A lot of people call me a "justice architect." But I don't design prisons. I don't design jails. I don't design detention centers, and I don't even design courthouses. All the same, I get a call every week, saying, "OK, but you design better prisons, right? You know, like those pretty ones they're building in Europe." And I always pause. And I invite them, and I invite you today, to imagine a world without prisons. What does that justice feel and look like? What do we need to build to get there? I'd like to show you some ideas today of things that we're building. And I'm going to start with an early prototype.
Sokan "igazságügyi építésznek" hívnak. De én nem tervezek börtönöket. Nem tervezek fegyházakat. Nem tervezek javítóintézeteket, és még csak bíróságokat sem. Mégis minden héten felhívnak, és ezt mondják: "Oké, de jobb börtönöket tervezel, igaz? Tudod, mint azok a szépek, amiket Európában építenek." Ilyenkor mindig megállok, és arra biztatom őket, ahogy most önöket is, hogy képzeljenek el egy olyan világot, ahol nincsenek börtönök. Milyen érzés, és hogy néz ki az az igazságszolgáltatás? Mit kell felépítenünk, hogy eljussunk oda? Szeretnék önöknek ma mutatni néhány ötletet azok közül, amiket építünk. Egy korai prototípussal kezdem.
This I built when I was five. I call it "the healing hut." And I built it after I got sent home from school for punching this kid in the face because he called me the N-word. OK, he deserved it. It happened a lot, though, because my family had desegregated a white community in rural Virginia. And I was really scared. I was afraid. I was angry. And so I would run into the forest, and I would build these little huts. They were made out of twigs and leaves and blankets I had taken from my mom. And as the light would stream into my refuge, I would feel at peace. Despite my efforts to comfort myself, I still left my community as soon as I could, and I went to architecture school and then into a professional career designing shopping centers, homes for the wealthy and office buildings, until I stepped into a prison for the first time.
Ezt ötévesen építettem. Úgy hívom, hogy "gyógyító kunyhó". Akkor építettem, miután hazaküldtek az iskolából, mert behúztam egy gyereknek, amiért beszólt a bőrszínem miatt. Oké, megérdemelte. Bár ez sokszor megtörtént, mivel a családom egy fehér közösségbe települt be a vidéki Virginiában. És én nagyon megrémültem. Féltem. Mérges voltam. Úgyhogy elfutottam az erdőbe, ahol felépítettem ezeket a kis kunyhókat. Gallyakból, levelekből és anyukámtól elcsent pokrócokból készültek. És ahogy a fény beszűrődött a menedékhelyemre, úgy éreztem, megbékéltem. Bármennyire is igyekeztem megnyugtatni magam, mégis elhagytam a közösséget, amint csak lehetett, és építészeti iskolába mentem, aztán a szakmai karrierem során bevásárlóközpontokat terveztem, otthonokat a tehetőseknek, és irodai épületeket. Egészen addig, amíg be nem léptem egy börtönbe.
It was the Chester State Correctional Institution in Pennsylvania. And my friend, she invited me there to work with some of her incarcerated students and teach them about the positive power of design. The irony is so obvious, right? As I approached this concrete building, these tiny little windows, barbed wire, high walls, observation towers, and on the inside, these cold, hard spaces, little light or air, the guards are screaming, the doors are clanking, there's a wall of cells filled with so many black and brown bodies. And I realized that what I was seeing was the end result of our racist policies that had caused mass incarceration. But as an architect, what I was seeing was how a prison is the worst building type we could have created to address the harm that we're doing to one another. I thought, "Well, could I design an alternative to this, other than building a prettier prison?" It didn't feel good to me; it still doesn't feel good. But back then, I just didn't know what to do. What do we build instead of this?
A pennsylvaniai Chester Állami Büntetés-végrehajtási Intézet volt az. A barátnőm hívott meg, hogy néhány bebörtönzött diákjával dolgozzak, és tanítsam őket a tervezés pozitív erejére. Egyértelmű az irónia, igaz? Ahogy megközelítettem ezt a betonépületet, láttam az ici-pici ablakokat, szögesdrótot, magas falakat, megfigyelőtornyokat, és belül azokat a hideg, kemény helyeket, kevés fénnyel és levegővel, az őrök üvöltöttek, az ajtók nyikorogtak, és a cellák telis-tele voltak fekete és barna emberekkel. Rájöttem, hogy amit látok, az a rasszista politikánk végeredménye, ami tömeges bebörtönzést okozott. De mint építész, láttam, hogy a börtön a legrosszabb épülettípus, amit csak teremthettünk, hogy megpróbáljunk ártani egymásnak. Azt gondoltam, "Nos, tudnék más alternatívát tervezni ahelyett, hogy szebb börtönt építenék?" Ez nem töltött el jó érzéssel, még mindig nem jó. De akkoriban egyszerűen csak nem tudtam, mit tegyek. Mit építsünk helyette?
And then I heard about restorative justice. I felt at peace again, because here was an alternative system that says when a crime is committed, it is a breach of relationship, that the needs of those who have been harmed must be addressed first; that those who have committed the offense have an obligation to make amends. And what they are are really intense dialogues, where all stakeholders come together to find a way to repair the breach. Early data shows that restorative justice builds empathy; that it reduces violent reoffending by up to 75 percent; that it eases PTSD in survivors of the most severe violence. And because of these reasons, we see prosecutors and judges and district attorneys starting to divert cases out of court and into restorative justice so that some people never touch the system altogether. And so I thought, "Well, damn -- why aren't we designing for this system?"
És aztán hallottam a helyreállító igazságszolgáltatásról. Megint csak megnyugodtam, mert itt volt egy alternatív rendszer, miszerint a bűncselekmény elkövetése egy kapcsolat megsértését jelenti, melyben elsősorban a károsultak igényeit kell figyelembe venni; és az elkövetők kötelessége pedig az, hogy jóvátegyék a bűneiket. És hogy ezek igazán beható párbeszédek, ahol azért jönnek össze az érdekelt felek, hogy gyógymódot találjanak. Az első adatok szerint a helyreállító igazságszolgáltatás empátiát épít, a visszaeső elkövetéseket akár 75 százalékkal is csökkenti, és a legsúlyosabb erőszak túlélőinél enyhíti a PTSD-t. És ezért azt látjuk, hogy a vádlók, bírák és államügyészek kezdik átterelni az ügyeket a bíróságról a helyreállító igazságszolgáltatásba, hogy néhány ember ne is kerüljön soha többé a rendszerbe. Szóval úgy gondoltam, "Nos, a fenébe, miért nem tervezünk e rendszernek?"
(Applause)
(Taps)
Instead of building prisons, we should be building spaces to amplify restorative justice. And so I started in schools, because suspensions and expulsions have been fueling the pathway to prison for decades. And many school districts -- probably some of your own -- are turning to restorative justice as an alternative. So, my first project -- I just turned this dirty little storage room into a peacemaking room for a program in a high school in my hometown of Oakland. And after we were done, the director said that the circles she was holding in this space were more powerful in bringing the community together after fighting at school and gun violence in the community, and that students and teachers started to come here just because they saw it as a space of refuge. So what was happening is that the space was amplifying the effects of the process.
Ahelyett, hogy börtönöket építünk, a helyreállító igazságszolgáltatást erősítő területeket kéne építenünk. Úgyhogy az iskolákban kezdtem, mert a lógás és a kicsapások egyenes utat jelentenek a börtön felé. És sok iskolai kerület – talán néhány az önökéi közül is – egyre inkább a helyreállító igazságszolgáltatást választja. Itt az első projektem – átalakítottam ezt a kis koszos raktárhelyiséget egy békéltető szobává, egy középiskolai program részére a szülővárosomban, Oaklandben. Miután végeztünk, az igazgató azt mondta, hogy a békítőkörök, amiket ezen a helyen tartott, sokkal erőteljesebben összehozták a közösséget az iskolában való verekedések és fegyveres erőszak után, és hogy a diákok és a tanárok elkezdtek odajárni, csak mert menedéket láttak abban a helyben. Szóval ami ott történt, felerősítette a folyamat hatásait.
OK, then I did something that architects always do, y'all. I was like, I'm going to build something massive now, right? I'm going to build the world's first restorative justice center all by myself. And it's going to be a beautiful figure on the skyline, like a beacon in the night. Thousands of people will come here instead of going to court. I will single-handedly end mass incarceration and win lots of design awards.
Oké, aztán valami olyat csináltam, amit az építészek szoktak. Azt mondtam, most valami masszívat fogok építeni, jó? Megépítem a világ első helyreállító igazságszolgáltatási központját. Egy gyönyörű alakzat lesz a láthatáron, mint egy világítótorony az éjszakában. Emberek ezrei fognak ide járni a bíróság helyett. A tömeges bebörtönzésnek egyedül vetek véget, és egy rakás tervezési díjat fogok nyerni!
(Laughter)
(Nevetés)
And then I checked myself --
Aztán visszafogtam magam –
(Laughter)
(Nevetés)
because here's the deal: we are incarcerating more of our citizens per capita than any country in the world. And the fastest-growing population there are black women. Ninety-five percent of all these folks are coming home. And most of them are survivors of severe sexual, physical and emotional abuse. They have literally been on both sides of the harm. So I thought, uh, maybe I should ask them what we should build instead of prisons.
mert ez a helyzet: több polgárunkat börtönzünk be, mint bármely más ország a földön. És a fekete nők száma rohamosan nő a börtönökben. Ezeknek az embereknek a 95 százaléka szinte hazajár. És a legtöbbjük súlyos szexuális, fizikai és lelki bántalmazás túlélője. Voltak bántalmazók és sértettek is egyaránt. Szóval arra gondoltam, talán őket kéne megkérdeznem, hogy mit kéne építenünk a börtönök helyett.
So I returned with a restorative justice expert, and we started to run the country's first design studios with incarcerated men and women around the intersection of restorative justice and design. And it was transformative for me. I saw all these people behind walls in a totally different way. These were souls deeply committed to their personal transformation and being accountable. They were creative, they were visionary.
Egy helyreállító igazságszolgáltatási szakemberrel tértem vissza, és elkezdtük működtetni az ország első tervezőstúdióit bebörtönzött férfiakkal és nőkkel azon a ponton, ahol a helyreállító igazságszolgáltatás és a tervezés összeér. És ez megváltoztatott engem. Teljesen másképpen láttam ezeket a rács mögötti embereket. Lelkük mélyéig teljesen elkötelezték magukat a személyes átalakulás és felelősség iránt. Találékonyak és nyitottak voltak.
Danny is one of those souls. He's been incarcerated at San Quentin for 27 years for taking a life at the age of 21. From the very beginning, he's been focused on being accountable for that act and doing his best to make amends from behind bars. He brought that work into a design for a community center for reconciliation and wellness. It was a beautiful design, right? So it's this green campus filled with these circular structures for victim and offender dialogue. And when he presented the project to me, he started crying. He said, "After being in the brutality of San Quentin for so long, we don't think reconciliation will happen. This design is for a place that fulfills the promise of restorative justice. And it feels closer now."
Danny egyike ezeknek az embereknek. Egy gyilkosságért, amit 21 éves korában követett el, 27 évre börtönözték be San Quentinben. Már a kezdet kezdetén vállalta a felelősséget tettéért, és megtett minden tőle telhetőt, hogy jóvátegye a rácsok mögül. Egy közösségi központot tervezett megbékélés és wellness céljára. Gyönyörű tervezés lett, igaz? Ez egy zöld kampusz, tele gyűrűs szerkezetekkel az áldozat és tettes közti beszélgetésekre. És amikor bemutatta nekem a terveit, sírva fakadt. Azt mondta: "San Quentin kegyetlenségében oly sokáig élve nem gondoljuk, hogy a megbékélés eljön. Ez a modell beválthatja a helyreállító igazságszolgáltatás ígéretét. És úgy tűnik, most közelebb kerültünk hozzá."
I know for a fact that just the visualization of spaces for restorative justice and healing are transformative. I've seen it in our workshops over and over again. But I think we know that just visualizing these spaces is not enough. We have to build them. And so I started to look for justice innovators. They are not easy to find. But I found one.
Biztosra tudom, hogy már az ilyen helyek és a gyógyulás elképzelése is átalakító hatású. Újra és újra láttam ezt a workshopjainkban. De gondolom, tudjuk, hogy az elképzelés önmagában kevés. Fel kell építenünk őket. Úgyhogy elkezdtem igazságügyi újítókat keresni. Nem egyszerű. De találtam egyet.
I found the Center for Court Innovation. They were bringing Native American peacemaking practices into a non-Native community for the very first time in the United States. And I approached them, and I said, "OK, well, as you set up your process, could I work with the community to design a peacemaking center?" And they said yes. Thank God, because I had no backup to these guys. And so, in the Near Westside of Syracuse, New York, we started to run design workshops with the community to both locate and reenvision an old drug house to be a peacemaking center. The Near Westside Peacemaking Project is complete. And they are already running over 80 circles a year, with a very interesting outcome, and that it is the space itself that's convincing people to engage in peacemaking for the very first time in their lives.
Megtaláltam a Bírósági Innovációs Központot. Amerikai őslakosok békekötési gyakorlatait vezették be nem őslakos közösségbe, elsőként az Egyesült Államokban. Felkerestem őket, és megkérdeztem: "Rendben, nos, miközben elindítják a folyamatot, dolgozhatnék a közösséggel egy békéltető központ tervezésén?" És igent mondtak. Hál' Istennek, mert ezeken a srácokon kívül nem találtam mást. Tehát New Yorkban, a Syracuse-i Near Westside kerületben tervezői workshopokat indítottunk a közösséggel együtt, hogy felderítsünk egy régi drogtanyát, és újratervezzük békéltető központtá. A Near Westside Békéltető Projekt készen van. És már több mint 80 békítőkört indítanak évente, nagyon érdekes eredménnyel, és ez a lényeg: a hely maga győzi meg az embereket, hogy életükben először békét kössenek.
Isabel and her daughter are some of those community members. And they had been referred to peacemaking to heal their relationship after a history of family abuse, sexual abuse and other issues that they'd been having in their own family and the community. And, you know, Isabel didn't want to do peacemaking. She was like, "This is just like going to court. What is this peacemaking stuff?" But when she showed up, she was stressed, she was anxious. But when she got in, she kind of looked around, and she settled in. And she turned to the coordinator and said, "I feel comfortable here -- at ease. It's homey." Isabel and her daughter made a decision that day to engage and complete the peacemaking process. And today, their relationship is transformed; they're doing really well and they're healing.
Isabel és a lánya is a közösséghez tartoznak. Békekötésre küldték őket, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat, családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás és más problémák után, amelyek előfordultak a családjukban és a közösségben. És tudják, Isabel nem akart kibékülni. Azt mondta, "Ez épp olyan, mint bíróságra menni. Mi ez a békéltetési cucc?" Amikor megjelent, feszült és szorongó volt. De amikor bejött, körülnézett, majd letelepedett. Majd odafordult a koordinátorhoz, mondván: "Kényelmesen érzem magam itt, fesztelenül. Otthonos ez a hely." Isabel és a lánya aznap eldöntötték, hogy belevágnak és véghezviszik a békülési folyamatot. És a kapcsolatuk átváltozott aznap; jól haladnak a gyógyulás útján.
So after this project, I didn't go into a thing where I'm going to make a huge peacemaking center. I did want to have peacemaking centers in every community. But then a new idea emerged. I was doing a workshop in Santa Rita Jail in California, and one of our incarcerated designers, Doug, said, "Yeah, you know, repairing the harm, getting back on my feet, healing -- really important. But the reality is, Deanna, when I get home, I don't have anywhere to go. I have no job -- who's going to hire me? I'm just going to end up back here."
Tehát ezt a projektet követően nem az érdekelt, hol fogok egy nagy békéltető központot építeni. Azt akartam, hogy minden közösségben legyen egy ilyen központ. Aztán felmerült egy új ötlet is. Egy workshopot vezettem a kaliforniai Santa Rita Börtönben, és az egyik bebörtönzött tervezőnk, Doug mondta: "Igen, tudod, nagyon fontos rendbe hozni a kárt, újra talpra állni, gyógyulni. De az igazság az, Deanna, hogy amikor hazatérek, nincs hová mennem. Nincs munkám – ki fog alkalmazni engem? Ugyanitt fogom végezni."
And you know what, he's right, because 60 to 75 percent of those returning to their communities will be unemployed a year after their release. We also know, if you can't meet your basic economic needs, you're going to commit crime -- any of us would do that. So instead of building prisons, what we could build are spaces for job training and entrepreneurship. These are spaces for what we call "restorative economics." Located in East Oakland, California, "Restore Oakland" will be the country’s first center for restorative justice and restorative economics.
És tudják mit, igaza van, mert a közösségükbe visszatérők 60-75 százaléka munkanélküli lesz a szabadulását követő évben. Azt is tudjuk, hogy aki nem tudja kielégíteni a gazdasági szükségleteit, az bűncselekményt fog elkövetni: bármelyikünk ezt tenné. Tehát börtönök építése helyett munkahelyi képzésekre és vállalkozói tevékenységekre építhetnénk helyeket. Ezek a helyek az úgynevezett "helyreállító gazdaságra" szolgálnak. A kaliforniai East Oaklandben található "Restore Oakland" lesz az országban az első helyreállító igazságszolgáltatási és gazdasági központ.
(Applause)
(Taps)
So here's what we're going to do. We're going to gut this building and turn it into three things. First, a restaurant called "Colors," that will break the racial divide in the restaurant industry by training low-wage restaurant workers to get living-wage jobs in fine dining. It does not matter if you have a criminal record or not. On the second floor, we have bright, open, airy spaces to support a constellation of activist organizations to amplify their cry of "Healthcare Not Handcuffs," and "Housing as a human right." And third, the county's first dedicated space for restorative justice, filled with nature, color, texture and spaces of refuge to support the dialogues here. This project breaks ground in just two months. And we have plans to replicate it in Washington D.C., Detroit, New York and New Orleans.
Szóval a következőt fogjuk tenni: kirámoljuk ezt az épületet, és háromféleképp alakítjuk át. Először is, lesz egy "Színek" nevű étterem, ami megszünteti a faji megkülönböztetést a vendéglátóiparban úgy, hogy alacsony bérű dolgozóknak nyújt állást az étteremben. Nem számít, hogy valaki büntetett előéletű-e vagy sem. A következő emeleten a fényes, nyitott, szellős terek az aktivista szervezetek együttállásának támogatására szolgálnak, hogy felerősítsék kiáltásaikat: "Bilincsek helyett egészségügyet!" és: "Menedéket, mint emberi jogot!" Harmadjára, a megye első helyreállító központjára szánt helyet alkotjuk meg, természettel, színekkel, szövettel, és menedékhelyekkel tele, hogy támogassuk az itt folytatott párbeszédeket. Ez a projekt kevesebb, mint két hónapon belül elindul. Az a terv, hogy ezt megismételjük Washingtonban, Detroitban, New Yorkban és New Orleansban is.
(Applause)
(Taps)
So you've seen two things we can build instead of prisons. And look, the price point is better. For one jail, we can build 30 restorative justice centers.
Tehát két dolgot is láthattak, amelyet börtön helyett építhetünk. Nézzék, az ára is kedvezőbb. Egy börtön helyett harminc helyreállító központot tudunk építeni.
(Applause)
(Taps)
That is a better use of your tax dollars.
Ez jobb hasznosítása az adóiknak.
So I want to build all of these. But building buildings is a really heavy lift. It takes time. And what was happening in the communities that I was serving is we were losing people every week to gun violence and mass incarceration. We needed to serve more people and faster and keep them out of the system. And a new idea emerged from the community, one that was a lot lighter on its feet. Instead of building prisons, we could build villages on wheels. It's called the Pop-Up Resource Village, and it brings an entire constellation of resources to isolated communities in the greater San Francisco area, including mobile medical, social services and pop-up shops. And so what we're doing now is we're building this whole village with the community, starting with transforming municipal buses into classrooms on wheels that bring GED and high school education across turf lines.
Szóval ezt mindet fel akarom építeni. De épületeket létesíteni nagyon nehéz munka. Időigényes. És a közösségekben, amelyeket szolgáltam, hetente vesztettünk el embereket fegyveres erőszak és tömeges bebörtönzés miatt. Egyre többeknek kellett gyors segítség, hogy távol tartsuk őket a rendszertől. Felmerült hát egy új ötlet a közösségben, ami sokkal célra vezetőbb volt. Börtönök építése helyett gördülő falvakat építhetnénk. A program neve "Mozgó Menedékfalu", és ez egy halom erőforrást hoz el az elszigelelt közösségeknek San Francisco területére, beleértve a mozgó egészségügyi, szociális szolgáltatásokat és üzleteket. Úgyhogy most azt tesszük, hogy felépítjük a közösséggel ezt az egész falut, a városi buszok guruló tantermekké való átalakításával kezdjük, ez elhozza ide a közoktatásfejlesztést [GED] és a középiskolai oktatást.
(Applause)
(Taps)
We will serve thousands of more students with this. We're creating mobile spaces of refuge for women released from jail in the middle of the night, at their most vulnerable. Next summer, the village will launch, and it pops up every single week, expanding to more and more communities as it goes. So look out for it.
Diákok ezreit fogjuk ellátni ezzel. Mozgó menedékhelyeket teremtünk nőknek, akik az éjszaka közepén szabadulnak, amikor a legsebezhetőbbek. A falu jövő nyáron indul el, és minden egyes héten felbukkan, egyre több és több közösséget fog ellátni. Szóval figyeljenek!
(Applause)
(Taps)
So what do we build instead of prisons? We've looked at three things: peacemaking centers, centers for restorative justice and restorative economics and pop-up villages. But I'm telling you, I have a list a mile long. This is customized housing for youth transitioning out of foster care. These are reentry centers for women to reunite with their children. These are spaces for survivors of violence. These are spaces that address the root causes of mass incarceration. And not a single one of them is a jail or a prison. Activist, philosopher, writer Cornel West says that "Justice is what love looks like in public."
Tehát mit építhetünk börtönök helyett? Három dolgot néztünk meg: békéltető központok, helyreállító igazságszolgáltatási és gazdasági központok, valamint mozgó falvak. De biztosíthatom önöket, hogy kilométeres hosszúságú a listám. Ez egy személyre szabott szállás a nevelőotthonból áthelyezett fiataloknak. Ezek rehabilitációs központok a gyermekeikkel újraegyesülő nőknek. Ezek az erőszak túlélőinek szánt helyek. Ezek olyan helyek, amelyek a tömeges bebörtönzés eredendő okát célozzák meg. És közülük egyik sem börtön vagy fegyház. Cornel West aktivista, filozófus és író azt mondja: "Az igazságszolgáltatás nem más, mint a szeretet nyilvános arca."
So with this in mind, I ask you one more time to imagine a world without prisons, and join me in creating all the things that we could build instead.
Szóval ezt figyelembe véve, még egyszer megkérem önöket, hogy képzeljenek el egy olyan világot, ahol nincsenek börtönök. Csatlakozzanak hozzám, váltsuk valóra mindazt, amit helyette építhetünk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)