Every presentation needs this slide in it. (Laughter) It's beautiful, isn't it? Do you see? All the points, all the lines -- it's incredible. It is the network; and in my case, the network has been important in media, because I get to connect to people. Isn't it amazing? Through that, I connect to people. And the way that I've been doing it has been multifaceted. For example, I get people to dress up their vacuum cleaners. (Laughter) I put together projects like Earth Sandwich, where I ask people to try and simultaneously place two pieces of bread perfectly opposite each other on the Earth. And people started laying bread in tribute, and eventually a team was able to do it between New Zealand and Spain. It's pretty incredible -- the video's online. Connecting to people in projects like YoungmeNowme for example. In YoungmeNowme, the audience was asked to find a childhood photograph of themselves and restage it as an adult. (Laughter) This is the same person -- top photo, James, bottom photo, [Jennifer]. Poignant. This was a Mother's Day gift. (Laughter) Particularly creepy. (Applause) (Laughter) My favorite of these photos, which I couldn't find, is there's a picture of a 30 year-old woman or so with a little baby on her lap, and the next photo is a 220-lb man with a tiny, little old lady peaking over his shoulder.
Minden előadásnak része kell, hogy legyen ez a kép. (Nevetés) Gyönyörű, nem igaz? Látják? Az összes pont, a vonalak. Elképesztő. Egy hálózat. És az én esetemben, a hálózat fontos volt a médiában, mert segít kapcsolatot teremtenem emberekkel. Hát nem lenyűgöző? Ezen keresztül, emberekkel lépek kapcsolatba. És a mód, ahogyan ezt eddig alkalmaztam igazán sokoldalúvá vált. Például, ráveszem az embereket, hogy felöltöztessék a porszívóikat. (Nevetés) Létrehoztam olyan projekteket mint Föld Szendvics, arra kérve az embereket hogy próbáljanak meg két szelet kenyeret egyszerre, egymással pontosan szemben a Föld felszínén elhelyezni. És az emberek ennek jegyében elkezdtek kenyeret pakolni, míg végül egy csapat sikerrel járt Új Zéland és Spanyolország között. Elég elképesztő. A video megtekinthető online. Összehoztam embereket olyan projektekben, mint YoungmeNowme például. YoungmeNowme-ban a közönséget arra kértem, találjanak egy gyerekkori fotót magukról, és rekonstruálják felnőttként. (Nevetés) Ez ugyanaz a személy -- a felső képen James, az alsón Julia. Szívbe markoló. Ez egy anyák napi ajándék volt. (Nevetés) Különösen hátborzongató. (Taps) (Nevetés) A kedvencem a képek közül, amit nem sikerült megtalálnom, egy kép egy 30-körüli nővel, egy csecsemővel az ölében, a következő képen pedig egy százkilós férfi, akinek egy pöttöm kis nénike kukucskál ki a válla fölött.
But this project changed the way that I thought about connecting to people. This is project called Ray. And what happened was I was sent this piece of audio and had no idea who generated the audio. Somebody said, "You have to listen to this." And this is what came to me.
De ez a projekt megváltoztatta a nézetemet arról, hogyan létesítünk kapcsolatot emberekkel. A projekt neve Ray. A következő történt, valaki küldött nekem egy hangfelvételt és fogalmam sem volt, ki készíthette a felvételt. Azt mondta, "Ezt hallanod kell." És itt van, ami eljutott hozzám.
Recording: Hi, my name is Ray, and on yesterday my daughter called me because she was stressed out because of things that were going on on her job that she felt was quite unfair. Being quite disturbed, she called for comfort, and I didn't really know what to tell her, because we have to deal with so much mess in our society. So I was led to write this song just for her, just to give her some encouragement while dealing with stress and pressures on her job. And I figured I'd put it on the Internet for all employees under stress to help you better deal with what you're going through on your job. Here's how the song goes.
Felvétel: "Hello, a nevem Ray, tegnap felhívott a lányom, mert nagyon feszült volt különféle munkahelyi események miatt, amik úgy vélte elég igazságtalanok voltak. Elég letörten, felhívott támogatást várva, és én nem igazán tudtam, mit mondhatnék neki, hiszen annyi mocsokkal kell törődnünk mai világunkban. Szóval ez arra késztetett, hogy megírjam ezt a dalt csak neki, hogy egy kis bíztatást nyújtsak neki, mikor nagy feszültséget és nyomást kell kezelnie a munkájában. És arra gondoltam, felteszem az internetre, minden feszült dolgozó számára, hogy segítsen mindazzal, amin keresztül mennek munkájuk során. Így szól a dal.
♫ I'm about to whip somebody's ass ♫
♫ Mindjárt seggberúgok valakit ♫
♫ Oh, I'm about to whip somebody's ass ♫
♫ Ó, mindjárt seggberúgok valakit ♫
♫ Oh, if you don't leave me alone, ♫
♫ Ó, és ha nem hagysz békén, ♫
♫ you gonna have to send me home ♫
♫ haza kell majd küldened ♫
♫ 'Cause I'm about to whip somebody's ass ♫
♫ Mert én mindjárt seggberúgok valakit ♫
Now you might not be able to sing that out loud, but you can hum it to yourself, and you know what the words are. And let it give you some strength to get the next few moments on your job. All right. Stay strong. Peace.
Nos talán nem áll módotokban hangosan énekelni, de eldúdolhatjátok magatokban, és tudjátok a szöveget. Hadd adjon nektek erőt a következő pillanatokhoz a munkátokban. Ennyi. Tartsatok ki. Béke."
Ze Frank: So -- yeah. No, no, no, shush. We've got to go quickly. So I was so moved by this -- this is incredible. This was connecting, right. This was, at a distance, realizing that someone was feeling something, wanting to affect them in a particular way, using media to do it, putting it online and realizing that there was a greater impact. This was incredible; this is what I wanted to do. So the first thing I thought of is we have to thank him. And I asked my audience, I said, "Listen to this piece of audio. We have to remix it. He's got a great voice. It's actually in the key of B flat. And have to do something with it." Hundreds of remixes came back -- lots of different attempts. One stood out in particular. It was done by a guy named Goose.
Ze Frank: Szóval -- Igen. Ne, ne, ne, psszt. Gyorsan kell haladnunk. Szóval ez annyira megérintett. Ez lenyűgöző. Ez igazán összeköt, igen. Ezzel, messziről felismertük, hogy valaki érez valamit, késztetést éreztünk, hogy hatással legyünk rá egy bizonyos módon, a média segítségével, online, és felismertük, hogy ez egy mélyebb benyomást tesz. Hihetetlen. Ez az, amit csinálni akartam. Szóval az első gondolatom az volt, meg kell köszönnünk neki. És megkérdeztem a közönségem, azt mondtam, "Hallgasátok meg ezt a felvételt. Fel kell, hogy dolgozzuk. Remek hangja van. Tulajdonképpen B-mollban van. Muszáj kezdenünk vele valamit." Több száz remix érkezett -- több különféle próbálkozás. Egy különösen kitűnt. Egy Goose nevű fickó készítette.
Remix: ♫ I'm about to whip somebody's ass ♫
Remix: ♫ Mindjárt seggberúgok valakit ♫
♫ Oh, I'm about to whip somebody's ass ♫
♫ Ó, mindjárt seggberúgok valakit ♫
♫ Oh, if you don't leave me alone, ♫
♫ Ó, és ha nem hagysz békén, ♫
♫ You gonna have to send me home ♫
♫ haza kell majd küldened ♫
♫ Cuz I'm about to whip somebody's ass ♫
♫ Mert én mindjárt seggberúgok valakit ♫
♫ I'm about to whip some ♫ --
♫ Mindjárt seggberúgok ♫ --
ZF: Great, so it was incredible. That song -- (Applause) Thank you. So that song, somebody told me that it was at a baseball game in Kansas City. In the end, it was one of the top downloads on a whole bunch of music streaming services. And so I said, "Let's put this together in an album." And the audience came together, and they designed an album cover. And I said, "If you put it all on this, I'm going to deliver it to him, if you can figure out who this person is," because all I had was his name -- Ray -- and this little piece of audio and the fact that his daughter was upset. In two weeks, they found him. I received and email and it said, "Hi, I'm Ray. I heard you were looking for me." (Laughter) And I was like, "Yeah, Ray. It's been an interesting two weeks." And so I flew to St. Louis and met Ray, and he's a preacher -- (Laughter) among other things.
ZF: Rendben. Szóval lenyűgöző volt. Ez a dal -- (Taps) Köszönöm. Szóval ez a dal, valaki azt mondta, hallotta egy baseball meccsen Kansas City-ben. Végül, Listavezető lett, jópár zenehallgató oldalon. Szóval azt mondtam, "Csináljunk ebből egy albumot." És a hallgatóság összeült, és terveztek egy borítót. És azt mondtam, "Ha mindent felveszünk erre, én eljuttatom hozzá, ha megtudjátok ki is ez a személy," mert minden amit tudtunk róla, a neve volt, Ray, és ez a kis hangfelvétel és hogy a lánya ki volt borulva. Két hét alatt megtalálták. Kaptam egy emailt a következővel, "Hello, Ray vagyok. Hallottam kerestél." (Nevetés) Én pedig, "Igen, Ray. Érdekes két hét volt." Szóval St. Louisba repültem és találkoztam Ray-jel, aki lelkész. (Nevetés) Többek között.
So but anyways, here's the thing -- is it reminds me of this, which is a sign that you see in Amsterdam on every street corner. And it's sort of a metaphor for me for the virtual world. I look at this photo, and he seems really interested in what's going on with that button, but it doesn't seem like he is really that interested in crossing the street. (Laughter) And it makes me think of this. On street corners everywhere, people are looking at their cell phones, and it's easy to dismiss this as some sort of bad trend in human culture. But the truth is life is being lived there. When they smile -- right, you've seen people stop -- all of a sudden, life is being lived there, somewhere up in that weird, dense network. And this is it, right, to feel and be felt. It's the fundamental force that we're all after. We can build all sorts of environments to make it a little bit easier, but ultimately, what we're trying to do is really connect with one other person. And that's not always going to happen in physical spaces. It's also going to now happen in virtual spaces, and we have to get better at figuring that out. I think, of the people that build all this technology in the network, a lot of them aren't very good at connecting with people. This is kind of like something I used to do in third grade.
Mindegy, a lényeg az, hogy az egész erre emlékeztet, egy jel amelyet Amszterdam minden utcasarkán látunk. És ez egyfajta metafora számomra a virtuális világra nézve. Ezt a képet elnézve, a figurát nagyon érdekli, hogy mi a helyzet azzal a gombbal, de annál kevésbé akar átkelni az úton. (Nevetés) És ez eszembe juttatja, Minden utcasarkon, az emberek a telefonjukat nézik, és könnyű ezt leírni az emberi kultúra valamiféle rossz szokásaként. De az igazság az, hogy az életet itt éljük. Amikor mosolyognak, látjuk, ahogy megállnak, hirtelen, ott élik az életüket, valahol ebben a sűrű, furcsa hálóban. És itt erről van szó, érezni és érezve lenni. Ez a mozgatóereje mindannak amire vágyunk Építhetünk mi különféle környezeteket, hogy kicsit megkönnyítsük a dolgot, de a tényleges végcélunk, hogy kapcsolatot teremtsünk egy másik emberrel. És ez nem mindig valós környezetben fog történni. Ugyanúgy jelen lesz virtuális környezetben, úgyhogy meg kell tanulnunk kezelni a helyzetet. Úgy vélem, hogy sokan azok közül akik a technológiát hozzák létre ebben a hálózatban nem tudnak túl jól kapcsolatot létesíteni másokkal. Ez valami olyasmi, amit harmadik osztályban csináltam. (Kedvelsz? Igen-Nem)
(Laughter)
(Nevetés)
So here's a series of projects over the last few years where I've been inspired by trying to figure out how to really facilitate close connection. Sometimes they're very, very simple things. A Childhood Walk, which is a project where I ask people to remember a walk that they used to take as a child over and over again that was sort of meaningless -- like on the route to the bus stop, to a neighbor's house, and take it inside of Google Streetview. And I promise you, if you take that walk inside Google Streetview, you come to a moment where something comes back and hits you in the face. And I collected those moments -- the photos inside Google Streetview and the memories, specifically. "Our conversation started with me saying, 'I'm bored,' and her replying, 'When I'm bored I eat pretzels.' I remember this distinctly because it came up a lot." "Right after he told me and my brother he was going to be separating from my mom, I remember walking to a convenience store and getting a cherry cola." "They used some of the morbidly artist footage, a close-up of Chad's shoes in the middle of the highway. I guess the shoes came off when he was hit. He slept over at my house once, and he left his pillow. It had 'Chad' written in magic marker on it. He died long after he left the pillow at my house, but we never got around to returning it."
Szóval itt van pár projekt az elmúlt pár évből melyeknél főként az vezérelt, hogy megtudjam, hogyan hozzunk létre igazán közeli kapcsolatot. Néha, ezek nagyon-nagyon egyszerű dolgok. A Gyermekkori Séta, egy projekt melyben arra kértem az embereket, hogy emlékezzenek egy sétára melyet gyermekként újra és újra megtettek, mely elég jelentéktelen volt, mint például út a buszmegállóba, vagy egy környékbeli házhoz, és járják újra Google Streetview-ban. És megígérem, ha újrajárják ezt az utat Goggle Streetview-ban, eljön majd egy pillanat, mikor valami visszatér, és hirtelen felszínre tör. Én összagyűjtöttem ezeket a pillanatokat - a képeket Google Streetview-ban, és az emlékeket, egészen pontosan "A beszélgetésünk úgy kezdődött, 'Unatkozom,' mire ő azt mondta, 'Amikor unatkozom, perecet eszek.' Tisztán emlékszem erre, mert szokszor szóba került." "Rögtön azután, hogy elmondta nekem és a bátyámnak, el fog költözni a mamától, emlékszem, lementem a sarki boltba, és vettem egy cseresznyés kólát." "Felhasználták néhány morbidan művészi felvételem, egy közeli kép Chad cipőiről az autópálya közepén. Gondolom a cipők lejöttek a lábáról amikor az autó elcsapta. Egyszer nálunk aludt, és otthagyta a párnáját. Az volt ráírva filctollal, 'Chad'. Sokkal azután halt meg, hogy nálunk aludt, de valahogy soha nem volt alkalmunk visszaadni neki."
Sometimes they're a little bit more abstract. This is Pain Pack. Right after September 11th, last year, I was thinking about pain and the way that we disperse it, the way that we excise it from our bodies. So what I did is I opened up a hotline -- a hotline where people could leave voicemails of their pain, not necessarily related to that event. And people called in and left messages like this.
Néha ezek kicsit elvontabbak. Ez a Fájdalom Csomag. Rögtön Szeptember 11. után a múlt évben, a fájdalmon gondolkodtam, és hogy hogyan szabadulunk meg tőle. Arról, hogyan zárjuk ki a testünkből. Szóval amit tettem, nyitottam egy forróvonalat, ahol az emberek üzenetet hagyhatnak a fájdalmaikról, nem feltétlenül ehhez az eseményhez kapcsolódóan. És az emberek betelefonáltak, ilyen üzenetekkel:
Recording: Okay, here's something. I'm not alone, and I am loved. I'm really fortunate. But sometimes I feel really lonely. And when I feel that way even the smallest act of kindness can make me cry. Like even people in convenience stores saying, "Have a nice day," when they're accidentally looking me in the eye.
Felvétel: Rendben, van itt valami, nem vagyok egyedül, és az emberek szeretnek. Igazán szerencsés vagyok. De néha igazán magányosnak érzem magam. És amikor ezt érzem, akár a legapróbb kedvességtől is sírva fakadok. Akár attól, hogy az emberek a közértben azt mondják, "Legyen szép napod", mikor véletlenül a szemembe néznek.
ZF: So what I did was I took those voicemails, and with their permission, converted them to MP3s and distributed them to sound editors who created short sounds using just those voicemails. And those were then distributed to DJs who have made hundreds of songs using that source material. (Music) We don't have time to play much of it. You can look at it online.
ZF: Szóval összegyűjtöttem ezeket a felvételeket, és az engedélyükkel, MP3-ba konvertáltam őket, és elküldtem zeneszerkesztőknek, akik rövid hangokat hoztak létre csak ezeket az üzeneteket használva. Ezeket később elküldték DJ-knek, akik több száz dalt készítettek ezt a forrást használva. (Zene) Nincs időnk, hogy sokat lejátsszak belőle. Megnézhetik online.
"From 52 to 48 with love" was a project around the time of the last election cycle, where McCain and Obama both, in their speeches after the election, talked about reconciliation, and I was like, "What the hell does that look like?" So I thought, "Well let's just give it a try. Let's have people hold up signs about reconciliation." And so some really nice things came together. "I voted blue. I voted red. Together, for our future." These are very, very cute little things right. Some came from the winning party. "Dear 48, I promise to listen to you, to fight for you, to respect you always." Some came from the party who had just lost. "From a 48 to a 52, may your party's leadership be as classy as you, but I doubt it." But the truth was that as this start becoming popular, a couple rightwing blogs and some message boards apparently found it to be a little patronizing, which I could also see. And so I started getting amazing amounts of hate mail, death threats even. And one guy in particular kept on writing me these pretty awful messages, and he was dressed as Batman. And he said, "I'm dressed as Batman to hide my identity." Just in case I thought the real Batman was coming after me; which actually made me feel a little better -- like, "Phew, it's not him."
"52-től 48-nak szeretettel" egy projekt volt az utolsó választások körül, amikor McCain és Obama mindketten beszéltek békekötésről a választási beszédükben, én meg, "Hát azt meg mivel kell enni?" Aztán gondoltam, "Próbáljuk meg. Vegyük rá az embereket, hogy lóbáljanak békekötés táblákat." És pár igen szép dolog jött össze ebből. "Én kékre szavaztam. Én pirosra. Közösen, a jövőnkért." Ezek nagyon, nagyon aranyos kis dolgok. Pár jött a nyerő párttól. "Kedves 48, megígérem, hogy mindig meghallgatlak, küzdök érted és tisztellek." Pár jött a vesztes párttól. "egy 48-tól egy 52-nek, legyen a kormányzásotok olyan előkelő mint ti vagytok, bár vannak kétségeim." De az igazság az, hogy ez kezd népszerű lenni, egy pár jobboldali blog és üzenőfal állítólag elég lekezelőnek találta, amit szintén meg tudok érteni. Aztán elképesztő mennyiségű rágalmazó levelet kaptam, még halálos fenyegetéseket is. Egy fickó különösen kitartóan írta nekem ezeket a szörnyű üzeneteket, és Batman-nek öltözött. Azt mondta, "Batman-nek öltözöm, hogy elrejtsem a valódi kilétemet." Arra az esetre, ha azt hinném, az igazi Batman vett üldözőbe. Ettől igazából kicsit jobban éreztem magam. "Huh, nem ő az."
So what I did -- unfortunately, I was harboring all this kind of awful experience and this pain inside of me, and it started to eat away at my psyche. And I was protecting the project from it, I realized. I was protecting it -- I didn't want this special, little group of photographs to get sullied in some way. So what I did, I took all those emails, and I put them together into something called Angrigami, which was an origami template made out of this sort of vile stuff. And I asked people to send me beautiful things made out of the Angrigami. (Laughter) But this was the emotional moment. One of my viewer's uncles died on a particular day and he chose to commemorate it with a piece of hate. It's amazing.
Szóval amit tettem - sajnos magamban tartottam ezt a sok szörnyű tapasztalatot és fájdalmat, és ez lassan felemésztette a lelkemet. És megvédtem a projektet ettől, rájöttem. Védtem. Nem akartam, hogy ez a különleges kis fotócsoport bármi módon bemocskolódjon. Szóval amit tettem, fogtam az összes emailt, és összeraktam őket egy úgynevezett Méregami-ba, ami egy origami sablon ezekből az aljas kis dolgokból készítve. És megkértem az emberek, küldjenek nekem gyönyörű dolgokat, melyek Méregami-ból készültek. (Nevetés) Ez egy igazán érzelmes pillanat volt. Az egyik hallgatóm nagybátyja elhunyt egy bizonyos napon, és ő egy darabka gyűlölettel állított emléket neki. Csodálatos.
The last thing I'm going to tell you about is a series of projects called Songs You Already Know, where the idea was, I was trying to figure out to address particular kinds of emotions with group projects. So one of them was fairly straightforward. A guy said that his daughter got scared at night and could I write a song for her, his daughter. And I said, "Oh yeah, I'll try to write a mantra that she can sing to herself to help herself go to sleep." And this was "Scared."
Az utolsó dolog, amiről beszélni szeretnék önöknek, egy projektsorozat 'Dalok Amiket Már Ismersz' néven, ahol az ötlet az volt, hogy rájöjjek, hogyan tudok csoportos projektekkel különféle érzelmeket kifejezni. Egyikük elég egyértelmű volt. Egy fickó azt mondta, a lánya fél éjszaka, és írhatnék neki egy dalt, a lányának. Én pedig azt mondtam, hogyne, Megpróbálok írni egy dalocskát amit énekelhet magában, és segíthet neki elaludni. Ez volt a "Félek."
(Video) ♫ This is a song that I sing when I'm scared of something ♫
(Video) ♫ Ezt a dalt akkor éneklem, mikor félek valamitől ♫
♫ I don't know why but it helps me get over it ♫
♫ Nem tudom miért, de segít túllépnem rajta ♫
♫ The words of the song just move me along ♫
♫ A dal szavai magukkal ragadnak ♫
♫ And somehow I get over it ♫
♫ És valahogy túllépek rajta ♫
♫ At least I don't suck at life ♫
♫ Legalább az élettel nincs bajom ♫
♫ I keep on trying despite ♫
♫ Ennek ellenére próbálkozom ♫
♫ At least I don't suck at life ♫
♫ Legalább az élettel nincs bajom ♫
♫ I keep on trying despite ♫
♫ Ennek ellenére próbálkozom ♫
♫ This is a song that I sing when I'm scared of something ♫
♫ Ezt a dalt akkor éneklem, mikor félek valamitől ♫
Okay, so I wrote that song, right. Thank you. So the nice thing was is he walked by his daughter's room at some point, and she actually was singing that song to herself. So I was like, "Awesome. This is great."
Igen, szóval megírtam ezt a dalt. Köszönöm. A dolog szépsége volt, hogy egyszer amikor elhaladt a lánya szobája előtt, hallotta, ahogy ő énekli magában ezt a dalt. Szóval gondoltam, "Tök jó. Ez nagyszerű."
And then I got this email. And there's a little bit of a back story to this. And I don't have much time. But the idea was that at one point I did a project called Facebook Me Equals You, where I wanted to experience what it was like to live as another person. So I asked for people's usernames and passwords to be sent to me. And I got a lot, like 30 in a half an hour. And I shut that part down. And I chose two people to be, and I asked them to send me descriptions of how to act as them on Facebook. One person sent me a very detailed description; the other person didn't. And the person who didn't, it turned out, had just moved to a new city and taken on a new job. So, you know, people were writing me and saying, "How's your new job?" I was like, "I don't know. Didn't know I had one."
Aztán kaptam egy emailt. Tartozik hozzá egy kis háttértörténet, de nincs túl sok időm. A lényeg az, hogy egyszer dolgoztam egy projekten, Facebook Én egyenlő Te néven, ahol meg akartam tapasztalni, milyen is egy másik emberként élni. Szóval elkértem emberek felhasználónevét és jelszavát. És elég sokat kaptam, 30 körül egy fél óra alatt. Aztán ezt a részt leállítottam. Kiválasztottam két embert, és megkértem őket, küldjenek leírást arról, hogyan viselkedjek a nevükben Facebookon. Egyikük elég részletest leírást küldött. A másik kevésbé. És az utóbbi, mint kiderült, épp most költözött egy új városba, és váltott munkahelyet. Szóval az emberek kérdezősködtek, "Milyen az új munkád?" Én pedig, "Nem tudom. Nem is tudtam, hogy van."
But anyway, this same person, Laura, ended up emailing me a little bit after that project. And I felt badly for not having done a good job. And she said, "I'm really anxious, I just moved to a new town, I have this new job, and I've just had this incredible amount of anxiety." So she had seen the "Scared" song and wondered if I could do something. So I asked her, "What does it feel like when you feel this way?" And she wrote a sort of descriptive set of what it felt like to have had this anxiety. And so what I decided to do. I said, "Okay, I'll think about it." And so quietly in the background, I started sending people this.
Mindegy, legvégül ugyanez a személy, Laura küldött nekem egy emailt kicsivel a projekt után. És elég rosszul éreztem magam, mert nem végeztem elég jó munkát. Azt írta, "Nagyon nyugtalan vagyok, most költöztem egy másik városba, új munkám van és egyszerűen úrrá lett rajtam ez az irdatlan mennyiségű nyugtalanság." Szóval, látta a "Félek" dalt, és arra gondolt kitalálhatnék neki is valamit. Azt kérdeztem, "Milyen érzés, mikor így érzel?" És ő küldött egy elég kimerítő leírást arról, milyen is igazából ez a fajta nyugtalanság. Szóval úgy döntöttem, azt mondtam, "Oké, gondolkodom rajta." És csendben, a háttérben, elkezdtem ezt küldözgetni embereknek.
(Audio) ♫ Hey ♫
(Hanganyag) ♫ Hé ♫
♫ You're okay ♫
♫ Rendben vagy ♫
♫ You'll be fine ♫
♫ Megleszel ♫
So I asked people whether they had basic audio capabilities, just so they could sing along to the song with headphones on, so I could just get their voices back. And this is the kind of thing that I got back.
És kérdezgettem az embereket, hogy van-e alapszintű hangfelszerelésük, hogy fel tudják-e énekelni a dalt fejhallgatóval, hogy megkaphassam a hangjukat. Ilyesfajta dolgokat kaptam vissza.
Recording: ♫ Hey ♫
Felvétel: ♫ Hé ♫
♫ You're okay ♫
♫ Rendben vagy ♫
♫ You'll be fine ♫
♫ Megleszel ♫
ZF: So that's one of the better ones, really. But what's awesome is, as I started getting more and more and more of them, all of a sudden I had 30, 40 voices from around the world. And when you put them together, something magical happens, something absolutely incredible happens, and all of a sudden I get a chorus from around the world. And what was really great is, I'm putting all this work together in the background, and Laura sent me a follow-up email because a good month had passed by. And she said, "I know you've forgotten about me. I just want to say thanks for even considering it." And then a few days later I sent her this.
ZF: Ez egyike a jobbaknak, tényleg. De ami nagyszerű, ahogy egyre többet és többet kaptam ezekből, hirtelen 30, 40 hangom is volt a világon mindenfelől. Amikor pedig összevágom őket, valami varázslatos történik, valami teljesen hihetetlen, és hirtelen van egy kórusom a világon mindenfelől. És ami igazán remek, mindezt a munkát a háttérben végeztem, és Laura küldött egy újabb emailt, mert egy jó hónap eltelt. Azt írta, "Tudom, hogy megfeledkeztél rólam. Csak meg akartam köszönni, hogy egyáltalán gondolkodtál rajta." És pár nappal később elküldtem neki ezt.
(Audio) ♫ Right now, it feels like I forgot to turn the light on ♫
(Hanganyag) ♫ Most úgy érzem, elfelejtettem felkapcsolni a lámpát ♫
♫ And things that looked so good yesterday ♫
♫ És a jól alakuló dolgok ♫
♫ are now shades of gray ♫
♫ mostanra elszürkültek ♫
♫ And it seems like the world is spinning ♫
♫ És úgy tűnik, a világ forog ♫
♫ while I'm standing still ♫
♫ amíg én egy helyben állok ♫
♫ Or maybe I am spinning I can't tell ♫
♫ Vagy talán én forgok, nem tudom ♫
♫ And then you say ♫
♫ Aztán így szólunk ♫
♫ Hey ♫
♫ Hé ♫
♫ You're okay ♫
♫ Rendben vagy ♫
♫ You'll be fine ♫
♫ Megleszel ♫
♫ Just breathe ♫
♫ Csak lélegezz ♫
♫ And now the words sing ♫
♫ A szavak éneklik ♫
♫ Hey ♫
♫ Hé ♫
♫ You're okay ♫
♫ Rendben vagy ♫
♫ You'll be fine ♫
♫ Megleszel ♫
♫ Just breathe ♫
♫ Csak lélegezz ♫
♫ Now everybody sings ♫
♫ Most pedig mindenki ♫
♫ Hey ♫
♫ Hé ♫
♫ You're okay ♫
♫ Rendben vagy ♫
♫ You'll be fine ♫
♫ Megleszel ♫
♫ Just breathe ♫
♫ Csak lélegezz ♫
♫ Hey ♫
♫ Hé ♫
♫ You're okay ♫
♫ Rendben vagy ♫
♫ You'll be fine ♫
♫ Megleszel ♫
♫ Just breathe ♫
♫ Csak lélegezz ♫
♫ Hey ♫
♫ Hé ♫
♫ You're okay ♫
♫ Rendben vagy ♫
♫ You'll be fine ♫
♫ Megleszel ♫
♫ Just breathe ♫
♫ Csak lélegezz ♫
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Tapsvihar)