I saw a UFO once. I was eight or nine, playing in the street with a friend who was a couple of years older, and we saw a featureless silver disc hovering over the houses. We watched it for a few seconds, and then it shot away incredibly quickly. Even as a kid, I got angry it was ignoring the laws of physics. We ran inside to tell the grown-ups, and they were skeptical -- you'd be skeptical too, right? I got my own back a few years later: one of those grown-ups told me, "Last night I saw a flying saucer. I was coming out of the pub after a few drinks." I stopped him there. I said, "I can explain that sighting."
Láttam egyszer egy ufót. Nyolc vagy kilenc éves voltam, az utcán játszottam egy nálam pár évvel idősebb barátommal, és egy lapos, ezüst színű korongot láttunk a házak felett lebegni. Néztük néhány másodpercig, majd eltűnt egy szempillantás alatt. Gyerekként is feldühített, hogy semmibe veszi a fizika törvényeit. Berohantunk elmondani a felnőtteknek, de kételkedtek – önök is kételkednének, ugye? Pár évvel később elégtételt vettem: az egyik felnőtt azt mesélte, „Láttam egy repülő csészealjat. A kocsmából jöttem kifelé néhány pohár után.” Itt meg is állítottam. „Ezt a jelenséget meg tudom magyarázni.”
(Laughter)
(Nevetés)
Psychologists have shown we can't trust our brains to tell the truth. It's easy to fool ourselves. I saw something, but what's more likely -- that I saw an alien spacecraft, or that my brain misinterpreted the data my eyes were giving it? Ever since though I've wondered: Why don't we see flying saucers flitting around? At the very least, why don't we see life out there in the cosmos? It's a puzzle, and I've discussed it with dozens of experts from different disciplines over the past three decades. And there's no consensus. Frank Drake began searching for alien signals back in 1960 -- so far, nothing. And with each passing year, this nonobservation, this lack of evidence for any alien activity gets more puzzling because we should see them, shouldn't we?
Pszichológusok kimutatták, hogy nem bízhatunk az agyunkban, ha a valóságot akarjuk látni. Könnyen becsapjuk magunkat. Láttam valamit, de mi a valószínűbb – hogy láttam egy idegen űrhajót, vagy hogy az agyam rosszul értelmezte a szemem által továbbított információt? Azóta is foglalkoztat, miért nem látunk repülő csészealjakat az égen. Vagy miért nem látunk legalább életre utaló nyomokat a világűrben? Rejtély. Az eltelt harminc évben sok szakemberrel beszéltem erről, akik különböző tudományterületeken tevékenykednek. Nincs konszenzus. Frank Drake 1960-ban kezdte keresni a földönkívüliek rádiójeleit – de eddig semmi. Ez az eredménytelenség, hogy nincs jele a földönkívüli életnek, minden egyes év elteltével egyre rejtélyesebb. Mert látnunk kellene őket, nem igaz?
The universe is 13.8 billion years old, give or take. If we represent the age of the universe by one year, then our species came into being about 12 minutes before midnight, 31st December. Western civilization has existed for a few seconds. Extraterrestrial civilizations could have started in the summer months. Imagine a summer civilization developing a level of technology more advanced than ours, but tech based on accepted physics though, I'm not talking wormholes or warp drives -- whatever -- just an extrapolation of the sort of tech that TED celebrates. That civilization could program self-replicating probes to visit every planetary system in the galaxy. If they launched the first probes just after midnight one August day, then before breakfast same day, they could have colonized the galaxy. Intergalactic colonization isn't much more difficult, it just takes longer. A civilization from any one of millions of galaxies could have colonized our galaxy.
Az univerzum 13,8 milliárd éves, nagyjából. Ha a világegyetem korát egy évnek vesszük, akkor fajunk megjelenése december 31-én, éjfél előtt tizenkét perccel történt. A nyugati civilizáció néhány másodperce létezik. Míg idegen civilizációk már a nyári hónapokban kialakulhattak. Képzeljenek el egy ilyen civilizációt, amely jóval megelőz bennünket a technikai fejlődésben, mármint az általunk ismert fizikán alapuló technikában, tehát nem féregjáratokról, térhajtó- művekről vagy hasonlókról beszélek, hanem olyan technikai teljesítményről, amit a TED is méltat. Egy ilyen civilizáció képes lehet önreprodukáló szondákat programozni galaxisunk összes bolygórendszerének felderítésére. Ha az első szondát egy augusztusi napon éjfél után indították el, akkor ugyanaznap reggeli előtt már be is fejezhették a galaxis gyarmatosítását. Az intergalaktikus gyarmatosítás nem sokkal bonyolultabb, csak tovább tart. Lehetséges, hogy egy civilizáció a sok millió galaxis valamelyikéről gyarmatosította a mi galaxisunkat.
Seems far-fetched? Maybe it is, but wouldn't aliens engage in some recognizable activity -- put worldlets around a star to capture free sunlight, collaborate on a Wikipedia Galactica, or just shout out to the universe, "We're here"?
Vad elképzelés lenne? Talán. De nem tennének a földönkívüliek valami észrevehető dolgot? Például, hogy eltakarják a napot kis égitestekkel, vagy felraknak valamit a Wikipédiára, vagy csak kiáltanának egy nagyot, hogy "Itt vagyunk!".
So where is everybody? It's a puzzle because we do expect these civilizations to exist, don't we? After all, there could be a trillion planets in the galaxy -- maybe more.
Hol vannak akkor? Rejtély, mert nagyon is úgy véljük, hogy léteznek ezek a civilizációk. Miután egybillió bolygó is lehet a galaxisunkban, vagy még több.
You don't need any special knowledge to consider this question, and I've explored it with lots of people over the years. And I've found they often frame their thinking in terms of the barriers that would need to be cleared if a planet is to host a communicative civilization. And they usually identify four key barriers.
Nem kell különleges tudás, hogy elgondolkozzunk ezen, és sok emberrel tanulmányoztam ezt a kérdést az évek során. Tapasztalatom szerint gondolkodásuk arra összpontosul, hogy milyen akadályokat kell leküzdenie egy bolygónak ahhoz, hogy otthont adjon egy nyitott, kommunikatív civilizációnak. Általában négy akadályt azonosítanak.
Habitability -- that's the first barrier. We need a terrestrial planet in that just right "Goldilocks zone," where water flows as a liquid. They're out there. In 2016, astronomers confirmed there's a planet in the habitable zone of the closest star, Proxima Centauri -- so close that Breakthrough Starshot project plans to send probes there. We'd become a starfaring species. But not all worlds are habitable. Some will be too close to a star and they'll fry, some will be too far away and they'll freeze.
Lakhatóság – az első akadály. Föld típusú bolygó legyen a lakható zónában, ahol a víz folyékony halmazállapotú. Léteznek ilyenek. 2016-ban csillagászok megerősítették, hogy a legközelebbi csillag, a Proxima Centauri lakható zónájában van egy bolygó – a Breakthrough Starshot projekt pedig szondákat tervez odaküldeni. Űrutazó fajjá válhatunk. De nem minden bolygó lakható. A csillaghoz túl közeliek megsülnek, a túl távoliak megfagynak.
Abiogenesis -- the creation of life from nonlife -- that's the second barrier. The basic building blocks of life aren't unique to Earth: amino acids have been found in comets, complex organic molecules in interstellar dust clouds, water in exoplanetary systems. The ingredients are there, we just don't know how they combine to create life, and presumably there will be worlds on which life doesn't start.
Abiogenezis – élet keletkezése élettelen anyagból – a második akadály. Az élet építőkockái nemcsak a Földre jellemzők: aminosavakat fedeztek fel üstökösökben, komplex szerves molekulákat a csillagközi porfelhőben, vizet mutattak ki exoplanetáris rendszerekben. Az alkotóelemek ott vannak, csak nem tudjuk, milyen kombinációjuk hozza létre az életet, és nem minden bolygó hordozza az élet lehetőségét.
The development of technological civilization is a third barrier. Some say we already share our planet with alien intelligences. A 2011 study showed that elephants can cooperate to solve problems. A 2010 study showed that an octopus in captivity can recognize different humans. 2017 studies show that ravens can plan for future events -- wonderful, clever creatures -- but they can't contemplate the Breakthrough Starshot project, and if we vanished today, they wouldn't go on to implement Breakthrough Starshot -- why should they? Evolution doesn't have space travel as an end goal. There will be worlds where life doesn't give rise to advanced technology.
A technológiai civilizáció kialakulása jelenti a harmadik akadályt. Egyesek szerint már most idegen intelligenciákkal osztozunk bolygónkon. Egy 2011-es tanulmány szerint az elefántok képesek az együttes problémamegoldásra. Egy 2010-es tanulmány szerint a fogságban tartott polip képes megkülönböztetni az embereket. 2017-es tanulmányok szerint a hollók képesek tervezni a jövőre – csodálatos, okos teremtmények. De nem képesek kigondolni a Breakthrough Starshot projektet, és ha ma eltűnnénk, nem folytatnák a végrehajtását. Miért is tennék? Az evolúciónak nem az űrutazás a végső célja. Az élet kialakulása nem minden bolygón vezet fejlett technológiához.
Communication across space -- that's a fourth barrier. Maybe advanced civilizations choose to explore inner space rather than outer space, or engineer at small distances rather than large. Or maybe they just don't want to risk an encounter with a potentially more advanced and hostile neighbor. There'll be worlds where, for whatever reason, civilizations either stay silent or don't spend long trying to communicate.
Csillagközi kommunikáció – ez a negyedik akadály. Lehet, hogy a fejlett civilizációk csupán saját bolygójukat akarják feltárni, nem pedig a világűrt, vagy inkább kis távolságra fejlesztenek technológiát. Vagy csak nem akarják megkockáztatni a találkozást egy esetleg fejlettebb, ellenséges szomszéddal. Lehetnek bolygók, ahol valamiért hallgatnak a civilizációk, vagy nem céljuk, hogy kommunikáljanak.
As for the height of the barriers, your guess is as good as anyone's. In my experience, when people sit down and do the math, they typically conclude there are thousands of civilizations in the galaxy. But then we're back to the puzzle: Where is everybody? By definition, UFOs -- including the one I saw -- are unidentified. We can't simply infer they're spacecraft. You can still have some fun playing with the idea aliens are here. Some say a summer civilization did colonize the galaxy and seeded Earth with life ... others, that we're living in a cosmic wilderness preserve -- a zoo. Yet others -- that we're living in a simulation. Programmers just haven't revealed the aliens yet. Most of my colleagues though argue that E.T. is out there, we just need to keep looking, and this makes sense. Space is vast. Identifying a signal is hard, and we haven't been looking that long. Without doubt, we should spend more on the search. It's about understanding our place in the universe. It's too important a question to ignore.
Az akadályok magasságát önök éppúgy meg tudják ítélni, mint bárki más. Tapasztalatom szerint, ha leülünk és elvégezzük a számításokat, arra jutunk, hogy több ezer civilizáció létezik a galaxisunkban. Ezzel visszatértünk a rejtélyhez: Hol vannak a többiek? Definíció szerint az ufó – beleértve, amelyiket láttam – azonosítatlan. Nem állíthatjuk, hogy űrjármű. De eljátszhatunk a gondolattal, hogy az idegenek itt vannak. Egyesek azt állítják, hogy egy korábbi civilizáció gyarmatosította a galaxist, és elvetette a Földön az élet magját, mások azt, hogy kozmikus rezervátumban élünk – egyfajta állatkertben. Megint mások azt, hogy szimulációban élünk. Csak a programozók még nem fedték fel az idegeneket. A legtöbb kollégám szerint az idegen lények odakint vannak, csak tovább kell keresnünk, és ez észszerű. A világűr hatalmas. Nehéz a jeleket azonosítani, és nem olyan régóta próbálkozunk. Minden bizonnyal többet kellene a keresésre költenünk. Így érthetnénk meg helyünket a világegyetemben. Ez olyan kérdés, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül.
But there's an obvious answer: we're alone. It's just us. There could be a trillion planets in the galaxy. Is it plausible we're the only creatures capable of contemplating this question? Well, yes, because in this context, we don't know whether a trillion is a big number. In 2000, Peter Ward and Don Brownlee proposed the Rare Earth idea. Remember those four barriers that people use to estimate the number of civilizations? Ward and Brownlee said there might be more.
Van azonban egy kézenfekvő válasz is: egyedül vagyunk. Csak mi vagyunk. Akár egybillió bolygó is lehet a galaxisunkban. Elképzelhető-e, hogy egyedül mi vagyunk képesek foglalkozni ezzel a kérdéssel? Igen, mert nem tudjuk, hogy ebben az összefüggésben az egybillió nagy szám-e. Peter Ward és Don Brownlee 2000-ben vetették fel a Ritka Föld elméletet. Négy akadály volt, ugye, amelyek segítségével a civilizációk számát meg szoktuk becsülni. Ward és Brownlee szerint több is lehet.
Let's look at one possible barrier. It's a recent suggestion by David Waltham, a geophysicist. This is my very simplified version of Dave's much more sophisticated argument. We are able to be here now because Earth's previous inhabitants enjoyed four billion years of good weather -- ups and downs but more or less clement. But long-term climate stability is strange, if only because astronomical influences can push a planet towards freezing or frying. There's a hint our moon has helped, and that's interesting because the prevailing theory is that the moon came into being when Theia, a body the size of Mars, crashed into a newly formed Earth. The outcome of that crash could have been a quite different Earth-Moon system. We ended up with a large moon and that permitted Earth to have both a stable axial tilt and a slow rotation rate. Both factors influence climate and the suggestion is that they've helped moderate climate change. Great for us, right? But Waltham showed that if the moon were just a few miles bigger, things would be different. Earth's spin axis would now wander chaotically. There'd be episodes of rapid climate change -- not good for complex life. The moon is just the right size: big but not too big. A "Goldilocks" moon around a "Goldilocks" planet -- a barrier perhaps.
Nézzünk egy lehetséges akadályt: David Waltham geofizikus közelmúltban tett javaslatát. Nagyon egyszerűen megragadva Dave sokkal részletesebb magyarázatát, azért lehetünk itt, mert a Föld korábbi lakói négymilliárd éven át jó időjárást élvezhettek – – voltak viszontagságok, de megfelelő volt a hőmérséklet. A hosszú távú klímastabilitás azonban szokatlan, már csak azért is, mert az asztrofizikai hatások miatt a bolygók könnyen megfagynak, vagy megsülnek. Úgy tűnik, a Hold is besegített, és ez érdekes, mert a legelfogadottabb elmélet szerint a Hold akkor jött létre, amikor egy Mars nagyságú égitest, a Theia, összeütközött a fiatal Földdel. Az ütközés egészen más Föld-Hold rendszert is eredményezhetett volna. Mi azonban egy nagy kísérőt kaptunk, ami a Földnek állandó tengelydőlést és alacsony forgási sebességet biztosít. Mindkét tényező hat az éghajlatra, és a feltevés szerint szerepük volt az éghajlatváltozás mérséklésében. Nagyszerű, igaz? Ám Waltham kimutatta: ha a Hold átmérője csupán néhány kilométerrel nagyobb lenne, a dolgok más irányt vettek volna. A Föld forgástengelye kaotikusan vándorolna. Jelentősen és gyorsan változna az éghajlat, ami nem kedvezne az összetett életnek. A Hold mérete tökéletes: nagy, de nem túlságosan. Ideális hold egy ideális bolygó körül – ez is lehet egy akadály.
You can imagine more barriers. For instance, simple cells came into being billions of years ago ... but perhaps the development of complex life needed a series of unlikely events. Once life on Earth had access to multicellularity and sophisticated genetic structures, and sex, new opportunities opened up: animals became possible. But maybe it's the fate of many planets for life to settle at the level of simple cells.
További akadályok is elképzelhetők. Például, az egyszerű sejtek több milliárd évvel ezelőtt jelentek meg, de az összetett élet kialakulásához valószínűtlen események láncolata vezethetett. Amikor a földi élet fejlődésnek indult a többsejtűség, a kifinomult genetikai struktúrák és a nemek kialakulása felé, új utak nyíltak: megjelenhettek az állatok. De lehet, hogy sok bolygó történetében az élet megreked az egyszerű sejtek szintjén.
Purely for the purposes of illustration, let me suggest four more barriers to add to the four that people said blocked the path to communicative civilization. Again, purely for the purposes of illustration, suppose there's a one-in-a-thousand chance of making it across each of the barriers. Of course there might be different ways of navigating the barriers, and some chances will be better than one in a thousand. Equally, there might be more barriers and some chances might be one in a million. Let's just see what happens in this picture.
Pusztán szemléltetésképpen, hadd említsek további négy akadályt a korábbi négyen kívül, amelyek a kommunikációképes civilizációk kifejlődését gátolják. Tehát csakis a szemléltetés céljából, képzeljék el, hogy egy az ezerhez az esélye, hogy minden akadály elhárul. Természetesen többféle módon is át lehet jutni az akadályokon, és lehet nagyobb az esély, mint egy az ezerhez. Ugyanígy lehet még több akadály, és lehet egy a millióhoz az esély. Nézzük, hogyan fest a helyzet.
If the galaxy contains a trillion planets, how many will host a civilization capable of contemplating like us projects such as Breakthrough Starshot? Habitability -- right sort of planet around the right sort of star -- the trillion becomes a billion. Stability -- a climate that stays benign for eons -- the billion becomes a million. Life must start -- the million becomes a thousand. Complex life forms must arise -- the thousand becomes one. Sophisticated tool use must develop -- that's one planet in a thousand galaxies. To understand the universe, they'll have to develop the techniques of science and mathematics -- that's one planet in a million galaxies. To reach the stars, they'll have to be social creatures, capable of discussing abstract concepts with each other using complex grammar -- one planet in a billion galaxies. And they have to avoid disaster -- not just self-inflicted but from the skies, too. That planet around Proxima Centauri, last year it got blasted by a flare. One planet in a trillion galaxies, just as in the visible universe.
Ha a galaxisban egybillió bolygó van, hány adhat otthont olyan civilizációnak, amely képes hasonló projektre, mint a Breakthrough Starshot? Lakhatóság – megfelelő típusú bolygó a megfelelő típusú csillag körül – a billióból milliárd lesz. Stabilitás – kedvező éghajlat évmilliárdokon át – a milliárdból millió lesz. Az élet szikrája – a millióból ezer lesz. Összetett életformák kialakulása – az ezerből egy lesz. Kifinomult eszközhasználat – ezer galaxisban egy bolygó. A világegyetem megértéséhez tudományos és matematikai módszerek kifejlesztése – millió galaxisból egy bolygó. A csillagok eléréséhez társadalmi lénnyé kell válni, amely képes elvont fogalmakról beszélni, összetett nyelvtani szerkezeteket használva – milliárd galaxisból egy bolygó. Katasztrófák elkerülése, nemcsak a maguk által előidézett, hanem az űrkatasztrófák elhárítása is. A Proxima Centauri körül keringő bolygó 2017-ben napkitörés áldozata lett. Egy bolygó az egybillió galaxisból, éppúgy, ahogy a látható világegyetemben.
I think we're alone. Those colleagues of mine who agree we're alone often see a barrier ahead -- bioterror, global warming, war. A universe that's silent because technology itself forms the barrier to the development of a truly advanced civilization. Depressing, right?
Azt gondolom, egyedül vagyunk. Azok a kollégáim, akik egyetértenek velem ebben, gyakran úgy látják, további gátat fog szabni a bioterrorizmus, a globális felmelegedés és a háború. Egy univerzum, amely azért néma, mert maga a technológia akadályozza a valóban fejlett civilizáció kialakulását. Nyomasztó, ugye?
I'm arguing the exact opposite. I grew up watching "Star Trek" and "Forbidden Planet," and I saw a UFO once, so this idea of cosmic loneliness I certainly find slightly wistful. But for me, the silence of the universe is shouting, "We're the creatures who got lucky." All barriers are behind us. We're the only species that's cleared them -- the only species capable of determining its own destiny. And if we learn to appreciate how special our planet is, how important it is to look after our home and to find others, how incredibly fortunate we all are simply to be aware of the universe, humanity might survive for a while. And all those amazing things we dreamed aliens might have done in the past, that could be our future.
Én pont az ellenkezőjét állítom. A Star Treken és a Tiltott bolygón nőttem fel, láttam ufót, tehát a kozmikus magány gondolatát én is szomorkásnak érzem. De számomra a világegyetem csendje azt hirdeti: „Mi vagyunk az egyedüli szerencsések.” Minden akadályt magunk mögött tudhatunk. Az egyetlen faj vagyunk, amely minden akadályt elhárított, az egyetlen faj, amely képes meghatározni saját sorsát. Ha megtanuljuk tisztelni, hogy milyen különleges hely a bolygónk, hogy milyen fontos törődni az otthonunkkal és újakat találni, hogy milyen szerencsések vagyunk, pusztán azért, mert ismerjük a világegyetemet, akkor az emberiség életben maradhat egy darabig. És azok a fantasztikus dolgok, amelyekre elképzeléseink szerint a földönkívüliek képesek voltak, ez a távoli múlt lehet a jövőnk.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)