Chris Anderson: Welcome to TED.
Chris Anderson: Üdvözöllek a TED színpadán!
Richard Branson: Thank you very much. The first TED has been great.
Richard Branson: Nagyon köszönöm. Az első TED kiváló volt.
CA: Have you met anyone interesting?
CA: Találkoztál érdekes személyiségekkel?
RB: Well, the nice thing about TED is everybody's interesting. I was very glad to see Goldie Hawn, because I had an apology to make to her. I'd had dinner with her about two years ago and I'd -- she had this big wedding ring and I put it on my finger and I couldn't get it off. And I went home to my wife that night and she wanted to know why I had another woman's big, massive, big wedding ring on my finger. And, anyway, the next morning we had to go along to the jeweler and get it cut off. So -- (Laughter) -- so apologies to Goldie.
RB: A legjobb dolog a TED-ben, hogy mindenki érdekes. Örültem, hogy találkozhattam Goldie Hawnnal, mert bocsánatot kellett kérnem tőle. Kb. két évvel ezelőtt egyszer vele vacsoráztam, és volt egy hatalmas jegygyűrűje, amit az ujjamra húztam, aztán nem tudtam levenni. Aztán amikor haza mentem este, a feleségem megkérdezte, hogy miért van egy másik nő nagy, vaskos jegygyűrűje az ujjamon. A vége az lett, hogy másnap reggel együtt elmentünk az ékszerészhez, és levágattuk a gyűrűt. Így aztán -- (Nevetés) -- elnézést kell kérnem Goldie-tól.
CA: That's pretty good. So, we're going to put up some slides of some of your companies here. You've started one or two in your time. So, you know, Virgin Atlantic, Virgin Records -- I guess it all started with a magazine called Student. And then, yes, all these other ones as well. I mean, how do you do this?
CA: Hát ez remek. Most pedig bemutatnánk pár diát a cégeidről. Eggyel vagy kettővel indultál annak idején. Szóval Virgin Atlantic, Virgin Records... azt hiszem minden a Student magazinnal kezdődött. Aztán persze jöttek sorra a többiek. Hogy csinálod ezt?
RB: I read all these sort of TED instructions: you must not talk about your own business, and this, and now you ask me. So I suppose you're not going to be able to kick me off the stage, since you asked the question. (Laughter)
RB: Olvasom ezeket a TED-utasításokat: "ne beszélj a saját üzletedről", és most éppen erre kérsz. Azért remélem, hogy nem fogsz ledobni ezért a színpadról, hiszen te tetted fel a kérdést. (Nevetés)
CA: It depends what the answer is though.
CA: Az attól függ, hogy mit fogsz válaszolni.
RB: No, I mean, I think I learned early on that if you can run one company, you can really run any companies. I mean, companies are all about finding the right people, inspiring those people, you know, drawing out the best in people. And I just love learning and I'm incredibly inquisitive and I love taking on, you know, the status quo and trying to turn it upside down. So I've seen life as one long learning process. And if I see -- you know, if I fly on somebody else's airline and find the experience is not a pleasant one, which it wasn't, 21 years ago, then I'd think, well, you know, maybe I can create the kind of airline that I'd like to fly on. And so, you know, so got one secondhand 747 from Boeing and gave it a go.
RB: Nos hát, azt hiszem, elég korán megtanultam, hogy aki képes egy céget vezetni, az bármennyit képes. Ezt úgy értem, hogy minden cég arról szól, hogy meg kell találni a megfelelő embereket, és ösztönözni kell őket, hogy kihozzuk belőlük a legjobbat. Én imádok tanulni, hihetetlenül kíváncsi vagyok, és szeretem alkalmazni a status quo-t, és aztán a feje tetejére állítani. Ezért az életet egyetlen, hosszú tanulási folyamatnak tekintem. És ha azt látom, amikor valaki másnak a légitársaságával utazom, hogy az élmény nem igazán kellemes, ahogyan nem is volt az 21 évvel ezelőtt, akkor arra gondolok, hogy hátha én képes lennék létrehozni egy olyan légitársaságot, amin szívesen utaznék. Így aztán szereztem egy használt 747-est a Boeing-től, és belevágtam.
CA: Well, that was a bizarre thing, because you made this move that a lot of people advised you was crazy. And in fact, in a way, it almost took down your empire at one point. I had a conversation with one of the investment bankers who, at the time when you basically sold Virgin Records and invested heavily in Virgin Atlantic, and his view was that you were trading, you know, the world's fourth biggest record company for the twenty-fifth biggest airline and that you were out of your mind. Why did you do that?
CA: Hát ez elég bizarrul hangzik, mert amikor belevágtál, sokan őrültnek is tartottak ezért. És valóban, volt egy pillanat, amikor majdnem összeomlott a birodalmad e miatt. Beszéltem egy befektetési bankárral akkortájt, amikor eladtad a Virgin Recordsot, és erőteljesen invesztáltál a Virgin Atlanticba, és az ő véleménye az volt, hogy eladni a világ ötödik legnagyobb lemezcégét a huszonötödik legnagyobb légitársaságért, az egy eszement dolog. Miért csináltad ezt?
RB: Well, I think that there's a very thin dividing line between success and failure. And I think if you start a business without financial backing, you're likely to go the wrong side of that dividing line. We had -- we were being attacked by British Airways. They were trying to put our airline out of business, and they launched what's become known as the dirty tricks campaign. And I realized that the whole empire was likely to come crashing down unless I chipped in a chip. And in order to protect the jobs of the people who worked for the airline, and protect the jobs of the people who worked for the record company, I had to sell the family jewelry to protect the airline.
RB: Nos, azt hiszem, nagyon vékony a siker és a a kudarc közti határvonal. És aki megfelelő pénzügyi háttér nélkül vág bele egy üzletbe, az könnyen eme elválasztó vonal rossz oldalára kerülhet. Bennünket a British Airways részéről ért támadás. Megpróbálták kiszorítani a társaságunkat az üzletből, és "piszkos trükkök"-ként ismert kampányt indítottak. Észre kellett vennem, hogy a teljes birodalmat az összeomlás fenyegeti, hacsak nem dobok bele egy kisebb összeget. És azért, hogy megmenthessük a légitársaságnál dolgozók munkahelyeit, és a lemeztársaságnál dolgozók munkahelyeit, el kellett adnom a családi ékszert a légitársaság védelme érdekében.
CA: Post-Napster, you're looking like a bit of a genius, actually, for that as well.
CA: Így, látva, mi történt a Napsterrel, már egyfajta zseninek tűnsz, ezt elmondhatjuk.
RB: Yeah, as it turned out, it proved to be the right move. But, yeah, it was sad at the time, but we moved on.
RB: Hát igen, ez végül helyes döntésnek bizonyult. Igen, akkoriban ez szomorú volt, de tovább tudtunk lépni.
CA: Now, you use the Virgin brand a lot and it seems like you're getting synergy from one thing to the other. What does the brand stand for in your head?
CA: Most már kiterjedten használod a Virgin márkát, és úgy tűnik, számos szinergia származik ebből. Mit jelent a márka a számodra?
RB: Well, I like to think it stands for quality, that you know, if somebody comes across a Virgin company, they --
RB: Azt hiszem, a minőséget amit, tudod, ha valaki a Virgin vállalattal találkozik, ő...
CA: They are quality, Richard. Come on now, everyone says quality. Spirit?
CA: Ő maga a minőség, Richard. Ugyan már, mindenki a minőséget emlegeti. A légkör?
RB: No, but I was going to move on this. We have a lot of fun and I think the people who work for it enjoy it. As I say, we go in and shake up other industries, and I think, you know, we do it differently and I think that industries are not quite the same as a result of Virgin attacking the market.
RB: Nem, bár tettem lépéseket ebbe az irányba. Nagyon jól érezzük magunkat, és azt hiszem, akik itt dolgoznak élvezik is ezt. Azt mondanám, hogy felrázzuk a többi iparágat, és azt hiszem, valahogy másként csináljuk, és szerintem az iparágak már nem igazán azok, amik voltak, ami a Virgin piaci betörésének következménye.
CA: I mean, there are a few launches you've done where the brand maybe hasn't worked quite as well. I mean, Virgin Brides -- what happened there? (Laughter)
CA: Azt hiszem, nem sok olyan céget indítottál útjára, ahol a márka nem igazán működött jól. Úgy értem, a Virgin Brides, ott például mi történt? (Nevetés)
RB: We couldn't find any customers. (Laughter) (Applause)
RB: Nem találtunk egyetlen vevőt sem. (Nevetés) (Taps)
CA: I was actually also curious why -- I think you missed an opportunity with your condoms launch. You called it Mates. I mean, couldn't you have used the Virgin brand for that as well? Ain't virgin no longer, or something.
CA: Igazán kíváncsi vagyok, miért? Azt hiszem, kihagytál egy lehetőséget az óvszerpiacra való belépésnél. A termék a Mates nevet kapta. Úgy értem, nem használhattátok volna a Virgin márkát arra is? Nem szűz már többé, vagy valami ilyesmi.
RB: Again, we may have had problems finding customers. I mean, we had -- often, when you launch a company and you get customer complaints, you know, you can deal with them. But about three months after the launch of the condom company, I had a letter, a complaint, and I sat down and wrote a long letter back to this lady apologizing profusely. But obviously, there wasn't a lot I could do about it. And then six months later, or nine months after the problem had taken, I got this delightful letter with a picture of the baby asking if I'd be godfather, which I became. So, it all worked out well.
RB: Ott is problémánk lett volna a vásárlók megtalálásával. Mármint, volt is... gyakran, mikor elindítasz egy vállalkozást és vevői panaszok érkeznek, tudod őket kezelni. De kb. három hónappal az óvszercég elindítása után kaptam egy panaszlevelet, amire ettől a hölgytől egy hosszadalmas válaszlevélben kértem bocsánatot. De nyilvánvalóan nem sok mindent tudtam érte tenni. És aztán 6 hónappal később, azaz 9 hónappal a "baleset" után megkaptam ezt az örömteli levelet egy képpel a babáról, és felkértek keresztapának, amit el is vállaltam. Szóval minden jól végződött.
CA: Really? You should have brought a picture. That's wonderful.
CA: Tényleg? Hozhattál volna egy képet. Ez csodálatos.
RB: I should have.
RB: Tényleg hoznom kellett volna.
CA: So, just help us with some of the numbers. I mean, what are the numbers on this? I mean, how big is the group overall? How much -- what's the total revenue?
CA: Szóval, árulj el nekünk néhány számot. Úgy értem, mik itt a számok? Összességében milyen nagy is a csoport? Mennyi... mennyi az összbevétel?
RB: It's about 25 billion dollars now, in total.
RB: Nagyjából összesen 25 milliárd dollár körül van most.
CA: And how many employees?
CA: És hány alkalmazott van?
RB: About 55,000.
RB: Kb. 55.000.
CA: So, you've been photographed in various ways at various times and never worrying about putting your dignity on the line or anything like that. What was that? Was that real?
CA: Téged számtalan módon, különböző helyzetekben és időpontokban fotóztak, és sosem aggódtál amiatt, hogy a méltóságodat óvd, vagy valami ilyesmi. Mi volt az? Igazi volt?
RB: Yeah. We were launching a megastore in Los Angeles, I think. No, I mean, I think -- CA: But is that your hair? RB: No. CA: What was that one?
RB: Igen. Egy nagyáruházat nyitottunk Los Angelesben, azt hiszem. Nem, úgy értem azt hiszem... CA: De ez a saját hajad? RB: Nem. CA: Mi volt az?
RB: Dropping in for tea.
RB: Csak beugrottam egy teára.
CA: OK. (Laughter)
CA: Rendben. (Nevetés)
RB: Ah, that was quite fun. That was a wonderful car-boat in which --
RB: Ó, ez nagyon vicces volt. Ez egy csodálatos autó-hajó volt, amiben...
CA: Oh, that car that we -- actually we -- it was a TEDster event there, I think. Is that -- could you still pause on that one actually, for a minute? (Laughter)
CA: Ó, az az autó, amit mi -- szóval mi -- az egy TED-es esemény volt, azt hiszem. Az ott... meg tudnák állítani ott egy pillanatra? (Nevetés)
RB: It's a tough job, isn't it?
RB: Ez egy kemény munka, igaz?
CA: I mean, it is a tough job. (Laughter) When I first came to America, I used to try this with employees as well and they kind of -- they have these different rules over here, it's very strange.
CA: Úgy értem, ez egy kemény munka. (Nevetés) Amikor először jöttem Amerikába, kipróbáltam ezt alkalmazottakkal, és ők valahogy... nekik itt másmilyen szabályaik vannak, ez nagyon furcsa.
RB: I know, I have -- the lawyers say you mustn't do things like that, but --
RB: Tudom, nekem is. Az ügyvédek azt mondják, hogy nem csinálhatsz ilyeneket, de...
CA: I mean, speaking of which, tell us about --
CA: Ha már így szóba került, mesélj nekünk...
RB: "Pammy" we launched, you know -- mistakenly thought we could take on Coca-Cola, and we launched a cola bottle called "The Pammy" and it was shaped a bit like Pamela Anderson. But the trouble is, it kept on tipping over, but -- (Laughter)
RB: Elindítottuk a "Pammy"-t, tudod, hibásan úgy véltük, hogy le tudjuk győzni a Coca-Colát, és elindítottunk egy kóla-italt, aminek "The Pammy" volt a neve, az alakja egy kicsit Pamela Andersonra emlékeztetett. Csak az a baj, hogy fordítva, de... (Nevetés)
CA: Designed by Philippe Starck perhaps?
CA: Csak nem Philippe Starck tervezte?
RB: Of course.
RB: De, természetesen.
CA: So, we'll just run a couple more pictures here. Virgin Brides. Very nice. And, OK, so stop there. This was -- you had some award I think?
CA: Szóval csak mutatunk néhány képet. Virgin Brides. Nagyon szép. Oké, álljunk meg itt. Ez... itt kaptál valami díjat azt hiszem.
RB: Yeah, well, 25 years earlier, we'd launched the Sex Pistols' "God Save The Queen," and I'd certainly never expected that 25 years later -- that she'd actually knight us. But somehow, she must have had a forgetful memory, I think.
Rb: Igen, nos, 25 évvel korábban kiadtuk a Sex Pistols "Isten óvja a királynőt" számát és őszintén, sosem gondoltam, hogy 25 évvel később, hogy tényleg lovaggá üt minket. De ő valahogy egy kicsit feledékeny lehet, úgy látszik.
CA: Well, God saved her and you got your just reward. Do you like to be called Sir Richard, or how?
CA: Nos, Isten megóvott, és megkaptad a kitüntetését. Hogy szereted, ha az emberek Sir Richardnak szólítanak, vagy hogyan?
RB: Nobody's ever called me Sir Richard. Occasionally in America, I hear people saying Sir Richard and think there's some Shakespearean play taking place. But nowhere else anyway.
RB: Soha senki nem szólított még Sir Richardnak. Néha Amerikában hallom, hogy az emberek azt mondják, hogy Sir Richard, és mindig azt hiszem, hogy valami Shakespeare-darab megy éppen. De egyébként sehol máshol.
CA: OK. So can you use your knighthood for anything or is it just ...
CA: Oké. Szóval tudod használni valamire a lovagi rangodat, vagy ez csak...
RB: No. I suppose if you're having problems getting a booking in a restaurant or something, that might be worth using it.
RB: Nem. Gondolom, ha az embernek problémája van egy étteremben asztalfoglaláskor, akkor esetleg megéri használni.
CA: You know, it's not Richard Branson. It's Sir Richard Branson.
CA: Tudod, nem Richard Branson hanem Sir Richard Branson.
RB: I'll go get the secretary to use it.
RB: Szólok majd a titkárnőnek, hogy használja.
CA: OK. So let's look at the space thing. I think, with us, we've got a video that shows what you're up to, and Virgin Galactic up in the air. (Video) So that's the Bert Rutan designed spaceship?
CA: Rendben. Nos, nézzük ezt az űr dolgot. Azt hiszem van egy videónk, ami megmutatja, hogy mire készülsz mostanában, és a Virgin Galactic fent a levegőben. (Videó) Szóval ez a Bert Rutan által tervezett űrhajó?
RB: Yeah, it'll be ready in -- well, ready in 12 months and then we do 12 months extensive testing. And then 24 months from now, people will be able to take a ride into space.
RB: Igen, készen lesz, nos, 12 hónapon belül, és aztán egy 12 hónapos alapos teszt következik. És aztán, 24 hónap múlva, az emberek utazhatnak majd az űrbe.
CA: So this interior is Philippe Starcke designed?
CA: Szóval ezt a belsőt Philippe Starcke tervezte?
RB: Philippe has done the -- yeah, quite a bit of it: the logos and he's building the space station in New Mexico. And basically, he's just taken an eye and the space station will be one giant eye, so when you're in space, you ought to be able to see this massive eye looking up at you. And when you land, you'll be able to go back into this giant eye. But he's an absolute genius when it comes to design.
RB: Philippe csinálta, igen, elég nagy részét: a logókat, és az űrközpontot építí Új-Mexikóban. Igen, most éppen a szem adta neki az ötletet és az űrközpont egy hatalmas szem lesz, szóval amikor fent vagy az űrben, látnod kell ezt a hatalmas, felfelé néző szemet. És amikor leszállsz, visszatérhetsz ebbe a hatalmas szembe. De ő egyértelműen zseni, amikor tervezésről van szó.
CA: But you didn't have him design the engine?
CA: De a hajtómű tervezésével nem őt bíztad meg, ugye?
RB: Philippe is quite erratic, so I think that he wouldn't be the best person to design the engine, no.
RB: Philippe elég csapongó típus, szóval azt hiszem, nem ő lenne a legjobb ember a hajtómű megtervezésére.
CA: He gave a wonderful talk here two days ago.
CA: Csodálatos előadást tartott itt két nappal ezelőtt.
RB: Yeah? No, he is a --
RB: Igen? Nem, ő egy...
CA: Well, some people found it wonderful, some people found it completely bizarre. But, I personally found it wonderful.
CA: Nos, egyesek csodálatosnak találták, mások rendkívül szokatlannak. De szerintem csodálatos volt.
RB: He's a wonderful enthusiast, which is why I love him. But ...
RB: Ő egy csodálatos megszállott, ezért is kedvelem. De...
CA: So, now, you've always had this exploration bug in you. Have you ever regretted that?
CA: Tehát mindig is megvolt benned ez a felfedező hajlam. Megbántad egyszer is?
RB: Many times. I mean, I think with the ballooning and boating expeditions we've done in the past. Well, I got pulled out of the sea I think six times by helicopters, so -- and each time, I didn't expect to come home to tell the tale. So in those moments, you certainly wonder what you're doing up there or --
RB: Számtalanszor. A léghajós és hajós expedíciókra gondolok, amikbe belevágtunk az elmúlt időben. Hát igen, hatszor húztak ki a tengerből helikopterrel, és... egyik alkalommal sem számítottam arra, hogy hazatérek hogy elmesélhessem a történetet. Azokban a pillanatokban elgondolkozik az ember, hogy mit is keres ott.
CA: What was the closest you got to -- when did you think, this is it, I might be on my way out?
CA: Mikor voltál a legközelebb ahhoz... mikor érezted úgy, hogy ennyi, kiszállok?
RB: Well, I think the balloon adventures were -- each one was, each one, actually, I think we came close. And, I mean, first of all we -- nobody had actually crossed the Atlantic in a hot air balloon before, so we had to build a hot air balloon that was capable of flying in the jet stream, and we weren't quite sure, when a balloon actually got into the jet stream, whether it would actually survive the 200, 220 miles an hour winds that you can find up there. And so, just the initial lift off from Sugarloaf to cross the Atlantic, as we were pushing into the jet stream, this enormous balloon -- the top of the balloon ended up going at a couple of hundred miles an hour, the capsule that we were in at the bottom was going at maybe two miles an hour, and it just took off. And it was like holding onto a thousand horses. And we were just crossing every finger, praying that the balloon would hold together, which, fortunately, it did. But the ends of all those balloon trips were, you know -- something seemed to go wrong every time, and on that particular occasion, the more experienced balloonist who was with me jumped, and left me holding on for dear life. (Laughter)
RB: Azt hiszem, a léghajós kalandok ilyenek voltak... igen, mindegyik, tényleg, azt hiszem ott közel kerültünk hozzá. Mindenek előtt, mert előttünk senki nem kelt át az Atlanti-óceánon hőlégballonnal, így aztán nekünk kellett egy hőlégballont építeni, ami képes az áramlatban repülni, és egyáltalán nem voltunk biztosak benne, hogy amikor a léghajó belekerül az áramlatba, akkor képes lesz-e ellenállni a 300-350 km/órás szélnek, ami ott fenn van. És amikor Sugarloafból először szálltunk fel, hogy átszeljük az Atlanti-óceánt, amikor elértük a futóáramlás szintjét, ez a hatalmas ballon... a ballon teteje elkezdett több száz kilométeres óránkénti sebességgel száguldani, miközben a kapszula, amiben mi voltunk, kb. 5 km/órás sebességgel haladt, és épp hogy felszállt. Mintha ezer lovat kellett volna visszatartanunk. És nem tehettünk mást, mint imádkoztunk, hogy a ballon egyben maradjon, és ez, szerencsére, így is történt. De a vége ezeknek a léghajós utazásoknak, hát... valami minden alkalommal közbejött, és egy alkalommal, a tapasztaltabb léghajós, aki velem volt, kiugrott, otthagyva engem, hogy bízzak a jó szerencsében. (Nevetés)
CA: Did he tell you to jump, or he just said, "I'm out of here!" and ...
CA: Azt mondta neked, hogy ugorj, vagy azt, hogy "Én már itt se vagyok!" és...
RB: No, he told me jump, but once his weight had gone, the balloon just shot up to 12,000 feet and I ...
RB: Nem, azt mondta, ugorjak, de amint az ő súlya eltűnt, a ballon hirtelen 4000 méterre emelkedett és én...
CA: And you inspired an Ian McEwan novel I think with that.
CA: És ez ihletett egy Ian McEwan regényt ezzel a történettel.
RB: Yeah. No, I put on my oxygen mask and stood on top of the balloon, with my parachute, looking at the swirling clouds below, trying to pluck up my courage to jump into the North Sea, which -- and it was a very, very, very lonely few moments. But, anyway, we managed to survive it.
RB: Igen. Nem, én felvettem az oxigénmaszkot és álltam a ballon tetején, hátamon az ejtőernyővel, nézve az alattam kavargó felhőket, próbálva bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy beleugorjak az Északi-tengerbe, ami... hát ez egy igen, igen, igen magányos pillanat volt. De valahogy mégis sikerült túlélni.
CA: Did you jump? Or it came down in the end?
CA: Végül is ugrottál? Vagy végül sikerült leszállni?
RB: Well, I knew I had about half an hour's fuel left, and I also knew that the chances were that if I jumped, I would only have a couple of minutes of life left. So I climbed back into the capsule and just desperately tried to make sure that I was making the right decision. And wrote some notes to my family. And then climbed back up again, looked down at those clouds again, climbed back into the capsule again. And then finally, just thought, there's a better way. I've got, you know, this enormous balloon above me, it's the biggest parachute ever, why not use it? And so I managed to fly the balloon down through the clouds, and about 50 feet, before I hit the sea, threw myself over. And the balloon hit the sea and went shooting back up to 10,000 feet without me. But it was a wonderful feeling being in that water and --
RB: Tudtam, hogy fél órára elegendő üzemanyag maradt, és azt is tudtam, hogy ha ugrom, akkor csak pár perc van hátra az életemből. Így aztán visszamásztam a kapszulába, és csak reménykedhettem benne, hogy helyes döntést hoztam. Aztán írtam pár mondatot a családomnak. Majd újra visszamásztam, újra lenéztem a felhőkre, és újra visszamásztam a kapszulába. Majd végül rájöttem, hogy van egy jobb megoldás. Hiszen itt van fölöttem ez a hatalmas ballon, ami minden idők legnagyobb ejtőernyője. Miért ne használnám? Így aztán sikerült a ballont lehozni a felhők alá, és kb. 20 méterrel a tengerbe csapódás előtt kiugrottam. A ballon a tengerbe csapódott, és jó 3000 méterig pattant vissza, de már nélkülem. Csodálatos érzés volt abban a vízben lenni...
CA: What did you write to your family?
CA: Mit írtál a családodnak?
RB: Just what you would do in a situation like that: just I love you very much. And I'd already written them a letter before going on this trip, which -- just in case anything had happened. But fortunately, they never had to use it.
RB: Csak amit bárki írna egy ilyen helyzetben: nagyon szeretlek benneteket. És egyébként már írtam nekik egy levelet az utazás előtt, ami... arra az esetre, ha bármi történne. De szerencsére nem kellett használniuk.
CA: Your companies have had incredible PR value out of these heroics. The years -- and until I stopped looking at the polls, you were sort of regarded as this great hero in the U.K. and elsewhere. And cynics might say, you know, this is just a smart business guy doing what it takes to execute his particular style of marketing. How much was the PR value part of this? RB: Well, of course, the PR experts said that as an airline owner, the last thing you should be doing is heading off in balloons and boats, and crashing into the seas. (Laughter)
CA: A cégeid számára hihetetlen marketing értéket jelentettek ezek a hőstettek. Az évek során -- és amíg követtem a statisztikákat -- hatalmas hősként tekintettek rád az Egyesült Királyságban és a világban egyaránt. A cinikusok persze azt mondhatják, hogy ez egy nagyon ravasz fickó, aki bármilyen ügyes marketingfogásra képes. Mekkora volt ennek a PR értéke? RB: A PR szakértők természetesen azt mondták, hogy légitársaság-tulajdonosként, az utolsó dolog, amit tennem kéne az, hogy léghajókra és hajókra szállok, majd hajótörést szenvedek a tengeren. (Nevetés)
CA: They have a point, Richard.
CA: Volt is valami igazuk, Richard.
RB: In fact, I think our airline took a full page ad at the time saying, you know, come on, Richard, there are better ways of crossing the Atlantic. (Laughter)
RB: Valójában akkoriban a légitársaságunk megjelentetett egy egész oldalas hirdetést, ami azt mondta, ugyan, Richard, az Óceán átszelésének van már ennél sokkal jóbb módja. (Nevetés)
CA: To do all this, you must have been a genius from the get-go, right?
CA: Ennek véghezviteléhez már a kezdetektől zseninek kellett lenni, így van?
RB: Well, I won't contradict that. (Laughter)
RB: Hát igen, nem tagadom. (Nevetés)
CA: OK, this isn't exactly hardball. OK.
CA: Na jó, ez magas labda volt. Oké.
Didn't -- weren't you just terrible at school?
Te rettenetesen viselkedtél az iskolában?
RB: I was dyslexic. I had no understanding of schoolwork whatsoever. I certainly would have failed IQ tests. And it was one of the reasons I left school when I was 15 years old. And if I -- if I'm not interested in something, I don't grasp it. As somebody who's dyslexic, you also have some quite bizarre situations. I mean, for instance, I've had to -- you know, I've been running the largest group of private companies in Europe, but haven't been able to know the difference between net and gross. And so the board meetings have been fascinating. (Laughter) And so, it's like, good news or bad news? And generally, the people would say, oh, well that's bad news.
RB: Diszlexiás voltam. Nem értettem ezeket az iskolai feladatokat. Bizonyára elbuktam volna az IQ-teszteken. És ez volt az egyik ok, ami miatt 15 éves koromban otthagytam az iskolát. Ha én... ha engem nem érdekel valami, akkor azt nem értem meg. Diszlexiásként egy csomó furcsa helyzetbe keveredhetsz. Ha például... tudod, én vezetem Európa legnagyobb magánkézben lévő vállalatcsoportját, de nem tudom, mi a különbség a nettó és a bruttó között. Így aztán a menedzsment ülések rendkívül érdekesek tudnak lenni. (Nevetés) És ez most jó hír vagy rossz? És akkor az emberek általában azt mondják, hogy hát igen, ez rossz hír.
CA: But just to clarify, the 25 billion dollars is gross, right? That's gross? (Laughter)
CA: Csak hogy tisztán lássunk: a 25 milliárd dollár az bruttó? Ugye, bruttó? (Nevetés)
RB: Well, I hope it's net actually, having -- (Laughter) -- I've got it right.
RB: Hát, remélem, hogy inkább nettó... (Nevetés) Azt hiszem, így van.
CA: No, trust me, it's gross. (Laughter)
CA: Nem, higgy nekem, ez bruttó. (Nevetés)
RB: So, when I turned 50, somebody took me outside the boardroom and said, "Look Richard, here's a -- let me draw on a diagram. Here's a net in the sea, and the fish have been pulled from the sea into this net. And that's the profits you've got left over in this little net, everything else is eaten." And I finally worked it all out. (Laughter) (Applause)
RB: Nos, amikor 50 éves lettem, valaki kivezetett a teremből, és ezt mondta, "Figyelj, Richard, itt egy... hadd rajzoljam egy diagramra. Itt van egy háló a tengerben, és a halakat ezzel a hálóval húzzák ki a vízből. És mindössze az a profit, ami ezen a kis hálón fennakad, minden mást elfogyasztunk." Na, ezt végre megértettem. (Nevetés) (Taps)
CA: But, I mean, at school -- so as well as being, you know, doing pretty miserably academically, but you were also the captain of the cricket and football teams. So you were kind of a -- you were a natural leader, but just a bit of a ... Were you a rebel then, or how would you ...
CA: Úgy tudom, az iskolában... nos amíg a tanulást illetően, tudod, elég gyengén szerepeltél, de közben te voltál a krikett- és futballcsapatok kapitánya. Tehát egyfajta született vezető voltál, csak egy kicsit... Lázadó voltál, vagy hogy neveznéd ezt...
RB: Yeah, I think I was a bit of a maverick and -- but I ... And I was, yeah, I was fortunately good at sport, and so at least I had something to excel at, at school.
RB: Nos, azt hiszem egyfajta különc voltam, de én ... És én, igen, szerencsére jó voltam a különféle sportokban, és így legalább volt valami, amivel kitűntem az iskolában.
CA: And some bizarre things happened just earlier in your life. I mean, there's the story about your mother allegedly dumping you in a field, aged four, and saying "OK, walk home." Did this really happen?
CA: Több furcsa dolog is történt korábban veled. Úgy tudom, van egy történet, amikor az édesanyád állítólag négy éves korodban kirakott a mezőn, és azt mondta "Oké, sétálj haza!" Ez tényleg megtörtént?
RB: She was, you know, she felt that we needed to stand on our own two feet from an early age. So she did things to us, which now she'd be arrested for, such as pushing us out of the car, and telling us to find our own way to Granny's, about five miles before we actually got there. And making us go on wonderful, long bike rides. And we were never allowed to watch television and the like.
RB: Tudod, ő úgy gondolta, hogy már kicsi korunktól meg kell állnunk a saját lábunkon. Így aztán olyan dolgokat tett velünk, melyekért ma lecsuknák, például kirakott bennünket az autóból, és azt mondta, találjunk el a nagyi házához, kb. nyolc kilométeres távolságból. Vagy például hosszú, csodálatos biciklitúrákra vitt. Sosem nézhettünk tévét vagy ilyesmit.
CA: But is there a risk here? I mean, there's a lot of people in the room who are wealthy, and they've got kids, and we've got this dilemma about how you bring them up. Do you look at the current generation of kids coming up and think they're too coddled, they don't know what they've got, we're going to raise a generation of privileged ...
CA: De van ebben valami kockázat? Azt hiszem, sok gazdag ember ül ebben a teremben, akiknek vannak gyermekeik, és akik nem tudják eldönteni, milyen neveltetést adjanak nekik. A mai gyerekeket elnézve az jut-e eszedbe, hogy el vannak kényeztetve, és nem tudják, mi mindenük van, mi egy kiváltságos generációt fogunk felnevelni...
RB: No, I think if you're bringing up kids, you just want to smother them with love and praise and enthusiasm. So I don't think you can mollycoddle your kids too much really.
RB: Nem, én azt hiszem, hogy ha gyermeket nevelünk, akkor el akarjuk halmozni őket dicsérettel és lelkesedéssel. Nem hiszem, hogy túl sokat tudnánk dédelgetni a gyerekeinket.
CA: You didn't turn out too bad, I have to say, I'm ... Your headmaster said to you -- I mean he found you kind of an enigma at your school -- he said, you're either going to be a millionaire or go to prison, and I'm not sure which. Which of those happened first? (Laughter)
CA: Neked mindenesetre ez nem ártott meg, azt kell mondanom, én ... Az iskolaigazgató azt mondta neked -- úgy értem egyfajta talányos személynek gondolt téged --, azt mondta, hogy vagy milliomos leszel, vagy börtönbe kerülsz, és nem vagyok biztos benne, hogy melyik. Melyik történt előbb? (Nevetés)
RB: Well, I've done both. I think I went to prison first. I was actually prosecuted under two quite ancient acts in the U.K. I was prosecuted under the 1889 Venereal Diseases Act and the 1916 Indecent Advertisements Act. On the first occasion, for mentioning the word venereal disease in public, which -- we had a center where we would help young people who had problems. And one of the problems young people have is venereal disease. And there's an ancient law that says you can't actually mention the word venereal disease or print it in public. So the police knocked on the door, and told us they were going to arrest us if we carried on mentioning the word venereal disease. We changed it to social diseases and people came along with acne and spots, but nobody came with VD any more. So, we put it back to VD and promptly got arrested. And then subsequently, "Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols," the word bollocks, the police decided was a rude word and so we were arrested for using the word bollocks on the Sex Pistols' album. And John Mortimer, the playwright, defended us. And he asked if I could find a linguistics expert to come up with a different definition of the word bollocks. And so I rang up Nottingham University, and I asked to talk to the professor of linguistics. And he said, "Look, bollocks is not a -- has nothing to do with balls whatsoever. It's actually a nickname given to priests in the eighteenth century." (Laughter) And he went, "Furthermore, I'm a priest myself." And so I said, "Would you mind coming to the court?" And he said he'd be delighted. And I said -- and he said, "Would you like me to wear my dog collar?" And I said, "Yes, definitely. Please." (Laughter)
RB: Nos, mindkettő megtörtént. Azt hiszem, a börtön volt előbb. Valóban elítéltek az Egyesült Királyság két ősrégi törvénye szerint. Elítéltek az 1889-es Nemi Betegségek Törvénye miatt, és az 1916-os Illetlen Hirdetések Törvénye miatt. Az első esetben, a nemi betegség kifejezés nyilvános említése miatt, ami... volt egy központunk, ahol segíteni akartunk a problémákkal küzdő fiataloknak. És a problémák egyike a nemi betegség volt. Van viszont egy ősi törvény, ami kimondja, hogy tilos a nemi betegség kifejezés használata szóban vagy írásban, nyilvánosság előtt. Így aztán bekopogott hozzánk a rendőrség, és közölte, hogy le leszünk tartóztatva, ha nem fejezzük be a nemi betegség szavak ismételgetését. Megváltoztattuk társadalmi betegségekre, mire elkezdtek klimaxosok és pattanásosok jönni, a nemi betegek viszont teljesen elmaradtak. Erre visszatértünk a régi elnevezésre, és rögtön le is csuktak bennünket. Aztán jött a "Ne törődj a baromsággal, itt a Sex Pistols", a "baromság" szót a rendőrség durva kifejezésnek ítélte, ezért lecsuktak bennünket, amiért használtuk a kifejezést a Sex Pistols albumán. John Mortimer, a drámaíró védett bennünket. Megkérdezte, hogy tudok-e találni egy nyelvszakértőt, aki tud egy másik definíciót a baromság szóra. Erre felhívtam a Nottingham University-t, és a telefonhoz kértem a lingvisztika professzorát. Ő azt mondta, hogy "Figyeljen, a "bollocks" nem egy... semmi köze a herékhez vagy ilyesmihez. Ez valójában a papok gúnyneve volt a tizennyolcadik században." (Nevetés) Aztán folytatta: "Ráadásul én magam is pap vagyok." Erre azt kérdeztem: "Hajlandó lenne eljönni a bíróságra?" Azt felelte, örömmel megtenné. Én azt mondtam... ő azt mondta, "Akarja, hogy viseljem a papi galléromat?" Azt feleltem: "Természetesen. Kérem." (Nevetés)
CA: That's great.
CA: Hát ez hatalmas!
RB: So our key witness argued that it was actually "Never Mind the Priest, Here's the Sex Pistols." (Laughter) And the judge found us -- reluctantly found us not guilty, so ... (Laughter)
RB: Így a koronatanúnk igazolta, hogy a cím valójában úgy szólt, hogy "Ne törődj a pappal, itt a Sex Pistols." (Nevetés) A bíró pedig vonakodva ugyan, de ártatlannak talált bennünket, így... (Nevetés)
CA: That is outrageous. (Applause) So seriously, is there a dark side? A lot of people would say there's no way that someone could put together this incredible collection of businesses without knifing a few people in the back, you know, doing some ugly things. You've been accused of being ruthless. There was a nasty biography written about you by someone. Is any of it true? Is there an element of truth in it?
CA: Ez felháborító. (Taps) De komolyan, van egy sötét oldal? Sokan azt mondják, kizárt dolog, hogy valaki felépítsen egy ilyen hihetetlen birodalmat mások hátba szúrása nélkül, szóval érted, ronda dolgok elkövetése nélkül. Könyörtelenséggel is vádoltak. Valaki írt rólad egy elég csúnya életrajzot. Van benne igazság? Igaz belőle egyáltalán valami?
RB: I don't actually think that the stereotype of a businessperson treading all over people to get to the top, generally speaking, works. I think if you treat people well, people will come back and come back for more. And I think all you have in life is your reputation and it's a very small world. And I actually think that the best way of becoming a successful business leader is dealing with people fairly and well, and I like to think that's how we run Virgin.
RB: Nem hiszem, hogy az a sztereotípia, hogy az üzletember mások hátán kapaszkodik a csúcsra, általánosságban igaz. Én abban hiszek, hogy ha jól bánok az emberekkel, akkor az emberek újra meg újra visszajönnek. És azt hiszem, hogy mindenünk, amink van az életben, az a jó hírnevünk, és ez egy nagyon kicsi világ. És azt hiszem, a legjobb módja a sikeres üzleti vezetővé válásnak, hogy az emberekkel tisztességes módon bánunk, és szeretném hinni, hogy a Virgint ennek szellemében vezetjük.
CA: And what about the people who love you and who see you spending -- you keep getting caught up in these new projects, but it almost feels like you're addicted to launching new stuff. You get excited by an idea and, kapow! I mean, do you think about life balance? How do your family feel about each time you step into something big and new?
CA: És mi a helyzet azokkal, akik szeretnek téged, és látják, hogy folyamatosan belefogsz ezekbe az új projektekbe, mintha szenvedélyed lenne, hogy mindig új dolgokba kezdj bele. Jön egy új ötlet, aztán hajrá! Gondolsz ilyenkor az élet egyensúlyára? Mit gondol a család, amikor újra meg újra valami nagy és új dologba vágsz bele?
RB: I also believe that being a father's incredibly important, so from the time the kids were very young, you know, when they go on holiday, I go on holiday with them. And so we spend a very good sort of three months away together. Yes, I'll, you know, be in touch. We're very lucky, we have this tiny little island in the Caribbean and we can -- so I can take them there and we can bring friends, and we can play together, but I can also keep in touch with what's going on.
RB: Én is azt hiszem, hogy apának lenni hihetetlenül fontos dolog, így a gyerekek kicsi korától kezdve, mindig velük együtt mentem nyaralni. És mindig remek három hónapot töltöttünk együtt. Igen, kapcsolatban kell maradni. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy van ez a kis Karib-tengeri szigetünk, ahova elvihetem őket és a barátaimat, és együtt játszhatunk, és ahol egyúttal folyamatosan kapcsolatban lehetünk.
CA: You started talking in recent years about this term capitalist philanthropy. What is that?
CA: Az utóbbi időben egyre többet hallunk tőled a kapitalista emberbarátiságról. Az micsoda?
RB: Capitalism has been proven to be a system that works. You know, the alternative, communism, has not worked. But the problem with capitalism is extreme wealth ends up in the hands of a few people, and therefore extreme responsibility, I think, goes with that wealth. And I think it's important that the individuals, who are in that fortunate position, do not end up competing for bigger and bigger boats, and bigger and bigger cars, but, you know, use that money to either create new jobs or to tackle issues around the world.
RB: A kapitalizmus egy működőképes rendszernek bizonyult. Az alternatívája, a kommunizmus pedig nem. A kapitalizmus problémája viszont, hogy rendkívüli vagyonok összpontosulnak kevesek kezében, és a véleményem szerint ezzel a gazdagsággal rendkívüli felelősség is jár. Ezért azt hiszem, nagyon fontos, hogy ezek a szerencsés egyének ne egyre nagyobb és nagyobb hajókért és autókért küzdjenek, fordítsák pénzüket új munkahelyek teremtésére, vagy a világ problémáinak megoldására.
CA: And what are the issues that you worry about most, care most about, want to turn your resources toward?
CA: Milyen problémák foglalkoztatnak mostanában, amikre szívesen fordítanál erőforrásokat?
RB: Well, there's -- I mean there's a lot of issues. I mean global warming certainly is a massive threat to mankind and we are putting a lot of time and energy into, A, trying to come up with alternative fuels and, B, you know, we just launched this prize, which is really a prize in case we don't get an answer on alternative fuels, in case we don't actually manage to get the carbon emissions cut down quickly, and in case we go through the tipping point. We need to try to encourage people to come up with a way of extracting carbon out of the Earth's atmosphere. And we just -- you know, there weren't really people working on that before, so we wanted people to try to -- all the best brains in the world to start thinking about that, and also to try to extract the methane out of the Earth's atmosphere as well. And actually, we've had about 15,000 people fill in the forms saying they want to give it a go. And so we only need one, so we're hopeful.
RB: Nos hát, egy csomó ilyen van. Meggyőződésem, hogy a globális felmelegedés komoly fenyegetés az emberiségre, és rengeteg időt és energiát fordítunk A - alternatív üzemanyagok kutatására, B - emellett nemrég alapítottuk ezt a díjat, ami valóban egy díj ha mégsem találnánk választ az alternatív üzemanyagok kérdésére, ha mégsem sikerülne a széndioxid-kibocsátást gyorsan csökkenteni, és ha átjutnánk a holtponton. Meg kell próbálnunk az embereket arra ösztönözni, hogy keressék hogyan lehet kivonni a szenet a Föld légköréből. És mi most -- tudod, korábban nem igazán voltak emberek, akik ezen dolgoztak, ezért azt akartuk,hogy az emberek dolgozzanak ezen -- és hogy a világ legkiválóbb elméi kezdjenek ezen gondolkozni, és próbálják kivonni a metánt is a Föld légköréből. Mostanra már 15.000 ember töltötte ki a kérdőíveket, és mondta, hogy támogatja ezt a kezdeményezést. És nekünk csak egyre van szükségünk, így aztán reménykedünk.
CA: And you're also working in Africa on a couple of projects?
CA: Afrikában is több projekten dolgoztok, ugye?
RB: Yes, I mean, we've got -- we're setting up something called the war room, which is maybe the wrong word. We're trying to -- maybe we'll change it -- but anyway, it's a war room to try to coordinate all the attack that's going on in Africa, all the different social problems in Africa, and try to look at best practices. So, for instance, there's a doctor in Africa that's found that if you give a mother antiretroviral drugs at 24 weeks, when she's pregnant, that the baby will not have HIV when it's born. And so disseminating that information to around the rest of Africa is important.
RB: Igen, elkezdtünk kialakítani egy úgynevezett "hadműveleti központot", ami lehet hogy nem a legjobb kifejezés. Keressük a jobb elnevezést, de ez valóban egy hadműveleti központ, ahonnan próbáljuk koordinálni az afrikai műveleteket, a különböző afrikai társadalmi problémákat, keresve a legjobb megoldásokat. Így például van egy orvos Afrikában, aki rájött, hogy ha a terhesség 24. hetében antiretrovirális oltóanyagot ad az anyának, akkor az újszülött nem lesz HIV-fertőzött. Például ennek az információnak az elterjesztése Afrika-szerte egy nagyon fontos feladat.
CA: The war room sounds, it sounds powerful and dramatic. And is there a risk that the kind of the business heroes of the West get so excited about -- I mean, they're used to having an idea, getting stuff done, and they believe profoundly in their ability to make a difference in the world. Is there a risk that we go to places like Africa and say, we've got to fix this problem and we can do it, I've got all these billions of dollars, you know, da, da, da -- here's the big idea. And kind of take a much more complex situation and actually end up making a mess of it. Do you worry about that?
CA: A hadműveleti központ nagyon erőteljesen és drámaian hangzik. És van annak kockázata, hogy a Nyugat üzleti hőseit izgalomba hozza a dolog? Úgy értem, nekik szoktak jó ötleteik lenni, képesek dolgokat elkészíteni, és mélységesen hisznek abban, hogy képesek megváltoztatni a világot. Megvan az esély rá, hogy eljutunk Afrika különböző helyeire, meg kell oldanunk egy problémát és képesek is leszünk rá, nekem vannak rá milliárdjaim, tudod, bla, bla, bla... itt van a nagy ötlet. És fogunk egy nagyon összetett problémát, és végül egy jó nagy zűrzavart csinálunk belőle. Nem félsz ettől?
RB: Well, first of all, on this particular situation, we're actually -- we're working with the government on it. I mean, Thabo Mbeki's had his problems with accepting HIV and AIDS are related, but this is a way, I think, of him tackling this problem and instead of the world criticizing him, it's a way of working with him, with his government. It's important that if people do go to Africa and do try to help, they don't just go in there and then leave after a few years. It's got to be consistent. But I think business leaders can bring their entrepreneurial know-how and help governments approach things slightly differently. For instance, we're setting up clinics in Africa where we're going to be giving free antiretroviral drugs, free TB treatment and free malaria treatment. But we're also trying to make them self-sustaining clinics, so that people pay for some other aspects.
RB: Nos, először is, ebben az esetben tulajdonképpen a kormánnyal dolgozunk együtt. Thabo Mbeki nehezen fogadta el, hogy a HIV és az AIDS összefüggnek, és ez egy lehetőség arra, hogy foglalkozhasson a problémával, és ahelyett, hogy a világ őt kritizálná, együttműködik vele, és országának a kormányával. Fontos, hogy ha az ember elmegy Afrikába, és megpróbál segíteni, nem elég csak odamenni, pár évet ott tölteni, majd távozni. Következetesnek kell lenni. Én azt hiszem, az üzleti vezetők idehozhatják a vállakozói know-how-t és segíthetnek a kormányoknak egy kicsit másként megközelíteni a dolgokat. Például klinikákat létesítünk Afrikában, ahol terveink szerint ingyenes antiretrovirális oltást, ingyenes TB-kezelést adunk valamint ingyenes maláriakezelést. De egyúttal azon is dolgozunk, hogy ezek a klinikák önfenntartók legyenek, így más kezelésekért például fizetniük kell az embereknek.
CA: I mean a lot of cynics say about someone like yourself, or Bill Gates, or whatever, that this is really being -- it's almost driven by some sort of desire again, you know, for the right image, for guilt avoidance and not like a real philanthropic instinct. What would you say to them?
CA: A cinikusok azt mondják rólad, Bill Gatesről és másokról, hogy ez valójában... hogy ez megint nem más, mint az image további építgetése, a bűntudat csökkentése, nem pedig valódi emberbarátiság. Mit mondanál nekik?
RB: Well, I think that everybody -- people do things for a whole variety of different reasons and I think that, you know, when I'm on me deathbed, I will want to feel that I've made a difference to other people's lives. And that may be a selfish thing to think, but it's the way I've been brought up. I think if I'm in a position to radically change other people's lives for the better, I should do so.
RB: Én azt hiszem, mindenki... az emberek számos különböző ok miatt tesznek dolgokat, én pedig a halálos ágyamon azt akarom érezni, hogy valami módon megváltoztattam mások életét. Lehet, hogy ez önzőnek hangzik, de engem így neveltek. Azt hiszem, ha olyan helyzetben vagyok, hogy gyökeresen megjavíthatom mások életét, azt meg kell tennem.
CA: How old are you?
CA: Mennyi idős vagy most?
RB: I'm 56.
RB: 56 vagyok.
CA: I mean, the psychologist Erik Erikson says that -- as I understand him and I'm a total amateur -- but that during 30s, 40s people are driven by this desire to grow and that's where they get their fulfillment. 50s, 60s, the mode of operation shifts more to the quest for wisdom and a search for legacy. I mean, it seems like you're still a little bit in the growth phases, you're still doing these incredible new plans. How much do you think about legacy, and what would you like your legacy to be?
CA: A pszichológus Erik Erikson mondja -- legalábbis én így értem bár teljesen laikus vagyok a témában -- hogy 30-as és 40-es éveiben az embereket a növekedési vágy hajtja, ebben találják meg a kiteljesedést. Az 50-esek, 60-asok átváltanak bölcsességkeresési üzemmódra, és az örökségük kutatására. Úgy látom, te egy kicsit még mindig a növekedési fázisban vagy, még mindig ezek a hihetetlen tervek foglalkoztatnak. Mi a véleményed az örökségről, mit szeretnél örökül hagyni a világnak?
RB: I don't think I think too much about legacy. I mean, I like to -- you know, my grandmother lived to 101, so hopefully I've got another 30 or 40 years to go. No, I just want to live life to its full. You know, if I can make a difference, I hope to be able to make a difference. And I think one of the positive things at the moment is you've got Sergey and Larry from Google, for instance, who are good friends. And, thank God, you've got two people who genuinely care about the world and with that kind of wealth. If they had that kind of wealth and they didn't care about the world, it would be very worrying. And you know they're going to make a hell of a difference to the world. And I think it's important that people in that kind of position do make a difference.
RB: Nem igazán foglalkoztat az örökség gondolata. Azt szeretném... tudod, a nagyanyám 101 évet ért meg, így remélem, nekem is van még vagy 30-40 évem. Nem, én csak teljes életet szeretnék élni. Ha képes leszek megváltoztatni dolgokat, remélem, valóban képes leszek rá. Azt hiszem, ebben a pillanatban a pozitív dolgok egyike, hogy itt van nekünk Sergey és Larry a Google-től, például, akik jó barátok. És hála Istennek, van két ember, akik eredeti módon gondoskodnak a világról a vagyonukkal. Ha ezzel a vagyonnal nem gondoskodnának a világról, az nagyon aggasztó volna. És azt hiszem, pokoli változásokat fognak okozni a világnak. Azt hiszem, fontos hogy az ilyen pozíciókban lévő emberek valódi változásokat generáljanak.
CA: Well, Richard, when I was starting off in business, I knew nothing about it and I also was sort of -- I thought that business people were supposed to just be ruthless and that that was the only way you could have a chance of succeeding. And you actually did inspire me. I looked at you, I thought, well, he's made it. Maybe there is a different way. So I would like to thank you for that inspiration, and for coming to TED today. Thank you. Thank you so much. (Applause)
CA: Hát, Richard, amikor én elkezdtem üzlettel foglalkozni, semmit sem tudtam róla, és olyan voltam... azt gondoltam, hogy az üzletembernek könyörtelennek kell lennie, és hogy ez a sikerhez vezető egyetlen út. Te azonban valódi inspirációt adtál nekem. Ahogy rád néztem, azt gondoltam, igen, ő megcsinálta. Lehet, hogy mégis van másik út. Hát, köszönöm ezt az inspiráló beszélgetést, és hogy ellátogattál a TED-re ezen a napon. Köszönöm. Nagyon köszönöm. (Taps)