What has the War on Drugs done to the world? Look at the murder and mayhem in Mexico, Central America, so many other parts of the planet, the global black market estimated at 300 billion dollars a year, prisons packed in the United States and elsewhere, police and military drawn into an unwinnable war that violates basic rights, and ordinary citizens just hope they don't get caught in the crossfire, and meanwhile, more people using more drugs than ever. It's my country's history with alcohol prohibition and Al Capone, times 50.
Mit tett a drogellenes háború a világgal? Gyilkosságot, súlyos testi sértést Mexikóban, Közép-Amerikában, és sok más részén a bolygónak, évi 300 milliárd dollárosra becsült feketepiacot, zsúfolt börtönöket az Egyesült Államokban és másutt, rendőrséget, katonaságot vonva a megnyerhetetlen háborúba amely sérti az alapvető jogokat, és az átlag polgár csak reméli, hogy nem kerül ennek a kereszttüzébe, eközben több ember használ több kábítószert, mint valaha. Az én hazámban, amely már átélt egy alkoholtilalmat és egy Al Caponét, ötvenszer annyit.
Which is why it's particularly galling to me as an American that we've been the driving force behind this global drug war. Ask why so many countries criminalize drugs they'd never heard of, why the U.N. drug treaties emphasize criminalization over health, even why most of the money worldwide for dealing with drug abuse goes not to helping agencies but those that punish, and you'll find the good old U.S. of A.
Ezért ez különösen bosszantó nekem, egy amerikainak, hogy mi vagyunk a hajtóereje a globális drogellenes háborúnak. Kérdezhetjük, hogy miért bünteti annyi ország a drogot, amiről nem is hallott, miért hangsúlyozzák az ENSZ kábítószer-egyezményei a büntetést az egészséggel szemben, míg a legtöbb pénz világszerte nem a drog elleni kezelésre megy, nem a segélyszervezeteknek, hanem azoknak, akik büntetnek és akkor megtalálod a jó öreg Amerikai Egyesült Államokat.
Why did we do this? Some people, especially in Latin America, think it's not really about drugs. It's just a subterfuge for advancing the realpolitik interests of the U.S. But by and large, that's not it. We don't want gangsters and guerrillas funded with illegal drug money terrorizing and taking over other nations. No, the fact is, America really is crazy when it comes to drugs. I mean, don't forget, we're the ones who thought that we could prohibit alcohol. So think about our global drug war not as any sort of rational policy, but as the international projection of a domestic psychosis. (Applause)
Mire jó ez? Egyesek, különösen Latin-Amerikában, nem hiszik, hogy ez a drogról szól. Ez csak egy ürügy, hogy elősegítsék az USA reálpolitikai érdekeit. De azért többnyire nem erről van szó. Nem akarjuk, hogy gengszterek és gerillák illegális kábítószerpénzzel finanszírozva terrorizálják és irányítsák a nemzeteket. Nem, a tény az, hogy Amerika tényleg megőrül, amikor a drogokról van szó. Vagyis, ne feledjük, mi gondoltuk úgy, hogy mi majd betiltjuk az alkoholt. Ne úgy gondoljunk hát a globális drogellenes háborúnkra, mint valamiféle racionális politikára, hanem mint ennek a hazai pszichózisnak a nemzetközi kivetülésére. (Taps)
But here's the good news. Now it's the Russians leading the Drug War and not us. Most politicians in my country want to roll back the Drug War now, put fewer people behind bars, not more, and I'm proud to say as an American that we now lead the world in reforming marijuana policies. It's now legal for medical purposes in almost half our 50 states, millions of people can purchase their marijuana, their medicine, in government- licensed dispensaries, and over half my fellow citizens now say it's time to legally regulate and tax marijuana more or less like alcohol. That's what Colorado and Washington are doing, and Uruguay, and others are sure to follow.
De most a jó hír. Itt vannak az oroszok, akik vezetik a kábítószer-háborút, és nem mi. A legtöbb politikus hazámban, tartózkodna a drogháborútól kevesebb embert tenne rács mögé, nem pedig többet, és én, amerikaiként, büszkén mondhatom, hogy mi állunk az élen a marihuána-politika reformjában. Egészségügyi felhasználása már legális 50 államunk közel felében, emberek milliói vehetik meg a marihuánát, a gyógyszerüket hivatalosan, engedélyezett gyógyszertárakban, és több mint polgártársaim fele azt mondja, hogy itt az ideje törvénnyel szabályozni és adóztatni a marihuánát, az alkoholhoz hasonló módon. Ezt teszi Colorado és Washington, Uruguay, és mások biztosan csatlakozni fognak.
So that's what I do: work to end the Drug War. I think it all started growing up in a fairly religious, moral family, eldest son of a rabbi, going off to university where I smoked some marijuana and I liked it. (Laughter) And I liked drinking too, but it was obvious that alcohol was really the more dangerous of the two, but my friends and I could get busted for smoking a joint.
Szóval ez az, amit csinálok: azon dolgozom, hogy véget vessek a drogháborúnak. Azt hiszem, minden ott kezdődött, amikor egy vallásos és erkölcsös családban felnőve egy rabbi legidősebb fiaként, az egyetemen, ahol szívtam egy kis marihuánát és kedveltem. (Nevetés) És tetszett az ivászat is, de nyilvánvaló volt, hogy az alkohol volt veszélyesebb a kettő közül, de rögtön sittre kerültünk volna egy jointért.
Now, that hypocrisy kept bugging me, so I wrote my Ph.D dissertation on international drug control. I talked my way into the State Department. I got a security clearance. I interviewed hundreds of DEA and other law enforcement agents all around Europe and the Americas, and I'd ask them, "What do you think the answer is?" Well, in Latin America, they'd say to me, "You can't really cut off the supply. The answer lies back in the U.S., in cutting off the demand." So then I go back home and I talk to people involved in anti-drug efforts there, and they'd say, "You know, Ethan, you can't really cut off the demand. The answer lies over there. You've got to cut off the supply." Then I'd go and talk to the guys in customs trying to stop drugs at the borders, and they'd say, "You're not going to stop it here. The answer lies over there, in cutting off supply and demand." And it hit me: Everybody involved in this thought the answer lay in that area about which they knew the least.
Nos, ez a képmutatás nagyon aggasztott, így a doktorimat a nemzetközi kábítószer-ellenőrzésről írtam. Sikerült bejutnom a Külügyminisztériumba, biztonsági engedéllyel. Beszéltem drogellenőrzési hivatallal és bűnüldözési ügynökökkel Európa- és Amerika-szerte, és megkérdeztem őket, "Mit gondolnak, mi a válasz?" Nos, Latin-Amerikában azt mondták, "Nem igazán lehet leállítani az utánpótlást. A válasz az USA-ban rejlik, a keresletet kell megszüntetni." Így aztán hazatértemkor beszélek az emberekkel, akik aktív drogellenzők, és ők azt mondták, "Tudod, Ethan, nem lehet megszüntetni a keresletet. A válasz abban rejlik, hogy el kell vágni az ellátást." Ezután beszéltem a srácokkal a vámügyön, hogy próbáljuk leállítani a kábítószereket a határon, akik azt mondták: "Ezt itt nem itt tudod leállítani. A válasz amott van, véget kell vetni a keresletnek és kínálatnak." Ekkor jöttem rá: Minden érintett azt gondolja, hogy a válasz ott keresendő, amelyről ő a legkevesebbet tudja.
So that's when I started reading everything I could about psychoactive drugs: the history, the science, the politics, all of it, and the more one read, the more it hit you how a thoughtful, enlightened, intelligent approach took you over here, whereas the politics and laws of my country were taking you over here. And that disparity struck me as this incredible intellectual and moral puzzle.
Ekkor kezdtem olvasni mindent, amit csak tudtam a pszichoaktív drogokról, történetükről, a tudományukról, a politikáról, mindenről. És minél többet olvastam, annál jobban rájöttem, hogy egy átgondolt, felvilágosult, intelligens megközelítés ide vezetne, míg hazám politikája és törvényei egész máshova. Ez a különbség hihetetlen szellemi és erkölcsi fejtörőként hatott rám.
There's probably never been a drug-free society. Virtually every society has ingested psychoactive substances to deal with pain, increase our energy, socialize, even commune with God. Our desire to alter our consciousness may be as fundamental as our desires for food, companionship and sex. So our true challenge is to learn how to live with drugs so they cause the least possible harm and in some cases the greatest possible benefit.
Talán soha nem is létezett drogmentes társadalom. Majdnem minden társadalom fogyasztott már pszichoaktív anyagot fájdalmak kezelésére, erőfokozásra, társas életre, még az Isteni kapcsolatokhoz is. A vágy, hogy megváltoztassuk a tudatunkat is lehet olyan alapvető, akár a vágyaink az élelemért, a társaságért, vagy a szex iránt. Tehát az igazi kihívás, hogy megtanuljuk, hogyan kell élni a drogokkal, hogy a lehető legkisebb kárt okozzák, más esetekben pedig a lehető legnagyobb hasznot hozzák.
I'll tell you something else I learned, that the reason some drugs are legal and others not has almost nothing to do with science or health or the relative risk of drugs, and almost everything to do with who uses and who is perceived to use particular drugs. In the late 19th century, when most of the drugs that are now illegal were legal, the principal consumers of opiates in my country and others were middle-aged white women, using them to alleviate aches and pains when few other analgesics were available. And nobody thought about criminalizing it back then because nobody wanted to put Grandma behind bars. But when hundreds of thousands of Chinese started showing up in my country, working hard on the railroads and the mines and then kicking back in the evening just like they had in the old country with a few puffs on that opium pipe, that's when you saw the first drug prohibition laws in California and Nevada, driven by racist fears of Chinese transforming white women into opium-addicted sex slaves. The first cocaine prohibition laws, similarly prompted by racist fears of black men sniffing that white powder and forgetting their proper place in Southern society. And the first marijuana prohibition laws, all about fears of Mexican migrants in the West and the Southwest. And what was true in my country, is true in so many others as well, with both the origins of these laws and their implementation. Put it this way, and I exaggerate only slightly: If the principal smokers of cocaine were affluent older white men and the principal consumers of Viagra were poor young black men, then smokable cocaine would be easy to get with a prescription from your doctor and selling Viagra would get you five to 10 years behind bars. (Applause)
Elmondok még valamit, amit megtanultam, az okait annak, hogy miért legálisak egyes drogok, mások pedig nem. Ennek szinte semmi köze a tudományhoz, az egészségügyhöz, vagy a drogok relatív kockázatához, de szinte minden köze, ahhoz, aki használja és akit azon értek, hogy bizonyos drogokat használ. A XIX. század vége felé, amikor a legtöbb, ma már tiltott drog még legális volt, az ópiumszármazékok fő fogyasztói hazámban, és máshol, középkorú fehér nők voltak, akik a fájdalmukat akarták enyhíteni amikor kevés fájdalomcsillapító állt csak rendelkezésre. És senki sem gondolt a megbüntetésükre, mert senki nem akarta a nagyit rács mögé tenni. De amikor kínaiak százezrei kezdtek megjelenni a hazámban, keményen dolgozva a vasútnál és a bányákban, este kiütve magukat, amint azt tették a régi országukban néhány szippantással az ópiumpipából, ekkor jelent meg az első drogtilalmi törvény Kaliforniában és Nevadában, a kínaiak miatt, faji félelemtől hajtva, és ami a fehér nőket ópiumfüggő szexrabszolgákká alacsonyította. Az első kokaintilalmi törvényeket szintén a déli társadalomban elfoglalt helyükről megfeledkező, fehér port szippantgató fekete férfiakkal szembeni faji félelem indukálta. Az első marihuánát tiltó törvények a mexikói bevándorlóktól való félelemet jelzik nyugaton és délnyugaton is. És ami igaz volt nálunk itthon, az ugyanúgy igaz másoknál is, úgy a törvények eredetét, mint azok végrehajtását illetően. Másképp szólva, és egy kicsi túlzással: Ha a kokaint élvezők leginkább tehetősebb idős fehér férfiak lennének, a Viagra fő fogyasztói pedig szegény fiatal feketék, akkor a kokainra könnyű lenne receptet kapni az orvostól, míg a Viagra eladása öt-tíz évet jelentene rácsok mögött. (Taps)
I used to be a professor teaching about this. Now I'm an activist, a human rights activist, and what drives me is my shame at living in an otherwise great nation that has less than five percent of the world's population but almost 25 percent of the world's incarcerated population. It's the people I meet who have lost someone they love to drug-related violence or prison or overdose or AIDS because our drug policies emphasize criminalization over health. It's good people who have lost their jobs, their homes, their freedom, even their children to the state, not because they hurt anyone but solely because they chose to use one drug instead of another.
Én professzorként tanítottam erről. Most emberjogi aktivistaként engem a szégyen hajt, amiért egy olyan, - egyébként remek - nemzethez tartozom, amely a világ népességének kevesebb mint öt százalékát adja, miközben a bebörtönzöttek 25 százaléka a tagjai közül kerül ki. Találkoztam emberekkel, akik elvesztették szeretteiket kábítószeres erőszak, bebörtönzés, túladagolás, vagy AIDS miatt, mert a drogellenes politika a büntetést támogatja az egészség helyett. Jó emberek vesztették el állásukat, otthonaikat, szabadságukat, még a gyerekeiket is az államnak, nem azért, mert bántottak volna valakit, hanem kizárólag azért, mert úgy döntöttek, hogy az egyik drogot választják a másik helyett.
So is legalization the answer? On that, I'm torn: three days a week I think yes, three days a week I think no, and on Sundays I'm agnostic. But since today is Tuesday, let me just say that legally regulating and taxing most of the drugs that are now criminalized would radically reduce the crime, violence, corruption and black markets, and the problems of adulterated and unregulated drugs, and improve public safety, and allow taxpayer resources to be developed to more useful purposes. I mean, look, the markets in marijuana, cocaine, heroin and methamphetamine are global commodities markets just like the global markets in alcohol, tobacco, coffee, sugar, and so many other things. Where there is a demand, there will be a supply. Knock out one source and another inevitably emerges. People tend to think of prohibition as the ultimate form of regulation when in fact it represents the abdication of regulation with criminals filling the void. Which is why putting criminal laws and police front and center in trying to control a dynamic global commodities market is a recipe for disaster. And what we really need to do is to bring the underground drug markets as much as possible aboveground and regulate them as intelligently as we can to minimize both the harms of drugs and the harms of prohibitionist policies.
Szóval a legalizálás lesz a nyerő? Ebben magam sem vagyok biztos: a hét 3 napján azt hiszem igen, a többi 3-on pedig azt, hogy nem, vasárnap pedig agnosztikus vagyok. De mivel ma kedd van, hadd mondjam azt, hogy a legtöbb büntetendő drog jogilag szabályozása és adóztatása radikálisan csökkentené a bűnözést, az erőszakot, a korrupciót, és a fekete piacot, a hamisított és designer drogok problémáit, javítaná a közbiztonságot, és lehetne az adókat sokkal hasznosabb célokra, mint például a fejlesztésre használni. Úgy értem, tekintsük a marihuána, a kokain, a heroin és a metamfetamin piacát ugyanolyan globális árupiacoknak, mint az alkohol, a dohány, kávé, cukor, és sok minden más termék piacát. Ahol kereslet van, ott lesz kínálat is. Semmisíts meg egy forrást, és egy másik lép a helyére. Az emberek úgy gondolnak a betiltásra, mint a szabályzás végső formájára, holott ez jelenti a rendelet semmibevételét, és az üres terek bűnözőkkel való kitöltését. Ezért van az, hogy ha büntető törvényekkel és rendőrséggel próbálunk irányítani egy dinamikus globális árupiacot, az egyenes út a katasztrófához. Pedig valójában az illegális kábítószerpiacokat a lehető legnagyobb mértékben a felszínre kéne hozni, és a lehető legintelligensebben szabályozni, hogy minimalizálni lehessen úgy a drogok, mint a tiltó rendelkezések által okozott károkat.
Now, with marijuana, that obviously means legally regulating and taxing it like alcohol. The benefits of doing so are enormous, the risks minimal. Will more people use marijuana? Maybe, but it's not going to be young people, because it's not going to be legalized for them, and quite frankly, they already have the best access to marijuana. I think it's going to be older people. It's going to be people in their 40s and 60s and 80s who find they prefer a little marijuana to that drink in the evening or the sleeping pill or that it helps with their arthritis or diabetes or maybe helps spice up a long-term marriage. (Laughter) And that just might be a net public health benefit.
A marihuánára például ez nyilvánvalóan legalizálást és az alkoholhoz hasonló adóztatást jelentene. Ennek óriásiak lennének az előnyei, és minimálisak a kockázatai. Többen fognak majd marihuánát szívni? Lehet, de ezek nem a fiatalok lesznek. mert nekik nem lesz engedélyezve, és őszintén, nekik amúgy is megvannak a legjobb beszerzési forrásaik. Azt hiszem az idősebbek lesznek azok. A 40 és 60 körüliek, a 80 évesek, akiknek jobban bejön egy kis marihuána az italukhoz este vagy az altatóhoz, vagy ahhoz, hogy enyhítse az ízületi gyulladást, vagy a cukorbetegséget, vagy esetleg egy hosszú házasság felpezsdítéséhez. (Nevetés) És ez lehet egy igazi közegészségügyi előny.
As for the other drugs, look at Portugal, where nobody goes to jail for possessing drugs, and the government's made a serious commitment to treating addiction as a health issue. Look at Switzerland, Germany, the Netherlands, Denmark, England, where people who have been addicted to heroin for many years and repeatedly tried to quit and failed can get pharmaceutical heroin and helping services in medical clinics, and the results are in: Illegal drug abuse and disease and overdoses and crime and arrests all go down, health and well-being improve, taxpayers benefit, and many drug users even put their addictions behind them.
A többi drogról szólva, nézzük meg Portugáliát, ahol senkit nem börtönöznek be, mert drog van nála, mert komoly kormányzati szándék a függőséget egészségügyi témaként kezelni. Vagy itt van Svájc, Németország, Hollandia, Dánia, vagy Anglia, ahol az évek óta heroinozók, akik többször próbáltak leszokni, de sikertelenül, most gyógyszer-heroint kapnak segélyszervezetektől orvosi klinikákon, és mik az eredmények: csökken az illegális kábítószer-fogyasztás, a betegségek, a túladagolás, a bűnözés és a letartóztatások, miközben az egészség és a jó közérzet javul, az adózók jól járnak, a sok kábítószeres pedig megszabadul a szenvedélybetegségétől.
Look at New Zealand, which recently enacted a law allowing certain recreational drugs to be sold legally provided their safety had been established. Look here in Brazil, and some other countries, where a remarkable psychoactive substance, ayahuasca, can be legally bought and consumed provided it's done so within a religious context. Look in Bolivia and Peru, where all sorts of products made from the coca leaf, the source of cocaine, are sold legally over the counter with no apparent harm to people's public health. I mean, don't forget, Coca-Cola had cocaine in it until 1900, and so far as we know was no more addictive than Coca-Cola is today.
Nézzük Új-Zélandot, ahol nemrég elfogadtak egy törvényt, ami legalizálja bizonyos buli-drogok árusítását, amennyiben használatukat biztonságosnak ítélték meg. Vagy itt van Brazília és más országok, ahol az ayahuasca, egy figyelemre méltó pszichoaktív anyag büntetlenül vásárolható és fogyasztható amennyiben ez vallásos kontextusban történik. Vagy nézzük Bolíviát és Perut, ahol mindenféle termék készül a kokacserje leveléből, a kokain alapanyagából, és árulható legálisan, üzletekben, minden nyilvánvaló káros közegészségügyi hatás nélkül. Szóval ne felejtsük el, hogy a Coca-Colában 1900-ig, kokain volt, és jól tudjuk akkor sem volt addiktívabb, mint napjainkban.
Conversely, think about cigarettes: Nothing can both hook you and kill you like cigarettes. When researchers ask heroin addicts what's the toughest drug to quit, most say cigarettes. Yet in my country and many others, half of all the people who were ever addicted to cigarettes have quit without anyone being arrested or put in jail or sent to a "treatment program" by a prosecutor or a judge. What did it were higher taxes and time and place restrictions on sale and use and effective anti-smoking campaigns. Now, could we reduce smoking even more by making it totally illegal? Probably. But just imagine the drug war nightmare that would result.
Ezzel szemben, nézzük a cigarettát: Semmire sem tesz függővé és öl meg annyi embert, mint a cigaretta. Amikor kutatók megkérdezik a heroinfüggőket, hogy melyik drogról a legnehezebb leszokni,a legtöbbje a cigarettát említi. Ugyanakkor nálunk, és sok más országban az emberek fele, akik valaha a cigi rabjai voltak, leszoktak anélkül, hogy bárki is letartóztatásba vagy börtönbe került volna, vagy bírósági úton "elvonókúrára" küldték volna. Mindezt magasabb adóval, az értékesítés és a használat időbeli és térbeli korlátozásával, és hatékony dohányzásellenes kampányokkal érték el. Tudnánk még csökkenteni a dohányzást azáltal, hogy illegálissá tesszük? Valószínűleg. De csak képzeljük el a drogháború rémálmát, amit ez eredményezne.
So the challenges we face today are twofold. The first is the policy challenge of designing and implementing alternatives to ineffective prohibitionist policies, even as we need to get better at regulating and living with the drugs that are now legal. But the second challenge is tougher, because it's about us. The obstacles to reform lie not just out there in the power of the prison industrial complex or other vested interests that want to keep things the way they are, but within each and every one of us. It's our fears and our lack of knowledge and imagination that stands in the way of real reform. And ultimately, I think that boils down to the kids, and to every parent's desire to put our baby in a bubble, and the fear that somehow drugs will pierce that bubble and put our young ones at risk. In fact, sometimes it seems like the entire War on Drugs gets justified as one great big child protection act, which any young person can tell you it's not.
Tehát kétszeresek a kihívások, amikkel ma szembe kell néznünk. Az első, az irányelv kihívása, hogy alternatívákat tervezzünk és valósítsunk meg az eredménytelen tiltó politikákkal szemben. sőt, jobb szabályozására van szükség a jelenleg legális drogokkal való együttéléshez is. De a második kihívás keményebb, mert rólunk szól. A reform akadályozói nem csak ott vannak a börtönipari komplexum, vagy más, a status quo fenntartásában érdekeltek hatalmában, hanem mindegyikőnk legbensőjében. A félelmeink, az ismereteink hiánya, és a képzeletünk állja útját az igazi reformnak. És végül azt hiszem, hogy a szálak a gyermekeinkhez vezetnek és minden szülő azon vágyához, hogy egy buborékban tartsa a kicsinyét, és ahhoz a félelmükhöz, hogy a drogok valahogy áthatolnak ezen a védelmen, és veszélynek teszik ki a fiatalokat. Sőt, néha úgy tűnik, mintha az egész drogellenes háborút egy óriás gyermekvédelmi törvényként kezeljük, pedig minden fiatal számára világos, hogy nem az.
So here's what I say to teenagers. First, don't do drugs. Second, don't do drugs. Third, if you do do drugs, there's some things I want you to know, because my bottom line as your parent is, come home safely at the end of the night and grow up and lead a healthy and good adulthood. That's my drug education mantra: Safety first.
Tehát ezt mondom a tinédzsereknek: Először is, ne drogozz! Másodszor is, ne drogozz! Harmadszor, ha drogozol is, van egy-két dolog amit akarom, hogy tudj, mert szülőként nekem az a legfontosabb, hogy biztonságban gyere haza az éjszakából egészségben nőj fel, és legyen egy jó felnőttkorod. Ez az én drogfelvilágosító mantrám: Első a biztonság.
So this is what I've dedicated my life to, to building an organization and a movement of people who believe we need to turn our backs on the failed prohibitions of the past and embrace new drug policies grounded in science, compassion, health and human rights, where people who come from across the political spectrum and every other spectrum as well, where people who love our drugs, people who hate drugs, and people who don't give a damn about drugs, but every one of us believes that this War on Drugs, this backward, heartless, disastrous War on Drugs, has got to end.
Szóval ennek áldozom az életemet, szervezetet, és mozgalmat építeni olyan emberekből, akik hiszik, hogy hátat kell fordítaniuk a múlt kudarcot vallott tiltásainak és magunkévá tenni egy új, a tudományon, együttérzésen, egészségen és emberi jogokon alapuló megközelítést, amelyben a politikai paletta minden irányából és más területekről érkező emberek, emberek, akik szeretik a drogokat, vagy akik utálják azokat, és emberek, akiket nem érdekelnek a drogok, mindannyian hiszik, hogy ennek a drogellenes háborúnak, ennek a maradi, szívtelen, katasztrofális drogellenes háborúnak véget kell már vetni.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you. Thank you.
Köszönöm. Köszönöm.
Chris Anderson: Ethan, congrats — quite the reaction. That was a powerful talk. Not quite a complete standing O, though, and I'm guessing that some people here and maybe a few watching online, maybe someone knows a teenager or a friend or whatever who got sick, maybe died from some drug overdose. I'm sure you've had these people approach you before. What do you say to them?
Chris Anderson: Ethan, gratula - egészen megfelelő a reakció. Ez egy nagy beszéd volt. Nem egészen vastaps, de mégis, és biztos vagyok, hogy páran és talán pont azok, akik online néznek, lehet, hogy ismernek egy tinédzsert, vagy van egy barátjuk, vagy valakijük, aki megbetegedett, talán meg is halt egy kábítószer-túladagolástól. Biztos volt már, hogy egy ilyen ember hozzád fordult korábban. Mit mondasz neki?
Ethan Nadelmann: Chris, the most amazing thing that's happened of late is that I've met a growing number of people who have actually lost a sibling or a child to a drug overdose, and 10 years ago, those people just wanted to say, let's line up all the drug dealers and shoot them and that will solve it. And what they've come to understand is that the Drug War did nothing to protect their kids. If anything, it made it more likely that those kids were put at risk. And so they're now becoming part of this drug policy reform movement. There's other people who have kids, one's addicted to alcohol, the other one's addicted to cocaine or heroin, and they ask themselves the question: Why does this kid get to take one step at a time and try to get better and that one's got to deal with jail and police and criminals all the time? So everybody's understanding, the Drug War's not protecting anybody.
EN: Chris, a legcsodálatosabb dolog, ami nemrég történt az, hogy egyre több emberrel találkozom, akik ténylegesen elvesztettek testvért vagy gyermeket kábítószer-túladagolás miatt, és 10 éve ezek az emberek azt mondták, állítsuk a dealereket kivégző-osztag elé és az majd megoldja. De mára sikerült megérteniük, hogy a drogháború semmit nem tesz a gyerekeik védelméért. Sőt, még valószínűbbé tette, hogy a gyerekek veszélybe kerülnek. És így ők most egy drogpolitikai reformmozgalom tagjává válnak. Emberek, akiknek egyik gyereke alkoholfüggő, a másik a kokain vagy a heroin rabja, azt kérdezik maguktól: Miért tud ez a gyerek egyről a kettőre jutni, és jobbá lenni, a másik meg miért kerül állandóan börtönbe, rendőrségi ügyekbe és és bűnözők közé? Tehát mindenki érti, hogy a drogháború nem véd meg senkit.
CA: Certainly in the U.S., you've got political gridlock on most issues. Is there any realistic chance of anything actually shifting on this issue in the next five years?
CA: Biztos, hogy az USA-ban politikai káosz van a legtöbb kérdésben. Van-e reális esélye annak, hogy valódi változás lesz ebben a kérdésben az elkövetkező öt évben?
EN: I'd say it's quite remarkable. I'm getting all these calls from journalists now who are saying to me, "Ethan, it seems like the only two issues advancing politically in America right now are marijuana law reform and gay marriage. What are you doing right?" And then you're looking at bipartisanship breaking out with, actually, Republicans in the Congress and state legislatures allowing bills to be enacted with majority Democratic support, so we've gone from being sort of the third rail, the most fearful issue of American politics, to becoming one of the most successful.
EN: Igen, ez érdekes. Már kapom a hívásokat már az újságíróktól, akik azt mondják: "Ethan, úgy tűnik, mintha csak két kérdés haladna előre politikailag Amerikában mostanság: a marihuána jogi reformja és a melegek házassága. Mit csinálsz jól?" És akkor egyszer csak eltűnik a kétpártiság, a republikánusokkal a Kongresszusban és a törvényhozó engedélyezi a beterjesztés hatályba lépését, többségi demokrata támogatással, így a kérdés politikai tabutémából, az amerikai politika legrettegettebb témájából sikertémává vált.
CA: Ethan, thank you so much for coming to TEDGlobal. EN: Chris, thanks so much.
CA: Ethan köszönöm hogy itt voltál. EN: Chris, köszönöm.
CA: Thank you. EN: Thank you. (Applause)
CA: Köszönöm. EN: Köszönöm. (Taps)