olyan dolog, ami csak úgy alászáll odafentről, és mindent helyrehoz. Ha így lenne, akkor Mr. Stuckey nem a börtönben halt volna meg. Az igazság olyasvalami, aminek a jószándékú emberek szereznek érvényt. Az igazság egy döntés. Az igazság egy döntés. Mi szerzünk érvényt az igazságnak.
You know, the scary thing is, in each of these three cases I described, it would have only taken just an extra minute -- an extra minute -- for someone to look through the file and find this receipt. Just one -- to look through the file, find the receipt, give it to the public defender. It would have taken someone just a minute to look at the video confession and say, "That cannot be." Just a minute. And perhaps Mr. Stuckey would be alive today.
Tudják, az a félelmetes, hogy mindhárom ismertetett ügyben csak egyetlen plusz percbe került volna valakinek – egyetlen plusz percbe –, hogy átnézze az aktát, és megtalálja azt a nyugtát. Egyetlenegybe, hogy átnézze az aktát, megtalálja a nyugtát, és átadja a kirendelt védőnek. Valakinek csak egyetlen percébe került volna, hogy megnézze a vallomásról készült felvételt, és azt mondja: "Ez nem lehetséges." Csak egy perc! Akkor Mr. Stuckey talán még ma is élne.
It reminds me of one of my favorite poems. It's a poem that Benjamin Elijah Mays would always recite, and he called it "God's Minute." And it goes something like this: "I have only just a minute, only 60 seconds in it, forced upon me, can't refuse it, didn't seek it, didn't choose it. But it's up to me to use it. I must suffer if I lose it, give account if I abuse it. Just a tiny little minute, but eternity is in it."
Erről egyik kedvenc versem jut eszembe. Az a vers, amelyet Benjamin Elijah Mays gyakran idézett, és úgy nevezte: "Isten perce". Valahogy így szól: "Egyetlen percem van csupán, 60 szekundum – belekényszerültem, nincs visszaút. Nem az én kérésem, nem az én választásom, de rajtam áll, hogy miként használom. Szenvedek, ha elherdálom, számot adok, ha elbaltázom. Egyetlen, apró perc csupán, de ott van benne az örökkévalóság."
If I were to charge each and every one of us, I would want to say something like, "Every day, every day, take just one extra minute and do some justice. You don't have to -- I mean, some people spend their careers and their lives, like public defenders, doing justice every day. But in your professional lives, whatever you do, take time out to just do some justice. Make a colleague feel better. If you hear something that's sexist, don't laugh, speak up. If someone is down, lift them up, one extra minute each day, and it'll be a great, great place.
Ha feladatot kéne adnom mindannyiunknak, akkor valami ilyesmit mondanék: "Mindennap, minden egyes nap, csak egyetlen percet szánjanak rá, hogy tegyenek egy kis igazságot. Önöknek nem kell – úgy értem, vannak, akik a pályafutásukat és az egész életüket azzal töltik, például a kirendelt védők – mindennap igazságot szolgáltatni. De hivatásuk gyakorlásakor, bármit is csinálnak, fordítsanak időt arra, hogy tegyenek egy kis igazságot. Vigasztalják meg kollégájukat! Ha hallanak valami szexista megjegyzést, ne nevessenek, hanem emeljenek szót ellene! Ha valaki maga alatt van, szerezzenek neki örömet! Mindennap csak egyetlen perc, és a világ remek hely lesz.
I want to show you something. Now, above me is a picture of David McCallum. This is the day he was released from prison. After 30 years, he got to hug a niece he had never been able to touch before. And I asked him then, I said, "What's the first thing you want to do?" And he said, "I just want to walk on the sidewalk without anybody telling me where to go." Wasn't bitter, just wanted to walk on the sidewalk.
Szeretnék mutatni valamit. Van itt felettem egy kép David McCallumról. Azon a napon készült, amikor kiengedték a börtönből. Harminc év után megölelte az unokahúgát, akit azelőtt soha nem érinthetett meg. Aztán azt kérdeztem tőle: "Mit szeretne először csinálni?" Azt mondta: "Csak sétálni akarok az utcán anélkül, hogy bárki megmondaná, hova menjek." Nem volt keserű, csak sétálni akart az utcán.
I spoke to Mr. McCallum about two weeks ago. I went to New York. It was on the two-year anniversary of his release. And we talked, we laughed, we hugged, we cried. And he's doing quite well. And one of the things he said when we met with him is that he now has dedicated his life and his career to ensuring that nobody else is locked up unjustly.
Kb. két héttel ezelőtt beszéltem Mr. McCallummal. Elmentem New Yorkba. Ez szabadon bocsátásának második évfordulóján történt. Beszélgettünk, nevettünk, megöleltük egymást és sírtunk. Egészen jól van. A találkozónkon többek között azt mondta, hogy annak szenteli életét és hivatását, hogy többé senki mást ne csukhassanak le igazságtalanul.
Justice, my friends, is a decision.
Az igazság, barátaim, egy döntés.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)