I'm here today to start a revolution. Now before you get up in arms, or you break into song, or you pick a favorite color, I want to define what I mean by revolution. By revolution, I mean a drastic and far-reaching change in the way we think and behave -- the way we think and the way we behave. Now why, Steve, why do we need a revolution? We need a revolution because things aren't working; they're just not working. And that makes me really sad because I'm sick and tired of things not working. You know, I'm sick and tired of us not living up to our potential. I'm sick and tired of us being last.
Ma azért vagyok itt, hogy egy forradalmat indítsak el. Mielőtt fegyvert fognátok, vagy dalra fakadnátok, vagy megválasztanátok kedvenc színeteket, meghatároznám, hogy mit értek forradalom alatt. Forradalom alatt egy hathatós és messzemenő változást értek, a gondolkodás- és viselkedésmódunkban -- a módban, ahogy gondolkozunk és viselkedünk. De Steve, miért van szükségünk forradalomra? Azért van szükségünk forradalomra, mert a dolgok nem működnek; egyszerűen nem működnek. És ez nagyon elszomorít, mert belefáradtam a nem működő dolgokba. Belefáradtam abba, hogy nem használjuk ki a lehetőségeinket. Belefáradtam abba, hogy utolsók vagyunk.
And we are last place in so many things -- for example, social factors. We're last place in Europe in innovation. There we are right at the end, right at the bottom, last place as a culture that doesn't value innovation. We're last place in health care, and that's important for a sense of well-being. And there we are, not just last in the E.U., we're last in Europe, at the very bottom. And worst of all, it just came out three weeks ago, many of you have seen it, The Economist. We're the saddest place on Earth, relative to GDP per capita -- the saddest place on Earth. That's social. Let's look at education. Where do we rank three weeks ago in another report by the OECD? Last in reading, math and science. Last. Business: The lowest perception in the E.U. that entrepreneurs provide benefits to society. Why as a result, what happens? The lowest percentage of entrepreneurs starting businesses. And this is despite the fact that everybody knows that small business is the engine of economies. We hire the most people; we create the most taxes. So if our engine's broken, guess what? Last in Europe GDP per capita. Last. So it's no surprise, guys, that 62 percent of Bulgarians are not optimistic about the future. We're unhappy, we have bad education, and we have the worst businesses.
És annyi mindenben vagyunk utolsók -- például a társadalmi tényezőkben. Utolsó helyen vagyunk Európában az újításban. Ott vagyunk a legvégén, a lista legalján, utolsó helyen, mint egy kultúra, amelyik nem értékeli az újítást. Utolsó helyen vagyunk az egészségügyben, és az fontos a jólét érzetéhez. És ott vagyunk, nemcsak utolsók az E.U.-ban, de utolsók vagyunk egész Európában, a lista legalján. És a legrosszabb hír alig három hete jelent meg, sokan láttátok talán a The Economist-ban. Mi vagyunk a legszomorúbb hely a Földön, az egy főre eső GDP-re vonatkozólag -- a legszomorúbb hely a Földön. Ezek voltak a társadalmi tényezők, lássuk az oktatást. Hanyadikak lettünk három hete az OECD egy másik jelentésében? Utolsók olvasásban, matekban és tudományokban, utolsók. Üzlet: A legkevesebbre értékeljük az E.U.-ban azt, hogy a vállalkozók hasznot hoznak a társadalomnak. Mi ennek a következménye? A legalacsonyabb százalékban vannak az induló vállalkozók. És mindez annak ellenére, hogy mindenki tudja, a kisvállalkozás a gazdaság hajtóereje. Mi alkalmazzuk a legtöbb embert, mi termeljük ki a legtöbb adót. És ha a hajtóerővel baj van, mi történik? Utolsók vagyunk Európában az egy főre jutó GDP-ben. Utolsók. Tehát nem meglepetés, hogy a bolgárok 62 százaléka nem optimista a jövőt illetően. Boldogtalanok vagyunk, rossz az oktatásunk, és nekünk vannak a legrosszabb vállalkozásaink.
And these are facts, guys. This isn't story tale; it's not make-believe. It's not. It's not a conspiracy I have got against Bulgaria. These are facts. So I think it should be really, really clear that our system is broken. The way we think, the way we behave, our operating system of behaving is broken. We need a drastic change in the way we think and behave to transform Bulgaria for the better, for ourselves, for our friends, for our family and for our future. How did this happen? Let's be positive now. We're going to get positive. How did this happen? I think we're last because -- and this is going to be drastic to some of you -- because we are handicapping ourselves. We're holding ourselves back because we don't value play. I said "play," all right.
És ezek tények, emberek. Ez nem mese; ez nem kitaláció. Nem az. Ez nem az én összeesküvésem Bulgária ellen. Ezek tények. Azt gondolom tehát, nagyon világos kell legyen, hogy a rendszerünk elromlott. A gondolkodásmódunk, a viselkedésünk, a viselkedési operációs rendszerünk elromlott. Egy hathatós változásra van szükségünk a gondolkodás- és viselkedésmódunkban, hogy Bulgáriát jobbá tegyük, magunkért, barátainkért, családunkért és a jövőnkért. Hogyan történt ez? Legyünk most pozitívak. Pozitívak leszünk. Hogyan történt ez? Azt gondolom, azért vagyunk utolsók, mert -- és ez drasztikus lesz egyeseknek -- mert hátrányos helyzetbe hozzuk saját magunkat. Visszatartjuk magunkat, mert nem értékeljük a játékot. Igen, játékot mondtam.
In case some of you forgot what play is, this is what play looks like. Babies play, kids play, adults play. We don't value play. In fact, we devalue play. And we devalue it in three areas. Let's go back to the same three areas. Social: 45 years of what? Of communism -- of valuing the society and the state over the individual and squashing, inadvertently, creativity, individual self-expression and innovation. And instead, what do we value? Because it's shown the way we apply, generate and use knowledge is affected by our social and institutional context, which told us what in communism? To be serious. To be really, really serious. It did. (Applause) Be serious. I can't tell you how many times I've been scolded in the park for letting my kids play on the ground. Heaven forbid they play in the dirt, the kal, or even worse, lokvi, water -- that will kill them. I have been told by babas and dyados that we shouldn't let our kids play so much because life is serious and we need to train them for the seriousness of life.
Ha egyesek elfelejtették mi a játék, hát így néz ki a játék. A babák játszanak, a gyerekek játszanak, a felnőttek játszanak. Mi nem értékeljük a játékot. Tulajdonképpen mi leértékeljük a játékot. És három területen értékeljük le. Menjünk vissza ugyanarra a három területre. Társadalmi: 45 évnyi micsoda? Kommunizmus -- a társadalom és az állam felértékelése, az egyénnel szemben, és a kreativitás, az egyéni önkifejezés, és az újítás gondatlan elnyomása. És ehelyett mit értékelünk? Kimutatták, hogy a módot, ahogyan alkalmazzuk, előállítjuk, és használjuk a tudást, befolyásolja a társadalmi és intézményi környezet... Mely környezet mit mondott nekünk a kommunizmusban? Hogy legyünk komolyak. Hogy legyünk nagyon, nagyon komolyak. Azt mondta. (Taps) Legyél komoly. El nem tudom mondani hányszor voltam leszidva a parkban, mert engedtem a kölykeimet a földön játszani. Isten őrizz, ha a piszokban játszanak, a por, vagy még rosszabb, a víz, majd megöli őket. A nagyapók és nagyanyók azt mondták, hogy ne engedjük a kölyköket annyit játszani, mert az élet komoly dolog, és mi az élet komolyságára kellene hogy felkészítsük őket.
We have a serious meme running through. It's a social gene running through us. It's a serious gene. It's 45 years of it that's created what I call the "baba factor." (Laughter) (Applause) And here's how it works. Step one: woman says, "I want to have a baby. Iskam baby." Step two: we get the baby. Woohoo! But then what happens in step three? I want to go back to work because I need to further my career or I just want to go have coffees. I'm going to give bebko to baba. But we need to remember that baba's been infected by the serious meme for 45 years. So what happens? She passes that virus on to baby, and it takes a really, really, really long time -- as the redwood trees -- for that serious meme to get out of our operating system.
A komolyság mémmel vagyunk megfertőzve. Egy társadalmi gén befolyásol minket. Komoly gén. És a 45 évnyi jelenléte létrehozta azt, amit én a "banya" tényezőnek nevezek. (Nevetés) (Taps) És ez így működik. Első lépés: nő azt mondja, "Kisbabát akarok. Babát akarok.". Második lépés: megvan a kisbaba. Hurrá! De mi történik a harmadik lépésben? Vissza akarok menni dolgozni, mert fontos nekem a karrierem, vagy csak mert kávézni akarok. Tehát odaadom a babát a "banyának". De emlékeznünk kell, hogy a "banya" 45 éven át fertőződött a komolyság mémmel. Tehát mi történik? A "banya" átadja a vírust a babának, és nagyon, nagyon, igazán nagyon hosszú időbe kerül -- mint a kaliforniai vörösfenyőknek -- hogy az a komolyság mém kitisztuljon az operációs rendszerünkből.
What happens then? It goes into education where we have an antiquated education system that has little changed for 100 years, that values rote learning, memorization and standardization, and devalues self-expression, self-exploration, questioning, creativity and play. It's a crap system. True story: I went looking for a school for my kid. We went to this prestigious little school and they say they're going to study math 10 times a week and science eight times a week and reading five times a day and all this stuff. And we said, "Well what about play and recess?" And they said, "Ha. There won't be a single moment in the schedule." (Laughter) And we said, "He's five." What a crime. What a crime. And it's a crime that our education system is so serious because education is serious that we're creating mindless, robotic workers to put bolts in pre-drilled holes. But I'm sorry, the problems of today are not the problems of the Industrial Revolution. We need adaptability, the ability to learn how to be creative and innovative. We don't need mechanized workers. But no, now our meme goes into work where we don't value play. We create robotic workers that we treat like assets, to lever and just throw away.
Mi történik ezután? Bekerül az oktatásba, ahol egy régimódi rendszerünk van, amelyik alig változott az utóbbi 100 évben, amelyik a magolást értékeli, a memorizálást és szabványosítást, és leértékeli az önkifejezést, az önmegismerést, az érdeklődést, a kreativitást és a játékot. Egy ócska rendszer. Igaz történet: a kölykömnek kerestem iskolát. Elmentünk ebbe rangos kicsi iskolába, és azt mondták, hogy hetente tízszer fognak matekot tanulni, és nyolcszor tudományokat, és olvasás ötször lesz és a többi. És azt kérdeztük: "Mikor lesz szünet és játék?" És azt mondták: "Hmm. Erre egyetlen perc sem lesz az órarendben." (Nevetés) És azt mondtuk: "Öt éves." Micsoda bűn. Micsoda bűn. És az bűn, hogy az oktatási rendszerünk ennyire komoly, mert így esztelen, robotmunkásokat nevelünk, hogy csavarokat illesszenek előre gyártott furatokba. De elnézést, a mai problémák nem az Ipari Forradalom problémái. Alkalmazkodóképességre van szükségünk, a képességre, hogy megtanuljunk kreatívnak és újítónak lenni. Nincs szükségünk gépesített munkásokra. De most a mémünk mindenhol hat ránk, ahol nem értékeljük a játékot. Robotmunkásokat nevelünk, akiket eszközként kezelünk, hogy kihasználjuk és eldobjuk őket.
What are qualities of a Bulgarian work? Autocratic -- do what I say because I'm the chef. I'm the boss and I know better than you. Untrusting -- you're obviously a criminal, so I'm going to install cameras. (Laughter) Controlling -- you're obviously an idiot, so I'm going to make a zillion little processes for you to follow so you don't step out of the box. So they're restrictive -- don't use your mobile phone, don't use your laptop, don't search the Internet, don't be on I.M. That's somehow unprofessional and bad. And at the end of the day, it's unfulfilling because you're controlled, you're restricted, you're not valued and you're not having any fun. In social, in education and in our business, don't value play. And that's why we're last, because we don't value play.
Mik a bolgár munka tulajdonságai? Zsarnoki -- csináld, ahogy én mondom, mert én vagyok a főnök. Én vagyok a főnök és én jobban tudom nálad. Bizalmatlan -- világos, hogy bűnöző vagy, tehát bekamerázlak. (Nevetés) Ellenőrzött -- nyilvánvalóan hülye vagy, tehát kismillió követni való folyamatot készítek neked, nehogy kilépj a rutinból. És korlátozó -- ne használd a saját mobilodat, a saját laptopodat, ne keress az interneten, ne legyél fent az instant messenger-en. Ez valahogy szakszerűtlen és rossz. És végül, mindez lehangoló, mert ellenőriznek, korlátoznak, nem értékelnek, és semmit sem élvezel a folyamatból. A társadalomban, az oktatásban és a gazdaságban, nem értékeljük a játékot. És ezért vagyunk utolsók, mert nem értékeljük a játékot.
And you can say, "That's ridiculous, Steve. What a dumb idea. It can't be because of play. Just play, that's a stupid thing." We have the serious meme in us. Well I'm going to say no. And I will prove it to you in the next part of the speech -- that play is the catalyst, it is the revolution, that we can use to transform Bulgaria for the better. Play: our brains are hardwired for play. Evolution has selected, over millions and billions of years, for play in animals and in humans. And you know what? Evolution does a really, really good job of deselecting traits that aren't advantageous to us and selecting traits for competitive advantage. Nature isn't stupid, and it selected for play. Throughout the animal kingdom, for example: ants. Ants play. Maybe you didn't know that. But when they're playing, they're learning the social order and dynamics of things. Rats play, but what you might not have known is that rats that play more have bigger brains and they learn tasks better, skills. Kittens play. We all know kittens play. But what you may not know is that kittens deprived of play are unable to interact socially. They can still hunt, but they can't be social. Bears play. But what you may not know is that bears that play more survive longer. It's not the bears that learn how to fish better. It's the ones that play more.
És mondhatod, hogy: "Steve, ez nevetséges. Micsoda buta ötlet. Nem lehet a játék miatt. Játszani, az egy ostoba dolog." Bennünk van a komolyság mém. Azt kell mondjam, hogy a játék nem ostobaság. És bebizonyítom ezt a beszédem következő részében -- mármint, hogy a játék a katalizátor, a forradalom, amelyik jobbá tudja alakítani Bulgáriát. Játék: az agyunk játékra van programozva. Az evolúció a játékosokat választotta ki az évek milliói és milliárdjai alatt, úgy az állatokban, mint az emberekben. És tudjátok mi van? Az evolúció nagyon jó munkát végez, a nekünk kedvezőtlen tulajdonságok elhagyásában, és a nekünk versenyelőnyt jelentő jellemzők megtartásában. A természet nem ostoba és a játékosság alapján szelektált. Az állatvilágban, például, a hangyák is játszanak. Talán nem is tudtátok. És miközben játszanak, megtanulják a társadalmi rendet, és a dolgok dinamikáját. A patkányok is játszanak, de talán nem is tudjátok, hogy minél többet játszanak, annál nagyobb az agyuk, és annál jobban megtanulják a feladatokat és képességeket. A kiscicák játszanak, ezt mindnyájan tudjuk. De azt talán nem tudjátok, hogy a kiscicák, akiket nem engednek játszani, nem képesek szociálisan együttműködni. Vadászni tudnak, de nem társaságban. A medvék is játszanak. De meglehet, nem is tudtok arról, hogy a többet játszó medvék tovább is élnek. És nem a jobban halászgató medvék. Hanem a többet játszó medvék.
And a final really interesting study -- it's been shown, a correlation between play and brain size. The more you play, the bigger the brains there are. Dolphins, pretty big brains, play a lot. But who do you think with the biggest brains are the biggest players? Yours truly: humans. Kids play, we play -- of every nationality, of every race, of every color, of every religion. It's a universal thing -- we play. And it's not just kids, it's adults too.
Egy érdekes tanulmány kimutatta a korrelációt a játék mennyisége és az agy mérete között. Minél többet játszol, annál nagyobb az agyad. A delfineknek elég nagy agyuk van és sokat játszanak. De mit gondoltok, kiknek van a legnagyobb agyuk, kik a legnagyobb játékosok? Üdvözletüket küldik: az emberek. A gyerekek játszanak, mi játszunk -- nem számít a nemzetiség, a rassz, a bőrszín vagy a vallás, ez egy univerzális dolog -- játszunk. És nem csak a gyerekek, a felnőttek is.
Really cool term: neoteny -- the retention of play and juvenile traits in adults. And who are the biggest neotenists? Humans. We play sports. We do it for fun, or as Olympians, or as professionals. We play musical instruments. We dance, we kiss, we sing, we just goof around. We're designed by nature to play from birth to old age. We're designed to do that continuously -- to play and play a lot and not stop playing. It is a huge benefit. Just like there's benefits to animals, there's benefits to humans. For example, it's been shown to stimulate neural growth in the amygdala, in the area where it controls emotions. It's been shown to promote pre-frontal cortex development where a lot of cognition is happening. As a result, what happens? We develop more emotional maturity if we play more. We develop better decision-making ability if we play more.
Egy klassz szakszó: neoténia -- a fiatalkori tulajdonságok, pl. a játékosság fennmaradása felnőttekben. És kik a legnagyobb neoténisták? Az emberek. Sportolunk. Tesszük ezt szórakozásból, vagy mint olimpikonok, vagy mint profik. Hangszereken játszunk. Táncolunk, csókolózunk, énekelünk, egyszerűen bolondozunk. A természet születéstől öregkorig tartó játékra tervezett minket. Arra vagyunk tervezve, hogy folytonosan és sokat játszunk, és ne hagyjuk abba. Ez egy hatalmas jótétemény. Ahogy ez előny az állatoknak, úgy előny az embereknek is. Például kimutatták, hogy a játék serkenti az idegrendszeri növekedést az amigdalában, abban az agyi "magban", amelyik az érzéseket kontrollálja. Kimutatták, hogy elősegíti a pre-frontális agykéreg fejlődését, ahol az észlelés nagy része történik. És mi történik ezáltal? Jobb érzelmi érettséget érünk el, ha többet játszunk. Jobb döntéshozási képességünk lesz, ha többet játszunk.
These guys are facts. It's not fiction, it's not story tales, it's not make-believe; it's cold, hard science. These are the benefits to play. It is a genetic birthright that we have, like walking or speaking or seeing. And if we handicap ourselves with play, we handicap ourselves as if we would with any other birthright that we have. We hold ourselves back. Little exercise just for a second: close your eyes and try to imagine a world without play. Imagine a world without theater, without the arts, without song, without dancing, without soccer, without football, without laughter. What does this world look like? It's pretty bleak. It's pretty glum.
Ezek tények. Ez nem képzelgés, nem mese, nem kitaláció; ez rideg, kemény tudomány. Ezek a játék előnyei. Ez egy velünk született genetikai jog, mint a járás, a beszéd vagy a látás. És ha a játékkal kapcsolatban hátrányos helyzetbe hozzuk magunkat, épp olyan hátrányt szenvedünk, mint a többi velünk született jogunk esetében. Visszatartjuk magunkat. Rövidke gyakorlat: csukjátok be a szemeteket, és próbáljátok meg játék nélkül elképzelni a világot. Képzeljetek el egy világot színház és művészet nélkül, dalok és tánc nélkül, bármilyen labdarúgás nélkül, nevetés nélkül. Milyen lenne ez a világ? Elég sivár lenne. Elég komor lenne.
Now imagine your workplace. Is it fun? Is it playful? Or maybe the workplace of your friends -- here we're forward thinking. Is it fun? Is it playful? Or is it crap? Is it autocratic, controlling, restrictive and untrusting and unfulfilling? We have this concept that the opposite of play is work. We even feel guilty if we're seen playing at work. "Oh, my colleagues see me laughing. I must not have enough work," or, "Oh, I've got to hide because my boss might see me. He's going to think I'm not working hard." But I have news for you: our thinking is backwards.
Most képzeljétek el a munkahelyeteket. Vidám-e? Játékos-e? Vagy talán a barátok munkahelyét -- belegondolunk. Vidám-e? Játékos-e? Vagy pocsék? Inkább zsarnoki, ellenőrzött, korlátozó, bizalmatlan és lehangoló? Létezik ez a felfogás, hogy a játék ellentéte a munka. Még bűnösnek is érezzük magunkat, ha a munkahelyen játszani látnak minket. "Jaj, a kollégáim láttak nevetni. Biztos nincs elég munkám." vagy "Jaj, el kell bújjak, mert a főnököm megláthat. Azt fogja gondolni, hogy nem dolgozom keményen." De újságom van: rosszul gondolkozunk.
The opposite of play is not work. The opposite of play is depression. It's depression. In fact, play improves our work. Just like there's benefits for humans and animals, there's benefits for play at work. For example, it stimulates creativity. It increases our openness to change. It improves our ability to learn. It provides a sense of purpose and mastery -- two key motivational things that increase productivity, through play. So before you start thinking of play as just not serious, play doesn't mean frivolous. You know, the professional athlete that loves skiing, he's serious about it, but he loves it. He's having fun, he's in the groove, he's in the flow. A doctor might be serious, but laughter's still a great medicine. Our thinking is backwards. We shouldn't be feeling guilty. We should be celebrating play.
A játék ellentéte nem a munka. A játék ellentéte a depresszió, a lehangoltság. Tulajdonképpen a játék segít a munkánkban. Ahogy vannak ebben előnyök az embereknek és az állatoknak, úgy vannak előnyei a munkahelyi játékosságnak is. Például serkenti a kreativitást. Növeli a változással kapcsolatos nyitottságunkat. Javítja a tanulási készségünket. Cél- és hozzáértés tudatot nyújt -- két motiváló kulcs tényező, amelyek növelik a termelékenységet, a játékon át. Tehát ne gondoljanak a játékra, mint komolytalanságra, a játék nem jelent könnyelműséget. A profi atléta, aki szereti a sízést, ő komolyan veszi azt, de szereti is. Ő jól szórakozik, élvezi, és flow-ban van. Az orvos komolynak tűnhet, de a nevetés azért egy nagyszerű gyógyszer. Rosszul gondolkodunk. Nem kellene bűnösnek érezzük magunkat. Ünnepelnünk kellene a játékot.
Quick example from the corporate world. FedEx, easy motto: people, service, profit. If you treat your people like people, if you treat them great, they're happier, they're fulfilled, they have a sense of mastery and purpose. What happens? They give better service -- not worse, but better. And when customers call for service and they're dealing with happy people that can make decisions and are fulfilled, how do the customers feel? They feel great. And what do great customers do, great-feeling customers? They buy more of your service and they tell more of their friends, which leads to more profit. People, service, profit. Play increases productivity, not decreases.
Egy gyors példa az üzleti világból. A FedEx-nek könnyű a jelmondata: emberek, szolgáltatás, profit. Ha az alkalmazottaidat emberként kezeled, nagyszerűen viselkedsz velük, boldogok és kiteljesedettek lesznek, meglesz a cél- és hozzáértés tudatuk. Mi történik? Jobb szolgáltatást nyújtanak -- nem rosszabbat, hanem jobbat. És amikor a kliensek hozzájuk fordulnak, és boldog emberekkel lesz dolguk, akik hozhatnak döntéseket és kiteljesedettek, hogy érzik majd magukat a kliensek? Nagyszerűen érzik magukat. És mit tesznek a kliensek, akik jól érzik magukat? Még több szolgáltatást vásárolnak tőled, és még több barátnak mondják el, ami több profithoz vezet. Emberek, szolgáltatás, profit. A játék növeli a termelékenységet, nem csökkenti azt.
And you're going to say, "Gee, that can work for FedEx out there in the United States, but it can't work in Bulgaria. No way. We're different." It does work in Bulgaria, you guys. Two reasons. One, play is universal. There's nothing weird about Bulgarians that we can't play, besides the serious meme that we have to kick out. Two, I've tried it. I've tried at Sciant. When I got there, we had zero happy customers. Not one customer would refer us. I asked them all. We had marginal profit -- I did. We had marginal profits, and we had unhappy stakeholders. Through some basic change, change like improving transparency, change like promoting self-direction and collaboration, encouraging collaboration, not autocracy, the things like having a results-focus. I don't care when you get in in the morning. I don't care when you leave. I care that your customer and your team is happy and you're organized with that. Why do I care if you get in at nine o'clock? Basically promoting fun. Through promoting fun and a great environment, we were able to transform Sciant and, in just three short years -- sounds like a long time, but change is slow -- every customer, from zero to every customer referring us, above average profits for the industry and happy stakeholders. And you can say, "Well how do you know they're happy?" Well we did win, every year that we entered, one of the rankings for best employer for small business. Independent analysis from anonymous employees on their surveys. It does, and it can, work in Bulgaria. There's nothing holding us back, except our own mentality about play.
És erre azt mondjátok majd: "Jé, ez működhet a FedEx-nél, kint az USA-ban, de nem működhet Bulgáriában. Lehetetlen. Mi különbözőek vagyunk." Működik Bulgáriában, emberek. Két okból. Első: a játék általános. Semmi furcsa nincs a bolgárokban, amiért nem játszhatnánk, kivéve ezt a komolyság mémet, amit ki kell irtsunk. Kettő: kipróbáltam a Sciant cégnél. Amikor odakerültem, nulla elégedett kliensünk volt. Egy kliens sem ajánlott bennünket. Mindenkit megkérdeztem. Alig volt profitunk -- mindenkit kikérdeztem. Alig volt profitunk, és boldogtalan részvényeseink voltak. Bizonyos alapvető változásokon át, mint az átláthatóság javítása, az önirányítás támogatása, az együttműködés bátorítása, de nem zsarnoksággal, és az eredményorientáltságra koncentrálva [sikeresek lettünk]. Nem érdekel mikor jössz be reggel. Nem érdekel mikor távozol. Az érdekel, hogy a kliensed és a csapatod boldog, és te mindezt megszervezed. Miért érdekelne, hogy bejössz-e kilenckor? Alapvetően a jó hangulatot kell támogatni. A jó hangulat támogatásával és egy nagyszerű környezettel, képesek voltunk átalakítani a Sciant-et, és három rövid év alatt -- hosszú időnek tűnik, de a változás lassú -- minden kliens ajánlott minket - nulláról indultunk - [az eredmény] az ipari átlag feletti profit és boldog alkalmazottak. És kérdezhetitek: "Honnan tudod, hogy boldogok?" Mert minden évben, amikor indultunk, megnyertük a kisvállalkozások között, a "legjobb munkáltató" címért folyó versenyt. Független analízis az alkalmazottak által leadott névtelen kérdőívekből. Működik és működhet Bulgáriában. Semmi sem tart vissza minket, a játékkal kapcsolatos mentalitásunkat kivéve.
So some steps that we can take -- to finish up -- how to make this revolution through play. First of all, you have to believe me. If you don't believe me, well just go home and think about it some more or something. Second of all, if you don't have the feeling of play in you, you need to rediscover play. Whatever it was that as a kid you used to enjoy, that you enjoyed only six months ago, but now that you've got that promotion you can't enjoy, because you feel like you have to be serious, rediscover it. I don't care if it's mountain biking or reading a book or playing a game. Rediscover that because you're the leaders, the innovation leaders, the thought leaders. You're the ones that have to go back to the office or talk to your friends and ignite the fire of change in the play revolution. You guys have to, and if you're not feeling it, your colleagues, your employees, aren't going to feel it. You've got to go back and say, "Hey, I'm going to trust you." Weird concept: I hired you; I should trust you. I'm going to let you make decisions. I'm going to empower you, and I'm going to delegate to the lowest level, rather than the top. I'm going to encourage constructive criticism. I'm going to let you challenge authority. Because it's by challenging the way things are always done is that we are able to break out of the rut that we're in and create innovative solutions to problems of today.
Befejezésül néhány lehetséges lépés, a játékon át a forradalomhoz. Először is, hinnetek kell nekem. Ha nem hisztek nekem, akkor menjetek haza, és gondolkodjatok még róla, vagy valami. Másodszor, ha nincs meg bennetek a játék érzése, újra fel kell fedezzétek a játékot. Akármi volt az, amit gyerekként élveztél, vagy amit élveztél alig hat hónapja, de most, hogy előléptettek, már nem élvezheted, mert úgy érzed, hogy komolynak kell lenned, fedezd fel újra. Nem számít, ha hegyi kerékpározás, olvasás vagy egy játék volt, fedezd fel újra. Mert ti vagytok a vezetők, az újításban és a gondolkodásban. Nektek kell visszamenni az irodába, vagy beszélni a barátokkal, és begyújtani a változás tüzét, a játék forradalmában. Nektek kell, és ha ti nem érzitek, akkor a kollégák, az alkalmazottak sem érzik majd. Vissza kell menni és ezt kell mondani: "Hé, mostantól megbízom bennetek." Furcsa elképzelés. Alkalmaztalak. Meg kell bízzak benned. Hagylak majd dönteni. Felhatalmazlak. És a legalacsonyabb szintekre is delegálom majd a feladatokat, a csúcsvezetők helyett. Bátorítom majd az építő kritikát. Megengedem majd, hogy megkérdőjelezd a tekintélyt. Mert a rutin megkérdőjelezésével leszünk csak képesek kitörni a megszokott kerékvágásból, és újító megoldásokat létrehozni, a ma problémáira.
We're not always right as leaders. We're going to eradicate fear. Fear is the enemy of play. And we're going to do things like eliminate restrictions. You know what, let them use their mobile phone for personal calls -- heaven forbid. Let them be on the Internet. Let them be on instant messengers. Let them take long lunches. Lunch is like the recess for work. It's when you go out in the world and you recharge your brain, you meet your friends, you have a beer, you have some food, you talk, you get some synergy of ideas that maybe you wouldn't have had before. Let them do it. Give them some freedom, and in general, let them play. Let them have fun at the workplace. We spend so much of our lives at the workplace, and it's supposed to be, what, a miserable grind, so that 20 years from now, we wake up and say, "Is this it? Is that all there was?" Unacceptable. Nepriemliv. (Laughter)
Mint vezetőknek, nincs mindig igazunk. Ki fogjuk irtani a félelmet. A félelem a játék ellensége. És megszüntetjük például a korlátozásokat. Tudod mit? Hadd használják a saját mobiljukat személyes hívásokra -- ne adj isten. Hadd legyenek az interneten. Hadd legyenek fent az instant messenger-en. Hadd tartsanak hosszú ebédszüneteket. Az ebéd olyan, mint a munkaszünet. Olyankor kimész a külvilágba, és újra töltöd az agyadat, találkozol a barátaiddal, iszol egy sört, eszel valamit, beszélgetsz, és olyan ötleteket kapsz, amiket talán nem kaptál volna meg előtte. Engedjük, hogy megcsinálják. Adjunk nekik több szabadságot. És általában hagyjuk őket játszani. Hagyjuk őket mókázni a munkahelyen. Olyan sok életidőt töltünk el a munkahelyen, és tényleg ilyen nyomorúságosan lélekölő legyen, hogy majd 20 év múlva felébredjél és azt kérdezd: "Ez volt? Ennyi volt az egész?" Elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan. (Nevetés)
So in summary, we need a drastic change in the way we think and behave, but we don't need a workers' revolution. We don't need a workers' revolution. What we need is a players' uprising. What we need is a players' uprising. What we need is a players' uprising. Seriously, we need to band together. Today is the start of the uprising. But what you need to do is fan the flames of the revolution. You need to go and share your ideas and your success stories of what worked about reinvigorating our lives, our schools, and our work with play; about how play promotes a sense of promise and self-fulfillment; of how play promotes innovation and productivity, and, ultimately, how play creates meaning. Because we can't do it alone. We have to do it together, and together, if we do this and share these ideas on play, we can transform Bulgaria for the better.
Összefoglalásul: szükségünk van egy hathatós változásra, a gondolkodás- és viselkedésmódunkban, de nincs szükségünk egy munkásforradalomra. Nincs szükségünk egy munkásforradalomra. Amire szükségünk van, az a játékosok felkelése. Amire szükségünk van, az a játékosok felkelése. Amire szükségünk van, az a játékosok felkelése. Komolyan, csoportosulnunk kell. Ma van a felkelés kezdete. Amit tennetek kell, az a forradalom lángjainak az életben tartása. Mennetek kell, és meg kell osszátok az ötleteiteket és sikertörténeteiteket, az életünk, az iskoláink, a munkánk felüdítéséről a játékkal; arról, hogy miképp segíti elő a játék az ígéretesség és önkiteljesítés érzését; arról, hogy miképp mozdítja elő az újítást és termelékenységet; és végül, hogyan ad a játék értelmet [az életnek]. Mert nem tudjuk egyedül megtenni. Együtt kell hát megtegyük. És ha együtt megtesszük, és megosztjuk ezeket az ötleteket a játékról, akkor Bulgáriát [és Magyarországot] jobbá változtathatjuk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)