So, this is a story about how we know what we know.
Ez egy történet arról, hogy hogyan tudjuk azt, amit tudunk.
It's a story about this woman, Natalia Rybczynski. She's a paleobiologist, which means she specializes in digging up really old dead stuff.
Ez egy történet egy hölgyről, Natalia Rybczynski-ről. Ő egy paleobiológus, ami azt jelenti, hogy nagyon öreg, halott cuccok kiásására szakosodott.
(Audio) Natalia Rybczynski: Yeah, I had someone call me "Dr. Dead Things."
(Audio) Natalia Rybczynski: Igen, egyszer valaki "Dr. Holt Dolgok"-nak hívott.
Latif Nasser: And I think she's particularly interesting because of where she digs that stuff up, way above the Arctic Circle in the remote Canadian tundra.
Latif Nasser: És azt hiszem, hogy ő azért is különösképp érdekes, hogy hol végzi az ásatásait: jóval az északi sarkkör fölött, a messzi kanadai tundrában.
Now, one summer day in 2006, she was at a dig site called the Fyles Leaf Bed, which is less than 10 degrees latitude away from the magnetic north pole.
Egy nyári napon, 2006-ban a Fyles Leaf Bed nevű ásatási helyszínen volt, az északi mágneses pólustól kevesebb mint 10 szélességi foknyira.
(Audio) NR: Really, it's not going to sound very exciting, because it was a day of walking with your backpack and your GPS and notebook and just picking up anything that might be a fossil.
(Audio) NR: Tényleg, ez nem fog nagyon izgalmasan hangzani, mivel egy olyan nap volt, amikor a a hátizsákoddal, a GPS-eddel és a jegyzetfüzeteddel gyalogolsz, mindent felszedsz, ami egy kövület lehet.
LN: And at some point, she noticed something.
LN: És egy adott pillanatban felfigyelt valamire.
(Audio) NR: Rusty, kind of rust-colored, about the size of the palm of my hand. It was just lying on the surface.
(Audio) NR: Rozsdás, olyan rozsdaszínű, kb. akkora mint a tenyerem. Egyszerűen ott volt a felszínen.
LN: And at first she thought it was just a splinter of wood, because that's the sort of thing people had found at the Fyles Leaf Bed before -- prehistoric plant parts. But that night, back at camp ...
LN: És először azt gondolta, hogy csak egy faszilánk, mert ilyesmiket találtak az emberek azelőtt a Fyles Leaf Bed lelőhelyen -- őskori növényi részeket. De azon az éjszakán, a táborban...
(Audio) NR: ... I get out the hand lens, I'm looking a little bit more closely and realizing it doesn't quite look like this has tree rings. Maybe it's a preservation thing, but it looks really like ... bone.
(Audio) NR: ...kiveszem a kézi nagyítót megnézem kicsit közelebbről, és rájövök, hogy nem igazán látszanak ennek a fának az évgyűrűi. Talán csak a konzerváció miatt, de nagyon úgy néz ki, mint egy... csont.
LN: Huh. So over the next four years, she went to that spot over and over, and eventually collected 30 fragments of that exact same bone, most of them really tiny.
LN: Huh. Az elkövetkező négy évben újra és újra visszament arra a helyre, és végül 30 darabot gyűjtött össze ugyanabból a csontból, melyek legtöbbje nagyon parányi volt.
(Audio) NR: It's not a whole lot. It fits in a small Ziploc bag.
(Audio) NR: Nem egy nagy csomó. Elfér egy kis Ziploc zacskóban.
LN: And she tried to piece them together like a jigsaw puzzle. But it was challenging.
LN: És megpróbálta összeilleszteni ezeket, mint egy kirakós játékot. De ez egy kihívás volt.
(Audio) NR: It's broken up into so many little tiny pieces, I'm trying to use sand and putty, and it's not looking good. So finally, we used a 3D surface scanner.
(Audio) NR: Olyan sok apró darabra van széttörve, próbálok homokot és gittet használni, és nem néz ki valami jól. Végül egy 3D felszíni szkennert használtunk.
LN: Ooh! NR: Yeah, right?
LN: Ó! NR: Ja, igaz?
(Laughter)
(Nevetés)
LN: It turns out it was way easier to do it virtually.
LN: Kiderült, hogy sokkal egyszerűbb volt virtuálisan csinálni.
(Audio) NR: It's kind of magical when it all fits together.
(Audio) NR: Egyfajta varázslat, amikor minden összeáll.
LN: How certain were you that you had it right, that you had put it together in the right way? Was there a potential that you'd put it together a different way and have, like, a parakeet or something?
LN: Mennyire voltál biztos benne, hogy rendben van, hogy a megfelelő módon raktad össze őket? Volt valamekkora valószínűsége, hogy ha másképp rakod össze, akkor egy arapapagáj, vagy valami más jön ki?
(Laughter)
(Nevetés)
(Audio) NR: (Laughs) Um, no. No, we got this.
(Audio) NR: (Nevet) Mm, nem. Nem, ezt kaptuk.
LN: What she had, she discovered, was a tibia, a leg bone, and specifically, one that belonged to a cloven-hoofed mammal, so something like a cow or a sheep. But it couldn't have been either of those. It was just too big.
LN: Amit talált, amit felfedezett az egy sípcsont volt, egy lábszárcsont, olyan, ami egy hasított körmű emlőshöz tartozik, mint egy tehén vagy juh. De egyik sem lehetett ezek közül. Túlságosan nagy volt.
(Audio) NR: The size of this thing, it was huge. It's a really big animal.
(Audio) NR: A mérete ennek a valaminek hatalmas volt. Ez egy nagyon nagy állat.
LN: So what animal could it be? Having hit a wall, she showed one of the fragments to some colleagues of hers in Colorado, and they had an idea.
LN: Milyen állat lehetett? Elakadván, megmutatta az egyik darabot néhány coloradói kollégájának, és ők egy ötlettel álltak elő.
(Audio) NR: We took a saw, and we nicked just the edge of it, and there was this really interesting smell that comes from it.
(Audio) NR: Fogtunk egy fűrészt és lemetszettük épp csak a szélét, és ez az igen különös szag áradt belőle.
LN: It smelled kind of like singed flesh. It was a smell that Natalia recognized from cutting up skulls in her gross anatomy lab: collagen. Collagen is what gives structure to our bones. And usually, after so many years, it breaks down. But in this case, the Arctic had acted like a natural freezer and preserved it.
LN: Olyasmi szaga volt, mint a megperzselt húsnak. Az a szag volt, amit Natalia a koponyák feldarabolásától ismert az anatómiai laboratóriumában: kollagén. A kollagén az, ami struktúrát ad a csontjainknak. És általában, ilyen sok év után ez lebomlik. De ebben az esetben a sarkvidék természetes hűtőként megóvta.
Then a year or two later, Natalia was at a conference in Bristol, and she saw that a colleague of hers named Mike Buckley was demoing this new process that he called "collagen fingerprinting." It turns out that different species have slightly different structures of collagen, so if you get a collagen profile of an unknown bone, you can compare it to those of known species, and, who knows, maybe you get a match.
Aztán egy vagy két évvel később Natalia egy konferencián volt Bristolban, és látta, hogy egy kollégája, egy bizonyos Mike Buckley, egy új eljárást mutat be, amit ő "kollagén ujjlenyomatolásnak" nevezett. Kiderült, hogy különböző fajok kissé különböző struktúrájú kollagénnel rendelkeznek, vagyis ha rendelkezel egy ismeretlen csont kollagénprofiljával, összehasonlíthatod az ismert fajokéval, és ki tudja, talán kapsz egy egyezést.
So she shipped him one of the fragments, FedEx.
Így elküldte neki az egyik darabot FedEx-szel.
(Audio) NR: Yeah, you want to track it. It's kind of important.
(Audio) NR: Igen, követni akarod. Ez eléggé fontos.
(Laughter)
(Nevetés)
LN: And he processed it, and compared it to 37 known and modern-day mammal species. And he found a match. It turns out that the 3.5 million-year-old bone that Natalia had dug out of the High Arctic belonged to ... a camel.
LN: És ő feldolgozta, és összehasonlította 37 ismert és mai emlőssel. És talált egy illeszkedést. Kiderült, hogy a 3,5 millió éves csont, amit Natalia kiásott az felső Északi-sarkvidéken az egy... tevéhez tartozott.
(Laughter)
(Nevetés)
(Audio) NR: And I'm thinking, what? That's amazing -- if it's true.
(Audio) NR: Ekkor azt gondoltam: micsoda? Ez elképesztő -- feltéve, hogy igaz.
LN: So they tested a bunch of the fragments, and they got the same result for each one. However, based on the size of the bone that they found, it meant that this camel was 30 percent larger than modern-day camels. So this camel would have been about nine feet tall, weighed around a ton.
LN: Ekkor megvizsgáltak több darabot is, és ugyanazt az eredményt kapták mindegyikre. Azonban a talált csont mérete alapján ez a teve 30%-kal nagyobb volt, mint a mai tevék. Vagyis ez a teve körülbelül 2,7 méter magas lenne, és kb. egy tonna.
(Audience reacts)
(A közönség reakciója)
Yeah. Natalia had found a Giant Arctic camel.
Igen. Natalia talált egy óriás sarkvidéki tevét.
(Laughter)
(Nevetés)
Now, when you hear the word "camel," what may come to mind is one of these, the Bactrian camel of East and Central Asia. But chances are the postcard image you have in your brain is one of these, the dromedary, quintessential desert creature -- hangs out in sandy, hot places like the Middle East and the Sahara, has a big old hump on its back for storing water for those long desert treks, has big, broad feet to help it tromp over sand dunes. So how on earth would one of these guys end up in the High Arctic?
Amikor a "teve" szót halljuk, ami először az eszünkbe jut az általában a következő: a kétpúpú teve Kelet- és Közép-Ázsiából. De megtörténhet, hogy az agyunkban levő képeslapon egy egypúpú teve van, egy alapvetően sivatagi élőlény -- ami homokos, forró helyeken őgyeleg, mint a Közép-Kelet vagy a Szahara, van egy nagy öreg púp a hátán amiben vizet tárol azokra a hosszú sivatagi vándorlásokra, nagy, széles lába van, ami segíti őt átcammogni a homokdűnéken. Hogy a fenébe kerül egy ilyen alak az Északi-sarkvidékre?
Well, scientists have known for a long time, turns out, even before Natalia's discovery, that camels are actually originally American.
Hát, mint kiderült, a tudósok jó ideje tudták, már Natalia felfedezése előtt, hogy a tevék eredetileg amerikaiak.
(Music: The Star-Spangled Banner)
(Zene: The Star-Spangled Banner/ Az Amerikai Egyesült Államok himnusza)
(Laughter)
(Nevetés)
They started here. For nearly 40 of the 45 million years that camels have been around, you could only find them in North America, around 20 different species, maybe more.
Itt kezdték. A 45 millió évből, amióta tevék léteznek, kb. 40 millió éven keresztül csak Észak-Amerikában lehetett őket megtalálni, mind a 20, talán több különböző fajukat.
(Audio) LN: If I put them all in a lineup, would they look different?
(Audio) LN: Ha felsorakoztatnám őket, különbözőképpen néznének ki?
NR: Yeah, you're going to have different body sizes. You'll have some with really long necks, so they're actually functionally like giraffes.
NR: Igen, különböző testméreteket fogsz kapni. Néhányuknak nagyon hosszú nyakuk lesz, ezek valójában funkcionálisan inkább zsiráfok.
LN: Some had snouts, like crocodiles.
LN: Néhánynak hosszú orra volt, mint a krokodilnak.
(Audio) NR: The really primitive, early ones would have been really small, almost like rabbits.
(Audio) NR: Az igazán primitív, korai példányok nagyon kicsik voltak, szinte mint a nyulak.
LN: What? Rabbit-sized camels?
LN: Micsoda? Nyúlméretű tevék?
(Audio) NR: The earliest ones. So those ones you probably would not recognize.
(Audio) NR: A koraiak. Vagyis ezeket valószínűleg nem ismernéd fel.
LN: Oh my God, I want a pet rabbit-camel.
LN: Ó, istenem, akarok egy nyúl-teve háziállatot.
(Audio) NR: I know, wouldn't that be great?
(Audio) NR: Tudom, nem lenne nagyszerű?
(Laughter)
(Nevetés)
LN: And then about three to seven million years ago, one branch of camels went down to South America, where they became llamas and alpacas, and another branch crossed over the Bering Land Bridge into Asia and Africa. And then around the end of the last ice age, North American camels went extinct.
LN: Kb. 3-7 millió évvel ezután a tevék egy ága lement Dél-Amerikába, ahol lámák és alpakák lettek belőlük, egy másik águk pedig, a Bering-földhídon keresztül, eljutott Ázsiába és Afrikába. És körülbelül az utolsó jégkorszak vége felé az észak-amerikai tevék kihaltak.
So, scientists knew all of that already, but it still doesn't fully explain how Natalia found one so far north. Like, this is, temperature-wise, the polar opposite of the Sahara. Now to be fair, three and a half million years ago, it was on average 22 degrees Celsius warmer than it is now. So it would have been boreal forest, so more like the Yukon or Siberia today. But still, like, they would have six-month-long winters where the ponds would freeze over. You'd have blizzards. You'd have 24 hours a day of straight darkness. Like, how ... How? How is it that one of these Saharan superstars could ever have survived those arctic conditions?
Tehát a tudósok mindezt már tudták, de ez nem magyarázza meg teljesen, hogyan talált Natalia egyet fenn északon. Mivel ez, hőmérsékletileg, a Szahara poláris ellentéte. Az igazság az, hogy három és fél millió évvel ezelőtt átlagosan 22 Celsius fokkal melegebb volt, mint most. Tehát boreális erdő lehetett ott, mint manapság a Yukonban vagy Szibériában. De ez így is, hat hónap hosszú teleket jelent, amikor a tavak befagynak. Hóviharokkal. Napi 24 órás teljes sötétség. Azaz, hogy... Hogyan? Hogyan lehetséges, hogy ezek a szaharai szupersztárok túlélték azokat a sarkvidéki feltételeket?
(Laughter)
(Nevetés)
Natalia and her colleagues think they have an answer. And it's kind of brilliant. What if the very features that we imagine make the camel so well-suited to places like the Sahara, actually evolved to help it get through the winter? What if those broad feet were meant to tromp not over sand, but over snow, like a pair of snowshoes? What if that hump -- which, huge news to me, does not contain water, it contains fat --
Natalia és munkatársai úgy gondolják, van rá egy magyarázatuk. És ez eléggé briliáns. Mi van, ha ezek a jellemzők, amikről mi úgy gondoljuk, hogy a tevét a Szaharához jól alkalmazkodóvá teszik, valójában a tél átvészelése miatt fejlődtek ki? Mi van, ha azok a széles lábak nem a homokon való bandukolást segítenék elő, hanem a havon valót, mint egyfajta hótalpak? Mi van ha a púp -- ami, óriási újság számomra, nem vizet, hanem zsiradékot tartalmaz --
(Laughter)
(Nevetés)
was there to help the camel get through that six-month-long winter, when food was scarce? And then, only later, long after it crossed over the land bridge did it retrofit those winter features for a hot desert environment? Like, for instance, the hump may be helpful to camels in hotter climes because having all your fat in one place, like a, you know, fat backpack, means that you don't have to have that insulation all over the rest of your body. So it helps heat dissipate easier. It's this crazy idea, that what seems like proof of the camel's quintessential desert nature could actually be proof of its High Arctic past.
azért volt ott, hogy átsegítse a tevét azon a hat hónap hosszú telen, amikor szűkös az élelem? És akkor, csak ezután, jóval a földhídon való átkelés után alakultak át ezek a téli jellemzők a forró sivatagi környezethez? Például a púp hasznos lehet a tevéknek forróbb éghajlat alatt, mert a zsiradék egy helyen való tárolásával, mint egy zsír hátizsák, nincs szüksége erre a szigetelésre a teste többi részén. Így a hő jobban szétoszlik. Ez egy őrült ötlet, ami a tevék alapvető sivatagi létének bizonyítékának tűnt, valójában az északi-sarkvidéki múltjának bizonyítéka lehet.
Now, I'm not the first person to tell this story. Others have told it as a way to marvel at evolutionary biology or as a keyhole into the future of climate change. But I love it for a totally different reason. For me, it's a story about us, about how we see the world and about how that changes.
Hát, nem én vagyok az első személy, aki ezt a történetet elmeséli. Mások úgy mesélték, mint az evolúciós biológia csodáját, vagy mint egy kulcslyuk a klímaváltozás jövőjébe. Én azonban teljesen más okból szeretem. Számomra ez egy történet arról, hogyan látjuk a világot, és az hogyan változik.
So I was trained as a historian. And I've learned that, actually, a lot of scientists are historians, too. They make sense of the past. They tell the history of our universe, of our planet, of life on this planet. And as a historian, you start with an idea in your mind of how the story goes.
Én történésznek tanultam. És megtanultam, hogy valójában nagyon sok tudós szintén történész. Értelmet adnak a múltnak. Elmesélik a világegyetem, a bolygó, és az élet történetét. És történészként a fejedben levő ötletből indulsz ki, hogy hogyan is történtek a dolgok.
(Audio) NR: We make up stories and we stick with it, like the camel in the desert, right? That's a great story! It's totally adapted for that. Clearly, it always lived there.
(Audio) NR: Történeteket találunk ki és ragaszkodunk azokhoz, mint a tevéhez a sivatagban, igaz? Ez egy nagyszerű történet! Teljesen ahhoz alkalmazkodott. Világos, hogy mindig is ott élt.
LN: But at any moment, you could uncover some tiny bit of evidence. You could learn some tiny thing that forces you to reframe everything you thought you knew. Like, in this case, this one scientist finds this one shard of what she thought was wood, and because of that, science has a totally new and totally counterintuitive theory about why this absurd Dr. Seuss-looking creature looks the way it does. And for me, it completely upended the way I think of the camel. It went from being this ridiculously niche creature suited only to this one specific environment, to being this world traveler that just happens to be in the Sahara, and could end up virtually anywhere.
LN: De egy adott ponton feltárhatsz valamilyen parányi bizonyítékot. Megtudhaszt valamilyen apró dolgot, ami arra kényszerít, hogy újraértelmezz mindent, amit eddig tudtál. Ahogy ebben az esetben is, ez a tudós talál egy szilánkot, amiről azt hitte, hogy fadarab, és ebből kifolyólag a tudomány egy új és teljesen váratlan elméletet kap arról, hogy ez a Dr. Seuss-féle teremtmény miért úgy néz ki ahogy. És számomra ez teljesen megfordította azt, ahogyan eddig a tevékről vélekedtem. Egy nevetségesen egyedi teremtménytől indulva, amely csakis ehhez a különleges környezethez alkalmazkodott, eljutva ehhez a világutazóhoz, amely történetesen épp a Szaharában van, de gyakorlatilag bárhol felbukkanhat.
(Applause)
(Taps)
This is Azuri. Azuri, hi, how are you doing? OK, here, I've got one of these for you here.
Ez itt Azuri. Azuri, szia, hogy vagy? OK, van itt egy ilyen számodra.
(Laughter)
(Nevetés)
So Azuri is on a break from her regular gig at the Radio City Music Hall.
Azuri most épp szünetelteti szokásos fellépéset a Radio City Music Hallban.
(Laughter)
(Nevetés)
That's not even a joke. Anyway --
Ez pedig nem vicc. Mindenesetre --
But really, Azuri is here as a living reminder that the story of our world is a dynamic one. It requires our willingness to readjust, to reimagine.
De tényleg, Azuri egy élő emlékeztető arra, hogy a világunk története dinamikus. Megköveteli hajlandóságunkat a helyesbítésre, az újragondolásra.
(Laughter)
(Nevetés)
Right, Azuri?
Igaz, Azuri?
And, really, that we're all just one shard of bone away from seeing the world anew.
És hogy csak egy csontszilánknyira vagyunk attól, hogy a világot másképp lássuk.
Thank you very much.
Nagyon szépen köszönöm.
(Applause)
(Taps)