I'm a little nervous, because my wife Yvonne said to me, she said, "Geoff, you watch the TED Talks."
Egy kicsit ideges vagyok, mert a feleségem, Yvonne, azt mondta, "Geoff, te nézed a TED előadásokat."
I said, "Yes, honey, I love TED Talks."
"Igen, imádom a TED előadásokat."
She said, "You know, they're like, really smart, talented -- "
Erre ő: "Mert tudod, ők nagyon okos, tehetséges emberek..."
I said, "I know, I know." (Laughter)
Azt mondtam: "Tudom, tudom." (Nevetés)
She said, "They don't want, like, the angry black man." (Laughter)
Azt felelte: "Ők nem akarnak egy dühös fekete embert látni." (Nevetés)
So I said, "No, I'm gonna be good, Honey, I'm gonna be good. I am." But I am angry. (Laughter) And the last time I looked, I'm --
Szóval azt mondtam: "Nem, jó leszek, Drágám, jó leszek. Tényleg." De dühös vagyok. (Nevetés) És amikor legutóbb néztem, még...
(Applause) So this is why I'm excited but I'm angry. This year, there are going to be millions of our children that we're going to needlessly lose, that we could -- right now, we could save them all. You saw the quality of the educators who were here. Do not tell me they could not reach those kids and save them. I know they could. It is absolutely possible. Why haven't we fixed this? Those of us in education have held on to a business plan that we don't care how many millions of young people fail, we're going to continue to do the same thing that didn't work, and nobody is getting crazy about it -- right? -- enough to say, "Enough is enough." So here's a business plan that simply does not make any sense.
(Taps) Szóval ezért vagyok most izgatott, de mérges is. Ebben az évben, gyerekeink millióit fogjuk szükségtelenül elveszíteni, akiket mind meg tudnánk menteni, most azonnal. Láttátok az oktatók színvonalát, akik itt voltak. Ne mondjátok nekem, hogy nem tudnák elérni és megmenteni azokat a gyerekeket, Tudom, hogy meg tudnák. Ez teljes mértékben lehetséges. Miért nem tettünk eddig ez ellen? Mi, oktatók, tartjuk magunkat egy üzleti tervhez, hogy nem érdekes, hány millió fiatal fog megbukni, folytatni fogjuk ugyanazt, ami eddig sem működött, és senki sem őrül meg emiatt eléggé ahhoz, hogy azt mondja, "Ami sok, az sok!" Itt van egy üzleti terv, aminek egyszerűen semmi értelme.
You know, I grew up in the inner city, and there were kids who were failing in schools 56 years ago when I first went to school, and those schools are still lousy today, 56 years later. And you know something about a lousy school? It's not like a bottle of wine. Right? (Laughter) Where you say, like, '87 was like a good year, right? That's now how this thing -- I mean, every single year, it's still the same approach, right? One size fits all, if you get it, fine, and if you don't, tough luck. Just tough luck. Why haven't we allowed innovation to happen? Do not tell me we can't do better than this.
Tudjátok, a belvárosban nőttem föl és voltak gyerekek, akik megbuktak 56 évvel ezelőtt, amikor én először mentem iskolába, és azok az iskolák ma is pocsékok. 56 évvel később. És tudjátok mi a helyzet a pocsék iskolákkal? Nem olyanok, mint egy üveg bor. Ugye? (Nevetés) Amikor azt mondod, hogy: a 87-es jó évjárat, ugye? Ez nem így működik, minden évben ugyanaz a szemlélet, igaz? Egy kaptafára megy, ha megérted jó, ha nem, az pech. Csak pech. Miért nem engedtük, hogy a fejlődés megtörténjen? Ne mondja senki, hogy nem csinálhatnánk jobban.
Look, you go into a place that's failed kids for 50 years, and you say, "So what's the plan?" And they say, "We'll, we're going to do what we did last year this year." What kind of business model is that? Banks used to open and operate between 10 and 3. They operated 10 to 3. They were closed for lunch hour. Now, who can bank between 10 and 3? The unemployed. They don't need banks. They got no money in the banks. Who created that business model? Right? And it went on for decades. You know why? Because they didn't care. It wasn't about the customers. It was about bankers. They created something that worked for them. How could you go to the bank when you were at work? It didn't matter. And they don't care whether or not Geoff is upset he can't go to the bank. Go find another bank. They all operate the same way. Right? Now, one day, some crazy banker had an idea. Maybe we should keep the bank open when people come home from work. They might like that. What about a Saturday? What about introducing technology?
Nézd, elmész egy helyre, ahol a gyerekek 50 éve megbuknak, és azt mondod: "Szóval, mi a terv?" És azt mondják: "Nos, azt fogjuk csinálni, amit múlt évben is tettünk." Miféle üzleti terv ez? A bankok régebben 10 és 3 óra között voltak nyitva. 10-tól 3-ig működtek. Bezártak ebédidőre. Nos, ki tud bankügyeket intézni 10 és 3 között? Aki munkanélküli. Nincsen bankokra szükségük. Nincs pénzük a bankokban. Ki kreálta ezt az üzleti modellt? Ugye? És ez így ment évtizedeken keresztül. Tudjátok miért? Mert nem érdekelte őket. Nem a fogyasztóról szólt. Hanem a bankárokról. Kreáltak valamit, ami számukra működött. Hogyan tudnál elmenni a bankba, miközben dolgozol? Nem számított. És nem érdekelte őket, hogy Geoff szomorú-e, mert nem tud elmenni a bankba. Keress másik bankot! Mind ugyanígy működik. Ugye? Egy nap egy őrült bankárnak egy ötlete támadt. Nyitva kellene tartani a bankot munkaidő után is. Talán szeretnék az emberek. Mi a helyzet a szombattal? Mi a helyzet a technológia bevezetésével?
Now look, I'm a technology fan, but I have to admit to you all I'm a little old. So I was a little slow, and I did not trust technology, and when they first came out with those new contraptions, these tellers that you put in a card and they give you money, I was like, "There's no way that machine is going to count that money right. I am never using that, right?"
Technológia rajongó vagyok, de be kell vallanom nektek, egy kicsit idős vagyok. Kicsit lassú voltam, és nem bíztam a technológiában, amikor először előrukkoltak az új szerkentyűkkel, ezzel az automatával, amibe beteszed a kártyád és pénzt ad neked, gondoltam: "Lehetetlen, hogy az a készülék jól számolja a pénzt. Soha sem fogom használni, igaz?"
So technology has changed. Things have changed. Yet not in education. Why? Why is it that when we had rotary phones, when we were having folks being crippled by polio, that we were teaching the same way then that we're doing right now? And if you come up with a plan to change things, people consider you radical. They will say the worst things about you. I said one day, well, look, if the science says -- this is science, not me -- that our poorest children lose ground in the summertime -- You see where they are in June and say, okay, they're there. You look at them in September, they've gone down. You say, whoo! So I heard about that in '75 when I was at the Ed School at Harvard. I said, "Oh, wow, this is an important study." Because it suggests we should do something. (Laughter) Every 10 years they reproduce the same study. It says exactly the same thing: Poor kids lose ground in the summertime. The system decides you can't run schools in the summer.
Szóval a technológia megváltozott. A dolgok megváltoztak. Az oktatásban még mindig nem. Miért? Miért van az, hogy amikor tárcsázós telefonjaink voltak, amikor az emberek gyermekbénulásban szenvedtek, akkor ugyanúgy tanítottunk, ahogy ma is tesszük? És ha előrukkolsz egy tervvel, hogy megváltoztasd a dolgokat, az emberek radikálisnak tartanak. A legrosszabb dolgokat mondják rólad. Azt mondtam egy nap, ha a tudomány mondja -- a tudomány, nem én -- hogy a legszegényebb gyerekek visszacsúsznak a nyári szünidőben -- Látod hol vannak júniusban, itt vannak. Megnézed őket szeptemberben, és leromlottak. Azt mondod, húú! Szóval hallottam erről 75-ben, amikor a Harvard Neveléstudományi Iskolájába jártam. Azt mondtam: "Oh, ez egy nagyon fontos tanulmány." Mert azt sugallja, hogy tennünk kellene valamit. (Nevetés) Tízévente megismétlik ugyanazt a tanulmányt. Ugyanazt a dolgot mondják: A szegény gyerekek visszacsúsznak a nyáron. A rendszer eldönti, hogy nem működhetnek az iskolák nyáron.
You know, I always wonder, who makes up those rules? For years I went to -- Look, I went the Harvard Ed School. I thought I knew something. They said it was the agrarian calendar, and people had — but let me tell you why that doesn't make sense. I never got that. I never got that, because anyone knows if you farm, you don't plant crops in July and August. You plant them in the spring. So who came up with this idea? Who owns it? Why did we ever do it? Well it just turns out in the 1840s we did have, schools were open all year. They were open all year, because we had a lot of folks who had to work all day. They didn't have any place for their kids to go. It was a perfect place to have schools. So this is not something that is ordained from the education gods.
Mindig elgondolkozom, ki állítja fel ezeket a szabályokat? Évekig jártam a Harvard Neveléstudományi Iskolájába. Azt hittem, tudok valamit. Azt mondják, hogy az agrár kalendárium miatt van, hadd mondjam el, ennek miért nincs értelme. Sosem értettem, mert bárki tudja, ha gazdálkodsz, nem ültetsz növényeket júliusban vagy augusztusban. Tavasszal ülteted el őket. Szóval ki jött elő ezzel az ötlettel? Ki birtokolja ezt? Miért kezdtük el így csinálni? Kiderült, hogy az 1840-es években az iskolák egész évben nyitva voltak. Egész évben nyitva voltak, mert sok ember egész nap dolgozott. Nem volt hová vinni gyerekeiket. Tökéletes hely volt erre az iskola. Szóval ez nem valami, ami elrendeltetett az oktatási istenektől.
So why don't we? Why don't we? Because our business has refused to use science. Science. You have Bill Gates coming out and saying, "Look, this works, right? We can do this." How many places in America are going to change? None. None. Okay, yeah, there are two. All right? Yes, there'll be some place, because some folks will do the right thing. As a profession, we have to stop this. The science is clear.
Akkor miért nem? Miért nem? Mert az üzletünk megtagadta a tudomány használatát. Tudomány. Bill Gates azt mondta: "Ez működik, igaz? Meg tudjuk csinálni." Hány hely változik meg Amerikában? Egy sem. Egy sem. Oké, rendben, van kettő. Igen, lesz pár, mert néhány ember jó dolgot fog csinálni.
Here's what we know. We know that the problem begins immediately. Right? This idea, zero to three. My wife, Yvonne, and I, we have four kids, three grown ones and a 15-year-old. That's a longer story. (Laughter) With our first kids, we did not know the science about brain development. We didn't know how critical those first three years were. We didn't know what was happening in those young brains. We didn't know the role that language, a stimulus and response, call and response, how important that was in developing those children. We know that now. What are we doing about it? Nothing. Wealthy people know. Educated people know. And their kids have an advantage. Poor people don't know, and we're not doing anything to help them at all. But we know this is critical.
Szakterületként, meg kell állítanunk ezt. A tudomány egyértelmű. Íme, amit tudunk. Tudjuk, hogy a probléma azonnal jelentkezik. Igaz? Ez az ötlet, a 0-3 éves kor. A feleségemnek, Yvonne-nak és nekem négy gyermekünk van, három felnőtt, és egy 15 éves. Ez egy hosszabb történet. (Nevetés) Az első gyerekeinknél nem ismertük a tudományt az agy fejlődéséről. Nem tudtuk, milyen kritikus az az első három év. Nem tudtuk, mi történik azokban a kis fejekben. Nem tudtuk, hogy a nyelv, a stimuláció és a válasz, hívás és válasz, mennyire fontos a gyerekek fejlődésében. Most már tudjuk. Mit kezdünk vele most? Semmit. A tehetős emberek tudják. A tanult emberek tudják. És a gyerekeiknek előnyük van. A szegény emberek nem tudják, és nem teszünk semmit, hogy segítsünk nekik. De tudjuk, hogy ez kritikus.
Now, you take pre-kindergarten. We know it's important for kids. Poor kids need that experience. Nope. Lots of places, it doesn't exist. We know health services matter. You know, we provide health services and people are always fussing at me about, you know, because I'm all into accountability and data and all of that good stuff, but we do health services, and I have to raise a lot of money. People used to say when they'd come fund us, "Geoff, why do you provide these health services?" I used to make stuff up. Right? I'd say, "Well, you know a child who has cavities is not going to, uh, be able to study as well." And I had to because I had to raise the money. But now I'm older, and you know what I tell them? You know why I provide kids with those health benefits and the sports and the recreation and the arts? Because I actually like kids. I actually like kids. (Laughter) (Applause)
Vegyük a bölcsődét. Tudjuk, hogy fontos a gyerekeknek. A szegény gyerekeknek szükségük van arra az élményre. Dehogy! Sok helyen nem is létezik. Tudjuk, hogy az orvosi szolgáltatás fontos. Mi biztosítjuk ezeket a szolgáltatásokat, és állandóan nyaggatnak ezzel, mert híve vagyok az elszámoltathatóságnak és az adatoknak de mi orvosi szolgáltatásokat nyújtunk, és sok adományt kell gyűjtenem. A támogatóink mindig azt kérdezték: "Geoff, miért nyújtod ezeket a szolgáltatásokat?" Korábban kitaláltam dolgokat. Azt mondtam: "Nos, tudod, egy gyerek, akinek lyukasak a fogai, nem tud olyan jól tanulni." Muszáj volt, mert adományokat kellett gyűjtenem. De most idősebb vagyok és tudjátok mit mondok nekik? Tudod, miért nyújtok a gyerekeknek orvosi ellátást, és sportot és rekreációt és művészetet? Mert szeretem a gyerekeket. Szeretem a gyerekeket. (Nevetés) (Taps)
But when they really get pushy, people really get pushy, I say, "I do it because you do it for your kid." And you've never read a study from MIT that says giving your kid dance instruction is going to help them do algebra better, but you will give that kid dance instruction, and you will be thrilled that that kid wants to do dance instruction, and it will make your day. And why shouldn't poor kids have the same opportunity? It's the floor for these children. (Applause)
De amikor igazán rámenősek, azt mondom: "Azért csinálom, amiért te megteszed a saját gyerekedért." És sosem olvastál el egy tanulmányt az MIT-től, ami azt mondja, hogy ha a gyereknek táncleckéket adsz, az segíti őt, hogy jobban menjen neki az algebra, de táncleckéket adsz annak a gyereknek és örülni fogsz, mert táncórára akar járni az a gyerek, és ez teljessé teszi a napod. És miért ne lehetne meg a szegény gyerekeknek ugyanez a lehetőség? Ez jelenti a talajt számukra. (Taps)
So here's the other thing. I'm a tester guy. I believe you need data, you need information, because you work at something, you think it's working, and you find out it's not working. I mean, you're educators. You work, you say, you think you've got it, great, no? And you find out they didn't get it. But here's the problem with testing. The testing that we do -- we're going to have our test in New York next week — is in April. You know when we're going to get the results back? Maybe July, maybe June. And the results have great data. They'll tell you Raheem really struggled, couldn't do two-digit multiplication -- so great data, but you're getting it back after school is over. And so, what do you do? You go on vacation. (Laughter) You come back from vacation. Now you've got all of this test data from last year. You don't look at it. Why would you look at it? You're going to go and teach this year. So how much money did we just spend on all of that? Billions and billions of dollars for data that it's too late to use. I need that data in September. I need that data in November. I need to know you're struggling, and I need to know whether or not what I did corrected that. I need to know that this week. I don't need to know that at the end of the year when it's too late.
Szóval itt van egy másik dolog. Szeretek tesztelni. Hiszem, hogy adatokra és információra van szükség, mert dolgozol valamin, amiről úgy gondolod, hogy működik, és rájössz, hogy nem működik. Pedagógusok vagytok. Dolgoztok, azt mondjátok, "Gondoljátok, hogy megértettétek? Igen? Nagyszerű." És rájössz, hogy nem értették meg. De íme a probléma a teszteléssel. Az állami tesztelés -- a saját tesztünk New Yorkban a jövő héten lesz -- áprilisban van. Tudjátok, mikor jönnek vissza az eredmények? Talán júliusban, talán júniusban. És a teszt eredmények jó adatok. Elmondják, hogy Raheem nagyon küszködik, nem tud kétjegyű számokkal szorozni, szóval remek adat, de akkor kapod vissza, amikor az iskolának már vége. És mit tudsz tenni? Elmész nyaralni. (Nevetés) Visszajössz a vakációról. És itt van a teljes adathalmaz a múlt évről. Nem nézed meg. Miért tennéd? Az idei tananyagot fogod tanítani. Szóval mennyi pénzt költünk erre az egészre? Dollár milliárdokat, olyan adatokért, amiket már túl késő felhasználni. Szeptemberben van szükségem az adatokra. Novemberben van szükségem az adatokra. Tudnom kell, hogy küszködsz, és tudnom kell, hogyan tudnék segíteni. Ezen a héten kell tudnom. Nem az év végén, amikor már késő.
Because in my older years, I've become somewhat of a clairvoyant. I can predict school scores. You take me to any school. I'm really good at inner city schools that are struggling. And you tell me last year 48 percent of those kids were on grade level. And I say, "Okay, what's the plan, what did we do from last year to this year?" You say, "We're doing the same thing." I'm going to make a prediction. (Laughter) This year, somewhere between 44 and 52 percent of those kids will be on grade level. And I will be right every single time.
Idősebb koromra valahogy látnokká váltam. Meg tudom jósolni az iskola pontszámait. Elvihetsz akármelyik iskolába. Remek vagyok a gyengén teljesítő iskolákban. És azt mondod, múlt évben a gyerekek 48%-a érte el az elvárt szintet. És azt mondom: "Oké, mi a terv, mit teszünk másképp, mint tavaly?" Azt mondod: "Ugyanazt csináljuk." Jóslatot teszek. (Nevetés) Ebben az évben valahol 44% és 52% közötti lesz azoknak a gyerekeknek a száma, akik elérik a kívánt szintet. És minden egyes alkalommal igazam van.
So we're spending all of this money, but we're getting what? Teachers need real information right now about what's happening to their kids. The high stakes is today, because you can do something about it.
Szóval elköltjük ezt a rengeteg pénzt, és mit kapunk? A tanároknak valós idejű információkra van szükségük arról, hogy mi történik a tanítványaikkal. Ma nagy a tét, mert még tudunk valamit tenni ezért.
So here's the other issue that I just think we've got to be concerned about. We can't stifle innovation in our business. We have to innovate. And people in our business get mad about innovation. They get angry if you do something different. If you try something new, people are always like, "Ooh, charter schools." Hey, let's try some stuff. Let's see. This stuff hasn't worked for 55 years. Let's try something different. And here's the rub. Some of it's not going to work. You know, people tell me, "Yeah, those charter schools, a lot of them don't work." A lot of them don't. They should be closed. I mean, I really believe they should be closed. But we can't confuse figuring out the science and things not working with we shouldn't therefore do anything. Right? Because that's not the way the world works.
Szóval, itt egy másik téma, amivel szerintem foglalkoznunk kell. Nem nyomhatjuk el a fejlődést az üzletünkben. Fejlődnünk kell. És az emberek a mi üzletünkben utálják az innovációt. Mérgesek lesznek, ha valamit másképp csinálsz. Ha kipróbálsz valami újat, azt mondják: "Ó, kísérleti iskola." Próbáljunk ki valami újat és nézzük meg! Ez a dolog 55 éve nem működik. Próbáljunk ki valami újat! És itt a bökkenő. Ezek közül néhány nem fog működni. Az emberek mondják nekem: "A kísérleti iskolák közül sok nem működik." Sok nem. Be kellene zárniuk. Igazán hiszem, hogy be kellene zárni őket. De nem keverhetjük össze a tudományos módszert, és hogy nem működnek dolgok azzal, hogy akkor nem kéne semmit csinálnunk. Igaz? Mert nem így működik a világ.
If you think about technology, imagine if that's how we thought about technology. Every time something didn't work, we just threw in the towel and said, "Let's forget it." Right? You know, they convinced me. I'm sure some of you were like me -- the latest and greatest thing, the PalmPilot. They told me, "Geoff, if you get this PalmPilot you'll never need another thing." That thing lasted all of three weeks. It was over. I was so disgusted I spent my money on this thing. Did anybody stop inventing? Not a person. Not a soul. The folks went out there. They kept inventing. The fact that you have failure, that shouldn't stop you from pushing the science forward.
Ha a technológiára gondolunk, képzeld el, ha így gondolkodnánk a technológiáról. Ha valahányszor nem működik valami, egyszerűen feladnánk, azt mondanánk, felejtsük el. Meggyőztek engem -- biztos vagyok benne, hogy páran jártak még így -- a legújabb és legnagyszerűbb dolog a PalmPilot. Azt mondták nekem: "Geoff, ha beszerzed ezt a PalmPilot-ot, soha többé nem lesz szükséged másra." Ez a dolog három hétig tartott. Bedöglött. Fel voltam háborodva, hogy erre az izére költöttem a pénzem. Abbahagyta bárki is a feltalálást? Senki. Egy lélek sem. Az emberek folytatták a feltalálást. A tény, hogy sikertelenség ért, még nem kellene, hogy megállítson téged a tudomány előrevitelében.
Our job as educators, there's some stuff we know that we can do. And we've got to do better. The evaluation, we have to start with kids earlier, we have to make sure that we provide the support to young people. We've got to give them all of these opportunities. So that we have to do. But this innovation issue, this idea that we've got to keep innovating until we really nail this science down is something that is absolutely critical.
Tanárokként az a feladatunk, vannak dolgok, amikről tudjuk, hogy meg tudjuk csinálni. És jobban kell csinálnunk. Az értékelést, korábban kell kezdenünk, támogatást kell nyújtunk a fiataloknak. Ezeket a lehetőségeket mind meg kell adnunk nekik. Szóval ezt kell tennünk. De az innováció, az ötlet, hogy folyamatosan fejlődnünk kell, amíg ki nem dolgoztuk a módszert, ez abszolút kritikus.
And this is something, by the way, that I think is going to be a challenge for our entire field. America cannot wait another 50 years to get this right. We have run out of time. I don't know about a fiscal cliff, but I know there's an educational cliff that we are walking over right this very second, and if we allow folks to continue this foolishness about saying we can't afford this — So Bill Gates says it's going to cost five billion dollars. What is five billion dollars to the United States? What did we spend in Afghanistan this year? How many trillions? (Applause)
És erre úgy gondolok, hogy kihívás az egész szakma számára. Amerika nem tud újabb 50 évet várni, hogy elérje ezt. Kifutottunk az időből. Nem értek a fiskális szakadékhoz, de ismerem az oktatási szakadékot amibe ebben a pillanatba is zuhanunk, és ha engedjük az embereknek, hogy folytassák ezt az ostobaságot, hogy azt mondjuk, ezt anyagilag nem engedhetjük meg. Bill Gates azt mondja, hogy 5 milliárd dollárba fog kerülni. Mi 5 milliárd dollár az Egyesült Államoknak? Mennyit költöttünk Afganisztánban ebben az évben? Mennyit? Hány trilliót? (Taps)
When the country cares about something, we'll spend a trillion dollars without blinking an eye. When the safety of America is threatened, we will spend any amount of money. The real safety of our nation is preparing this next generation so that they can take our place and be the leaders of the world when it comes to thinking and technology and democracy and all that stuff we care about. I dare say it's a pittance, what it would require for us to really begin to solve some of these problems.
Amikor az ország törődik valamivel, egy trillió dollárt költünk szemrebbenés nélkül. Amikor Amerika biztonsága veszélyben van, akármekkora összeget elköltünk. Nemzetünk igazi biztonsága az, hogy felkészítsük ezt a következő generációt, hogy elfoglalhassák a helyünket és a világ vezetői legyenek amikor a technológiáról és a demokráciáról van szó, és mindarról, amivel törődünk. Ki merem mondani, hogy ez semmiség csekélység, amit ez megkíván tőlünk, hogy elkezdjük orvosolni ezeket a problémákat.
So once we do that, I'll no longer be angry. (Laughter) So, you guys, help me get there. Thank you all very much. Thank you. (Applause)
Szóval egyszer, amikor ezt megtesszük, nem leszek többé mérges. (Nevetés) Segítsetek eljutni ide! Nagyon köszönöm mindenkinek! Köszönöm! (Taps)
John Legend: So what is the high school dropout rate at Harlem Children's Zone?
John Legend: Mi a kibukási arány a Harlem Children's Zone-ban?
Geoffrey Canada: Well, you know, John, 100 percent of our kids graduated high school last year in my school. A hundred percent of them went to college. This year's seniors will have 100 percent graduating high school. Last I heard we had 93 percent accepted to college. We'd better get that other seven percent. So that's just how this goes. (Applause)
Geoffrey Canada: Nos, John, a gyerekeink 100%-a fejezte be a középiskolát múlt évben az iskolámban. 100% ment főiskolára. Idén a végzősök 100%-a fogja befejezni a középiskolát. Azt hallottam, hogy 93 százalékukat felvették a főiskolára. Jobbat kell elérnünk a másik 7 százalékkal. Szóval ez így működik. (Taps)
JL: So how do you stick with them after they leave high school?
JL: Hogyan követitek a gyerekeket középiskola után?
GC: Well, you know, one of the bad problems we have in this country is these kids, the same kids, these same vulnerable kids, when you get them in school, they drop out in record numbers. And so we've figured out that you've got to really design a network of support for these kids that in many ways mimics what a good parent does. They harass you, right? They call you, they say, "I want to see your grades. How'd you do on that last test? What are you talking about that you want to leave school? And you're not coming back here." So a bunch of my kids know you can't come back to Harlem because Geoff is looking for you. They're like, "I really can't come back." No. You'd better stay in school. But I'm not kidding about some of this, and it gets a little bit to the grit issue. When kids know that you refuse to let them fail, it puts a different pressure on them, and they don't give up as easy. So sometimes they don't have it inside, and they're, like, "You know, I don't want to do this, but I know my mother's going to be mad." Well, that matters to kids, and it helps get them through. We try to create a set of strategies that gets them tutoring and help and support, but also a set of encouragements that say to them, "You can do it. It is going to be hard, but we refuse to let you fail."
GC: Az egyik nagy probléma az országunkban, hogy ugyanazok a gyerekek, akik veszélyeztetettek, amikor iskolába kerülnek rekord számban esnek ki. És kitaláltuk, hogy ki kell fejlesztenünk egy segítő hálózatot ezeknek a gyerekeknek, ami nagyban utánozza, amit a jó szülő tesz. Zaklatnak, igaz? Felhívnak és azt mondják: "Szeretném látni a jegyeidet. Hogy ment a vizsgád? Miről beszélsz? Hogy otthagyod az iskolát? Nem jössz ide vissza." A gyerekeim tudják, nem mehetnek vissza Harlembe, mert Geoff megtalálja őket. "Igazán nem mehetek vissza?" Nem, az iskolában kell maradnod. De nem viccelek ezekkel, és ez részben a kitartásról is szól. Amikor a gyerekek tudják, hogy nem hagyod, hogy megbukjanak, egy másfajta löketet ad nekik, és nem adják fel olyan könnyen. Szóval néha nincs meg bennük, és azt mondják: "Nem akarom ezt csinálni, de tudom, hogy az anyukám dühös lesz." Ez számít a gyerekeknek, és ez segíti őket. Megpróbálunk többféle stratégiát megalkotni, képzés, segítség és támogatás, de bíztatás is: "Meg tudod csinálni. Nehéz lesz, de nem engedem, hogy kudarcot vallj."
JL: Well, thank you Dr. Canada. Please give it up for him one more time.
JL: Köszönjük Dr. Canada. Kérem, tapsoljuk meg még egyszer!
(Applause)
(Taps)