A handful of species on Earth share a seemingly mysterious trait: a menstrual cycle. We're one of the select few. Monkeys, apes, bats, humans, and possibly elephant shrews are the only mammals on Earth that menstruate. We also do it more than any other animal, even though its a waste of nutrients and can be a physical inconvenience. So where's the sense in this uncommon biological process? The answer begins with pregnancy. During this process, the body's resources are cleverly used to shape a suitable environment for a fetus, creating an internal haven for a mother to nurture her growing child. In this respect, pregnancy is awe-inspiring, but that's only half the story. The other half reveals that pregnancy places a mother and her child at odds. As for all living creatures, the human body evolved to promote the spread of its genes. For the mother, that means she should try to provide equally for all her offspring. But a mother and her fetus don't share exactly the same genes. The fetus inherits genes from its father, as well, and those genes can promote their own survival by extracting more than their fair share of resources from the mother. This evolutionary conflict of interests places a woman and her unborn child in a biological tug-of-war that plays out inside the womb. One factor contributing to this internal tussle is the placenta, the fetal organ that connects to the mother's blood supply and nourishes the fetus while it grows. In most mammals, the placenta is confined behind a barrier of maternal cells. This barrier lets the mother control the supply of nutrients to the fetus. But in humans and a few other species, the placenta actually penetrates right into the mother's circulatory system to directly access her blood stream. Through its placenta, the fetus pumps the mother's arteries with hormones that keep them open to provide a permanent flow of nutrient-rich blood. A fetus with such unrestricted access can manufacture hormones to increase the mother's blood sugar, dilate her arteries, and inflate her blood pressure. Most mammal mothers can expel or reabsorb embryos if required, but in humans, once the fetus is connected to the blood supply, severing that connection can result in hemorrhage. If the fetus develops poorly or dies, the mother's health is endangered. As it grows, a fetus's ongoing need for resources can cause intense fatigue, high blood pressure, and conditions like diabetes and preeclampsia. Because of these risks, pregnancy is always a huge, and sometimes dangerous, investment. So it makes sense that the body should screen embryos carefully to find out which ones are worth the challenge. This is where menstruation fits in. Pregnancy starts with a process called implantation, where the embryo embeds itself in the endometrium that lines the uterus. The endometrium evolved to make implantation difficult so that only the healthy embryos could survive. But in doing so, it also selected for the most vigorously invasive embryos, creating an evolutionary feedback loop. The embryo engages in a complex, exquisitely timed hormonal dialogue that transforms the endometrium to allow implantation. What happens when an embryo fails the test? It might still manage to attach, or even get partly through the endometrium. As it slowly dies, it could leave its mother vulnerable to infection, and all the time, it may be emitting hormonal signals that disrupt her tissues. The body avoids this problem by simply removing every possible risk. Each time ovulation doesn't result in a healthy pregnancy, the womb gets rid of its endometrial lining, along with any unfertilized eggs, sick, dying, or dead embryos. That protective process is known as menstruation, leading to the period. This biological trait, bizarre as it may be, sets us on course for the continuation of the human race.
A földön alig néhány fajnak van egy látszólag rejtélyes közös jellemzője: a menstruációs ciklus. Mi is egyike vagyunk a kevés kiválasztottnak. A majmok, a főemlősök, a denevér, az ember és talán az elefántcickány az egyedüli emlősfajok, melyek menstruálnak. Mi többször menstruálunk a többi állatfajnál, sőt, rengeteg tápanyagot veszítünk vele, és kellemetlen testi tünetekkel is járhat. Mi értelme hát ennek a különös biológiai folyamatnak? A válasz a terhességgel kezdődik. Ennek során a test okosan használja fel erőforrásait, hogy megfelelő környezetet teremtsen a magzatnak, és belső menedéket nyújtson az anyának fejlődő gyermeke táplálásához. E tekintetben a terhesség bámulatra méltó, de ez még nem minden. A terhesség szembe is állítja az anyát és gyermekét. Ahogy minden élőlény, úgy az emberi test is arra fejlődött ki, hogy szétszórja a génjeit. Az anya számára ez azt jelenti, hogy minden utódjának egyenlő esélyt kell biztosítania. Az anya és magzata génjei viszont eltérőek. A magzat az apa génjeit is örökli, és azok a gének úgy biztosíthatják túlélésüket, hogy a kelleténél több erőforrást vonnak el az anya szervezetéből. Ez az evolúciós érdekütközés biológiai kötélhúzásra kényszeríti az anyát és magzatát, és ez a méhen belül zajlik. Ennek a belviszálynak egyik résztvevő eleme a méhlepény, az a magzati szerv, mely az anya vérkeringéséhez csatlakozik, és ezen keresztül jut tápanyaghoz a fejlődő magzat. A méhlepényt a legtöbb emlősnél az anyai sejtek veszik körül. Ez a határ teszi lehetővé, hogy az anya szabályozza az átjutó tápanyagmennyiséget. De az ember és néhány más faj esetében a méhlepény közvetlen kapcsolatban áll az anya keringési rendszerével: egyenesen a véráramba torkollik. A magzat a méhlepényen keresztül hormonokat pumpál az anya artériáiba, ettől azok nyitva maradnak, és biztosítják a folyamatos tápanyagáramlást a vérből. Ezzel a korlátlan hozzáféréssel tud hormonokat előállítani, melyek emelik az anya vércukorszintjét, tágítják az artériáit, és növelik a vérnyomását. A legtöbb emlős anya szükség esetén kilökheti vagy felemésztheti magzatát, az embernél azonban, ha már a magzat közvetlenül kapcsolódik a véráramhoz, súlyos vérzés lehet a következménye annak, ha megszakad ez a kapcsolat. Ha a magzat rosszul fejlődik vagy meghal, az anya egészsége is veszélybe kerül. A magzat növekedése egyre több erőforrást igényel, ez súlyos fáradtságot okozhat, magas vérnyomást, kialakulhat cukorbetegség és terhességi toxémia is. E kockázatok miatt a terhesség mindig hatalmas és olykor veszélyes vállalkozás. Ezért érthető, hogy a testnek alaposan oda kell figyelnie az embrióra, hogy tudja, melyiket érdemes megtartani. Itt lép a képbe a menstruáció. A terhesség az úgynevezett implantációval kezdődik, ekkor az embrió beágyazódik a méh falán lévő méhnyálkahártyába. Ennek az a funkciója, hogy megnehezítse az implantációt, így csak az egészséges embriókból lehetnek túlélők. De ezáltal az is eldől, hogy a legéletrevalóbb embriók evolúciós visszacsatolási hurkot hoznak létre. Az embrió bonyolult, tökéletesen időzített hormonális párbeszédbe elegyedik arról, hogyan változzon meg a méhnyálkahártya, hogy lehetővé tegye a beágyazódást. Mi történik, ha egy embrió elbukik a vizsgán? Lehet, hogy továbbra is kapcsolódik, sőt akár benn is maradhat a méhnyálkahártyában. Ahogy lassan elhal, fertőzésveszélynek teszi ki az anyát, és olyan hormonális jeleket küldhet, melyektől lelökődnek az anya szövetei. A test úgy védi ki ezt a problémát, hogy minden lehetséges kockázatot elvet. Minden tüszőrepedésnél, amikor nem következik be egészséges terhesség, a méh megszabadul a felesleges nyálkahártya-mennyiségtől, a nem megtermékenyített petesejtektől, a beteg, haldokló vagy elhalt embrióktól. Ez a védő folyamat maga a menstruáció, ez vezet a havi ciklushoz. Lehet, hogy bizarrnak tűnik ez a biológiai jelenség, de ez tart meg minket az emberi faj fennmaradásának útján.