The narrative of a rising Africa is being challenged.
A fejlődő Afrika narratívája megkérdőjeleződik.
About 10 years ago, I spoke about an Africa, an Africa of hope and opportunity, an Africa of entrepreneurs, an Africa very different from the Africa that you normally hear about of death, poverty and disease. And that what I spoke about, became part of what is known now as the narrative of the rising Africa.
Nagyjából 10 éve a remény, a lehetőségek és a vállalkozók Afrikájáról beszéltem, egy teljesen más Afrikáról, mint amiről általában hallani lehet, a halál, a szegénység és a betegségek Afrikájáról. És az, amiről beszéltem, részévé vált annak, amit ma a fejlődő Afrika narratívájaként ismerünk.
I want to tell you two stories about this rising Africa. The first has to do with Rwanda, a country that has gone through many trials and tribulations. And Rwanda has decided to become the technology hub, or a technology hub on the continent. It's a country with mountainous and hilly terrain, a little bit like here, so it's very difficult to deliver services to people. So what has Rwanda said? In order to save lives, it's going to try using drones to deliver lifesaving drugs, vaccines and blood to people in hard-to-reach places in partnership with a company called Zipline, with UPS, and also with the Gavi, a global vaccine alliance. In doing this, it will save lives. This is part of the type of innovation we want to see in the rising Africa.
Két történetet szeretnék elmondani erről a fejlődő Afrikáról. Az első Ruandáról szól, egy országról, amely sok csapáson és megpróbáltatáson ment keresztül. Ruanda úgy döntött, hogy a technológia központjává válik a kontinensen. Az ország egy hegyes-dombos területen fekszik, kicsit hasonló az ittenihez, ezért nagyon bonyolult eljuttatni az emberekhez a szolgáltatásokat. Tehát mit mondott Ruanda? Hogy életeket mentsenek, megpróbálják drónokkal eljuttatni az életmentő gyógyszereket, vakcinákat és vért a nehezen megközelíthető helyeken lakó emberekhez, olyan cégekkel, mint a Zipline, a UPS és a Gavi, egy globális szövetséggel karöltve. Ezzel életeket fognak menteni. Ilyen innovációt szeretnénk látni a fejlődő Afrikában.
The second story has to do with something that I'm sure most of you have seen or will remember. Very often, countries in Africa suffer drought and floods, and it's getting more frequent because of climate change effects. When this happens, they normally wait for international appeals to raise money. You see pictures of children with flies on their faces, carcasses of dead animals and so on. Now these countries, 32 countries, came together under the auspices of the African Union and decided to form an organization called the African Risk Capacity. What does it do? It's a weather-based insurance agency, and what these countries do is to pay insurance each year, about 3 million dollars a year of their own resources, so that in the event they have a difficult drought situation or flood, this money will be paid out to them, which they can then use to take care of their populations, instead of waiting for aid to come. The African Risk Capacity last year paid 26 million dollars to Mauritania, Senegal and Niger. This enabled them to take care of 1.3 million people affected by drought. They were able to restore livelihoods, buy fodder for cattle, feed children in school and in short keep the populations home instead of migrating out of the area.
A második történet valami olyanról szól, amit a legtöbben önök közül már biztosan láttak, vagy emlékeznek rá. Afrikában gyakoriak az aszályok és az árvizek, és egyre gyakoribbak a klímaváltozás miatt. Ilyenkor nemzetközi engedély szükséges, hogy pénzt gyűjthessenek. Gyakran látni képeket, ahogy a gyerekek arcán legyek vannak, állatok tetemeiről, és hasonlókról. Az Afrika Unió védnöksége alatt álló 32 ország úgy döntött, megalapítják az African Risk Capacity nevű szervezetet. Mit csinál a szervezet? Egy biztosító cég, mely az időjáráson alapul, és a 32 ország mindegyike a saját erőforrásaiból évente befizet 3 millió dollárt, amit egy aszály vagy árvíz esetén kifizetnek nekik, és azt azonnal fel tudják használni, hogy a lakosságnak segítséget nyújthassanak, így nem csak segélyekre várnak. A szervezet tavaly 26 millió dollárt fizetett ki Mauritánia, Szenegál és Niger részére. Ennek köszönhetően az aszályt követően 1,3 millió emberről tudtak gondoskodni. Lakhelyeket állítottak helyre, takarmányt vettek az állatoknak, élelmiszert biztosítottak a gyerekeknek, tehát otthon tartották a lakosságot, ahelyett, hogy elvándoroltak volna.
So these are the kinds of stories of an Africa ready to take responsibility for itself, and to look for solutions for its own problems. But that narrative is being challenged now because the continent has not been doing well in the last two years. It had been growing at five percent per annum for the last one and a half decades, but this year's forecast was three percent. Why? In an uncertain global environment, commodity prices have fallen. Many of the economies are still commodity driven, and therefore their performance has slipped. And now the issue of Brexit doesn't make it any easier. I never knew that the Brexit could happen and that it could be one of the things that would cause global uncertainty such as we have.
Ezek a történetek olyan Afrikáról szólnak, mely kész felelősséget vállalni magáért és megoldást keresni a problémáira. De ez a narratíva kezd megkérdőjeleződni, mert az elmúlt két évben a kontinens nem teljesített jól. Évi öt százalékos növekedést tudott felmutatni az elmúlt 15 évben, de az idei előrejelzés csak három százalék volt. Miért? A bizonytalan globális környezetben csökkentek az árucikkek árai. Sok gazdaságot még mindig ezek tartják fenn, ezért csökkent a teljesítményük. A Brexit sem könnyíti meg a helyzetet. Sohasem gondoltam, hogy a Brexit megtörténhet és ilyen globális bizonytalanságot okozhat.
So now we've got this situation, and I think it's time to take stock and to say what were the things that the African countries did right? What did they do wrong? How do we build on all of this and learn lessons so that we can keep Africa rising?
Tehát most ez a helyzet, és úgy vélem itt az ideje, hogy alaposan átgondoljuk a dolgokat, és kimondjuk, mit csináltak jól az afrikai országok? Mit csináltak rosszul? Mit tudunk ezekből tanulni, mire tudunk építeni, hogy Afrika tovább fejlődhessen?
So let me talk about six things that I think we did right. The first is managing our economies better. The '80s and '90s were the lost decades, when Africa was not doing well, and some of you will remember an "Economist" cover that said, "The Lost Continent." But in the 2000s, policymakers learned that they needed to manage the macroeconomic environment better, to ensure stability, keep inflation low in single digits, keep their fiscal deficits low, below three percent of GDP, give investors, both domestic and foreign, some stability so they'll have confidence to invest in these economies. So that was number one.
Hat dologról fogok most beszélni, amit szerintem jól csináltunk. Az első a gazdaságaink jobb irányítása. A 80-90-es évek az elveszett évtizedek, amikor Afrika nem teljesített jól, és talán emlékeznek az "Economist" címlapjára: "Az elveszett kontinens". De a 2000-es években rájöttek a döntéshozók, hogy jobban kell irányítani a makroökonómiai környezetet, hogy biztosítsák a stabilitást, alacsonyan tartsák az inflációt, az éves költségvetési hiányt pedig a GDP három százaléka alatt tartsák, hogy mind a hazai, mind a külföldi befektetők számára stabilitást nyújtsanak, hogy magabiztosan fektethessenek be ezekbe a gazdaságokba. Ez volt az első dolog.
Two, debt. In 1994, the debt-to-GDP ratio of African countries was 130 percent, and they didn't have fiscal space. They couldn't use their resources to invest in their development because they were paying debt. There may be some of you in this room who worked to support African countries to get debt relief. So private creditors, multilaterals and bilaterals came together and decided to do the Highly Indebted Poor Countries Initiative and give debt relief. So this debt relief in 2005 made the debt-to-GDP ratio fall down to about 30 percent, and there was enough resources to try and reinvest.
A második: az adósság. 1994-ben az afrikai országok adósság-GDP aránya 130 százalék volt, és így nem volt helyük a költségvetésükben. Nem tudták befektetésre fordítani az erőforrásaikat, mert az adósságot kellett fizetniük. Talán néhányan önök közül dolgoztak azon, hogy segítsenek az afrikai országoknak elérni az adósságkönnyítést. A privát hitelezők, a szervezetek úgy döntöttek, létrehozzák a Súlyosan Eladósodott Szegény Országok kezdeményezést és adósságcsökkentést adnak. Ennek köszönhetően 2005-ben az adósság-GDP arány 30 százalékra csökkent, és újra elég erőforrás volt a befektetéshez.
The third thing was loss-making enterprises. Governments were involved in business which they had no business being in. And they were running businesses, they were making losses. So some of these enterprises were restructured, commercialized, privatized or closed, and they became less of a burden on government.
A harmadik: a veszteséges vállalkozások. A kormányok olyan üzletekben vettek részt, melyekhez semmi közük nem volt. És ezek az vállalatok veszteségesek voltak. Sok ehhez hasonló vállalatot átalakítottak, elüzletiesítettek, privatizáltak vagy bezártak, így azok kevesebb terhet jelentettek a kormányoknak.
The fourth thing was a very interesting thing. The telecoms revolution came, and African countries jumped on it. In 2000, we had 11 million phone lines. Today, we have about 687 million mobile lines on the continent. And this has enabled us to go, move forward with some mobile technology where Africa is actually leading. In Kenya, the development of mobile money -- M-Pesa, which all of you have heard about -- it took some time for the world to notice that Africa was ahead in this particular technology. And this mobile money is also providing a platform for access to alternative energy. You know, people who can now pay for solar the same way they pay for cards for their telephone. So this was a very good development, something that went right.
A negyedik dolog nagyon érdekes. A távközlési forradalomra Afrika azonnal rávetette magát. 2000-ben 11 millió telefonvonal volt. Ma kb. 687 millió mobilvonal üzemel a kontinensen. És ez lehetőséget adott nekünk arra, előrelépést tegyünk néhány mobil-technológia területén, melyeknél Afrika az élen jár. Kenyában a mobil-pénz fejlesztések - az M-Pesa, amiről már mindannyian hallottak - megmutatták a világnak, hogy ebben az adott technológiában Afrika áll az élen. És a mobil-pénznek köszönhetően hozzáférünk az alternatív energiához is. Tudják, az emberek most ugyanúgy tudnak fizetni a napenergiáért, mint a telefonkártyájukért. Ez a fejlesztés nagyon jól sikerült.
We also invested more in education and health, not enough, but there were some improvements. 250 million children were immunized in the last one and a half decades.
Nem eleget fektettünk be az egészségügybe és az oktatásba, de azért ezen a téren is előreléptünk. Az elmúlt 15 évben 250 millió gyereket kapott védőoltást.
The other thing was that conflicts decreased. There were many conflicts on the continent. Many of you are aware of that. But they came down, and our leaders even managed to dampen some coups. New types of conflicts have emerged, and I'll refer to those later.
Emellett csökkentek a konfliktusok. Sok konfliktus volt a kontinensen, és ezzel sokuk tisztában van. De számuk csökkent, és a vezetőinknek sikerült pár államcsínyt is megfékezniük. Újfajta konfliktusok alakultak ki, de ezekre visszatérek később.
So based on all this, there's also some differentiation on the continent that I want you to know about, because even as the doom and gloom is here, there are some countries -- Côte d'Ivoire, Kenya, Ethiopia, Tanzania and Senegal are performing relatively well at the moment.
Mindezek alapján, van néhány megkülönböztetés a kontinensen, amiről szeretném, ha tudnának, mert ha nehéz időket is élünk, vannak országok, melyek aránylag jól teljesítenek - pl. Elefántcsontpart, Kenya, Etiópia, Tanzánia és Szenegál.
But what did we do wrong? Let me mention eight things. You have to have more things wrong than right.
De mit csináltunk rosszul? Nyolc dolgot fogok említeni. Rosszból többnek kell lennie, mint jóból.
(Laughter)
(Nevetés)
So there are eight things we did wrong. The first was that even though we grew, we didn't create enough jobs. We didn't create jobs for our youth. Youth unemployment on the continent is about 15 percent, and underemployment is a serious problem.
Tehát 8 dolgot csináltunk rosszul. Az első az, hogy bár fejlődtünk, nem teremtettünk elég munkahelyet. Főként a fiatalok számára. A munkanélküliségi ráta a kontinensen kb. 15 százalékos, és az alulfoglalkoztatottság egy komoly probléma.
The second thing that we did is that the quality of growth was not good enough. Even those jobs we created were low-productivity jobs, so we moved people from low-productivity agriculture to low-productivity commerce and working in the informal sector in the urban areas.
A második, hogy a fejlődés minősége nem volt megfelelő. Az új munkahelyek is alacsony termelékenységű munkahelyek, tehát az alacsony termelékenységű mezőgazdaságból az alacsony termelékenységű kereskedelembe és az informális szektorba helyeztük át az embereket.
The third thing is that inequality increased. So we created more billionaires. 50 billionaires worth 96 billion dollars own more wealth than the bottom 75 million people on the continent.
A harmadik, hogy növekedett az egyenlőtlenség. Több milliárdosunk lett. 50 milliárdosnak összesen 96 milliárd dollárja van, ami több, mint a kontinens legszegényebb 75 millió emberének a vagyona összesen.
Poverty, the proportion of people in poverty -- that's the fourth thing -- did decrease, but the absolute numbers did not because of population growth. And population growth is something that we don't have enough of a dialogue about on the continent. And I think we will need to get a handle on it, particularly how we educate girls. That is the road to really working on this particular issue.
A negyedik a szegénység. A szegénységben élő emberek aránya csökkent, de a népességnövekedés miatt a számuk nem csökkent. És a népességnövekedésről sem beszélünk eleget a kontinensen. Úgy gondolom, kezelnünk kell, legfőképp a lányokat oktatását. Ezzel komolyan foglalkoznunk kell.
The fifth thing is that we didn't invest enough in infrastructure. We had investment from the Chinese. That helped some countries, but it's not enough. The consumption of electricity in Africa on the continent in Sub-Saharan Africa is equivalent to Spain. The total consumption is equivalent to that of Spain. So many people are living in the dark, and as the President of the African Development Bank said recently, Africa cannot develop in the dark.
Az ötödik dolog, hogy nem fektettünk be eleget az infrastruktúrába. A kínai befektetők segítettek néhány országnak, de ez nem volt elegendő. Fekete-Afrika áramfogyasztása ezen a kontinensen egyenlő Spanyolországéval. Az össz áramfogyasztása egyenlő Spanyolországéval. Rengetegen élnek a sötétben, és ahogy az Afrikai Fejlesztési Bank elnöke nemrég mondta, Afrika nem tud sötétben fejlődni.
The other thing we have not done is that our economies retain the same structure that we've had for decades. So even though we've been growing, the structure of the economies has not changed very much. We are still exporting commodities, and exporting commodities is what? It's exporting jobs. Our manufacturing value-added is only 11 percent. We are not creating enough decent manufacturing jobs for our youth, and trade among ourselves is low. Only about 12 percent of our trade is among ourselves. So that's another serious problem.
A másik, amivel nem foglalkoztunk, hogy a gazdaságainknak nem változott a felépítése évtizedek óta. Még ha fejlődünk is, a gazdaságok felépítése nem változott túl sokat. Még mindig árucikkeket exportálunk, és az mit jelent? Munkahelyek exportálását. A gyártásunk hozzáadott értéke csak 11 százalék. Nem teremtünk a gyártáson belül elegendő jó munkát a fiataloknak, és az országaink közti kereskedelem is alacsony. Csak a kereskedelem 12 százalékát bonyolítjuk le egymás közt. Ez is egy komoly probléma.
Then governance. Governance is a serious issue. We have weak institutions, and sometimes nonexistent institutions, and I think this gives way for corruption. Corruption is an issue that we have not yet gotten a good enough handle on, and we have to fight tooth and nail, that and increased transparency in the way we manage our economies and the way we manage our finances.
Aztán a kormányzás. A kormányzás is fontos kérdés. Gyengék az intézményeink és a nem-létező intézményeink, melyek lehetőséget adnak a korrupcióra. Még nem sikerült kellőképp kezelni a korrupció problémáját, és foggal-körömmel kell küzdenünk ellene, hogy a gazdaságaink és a pénzügyeink kezelése átlátható legyen.
We also need to be wary of new conflicts, new types of conflicts, such as we have with Boko Haram in my country, Nigeria, and with Al-Shabaab in Kenya. We need to partner with international partners, developed countries, to fight this together. Otherwise, we create a new reality which is not the type we want for a rising Africa.
Az újfajta konfliktusokra is figyelnünk kell, mint például Boko Haram az én országomban, Nigériában, és Al-Shabaab Kenyában. Együtt kell dolgoznunk a nemzetközi partnerekkel, a fejlett országokkal, hogy felvegyük a harcot ellenük. Máskülönben egy olyan valóságot teremtünk, amilyet nem szeretnénk a fejlődő Afrikának.
And finally, the issue of education. Our education systems in many countries are broken. We are not creating the types of skills needed for the future. So we have to find a way to educate better. So those are the things that we are not doing right.
És végül: az oktatás problémája. Sok országban hibás az oktatási rendszer. Nem olyan képességeket fejlesztünk, melyekre a jövőben szükség lesz. Ki kell találnunk, hogyan lehet jobb az oktatásunk. Szóval ezeket a dolgokat csináltuk rosszul.
Now, where do we go from there? I believe that the way forward is to learn to manage success. Very often, when people succeed or countries succeed, they forget what made them succeed. Learning what you're successful at, managing it and keeping it is vital for us. So all those things I said we did right, we have to learn to do it right again, keep doing it right. Managing the economy while creating stability is vital, getting prices right, and policy consistency. Very often, we are not consistent. One regime goes out, another comes in and they throw away even the functioning policies that were there before. What does this do? It creates uncertainty for people, for households, uncertainties for business. They don't know whether and how to invest.
De hogyan tovább? Úgy gondolom, a fejlődéshez meg kell tanulnunk kezelni a sikereket. Amikor az emberek vagy az országok sikereket érnek el, gyakran elfelejtik, minek köszönhető ez. Megtanulni, miben vagyunk sikeresek, kezelni és fenntartani azt, kulcsfontosságú. Tehát mindet, amit jól csináltunk, meg kell tanulnunk újra és újra jól csinálni. Kulcsfontosságú a gazdaság kezelése a stabilitás megteremtésével együtt, a megfelelő árak kialakítása és a politikai következetesség. Gyakran nem vagyunk következetesek. Egy hatalom leköszön, jön egy másik, és még a jól működő irányelveket is elvetik. De ez mihez vezet? Bizonytalanságot okoz az embereknek, a háztartásoknak és a vállalkozásoknak. Nem tudják, befektessenek-e, és ha igen, hogyan.
Debt: we must manage the success we had in reducing our debt, but now countries are back to borrowing again, and we see our debt-to-GDP ratio beginning to creep up, and in certain countries, debt is becoming a problem, so we have to avoid that. So managing success.
Adósság: tudnunk kell kezelni az adósságcsökkentéssel elért sikereinket, de az országok most ismét kölcsönöket vesznek fel, és az adósság-GDP arány újra növekedik, és bizonyos országokban az adósság kezd problémás lenni, ezt el kell kerülnünk. Szóval a siker kezelése.
The next thing is focusing with a laser beam on those things we did not do well. First and foremost is infrastructure. Yes, most countries now recognize they have to invest in this, and they are trying to do the best they can to do that. We must. The most important thing is power. You cannot develop in the dark.
A következő dolog: lézerpontosan fókuszálni azokra a dolgokra, melyeket nem csináltunk jól. Mindenekelőtt az infrastruktúrára. A legtöbb ország kezdi észrevenni, hogy ebbe is be kell fektetni, és mindent megtesznek, hogy ez sikerüljön nekik. Muszáj. A legfontosabb dolog az áram. A sötétben nem tudunk fejlődni.
And then governance and corruption: we have to fight. We have to make our countries transparent. And above all, we have to engage our young people. We have genius in our young people. I see it every day. It's what makes me wake up in the morning and feel ready to go. We have to unleash the genius of our young people, get out of their way, support them to create and innovate and lead the way. And I know that they will lead us in the right direction.
Azután a kormányzás és a korrupció: harcolnunk kell ellenük. Átláthatóvá kell tennünk az országainkat. És mindenekelőtt be kell vonnunk a fiataljainkat. Sok zsenink van közöttük. Ezt minden nap látom. Ez ugraszt ki az ágyból reggel, és emiatt érzem magam elszántnak. Szabad utat kell biztosítanunk fiataljaink zsenialitásának, nem akadályozni őket, hanem támogatni, hogy alkossanak, újítsanak, és vezessenek minket. És tudom, hogy a helyes irányba vezetnek majd minket.
And our women, and our girls: we have to recognize that girls and women are a gift. They have strength, and we have to unleash that strength so that they can contribute to the continent.
És a nők, a lányaink: észre kell vennünk, hogy a nők és a lányok ajándékok. Erősek, utat kell engedünk az erejüknek, így nagyban hozzájárulhatnak a kontinens fejlődéséhez.
I strongly believe that when we do all of these things, we find that the rising Africa narrative is not a fluke. It's a trend. It's a trend, and if we continue, if we unleash our youth, if we unleash our women, we may step backwards sometimes, we may even step sideways, but the trend is clear. Africa will continue to rise.
Hiszek abban, hogy ha megvalósítjuk ezeket a dolgokat, rájövünk, hogy a fejlődő Afrika narratívája nem csak szerencsés véletlen. Hanem tendencia. Tendencia, és ha folytatjuk, ha segítjük a fiatalokat, ha segítjük a nőket, még ha teszünk is néha egy lépést hátrafelé, sőt talán félre is lépünk, de a tendencia tisztán látható. Afrika továbbra is fejlődni fog.
And I tell you businesspeople in the audience, investment in Africa is not for today, is not for tomorrow, it's not a short-term thing, it's a longer term thing. But if you are not invested in Africa, then you will be missing one of the most important emerging opportunities in the world.
A közönség soraiban ülő üzletembereknek üzenem, hogy a befektetés nem mára szól, vagy holnapra, nem rövid távon, hanem hosszú távon lesz kifizetődő. De ha nem fektetnek be Afrikába, a világ egyik legfontosabb fejlődő lehetőségéből maradnak ki.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Kelly Stoetzel: So you mentioned corruption in your talk, and you're known, well-known as a strong anticorruption fighter. But that's had consequences. People have fought back, and your mother was kidnapped. How have you been handling this? Ngozi Okonjo-Iweala: It's been very difficult. Thank you for mentioning the issue of the kidnap of my mother. It's a very difficult subject. But what it means is that when you fight corruption, when you touch the pockets of people who are stealing money, they don't just keep quiet. They fight back, and the issue for you is when they try to intimidate you, do you give up, or do you fight on? Do you find a way to stay on and fight back? And the answer that I had with the teams I worked with is we have to fight on. We have to create those institutions. We have to find ways to stop these people from taking away the heritage of the future. And so that's what we did. And even out of government, we continued to make that point. In our countries, nobody, nobody is going to fight corruption for us but us. And therefore, that comes with consequences, and we just have to do the best we can. But I thank you and thank TED for giving us a voice to say to those people, you will not win, and we will not be intimidated.
Kelly Stoetzel: Említetted beszédedben a korrupciót, és te jól ismert vagy korrupció ellenes küzdelmedről. De ennek megvoltak a következményei. Az emberek visszavágtak és elrabolták az édesanyád. Ezt hogyan kezelted? Ngozi Okonjo-Iweala: Nagyon nehéz volt. Köszönöm, hogy megemlítetted. Nagyon nehéz erről beszélni. De megmutatja, hogy ha harcolsz a korrupció ellen, ha megérinted a zsebét azoknak, akik lopják a pénzt, nem maradnak csöndben. Visszavágnak, és amikor megfélemlítenek, az a kérdés: feladod vagy folytatod a harcot? Találsz rá módot, hogy tovább harcolj? És a csapattal, amelyikkel dolgoztam, azt válaszoltuk, hogy tovább kell harcolnunk. Létre kell hoznunk az intézményeket. Meg kell akadályoznunk ezeket az embereket, hogy ne vegyék el a jövő örökségét. Így ezt tettük. A kormányon kívül is, mi ezt hangoztattuk. A mi országainkban senki, senki nem harcol a korrupcióval értünk, csak mi magunk. És ez következményekkel jár, de meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. Köszönöm neked és a TED-nek a lehetőséget, hogy megmondhassuk azoknak az embereknek, hogy nem győznek, és nem tudnak minket megfélemlíteni.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Kelly Stoetzel: Thank you so much for your great talk and important work.
Kelly Stoetzel: Nagyon köszönjük a beszédet, és az értékes munkájukat.
(Applause)
(Taps)