I am going to speak about corruption, but I would like to juxtapose two different things. One is the large global economy, the large globalized economy, and the other one is the small, and very limited, capacity of our traditional governments and their international institutions to govern, to shape, this economy. Because there is this asymmetry, which creates, basically, failing governance. Failing governance in many areas: in the area of corruption and the area of destruction of the environment, in the area of exploitation of women and children, in the area of climate change, in all the areas in which we really need a capacity to reintroduce the primacy of politics into the economy, which is operating in a worldwide arena. And I think corruption, and the fight against corruption, and the impact of corruption, is probably one of the most interesting ways to illustrate what I mean with this failure of governance.
A korrupcióról fogok beszélni, de szeretnék egymás mellé állítani két különböző dolgot. Az egyik a nagy, globális gazdaság, a nagy, globalizált gazdaság a másik pedig a kicsi, és nagyon korlátozott kapacitása hagyományos kormányainknak és nemzetközi intézményeiknek, hogy kormányozzák, formázzák ezt a gazdaságot. Mert ott van ez az aszimmetria, amely tulajdonképpen létrehozza a kudarcos kormányzást. Kormányzási kudarcot számos területen: a korrupció és környezetpusztítás területén, a nők és gyermekek kihasználása területén, az éghajlatváltozás területén, valamennyi területen, ahol valóban szükségünk van arra, hogy visszahelyezzük a politika elsőbbségét a gazdaságba, amely egy világméretű arénában működik. És én azt hiszem, hogy a korrupció, és a korrupció elleni küzdelem, és a korrupció hatása talán az egyik legérdekesebb mód arra, hogy bemutassa, mire gondolok ezzel a kudarcos kormányzással.
Let me talk about my own experience. I used to work as the director of the World Bank office in Nairobi for East Africa. At that time, I noticed that corruption, that grand corruption, that systematic corruption, was undermining everything we were trying to do. And therefore, I began to not only try to protect the work of the World Bank, our own projects, our own programs against corruption, but in general, I thought, "We need a system to protect the people in this part of the world from the ravages of corruption." And as soon as I started this work, I received a memorandum from the World Bank, from the legal department first, in which they said, "You are not allowed to do this. You are meddling in the internal affairs of our partner countries. This is forbidden by the charter of the World Bank, so I want you to stop your doings."
Hadd mondjam el a saját tapasztalatomat! Igazgatója voltam a Világbank kelet-afrikai irodájának, Nairobiban. Akkor vettem észre, hogy a korrupció, hogy a hatalmas korrupció, a szisztematikus korrupció aláássa minden igyekezetünket. És ezért elkezdtem nemcsak megpróbálni megvédeni a Világbank munkáját, saját projektjeinket, saját programjainkat a korrupció ellen, hanem általában, azt gondoltam: "Szükségünk van egy olyan rendszerre, ami védelmet nyújt az embereknek a világnak ezen a részén a korrupció pusztításaitól." És amint elkezdtem ezen dolgozni, kaptam egy feljegyzést a Világbanktól, a jogi osztálytól először, amelyben azt mondták: "Ezt nem teheti meg! Ön beavatkozik a partner országaink belügyeibe. Ezt tiltja a Világbank chartája, így szeretném ha abbahagyná, amit csinál."
In the meantime, I was chairing donor meetings, for instance, in which the various donors, and many of them like to be in Nairobi -- it is true, it is one of the unsafest cities of the world, but they like to be there because the other cities are even less comfortable. And in these donor meetings, I noticed that many of the worst projects -- which were put forward by our clients, by the governments, by promoters, many of them representing suppliers from the North -- that the worst projects were realized first. Let me give you an example: a huge power project, 300 million dollars, to be built smack into one of the most vulnerable, and one of the most beautiful, areas of western Kenya. And we all noticed immediately that this project had no economic benefits: It had no clients, nobody would buy the electricity there, nobody was interested in irrigation projects. To the contrary, we knew that this project would destroy the environment: It would destroy riparian forests, which were the basis for the survival of nomadic groups, the Samburu and the Turkana in this area. So everybody knew this is a, not a useless project, this is an absolute damaging, a terrible project -- not to speak about the future indebtedness of the country for these hundreds of millions of dollars, and the siphoning off of the scarce resources of the economy from much more important activities like schools, like hospitals and so on. And yet, we all rejected this project, none of the donors was willing to have their name connected with it, and it was the first project to be implemented.
Közben elnököltem adományozói értekezleteken például, amelyeken a különböző adományozók, és sokan szerettek Nairobiban lenni -- igaz, hogy ez az egyik legveszélyesebb város a világon, de szerettek ott lenni, mert a többi város még kevésbé kényelmes. És ezeken az adományozói találkozókon észrevettem, hogy sokszor a legrosszabb projektek közül -- amelyeket előterjesztettek az ügyfeleink, a kormányok, a támogatók, sokuk az északi beszállítók képviseletében --, hogy a legrosszabb projektek valósultak meg először. Hadd mondjak egy példát: egy hatalmas erőmű projekt, 300 millió dollár, amit a kellős közepébe építenek az egyik legsebezhetőbb, és az egyik legszebb területén Kenya nyugati részének. És mindannyian azonnal észrevettük, hogy ez a projekt nem járt gazdasági előnyökkel: Nem volt ügyfél; senki sem venné meg a villamos energiát, senki sem volt érdekelt öntözési projektekben. Éppen ellenkezőleg: tudtuk, hogy ez a projekt tönkretenné a környezetet. Tönkretenné a folyó menti erdőket, amely alapját képezte a nomád csoportok fennmaradásának, ezen a területen a szamburuknak és a turkanáknak. Tehát mindenki tudta, hogy ez nem egy haszontalan projekt, ez egy abszolút káros, szörnyű projekt -- nem beszélve az ország jövőbeli eladósodottságáról, ezért a több százmillió dollárért, és a szűkös gazdasági források elszipkázásáról, a sokkal fontosabb tevékenységek elől, mint az iskolák, a kórházak, és így tovább. És bár mindannyian elutasítottuk ezt a projektet, az adományozók egyike sem volt hajlandó a nevét adni hozzá, mégis ez volt az első projekt aminek meg kellett valósulnia.
The good projects, which we as a donor community would take under our wings, they took years, you know, you had too many studies, and very often they didn't succeed. But these bad projects, which were absolutely damaging -- for the economy for many generations, for the environment, for thousands of families who had to be resettled -- they were suddenly put together by consortia of banks, of supplier agencies, of insurance agencies -- like in Germany, Hermes, and so on -- and they came back very, very quickly, driven by an unholy alliance between the powerful elites in the countries there and the suppliers from the North. Now, these suppliers were our big companies. They were the actors of this global market, which I mentioned in the beginning. They were the Siemenses of this world, coming from France, from the UK, from Japan, from Canada, from Germany, and they were systematically driven by systematic, large-scale corruption. We are not talking about 50,000 dollars here, or 100,000 dollars there, or one million dollars there. No, we are talking about 10 million, 20 million dollars on the Swiss bank accounts, on the bank accounts of Liechtenstein, of the president's ministers, the high officials in the para-statal sectors.
A jó projektek amiket mi, mint támogató közösség a szárnyaink alá vettünk, évekbe telt végrehajtani, tudják, túl sok tanulmány kellett hozzájuk, és nagyon gyakran nem sikerültek. De ezek a rossz projektek, amelyek abszolút károsak -- a gazdaságra sok nemzedéken át, a környezetre, több ezer családra akiket át kellett telepíteni -- hirtelen lettek összerakva, konzorciumok által amik bankokból, beszállító ügynökségekből, biztosítási ügynökségekből álltak -- mint Németországban a Hermes, és így tovább -- és nagyon, nagyon gyorsan jöttek vissza, egy szentségtelen szövetség által hajtva ami az országos hatalommal bíró elit között és az északi beszállítók között jött létre. Nos, ezek a beszállítók a mi nagy cégeink voltak. Ők voltak a szereplői ennek a globális piacnak, amit az elején említettem. Ők voltak ennek a világnak a Siemensei Franciaországból, az Egyesült Királyságból, Japánból, Kanadából, Németországból, és szisztematikusan hajtotta őket a rendszerszintű, széleskörű korrupció. Itt nem beszélünk holmi 50.000 dollárról, vagy 100.000 dollárról, vagy egymillió dollárról. Hanem 10 millió, 20 millió dollárról beszélünk svájci bankszámlákon, liechtensteini bankszámlákon, elnökök, miniszterek számláin, vagy a magas rangú hivatalnokokéin az állam-közeli szektorokban.
This was the reality which I saw, and not only one project like that: I saw, I would say, over the years I worked in Africa, I saw hundreds of projects like this. And so, I became convinced that it is this systematic corruption which is perverting economic policy-making in these countries, which is the main reason for the misery, for the poverty, for the conflicts, for the violence, for the desperation in many of these countries. That we have today more than a billion people below the absolute poverty line, that we have more than a billion people without proper drinking water in the world, twice that number, more than two billion people without sanitation and so on, and the consequent illnesses of mothers and children, still, child mortality of more than 10 million people every year, children dying before they are five years old: The cause of this is, to a large extent, grand corruption.
Ez volt az a valóság, amit láttam, és nem csak egy olyan projekt, mint ez. Azt mondhatom, az évek során amíg Afrikában dolgoztam, több száz olyan projektet láttam, mint ez. És így meggyőződtem arról, hogy ez a szisztematikus korrupció az, ami megakadályozza a gazdaságpolitikai döntéshozatalt ezekben az országokban, amely a fő oka a kilátástalanságnak, a nyomornak, a konfliktusoknak, az erőszaknak, a kétségbeesésnek ezekben az országokban. Hogy ma több mint egymilliárd ember él az abszolút szegénységi küszöb alatt, hogy több mint egymilliárd ember nem jut megfelelő ivóvízhez a világon, kétszer annyian, több mint kétmilliárd ember él közegészségügy nélkül, és így tovább, és az ebből eredő betegségek hatása az anyákra és gyermekekre, még mindig több gyermek hal meg mint 10 millió évente; gyermekek akik meghalnak, mielőtt betöltik az ötéves kort. Mindennek az oka nagy mértékben a hatalmas korrupció.
Now, why did the World Bank not let me do this work? I found out afterwards, after I left, under a big fight, the World Bank. The reason was that the members of the World Bank thought that foreign bribery was okay, including Germany. In Germany, foreign bribery was allowed. It was even tax-deductible. No wonder that most of the most important international operators in Germany, but also in France and the UK and Scandinavia, everywhere, systematically bribed. Not all of them, but most of them. And this is the phenomenon which I call failing governance, because when I then came to Germany and started this little NGO here in Berlin, at the Villa Borsig, we were told, "You cannot stop our German exporters from bribing, because we will lose our contracts. We will lose to the French, we will lose to the Swedes, we'll lose to the Japanese." And therefore, there was a indeed a prisoner's dilemma, which made it very difficult for an individual company, an individual exporting country to say, "We are not going to continue this deadly, disastrous habit of large companies to bribe."
Nos, a Világbank miért nem engedte, hogy ezt a munkát elvégezzem? Megtudtam később, miután nagy küzdelem mellett elhagytam a Világbankot. Az volt az oka, hogy a Világbank tagjai úgy gondolták, hogy a külföldi vesztegetés rendben van -- beleértve Németországot. Németországban a külföldi megvesztegetés megengedett volt. Sőt, még az adóból is levonható volt. Nem csoda, hogy a legtöbb a legfontosabb nemzetközi szolgáltatók közül Németországban, de Franciaországban és az Egyesült Királyságban és Skandináviában, mindenütt, rendszeresen vesztegetett. Nem mindegyikük, de a többségük igen. És ez az a jelenség amelyet a kormányzás kudarcának hívok, mert amikor Németországba jöttem, és elindítottam ezt a kis civil szervezetet itt Berlinben, a Villa Borsigban, azt mondták, "Nem tilthatja meg a német exportőreinknek a vesztegetést, mert el fogják veszíteni a szerződéseiket! Hátrányba kerülünk a franciákkal, a svédekkel, a japánokkal szemben." És ezért ez valóban egy fogolydilemma volt, ami nagyon megnehezítette bármelyik egyedüli vállalat számára, vagy egyedüli exportáló ország számára azt mondani, hogy "Mi nem fogjuk folytatni ezt a halálos, pusztító nagyvállalati szokást, mások megvesztegetését."
So this is what I mean with a failing governance structure, because even the powerful government, which we have in Germany, comparatively, was not able to say, "We will not allow our companies to bribe abroad." They needed help, and the large companies themselves have this dilemma. Many of them didn't want to bribe. Many of the German companies, for instance, believe that they are really producing a high-quality product at a good price, so they are very competitive. They are not as good at bribing as many of their international competitors are, but they were not allowed to show their strengths, because the world was eaten up by grand corruption.
Szóval ezt értem az alatt, hogy hibás kormányzati struktúra, mert még egy erős kormány is, mint amilyen nekünk Németországban van, viszonylag, nem tudta azt mondani, hogy "Nem fogjuk engedni, hogy a vállalataink külföldön vesztegessenek." Segítségre volt szükségük, és a nagy cégek maguk is átérezték ezt a dilemmát. Sokuk nem akart vesztegetni. Sok német cég, például hisz abban, hogy valóban kiváló minőségű termékeket gyárt jó áron, így nagyon versenyképes. Ők nem olyan jók a megvesztegetésben, mint sok nemzetközi versenytársuk, de nem engedték, hogy megmutassák erősségeiket, mert a világot felemésztette a hatalmas korrupció.
And this is why I'm telling you this: Civil society rose to the occasion. We had this small NGO, Transparency International. They began to think of an escape route from this prisoner's dilemma, and we developed concepts of collective action, basically trying to bring various competitors together around the table, explaining to all of them how much it would be in their interests if they simultaneously would stop bribing, and to make a long story short, we managed to eventually get Germany to sign together with the other OECD countries and a few other exporters.
És ez az, amiért ezt mondom Önöknek. A civil társadalom felemelkedett erre az alkalomra. Volt ez a kis civil szervezetünk, a Transparency International. Elkezdtek gondolkodni egy menekülési útvonalon ebből a fogolydilemmából, és kifejlesztettünk koncepciókat a kollektív fellépésre, megpróbálni különböző versenytársakat egy asztal köré ültetni, elmagyarázni nekik, hogy mennyire az érdekükben állna, ha együttesen abbahagynák a megvesztegetéseket. És hogy rövid legyek, végül sikerült Németországot rávenni, hogy aláírjon a többi OECD-országgal együtt, és néhány további exportőrrel együtt
In 1997, a convention, under the auspices of the OECD, which obliged everybody to change their laws and criminalize foreign bribery. (Applause) Well, thank you. I mean, it's interesting, in doing this, we had to sit together with the companies. We had here in Berlin, at the Aspen Institute on the Wannsee, we had sessions with about 20 captains of industry, and we discussed with them what to do about international bribery. In the first session -- we had three sessions over the course of two years. And President von Weizsäcker, by the way, chaired one of the sessions, the first one, to take the fear away from the entrepreneurs, who were not used to deal with non-governmental organizations. And in the first session, they all said, "This is not bribery, what we are doing." This is customary there. This is what these other cultures demand. They even applaud it. In fact, [unclear] still says this today. And so there are still a lot of people who are not convinced that you have to stop bribing. But in the second session, they admitted already that they would never do this, what they are doing in these other countries, here in Germany, or in the U.K., and so on. Cabinet ministers would admit this. And in the final session, at the Aspen Institute, we had them all sign an open letter to the Kohl government, at the time, requesting that they participate in the OECD convention.
1997-ben, egy egyezményt az OECD égisze alatt, ami arra kötelezett mindenkit, hogy változtassák meg törvényeiket, és büntessék a külföldi vesztegetést. (Taps) Nos, köszönöm. Úgy értem, ez érdekes volt, ennek során le kellett ülnünk a cégekkel. Itt Berlinben, az Aspen Intézetben a Wannseen, voltak üléseink mintegy 20 iparmágnással, és megbeszéltük velük, hogy mit kell tenni a nemzetközi vesztegetéssel. Az első ülésen -- három ülésünk volt két év alatt. Mellesleg von Weizsäcker elnök úr elnökölte az egyik ülést, az elsőt, hogy eloszlassa a vállalkozók ellenérzéseit, akik nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy civil szervezetekkel tárgyaljanak. És az első ülésen mindenki azt mondta, "Ez nem megvesztegetés amit csinálunk." Ez a szokás ott. Ez az, amit ezek a más kultúrák igényelnek. Még meg is tapsolták. Tény, hogy Martin Walser még a mai napig is ezt mondja. És így még mindig sokan vannak, akik nincsenek meggyőződve arról, hogy be kell szüntetni a megvesztegetéseket. De a második ülésen már elismerték, hogy soha sem tennék ezt, amit ezekben az országokban tesznek, itt Németországban vagy az Egyesült Királyságban, és így tovább. A kormány miniszterei bevallanák. És az utolsó ülésen az Aspen Intézetben, mindannyiukkal aláírattunk egy nyílt levelet az akkori Kohl kormányhoz azt kérve, hogy vegyen részt az OECD egyezményben.
And this is, in my opinion, an example of soft power, because we were able to convince them that they had to go with us. We had a longer-term time perspective. We had a broader, geographically much wider, constituency we were trying to defend. And that's why the law has changed. That's why Siemens is now in the trouble they are in and that's why MIN is in the trouble they are in. In some other countries, the OECD convention is not yet properly enforced. And, again, civil societies breathing down the neck of the establishment.
És ez véleményem szerint egy példa a puha hatalomra, mert sikerült meggyőznünk őket, hogy velünk kell tartaniuk. Hosszabb távú időperspektívánk volt. Egy szélesebb, földrajzilag sokkal kiterjedtebb választói területet igyekeztünk megvédeni. És ez az, amiért a törvény megváltozott. Ezért van most a Siemens abban a bajban, és ezért van a MIN abban a bajban. Néhány más országban az OECD-egyezményt még nem tartatják be megfelelően. És ismét, a civil szervezetek már ott lihegnek a politikusok nyakában.
In London, for instance, where the BAE got away with a huge corruption case, which the Serious Fraud Office tried to prosecute, 100 million British pounds, every year for ten years, to one particular official of one particular friendly country, who then bought for 44 billion pounds of military equipment. This case, they are not prosecuting in the UK. Why? Because they consider this as contrary to the security interest of the people of Great Britain. Civil society is pushing, civil society is trying to get a solution to this problem, also in the U.K., and also in Japan, which is not properly enforcing, and so on.
Londonban például, ahol a BAE megúszott egy hatalmas korrupciós ügyet, amelyben a Súlyos Csalások Hivatala próbálta vád alá vonni, 100 millió angol font évente, tíz éven át, egy bizonyos baráti ország bizonyos tisztviselőjének , aki akkor vásárolt 44 milliárd fontért katonai felszereléseket. Ebből az esetből nem lett vádemelés az Egyesült Királyságban. Miért? Azért mert ezt ellentétesnek érzik a brit állampolgárok biztonsági érdekeivel. A civil társadalom igyekszik és próbál megoldást találni erre a problémára az Egyesült Királyságban is és Japánban is, ahol nem megfelelő a végrehajtása, és így tovább.
In Germany, we are pushing the ratification of the UN convention, which is a subsequent convention. We are, Germany, is not ratifying. Why? Because it would make it necessary to criminalize the corruption of deputies. In Germany, we have a system where you are not allowed to bribe a civil servant, but you are allowed to bribe a deputy. This is, under German law, allowed, and the members of our parliament don't want to change this, and this is why they can't sign the U.N. convention against foreign bribery -- one of they very, very few countries which is preaching honesty and good governance everywhere in the world, but not able to ratify the convention, which we managed to get on the books with about 160 countries all over the world.
Németországban sürgetjük az ENSZ-egyezmény ratifikálását, ami egy újabb egyezmény. Mi -- Németország -- nem írjuk alá. Miért? Mert ez szükségessé tenné, hogy kriminalizáljuk a képviselők korrupcióját. Németországban olyan rendszerünk van, ahol nem lehet megvesztegetni egy köztisztviselőt, de meg lehet vesztegetni egy képviselőt. Ez a német jog szerint megengedett, és a parlament tagjai nem akarnak ezen változtatni, és ezért nem tudják aláírni a külföldi megvesztegetések elleni ENSZ egyezményt -- az egyik, azon nagyon-nagyon kevés országok közül, amelyek becsületességről és a jó kormányzásról prédikálnak világszerte, de képtelenek ratifikálni az egyezményt, amelyet sikerült lefektetnünk mintegy 160 országgal együtt a világ minden tájáról.
I see my time is ticking. Let me just try to draw some conclusions from what has happened. I believe that what we managed to achieve in fighting corruption, one can also achieve in other areas of failing governance. By now, the United Nations is totally on our side. The World Bank has turned from Saulus to Paulus; under Wolfensohn, they became, I would say, the strongest anti-corruption agency in the world. Most of the large companies are now totally convinced that they have to put in place very strong policies against bribery and so on. And this is possible because civil society joined the companies and joined the government in the analysis of the problem, in the development of remedies, in the implementation of reforms, and then later, in the monitoring of reforms.
Látom az időm halad. Hadd próbáljak meg levonni néhány következtetést arról, ami történt! Úgy hiszem, hogy amit sikerült elérnünk a korrupció elleni küzdelemben, az elérhető a kudarcos kormányzás egyéb területein is. Mára az ENSZ teljes mértékben a mi oldalunkon áll. A Világbank nagy pálforduláson ment át Wolfensohn vezetése alatt, ők lettek, azt mondanám, a legerősebb korrupcióellenes ügynökség a világon. A legtöbb nagyvállalat most már teljes mértékben meg van győződve arról, hogy nagyon erős szabályokat kell bevezetniük a vesztegetés ellen, és így tovább. És ez azért lehetséges, mert a civil társadalom csatlakozott a vállalatokhoz, és csatlakozott a kormányzatokhoz a probléma elemzése során, a megoldások kifejlesztésében, a reformok végrehajtásában, majd később, a reformok ellenőrzésében.
Of course, if civil society organizations want to play that role, they have to grow into this responsibility. Not all civil society organizations are good. The Ku Klux Klan is an NGO. So, we must be aware that civil society has to shape up itself. They have to have a much more transparent financial governance. They have to have a much more participatory governance in many civil society organizations. We also need much more competence of civil society leaders. This is why we have set up the governance school and the Center for Civil Society here in Berlin, because we believe most of our educational and research institutions in Germany and continental Europe in general, do not focus enough, yet, on empowering civil society and training the leadership of civil society.
Természetesen, ha a civil szervezetek szeretnék ezt a szerepet játszani, fel kell nőniük ehhez a felelősséghez. Nem minden civil szervezet jó. A Ku Klux Klan is egy egyesület. Tudatában kell lennünk annak, hogy a civil társadalomnak fel kell fejlődnie. Sokkal átláthatóbb pénzügyi irányítási rendszert kell létrehozniuk. Sokkal nyitottabb vezetési rendszert kell kiépíteniük számos civil szervezetben. A civil társadalom vezetőinek sokkal több kompetenciára van szükségük. Ezért hoztuk létre a kormányzás iskoláját és a Civil Társadalmi Központot itt Berlinben, mert úgy gondoljuk, hogy a legtöbb oktatási és kutatási intézményünk Németországban, és általában a kontinentális Európában, nem szentel még kellő figyelmet a civil társadalom megerősítésének, és a vezetők képzésének a civil társadalom számára.
But what I'm saying from my very practical experience: If civil society does it right and joins the other actors -- in particular, governments, governments and their international institutions, but also large international actors, in particular those which have committed themselves to corporate social responsibility -- then in this magical triangle between civil society, government and private sector, there is a tremendous chance for all of us to create a better world.
De amit gyakorlati tapasztalataim alapján mondhatok: Ha a civil társadalom jól működik, és csatlakozik a többi szereplőhöz -- különösen a kormányokhoz, kormányzatokhoz és nemzetközi intézményeikhez, de a nagy nemzetközi szereplőkhöz is, különösen azokhoz, amelyek elkötelezték magukat a vállalati társadalmi felelősségvállalás mellett -- akkor ebben a mágikus háromszögben a civil társadalom, a kormányzat és a magánszektor között, egy óriási lehetőség van mindannyiunk számára, hogy létrehozzunk egy jobb világot.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)