Food is design. It is design when you compose plates, but it is amazing, even better and most delightful design when it's about the units.
Az étel tervezés. Tervezünk, amikor összeállítunk egy tányér ételt, de csodálatos, még jobb és igazán örömteli a tervezés, ha az étel egyes elemeiről van szó.
[Small thing.]
[Kicsi dolog.]
[Big idea.]
[Nagy ötlet.]
"Pasta" comes from Latin, and it means "paste." It's about putting together water and some powder, so that you can actually shape it. There are cultures in the world that use rice powder, others use soy powder. In Italy, we tend to use durum wheat.
A "pasta" szó a latinból ered, jelentése "massza". Víz és valamilyen por összekeveréséről van szó, ami így formázhatóvá válik. Egyes kultúrákban rizsport használnak, máshol pedig szójaport. Olaszországban mi jellemzően durumlisztet használunk.
Pasta existed for centuries, but it really blossomed during the Renaissance. And it's only later on in the 17th century that it became more mass produced.
A tészta már évszázadok óta létezett, de a reneszánsz korban terjedt el igazán. Aztán csak később, a 17. században kezdték nagyobb mennyiségben gyártani.
Whenever you design an object of any kind, you think of how you want it to perform. So think about the same for pasta. Do you want it to be ribbed or you want it to be smooth? The ribbed ones absorb the sauce better. Do you want them to be round or do you want them to be square? They have a different feel on the palate. Everything is for a reason.
Amikor az ember bármilyen tárgyat megtervez, kigondolja, hogy annak hogyan kell működnie. Ugyanez igaz a tésztára is. Vajon bordázott legyen, vagy inkább sima? A bordázott tészta jobban felszívja a szószt. Kerek legyen, vagy inkább négyzet alakú? Más érzést keltenek a szájban. Mindennek oka van.
In the amazing taxonomy of the pasta species, there are many different ways to divide it, but one of the basic divisions is between fresh pasta and dry pasta. Dry pasta is always durum wheat flour and water. Fresh pasta could be either that or it could be flour and eggs. Just think of having a dough that you can shape in any way you want. I mean, really, wouldn't you go crazy?
A tésztafajták lenyűgöző osztályozásában számtalan módon különböztethetjük meg őket. A legalapvetőbb viszont a friss és a száraztészta közötti különbség. A száraztészta mindig durumbúzalisztből és vízből áll. A friss tészta is készülhet ezekből, vagy lisztből és tojásból. Gondolj csak bele, hogy van egy tésztád, amelyet bárhogyan megformázhatsz. De most komolyan, ez nem mozgatná meg a fantáziád?
So fresh and dry, but then, there's also long and short. And then within those families, there's even more diversity. Let's talk about some really classical types of short pasta.
Van friss és száraz, de van hosszú és rövid is. Aztán persze családtól függően még sokféle létezik. Vegyük a rövid tészták igazi klasszikus típusait.
Penne -- we all know them, right? They are cut at a slanted angle, perfect to pick up some of the sauce.
Penne: mind ismerjük, igaz? Ferde szögben vágják el, így tökéletesen felveszi a szószt.
"Farfalle" means "butterflies," or how do you call it here, bow ties, because they are, like, pinched in the middle.
A "farfalle" pillangót jelent. Itt csokornyakkendőnek nevezik, mivel középen van összecsípve.
"Orecchiette" means "little ears," and they're typical from Puglia, and they are delicious.
Az "orecchiette" pici fület jelent, ez Pugliából származik, és isteni finom.
And "conquilla," shells, and of course, they look like shells. They are ribbed, so they scoop up the sauce on the outside and they are smooth on the inside.
A "conquilla" pedig a kagyló, mert pont úgy néz ki. Bordázott, így külseje felveszi a szószt, belseje pedig sima.
Pasta is definitely gorgeous, but the form also is about how it touches the palate, how it touches the tongue, so it's never just about giving it a shape. When you hone one object across centuries, standards become really, really high.
A tészta határozottan csodás, de az alakja amiatt is fontos, hogy milyen érzés, ha hozzáér a szájpadlásunkhoz vagy a nyelvünkhöz. Tehát nem csak az a lényeg, hogy adjunk neki egy formát. Ha egy tárgyat évszázadokon át tökéletesítünk, a mérce jó magasra kerül.
Many so-called great designers failed miserably, because they tried to impose a shape onto pasta. The great Philippe Starck tried mandala. Some parts of it, the walls, were very thick, and the others were thinner, so when you would boil the pasta, some of it would be completely mushy while part of it was too crunchy and uncooked. So really wrong, but they were not women from Bologna, they were not chefs from Naples, they were not centuries of families of grandmothers that were trying to improve on the thinness of the walls of the pasta.
Sok állítólagos nagy tervező vallott óriási kudarcot, mert megpróbált kierőszakolni egy formát a tésztából. A nagy Philippe Starck az ún. mandalával próbálkozott. Ennek egy része, a fala, túl vastag volt, míg más részei vékonyabbak, így amikor megfőzték a tésztát, részben teljesen puha lett, részben pedig túl kemény és nyers maradt. Szóval nagyon nem sikerült, de ezt nem is bolognai nők vagy nápolyi séfek készítették, nem évszázadokon át családokban a nagymamák, akik megpróbálták tökéletesíteni a tészta vékonyságát.
There's no way to trace pasta back to one designer, one inventor, and that's the beauty of it. It belongs to the people. And if you think about it, this simple mixture of a carbohydrate and water becomes the scaffold for a whole culture to be built.
A tésztát nem lehet visszavezetni egyetlen tervezőre, feltalálóra, és éppen ez a szépsége. A tészta mindenkié. És ha belegondolunk, a szénhidrátnak és a víznek ez az egyszerű keveréke egy egész kultúra felépítésének szolgált alapjául.