Do we live in a borderless world? Before you answer that, have a look at this map. Contemporary political map shows that we have over 200 countries in the world today. That's probably more than at any time in centuries. Now, many of you will object. For you this would be a more appropriate map. You could call it TEDistan. In TEDistan, there are no borders, just connected spaces and unconnected spaces. Most of you probably reside in one of the 40 dots on this screen, of the many more that represent 90 percent of the world economy.
Határok nélküli világban élünk-e? Mielőtt válaszolnak, vessenek egy pillantást erre a térképre. Ez a jelenkori politikai térkép megmutatja, hogy ma több, mint 200 ország létezik a világon. Ez valószínűleg több, mint bármikor az elmúlt évszázadok során. Sokan Önök közül tiltakoznának. Számukra ez egy sokkal megfelelőbb térkép. Nevezhetnénk TEDisztánnak. TEDisztánban nincsenek határok, csak kapcsolatban álló és kapcsolatban nem álló helyek. A legtöbben Önök közül valószínűleg ennek a 40 pontnak az egyikében élnek, egyikében azoknak a városoknak, amelyek a világ gazdaságának 90%-át képviselik.
But let's talk about the 90 percent of the world population that will never leave the place in which they were born. For them, nations, countries, boundaries, borders still matter a great deal, and often violently. Now here at TED, we're solving some of the great riddles of science and mysteries of the universe. Well here is a fundamental problem we have not solved: our basic political geography. How do we distribute ourselves around the world?
De beszéljünk a világ lakosságának arról a 90 százalékáról, akik sosem fogják elhagyni a szülőhelyüket. Számukra a nemzetek, országok, határok még mindig sokat számítanak, sokszor az erőszak határáig. Itt, a TED-en megoldjuk a tudomány néhány nagy kérdését és az univerzum rejtélyeit. De itt van az alapvető probléma, amit nem oldottunk meg: az alapvető politikai földrajzunkat. Hogyan oszlunk el a világon?
Now this is important, because border conflicts justify so much of the world's military-industrial complex. Border conflicts can derail so much of the progress that we hope to achieve here. So I think we need a deeper understanding of how people, money, power, religion, culture, technology interact to change the map of the world. And we can try to anticipate those changes, and shape them in a more constructive direction.
Ez nagyon fontos, mert a határkonfliktusokon alapszik a világ katonai-ipari komplexumainak nagy része. A határkonfliktusok a remélt haladást rettenetesen ki tudják siklatni. Szóval úgy gondolom jobban meg kell értenünk, hogy az emberek, pénz, hatalom, vallás, kultúra, technológia hogyan lépnek interakcióba és változtatják meg a világtérképet. És akkor megpróbálhatjuk előrejelezni ezeket a változásokat és konstruktívabb irányba terelni őket.
So we're going to look at some maps of the past, the present and some maps you haven't seen in order to get a sense of where things are going. Let's start with the world of 1945. 1945 there were just 100 countries in the world. After World War II, Europe was devastated, but still held large overseas colonies: French West Africa, British East Africa, South Asia, and so forth. Then over the late '40s, '50s, '60s, '70s and '80s, waves of decolonization took place. Over 50 new countries were born. You can see that Africa has been fragmented. India, Pakistan, Bangladesh, South East Asian nations created. Then came the end of the Cold War. The end of the Cold War and the disintegration of the Soviet Union. You had the creation of new states in Eastern Europe, the former Yugoslav republics and the Balkans, and the 'stans of central Asia.
Szóval vetünk egy pillantást néhány régebbi, jelenkori és olyan térképre, amit még sosem láttak, hogy jobban felfogjuk, merre is haladunk. Kezdjük a világgal 1945-ben. 1945-ben a világon még csak 100 ország létezett. A II. világháború után Európa romokban hevert, de még mindig hatalmas tengerentúli gyarmatai voltak: Francia Nyugat-Afrika, Brit Kelet-Afrika, Dél-Ázsia, és így tovább. Aztán a 40-es évek végétől kezdve, az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as években felbomlott a gyarmati rendszer. Több, mint 50 új ország született. Láthatjuk, hogy Afrika részekre szakadt. India, Pakisztán, Banglades, délkelet-ázsiai nemzetek jöttek létre. Aztán jött a hidegháború vége. A hidegháború vége és a Szovjetunió felbomlása. Kelet-Európában új államok születtek, a korábbi jugoszláv és balkán államok és az ázsiai -sztánok.
Today we have 200 countries in the world. The entire planet is covered by sovereign, independent nation-states. Does that mean that someone's gain has to be someone else's loss? Let's zoom in on one of the most strategic areas of the world, Eastern Eurasia. As you can see on this map, Russia is still the largest country in the world. And as you know, China is the most populous. And they share a lengthy land border.
Ma 200 ország van a világon. Az egész bolygót független, önálló nemzetállamok borítják. Az egyik nyeresége a másik vesztesége kell, hogy legyen? Közelítsünk rá a világ stratégiailag egyik legfontosabb területére, Eurázsia keleti részére. Ahogy ezen a térképen is láthatják, Oroszország még mindig a világ legnagyobb országa. És ahogy tudják, Kína a legnépesebb. Hosszú közös szárazföldi határszakasszal rendelkeznek.
What you don't see on this map is that most of Russia's 150 million people are concentrated in its western provinces and areas that are close to Europe. And only 30 million people are in its eastern areas. In fact, the World Bank predicts that Russia's population is declining towards about 120 million people
Amit nem látnak ezen a térképen az az, hogy Oroszország 150 milliós lakosságának nagy része a nyugati vidékekre és az Európához közeli területekre koncentrálódik. A keleti területeken csupán 30 millió ember él. Sőt, a Világbank jóslata szerint Oroszország népességcsökkenése miatt 120 millió lesz a népesség.
And there is another thing that you don't see on this map. Stalin, Khrushchev and other Soviet leaders forced Russians out to the far east to be in gulags, labor camps, nuclear cities, whatever the case was. But as oil prices rose, Russian governments have invested in infrastructure to unite the country, east and west. But nothing has more perversely impacted Russia's demographic distribution, because the people in the east, who never wanted to be there anyway, have gotten on those trains and roads and gone back to the west. As a result, in the Russian far east today, which is twice the size of India, you have exactly six million Russians.
Van még egy dolog, ami nem látszik ezen a térképen. Sztálin, Hruscsov és a többi szovjet vezető távol-keleti gulágokba, munkatáborokba nukleáris városokba és más helyekre kényszerítette az embereket. De ahogy az olajárak nőttek, az orosz kormány elkezdett befektetni az infrastruktúrába, hogy egyesítse az ország keleti és nyugati részét. De semmi sem hatott még ilyen visszásan Oroszország demográfiai eloszlására, mert a keletiek, akik soha nem akartak ott kikötni kihasználták az új vonatokat és utakat és visszatértek nyugatra. Ennek eredményeképpen Oroszország távol-keleti részén, ami kétszer akkora, mint India, ma pontosan hat millió orosz él.
So let's get a sense of what is happening in this part of the world. We can start with Mongolia, or as some call it, Mine-golia. Why do they call it that? Because in Mine-golia, Chinese firms operate and own most of the mines -- copper, zinc, gold -- and they truck the resources south and east into mainland China. China isn't conquering Mongolia. It's buying it. Colonies were once conquered. Today countries are bought.
Szóval próbáljuk megérteni, mi is történik a világnak ebben a részében. Kezdjük Mongóliával, vagy ahogy néhányan hívják, Bányagóliával. Miért hívják így? Mert Bányagóliában kínai cégek irányítják és birtokolják a bányák többségét -- réz, cink, és aranybányákat -- és a nyersanyagokat teherautókon délre és keletre, kínai földre szállítják. Kína nem meghódítja Mongóliát. Felvásárolja. Régen a gyarmatokat meghódították. Ma az országokat megveszik.
So let's apply this principle to Siberia. Siberia most of you probably think of as a cold, desolate, unlivable place. But in fact, with global warming and rising temperatures, all of a sudden you have vast wheat fields and agribusiness, and grain being produced in Siberia. But who is it going to feed? Well, just on the other side of the Amo River, in the Heilongjiang and Harbin provinces of China, you have over 100 million people. That's larger than the entire population of Russia.
Szóval alkalmazzuk ezt az elvet Szibériára is. Szibériáról legtöbbjüknek valószínűleg egy hideg, elhagyatott, lakhatatlan hely jut eszébe. De a globális felmelegedésnek és emelkedő hőmérsékletnek köszönhetően hirtelen hatalmas búzamezők és virágzó mezőgazdaság alakultak ki, és most Szibériában gabonát termesztenek. De kit fognak etetni vele? Az Amur folyó másik oldalán, Kína Heilongjiang és Harbin tartományaiban több, mint 100 millió ember él. Ez több, mind Oroszország teljes népessége.
Every single year, for at least a decade or more, [60,000] of them have been voting with their feet, crossing, moving north and inhabiting this desolate terrain. They set up their own bazaars and medical clinics. They've taken over the timber industry and been shipping the lumber east, back into China. Again, like Mongolia, China isn't conquering Russia. It's just leasing it. That's what I call globalization Chinese style.
Minden egyes évben, legalább egy évtizede 60.000-en közülük a lábukkal szavaznak, átkelnek a folyón és észak felé haladva benépesítik az elhagyatott területeket. Felállítják a saját bazárjaikat és orvosi rendelőiket. Átvették a faipart és a fűrészárut visszaszállítják keletre, Kínába. Ugyanaz a helyzet, mint Mongóliával, Kína nem meghódítja Oroszországot. Csak bérbe veszi. Ezt hívom én globalizációnak, kínai módra.
Now maybe this is what the map of the region might look like in 10 to 20 years. But hold on. This map is 700 years old. This is the map of the Yuan Dynasty, led by Kublai Khan, the grandson of Genghis Khan. So history doesn't necessarily repeat itself, but it does rhyme.
A régió térképe talán így fog kinézni 10 vagy 20 éven belül. De várjunk csak. Ez a térkép 700 éves. Ez a Yuan dinasztia térképe, amit Kubla kán, Dzsingisz kán unokája vezetett. Szóval a történelem nem ismétli magát szükségszerűen, de igenis rímel önmagára.
This is just to give you a taste of what's happening in this part of the world. Again, globalization Chinese style. Because globalization opens up all kinds of ways for us to undermine and change the way we think about political geography. So, the history of East Asia in fact, people don't think about nations and borders. They think more in terms of empires and hierarchies, usually Chinese or Japanese.
Ezt csak ízelítőül a világ ezen részében zajló eseményekből. Szóval, globalizáció kínai módra. Mert a globalizáció egészen új utakat nyit meg arra, hogy aláássuk és megváltoztassuk a politikai földrajzról való gondolkodásunkat. Szóval Kelet-Ázsiában tulajdonképpen az emberek nem nemzetekben és határokban gondolkoznak. Sokkal inkább birodalmakban és hierarchiákban, jellemzően kínaiban és japánban.
Well it's China's turn again. So let's look at how China is re-establishing that hierarchy in the far East. It starts with the global hubs. Remember the 40 dots on the nighttime map that show the hubs of the global economy? East Asia today has more of those global hubs than any other region in the world. Tokyo, Seoul, Beijing, Shanghai, Hong Kong, Singapore and Sidney. These are the filters and funnels of global capital. Trillions of dollars a year are being brought into the region, so much of it being invested into China.
Most megint Kínára került a sor. Nézzük meg, hogy Kína hogyan állítja helyre a távol-kelet hierarchiáját. A globális központokkal kezdődik. Emlékeznek arra a 40 pontra az éjszakai térképen, ami a globális gazdaság központjait mutatta? Kelet-Ázsiában több van ezekből a központokból, mint a világ bármely más régiójában. Tokió, Szöul, Peking, Sanghaj, Hong Kong, Szingapúr és Sidney. Itt fordul meg a globális tőke. Dollárbilliók érkeznek minden évben a régióba, ebből rengeteget Kínában fektetnek be.
Then there is trade. These vectors and arrows represent ever stronger trade relationships that China has with every country in the region. Specifically, it targets Japan and Korea and Australia, countries that are strong allies of the United States. Australia, for example, is heavily dependent on exporting iron ore and natural gas to China. For poorer countries, China reduces tariffs so that Laos and Cambodia can sell their goods more cheaply and become dependent on exporting to China as well.
És akkor ott a kereskedelem. Ezek a vektorok és nyilak Kína erős kereskedelmi kapcsolatait mutatják a régió minden egyes országával. Különösen Japán, Korea és Ausztrália állnak a célpontban, az Egyesült Államok szövetségesei. Ausztrália például erősen függ a Kínába exportált vasérctől és földgáztól. A szegényebb országok számára Kína lecsökkenti a vámokat, így Laosz és Kambodzsa olcsóbban adhatják el a termékeiket és szintén függeni kezdenek a kínai exportjuktól.
And now many of you have been reading in the news how people are looking to China to lead the rebound, the economic rebound, not just in Asia, but potentially for the world. The Asian free trade zone, almost free trade zone, that's emerging now has a greater trade volume than trade across the Pacific. So China is becoming the anchor of the economy in the region.
Sokan Önök közül olvashatták már a hírekben, hogy az emberek Kínától várják a gazdaság újraélesztését, nem csak Ázsiában, de potenciálisan az egész világon. Az ázsiai szabadkereskedelmi-övezet, a kialakulóban lévő majdnem szabadkereskedelmi-övezet már nagyobb kereskedelmi volumennel rendelkezik, mint a Csendes-óceánon átívelő kereskedelem. Szóval Kína kezd a régió gazdasági horgonyává válni.
Another pillar of this strategy is diplomacy. China has signed military agreements with many countries in the region. It has become the hub of diplomatic institutions such as the East Asian Community. Some of these organizations don't even have the United States as a member. There is a treaty of nonaggression between countries, such that if there were a conflict between China and the United States, most countries vow to just sit it out, including American allies like Korea and Australia.
A stratégia másik oszlopa a diplomácia. Kína katonai megállapodásokat írt alá a régió több országával is. A diplomáciai intézetek központja lett, például a Kelet-Ázsiai Közösségé. Ezek közül a szervezetek közül néhánynak az Egyesült Államok nem is a tagja. Az országok közt erőszakellenes szerződés van érvényben, tehát ha konfliktus alakulna ki Kína és az Egyesült Államok között, az országok nagy része csak kivárna, például olyan amerikai szövetségesek, mint Korea és Ausztrália.
Another pillar of the strategy, like Russia, is demographic. China exports business people, nannies, students, teachers to teach Chinese around the region, to intermarry and to occupy ever greater commanding heights of the economies. Already ethnic Chinese people in Malaysia, Thailand and Indonesia are the real key factors and drivers in the economies there. Chinese pride is resurgent in the region as a result. Singapore, for example, used to ban Chinese language education. Now it encourages it.
A stratégia másik oszlopa, mint Oroszországnál, a demográfia. Kína üzletembereket, dajkákat, diákokat, nyelvtanárokat exportál régiószerte, hogy vegyüljenek és a gazdaságokban még jobb döntési pozícióban legyenek. Az ott lévő kínai kisebbségek adják Malajziában, Thaiföldön és Indonéziában a gazdaság fő hajtóerejét, kulcstényezőkké váltak. Ennek eredményeképp a kínai öntudat újraéledőben van a régióban. Szingapúrban például régebben tiltották a kínai nyelvű oktatást. Ma ösztönzik.
If you add it all up what do you get? Well, if you remember before World War II, Japan had a vision for a greater Japanese co-prosperity sphere. What's emerging today is what you might call a greater Chinese co-prosperity sphere. So no matter what the lines on the map tell you in terms of nations and borders, what you really have emerging in the far east are national cultures, but in a much more fluid, imperial zone. All of this is happening without firing a shot.
Ha mindezt összeadjuk, mit kapunk? Ha emlékeznek, a II. világháború előtt Japánnak volt egy víziója egy nagyobb japán jóléti együttműködési szféráról. A mostanában kialakuló dolgot talán egy nagyobb kínai jóléti együttműködési szférának nevezhetjük. Szóval nem számít, hogy a térkép vonalai mit mondanak a nemzetekről és a határokról, amit a távol-keleten növekedni látunk, azok nemzeti kultúrák egy sokkal képlékenyebb, birodalmiasabb zónában. Mindez egyetlen puskalövés nélkül történik.
That's most certainly not the case in the Middle East where countries are still very uncomfortable in the borders left behind by European colonialists. So what can we do to think about borders differently in this part of the world? What lines on the map should we focus on? What I want to present to you is what I call state building, day by day.
Egyáltalán nem ez a helyzet a Közel-Keleten, ahol az országok még mindig kényelmetlenül érzik magukat az európai gyarmatosítók által hátrahagyott határok között. Szóval mit tehetünk, hogy máshogy gondolkozzunk a világ ezen részén lévő határokról? Milyen térképvonalakra kell jobban odafigyelnünk? Amit most be szeretnék mutatni, napról-napra nemzetépítésnek hívom.
Let's start with Iraq. Six years after the U.S. invasion of Iraq, the country still exists more on a map than it does in reality. Oil used to be one of the forces holding Iraq together; now it is the most significant cause of the country's disintegration. The reason is Kurdistan. The Kurds for 3,000 years have been waging a struggle for independence, and now is their chance to finally have it. These are pipeline routes, which emerge from Kurdistan, which is an oil-rich region.
Kezdjük Irakkal. Hat évvel az Egyesült Államok iraki inváziója után az ország még mindig inkább létezik a térképen, mint a valóságban. Régen az olaj volt az Irakot összetartó erő, most ez az ország felbomlásának egyik legfontosabb oka. Az ok Kurdisztán. A kurdok háromezer éve harcolnak a függetlenségükért, és most esélyük nyílt elnyerni. Ezek olajvezeték-utak, amik Kurdisztánból indulnak, egy olajban gazdag régióból.
And today, if you go to Kurdistan, you'll see that Kurdish Peshmerga guerillas are squaring off against the Sunni Iraqi army. But what are they guarding? Is it really a border on the map? No. It's the pipelines. If the Kurds can control their pipelines, they can set the terms of their own statehood. Now should we be upset about this, about the potential disintegration of Iraq? I don't believe we should. Iraq will still be the second largest oil producer in the world, behind Saudi Arabia. And we'll have a chance to solve a 3,000 year old dispute. Now remember Kurdistan is landlocked. It has no choice but to behave. In order to profit from its oil it has to export it through Turkey or Syria, and other countries, and Iraq itself. And therefore it has to have amicable relations with them.
Ma, ha Kurdisztánban járunk, azt láthatjuk, hogy a kurd pesmerga gerillák harcállásba helyezkednek az iraki szunnita hadsereg ellen. De mit őriznek? Tényleg csak határokat egy térképen? Nem. Az olajvezetékeket. Ha a kurdok kontrollálják a vezetéket, ők szabják meg az államiságuk feltételeit. Fel kellene háborodnunk ezen, Irak felbomlásán? Véleményem szerint nem. Irak még mindig a világ második legnagyobb olajtermelője lesz, Szaúd-Arábia után. Nekünk pedig esélyünk lesz megoldani egy 3000 éve tartó vitát. Jusson eszünkbe, hogy Kurdisztán be van kerítve. Nincs más választása, mint viselkedni. Ahhoz, hogy profitálhasson az olajból, Törökországon, Szírián és más országokon, köztük Irakon keresztül exportálnia kell. Ezért baráti viszonyban kell lennie velük.
Now lets look at a perennial conflict in the region. That is, of course, in Palestine. Palestine is something of a cartographic anomaly because it's two parts Palestinian, one part Israel. 30 years of rose garden diplomacy have not delivered us peace in this conflict. What might? I believe that what might solve the problem is infrastructure. Today donors are spending billions of dollars on this. These two arrows are an arc, an arc of commuter railroads and other infrastructure that link the West Bank and Gaza.
Akkor most nézzük a régió örök konfliktusát. Ez természetesen Palesztina. Palesztina egyfajta kartográfiai anomália, mert két rész Palesztinából és egy rész Izraelből áll. 30 év finomkodó diplomáciája még nem oldotta meg ezt a konfliktust. Mi tehetné? Úgy gondolom a probléma megoldása az infrastruktúra lehet. Ma adományozók dollármilliárdokat költenek erre. Ez a két nyíl egy ívet alkot, közlekedési utakat és egyéb infrastrukturális létesítményeket amik összekötik a nyugati partot és Gázát.
If Gaza can have a functioning port and be linked to the West Bank, you can have a viable Palestinian state, Palestinian economy. That, I believe, is going to bring peace to this particular conflict. The lesson from Kurdistan and from Palestine is that independence alone, without infrastructure, is futile.
Ha Gáza egy használható kikötővel rendelkezne és összeköttetésben állna a nyugati parttal, egy élhető palesztin államot és palesztin gazdaságot kapnánk. Ez, úgy gondolom, kibékíthetné ezt az ellentétet. Kurdisztán és Palesztina esetének tanulsága az, hogy a függetlenség infrastruktúra nélkül hiábavaló.
Now what might this entire region look like if in fact we focus on other lines on the map besides borders, when the insecurities might abate? The last time that was the case was actually a century ago, during the Ottoman Empire. This is the Hejaz Railway. The Hejaz Railway ran from Istanbul to Medina via Damascus. It even had an offshoot running to Haifa in what is today Israel, on the Mediterranean Sea. But today the Hejaz Railway lies in tatters, ruins. If we were to focus on reconstructing these curvy lines on the map, infrastructure, that cross the straight lines, the borders, I believe the Middle East would be a far more peaceful region.
Hogyan nézne ki ez a régió akkor, ha a térképen a határokon kívül más vonalakra is odafigyelnénk, ha a bizonytalanságok esetleg megszűnnek? Utoljára ez egy évszázaddal ezelőtt, az Ottomán birodalom alatt történt meg. Ez a Hejaz vasútvonal. A Hejaz vasútvonal Isztambul és Medina között közlekedett, Damaszkusz érintésével. Még egy mellékága is volt, Haifába, ami ma Izraelben van, a Földközi-tengernél. De mára a Hejaz vasútvonal romokban hever. Ha ezeknek a kacskaringós térképvonalaknak az újjáépítésére fókuszálnánk, az infrastruktúrára, ami átszeli az egyenes vonalakat, a határokat, úgy hiszem a Közel-Kelet egy sokkal békésebb régió lehetne.
Now let's look at another part of the world, the former Soviet Republics of Central Asia, the 'stans. These countries' borders originate from Stalin's decrees. He purposely did not want these countries to make sense. He wanted ethnicities to mingle in ways that would allow him to divide and rule. Fortunately for them, most of their oil and gas resources were discovered after the Soviet Union collapsed.
Most nézzük a világ egy másik részét, a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokat, a -sztánokat. Ezeknek az országoknak a határai Sztálin rendeleteiből származnak. Szándékosan nem akarta, hogy értelmük legyen. Össze akarta keverni a nemzetiségeket, hogy megoszthasson és uralkodhasson. Az volt a szerencséjük, hogy az olaj- és gáztartalékaik nagy részét csak a Szovjetunió összeomlása után fedezték fel.
Now I know some of you may be thinking, "Oil, oil, oil. Why is it all he's talking about is oil?" Well, there is a big difference in the way we used to talk about oil and the way we're talking about it now. Before it was, how do we control their oil? Now it's their oil for their own purposes. And I assure you it's every bit as important to them as it might have been to colonizers and imperialists. Here are just some of the pipeline projections and possibilities and scenarios and routes that are being mapped out for the next several decades. A great deal of them.
Gondolom sokan arra gondolnak most, "Olaj, olaj, olaj. Miért csak az olajról beszél?" Nagy különbség van aközött, hogy régen hogyan beszéltünk az olajról és most hogyan beszélünk róla. Régebben az számított, hogy kontrolláljuk az olajukat? Ma ez az ő olajuk, az ő céljaikra használják. És biztosíthatom Önöket, hogy számukra is pont olyan fontos, mint a gyarmatosítók és imperialisták számára lett volna. Íme néhány csővezeték-tervezet, lehetőség, forgatókönyv és útvonal amit a következő néhány évtizedre terveznek. Elég sok.
For a number of countries in this part of the world, having pipelines is the ticket to becoming part of the global economy and for having some meaning besides the borders that they are not loyal to themselves. Just take Azerbaijan. Azerbaijan was a forgotten corner of the Caucuses, but now with the Baku-Tbilisi-Ceyhan pipeline into Turkey, it has rebranded itself as the frontier of the west.
A világ ezen részén sok ország számára az olajvezetékek a belépőjegy a globális gazdaságba való bekapcsolódáshoz, emellett önigazolás, a határokon kívűl, amikhez ők maguk sem hűek. Nézzük Azerbajdzsánt. Azerbajdzsán a Kaukázusok egy elfeledett sarkában feküdt, de ma, a Törökországba tartó Baku-Tbilisi-Ceyhan vezetékkel újraalkotta magát, mint a nyugati határt.
Then there is Turkmenistan, which most people think of as a frozen basket case. But now it's contributing gas across the Caspian Sea to provide for Europe, and even a potentially Turkmen- Afghan-Pakistan-India pipeline as well.
Aztán itt van Türkmenisztán, amiről sokan csak őrültekházaként gondoltak. De ma a Kaszpi-tengeren keresztül hozzájárul Európa gázellátásához, és potenciálisan a Türkmen-Afgan-Pakisztán-India vezetékhez is.
Then there is Kazakhstan, which didn't even have a name before. It was more considered South Siberia during the Soviet Union. Today most people recognize Kazakhstan as an emerging geopolitical player. Why? Because it has shrewdly designed pipelines to flow across the Caspian, north through Russia, and even east to China. More pipelines means more silk roads, instead of the Great Game. The Great Game connotes dominance of one over the other. Silk road connotes independence and mutual trust. The more pipelines we have, the more silk roads we'll have, and the less of a dominant Great Game competition we'll have in the 21st century.
Aztán itt van Kazahsztán, aminek régebben még neve sem volt. A Szovjetunióban leginkább Dél-Szibériaként gondoltak rá. Ma a legtöbben Kazahsztánt növekvő geopolitikai játékosként ismerik el. Miért? Mert ügyesen tervezte meg a csővezetékeit, hogy átfolyjanak a Kaszpi-tenger alatt, észak felé át Oroszországon, sőt kelet felé Kínán. Több csővezeték több Selyemutat jelent, a Nagy Játszma helyett. A Nagy Játszma dominanciát feltételez a másik fölött. A Selyemút függetlenséget és kölcsönös bizalmat jelent. Minél több csővezetékünk van, annál több Selyemutunk és annál kevésbé domináns a 21. század Nagy Játszma-szerű versenye.
Now let's look at the only part of the world that really has brought down its borders, and how that has enhanced its strength. And that is, of course, Europe. The European Union began as just the coal and steel community of six countries, and their main purpose was really to keep the rehabilitation of Germany to happen in a peaceful way. But then eventually it grew into 12 countries, and those are the 12 stars on the European flag. The E.U. also became a currency block, and is now the most powerful trade block in the entire world. On average, the E.U. has grown by one country per year since the end of the Cold War. In fact most of that happened on just one day. In 2004, 15 new countries joined the E.U. and now you have what most people consider a zone of peace spanning 27 countries and 450 million people.
Vessünk egy pillantást a világnak arra a részére, amely tényleg lebontotta a saját határait, és hogy hogyan erősödött meg ettől. Természetesen Európáról van szó. Az Európai Unió hat ország egyszerű szén- és acélközösségeként indult, legfőbb céljuk Németország talpra állításának békés keretek közt tartása volt. Végül 12 országgá bővült, ezt jelképezi az európai zászló 12 csillaga. Az EU ezután valutaövezetté nőtte ki magát és mára a világ legfontosabb kereskedelmi egysége. Az EU átlagosan évente egy országgal bővült a hidegháború vége óta. Tulajdonképpen ennek nagy része egyetlen napon történt. 2004-ben 15 új ország csatlakozott az EU-hoz és mára már a legtöbb ember szemében egy 27 országból álló, 450 milliós lakosságú békeövezet.
So what is next? What is the future of the European Union? Well in light blue, you see the zones or the regions that are at least two-thirds or more dependent on the European Union for trade and investment. What does that tell us? Trade and investment tell us that Europe is putting its money where its mouth is. Even if these regions aren't part of the E.U., they are becoming part of its sphere of influence. Just take the Balkans. Croatia, Serbia Bosnia, they're not members of the E.U. yet. But you can get on a German ICE train and make it almost to Albania. In Bosnia you use the Euro currency already, and that's the only currency they're probably ever going to have.
Szóval mi jön még? Mi az Európai Unió jövője? Világoskék színűek azok a zónák vagy régiók, amelyek kereskedelme és befektetései legalább két-harmadban vagy többen az Európai Uniótól függenek. Mit mond ez nekünk? A kereskedelem és befektetés megmutatja, hogy Európa nem beszél mellé. Még ha ezek a régiók nem is tagjai az EU-nak, a befolyási körének részeivé válnak. Vegyük csak a Balkánt, Horvátországot, Szerbiát, Boszniát, még nem EU-tagok. De felszállhatunk egy német ICE vonatra és eljuthatunk majdnem Albániáig. Boszniában már eurót használnak fizetőeszközként, és valószínűleg ez az egyetlen fizetőeszköz, amit valaha használni fognak.
So, looking at other parts of Europe's periphery, such as North Africa. On average, every year or two, a new oil or gas pipeline opens up under the Mediterranean, connecting North Africa to Europe. That not only helps Europe diminish its reliance on Russia for energy, but if you travel to North Africa today, you'll hear more and more people saying that they don't really think of their region as the Middle East. So in other words, I believe that President Sarkozy of France is right when he talks about a Mediterranean union.
Nézzük Európa másik perifériáit, például Észak-Afrikát. Átlagosan, egy vagy kétévente egy új olaj- vagy gázvezeték nyílik meg a Földközi-tenger alatt, összekötve Észak-Afrikát és Európát. Ez nem csak abban segít, hogy Európa csökkenthesse az Oroszországtól való energiafüggését, de ha ma Észak-Afrikába utazunk, egyre több embertől hallhatjuk, hogy régiójukra nem igazán Közel-Keletként gondolnak. Másként szólva, azt hiszem Sarkozynek, Franciaország elnökének igaza van, amikor egy Földközi-tengeri Unióról beszél.
Now let's look at Turkey and the Caucasus. I mentioned Azerbaijan before. That corridor of Turkey and the Caucasus has become the conduit for 20 percent of Europe's energy supply. So does Turkey really have to be a member of the European Union? I don't think it does. I think it's already part of a Euro-Turkish superpower.
Nézzük Törökországot és a Kaukázust. Már említettem Azerbajdzsánt. A törökországi szoros és a Kaukázus Európa energiaellátásának 20 százalékának a csatornája lett. Szóval Törökországnak tényleg az Európai Unió tagjává kell válnia? Nem hiszem. Úgy gondolom már így is része egy euro-török szuperhatalomnak.
So what's next? Where are we going to see borders change and new countries born? Well, South Central Asia, South West Asia is a very good place to start. Eight years after the U.S. invaded Afghanistan there is still a tremendous amount of instability. Pakistan and Afghanistan are still so fragile that neither of them have dealt constructively with the problem of Pashtun nationalism. This is the flag that flies in the minds of 20 million Pashtuns who live on both sides of the Afghan and Pakistan border.
Szóval mi jöhet még? Hol látunk még határokat változni és új országokat megszületni? Hát Közép-Ázsia déli része, Középnyugat Ázsia figyelemre méltóak. 8 évvel Afganisztán amerikai megszállása után még mindig rettenetesen instabil a helyzet. Pakisztán és Afganisztán még mindig annyira törékenyek, hogy egyikük sem foglalkozott komolyan a pastu nacionalizmus problémáival. Ez a zászló lobog 20 millió pastu szeme előtt, akik az afgán és pakisztáni határ két oldalán élnek.
Let's not neglect the insurgency just to the south, Balochistan. Two weeks ago, Balochi rebels attacked a Pakistani military garrison, and this was the flag that they raised over it. The post-colonial entropy that is happening around the world is accelerating, and I expect more such changes to occur in the map as the states fragment.
Ne hanyagoljuk el a felkeléseket délre, Baluhisztánban. Két hete baluhi lázadók megtámadtak egy pakisztán katonai helyőrséget és ez volt a zászló, amit felhúztak. Az egész világon történő gyarmatosítás utáni entrópia egyre gyorsul, és úgy vélem még sok ilyen változást fogunk látni a térképen, ahogy az országok szétesnek.
Of course, we can't forget Africa. 53 countries, and by far the most number of suspiciously straight lines on the map. If we were to look at all of Africa we could most certainly acknowledge far more, tribal divisions and so forth. But let's just look at Sudan, the second-largest country in Africa. It has three ongoing civil wars, the genocide in Darfur, which you all know about, the civil war in the east of the country, and south Sudan. South Sudan is going to be having a referendum in 2011 in which it is very likely to vote itself independence.
Persze nem feledkezhetünk meg Afrikáról. 53 ország, és a legtöbb gyanúsan egyenes vonal a térképen. Ha egész Afrikát nézzük, biztosan sokkal többet fogadhatnánk el, törzsi felosztásokat és így tovább. De nézzük inkább Szudánt, Afrika második legnagyobb országát. Három polgárháború zajlik éppen, a darfuri népirtás, amiről mindannyian hallottak már, az ország keleti részén zajló polgárháború, és a dél-szudáni. Dél-Szudán 2011-ben fog népszavazást tartani, ahol minden valószínűség szerint függetlenséget szavaznak meg önmaguknak.
Now let's go up to the Arctic Circle. There is a great race on for energy resources under the Arctic seabed. Who will win? Canada? Russia? The United States? Actually Greenland. Several weeks ago Greenland's [60,000] people voted themselves self-governance rights from Denmark. So Denmark is about to get a whole lot smaller.
Most menjünk az Északi-sarkkörre. Hatalmas verseny folyik az Északi-sarkkör tengerfenekén található energiaforrásokért. Ki fog nyerni? Kanada? Oroszország? Az Egyesült Államok? Igazság szerint Grönland. Néhány hete 60.000 grönlandi szavazott önálló kormányzati jogok, a Dániától való függetlenség mellett. Szóval Dánia sokkal kisebb lesz.
What is the lesson from all of this? Geopolitics is a very unsentimental discipline. It's constantly morphing and changing the world, like climate change. And like our relationship with the ecosystem we're always searching for equilibrium in how we divide ourselves across the planet. Now we fear changes on the map. We fear civil wars, death tolls, having to learn the names of new countries. But I believe that the inertia of the existing borders that we have today is far worse and far more violent.
Mit tanulhatunk mindezekből? A geopolitika nagyon érzelemmentes diszciplína. Folyamatosan változik és változtatja a világot, mint a klímaváltozás. És mint az ökoszisztémával való kapcsolatunkban, itt is egyensúlyt keresünk, hogy hogyan osszuk el magunkat a bolygón. Ma még félünk a térkép változásaitól. Félünk a polgárháborúktól, a halálos áldozatoktól, attól, hogy új országok neveit kell megtanulni. De úgy hiszem, hogy a ma létező határokon belüli tehetetlenség sokkal rosszabb és erőszakosabb.
The question is how do we change those borders, and what lines do we focus on? I believe we focus on the lines that cross borders, the infrastructure lines. Then we'll wind up with the world we want, a borderless one. Thank you. (Applause)
A kérdés az, hogy hogyan változtassuk meg a határokat, milyen vonalakra figyeljünk? Azt hiszem azokra kell figyelni, amelyek átszelik a határokat, az infrastrukturális vonalakra. Így talán egy olyan világnál kötünk ki, amilyet szeretnénk: határok nélkülinél. Köszönöm. (Taps)