I would like to show you how architecture has helped to change the life of my community and has opened opportunities to hope.
Be szeretném mutatni önöknek, miképpen volt segítségemre az építészet abban, hogy megváltoztassa egész közösségem életét, és hogy újra lehetőséget adjon remélni.
I am a native of Burkina Faso. According to the World Bank, Burkina Faso is one of the poorest countries in the world, but what does it look like to grow up in a place like that? I am an example of that. I was born in a little village called Gando. In Gando, there was no electricity, no access to clean drinking water, and no school. But my father wanted me to learn how to read and write. For this reason, I had to leave my family when I was seven and to stay in a city far away from my village with no contact with my family. In this place I sat in a class like that with more than 150 other kids, and for six years. In this time, it just happened to me to come to school to realize that my classmate died.
Burkina Faso-ból származom. A Világbank statisztikája szerint, Burkina Faso egyike a Föld legszegényebb országainak. De milyen lehet egy ilyen helyen felnőni? Én egy példája vagyok ennek. Egy kis faluban születtem, Gandóban. Gandóban nem volt elektromosság, nem volt iható víz és nem volt iskola. De apám azt akarta, hogy megtanuljak írni és olvasni, ezért hét éves koromban el kellett hagynom a családomat és egy városba költöznöm, nagyon távol a szülőfalumtól, anélkül, hogy tarthattam volna a kapcsolatot velük. Ezen a helyen több mint 150 gyerekkel jártam egy osztályba, hat éven át. Abban az időben, egy napon azzal a hírrel vártak az iskolába érve, hogy egyik osztálytársam meghalt.
Today, not so much has changed. There is still no electricity in my village. People still are dying in Burkina Faso, and access to clean drinking water is still a big problem.
Azóta nem túl sok minden változott. Még azóta sincs elektromosság a falumban. Az emberek folyamatosan halnak Burkina Fasóban, és az ivóvízhez jutás még mindig nagy problémát jelent.
I had luck. I was lucky, because this is a fact of life when you grow up in a place like that. But I was lucky. I had a scholarship. I could go to Germany to study.
Nekem szerencsém volt. Szerencsés voltam, mert egyébként mindez az élet mindennapos része egy ilyen helyen. De szerencsés voltam. Ösztöndíjat kaptam. Németországba mehettem továbbtanulni.
So now, I suppose, I don't need to explain to you how great a privilege it is for me to be standing before you today. From Gando, my home village in Burkina Faso, to Berlin in Germany to become an architect is a big, big step. But what to do with this privilege? Since I was a student, I wanted to open up better opportunities to other kids in Gando. I just wanted to use my skills and build a school. But how do you do it when you're still a student and you don't have money? Oh yes, I started to make drawings and asked for money. Fundraising was not an easy task. I even asked my classmates to spend less money on coffee and cigarettes, but to sponsor my school project. In real wonder, two years later, I was able to collect 50,000 U.S. dollars.
Így most, gondolom nem kell kifejtenem, miért tekintem nagy kiváltságnak, hogy ma itt állhatok önök előtt. Gandóból, a Burkina Faso-i faluból a németországi Berlinbe eljutni, hogy építész legyek, egy nagyon nagy lépést jelent. De hogyan használjam fel ezt a kiváltságot? Mióta tanuló vagyok, arra keresem a megoldást, hogy hogyan teremthetnék jobb lehetőségeket a gandói gyerekek számára. Egyszerűen, képességeimet felhasználva, iskolát akartam építeni. De hogy tehetjük ezt, mikor még csak tanulók vagyunk és nincs pénzünk? És igen. Rajzolni kezdtem és pénzt kerestem vele. Az adománygyűjtés nem volt könnyű feladat. Még az osztálytársaimat is megkértem, hogy kevesebbet költsenek kávéra meg cigarettára, és támogassák az én iskola-projektemet. Csodálatos módon, két év alatt, sikerült összegyűjtenem 50 000 amerikai dollárt.
When I came home to Gando to bring the good news, my people were over the moon, but when they realized that I was planning to use clay, they were shocked.
Mikor hazajöttem Gandóba a jó hírekkel az ismerőseim repestek az örömtől, de mikor megtudták, hogy én agyagból szeretnék építeni, teljesen megbotránkoztak.
"A clay building is not able to stand a rainy season, and Francis wants us to use it and build a school. Is this the reason why he spent so much time in Europe studying instead of working in the field with us?"
"Egy agyag építmény nem bírja ki az esős évszakot, és Francis abból akar iskolát építeni. Ezért kár volt annyi időt Európában tölteni és tanulásra fordítani ahelyett, hogy velünk dolgozott volna a földeken."
My people build all the time with clay, but they don't see any innovation with mud. So I had to convince everybody. I started to speak with the community, and I could convince everybody, and we could start to work. And the women, the men, everybody from the village, was part of this building process. I was allowed to use even traditional techniques. So clay floor for example, the young men come and stand like that, beating, hours for hours, and then their mothers came, and they are beating in this position, for hours, giving water and beating. And then the polishers come. They start polishing it with a stone for hours. And then you have this result, very fine, like a baby bottom. (Laughter) It's not photoshopped. (Laughter) This is the school, built with the community. The walls are totally made out of compressed clay blocks from Gando. The roof structure is made with cheap steel bars normally hiding inside concrete. And the classroom, the ceiling is made out of both of them used together.
Az én ismerőseim mindig agyagból építettek, de azt a sárral való építést nem tartották nagy innovációnak. Így mindenkit meg kellett győznöm. Beszélgettem a közösséggel, és sikerült meggyőznöm mindenkit, és munkához láthattunk. És a nők, és férfiak, mindenki a faluból, része volt ennek az építkezési folyamatnak. Még hagyományos módszereket is alkalmazhattam. Így készült az agyagpadló például, jöttek a fiatalok és így dolgoztak, döngölve, órákon át, és aztán jöttek az édesanyák, és ugyanígy döngöltek tovább órákig, öntötték rá a vizet és ütötték. Aztán jöttek a csiszoló munkások. Órákon át csiszolták egyetlen kővel. És ez lett az eredménye, sima, mint a babapopsi. (Nevetés) Nem photoshop! (Nevetés) És ez az iskola, melyet a közösségünk épített. A falak teljes egészében tömörített, gandoi agyagtömbökből készültek. A tetőszerkezet olcsó acél gerendákból készült, amik általában betonban rejtőznek. És az osztályteremben a mennyezet e kettő ötvözéséből készült.
In this school, there was a simple idea: to create comfort in a classroom. Don't forget, it can be 45 degrees in Burkina Faso, so with simple ventilation, I wanted to make the classroom good for teaching and learning. And this is the project today, 12 years old, still in best condition. And the kids, they love it.
Ezzel az iskolával kapcsolatban egyetlen egyszerű ötletet tartottunk szem előtt: hogy kényelmesek legyenek az osztálytermek. Ne feledjék, Burkina Faso-ban akár 45 fok is lehet, így egyszerű szellőztetéssel, akartam az osztálytermet oktatásra és tanulásra megfelelővé tenni. És így néz ki ma a projekt. 12 éves és még mindig a legjobb formában. És a gyerekek imádják.
And for me and my community, this project was a huge success. It has opened up opportunities to do more projects in Gando. So I could do a lot of projects, and here I am going to share with you only three of them.
Számomra, meg a közösségem számára ez a projekt nagy sikert hozott. Lehetőségeket tárt elénk, hogy még több projektet készíthessünk Gandóban. Tehát több projektet is kezdeményezhettem, és eljöttem, hogy bemutassak önöknek hármat ezek közül.
The first one is the school extension, of course. How do you explain drawings and engineering to people who are neither able to read nor write? I started to build a prototype like that. The innovation was to build a clay vault. So then, I jumped on the top like that, with my team, and it works. The community is looking. It still works. So we can build. (Laughter) And we kept building, and that is the result. The kids are happy, and they love it. The community is very proud. We made it. And even animals, like these donkeys, love our buildings. (Laughter)
Az első az iskola bővítése, természetesen. Hogyan magyaráznák el önök a műszaki rajzokat meg adatokat olyan embereknek, akik még írni és olvasni sem tudnak? Én azzal kezdtem, hogy egy hasonló prototípust készítettem. A legújabb elképzelés egy agyag-boltozat elkészítése volt. Tehát, ráugrottam a tetejére, a csapatommal, és működött. A közösség látja, hogy, még mindig jó. Vagyis tudunk építeni. (Nevetés) És mi folyamatosan építkeztünk, és ez az eredménye. A gyerekek boldogok, és imádják. A közösség nagyon büszke. Mi csináltuk. És még az állatok is, mint ezek a szamarak, szeretik az épületeinket. (Nevetés)
The next project is the library in Gando. And see now, we tried to introduce different ideas in our buildings, but we often don't have so much material. Something we have in Gando are clay pots. We wanted to use them to create openings. So we just bring them like you can see to the building site. we start cutting them, and then we place them on top of the roof before we pour the concrete, and you have this result. The openings are letting the hot air out and light in. Very simple.
A következő projektünk a gandói könyvtár. És látják most már, megpróbáltunk belevinni különböző elképzeléseket az épületeinkbe, de sokszor nem volt annyi alapanyagunk. De egy valamink azért van Gandóban: agyagedények. Arra akartuk használni, hogy nyílásokat építsünk be. Tehát odahordtuk, ahogyan azt láthatják, az épület mellé, elkezdtük kivágni, és ráhelyeztük a tetőre mielőtt belekevertük volna a betont, és ez lett az eredménye. A nyílások kiengedik a meleg levegőt és a beengedik a fényt. Nagyon egyszerű.
My most recent project in Gando is a high school project. I would like to share with you this. The innovation in this project is to cast mud like you cast concrete. How do you cast mud? We start making a lot of mortars, like you can see, and when everything is ready, when you know what is the best recipe and the best form, you start working with the community. And sometimes I can leave. They will do it themselves. I came to speak to you like that.
A legutóbbi gandói projektem egy középiskola megépítése. Meg szeretném ezt osztani önökkel. Az újdonság ebben a projektben, hogy úgy öntjük a sárt, mint a betont. Hogyan önthetünk sarat? Nagy mennyiségű vakolatot készítünk, amint az a képen látható, és mikor minden készen van, mikor tudjuk, melyik a megfelelő recept, és milyen kell legyen, elkezdünk dolgozni a közösséggel. És néha még el is mehetek. Megcsinálják ők maguktól is. Eljövök, hogy beszéljek maguknak, vagy ilyesmi.
Another factor in Gando is rain. When the rains come, we hurry up to protect our fragile walls against the rain. Don't confound with Christo and Jeanne-Claude. It is simply how we protect our walls. (Laughter) The rain in Burkina comes very fast, and after that, you have floods everywhere in the country. But for us, the rain is good. It brings sand and gravel to the river we need to use to build. We just wait for the rain to go. We take the sand, we mix it with clay, and we keep building. That is it.
Egy másik tényező Gandóban az eső. Mikor jön az eső, sietünk, hogy a gyenge falakat megóvjuk tőle. Ne keverjenek össze Christoval és Jeanne-Claude-al. Egyszerűen így védjük meg a falainkat. (Nevetés) Burkinában hirtelen jön az eső és utána, mindenhol az országban, árvizek vannak. De az eső számunkra jó. Homokot és kavicsot hord a folyókhoz, amire szükségünk van az építkezéseink során. Mi csak megvárjuk, hogy elálljon az eső. Összegyűjtjük a homokot, összekeverjük az agyaggal, és építünk tovább. Ennyi az egész.
The Gando project was always connected to training the people, because I just wanted, one day when I fall down and die, that at least one person from Gando keeps doing this work. But you will be surprised. I'm still alive. (Laughter)
A gandói projektekhez mindig hozzátartozott az emberek betanítása is, mert arra számítottam, hogy egy napon, ha összesek és meghalok, akkor legyen legalább egy gandói ember, aki folytatja ezt a munkát. De meg fognak lepődni: Még életben vagyok! (Nevetés)
And my people now can use their skills to earn money themselves. Usually, for a young man from Gando to earn money, you have to leave the country to the city, sometimes leave the country and some never come back, making the community weaker. But now they can stay in the country and work on different building sites and earn money to feed their family. There's a new quality in this work.
És az embereim képességeiket arra tudják használni, hogy maguk keressék meg a pénzüket. Egy gandói fiatalember számára a pénzkereset rendszerint arról szólt, hogy el kellett hagynia a vidéket a városba költöznie, és néha előfordult, hogy egyesek soha nem jöttek vissza, ezáltal gyengítve a közösséget. De most vidéken maradhatnak és különböző építkezéseken dolgozhatnak és eltarthatják a családjukat. Új minőségű munka alakult ki.
Yes, you know it. I have won a lot of awards through this work. For sure, it has opened opportunities. I have become myself known. But the reason why I do what I do is my community.
Igen, tudjuk mindannyian. Sok díjat nyertem e munka kapcsán. Lehetőségeket szereztem, valóban. Ismertté váltam. De az ok, amiért mindezt csináltam a közösségem volt.
When I was a kid, I was going to school, I was coming back every holiday to Gando. By the end of every holidays, I had to say goodbye to the community, going from one compound to another one. All women in Gando will open their clothes like that and give me the last penny. In my culture, this is a symbol of deep affection. As a seven-year-old guy, I was impressed. I just asked my mother one day, "Why do all these women love me so much?" (Laughter) She just answered, "They are contributing to pay for your education hoping that you will be successful and one day come back and help improve the quality of life of the community." I hope now that I was able to make my community proud through this work, and I hope I was able to prove you the power of community, and to show you that architecture can be inspiring for communities to shape their own future.
Mikor gyerek voltam, iskolába jártam, minden vakációban visszajöttem Gandóba. De minden vakáció végén el kellett búcsúznom a közösségemtől, mentem egyik csoporttól a másikig. Minden gandói nő a ruhája zsebébe nyúlt, így, és nekem adta utolsó pennyjét. Az én kultúrámban ez a mély kötődés jele. Hétéves kisfiúként ez nagy hatással volt rám. Egyik napon megkérdeztem édesanyámat: "Miért szeretnek engem ennyire ezek a nők?" (Nevetés) És azt válaszolta: "Hozzájárulnak az iskoláztatásodhoz, azt remélve, hogy sikerrel jársz és egy napon visszatérsz és segíted a közösség minőségének fejlődését." És remélem, hogy képes voltam büszkévé tenni a közösségemet e munka által, és remélem, sikerült bebizonyítanom önöknek egy közösség erejének eredményét, és megmutatni, hogy az építészet inspirálhatja a közösségeket, hogy formálják a saját jövőjüket.
Merci beaucoup. (Applause) Thank you. Thank you. Thank you. Thank you. Thank you. Thank you. (Applause)
Merci beaucop. (Taps) Köszönöm. Köszönöm! Köszönöm! (Taps)