I'm going to speak to you today about architectural agency. What I mean by that is that it's time for architecture to do things again, not just represent things. This is a construction helmet that I received two years ago at the groundbreaking of the largest project I, and my firm, have ever been involved in. I was thrilled to get it. I was thrilled to be the only person standing on the stage with a shiny silver helmet. I thought it represented the importance of the architect.
Ma a cselekvő építészetről fogok beszélni. Ezalatt azt értem, hogy ideje, hogy az építészet ismét csináljon dolgokat, ne csak jelképezzen dolgokat. Ez egy építőipari sisak, amit két éve kaptam, a legnagyobb projekt kezdetekor, amit én és a cégem valaha végeztünk. Boldog voltam, hogy megkaptam. Boldog voltam, hogy én álltam egyedül csillogó ezüst sisakban a színpadon. Úgy gondoltam, ez jelképezi az építész fontosságát.
I stayed thrilled until I got home, threw the helmet onto my bed, fell down onto my bed and realized inside there was an inscription. (Laughter) Now, I think that this is a great metaphor for the state of architecture and architects today. We are for decorative purposes only. (Laughter)
Egészen addig örültem, amíg hazaértem, rádobtam az ágyra a sisakot, rázuhantam az ágyra, és észrevettem, hogy van benne egy felirat. (Nevetés) Azt hiszem ez egy nagyszerű metafora az építészet és az építészek helyzetére. Csak díszítésre szolgálunk. (Nevetés)
Now, who do we have to blame? We can only blame ourselves. Over the last 50 years the design and construction industry has gotten much more complex and has gotten much more litigious. And we architects are cowards. So, as we have faced liability, we have stepped back and back, and unfortunately, where there is liability, guess what there is: power. So, eventually we have found ourselves in a totally marginalized position, way over here.
Ki ebben a hibás? Csakis saját magunkat okolhatjuk. Az elmúlt 50 évben a design és az építőipar sokkal bonyolultabbak lettek, és sokkal több a pereskedés. És mi építészek gyávák vagyunk. Ahogy szembesültünk a felelősséggel, egyre inkább visszavonultunk, és sajnos ahol felelősség van, ott találd ki, mi van még. Hatalom. Végül egy teljesen kirekesztett pozícióban találtuk magunkat, egészen itt.
Now, what did we do? We're cowards, but we're smart cowards. And so we redefined this marginalized position as the place of architecture. And we announced, "Hey, architecture, it's over here, in this autonomous language we're going to seed control of processes." And we were going to do something that was horrible for the profession. We actually created an artificial schism between creation and execution, as if you could actually create without knowing how to execute and as if you could actually execute without knowing how to create.
Nos, mit tettünk? Gyávák vagyunk, de okos gyávák. Így újrafogalmaztuk a kirekesztett helyzetünket, mint az építészet helyét. És kihirdettük: "Hé, az építészet itt van, ezen az autonóm nyelven, feladjuk a folyamat feletti hatalmat." És valami olyat tettünk, ami nagyon rosszat tett a szakmának. Egy mesterséges szakadékot hoztunk létre a teremtés és a kivitelezés között, mintha lehetne valamit úgy teremteni, hogy nem tudjuk létrehozni, mintha lehetne valamit létrehozni, hogy nem tudjuk megteremteni.
Now, something else happened. And that's when we began to sell the world that architecture was created by individuals creating genius sketches. And that the incredible amount of effort to deliver those sketches for years and years and years is not only something to be derided, but we would merely write it off as merely execution. Now I'd argue that that is as absurd as stating that 30 minutes of copulation is the creative act, and nine months of gestation, and, God forbid, 24 hours of child labor is merely execution.
Valami más is történt. Elkezdtük elhitetni a világgal, hogy az építészetet egyének művelik, akik zseniális terveket rajzolnak. És hogy az a rengeteg erőfeszítés, amivel életre keltjük a terveket éveken és éveken át, nem csak lenézendő, hanem le is írjuk, mint csupán kivitelezést. Szerintem olyan abszurd ezt állítani, mint azt, hogy 30 perc kopuláció a teremtés aktusa, míg a 9 hónap terhesség, és akár 24 óra vajúdás csupán kivitelezés.
So, what do we architects need to do? We need to stitch back creation and execution. And we need to start authoring processes again instead of authoring objects. Now, if we do this, I believe we can go back 50 years and start reinjecting agency, social engineering, back into architecture. Now, there are all kinds of things that we architects need to learn how to do, like managing contracts, learning how to write contracts, understanding procurement processes, understanding the time value of money and cost estimation.
Mit kell tennünk nekünk építészeknek? Vissza kell ragasztanunk a teremtést és a kivitelezést. És újra szerzőivé kell válnunk a folyamatnak, és nem csak a tárgyaknak. Ha így teszünk, azt hiszem visszamehetünk 50 évet, és újra hozzáadhatjuk a cselekvést, a társadalomtudományt az építészethez. Nos, nagyon sok dolgot kell megtanulnunk nekünk építészeknek, úgymint a szerződések kezelését, írását, megérteni a beszerzési folyamatokat, megérteni a pénz és kiadás megbecslésének értékét időben.
But I'm going to reduce this to the beginning of the process, into three very pedantic statements. The first is: Take core positions with your client. I know it's shocking, right, that architecture would actually say that.
De ezt le fogom egyszerűsíteni a folyamat elejére, három nagyon pedáns kijelentésre. Először, állapíts meg alapproblémákat a klienssel. Tudom, sokkoló, hogy egy építész ezt mondja.
The second position is: Actually take positions. Take joint positions with your client. This is the moment in which you as the architect and your client can begin to inject vision and agency. But it has to be done together. And then only after this is done are you allowed to do this, begin to put forward architectural manifestations that manifest those positions. And both owner and architect alike are empowered to critique those manifestations based on the positions that you've taken.
A második az, hogy legyenek álláspontjaid. Legyenek közös álláspontjaid a klienseddel. Ez az a pillanat, amikor te, az építész, és a megrendelő elkezdhettek hozzáadni víziót és cselekvést. De ennek együtt kell történnie. És csakis ezután lehet elkezdeni ezt, javasolni építészeti manifesztációkat, amelyek kifejezik ezeket az álláspontokat. A tulajdonosnak és az építésznek egyaránt van felhatalmazása kritzálni ezeket a manifesztációkat, a kialakított álláspontok alapján.
Now, I believe that one really amazing thing will happen if you do this. I'd like to call it the lost art of productively losing control. You do not know what the end result is. But I promise you, with enough brain power and enough passion and enough commitment, you will arrive at conclusions that will transcend convention, and will simply be something that you could not have initially or individually conceived of.
Hiszek abban, hogy egy csodálatos dolog fog történni, ha így teszel. Ezt az irányítás gyümölcsöző elvesztésének hívom. Nem tudod, mi lesz a végeredmény. De megígérem, hogy elég agymunkával, elég szenvedéllyel és elég elkötelezettséggel olyan következtetésekre fogsz jutni, amelyek túlmennek a konvención, és valami olyan lesz, ami eredetileg vagy saját magadtól eszedbe sem jutott volna.
Alright, now I'm going to reduce all of this to a series of simple dumb sketches. This is the modus operandi that we have today. We roll 120-foot Spartan, i.e. our vision, up to our clients' gates of Troy. And we don't understand why they won't let us in. Right? Well, how about instead of doing that, we roll up to the gates something they want.
Be fogom mindezt sűríteni néhány buta rajzba. Ez ma a munkamódszerünk. Odagurítjuk a 36 méteres spártainkat, azaz a víziónkat a kliens, azaz Trója kapuja elé. És nem értjük, hogy miért nem enged be. Ugye? Mi lenne, ha e helyett valami olyat gördítenénk a kapujuk elé, amit akarnak.
Now this is a little bit of a dangerous metaphor, because of course we all know that inside of the Trojan Horse were a bunch of people with spears. So, we can change the metaphor. Let's call the Trojan Horse the vessel by which you get through the gate, get through the constraints of a project. At which point, you and your client have the ability to start considering what you're going to put inside that vessel, the agency, the vision. And if you do that, you do that responsibly, I believe that instead of delivering Spartans, you can deliver maidens.
Ez egy kicsit veszélyes metafora, mert mind tudjuk, hogy a trójai faló belsejében emberek voltak lándzsákkal. Szóval változtassuk meg a metaforát. Nevezzük a trójai falovat a járműnek, ami által keresztül jutsz a kapun, keresztül jutsz a projekt megszorításain. Ekkor te és a kliensed el tudjátok kezdeni megvitatni, hogy mi fog a járműbe kerülni. A cselekvés, a vízió. És ha ezt teszed, és felelősségteljesen teszed, ahelyett, hogy spártaiakat szállítanál, szűzeket szállíthatsz.
And if I could summarize that all up into one single sketch it would be this. If we are so good at our craft shouldn't we be able to conceive of an architectural manifestation that slides seamlessly through the project's and the client's constraints? Now, with that in mind, I'm going to show a project that's very dear to many people in this room-- well, maybe not dear, but certainly close to many people in this room. And that's a project that is just about to open next week, the new home for the Dallas Theater Center, the Dee and Charles Wyly Theatre.
És ha ezt besűríthénem egy rajzba, akkor ez lenne az. Ha olyan jól értünk a mesterségünkhöz, nem kéne képesnek lennünk kitalálni egy építészeti manifesztációt, ami zökkenőmentesen csúszik át a projekt és a kliens megszorításain? Mindezt észben tartva bemutatok egy projektet, ami nagyon közel áll sok ember szívéhez itt a teremben, talán nem a szívéhez, de mindenesetre közel áll hozzá. És ez a projekt jövő héten nyit meg, a Dallas Theatre Center új otthona, a Dee and Charles Wyly Színház.
Now, I'm going to present it on the same terms: issue, position and architectural manifestation. Now, the first issue that we faced was that the Dallas Theater Center had a notoriety that was beyond what you would expect of some place outside of the triumvirate of New York, Chicago and Seattle. And this had to do with the ambitions of the leadership. But it also had to do with something rather unusual, and that was this horrible little building that they'd been performing in.
Nos, ugyanazokkal a fogalmakkal fogom bemutatni, probléma, álláspont, építészeti manifesztáció. Nos, az első probléma, amivel szembekerültünk, hogy a Dallas Theater Center híre sokkal nagyobb annál, mint amit elvárnánk egy helytől, ami kívül esik New York, Chicago és Seattle triumvirátusán. Ez az ambíciónak és a vezetésnek volt köszönhető. De valami egészen szokatlannak is, ennek a borzalmas, kicsi épületnek, amiben felléptek.
Why was this horrible little building so important to their renown and their innovation? Because they could do whatever they wanted to to this building. When you're on Broadway, you cannot tear the proscenium down. This building, when an artistic director wanted to do a "Cherry Orchard" and wanted people and wanted people to come out of a well on the stage, they brought a backhoe in, and they simply dug the hole. Well, that's exciting. And you can start to get the best artistic directors, scenic designers and actors from around the country to come to perform here because you can do things you can't do elsewhere.
Miért volt ez a borzalmas, kis épület olyan fontos a hírnevükhöz és az újításaikhoz? Mert azt csinálhattak ezzel az épülettel, amit csak akartak. Ha a Broadway-n játszol, nem tudod csak úgy lebontani a proszcéniumot. Ebben az épületben, amikor a művészeti vezető egy cseresznyés kertet akart, és azt akarta, hogy az emberek a kútból jöjjenek ki a színpadon, egyszerűen hoztak egy markolót és ástak egy lyukat. Ez elég izgalmas. És el tudod hozni a legjobb művészeti vezetőket, díszlettervezőket és színészeket az országban, hogy fellépjenek, mert olyan dolgokat csinálhatnak, amit sehol máshol.
So, the first position we took was, "Hey, we as architects had better not show up and do a pristine building that doesn't engender the same freedoms that this old dilapidated shed provided the company." The second issue is a nuance of the first. And that's that the company and the building was multiform. That meant that they were able to perform, as long as they had labor they were able to go between proscenium, thrust, flat floor, arena, traverse, you name it. All they needed was labor.
Szóval az első álláspontunk az volt: "Építészekként jobban tesszük, ha nem egy tökéletes épületet építünk, ami nem adja vissza ugyanazt a szabadságot, amit ez a roggyant viskó jelentett a társaságnak. A következő probléma az első egy árnyalata. Hogy a társulat és az épület is sokoldalú volt. Azt jelentette, hogy amíg volt munkaerejük, tudtak játszani proszcénium, kiugró, lapos, aréna, traverz, vagy bármilyen más színpadon. Csak munkásokra volt szükségük.
Well, something happened. In fact something happened to all institutions around the world. It started to become hard to raise operational costs, operational budgets. So, they stopped having inexpensive labor. And eventually they had to freeze their organization into something called a bastardized thruscenium.
De történt valami. Igazából valami történt minden intézménnyel a világon. Hirtelen nehéz lett összeszedni a működési költségeket, a működési költségvetést. Már nem kaptak olcsó munkaerőt. És végül le kellett fagyasztaniuk a szerkezetüket egy úgynevezett korcs proszcénium-kiugró színpadra.
So, the second position we took is that the freedoms that we provided, the ability to move between stage configurations, had better be able to be done without relying on operational costs. Alright? Affordably. The architectural manifestation was frankly just dumb. It was to take all the things that are known as front of house and back of house and redefine them as above house and below house.
Tehát a második álláspontunk, hogy a szabdságnak, amit biztosítottunk, -- a képességnek, hogy változtathassák a színpad konfigurációit -- elvégezhetőnek kell lennie működési költségek nélkül. Rendben? Olcsón. Az építészeti manifesztáció őszintén szólva lebutított volt. Fogtunk mindent, amit rendszerint "ház eleje" és "ház hátuljaként" ismerünk, és újrafogalmaztunk, mint "ház teteje" és "ház alja".
At first blush you think, "Hey it's crazy, what could you possibly gain?" We created what we like to call superfly. (Laughter) Now, superfly, the concept is you take all the freedoms you normally associate with the flytower, and you smear them across flytower and auditorium. Suddenly the artistic director can move between different stage and audience configurations. And because that flytower has the ability to pick up all the pristine elements, suddenly the rest of the environment can be provisional. And you can drill, cut, nail, screw paint and replace, with a minimum of cost.
Első hallásra úgy tűnik: "Ez hülyeség, mit nyerhetsz vele?" Létrehoztunk valamit, amit szuperzsinórnak hívunk. (Nevetés) Nos, a szuperzsinór lényege, hogy fogod a zsinórpadlás minden szabadságát, és kiterjeszted a zsinórpadlásra és a nézőtérre. Hirtelenjében a művszeti igazgató mozoghat a különböző színpadi és nézőtéri konfigurációk között. És miután a zsinórpadlásnak megvan az a képessége, hogy felemelje az összes hagyományos elemet, hirtelenjében a környezet többi része lehet ideiglenes és lehet fúrni, faragni, szegelni, csavarni, festeni, kicserélni, minimális költségek mellett.
But there was a third advantage that we got by doing this move that was unexpected. And that was that it freed up the perimeter of the auditorium in a most unusual way. And that provided the artistic director suddenly the ability to define suspension of disbelief. So, the building affords artistic directors the freedom to conceive of almost any kind of activity underneath this floating object. But also to challenge the notion of suspension of disbelief such that in the last act of Macbeth, if he or she wants you to associate the parable that you're seeing with Dallas, with your real life, he or she can do so.
Volt egy harmadik előnye is ennek a lépésnek, amire nem számítottunk. Mégpedig az, hogy felszabadította a nézőtér körüli területet a lehető legszokatlanabb módon. Ez pedig egyidejűleg megadta a művészeti igazgatónak a képességet arra, hogy értelmezze a hitetlenség felfüggesztését. Szóval az épület megadja a művészeti igazgatóknak a szabadságot, hogy szinte mindenfajta cselekvést véghezvigyenek ezalatt a lebegő objektum alatt. Ugyanakkor azt, hogy kétségbe vonjuk a hitetlenség felfüggesztésének eszméjét, mint a Macbeth utolsó felvonásában, ha a művészeti igazgató azt akarja, hogy Dallasszal, a saját életeddel asszociáld azt, amit látsz, megteheti.
Now, in order to do this we and the clients had to do something fairly remarkable. In fact it really was the clients who had to do it. They had to make a decision, based on the positions we took to redefine the budget being from two thirds capital-A architecture and one-third infrastructure, to actually the inverse, two-thirds infrastructure and one-third capital-A architecture. That's a lot for a client to commit to before you actually see the fruition of the concept. But based on the positions, they took the educated leap of faith to do so. And effectively we created what we like to call a theater machine.
Namost, ahhoz, hogy ezt megtehessük, megrendelőinkkel együtt elég figyelemre méltó dolgot kellett csináljunk. Pontosabban, igazából a megrendelőnek kellett ezt tennie. Meg kellett hozzák azt a döntést, kialakított álláspontjaink alapján, hogy újrafogalmazzák a költségvetést egy 2/3 nagybetűs Építészet, és 1/3 infrastruktúrából, történetesen az ellenkezőjére, 2/3 insfrastruktúra és 1/3 nagybetűs Építészetre. A kliensnek elég nagy dologra kell elköteleznie magát, mielőtt még látná a koncepció gyümölcsét. Az álláspontok alapján, körültekintően, de mégiscsak vakon bizalmat szavazott a megrendelő. Ennek eredményeképpen megalkottuk azt, amit úgy nevezünk: a színházgép.
Now, that theater machine has ability to move between a whole series of configurations at the push of a button and a few stagehands in a short amount of time. But it also has the potential to not only provide multiform but multi-processional sequences. Meaning: The artistic director doesn't necessarily need to go through our lobby.
Nos, az a színházgép képes egész konfiguráció szériák között mozogni gombnyomásra, néhány színpadi segéddel rövid idő alatt. Emellett megvan a lehetőség arra, hogy ne csak több formát adjon, de több folyamat egymásutánját is. Ami azt jelenti, hogy a művészeti igazgatónak nem feltétlenül kell átmennie az előterünkön.
One of the things that we learned when we visited various theaters is they hate us architects, because they say the first thing they have to do, the first five minutes of any show, is they have to get our architecture out of the mind of their patron. Well now there are potentials of this building to allow the artistic director to actually move into the building without using our architecture. So, in fact, there is the building, there is what we call the draw. You're going down into our lobby, go through the lobby with our own little dangly bits, whether you like them or not, up through the stair that leads you into the auditorium.
Az egyik dolog, amit tanultunk a különböző színházak látogatásakor az volt, hogy utálnak minket építészeket, mert azt mondják, az első amit tenniük kell bármely előadás első 5 percében, az kiverni az építészetünket a nézők fejéből. Namost ebben az épületben megvan a lehetőség, ami lehetővé teszi a művészeti igazgató számára, hogy bejusson az épületbe anélkül, hogy használja az építészetünket. Szóval, valójában ott van az épület, amit vonzerőnek nevezünk. Lejönnek az előterünkbe, át az előtéren a mi kis fityegő részeinkkel, akár tetszenek, akár nem, fel a lépcsőn, ami a nézőtérre vezet.
But there is also the potential to allow people to move directly from the outside, in this case suggesting kind of Wagnerian entrance, into the interior of the auditorium. And here is the fruition of that in actuality. These are the two large pivoting doors that allow people to move directly from the outside, in or from the inside, out, performers or audience alike.
De megvan a lehetőség arra, hogy az embereket közvetlenül kintről hozzuk be, ebben az esetben egy kissé wagneri belépőt sugallva, a nézőtér belsejébe. És itt van ennek a valós gyümölcse. Ez itt két nagy forgóajtó ami lehetővé teszi, hogy az emberek közvetlenül kintről jöjjenek be, vagy menjenek ki, úgy az előadók, mint a nézők.
Now, imagine what that could be. I have to say honestly this is not something yet the building can do because it takes too long. But imagine the freedoms if you could take this further, that in fact you could consider a Wagnerian entry, a first act in thrust, an intermission in Greek, a second act in arena, and you leave through our lobby with dangly bits. Now that, I would say, is architecture performing. It is taking the hand of the architect to actually remove the hand of the architect in favor of the hand of the artistic director.
Most képzeljék mi lehetne ebből. Őszintén meg kell mondanom, ezt az épület nem tudja megcsinálni, mert túl sokáig tart. De képzeljék el annak a szabadságát, ha ezt tovább tudnánk vinni, hogy valójában meggondolhatnánk egy wagneri belépőt, egy első felvonást a kiugró színpadon, egy szünetet görög színpadon, egy második felvonást arénában, és a lógicáló részes előterünkön át távoznának. Na erre mondanám azt, hogy az építészet teljesít. Ez az, amikor fogjuk az építész kezét, hogy igazából elvesszük az építész kezét, a művészeti igazgató kezének javára.
I'll go through the three basic configurations. This is the flat floor configuration. You notice that there is no proscenium, the balconies have been raised up, there are no seats, the floor in the auditorium is flat.
Most átszaladok a három alapkonfiguráción. Ez a lapos padlós változat. Észrevehetik, nincsen proszcénium, az erkélyek fel lettek emelve, nincsenek ülőhelyek, a padlózat a nézőtéren lapos.
The first configuration is easy to understand. The balconies come down, you see that the orchestra begins to have a rake that's frontal towards the end stage, and the seats come in.
Az első konfigurációt könnyű megérteni. Az erkélyek leereszkednek, látják, hogy a földszint kap egy lejtést, ez frontális, a hátsó színpad felé, és bejönnek az ülések.
The third configuration is a little harder to understand. Here you see that the balconies actually have to move out of the way in order to bring a thrust into the space. And some of the seats need to actually change their direction, and change their rake, to allow that to happen.
A harmadik felállás egy kicsit nehezebben érthető. Itt láthatják, hogy az erkélyeket el kell mozdítani az útból, hogy be lehessen hozni a térbe a kiugró színpadot. Néhány ülés irányt kell változtasson, lejtőszöget, hogy ezt meg lehessen tenni.
I'll do it again so you can see it. There you see it's the side balconies for the proscenium. And there it is in the thrust configuration.
Megismétlem, hogy lehessen látni. Ott láthatóak az oldalsó erkélyek a proszcénium színpadhoz. És itt a kiugró színpados konfiguráció.
In order to do that, again, we needed a client who was willing to take educational risks. And they told us one important thing: "You shall not beta-test." Meaning, nothing that we do can we be the first ones to do it. But they were willing for us to apply technologies from other areas that already had failsafe mechanisms to this building.
Hogy ezt tegyük, egy olyan kliensre volt szükségünk, aki hajlandó volt informált rizikót vállalni. És egy nagyon fontos dolgot mondtak nekünk. "Nem fogsz béta tesztelni!" Ami azt jelenti, semmit olyat nem csinálhatunk, amit mi csinálnánk először. De megengedték, hogy olyan technológiákat alkalmazzunk más területekről, amelyeknek már léteztek biztonságos mechanizmusai.
And the solution in terms of the balconies was to use something that we all know as a scoreboard lift. Now, if you were to take a scoreboard and drop it on dirt and whiskey, that would be bad. If you were not able to take the scoreboard out of the arena and be able to do the Ice Capades the next night, that would also be bad. And so this technology already had all the failsafe mechanisms and allowed the theater and our client to actually do this with confidence that they would be able to change over their configurations at will.
A megoldás, amit az erkélyekre használtunk abból jött, amit eredményjelző liftként ismerünk. Nos, ha egy eredményjelző táblát ejtünk a porba és whiskey-be, az kínos. Hogyha nem tudod kivinni az eredményjelzőt az stadionból és megtartani másnap a jégtánc bemutatót, az is kínos. Szóval ebbe a technológiába már be volt építve minden biztonsági mechanizmus, ami lehetővé tette, hogy a színház és a kliens bátran használhassa, hogy kedvükre változtathassák a konfigurációikat.
The second technology that we applied was actually using things that you know from the stage side of an opera house. In this case what we're doing is we're taking the orchestra floor, lifting it up, spinning it, changing the rake, taking it back to flat floor, changing the rake again. In essence, you can begin to define rakes and viewing angles of people in the orchestra seating, at will.
A másik technológia, amit alkalmaztunk, az olyan dolgok alkalmazása, amit ismertek az operaházak színpadi oldaláról. Ebben az esetben fogjuk a földszint padlóját, felemeljük, megfordítjuk, megváltoztatjuk a lejtést, visszavisszük lapos padlóra, megint megváltoztatjuk a lejtést. Egyszóval meg tudod határozni a lejtést és a látószögeket tetszés szerint a földszinten ülők számára.
Here you see the chairs being spun around to go from proscenium or end stage to thrust configuration. The proscenium, also. As far as we know this is the first building in the world in which the proscenium can entirely fly out of the space. Here you see the various acoustic baffles as well as the flying mechanisms and catwalks over the auditorium. And ultimately, up in the flytower, the scene sets that allow the transformations to occur.
Itt megfordítják a székeket, egy proszcénium vagy hátsó színpadból kiugró konfigurácóba. A proszcénium is. Tudomásunk szerint ez az egyetlen épület a világon, ahol a proszcéniumot teljesen ki lehet emelni a térből. Itt láthatók a különböző akusztikai elnyelők és a zsinórmechanizmusok és függőfolyósók a nézőtér fölött. És végül a zsinórpadláson a csigák, amelyek lehetővé teszik az átalakulásokat.
As I said, all that was in service of creating a flexible yet affordable configuration. But we got this other benefit, and that was the ability of the perimeter to suddenly engage Dallas on the outside. Here you see the building in its current state with blinds closed. This is a trompe l'oeil. Actually this is not a curtain. These are vinyl blinds that are integrated into the windows themselves, again with failsafe mechanisms that can be lifted such that you can completely demystify, if you chose, the operations of the theater going on behind, rehearsals and so forth. But you also have the ability to allow the audience to see Dallas, to perform with Dallas as the backdrop of your performance.
Ahogy mondtam, mindez arra szolgált, hogy egy rugalmas, mégis megfizethető konfigurációt teremtsünk. De van ennek egy másik előnye is. Az, hogy a kerülete hirtelen kapcsolatba került Dallasszal az épületen kívül. Itt látható az épület a jelenlegi állapotában behúzott függönnyel. Ez egy optikai trükk. Ez valójában nem egy függöny. Ezek molinó sötétítők, amelyek be vannak építve magukba az ablakokba, megint egy biztonsági mechanizmussal, és fel lehet húzni őket, hogy lerántsa a leplet, ha úgy tetszik, a színház titokzatos működéséről, a próbákról és hasonlókról. De azt is lehetővé teszi, hogy a közönség lássa Dallast, hogy Dallas legyen az előadás díszlete.
Now, if I'll take you through -- this is an early concept sketch -- take you through kind of a mixture of all these things together. Effectively you would have something like this. You would be allowed to bring objects or performers into the performing chamber: "Aida," their elephants, you can bring the elephants in. You would be able to expose the auditorium to Dallas or vice versa, Dallas to the auditorium. You'd be able to open portions in order to change the procession, allow people to come in and out for an intermission, or to enter for the beginning or the end of a performance.
Ha végignézzük mindezt -- ez egy korai vázlat -- végignézzük mindennek az egyvelegét együtt. Valami ilyesmi lesz a végeredmény. Be lehet hozni tárgyakat vagy előadókat az előadóterembe. Az Aida elefántjai, be lehet hozni az elefántokat. Ki lehet nyitni a nézőteret Dallasra, vagy behozni Dallast a nézőtérre. Meg lehet nyitni részeit, hogy megváltoztassuk a bevonulást, az emberek ki-be tudnak járni a szünetben, vagy ki és be tudnak jönni az előadás elején és végén.
As I said, all the balconies can move, but they can also be disappeared completely. The proscenium can fly. You can bring large objects into the chamber itself. But most convincingly when we had to confront the idea of changing costs from architecture to infrastructure, is something that is represented by this. And again, this is not all the flexibilities of the building that is actually built, but at least suggests the ideas.
És ahogy mondtam, minden erkély mozog, de teljesen el is tűnhetnek. A proszcénium repül. Nagy tárgyakat lehet behozni a terembe. De a legmeggyőzőbb, hogy miért kellett megváltoztatnunk a költségeket az építészetről az infrastruktúrára, az jól látható ebben. Ez a rugalmasság nincs meg mind a kész épületben, de jelképezi az ötleteket.
This building has the ability, in short order, to go back to a flat floor organization such that they can rent it out. Now, if there is anyone here from American Airlines, please consider doing your Christmas party here. (Laughter) That allows the company to raise operational budgets without having to compete with other venues with much larger auditoriums. That's an enormous benefit.
Az épületnek megvan a képessége, hogy gyorsan visszatérjen egy lapos padlós elrendezésbe, hogy ki lehessen adni. Ha van itt valaki az American Airlinestól, kérem gondolja meg, hogy itt tartsák a karácsonyi bulit. (Nevetés) Ez lehetővé teszi a társulatnak, hogy növeljék a működési költségvetést anélkül, hogy versenyezniük kéne más helyszínekkel, amelyeknek sokkal nagyobb a kapacitása. Ez egy hatalmas előny.
So, the theater company has the ability to do totally hermetic, light-controlled, sound-controlled, great acoustics, great intimacy Shakespeare, but can also do Beckett with the skyline of Dallas sitting behind it. Here it is in a flat floor configuration. The theater has been going through its kind of paces.
Tehát a színtársulat képes teljesen hermetikus, fény és hang kontrollált, nagyszerű akusztikájú, bensőséges hangulatú Shakespeare előadásra. De Beckettre is, ahol Dallas adja a díszletet. Itt van lapos padlójú elrendezésben. A színház itt úgymond gyakorolt.
Here it is in an end stage configuration. It's actually beautiful. There was a rock band. We stood outside trying to see if the acoustics worked, and you could see the guys doing this but you couldn't hear them. It was very unusual. Here it is in a thrust configuration. And last but not least, you see this already has the ability to create events in order to generate operational budgets to overcome the building in fact performing to allow the company to overcome their biggest problem.
Itt van proszcénium színpad elrendezésben. Igazán szép. Volt egy rock zenekar. Kint álltunk, próbáltuk tapasztalni, hogy működik-e az akusztika. És láttuk bent az embereket, ahogy ezt csinálják, de nem hallottuk őket. Nagyon furcsa volt. És itt van kiugró konfigurációban. És végül, de nem utolsó sorban, már most megvan a képessége, hogy rendezvényeket tartson, hogy működési költségvetést termeljen, hogy az épület teljesítsen, hogy a társulat legyőzze a legnagyobb a problémáját.
I'm going to show you a brief time lapse. As I said, this can be done with only two people, and with a minimum amount of time. This is the first time that actually the changeover was done and so there is literally thousands of people because everyone was excited and wanted to be a part of it. So, in a way try to disregard all the thousands of ants running around. And think of it being done with just a few people. Again, just a couple people are required. (Laughter) I promise. Et voila. (Applause)
Mutatok egy rövid folyamatfelvételt. Ahogy mondtam, ez elvégezhető csupán két emberrel és nagyon rövid idő alatt. Ez az első alkalom, amikor megtörtént az átalakítás, ezért több ezer ember volt ott, mert mindenki izgatott volt és a részese akart lenni. Szóval ne vegyetek tudomást az ezernyi rohangáló hangyáról. És képzeljétek el, hogy csak néhány ember csinálja. Csak pár emberre van szükség. (Nevetés) Becsszóra. Et voila. (Taps)
So, just in conclusion, a few shots. This is the AT&T Performing Arts Center's Dee and Charles Wyly Theater. There it is at night. And last but not least the entire AT&T Performing Arts Center. You can see the Winspear Opera House on the right and the Dee and Charles Wyly Theater on the left.
Befejezésként néhány felvétel. Ez az AT&T előadóművészeti központ Dee and Charles Wyly Színháza. Így néz ki éjszaka. És végül, de nem utolsó sorban az egész AT&T előadóművészeti központ. Látható a Winspear Operaház a jobb oldalon, és a Dee and Charles Wyly Színház a bal oldalon.
And to remind you that here is an example in which architecture actually did something. But we got to that conclusion without understanding where we were going, what we knew were a series of issues that the company and the client was confronted with. And we took positions with them, and it was through those positions that we began to take architectural manifestations and we arrived at a conclusion that none of us, really none of us could ever have conceived of initially or individually. Thank you. (Applause)
És hogy megint hangsúlyozzam, hogy itt egy példa arra, hogy az építészet csinált valamit. De úgy érkeztünk erre a végkövetkeztetésre, hogy nem tudtuk, merre tartunk, amit tudtunk, az egy sor probléma volt, amivel a társulat és a kliens szembetalálta magát. És álláspontokat találtunk velük, és ezeken az álláspontokon keresztül kezdtünk neki az építészeti manifesztációnak, és jutottunk a végkövetkeztetésre, amit egyikünk sem, igazán egyikünk sem találhatott volna ki előre vagy egyedül. Köszönöm. (Taps)