This is the Hogeweyk. It's a neighborhood in a small town very near Amsterdam, in the Netherlands. There are 27 houses for six, seven people each. There's a small mall with a restaurant, a pub, a supermarket, a club room. There are streets, alleys, there's a theater. It actually is a nursing home. A nursing home for people that live with an advanced dementia and that need 24-7 care and support.
Ez a Hogeweyk. Lakópark Hollandiában, Amszterdam közelében, egy kisvárosban. Huszonhét ház, egyenként hat-hét lakóval. Van egy kis plázájuk, benne étterem, söröző, szupermarket és klubhelyiség. Vannak utcák, sétányok, van egy színház. Tulajdonképpen ápolóotthon. Teljes támogatásra szoruló, előrehaladott demenciában szenvedő embereknek épült.
Dementia is a terrible disease, and we still don't have any cure for it. It's getting to be a major problem in the world, for the people, for the politicians, for the world -- it's getting to be a big problem. We see that we have waiting lists in the nursing homes. Most people that come to the nursing homes with dementia are women. And that's also because women are used to taking care of people, so they can manage to take care of their husband with dementia, but the other way around is not so easy for the gentlemen.
A demencia borzasztó betegség, még ma sem tudjuk gyógyítani. Világszerte egyre nagyobb gondot jelent népeknek, politikusoknak, az egész világnak – súlyos probléma. Várólistáink vannak az ápolóotthonokban. A legtöbb idekerülő demens beteg nő. A nők ugyanis általában gondoskodnak másokról, így a demens férjüket is el tudják látni, fordított esetben viszont nem ilyen egyszerű a helyzet.
Dementia is a disease that affects the brain. The brain is confused. People don't know anymore what the time is, what's going on, who people are. They're very confused. And because of that confusion, they get to be anxious, depressed, aggressive.
A demencia az agyat érintő betegség. Az agy összezavarodik. A betegek elvesztik időérzéküket, nem tudják, kicsodák, és mi történik körülöttük. Nagyon összezavarodnak. Épp emiatt szorongani kezdenek, depressziósok és agresszívak lesznek.
This is a traditional nursing home. I worked there in 1992. I was a care manager. And we often spoke together about the fact that what we were doing there was not what we wanted for our parents, for our friends, for ourselves. And one day, we said, "When we keep on saying this, nothing is going to change. We are in charge here. We should do something about this, so that we do want to have our parents here."
Ez itt egy hagyományos ápolóotthon. Ott dolgoztam 1992-ben. Én voltam az otthon vezetője. Gyakran beszélgettünk arról, hogy nem szeretnénk, ha a szüleink, barátaink vagy mi magunk egyszer odakerülnénk, és ilyen bánásmódban részesülnénk. Aztán egy napon azt mondtam: "Ha mindig csak beszélünk róla, sosem lesz belőle semmi. Rajtunk múlik. Tennünk kell valamit, hogy érdemes legyen idehozni a szüleinket.
We talked about that, and what we saw every day was that the people that lived in our nursing home were confused about their environment, because what they saw was a hospital-like environment, with doctors and nurses and paramedics in uniform, and they lived on a ward. And they didn't understand why they lived there. And they looked for the place to get away. They looked and hoped to find the door to go home again. And we said what we are doing in this situation is offering these people that already have a confused brain some more confusion. We were adding confusion to confusion. And that was not what these people needed.
Beszélgettünk erről, és nap mint nap azt láttuk, hogy az otthonban élő emberek össze vannak zavarodva a környezetükben, mert azt látták, hogy az egész hely olyan, mint egy kórház: fehér köpenyes orvosok, nővérek, mentősök, ők meg kórtermekben éltek. Nem értették, mit keresnek ott. Próbáltak megszökni onnan. Reménykedve keresték az ajtót, amin át hazamehetnek. Mi tudtuk, hogy nem tettünk mást, csak a zavart elméjű embereket még jobban összezavartuk. Zavart keltettünk a zavarban. Ezeknek az embereknek nem erre volt szükségük.
These people wanted to have a life, and the help, our help, to deal with that dementia. These people wanted to live in a normal house, not in a ward. They wanted to have a normal household, where they would smell their dinner on the stove in the kitchen. Or be free to go to the kitchen and grab something to eat or drink. That's what these people needed. And that's what we should organize for them.
Nekik az életre volt szükségük és segítségre, a miénkre, hogy megbirkózzanak a demenciával. Normális házban akartak élni, nem egy kórteremben. Rendes háztartást akartak, ahol érezhetik vacsorájuk illatát a konyhai sütőben. Vagy bármikor kimehetnek a konyhába, hogy bekapjanak valami enni-innivalót. Erre volt szükségük. Ezt kellett nekünk megszervezni.
And we said we should organize this like at home, so they wouldn't live with a group of 15 or 20 or 30, like in a ward. No, a small group of people, six or seven, family-like. Like living with friends. And we should find a way to select people based on their ideas about life so that they did have a good chance to become friends, when they lived together. And we interviewed all the families of the residents about "what is important for your father," "what's important for your mother," "what is their life like," "what do they want." And we found seven groups, and we call them lifestyle groups.
Azt mondtuk, át kell alakítanunk igazi otthonná, tehát nem élhetnek 15, 20, 30 fős csoportokban, mint egy kórteremben. Nem. Elég hat-hét fős csoport, akár egy családban. Mintha a barátaikkal élnének. Meg kellett találnunk a módját, hogy hasonló érdeklődési kör mentén válogassuk össze őket, így jó eséllyel barátkoztak össze, amikor közös élettérbe kerültek. Kikérdeztük a bentlakók családjait, hogy "mit tart fontosnak az ön édesapja", "mit tart fontosnak az édesanyja", "milyen életmódot kedvelnek", "mit szeretnének". Hét csoportot alakítottunk ki, ezeket életmód-csoportoknak neveztük el.
And for instance, we found this formal lifestyle. In this lifestyle, people have a more formal way of interacting with each other, a distant way. Their daily rhythm starts later in the day, ends later in the day. Classical music is more heard in this lifestyle group than in other lifestyle groups. And their menu, well, is more French cuisine than traditional Dutch.
Megalakítottuk például a távolságtartó életmód csoportot. Ebben az életmódban a résztvevők kimértebb, távolságtartóbb kapcsolatot tartottak egymással. Napi ritmusuk később kezdődött, később fejeződött be. Ebben a csoportban több klasszikus zenét hallgattak, mint a többi csoportban. Étrendjük, nos, inkább francia volt, mint hagyományos holland.
(Laughter)
(Nevetés)
In contrary to the craftsman lifestyle. That's a very traditional lifestyle, and they get up early in the morning, go to bed early, because they have worked hard their whole life, mostly with their hands, very often had a very small family business, a small farm, a shop, or like Mr. B, he was a farmhand. And he told me that he would go to his work every morning with a paper bag with his lunch and one cigar. That one cigar was the only luxury he could afford for himself. And after lunch, he would have that one cigar. And until the day he died in the Hogeweyk, he was in this little shed, every day, after lunch, to smoke his cigar.
A mesteremberek életmódjával ellentétben. Ez utóbbi jellemzően hagyományos életmód, korán kelnek, korán fekszenek, mert egész életükben keményen dolgoztak, leginkább kétkezi munkát végeztek, igen gyakran kis családi cégük, kis földjük vagy egy kis boltjuk volt. Vagy ott volt B. úr, aki napszámos volt. Elmesélte, hogy minden reggel úgy ment munkába, hogy egy papírzacskóban vitte az ebédjét és egy szál szivart. Az az egy szivar volt az egyetlen luxus, amit megengedhetett magának. Ebéd után elszívta azt az egy szivart. És haláláig minden nap ebben a kis csűrben ebéd után elszívott egy szivart a Hogeweykben.
This is my mother. She's of the cultural lifestyle, she's been living in the Hogeweyk six weeks now. And that lifestyle is about traveling, meeting other people, other cultures, interest in arts and music. There are more lifestyles. But that's what we talked about, and that's what we did.
Ő itt az édesanyám. Ő a kulturális életmód csoport tagja, hat hete lakik a Hogeweykben. Céljuk: utazás, más emberek és kultúrák megismerése, szeretik a művészeteket és a zenét. Vannak más életmódok is. De ez az, amiről beszéltünk, és ez az, amit elértünk.
But that's not life in a house with a group of people, like-minded people, your own life, your own household. There's more in life, everybody wants fun in life and a meaningful life. We are social animals -- we need a social life. And that's what we started. We want to go out of our house and do some shopping, and meet other people. Or go to the pub, have a beer with friends. Or like Mr. W -- he likes to go out every day, see if there are nice ladies around.
Ám mindez nem csak arról szól, hogy friss szellemű emberek csoportban élik saját életüket egy házban, saját háztartásban. Az élet többről szól, mindenki jókedvűen és tartalmasan akar élni. Szociális lények vagyunk – társasági életre van szükségünk. És mi ebbe vágtunk bele. Elhatároztuk, kilépünk a házból, vásárolgatunk egy kicsit és találkozunk másokkal. Vagy elmegyünk egy sörözőbe a barátainkkal. Vagy mint W. úr: ő minden nap szeret kijárni, szép hölgyek után néz a környéken.
(Laughter)
(Nevetés)
And he's very courteous to them, and he hopes for smiles and he gets them. And he dances with them in the pub. It's a feast every day.
Felettébb udvarias velük, igyekszik mosolyt csalni az ajkukra, és ez sikerül is neki. Táncol velük a sörözőben. Minden napot ünneppé varázsol.
There are people that would rather go to the restaurant, have a wine with friends, or lunch or dinner with friends and celebrate life. And my mother, she takes a walk in the park, and sits on a bench in the sun, hoping that a passerby will come and sit next to her and have a conversation about life or about the ducks in the pond.
Mások inkább étterembe járnak, boroznak a barátaikkal, vagy együtt ebédelnek, vacsoráznak, ünneplik az életet. Édesanyám a parkban szeret sétálgatni, kiül egy napsütötte padra, várja, hogy valaki arra járjon és mellé üljön, aztán beszélgetnek az életről, vagy a tóban úszkáló kacsákról.
That social life is important. It means that you're part of society, that you belong. And that's what we people need. Even if you're living with advanced dementia.
A társasági élet nagyon fontos. Azt jelenti: a társadalom részei vagyunk, beletartozunk. Az embereknek pontosan ez kell. Még azoknak is, akik előrehaladott demenciában élnek.
This is what I see from my office window. And one day, I saw a lady coming from one side, and the other lady from the other side, and they met at the corner. And I knew both ladies very well. I often saw them walking around outside. And now and then, I tried to have a conversation with them, but their conversation was ... rather hard to understand. But I saw them meeting, and I saw them talking, and I saw them gesturing. And they had fun together. And then they said goodbye, and each went their own way. And that's what you want in life, meeting other people and being part of society. And that's what I saw happening.
Ezt látom az irodám ablakából. Egyik nap feltűnt egy asszony az egyik oldalon és egy másik a túloldalon, a sarkon találkoztak. Mindkét hölgyet jól ismertem. Gyakran láttam őket kint sétálgatni. Időnként megpróbáltam szóba elegyedni velük, dehát a társalgásuk.... nos, alig lehetett érteni a szavaikat. De láttam, hogy találkoznak, hogy beszélgetnek, láttam, hogy gesztikulálnak. És együtt remekül szórakoztak. Aztán elköszöntek egymástól, és továbbmentek, ki-ki a maga útján. Ez az, amire szükségünk van, másokkal találkozni és a társadalomba tartozni. Úgy látom, nálunk pontosan ez történik.
The Hogeweyk has become a place where people with very advanced dementia can live, have freedom and safety, because the professionals working there and the volunteers working there know how to deal with dementia. And the professionals know how to do their professional work in a way that it fits in a natural way in the life of our residents. And that means that the management has to provide everything those people need to do their work. It needs a management that dares to do this. To do things differently than we always have done in a traditional nursing home.
A Hogeweyk olyan hellyé vált, ahol nagyon előrehaladott demens emberek élhetnek szabadon és biztonságban, mert az itt dolgozó szakdolgozóink és önkénteseink tudják, hogyan kell kezelni a demenciát. Szakképzett személyzetünk tudja, hogyan végezheti szakmai munkáját úgy, hogy észrevétlenül beleolvadjon lakóink mindennapi életébe. Ez azt jelenti, a vezetésnek mindent biztosítania kell, amire csak szükségük van a munkájukhoz. Ehhez olyan vezetőség kell, amely elég bátor ezt megtenni. Hogy másképp merjen tenni dolgokat, mint ahogy az szokás egy hagyományos ápolóotthonban.
We see that it works. We think this can be done everywhere, because this is not for the rich. We've been doing this with the same budget as any traditional nursing home has in our country. We work only with the state budget.
Látjuk, hogy ez működik. Úgy gondoljuk bárhol megvalósítható, mert ez nem csak a gazdagok kiváltsága. Meg tudtuk valósítani ugyanannyi költségvetésből, amennyiből országunkban bármelyik ápolóotthon gazdálkodik. Csak állami költségvetésből gazdálkodunk.
(Applause)
(Taps)
Because it has to do with thinking different, and looking at the person in front of you and looking at what does this person need now. And it's about a smile, it's about thinking different, it's about how you act, and that costs nothing. And there's something else: it's about making choices. It's about making choices what you spend your money on. I always say, "Red curtains are as expensive as gray ones."
Mert elég, ha másképp gondolkodunk, odafigyelünk az előttünk álló emberekre, és arra, hogy mire van szükségük. Csak mosolyról, szemléletváltásról szól, csak arról: hogyan tesszük, amit teszünk, és ez semmibe sem kerül. Van még valami: választási lehetőségekről is szól. Hadd dönthessünk szabadon, mire költsük a pénzünket. Azt szoktam mondogatni: "A vörös függöny ugyanannyiba kerül, mint a szürke."
(Laughter)
(Nevetés)
It's possible, everywhere.
Bárhol megvalósítható.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)