I suspect that every aid worker in Africa comes to a time in her career when she wants to take all the money for her project — maybe it's a school or a training program — pack it in a suitcase, get on a plane flying over the poorest villages in the country, and start throwing that money out the window. Because to a veteran aid worker, the idea of putting cold, hard cash into the hands of the poorest people on Earth doesn't sound crazy, it sounds really satisfying.
Gyanítom, hogy a legtöbb segítő munkatárs Afrikában megéli a pillanatot karrierjében, amikor azt akarja, hogy minden pénzzel az ő projektjét támogassák-- lehet az egy iskolai vagy egy képzési program -- tehát becsomagolja a bőröndjét, felszáll egy gépre, és elrepül az ország legszegényebb falvaihoz, és máris elkezdi kidobálni a pénzt az ablakon. Mivel egy veterán segélyező munkatárs számára az az ötlet, hogy a rideg, valódi készpénzt tegye a legszegényebb ember tenyerébe a Földön, nem hangzik őrültségnek, inkább nagyon is kielégítőnek.
I had that moment right about the 10-year mark, and luckily, that's also when I learned that this idea actually exists, and it might be just what the aid system needs. Economists call it an unconditional cash transfer, and it's exactly that: It's cash given with no strings attached. Governments in developing countries have been doing this for decades, and it's only now, with more evidence and new technology that it's possible to make this a model for delivering aid. It's a pretty simple idea, right?
Ez a pillanat kb a 10. éves évfordulómra tehető, és szerencsére ez akkor volt, amikor megtudtam, hogy ez a gondolat valójában létezik és ez lehet az, amire a támogatási rendszernek szüksége van. Közgazdászok ezt feltétel nélküli pénzátutalásnak hívják, és pontosan az is: Ez a pénzadomány elkötelezettség nélküli. A fejlődő országok kormányai már évtizedek óta ezt teszik. és ez csak most, bizonyítékokkal és az új technológiával vált lehetővé ezt a modellt a segélynyújtás módjává tenni. Egy egyszerű ötlet, nem igaz?
Well, why did I spend a decade doing other stuff for the poor? Honestly, I believed that I could do more good with money for the poor than the poor could do for themselves. I held two assumptions: One, that poor people are poor in part because they're uneducated and don't make good choices; two is that we then need people like me to figure out what they need and get it to them. It turns out, the evidence says otherwise. In recent years, researchers have been studying what happens when we give poor people cash. Dozens of studies show across the board that people use cash transfers to improve their own lives. Pregnant women in Uruguay buy better food and give birth to healthier babies. Sri Lankan men invest in their businesses. Researchers who studied our work in Kenya found that people invested in a range of assets, from livestock to equipment to home improvements, and they saw increases in income from business and farming one year after the cash was sent. None of these studies found that people spend more on drinking or smoking or that people work less. In fact, they work more.
Nos, miért tettem egy évtizeden keresztül más dolgokat a szegényekért? Őszintén szólva,azt hittem, hogy több jót tehetek a pénzzel a szegényeknek, mint amit ők tehetnek magukért. Két feltételezésem volt: Egy: a szegény emberek azért szegények, mert iskolázatlanok, és nem hoznak jó döntéseket; Kettő: szükség van olyan emberekre, mint én, akik kitalálják, mire van szükségük, és azt el is juttatja hozzájuk. Kiderült, hogy a tények mást mondanak. Az utóbbi években, kutatók már tanulmányozzák, mi történik, ha a szegényeknek készpénzt adunk. Több tucat tanulmány támasztja alá, hogy az emberek pénzátutalásokat használnak, hogy javítsanak az életükön. Terhes nők Uruguayban jobb élelmiszereket vásárolnak és így egészségesebb babákat hoznak a világra. Sri Lanka-i férfiak befektetnek vállalkozásaikba. A kutatók, akik tanulmányozták a munkánkat Kenyában megállapították, hogy különböző eszközökbe fektettek be az emberek a haszonállatoktól, az otthonaik felújítására való berendezésekig, és látták a vállalkozásból és földművelésből származó jövedelmük növekedését, egy évre rá, hogy megkapták a pénzüket. Egyik tanulmány sem találta úgy, hogy az emberek többet költenek ivászatra, vagy dohányzásra, vagy hogy az emberek kevesebbet dolgoznának. Valójában többet dolgoznak.
Now, these are all material needs. In Vietnam, elderly recipients used their cash transfers to pay for coffins. As someone who wonders if Maslow got it wrong, I find this choice to prioritize spiritual needs deeply humbling. I don't know if I would have chosen to give food or equipment or coffins, which begs the question: How good are we at allocating resources on behalf of the poor? Are we worth the cost? Again, we can look at empirical evidence on what happens when we give people stuff of our choosing. One very telling study looked at a program in India that gives livestock to the so-called ultra-poor, and they found that 30 percent of recipients had turned around and sold the livestock they had been given for cash. The real irony is, for every 100 dollars worth of assets this program gave someone, they spent another 99 dollars to do it. What if, instead, we use technology to put cash, whether from aid agencies or from any one of us directly into a poor person's hands. Today, three in four Kenyans use mobile money, which is basically a bank account that can run on any cell phone. A sender can pay a 1.6 percent fee and with the click of a button send money directly to a recipient's account with no intermediaries. Like the technologies that are disrupting industries in our own lives, payments technology in poor countries could disrupt aid. It's spreading so quickly that it's possible to imagine reaching billions of the world's poor this way.
Nos, ezek mind anyagi szükségletek. Vietnamban, az idős kedvezményezettek az átutalt összegeket koporsóik kifizetésére használták. Mint aki azon töpreng, hogy vajon Maslow rosszul gondolta-e, Úgy találom ez a választás előtérbe teszi lelki szükségleteiket, ami mélyen alázatos. Nem tudom, hogy én adtam-e volna ételt, szerszámot, vagy koporsót, ami felveti a kérdést: Mennyire vagyunk jók az erőforrásoknak a szegények nevében történő kihelyezésében? Kiérdemeljük-e a ránk költötteket? Megnézhetjük a gyakorlati bizonyítékokat, hogy mi történik, amikor mi választjuk meg az embereknek való dolgokat. Egy jelentős tanulmány vizsgálta ezt Indiában, ahol a legszegényebbeknek állatokat adtak és rájöttek, hogy a kedvezményezettek 30 százaléka esetében a visszájára fordult, mert eladták készpénzért. Az igazi irónia az, hogy minden 100 dollár értékű eszköz, amit ez a program adott valakinek, egy másik 99 dollárba került, hogy megvalósuljon. Mi lenne, ha a technológia használatával adnánk készpénzt, vagy segélyszervezetektől, vagy bármelyikünktől közvetlenül a szegény ember kezébe. Ma négy kenyaiból három, mobil pénzt használ, ami alapvetően egy bankszámla, és bármilyen mobilról használható. A feladó fizeti a 1,6 % díjat és egy gombkattintással pénzt küld közvetlenül a kedvezményezett számlájára, közvetítők nélkül. Mint az iparágakat felforgató technológiák a saját életünkben, a kifizetési technológiák a szegény országokban is megzavarhatják a támogatást. Ez olyan gyorsan terjed, hogy elképzelhető, hogy emberek milliárdjait, a világ szegényeit ilyen módon érhetjük el.
That's what we've started to do at GiveDirectly. We're the first organization dedicated to providing cash transfers to the poor. We've sent cash to 35,000 people across rural Kenya and Uganda in one-time payments of 1,000 dollars per family. So far, we've looked for the poorest people in the poorest villages, and in this part of the world, they're the ones living in homes made of mud and thatch, not cement and iron. So let's say that's your family. We show up at your door with an Android phone. We'll get your name, take your photo and a photo of your hut and grab the GPS coordinates. That night, we send all the data to the cloud, and each piece gets checked by an independent team using, for one example, satellite images. Then, we'll come back, we'll sell you a basic cell phone if you don't have one already, and a few weeks later, we send money to it. Something that five years ago would have seemed impossible we can now do efficiently and free of corruption.
Ez az, amit már elkezdtünk a "Közvetlen Adakozás"-ban. Mi vagyunk az első olyan szervezet, aki elkötelezett a pénzátutalások mellett, a szegényeknek. 35 000 embernek küldtünk pénzt Kenya vidéki területeire és Ugandába, egy egyszeri, 1000 dolláros kifizetéssel családonként. Eddig megkerestük a legszegényebbeket a legelmaradottabb falvakban, és a világ ezen részein, Ők azok, akik sárból tapasztott, zsúpfedeles kunyhókban, nem pedig cementből és vasból készültekben élnek. Szóval mondjuk azt, hogy ez a te családod. Megérkezünk a kapudhoz egy Android telefonnal. Megkérdezzük a nevedet, és készítünk egy fotót rólad meg a kunyhódról, és levesszük a GPS koordinátákat. Éjszaka elküldjük az adatokat a felhőbe, és egy független csapat minden egyes darabot elhelyez, például a műholdképeken. Aztán visszajövünk, el fogunk adni egy egyszerű mobiltelefont ha még nem rendelkezel ilyennel, és néhány héttel később, küldünk pénzt a mobilodra. Valami, ami öt évvel ezelőtt lehetetlennek tűnt volna, most már hatékonyan, korrupciótól mentesen tehetjük.
The more cash we give to the poor, and the more evidence we have that it works, the more we have to reconsider everything else we give. Today, the logic behind aid is too often, well, we do at least some good. When we're complacent with that as our bar, when we tell ourselves that giving aid is better than no aid at all, we tend to invest inefficiently, in our own ideas that strike us as innovative, on writing reports, on plane tickets and SUVs. What if the logic was, will we do better than cash given directly? Organizations would have to prove that they're doing more good for the poor than the poor can do for themselves. Of course, giving cash won't create public goods like eradicating disease or building strong institutions, but it could set a higher bar for how we help individual families improve their lives.
Minél több pénzt adunk a szegényeknek, és minél több bizonyíték van arra, hogy működik, annál inkább újra kell gondolnunk hogy mi minden mást adunk. Ma a támogatás logikája mögött túl gyakran van az, hogy legalább valami jót teszünk. Amikor önteltek vagyunk, megelégszünk ezzel a szinttel, amikor azt mondjuk, hogy támogatást adni jobb, mint a semmi, akkor elkezdünk hatástalanul befektetni saját, innovatívnak tűnő ötleteinkbe, beszámolók írásába, repülőjegyekbe és terepjárókba. Mi lenne, ha az volna a logika, hogy jobban fogjuk-e majd csinálni, mintha pénzt adnánk közvetlenül? A szervezeteknek bizonyítani kéne, hogy még több jót tesznek a szegényekért, mint azt ők tehetnék saját magukért. Persze a készpénzes adakozás nem hoz létre közjavakat. mint például a betegségek felszámolása, vagy erős intézmények megépítése, de magasabbra tehetné a lécet, ahogyan megsegítjük az egyes családokat életkörülményeik javításában.
I believe in aid. I believe most aid is better than just throwing money out of a plane. I am also absolutely certain that a lot of aid today isn't better than giving directly to the poor. I hope that one day, it will be.
Hiszek a támogatásban. Hiszem, hogy a legtöbb támogatás jobb, mint csak a repülőről kidobált pénz. Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy sok támogatás ma nem jobb, mint közvetlenül a szegényeknek adni. Remélem, hogy egy nap majd az lesz.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)