In 2007, I decided that we needed to reconceptualize how we thought about economic development. Our new goal should be that when every family thinks about where they want to live and work, they should be able to choose between at least a handful of different cities that were all competing to attract new residents. Now we're a long way away from that goal right now. There are billions of people in developing countries who don't have even a single city that would be willing to welcome them. But the amazing thing about cities is they're worth so much more than it costs to build them. So we could easily supply the world with dozens, maybe hundreds, of new cities.
2007-ben, úgy láttam, hogy újra kell fogalmaznunk miként gondolkodunk a gazdasági fejlődésről. Az új célunk az kell legyen, hogy amikor egy család épp azt tervezi, hogy hol éljen és dolgozzon, akkor választhasson legalább néhány különböző város között, amelyek mind új beköltöző lakókért versenyeznek. Most még nagyon messze vagyunk ettől a céltól. A fejlődő országokban ma milliók élnek, akiknek egyetlen olyan város sincs a közelében, amely szívesen fogadná őket. De a városokban az a csodálatos, hogy sokkal többet érnek, mint amennyibe az építésük kerül. Így könnyen létrehozhatunk több tucat, talán több száz új várost.
Now this might sound preposterous to you if you've never thought about new cities. But just substitute apartment building for cities. Imagine half the people who wanted to be in apartments already had them; the other half aren't there yet. You could try and expand the capacity by doing additions on all the existing apartments. But you know what you'd run into is those apartments and the surrounding areas have rules to avoid discomfort and the distractions of construction. So it's extremely hard to do all of those additions. But you could go out someplace brand new, build a brand new apartment building, as long as the rules there were ones that facilitated construction rather than getting in the way. So I proposed that governments create new reform zones big enough to hold cities and gave them a name: charter cities.
Ez talán abszurdnak hangzik elsőre mindenkinek, aki még nem gondolkodott a városok létrejöttéről. Gondoljunk csak új lakóházak építésére. Tegyük fel, hogy már minden második embernek van lakása, aki be akar költözni; az emberek másik felének pedig még nincs. Meg kell próbálni bővíteni a férőhelyeket a házak kibővítésével, hozzáépítéssel. De mindannyian tudjuk, hogy a lakóházaknál és a környékükön előírások, szabályok vannak a kényelmetlenség és a zavaró építkezések elkerülésére. Így közel lehetetlen végigvinni a hozzáépítést, a bővítést. A másik lehetőség, hogy választunk egy új, üres területet, ahol teljesen új lakóházakat húzunk fel mindaddig, amíg a jogszabályok támogatják a fejlesztést, ahelyett, hogy akadályoznák. Ezért javasoltam hogy a kormányok hozzanak létre új reform zónákat, elég nagyot ahhoz, hogy egy város elférjen benne. Ezt neveztem kijelölt városoknak.
Later I learned that at about this same time, Javier and Octavio were thinking about the challenge of reform in Honduras. They knew that about 75,000 Hondurans every year would leave to go to the United States, and they wanted to ask, what could they do to make sure that those people could stay and do the same things in Honduras. At one point, Javier said to Octavio, "What if we took some of our empty land -- what if we just gave it to an embassy -- give some to the U.S. embassy; give some to the Canadian embassy -- and then if people want to go work under the rules of Canada or under the rules of the United States, they can go get jobs, do everything they do on those embassy grounds that they would otherwise have to go to Canada or the U.S. to do?"
Később megtudtam, hogy ezzel egy időben Javier és Octavio azon gondolkodott, hogyan lehetne megreformálni Hondurast. Tudták, hogy nagyjából 75.000 hondurasi költözik minden évben az Egyesült Államokba, és meg akarták tudni, mit tehetnének, hogy ezek az emberek inkább maradjanak és ugyanazt csinálják Hondurasban, amit az Államokban tennének. Javier egy alkalommal felvetette Octavionak, hogy "Mi lenne, ha kiválasztanánk egy beépítetlen területet - és odaadnánk valamelyik nagykövetségnek? Adhatnánk területet az Egyesült Államok nagykövetségének; a Kanadai Nagykövetségnek, így ha az emberek el akarnak menni, hogy Kanada vagy az Államok törvényei szerint dolgozhassanak akkor kaphatnának itt munkát, mindent itt csinálhatnának, követségi területen, amihez másként el kellene menniük Kanadába vagy az Államokba."
In the summer of 2009, Honduras went through a wrenching constitutional crisis. At the next regularly scheduled election, Pepe Lobo won in a landslide on a platform that promised reform, but reconciliation as well. He asked Octavio to be his chief of staff. Meanwhile, I was getting ready to give a talk at TEDGlobal. Through a process of refinement, trial and error, a lot of user testing, I tried to boil this complicated concept of charter city down to the bare essentials. The first point was the importance of rules, like those rules that say you can't come in and disturb all the existing apartment holders. We pay a lot of attention to new technologies, but it takes technologies and rules to get progress, and it's usually the rules that hold us back.
2009 nyarán Honduras alkotmányos válságon ment keresztül. A következő rendes választásokon Pepe Lobo elsöprő győzelmet aratott, programját reformok és összefogás ígéreteire építette. Octaviot kérte fel, hogy legyen a kabinetfőnöke. Ezzel egy időben én az előadásomra készültem a TEDGlobal-on. Folyamatos fejlesztésen, kísérleteken, modelleken, teszteken keresztül próbáltam kidolgozni a "kijelölt város" összetett koncepcióját az alapvető lényeg szintjéig. Az első pont a szabályok fontossága. Olyan szabályokat kell alkotnunk, amelyek kizárják, hogy az új beköltözők megzavarják a kijelölt városba már beköltözöttek életét. Sokat foglalkoztunk az új technológiák jelentőségével mivel a technológia és a szabályok együtt eredményeznek fejlődést. Általában a szabályok jelentik a gátakat.
In the fall of 2010, a friend from Guatemala sent Octavio a link to the TEDTalk. He showed it to Javier. They called me. They said, "Let's present this to the leaders of our country." So in December we met in Miami, in a hotel conference room. I tried to explain this point about how valuable cities are, how much more valuable they are than they cost. And I used this slide showing how valuable the raw land is in a place like New York City: notice, land that's worth thousands of dollars, in some cases, per square meter. But it was a fairly abstract discussion, and at some point when there was a pause, Octavio said, "Paul, maybe we could watch the TEDTalk."
2010 őszén egy barát Guatemalából elküldte a TEDTalk linkjét Octavionak, aki megmutatta Javiernek, majd felhívtak engem. Meghívtak, hogy prezentáljam a javaslatomat az ország vezetőinek. Így decemberben találkoztunk Miamiban egy hotel konferenciatermében. Próbáltam elmagyarázni ezt a tételt, hogy milyen értékesek a városok, mennyivel értékesebbek, mint amennyibe kerülnek. Ezt a slide-ot használtam, ami bemutatja, hogy a puszta terület milyen értékes egy olyan helyen mint New York City. Egyes helyeken több ezer dollárt ér a terület négyzetméterenként. Az előadás elég elvont volt, egy ponton, amikor szünet volt, Octavio hozzám fordult és azt mondta: "Paul, talán megmutathatnánk nekik a TEDTalk előadásodat."
(Laughing)
(Nevetés)
So the TEDTalk laid out in very simple terms, a charter city is a place where you start with uninhabited land, a charter that specifies the rules that will apply there and then a chance for people to opt in, to go live under those rules or not. So I was asked by the president of Honduras who said that we need to do this project, this is important, this could be the way forward for our country. I was asked to come to Tegucigalpa and talk again on January fourth and fifth. So I presented another fact-filled lecture that included a slide like this, which tried to make the point that, if you want to create a lot of value in a city, it has to be very big. This is a picture of Denver, and the outline is the new airport that was built in Denver. This airport alone covers more than 100 square kilometers. So I was trying to persuade the Hondurans, if you build a new city, you've got to start with a site that's at least 1,000 square kilometers. That's more than 250 hundred-thousand acres. Everybody applauded politely. The faces in the audience were very serious and attentive. The leader of the congress came up on stage and said, "Professor Romer, thank you very much for your lecture, but maybe we could watch the TEDTalk. I've got it here on my laptop." So I sat down, and they played the TEDTalk.
Megmutattuk az előadást, ami elég egyszerűen leírja, hogy a kijelölt város olyan projekt, ami egy üres földterületen kezdődik, meghatározzák a területen érvényes szabályokat, aztán az embereknek felajánlják, hogy beszálljanak, hogy odaköltözzenek és az adott szabályok szerint éljenek. Honduras elnöke így felkért, hogy segítsek, elmondta, hogy meg kell csinálni a projektet, ez egy fontos kezdeményezés és megmutathatja az országa jövőjét. Elhívtak Tegucigalpaba, hogy január negyedikén és ötödikén tartsak előadást. Előadtam egy másik számokkal telerakott prezentációt amiben volt egy olyan slide, mint ez, ami jól mutatja, hogy ha jelentős mennyiségű új értéket akarsz teremteni, akkor igen nagy méretű várost kell építened. Ez itt Denver, a körvonal pedig Denver új repülőtere. Ez a reptér önmagában nagyobb, mint 100 négyzetkilométer. Szóval megpróbáltam meggyőzni a hondurasiakat, hogy ha építenek egy új várost, legalább 1000 négyzetkilométeres területen kezdjék el. Az több, mint 25 millió hold. Mindenki udvariasan tapsolt. A közönség komoly arccal figyelt. A kongresszus vezetője feljött a színpadra, és a következőt mondta: "Romer professzor, nagyon köszönjük az előadást, most pedig érdemes lenne megnézni a TEDTalk-ot. Itt van a laptopomon." Így leültem, lejátszották a TEDTalk előadást.
And it got to the essence, which is that a new city could offer new choices for people. There would be a choice of a city which you could go to which could be in Honduras, instead of hundreds of miles away in the North. And it also involved new choices for leaders. Because the leaders in the government there in Honduras would need help from partner countries, who could benefit from partner countries who help them set up the rules in this charter and the enforcement, so everybody can trust that the charter really will be enforced. And the insight of President Lobo was that that assurance of enforcement that I was thinking about as a way to get the foreign investors to come in and build the city could be equally important for all the different parties in Honduras who had suffered for so many years from fear and distrust.
Az előadás összefoglalta a lényeget, miszerint egy új város új lehetőségeket kínál az embereknek. Lesz egy új város, tele lehetőségekkel, Hondurasban, ahelyett, hogy el kellene menni több ezer mérfölddel arrébb északra. Ez egyben új lehetőségeket kínál a vezetőknek is. Mivel a hondurasi kormány vezetőinek támogatásra van szükségük más partnerországoktól, akik szintén előnyökhöz juthatnak, akik segítenek a hondurasiaknak az új szabályok felállításában a kijelölt területen és a végrehajtásban, így mindenki bízhat benne, hogy az új szabályok és jogi keretek meg is valósulnak. President Lobo úgy látta, hogy a végrehajtás biztosítéka, amire én úgy tekintettem, mint a külföldi befektetők számára adott utat, hogy jöjjenek és építsék fel az új várost ugyanolyan fontos lehet minden politikai pártnak Hondurasban, akik már hosszú évek óta szenvedtek a bizalom hiányától, a félelemtől.
We went and looked at a site. This picture's from there. It easily could hold a thousand square kilometers. And shortly thereafter, on January 19th, they voted in the congress to amend their constitution to have a constitutional provision that allows for special development regions. In a country which had just gone through this wrenching crisis, the vote in the congress in favor of this constitutional amendment was 124 to one. All parties, all factions in society, backed this. To be part of the constitution, you actually have to pass it twice in the congress. On February 17th they passed it again with another vote of 114 to one.
Elmentünk és megnéztük a területet. Ez a kép ott készült. Simán megvan 1000 négyzetkilométer. Nem sokkal ezután, január 19-én a Kongresszus módosította az alkotmányt, így ma alkotmányos rendelkezés biztosítja a speciális fejlesztési területeket Hondurasban. Egy olyan országban, ami éppen, hogy túl van egy fájdalmas válságon az alkotmánymódosítást a kongresszusban 124 képviselő támogatta, egy szavazott ellene. Minden párt, a társadalom minden csoportja a terv mögé állt. Hondurasban az alkotmány módosításának kétszer kell átmennie a kongresszusban. Február 17-én megint megszavazták, ezúttal 114-en igennel, egy fő ellene.
Immediately after that vote, on February 21st to the 24th, a delegation of about 30 Hondurans went to the two places in the world that are most interested in getting into the city building business. One is South Korea. This is a picture of a big, new city center that's being built in South Korea -- bigger than downtown Boston. Everything you see there was built in four years, after they spent four years getting the permits. The other place that's very interested in city building is Singapore. They've actually built two cities already in China and are preparing the third.
Szinte rögtön a szavazás után február 21 és 24 között 30 fős hondurasi delegáció utazott abba a két országba, amelyik a leginkább be akar szállni a városépítési iparágba. Az egyik Dél-Korea. Ez a kép egy új városközpont, ami Dél-Koreában épül - nagyobb, mint Boston belvárosa. Minden, ami itt látható négy év alatt épült, ami előtt négy éven át tartott az engedélyezés. A másik ország, ami be akar szállni a városépítésbe Szingapúr. Szingapúr már két várost épített Kínában és épp a harmadikat készítik elő.
So if you think about this practically, here's where we are. They've got a site; they're already thinking about this site for the second city. They're putting in place a legal system that could allow for managers to come in, and also an external legal system. One country has already volunteered to let its supreme court be the court of final appeal for the new judicial system there. There's designers and builders of cities who are very interested. They even can bring with them some financing. But the one thing you know they've already solved is that there's lots of tenants. There's lots of businesses that would like to locate in the Americas, especially in a place with a free trade zone, and there's lots of people who'd like to go there. Around the world, there's 700 million people who say they'd like to move permanently someplace else right now.
Ha megnézzük a tényeket, most a következő a helyzet. Megvan a terület; már most gondolkodnak a második város lehetséges helyén. Épp most alkotják meg az új jogszabályokat és jogrendet, ami lehetővé teszi a beköltözést a fejlett világ menedzsereinek és megfelel a fejlett demokrácia jogrendjének. Egy ország már most jelentkezett, hogy engedélyezné a legfelsőbb bíróságának, hogy ellássa a legmagasabb fellebbviteli szint feladatait a kijelölt városban. Számos várostervező és építő már most erősen érdeklődik a projekt iránt. Még valamennyi finanszírozást is hoznak a projektekhez. Ami már most egyértelmű, hogy rengeteg a potenciális bérlő. Rengeteg vállalkozás van, aki szívesen letelepülne az amerikai kontinensre, különösen szabad kereskedelmi zónába, és rengeteg ember van, aki beköltözne. A világon 700 millió ember van, aki most azonnal máshová költözne, mint ahol él.
There's a million a year who leave Latin America to go to the United States. Many of these are a father who has to leave his family behind to go get a job -- sometimes a single mother who has to get enough money to even pay for food or clothing. Sadly, sometimes there are even children who are trying to get reunited with their parents that they haven't seen, in some cases, for a decade.
Évente egymillióan hagyják el Latin-Amerikát és mennek az Egyesült Államokba. Rengetegen közülük családapák, akik hátrahagyják a családjukat, hogy munkát találjanak - néha egy egyedülálló anyát, akinek elég pénzt kell kapnia vagy szereznie az életben maradáshoz. Sajnos sokszor gyermekeket is hátrahagynak, akik szeretnének újra együtt lenni a szüleikkel akiket nem láttak régen, néha tíz évnél is régebben.
So what kind of an idea is it to think about building a brand new city in Honduras? Or to build a dozen of these, or a hundred of these, around the world? What kind of an idea is it to think about insisting that every family have a choice of several cities that are competing to attract new residents? This is an idea worth spreading. And my friends from Honduras asked me to say thank you, TED.
Szóval milyen ötlet az, hogy egy teljesen új várost építsünk Hondurasban? Vagy több tucatot ezekből az új városokból, vagy több százat a világ minden pontján? Milyen ötlet az, hogy megteremtsük azt, hogy minden család választhasson számos város között amelyek egymással versenyeznek az új beköltöző lakókért? Ez egy olyan ötlet, amit érdemes terjeszteni. Ja igen, a hondurasi barátaim megkértek, hogy adjam át: Köszönjük, TED.
(Applause)
(Taps)