In the middle of the 16th century, a talented young anatomist named Andreas Vesalius made a shocking discovery: the most famous human anatomy texts in the world were wrong. They not only failed to account for many details of the human body, they also described the organs of apes and other mammals. While Vesalius knew he was right, announcing these errors would mean challenging Galen of Pergamon– the most renowned physician in medical history. But who was this towering figure? And why did doctors working more than 1,300 years later so revere and fear him?
A 16. század közepén egy Andreas Vesalius nevű tehetséges fiatal anatómus sokkoló felfedezést tett: a világ leghíresebb emberi anatómiáról szóló írásai tévesek. Nemcsak kihagyják az emberi test több részét, hanem majmok és más emlősök szerveit mutatják be. Vesalius tudta, hogy igaza van, azonban ha nyilvánosságra hozná a hibákat, megkérdőjelezné Pergamoni Galénoszt– az orvoslás történetének leghíresebb alakját. De ki volt ez a kiemelkedő személyiség? És miért tisztelte és tartott tőle minden orvos 1300 évvel később?
Born in 129 CE, Galen left home as a teen to scour the Mediterranean for medical wisdom. He returned home a gifted surgeon with a passion for anatomy and a penchant for showmanship. He gleefully entered public anatomy contests, eager to show up his fellow physicians. In one demonstration, he caused a pig to lose its voice by tying off one of its nerves. In another, he disemboweled a monkey and challenged his colleagues to repair it. When they couldn’t, he did. These grizzly feats won him a position as surgeon to the city’s gladiators. Eventually, he would leave the arena to become the personal physician to four Roman Emperors.
Galénosz 129-ben született, és már tizenévesen elhagyta otthonát, hogy orvoslást tanuljon a Földközi-tenger országaiban. Tehetséges sebészként tért haza, akinek szenvedélye volt az anatómia, és szeretett szerepelni. Előszeretettel nevezett be nyilvános anatómiaversenyekre, ahol szívesen szégyenítette meg orvostársait. Egy szemléltetés alkalmával elvette egy disznó hangját egy ideg elkötésével. Másik alkalommal kibelezett egy majmot, és kihívta kollégáit, hogy hozzák helyre. Mikor nekik nem sikerült, megcsinálta. Ilyen mutatványok miatt lett a város gladiátorainak sebésze. Idővel elhagyta az arénát, és személyes orvosa lett négy római császárnak is.
While his peers debated symptoms and their origins, Galen obsessively studied anatomy. He was convinced that each organ had a specific function. Since the Roman government largely prohibited working with human cadavers, Galen conducted countless dissections of animals instead. Even with this constraint, his exhaustive investigations yielded some remarkably accurate conclusions.
Míg orvostársai a tüneteket és azok eredetét vitatták meg, Galénosz megszállottan tanulmányozta az anatómiát. Meg volt győződve, hogy minden szervnek megvan a maga szerepe. Mivel a római kormány megtiltotta, hogy emberi holttesteken dolgozzon, Galénosz számtalan állatot boncolt fel. Még e korlátozás ellenére is néhány rendkívül pontos következtetésre jutott kimerítő vizsgálatai során.
One of Galen’s most important contributions was the insight that the brain, not the heart, controlled the body. He confirmed this theory by opening the cranium of a living cow. By applying pressure to different parts of the brain, he could link various regions to specific functions. Other experiments allowed him to distinguish sensory from motor nerves, establish that urine was made in the kidneys, and deduce that respiration was controlled by muscles and nerves.
Galénosz egyik legfontosabb felfedezése, hogy az agy és nem a szív irányítja a testet. Ezen elméletét egy élő marha koponyájának felnyitásával igazolta. Nyomást gyakorolt az agy különböző területeire, és így adott funkciókhoz tudta kötni azokat. Más kísérleteiben felfedezte az érzékelő és mozgató idegek közti különbséget, megállapította, hogy a vizelet a vesékben képződik, és kikövetkeztette, hogy a légzést izmok és idegek irányítják.
But these wild experiments also produced extraordinary misconceptions. Galen never realized that blood cycles continuously throughout the body. Instead, he believed the liver constantly produces an endless supply of blood, which gets entirely depleted on its one-way trip to the organs. Galen is also credited with solidifying the popular theory of the Four Humours. Introduced by Hippocrates centuries earlier, this misguided hypothesis attributed most medical problems to an imbalance in four bodily fluids called humours. To correct the balance of these fluids, doctors employed dangerous treatments like bloodletting and purging. Informed by his poor understanding of the circulatory system, Galen was a strong proponent of these treatments, despite their sometimes lethal consequences.
De furcsa kísérleteiből néhány rendkívül téves értelmezés is született. Galénosz nem jött rá, hogy a vér folyamatosan áramlik a testben. Azt hitte, a máj termeli folyamatosan a végtelen mennyiségű vért, melyet a szervek felé tartó egyirányú úton teljesen felhasználunk. Galénosz nevéhez fűződik a népszerű Négy Testnedv elmélet megszilárdítása is. Az évszázadokkal korábbról, Hippokratésztól származó félrevezető elmélet a legtöbb egészségügyi problémát a négy testnedv egyensúlyzavarának tulajdonította. A testnedvek egyensúlyát veszélyes kezelésekkel, pl. érvágással és vértisztítással állították helyre. A keringési rendszer hiányos megértése miatt Galénosz e kezelések határozott támogatója volt, olykor halálos kimenetelük ellenére is.
Unfortunately, Galen’s ego drove him to believe that all his discoveries were of the utmost importance. He penned treatises on everything from anatomy to nutrition to bedside manner, meticulously cataloguing his writings to ensure their preservation. Over the next 13 centuries, Galen’s prolific collection dominated all other schools of medical thought. His texts became the standard works taught to new generations of doctors, who in turn, wrote new essays extolling Galen’s ideas. Even doctors who actually dissected human cadavers would bafflingly repeat Galen’s mistakes, despite seeing clear evidence to the contrary. Meanwhile, the few practitioners bold enough to offer conflicting opinions were either ignored or ridiculed.
Sajnos Galénosz önhittsége elhitette vele, hogy minden felfedezése kiemelkedő jelentőségű. Az anatómiától a táplálkozáson át a betegápolásig mindenről tanulmányt írt, és írásait gondosan rendszerezte, hogy biztosítsa fennmaradásukat. A következő 13 évszázadban Galénosz bőséges gyűjteménye uralt minden orvosi irányzatot. Az ő írásai váltak irányadóvá, belőlük oktatták orvosok új generációit, akik aztán saját esszéikben magasztalták Galénosz elképzeléseit. Még az emberi holttesteken boncolást végző orvosok is érthetetlen módon ugyanazokat a hibákat követték el, mint Galénosz, annak ellenére, hogy egyértelműen ellentmondó bizonyítékot találtak. Közben arra a pár elég bátor orvosra, akik más állásponton voltak, nem figyeltek vagy kinevették őket.
For 1,300 years, Galen’s legacy remained untouchable– until renaissance anatomist Vesalius spoke out against him. As a prominent scientist and lecturer, his authority influenced many young doctors of his time. But even then, it took another hundred years for an accurate description of blood flow to emerge, and two hundred more for the theory of the Four Humours to fade. Hopefully, today we can reap the benefits of Galen’s experiments without attributing equal credence to his less accurate ideas. But perhaps just as valuable is the reminder that science is an ever-evolving process, which should always place evidence above ego.
1300 éven át Galénosz hagyatéka sérthetetlen maradt, míg Vesalius, a reneszánsz anatómus felszólalt ellene. Mivel kiváló tudós és oktató volt, tekintélye korának sok fiatal orvosára hatással volt. De még így is újabb 100 év telt el, mire a vérkeringés pontos leírása megszületett, és újabb 200, mire a négy testnedv elmélete eltűnt. Reméljük, ma már élhetünk Galénosz kísérleteinek előnyeivel anélkül, hogy elhinnénk kevésbé pontos elméleteit. De talán legalább annyira fontos észben tartanunk, hogy a tudomány folyamatosan fejlődik, és a bizonyítékok fontosabbak, mint az egónk.