I'm going to talk today about saving more, but not today, tomorrow. I'm going to talk about Save More Tomorrow. It's a program that Richard Thaler from the University of Chicago and I devised maybe 15 years ago. The program, in a sense, is an example of behavioral finance on steroids -- how we could really use behavioral finance. Now you might ask, what is behavioral finance? So let's think about how we manage our money. Let's start with mortgages. It's kind of a recent topic, at least in the U.S. A lot of people buy the biggest house they can afford, and actually slightly bigger than that. And then they foreclose. And then they blame the banks for being the bad guys who gave them the mortgages.
Ma arról fogok beszélni, hogyan takarítsunk meg többet, de ne ma, hanem holnap. A "Takarítsunk meg többet holnap"-ról fogok beszélni. Ez egy program, amelyet Richard Thaler a Chicago Egyetemről és én találtunk ki 15 évvel ezelőtt. A program lényegében a felturbózott pénzügyi viselkedéstan példája -- hogyan hasznosíthatjuk a pénzügyi viselkedéstant. Most biztosan azt kérdezik, mi az a pénzügyi viselkedéstan? Gondoljunk arra, hogyan irányítjuk pénzügyeinket! Kezdjük a jelzáloggal! Manapság ez egy aktuális téma, legalábbis az Egyesült Államokban. Sok ember megveszi a legnagyobb házat, amit csak megengedhet magának, és tulajdonképpen egy kicsivel nagyobbat is. És aztán azt lefoglalja a bank. És ezután a bankot okolják, amiért rosszul tette, hogy jelzálogkölcsönt adott nekik.
Let's also think about how we manage risks -- for example, investing in the stock market. Two years ago, three years ago, about four years ago, markets did well. We were risk takers, of course. Then market stocks seize and we're like, "Wow. These losses, they feel, emotionally, they feel very different from what we actually thought about it when markets were going up." So we're probably not doing a great job when it comes to risk taking.
Gondoljunk most arra, hogyan kezeljük a kockázatot -- például, ha a tőzsdén fektetünk be! Két évvel, három évvel vagy négy évvel ezelőtt a piac virágzott. Természetesen kockázatot vállaltunk. Ezután a piac zsugorodott, és mi azt mondtuk, "Ejha! Ezek a veszteségek érzelmi szempontból nagyon másképp hatnak, mint ahogyan ezt akkor gondoltuk, amikor a piaci árak növekedtek." Tehát valószínűleg nem vagyunk a legjobbak, ha kockázatkezelésről van szó.
How many of you have iPhones? Anyone? Wonderful. I would bet many more of you insure your iPhone -- you're implicitly buying insurance by having an extended warranty. What if you lose your iPhone? What if you do this? How many of you have kids? Anyone? Keep your hands up if you have sufficient life insurance. I see a lot of hands coming down. I would predict, if you're a representative sample, that many more of you insure your iPhones than your lives, even when you have kids. We're not doing that well when it comes to insurance.
Hánynak van önök közül iPhone-ja? Bárki? Nagyszerű. Fogadok, hogy sokan önök közül biztosították iPhone-jukat -- automatikusan biztosítást kötnek, ha kiterjesztett garanciát igényelnek. Mi van, ha elveszítik iPhone-jukat? Mi van, ha ezt teszik? Hánynak vannak önök közül gyerekei? Bárki? Tartsák fent a kezüket, ha kötöttek kiterjedt életbiztosítást. Sok kezet látok leereszkedni. Úgy látom, ha önök reprezentatív minta, akkor többen biztosítják iPhone-jukat, mint az életüket, még ha gyerekeik vannak, akkor is. Ha biztosításról van szó, nem vagyunk túl jók.
The average American household spends 1,000 dollars a year on lotteries. And I know it sounds crazy. How many of you spend a thousand dollars a year on lotteries? No one. So that tells us that the people not in this room are spending more than a thousand to get the average to a thousand. Low-income people spend a lot more than a thousand on lotteries. So where does it take us? We're not doing a great job managing money.
Egy átlagos amerikai háztartás 1000 dollárt költ évente lottószelvényekre. És tudom, ez őrültségnek hangzik. Hányan költenek önök közül 1000 dollárt lottószelvényekre évente? Senki. Ez arról árulkodik, hogy nem a teremben ülők közül többet költenek lottószelvényekre, mint 1000 dollár ahhoz, hogy az átlag 1000-et megkapjuk. Alacsony jövedelmű emberek sokkal többet költenek lottóra, mint egy ezres. Tehát mire is következtethetünk ebből? Nem a legjobban kezeljük pénzünket.
Behavioral finance is really a combination of psychology and economics, trying to understand the money mistakes people make. And I can keep standing here for the 12 minutes and 53 seconds that I have left and make fun of all sorts of ways we manage money, and at the end you're going to ask, "How can we help people?" And that's what I really want to focus on today. How do we take an understanding of the money mistakes people make, and then turning the behavioral challenges into behavioral solutions? And what I'm going to talk about today is Save More Tomorrow.
A pénzügyi viselkedéstan valójában a pszichológia és a közgazdaságtan kombinációja, próbálja megérteni a hibákat, amelyeket az emberek pénz dolgában követnek el. És állhatnék még itt a fennmaradó 12 perc és 53 másodpercig és viccelődhetnék az összes módon arról, ahogyan a pénzt kezeljük, és a végén azt kérdezik majd, "Hogyan segíthetünk az embereknek?" És ez az, amire valójában szeretnék ma összpontosítani. Hogyan érthetjük meg a hibákat, amelyeket az emberek elkövetnek, és ezután hogyan tudjuk átalakítani a viselkedési kihívásokat viselkedési megoldásokká? És amiről ma beszélni szeretnék az a "Takarítsunk meg többet holnap".
I want to address the issue of savings. We have on the screen a representative sample of 100 Americans. And we're going to look at their saving behavior. First thing to notice is, half of them do not even have access to a 401(k) plan. They cannot make savings easy. They cannot have money go away from their paycheck into a 401(k) plan before they see it, before they can touch it. What about the remaining half of the people? Some of them elect not to save. They're just too lazy. They never get around to logging into a complicated website and doing 17 clicks to join the 401(k) plan. And then they have to decide how they're going to invest in their 52 choices, and they never heard about what is a money market fund. And they get overwhelmed and the just don't join. How many people end up saving to a 401(k) plan? One third of Americans. Two thirds are not saving now.
Szeretném megtárgyalni a megtakarítások kérdését. Láthatunk a kijelzőn egy reprezentatív felmérést 100 amerikairól. És megnézzük a megtakarítási magatartásukat. Az első dolog, amit észrevehetünk az az, hogy 50%-uknak nincs nyugdíjmegtakarítási alapjuk. Nem képesek spórolni. Nem tudnak félretenni fizetésükből nyugdíjalapukba, mielőtt látnák, mielőtt meg tudnák érinteni. Mi van a fennmaradó másik 50%-kal? Néhányuk szintén úgy döntött, hogy nem tesz félre. Egyszerűen túlságosan lusták. Soha nem jutnak addig, hogy bejelentkezzenek egy bonyolult honlapra, és 17 klikkelés után legyen nyugdíjszámlájuk. És el kell dönteniük, hogyan fektessenek be 52 lehetőségből, és soha nem hallották, mi is az a pénzügyi alap. Ezután túl megterhelőnek tartják és nem csatlakoznak. Hányan takarítanak meg nyugdíjszámlájukon? Az amerikaiak egyharmada. Kétharmad nem takarít meg.
Are they saving enough? Take out those who say they save too little. One out of 10 are saving enough. Nine out of 10 either cannot save through their 401(k) plan, decide not to save -- or don't decide -- or save too little. We think we have a problem of people saving too much. Let's look at that. We have one person -- well, actually we're going to slice him in half because it's less than one percent. Roughly half a percent of Americans feel that they save too much.
Eleget takarítanak meg? Ne számítsuk azokat, akik azt mondják, túl keveset takarítanak meg. 10-ből egy takarít meg eleget. 10-ből kilencen vagy nem tudnak semmit megtakarítani nyugdíjalapjukban, vagy úgy döntenek, hogy nem spórolnak -- vagy nem is döntenek --, vagy túl keveset spórolnak. Azt gondoljuk, azokkal az emberekkel van gond, akik túl sokat takarítanak meg. Nézzük ezt meg! Egy személy -- nos, tulajdonképpen vágjuk őt ketté, mert ez kevesebb, mint egy százalék. Hozzávetőlegesen az amerikaiak fél százaléka érzi úgy, hogy túl sokat takarít meg.
What are we going to do about it? That's what I really want to focus on. We have to understand why people are not saving, and then we can hopefully flip the behavioral challenges into behavioral solutions, and then see how powerful it might be. So let me divert for a second as we're going to identify the problems, the challenges, the behavioral challenges, that prevent people from saving. I'm going to divert and talk about bananas and chocolate.
Mit kezdjünk ezzel? Pontosan erre szeretnék összpontosítani. Meg kell értenünk, miért is nem spórolnak az emberek, és azután remélhetőleg átalakíthatjuk a viselkedési kihívásokat viselkedési megoldásokká, és megláthatjuk mennyire erőteljesek lehetnek. Hadd tegyek egy rövid kitérőt, amint azonosítjuk a problémákat, kihívásokat, viselkedési kihívásokat, amelyek meggátolják az embereket a megtakarításban. Elkalandozom egy kicsit, és banánról és csokoládéról fogok beszélni.
Suppose we had another wonderful TED event next week. And during the break there would be a snack and you could choose bananas or chocolate. How many of you think you would like to have bananas during this hypothetical TED event next week? Who would go for bananas? Wonderful. I predict scientifically 74 percent of you will go for bananas. Well that's at least what one wonderful study predicted. And then count down the days and see what people ended up eating. The same people that imagined themselves eating the bananas ended up eating chocolates a week later.
Tegyük fel, hogy a jövő héten még egy nagyszerű TED konferencia lesz. És a szünet alatt könnyű ételt szolgálnak fel, és választhatunk banán és csokoládé között. Mit gondolnak, hányan fogják önök közül a banánt választani ezen a feltételezett TED konferencián a jövő héten? Ki választaná a banánt? Nagyszerű. Úgy jósolom tudományos szempontból, hogy 74%-uk fogja a banánt választani. Nos, legalábbis ezt jósolta egy nagyszerű tanulmány. És most számoljuk le a napokat, és nézzük meg, valójában mit ettek az emberek. Ugyanazok az emberek, akik úgy gondolták, hogy banánt fognak enni, végül csokoládét ettek egy héttel később.
Self-control is not a problem in the future. It's only a problem now when the chocolate is next to us. What does it have to do with time and savings, this issue of immediate gratification? Or as some economists call it, present bias. We think about saving. We know we should be saving. We know we'll do it next year, but today let us go and spend. Christmas is coming, we might as well buy a lot of gifts for everyone we know. So this issue of present bias causes us to think about saving, but end up spending.
Az önuralom nem gond a jövőben. Csak most gond, amikor a csokoládé karnyújtásnyira van. Hogyan függ ez össze az idővel és a megtakarításokkal, az azonnali elégedettség kérdésével? Vagy ahogyan sok közgazdász nevezi, a jelen felé torzítás. Gondolunk a megtakarításra. Tudjuk, hogy kéne spórolni. Tudjuk, hogy jövőre majd fogunk, de ma gyerünk pénzt költeni. Jön a karácsony, vehetünk rengeteg ajándékot mindenkinek, akit ismerünk. Tehát a jelen felé torzítás kérdése késztet arra, hogy gondoljunk a megtakarításra, de végül elköltjük a pénzt.
Let me now talk about another behavioral obstacle to saving having to do with inertia. But again, a little diversion to the topic of organ donation. Wonderful study comparing different countries. We're going to look at two similar countries, Germany and Austria. And in Germany, if you would like to donate your organs -- God forbid something really bad happens to you -- when you get your driving license or an I.D., you check the box saying, "I would like to donate my organs." Not many people like checking boxes. It takes effort. You need to think. Twelve percent do. Austria, a neighboring country, slightly similar, slightly different. What's the difference? Well, you still have choice. You will decide whether you want to donate your organs or not. But when you get your driving license, you check the box if you do not want to donate your organ. Nobody checks boxes. That's kind of too much effort. One percent check the box. The rest do nothing. Doing nothing is very common. Not many people check boxes.
Hadd beszéljek most egy másik viselkedési akadályról, amely a megtakarítások útjában áll, és ez a tehetetlenségi erő. De újra, térjünk el egy kicsit a tárgytól a szervadományozás kérdéséhez! Nagyszerű tanulmány, amely különböző országokat hasonlít össze. Megnézünk két hasonló országot, Németországot és Ausztriát. És Németországban, ha szeretne szervet adományozni -- urambocsá, valami szörnyű történik --, amikor megkapja valaki a jogosítványát vagy a személyijét, bejelöli, "Szeretném a szerveimet felajánlani." Nem sokan szeretnek kockákat bejelölni. Erőfeszítésbe kerül. Gondolkozni kell. 12 százalék megteszi. Ausztria, a szomszédos ország, egy kicsit hasonló, egy kicsit eltérő. Mi a különbség? Nos, a választási lehetőség itt is megvan. Eldönthetjük, hogy fel akarjuk ajánlani szerveinket, vagy sem. De ha megkapjuk a jogosítványunkat, akkor jelöljük be a kockát, ha nem akarjuk odaadományozni szerveinket. Senki sem jelöli be ezt. Ez már valahogy túl sok erőfeszítés. Egy százalék bejelöli a kockát. A többiek nem. A semmit nem csinálás elég gyakori. Nem sokan jelölik be a kockákat.
What are the implications to saving lives and having organs available? In Germany, 12 percent check the box. Twelve percent are organ donors. Huge shortage of organs, God forbid, if you need one. In Austria, again, nobody checks the box. Therefore, 99 percent of people are organ donors. Inertia, lack of action. What is the default setting if people do nothing, if they keep procrastinating, if they don't check the boxes? Very powerful. We're going to talk about what happens if people are overwhelmed and scared to make their 401(k) choices. Are we going to make them automatically join the plan, or are they going to be left out? In too many 401(k) plans, if people do nothing, it means they're not saving for retirement, if they don't check the box. And checking the box takes effort.
Mi a következménye ennek az életmentésre és a szervek elérhetővé tételére? Németországban 12 százalék jelöli be a kockákat. 12 százalék szervdonor. Hatalmas szervhiány, urambocsá, ha szükség van rá. Ausztriában senki se jelöli be a kockát. Így az emberek 99 százaléka szervdonor. Tehetetlenségi erő, a cselekvés hiánya. Mi az alapbeállítás, ha az emberek semmit se tesznek, ha elhalasztják a dolgokat, ha nem jelölik be a kockákat? Hatalmas. Arról fogunk beszélni, mi történik, ha az emberek túl vannak terhelve, vagy félnek a nyugdíjszámla létrehozásától. Tegyük kötelezővé a csatlakozást, vagy maradjanak ki belőle? A legtöbb nyugdíjalapban, ha az emberek semmit nem csinálnak, az azt jelenti, hogy nem takarítanak meg a nyugdíjukra, ha nem jelölik be a kockát. És a kocka bejelölése erőfeszítésbe kerül.
So we've chatted about a couple of behavioral challenges. One more before we flip the challenges into solutions, having to do with monkeys and apples. No, no, no, this is a real study and it's got a lot to do with behavioral economics. One group of monkeys gets an apple, they're pretty happy. The other group gets two apples, one is taken away. They still have an apple left. They're really mad. Why have you taken our apple? This is the notion of loss aversion. We hate losing stuff, even if it doesn't mean a lot of risk. You would hate to go to the ATM, take out 100 dollars and notice that you lost one of those $20 bills. It's very painful, even though it doesn't mean anything. Those 20 dollars might have been a quick lunch. So this notion of loss aversion kicks in when it comes to savings too, because people, mentally and emotionally and intuitively frame savings as a loss because I have to cut my spending.
Tehát beszélgettünk egy pár viselkedési kihívásról. Még egy utolsó, mielőtt a kihívásokat megoldásokká alakítjuk: a majmok és almák példája. Nem, nem, nem ez egy valós tanulmány és nagyban összefügg a gazdasági viselkedéstannal. A majmok egy csoportja kap egy almát és boldog vele. A majmok másik csoportja kap két almát és az egyiket elvesszük. Még mindig van egy almájuk. De őrjöngenek. Miért vetted el az almánkat? Ez a veszteségkerülés fogalma. Utálunk dolgokat elveszíteni, meg ha ez kevés kockázatot is jelent. Nem szívesen mennének egy pénzautomatához, hogy kivegyenek 100 dollárt és aztán észrevegyék, hogy elveszítették az egyik 20 dolláros bankjegyet. Ez fájdalmas, még akkor is, ha semmit se jelent. Azon a 20 dolláron egy gyors ebédet vehettünk volna. Nos, a veszteségkerülés fogalma akkor is érvényes, ha a megtakarításokról van szó, mert az emberek mentálisan, érzelmileg és nem tudatosan a megtakarításokat veszteségnek érzékelik, hiszen vissza kell fognom a költségeket.
So we talked about all sorts of behavioral challenges having to do with savings eventually. Whether you think about immediate gratification, and the chocolates versus bananas, it's just painful to save now. It's a lot more fun to spend now. We talked about inertia and organ donations and checking the box. If people have to check a lot of boxes to join a 401(k) plan, they're going to keep procrastinating and not join. And last, we talked about loss aversion, and the monkeys and the apples. If people frame mentally saving for retirement as a loss, they're not going to be saving for retirement.
Tehát beszéltünk a viselkedési kihívások sok fajtájáról, amelyek végül a megtakarításokkal függtek össze. Akár az azonnali elégedettségre gondolunk, és a csokoládé kontra banán példára, egyszerűen fájdalmas ma spórolni. Sokkal szórakoztatóbb költeni ma. Beszéltünk a tehetetlenségi erőről és a szervadományozásról és a kockák bejelöléséről. Ha az embereknek sok kockát kell bejelölniük ahhoz, hogy nyugdíjszámlájuk legyen, állandóan elhalasztják a dolgot, és végül nem csatlakoznak. És végül beszéltünk a veszteségkerülésről, és a majmokról és almákról. Ha az emberek lélekben úgy képzelik el a megtakarítást, mint veszteséget, nem fognak félretenni a nyugdíjukra.
So we've got these challenges, and what Richard Thaler and I were always fascinated by -- take behavioral finance, make it behavioral finance on steroids or behavioral finance 2.0 or behavioral finance in action -- flip the challenges into solutions. And we came up with an embarrassingly simple solution called Save More, not today, Tomorrow. How is it going to solve the challenges we chatted about? If you think about the problem of bananas versus chocolates, we think we're going to eat bananas next week. We think we're going to save more next year. Save More Tomorrow invites employees to save more maybe next year -- sometime in the future when we can imagine ourselves eating bananas, volunteering more in the community, exercising more and doing all the right things on the planet.
Tehát itt vannak ezek a kihívások, és ami Richard Thalert és engem mindig izgalomban tartott -- vegyük a pénzügyi viselkedéstant, turbózzuk fel, vagy tegyük pénzügyi viselkedéstan 2.0-vá, vagy alkalmazott pénzügyi viselkedéstanná -- változtassuk a kihívásokat megoldásokká. És eljutottunk egy meghökkentően egyszerű megoldáshoz, ami úgy hangzik: "Takarítsunk meg többet -- nem ma, hanem -- holnap". Hogyan oldja ez meg a kihívásokat, amelyekről beszéltünk? Ha a banán és csokoládé kérdésére gondolunk, azt gondoljuk, hogy banánt fogunk enni a jövő héten. Azt hisszük, majd jövőre többet fogunk spórolni. A "Takarítsunk meg többet holnap" arra ösztönzi a dolgozókat, hogy talán többet tegyenek félre jövőre -- majd valamikor a jövőben, amikor úgy képzeljük magunkat, hogy banánt eszünk, több önkéntes munkát végzünk, többet tornázunk, és csak a helyes dolgokat tesszük a Földön.
Now we also talked about checking the box and the difficulty of taking action. Save More Tomorrow makes it easy. It's an autopilot. Once you tell me you would like to save more in the future, let's say every January you're going to be saving more automatically and it's going to go away from your paycheck to the 401(k) plan before you see it, before you touch it, before you get the issue of immediate gratification. But what are we going to do about the monkeys and loss aversion? Next January comes and people might feel that if they save more, they have to spend less, and that's painful. Well, maybe it shouldn't be just January. Maybe we should make people save more when they make more money. That way, when they make more money, when they get a pay raise, they don't have to cut their spending. They take a little bit of the increase in the paycheck home and spend more -- take a little bit of the increase and put it in a 401(k) plan.
Beszéltünk még a kockák bejelöléséről és a cselekvés nehézségéről. A "Takarítsunk meg többet holnap" ezt könnyűvé teszi. A dolog automatikusan működik. Ahogy azt mondják nekem, hogy többet akarnak félretenni a jövőben, mondjuk minden januárban automatikusan többet fognak félretenni, és az összeg átkerül a fizetési számlájukról a nyugdíjszámlára anélkül, hogy látnánk, megérinthetnénk, mielőtt még találkoznánk az azonnali elégedettség problémájával. De mit kezdjünk a majmokkal és a veszteségkerüléssel? Jön a január, és az embereknek olyan érzése lehet, hogy ha többet tesznek félre, akkor kevesebbet költhetnek, és ez fájdalmas. Nos, lehet, hogy ennek nem csak januárban kell lennie. Lehet, hogy kényszerítenünk kéne az embereket, hogy tegyenek félre többet, ha többet keresnek. Így, ha többet keresnek, vagy fizetésemelést kapnak, nem kell, hogy kevesebbet költsenek. Egy keveset hazavisznek az emelésből, és többet költenek -- egy keveset az emelésből pedig a nyugdíjszámlájukra utalnak.
So that is the program, embarrassingly simple, but as we're going to see, extremely powerful. We first implemented it, Richard Thaler and I, back in 1998. Mid-sized company in the Midwest, blue collar employees struggling to pay their bills repeatedly told us they cannot save more right away. Saving more today is not an option. We invited them to save three percentage points more every time they get a pay raise. And here are the results. We're seeing here a three and a half-year period, four pay raises, people who were struggling to save, were saving three percent of their paycheck, three and a half years later saving almost four times as much, almost 14 percent.
Tehát ez a program, amely meghökkentően egyszerű, de ahogyan majd látjuk, nagyon hatékony. Először Richard Thaler és én, 1988-ban indítottuk el. Közepes méretű vállalkozás a közép-nyugaton, fizikai munkások, akiknek problémát okozott a számlák fizetése, ismételten elmondták nekünk, hogy nem tudnak jelenleg többet félretenni. Többet megtakarítani ma, nem jöhet szóba. Ösztönöztük őket, hogy tegyenek félre három százalékkal többet, minden alkalommal, amikor fizetésemelést kapnak. És itt vannak az eredmények. Itt láthatunk egy három és fél éves időtartamot, négy fizetésemelést. Azok, akik alig tudták fizetni számláikat, fizetésük 3 százalékát félretették, három és fél évvel később majdnem négyszer többet takarítottak meg, majdnem 14 százalékot.
And there's shoes and bicycles and things on this chart because I don't want to just throw numbers in a vacuum. I want, really, to think about the fact that saving four times more is a huge difference in terms of the lifestyle that people will be able to afford. It's real. It's not just numbers on a piece of paper. Whereas with saving three percent, people might have to add nice sneakers so they can walk, because they won't be able to afford anything else, when they save 14 percent they might be able to maybe have nice dress shoes to walk to the car to drive. This is a real difference. By now, about 60 percent of the large companies actually have programs like this in place. It's been part of the Pension Protection Act. And needless to say that Thaler and I have been blessed to be part of this program and make a difference.
És láthatunk itt cipőket, kerékpárokat, és más dolgokat ezen az ábrán, mert nem szeretnék csak úgy a levegőbe beszélni. Nagyon szeretném ha belegondolnának, hogy négyszer annyit félretenni, hatalmas különbség az életvitel terén, amit az emberek majd megengedhetnek maguknak. Ez egy valós dolog. Ezek nemcsak számok egy darab papíron. Amíg három százalékot félreteszenk az emberek, vásárolhatnak szép edzőcipőt, hogy sétálhassanak, mert nem engedhetnek meg semmi mást. Amikor 14%-ot takarítanak meg, talán megengedhetnek maguknak egy jobb cipőt is, hogy az autójukhoz sétáljanak és vezessenek. Ez egy valódi különbség. Mostanra a nagy vállalatok 60 százaléka rendelkezik ilyen programmal. Ez része a Nyugdíjvédelmi törvénynek. És természetesen Thaler és én megtiszteltetésnek vettük, hogy részesei lehetünk a programnak, és változást tudtunk elérni.
Let me wrap with two key messages. One is behavioral finance is extremely powerful. This is just one example. Message two is there's still a lot to do. This is really the tip of the iceberg. If you think about people and mortgages and buying houses and then not being able to pay for it, we need to think about that. If you're thinking about people taking too much risk and not understanding how much risk they're taking or taking too little risk, we need to think about that. If you think about people spending a thousand dollars a year on lottery tickets, we need to think about that. The average actually, the record is in Singapore. The average household spends $4,000 a year on lottery tickets. We've got a lot to do, a lot to solve, also in the retirement area when it comes to what people do with their money after retirement.
Hadd fejezzem be két alapvető üzenettel. Az egyik az, hogy a pénzügyi viselkedéstan nagyon hatásos. Ez csak egy példa. Második üzenet: még mindig sokat kell tennünk. Ez csak a jéghegy csúcsa. Ha az emberekre és jelzálogra gondolunk és házvételre és arra, hogy nem leszünk képesek kifizetni, gondolnunk kell erre. Ha azokra az emberekre gondolunk, akik túl nagy kockázatot vállalnak, és nem fogják fel mennyire nagy kockázat ez, vagy túl kevés kockázatot vállalnak, gondolnunk kell erre. Ha azokra az emberekre gondolunk, akik 1000 dollárt költenek egy évben lottószelvényekre, gondolnunk kell erre. Az átlag tulajdonképpen... a rekordot Szingapúr tartja. Egy átlagos háztartás évente 4000 dollárt költ lottóra. Még sok munka áll előttünk, sok problémát kell megoldanunk a nyugdíjak terén is, ha arról van szó, mit tesznek az emberek a pénzükkel, miután nyugdíjba mentek.
One last question: How many of you feel comfortable that as you're planning for retirement you have a really solid plan when you're going to retire, when you're going to claim Social Security benefits, what lifestyle to expect, how much to spend every month so you're not going to run out of money? How many of you feel you have a solid plan for the future when it comes to post-retirement decisions. One, two, three, four. Less than three percent of a very sophisticated audience. Behavioral finance has a long way. There's a lot of opportunities to make it powerful again and again and again.
Még egy utolsó kérdés: Hányan önök közül nyugodtak arra nézvést, hogy amikor a nyugdíjukat tervezik, alapos tervük van arra, hogy mikor akarnak nyugdíjba vonulni, mikor akarják a társadalombiztosítási juttatásokat igénybe venni, milyen életvitelt várnak, mennyit akarnak költeni minden hónapban, hogy ne fogyjon el a pénz? Hányan érzik önök közül úgy, hogy megbízható tervük van a jövőre, ha a nyugdíj utáni döntésekről van szó? Egy, kettő, három, négy. Kevesebb mint három százalék, egy nagyon művelt közönségben. A pénzügyi viselkedéstan előtt hosszú út áll még. Sok a lehetőség, hogy újból és újból erőteljessé tegyük.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)