Cities are the crucible of civilization. They have been expanding, urbanization has been expanding, at an exponential rate in the last 200 years so that by the second part of this century, the planet will be completely dominated by cities. Cities are the origins of global warming, impact on the environment, health, pollution, disease, finance, economies, energy -- they're all problems that are confronted by having cities. That's where all these problems come from. And the tsunami of problems that we feel we're facing in terms of sustainability questions are actually a reflection of the exponential increase in urbanization across the planet.
A városok a civilizáció olvasztótégelyei. Bővülnek, az urbanizáció exponenciálisan bővült az elmúlt 200 évben, így e század második felére a bolygót teljesen a városok fogják uralni. A városok az okai a globális felmelegedésnek, hatást gyakorolnak a környezetre, egészségügyre, környezetszennyezésre, betegségekre, pénzügyre, gazdaságra, energiára -- mindezek a problémák azok, amikkel szembesülünk a városok miatt. Ez az, ahonnan ezek a problémák származnak. A problémák cunamija, amikkel szembenállunk fenntarthatósági szempontból, valójában azt tükrözik, ahogyan exponenciálisan növekszik az urbanizáció az egész bolygón.
Here's some numbers. Two hundred years ago, the United States was less than a few percent urbanized. It's now more than 82 percent. The planet has crossed the halfway mark a few years ago. China's building 300 new cities in the next 20 years. Now listen to this: Every week for the foreseeable future, until 2050, every week more than a million people are being added to our cities. This is going to affect everything. Everybody in this room, if you stay alive, is going to be affected by what's happening in cities in this extraordinary phenomenon. However, cities, despite having this negative aspect to them, are also the solution. Because cities are the vacuum cleaners and the magnets that have sucked up creative people, creating ideas, innovation, wealth and so on. So we have this kind of dual nature. And so there's an urgent need for a scientific theory of cities.
Íme néhány szám. 200 évvel ezelőtt, az USA-nak kevesebb, mint néhány százaléka volt városi. Ez mára több mint 82%. A bolygó átlépte az urbanizációs félpályát néhány éve. Kína 300 új várost épít a következő 20 évben. De ezt hallgassák: Minden héten a belátható jövőben 2050-ig, minden héten több mint egymillió ember költözik be városainkba. Ez hatással lesz mindenre. Mindenkire ebben a teremben, aki még életben lesz, hatással lesz az, hogy mi történik a városokban ebben a rendkívüli jelenségben. Azonban a városok, a negatív tulajdonságaik az ellenére, egyben a megoldás is. Mivel a városok porszívók és mágnesek amelyek felszippantják a kreatív embereket, kreatív ötleteket, az innovációt, a gazdagságot és így tovább. Tehát van ez a fajta kettős természetük. Ezért sürgősen szükség van egy városokkal foglalkozó tudományos elméletre.
Now these are my comrades in arms. This work has been done with an extraordinary group of people, and they've done all the work, and I'm the great bullshitter that tries to bring it all together.
Ők a fegyvertársaim. Ebben a munkában rendkívüli emberek vettek részt, ők csinálták az összes munkát, én pedig a nagy dumás vagyok, aki megpróbálja az egészet összerakni.
(Laughter)
(Nevetés)
So here's the problem: This is what we all want. The 10 billion people on the planet in 2050 want to live in places like this, having things like this, doing things like this, with economies that are growing like this, not realizing that entropy produces things like this, this, this and this. And the question is: Is that what Edinburgh and London and New York are going to look like in 2050, or is it going to be this? That's the question. I must say, many of the indicators look like this is what it's going to look like, but let's talk about it.
Íme a probléma: Ez az, amit mindannyian szeretnénk. A 10 milliárd ember a bolygón 2050-ben olyan helyeken akar élni, mint ez, olyan dolgokat akar magának, mint ez, úgy tevékenykedni, mint ez, olyan gazdaságokban, mint ez, nem észrevéve, hogy az entrópia olyan dolgokat okoz, mint ez, ez, ez és ez. És a kérdés az, hogy Edinburgh és London és New York így fognak kinézni 2050-ben, vagy ez lesz a helyzet? Ez itt a kérdés. Meg kell mondjam, nagyon sok mutató alapján így fog kinézni, de beszéljük meg.
So my provocative statement is that we desperately need a serious scientific theory of cities. And scientific theory means quantifiable -- relying on underlying generic principles that can be made into a predictive framework. That's the quest. Is that conceivable? Are there universal laws? So here's two questions that I have in my head when I think about this problem. The first is: Are cities part of biology? Is London a great big whale? Is Edinburgh a horse? Is Microsoft a great big anthill? What do we learn from that? We use them metaphorically -- the DNA of a company, the metabolism of a city, and so on -- is that just bullshit, metaphorical bullshit, or is there serious substance to it? And if that is the case, how come that it's very hard to kill a city? You could drop an atom bomb on a city, and 30 years later it's surviving. Very few cities fail. All companies die, all companies. And if you have a serious theory, you should be able to predict when Google is going to go bust.
Szóval a provokatív felvetésem az, hogy nagy szükségünk van egy komoly, tudományos városelméletre. És a tudományos elmélet azt jelenti, hogy számszerűsíthető -- általános alapelvekre támaszkodó, ami kiszámíthatóságot segítő keretet ad. Ez a küldetés. Kidolgozható? Vannak egyetemes törvények? Nos, itt van két kérdés, ami felvetődik bennem, amikor erről gondolkodom. Az első: Részei-e a városok a biológiának? Vajon London egy hatalmas bálna-e? Edinburgh egy ló? Lehet-e a Microsoft egy hatalmas hangyaboly? Mit tanulunk ebből? Használjuk őket metaforikusan -- egy cég DNS-e, egy város anyagcseréje, és így tovább -- ami pusztán baromság, metaforikus baromság, vagy van ennek komoly lényege? És ha ez a helyzet, hogy lehet az, hogy nagyon nehéz megölni egy várost? Dobhatunk atombombát a városra, és 30 évvel később még mindig túlél. Nagyon kevés város omlik össze. Minden vállalat meghal, minden vállalat. És ha van egy komoly elméletünk, megjósolhatjuk, hogy mikor fog a Google csődbe menni.
So is that just another version of this? Well we understand this very well. That is, you ask any generic question about this -- how many trees of a given size, how many branches of a given size does a tree have, how many leaves, what is the energy flowing through each branch, what is the size of the canopy, what is its growth, what is its mortality? We have a mathematical framework based on generic universal principles that can answer those questions. And the idea is can we do the same for this? So the route in is recognizing one of the most extraordinary things about life, is that it is scalable, it works over an extraordinary range. This is just a tiny range actually: It's us mammals; we're one of these. The same principles, the same dynamics, the same organization is at work in all of these, including us, and it can scale over a range of 100 million in size. And that is one of the main reasons life is so resilient and robust -- scalability. We're going to discuss that in a moment more.
Lehet-e ez, egy másik változata ennek? Nos, ezt nagyon jól értjük. Vagyis feltehetünk bármilyen általános kérdést erről -- hány darab, adott méretű fa, hány adott méretű ága van egy fának, hány levele, mennyi energia áramlik keresztül minden egyes ágon, mekkora a lombkorona magassága, mekkora a növekedése, mekkora a halandósága? Van olyan matematikai keretünk, ami általános elveken alapul, és meg tudja válaszolni ezeket a kérdéseket. És a felvetés az, hogy megtehetjük-e ugyanezt erre? Az odavezető út az, hogy felismerjük, az egyik rendkívüli dolog az élettel kapcsolatban az, hogy skálázható, egy elképesztő tartományban működik. Ez csak egy apró tartomány valójában; mi, emlősök, mi vagyunk az egyik ilyen. Ugyanazok az elvek, ugyanaz a dinamika, ugyanaz a szervezettség működik ezekben mind, beleértve minket is, és ez skálázható egy százmilliószoros tartományban. És ez az egyik fő oka annak, hogy az élet olyan rugalmas és robusztus -- a skálázhatóság. Még fogunk róla beszélni, egy kicsit később.
But you know, at a local level, you scale; everybody in this room is scaled. That's called growth. Here's how you grew. Rat, that's a rat -- could have been you. We're all pretty much the same. And you see, you're very familiar with this. You grow very quickly and then you stop. And that line there is a prediction from the same theory, based on the same principles, that describes that forest. And here it is for the growth of a rat, and those points on there are data points. This is just the weight versus the age. And you see, it stops growing. Very, very good for biology -- also one of the reasons for its great resilience. Very, very bad for economies and companies and cities in our present paradigm. This is what we believe. This is what our whole economy is thrusting upon us, particularly illustrated in that left-hand corner: hockey sticks. This is a bunch of software companies -- and what it is is their revenue versus their age -- all zooming away, and everybody making millions and billions of dollars.
De tudják, helyi szinten, mind méretarányosak, ebben a teremben midenki méretarányos. Ezt hívják növekedésnek. Íme, hogyan nőnek. Ez egy patkány -- lehettek volna önök is. Mindannyian nagyjából ugyanolyanok vagyunk. És látják, ez nagyon ismerős. Nagyon gyors növekedés, aztuán megállás. És ez a vonal ott, egy becslés ugyanebből az elméletből, azonos elvek alapján, amely leírja azt az erdőt. Ez itt egy patkány növekedése. Azok a pontok pedig adatpontok. Ez csak a súly, a kor függvényében. És látják, megáll a növekedésben. Nagyon, nagyon jó a biológia számára -- ez is az egyik oka a nagy rugalmasságának. Nagyon, nagyon rossz a gazdaságok, vállalatok és a városok számára, a jelenlegi paradigmánkban. Ez az, amit hiszünk. Ez az, amit egész gazdaságunk ránk erőszakol, jól szemléltetve a bal sarokban: hokiütők. Ez egy rakás szoftvercég -- és amit ez mutat, az a bevételük a koruk függvényében -- ahogy mindegyik elhúz, és mindenki milliókat és milliárdokat keres.
Okay, so how do we understand this? So let's first talk about biology. This is explicitly showing you how things scale, and this is a truly remarkable graph. What is plotted here is metabolic rate -- how much energy you need per day to stay alive -- versus your weight, your mass, for all of us bunch of organisms. And it's plotted in this funny way by going up by factors of 10, otherwise you couldn't get everything on the graph. And what you see if you plot it in this slightly curious way is that everybody lies on the same line. Despite the fact that this is the most complex and diverse system in the universe, there's an extraordinary simplicity being expressed by this. It's particularly astonishing because each one of these organisms, each subsystem, each cell type, each gene, has evolved in its own unique environmental niche with its own unique history. And yet, despite all of that Darwinian evolution and natural selection, they've been constrained to lie on a line.
Oké, szóval hogy értsük ezt? Beszéljünk akkor először a biológiáról. Ez világosan mutatja, hogyan skálázódnak a dolgok. És ez egy nagyon figyelemreméltó grafikon. Amit ábrázol, az az anyagcsere sebessége -- mennyi energia kell ahhoz naponta, hogy életben maradjunk -- szemben a súllyal, a tömeggel, mindannyiunk, egy csomó élő szervezet számára. Egy picit furcsán van ábrázolva, 10 hatványaként növekszik, különben nem látnánk mindent a grafikonon. És amit látnak, ha megrajzolják, ezen a kissé érdekes módon, az, hogy mindenki ugyanarra a vonalra fekszik fel. Annak ellenére, hogy ez a legösszetettebb és sokszínűbb rendszer a világegyetemben, egy rendkívüli egyszerűséget fejez ez ki. Ez különösen meglepő, mert mindegyike ezeknek az organizmusoknak, minden egyes alrendszer, minden sejttípus, minden gén, saját, egyedi környezetében fejlődött, saját, egyedi történettel. És mégis, mindenféle darwini evolúció és természetes szelekció ellenére, kénytelenek ráfeküdni egy vonalra.
Something else is going on. Before I talk about that, I've written down at the bottom there the slope of this curve, this straight line. It's three-quarters, roughly, which is less than one -- and we call that sublinear. And here's the point of that. It says that, if it were linear, the steepest slope, then doubling the size you would require double the amount of energy. But it's sublinear, and what that translates into is that, if you double the size of the organism, you actually only need 75 percent more energy. So a wonderful thing about all of biology is that it expresses an extraordinary economy of scale. The bigger you are systematically, according to very well-defined rules, less energy per capita. Now any physiological variable you can think of, any life history event you can think of, if you plot it this way, looks like this. There is an extraordinary regularity. So you tell me the size of a mammal, I can tell you at the 90 percent level everything about it in terms of its physiology, life history, etc.
Valami másról van itt szó. Mielőtt arról beszélek, odaírtam alulra, a görbe, egyenes meredekségét. Ez háromnegyed, durván, ami kevesebb, mint egy -- és ezt hívjuk szublineárisnak. És itt a dolog lényege. Azt mondja, ha lineáris lenne, a legmeredekebb emelkedés, akkor a méret megduplázásához, meg kellene duplázni az energiát. De ez szublineáris, és ez azt jelenti, hogy ha megduplázzuk a szervezet méretét, ténylegesen csak 75 %-kal több energiára van szükségünk. Tehát egy csodálatos dolog a biológiáról az, hogy kifejez egy rendkívüli méretgazdaságosságot. Minél nagyobbak rendszerszinten, jól meghatározott szabályok szerint, annál kevesebb az egy főre jutó energia. Namost minden olyan élettani változó, ami eszükbe jut, minden életút amire csak gondolni tudnak, ha e szerint felrajzolják, így néz ki. Ez egy rendkívüli rendszerezettség. Szóval adják meg nekem egy emlős méretét, meg tudok mondani mindent róla 90%-os szinten, a fiziológiájáról, az élettörténetéről, stb.
And the reason for this is because of networks. All of life is controlled by networks -- from the intracellular through the multicellular through the ecosystem level. And you're very familiar with these networks. That's a little thing that lives inside an elephant. And here's the summary of what I'm saying. If you take those networks, this idea of networks, and you apply universal principles, mathematizable, universal principles, all of these scalings and all of these constraints follow, including the description of the forest, the description of your circulatory system, the description within cells. One of the things I did not stress in that introduction was that, systematically, the pace of life decreases as you get bigger. Heart rates are slower; you live longer; diffusion of oxygen and resources across membranes is slower, etc.
És az oka ennek: a hálózatok. Az élet egészét hálózatok irányítják -- a sejtek köztitől a többsejtűn át az ökoszisztéma szintjén át. Nagyon jól ismerik ezeket a hálózatokat. Ez egy apróság, ami egy elefánton belül él. Itt az összefoglalója annak, amit mondok. Ha fogják azokat a hálózatokat, ezt a hálózatötletet, és általános elveket alkalmaznak rájuk, matematikailag leírható, univerzális elveket, akkor mindezek az arányok, és mindazok a kényszerek létrejönnek, beleértve az erdő leírását, a keringési rendszerük leírását, a sejteken belüli rendszer leírását. Az egyik dolog, amit nem hangsúlyoztam a bevezetőben, az volt, hogy szisztematikusan az élet tempója csökken, ahogy nagyobbak lesznek. A szív lassabban ver, tovább élnek, az oxigén és a források elosztása a sejtmembránokon át lassabb lesz, stb.
The question is: Is any of this true for cities and companies? So is London a scaled up Birmingham, which is a scaled up Brighton, etc., etc.? Is New York a scaled up San Francisco, which is a scaled up Santa Fe? Don't know. We will discuss that. But they are networks, and the most important network of cities is you. Cities are just a physical manifestation of your interactions, our interactions, and the clustering and grouping of individuals. Here's just a symbolic picture of that. And here's scaling of cities. This shows that in this very simple example, which happens to be a mundane example of number of petrol stations as a function of size -- plotted in the same way as the biology -- you see exactly the same kind of thing.
A kérdés az: igaz-e bármi ebből a városokra és a vállalatokra? Vajon London egy felnagyított Birmingham, ami egy felnagyított Brighton, stb., stb.? Vajon New York egy felnagyított San Francisco, ami egy felnagyított Santa Fe? Nem tudom. Majd megbeszéljük. De hálózatok. És a legfontosabb hálózatai a városoknak: önök. A városok pusztán fizikai megnyilvánulásai az önök kölcsönhatásainak, a mi kölcsönhatásainknak, és az egyének csoportokba rendeződésének. Itt egy kép ami jelképesen ezt ábrázolja. És itt a városok skálázódása. Ez azt mutatja, ebben a nagyon egyszerű példában, ami történetesen egy hétköznapi példa, a benzinkutak számáról a méret függvényében -- ugyanúgy felrajzolva, mint a biológiai --, pontosan ugyanazt a dolgot láthatják.
There is a scaling. That is that the number of petrol stations in the city is now given to you when you tell me its size. The slope of that is less than linear. There is an economy of scale. Less petrol stations per capita the bigger you are -- not surprising. But here's what's surprising. It scales in the same way everywhere. This is just European countries, but you do it in Japan or China or Colombia, always the same with the same kind of economy of scale to the same degree. And any infrastructure you look at -- whether it's the length of roads, length of electrical lines -- anything you look at has the same economy of scale scaling in the same way. It's an integrated system that has evolved despite all the planning and so on. But even more surprising is if you look at socio-economic quantities, quantities that have no analog in biology, that have evolved when we started forming communities eight to 10,000 years ago. The top one is wages as a function of size plotted in the same way. And the bottom one is you lot -- super-creatives plotted in the same way. And what you see is a scaling phenomenon. But most important in this, the exponent, the analog to that three-quarters for the metabolic rate, is bigger than one -- it's about 1.15 to 1.2. Here it is, which says that the bigger you are the more you have per capita, unlike biology -- higher wages, more super-creative people per capita as you get bigger, more patents per capita, more crime per capita.
Van egy arányosság. Azaz a benzinkutak száma a városban megadható, ha megmondják nekem a város méretét. Az emelkedése kevesebb, mint lineáris. Van egy méretgazdaságosság. Kevesebb benzinkút jut egy főre, minél nagyobbak -- nem meglepő. De itt van az, ami meglepő. Ez az arány állandó mindenütt. Ezek csak európai országok, de ha Japánban vagy Kínában vagy a Kolumbiában csinálják, mindig ugyanaz jön ki, azonos típusú méretgazdaságossággal, ugyanolyan léptékben. És minden infrastruktúra amit vesznek -- legyen az út hossza, az elektromos vezetékek hossza --, bármit néznek, ugyanazzal a méretgazdaságossággal rendelkezik, ugyanúgy. Ez egy integrált rendszer, ami a tervezés, és a többi ellenére alakult ki. De még ennél is meglepőbb, ha megnézik a társadalmi, gazdasági mennyiségeket, mennyiségeket, amelyeknek nincs biológiai megfelelőjük, amelyek akkor alakultak ki, amikor elkezdtünk közösségeket alkotni, 8...10.000 évvel ezelőtt. A felső a bérek a méret függvényében ugyanúgy ábrázolva. És az alsó, önök sokan -- szuperkreatívok ugyanúgy ábrázolva. És amit látnak, az egy arányossági jelenség. De a legfontosabb ebben az, hogy a kitevő, annak a háromnegyednek a megfelelője az anyagcsere-sebességnél, nagyobb, mint egy -- körülbelül 1,15...1,2. Itt van, ami azt mondja, hogy minél nagyobbak, annál több jut egy főre, ellentétben a biológiával -- magasabb bérek, több szuperkreatív ember jut egy főre, minél nagyobbak, több egy főre jutó szabadalom és bűnözés.
And we've looked at everything: more AIDS cases, flu, etc. And here, they're all plotted together. Just to show you what we plotted, here is income, GDP -- GDP of the city -- crime and patents all on one graph. And you can see, they all follow the same line. And here's the statement. If you double the size of a city from 100,000 to 200,000, from a million to two million, 10 to 20 million, it doesn't matter, then systematically you get a 15 percent increase in wages, wealth, number of AIDS cases, number of police, anything you can think of. It goes up by 15 percent, and you have a 15 percent savings on the infrastructure. This, no doubt, is the reason why a million people a week are gathering in cities. Because they think that all those wonderful things -- like creative people, wealth, income -- is what attracts them, forgetting about the ugly and the bad.
És megnéztünk mindent: AIDS esetek, influenza, stb. Itt az összes együtt ábrázolva. Csak, hogy megmutassam, mit ábrázoltunk, itt van a jövedelem, a GDP -- a város GDP-je -- a bűnözés és a szabadalmak mind egy grafikonon. Láthatják, mind ugyanazt az egyeneset követik. És itt a nyilatkozat. Ha megkétszerezik egy város méretét 100.000-ről 200.000-re, egymillióról kétmillióra, 10 millióról 20 millióra, nem számít, akkor rendszerszerűen 15%-os növekedést kapnak a bérekben, javakban, AIDS esetek számában, a rendőrség létszámában, bármiben, amit kitalálnak. Felmegy 15%-kal. És megtakarítanak 15%-ot az infrastruktúrán. Ez kétségtelenül az oka, amiért heti egymillió ember költözik városokba. Mert azt hiszik, hogy azok a csodálatos dolgok, mint kreatív emberek, vagyon, jövedelem az, ami vonzza őket, megfeledkezve a csúfról és rosszról.
What is the reason for this? Well I don't have time to tell you about all the mathematics, but underlying this is the social networks, because this is a universal phenomenon. This 15 percent rule is true no matter where you are on the planet -- Japan, Chile, Portugal, Scotland, doesn't matter. Always, all the data shows it's the same, despite the fact that these cities have evolved independently. Something universal is going on. The universality, to repeat, is us -- that we are the city. And it is our interactions and the clustering of those interactions. So there it is, I've said it again. So if it is those networks and their mathematical structure, unlike biology, which had sublinear scaling, economies of scale, you had the slowing of the pace of life as you get bigger. If it's social networks with super-linear scaling -- more per capita -- then the theory says that you increase the pace of life. The bigger you are, life gets faster. On the left is the heart rate showing biology. On the right is the speed of walking in a bunch of European cities, showing that increase.
Mi ennek az oka? Nincs arra időm, hogy elmeséljem a matematikáját, de e mögött a közösségi hálózatok húzódnak, mert ez egy univerzális jelenség. Ez a 15%-os szabály igaz, függetlenül attól, hogy, hol vannak a bolygón -- Japán, Chile, Portugália, Skócia, nem számít. Mindig, minden adat ugyanazt mutatja, annak ellenére, hogy ezek a városok egymástól függetlenül fejlődtek. Valami univerzális dolog folyik itt. Ez az univerzalitás, hogy ismételjem, mi vagyunk -- az, hogy mi vagyunk a város. És ez a mi kölcsönhatásaink, és azok csoportokba rendeződése. Íme, elmondtam újra. Ha tehát ezekről a hálózatokról és matematikai struktúrákról van szó, ellentétben a biológiával, amely szublineáris skálázású, méretgazdaságos, az élet lassuló ütemét adja ahogy növekszel. Ha ezek társadalmi hálózatok, szuperlineáris skálázással -- több egy főre jutó dologgal -- akkor, az elmélet szerint gyorsul az élet tempója. Minél nagyobb vagy, annál gyorsabb az élet. A bal oldalon a szívverések száma, a biológiát mutatja. A jobb oldalon a gyaloglási sebesség egy csomó európai városban, ezt a növekedést mutatja.
Lastly, I want to talk about growth. This is what we had in biology, just to repeat. Economies of scale gave rise to this sigmoidal behavior. You grow fast and then stop -- part of our resilience. That would be bad for economies and cities. And indeed, one of the wonderful things about the theory is that if you have super-linear scaling from wealth creation and innovation, then indeed you get, from the same theory, a beautiful rising exponential curve -- lovely. And in fact, if you compare it to data, it fits very well with the development of cities and economies. But it has a terrible catch, and the catch is that this system is destined to collapse. And it's destined to collapse for many reasons -- kind of Malthusian reasons -- that you run out of resources. And how do you avoid that? Well we've done it before.
Végül, szeretnék beszélni a növekedésről. Ez az, amit a biológiában láttunk, megismételve. A méretgazdaságosság megalapozza ezt a szigmoid jellegű viselkedést. Gyors növekedés, és aztán megállás -- része a rugalmasságuknak. Ez rossz lenne a gazdaságnak és a városoknak. És valóban, az elmélet egyik csodálatos eleme az, hogy ha szuperlineáris az arány a jólét megteremtéséből és innovációból, akkor ugyanazon elmélet alapján, valóban egy szép, emelkedő, exponenciális görbét kapunk -- pompás. És tényleg, ha összehasonlítjuk az adatokkal, nagyon jól összecseng a városok és a gazdaság fejlődésével. De a dolgonak van egy nagy szépséghibája. Ez a szépséghiba az, hogy a rendszer összeomlásra van rendeltetve. Összeomlásra van rendelteteve számos okból -- egyfajta malthusianista okokból --, mivelhogy elfogynak a források. És hogyan lehet ezt elkerülni? Nos, csináltunk már ilyet.
What we do is, as we grow and we approach the collapse, a major innovation takes place and we start over again, and we start over again as we approach the next one, and so on. So there's this continuous cycle of innovation that is necessary in order to sustain growth and avoid collapse. The catch, however, to this is that you have to innovate faster and faster and faster. So the image is that we're not only on a treadmill that's going faster, but we have to change the treadmill faster and faster. We have to accelerate on a continuous basis. And the question is: Can we, as socio-economic beings, avoid a heart attack?
Amit teszünk az az, hogy ahogy növünk, és megközelítjük az összeomlást, egy jelentős innováció történik, és kezdjük újra. És kezdjük újra, ahogy közeledünk a következőhöz, és így tovább. Szóval itt van ez a folyamatos innovációs ciklus, ami szükséges a növekedés fenntartásához és az összeomlás elkerüléséhez. A csapda viszont az, hogy egyre gyorsabb és gyorsabb innovációra van szükség. Így az ábra az, hogy nem csak hogy egy futógépen vagyunk, ami egyre gyorsul, hanem egyre gyorsabban kell futógépet váltanunk. Folyamatosan kell gyorsítanunk. És a kérdés: Mint társadalmi-gazdasági lények, megtudjuk-e ezt tenni szívinfarktus nélkül?
So lastly, I'm going to finish up in this last minute or two asking about companies. See companies, they scale. The top one, in fact, is Walmart on the right. It's the same plot. This happens to be income and assets versus the size of the company as denoted by its number of employees. We could use sales, anything you like. There it is: after some little fluctuations at the beginning, when companies are innovating, they scale beautifully. And we've looked at 23,000 companies in the United States, may I say. And I'm only showing you a little bit of this.
Végül pedig, ebben az utolsó egy-két percben a cégek kérdéskörével fogom befejezni. Amint látják, a vállalatok skálázhatók. A felső, a Walmart a jobb oldalon. Ez ugyanaz a függvény. Ez történetesen a bevétel és vagyon szemben a vállalat méretével, itt, a foglalkoztatottak számával. Használhatnánk eladási számokat, vagy bármi mást. Íme: egy kis kezdeti ingadozás után, amikor a vállalatok fejlesztenek csodaszépen, arányosan növekednek. Megnéztünk 23.000 céget, az USA-ban, ha mondhatom. És csak egy kis részét mutatom meg önöknek.
What is astonishing about companies is that they scale sublinearly like biology, indicating that they're dominated, not by super-linear innovation and ideas; they become dominated by economies of scale. In that interpretation, by bureaucracy and administration, and they do it beautifully, may I say. So if you tell me the size of some company, some small company, I could have predicted the size of Walmart. If it has this sublinear scaling, the theory says we should have sigmoidal growth. There's Walmart. Doesn't look very sigmoidal. That's what we like, hockey sticks. But you notice, I've cheated, because I've only gone up to '94. Let's go up to 2008. That red line is from the theory. So if I'd have done this in 1994, I could have predicted what Walmart would be now. And then this is repeated across the entire spectrum of companies. There they are. That's 23,000 companies. They all start looking like hockey sticks, they all bend over, and they all die like you and me.
Ami megdöbbentő a cégekkel kapcsolatban az az, hogy szublineárisan növekednek, mint a biológia, azt jelezve, hogy nem a szuperlineáris innováció és az ötletek uralják őket; ami dominánssá vált bennük, az a méretgazdaságosság. Ebben az értelemben véve, a bürokrácia és az adminisztráció, és mondhatom gyönyörűen csinálják. Ha megmondják nekem egy cég, egy kicsi cég méretét, megjósolhattam volna előre a Walmart méretét. Ha szublineáris a fejlődési üteme, az elmélet szerint, szigmoid jellegű növekedést kell produkálnia. Itt a Walmart. Nem tűnik nagyon szigmoid jellegűnek. Ez az amit szeretünk, hokiütők. De észreveszik, hogy csaltam, mert csak '94-ig mentem el. Menjünk egészen 2008-ig! Az piros vonal az elmélet. Tehát, ha ezt csináltam volna 1994-ben, meg tudtam volna jósolni, milyen lenne a Walmart most. És persze ez ismétlődik a vállalatok teljes spektrumán keresztül. Ott vannak. Az 23.000 cég. Mindannyian hokiütőnek néznek ki az elején, mindannyian meghajolnak, és mindannyian meghalnak mint önök meg én.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)