Dear Abuelita, I know I haven't been home for a while. You are in our lovely home in Mexico, and I'm here in the US, fighting for our future. You're probably watering the roses, taking care of the peaches and making sure your turtles are well-fed. That's one of the things I miss the most about home -- spending time with the flowers while you tell me stories about your childhood.
Drága Nagyikám! Tudom, hogy rég voltam otthon. Te ott vagy Mexikóban, a bájos kis házunkban, én pedig itt az Egyesült Államokban harcolok a jövőnkért. Valószínűleg öntözöd a rózsákat, gondozod a barackokat, és figyelsz arra is, hogy a teknőseid jóllakjanak. Ez az egyik dolog, amit leginkább hiányolok otthonról: ott lenni a virágok közt, miközben a gyerekkorodról mesélsz.
As you know, we have been living in New York City since 2015. But life has completely changed over the past year. At first, New York City was about museums and parks and school and friends. Now it serves as a web that connects me with all the other people who are organizing to save the planet.
Ahogy te is tudod, 2015 óta élünk New Yorkban. De az élet teljesen megváltozott az elmúlt egy évben. Először New York a múzeumokról szólt és a parkokról, az iskoláról és a barátokról. Most hálóként szolgál, ami összeköt engem más emberekkel, akik azért küzdenek, hogy megmentsék a bolygót.
You know how it started for me? It was Dad and his wisdom. Everything you taught him, he went and taught the world. All of his words about the responsibility that we have as humans to live in balance with nature were passed down to me. I noticed the universal disconnect to our planet and remembered what you once told me: "Leave everything better than you found it." I know you were talking about the dishes, but of course, that applies to the planet as well.
Tudod, hogy kezdődött ez számomra? Apu volt és a bölcsessége. Mindent, amit tanítottál neki, továbbadott a világnak. Rám is rám ragadt minden szava: emberként felelősek vagyunk azért, hogy egyensúlyban éljünk a természettel. Észrevettem az egyetemes szakadékot köztünk és a bolygónk között, és emlékeztem, hogy mit mondtál nekem egyszer: "Hagyj mindent jobb állapotban, mint ahogy megtaláltad." Tudom, hogy az edényekről beszéltél, de persze ez igaz a bolygónkra is.
I didn't know what to do at first. The world is so big, and it has so many bad habits. I didn't know how a 15-year-old was supposed to change anything, but I had to try.
Először nem tudtam, mit csináljak. A világ olyan nagy, és olyan sok rossz szokása van. Nem tudtam, hogy egy 15 éves hogyan változtathatna meg akármit, de meg kellett próbálnom.
To put this philosophy into practice, I joined the environmental club at my high school. However, I noticed that my classmates were talking about recycling and watching movies about the ocean. It was a view of environmentalism that was so catered towards an ineffective way of climate activism, one that blames the consumer for the climate crisis and preaches that temperatures are going up because we forgot to bring a reusable bag to the store.
Hogy ezt a gyakorlatban is megvalósíthassam, csatlakoztam az iskolai környezetvédelmi klubhoz. De észrevettem, hogy az osztálytársaim az újrahasznosításról beszélnek, és filmeket néznek az óceánról. Olyan környezetvédelmi szemlélet volt ez, ami a klímaaktivizmus hatástalan módját emelte ki: azt, ami a fogyasztót hibáztatja a klímaválság miatt, és arról prédikál, hogy azért emelkedik a hőmérséklet, mert elfelejtettünk újrafelhasználható táskát hozni a boltba.
You taught me that taking care of Mother Earth is about every decision that we make as a collective. I am happy to tell you, Abuelita, that I changed everybody's mind in that club. Instead of talking about recycling, we started to write letters to our politicians to ban soft plastic altogether.
Megtanítottál arra, hogy ahhoz, hogy törődjünk az Anyafölddel, minden döntés fontos, amit együtt hozunk. Örömmel mondhatom, Nagyikám, hogy mindenki gondolkodásmódját megváltoztattam a klubban. Ahelyett, hogy az újrahasznosításról beszélnénk, leveleket kezdtünk írni a politikusainknak, hogy tiltsák be végleg az egyszer használatos műanyagokat.
And then, the unexpected happened: we started striking from school. I know you've probably seen it on the news, and maybe it's not that special anymore. But at the time, it was a huge deal, Abuelita. Imagine kids not going to school, because we want people to save the world.
Aztán történt valami, amire nem számítottunk: sztrájkoltunk az iskolatársaimmal. Tudom, hogy valószínűleg láttad a hírekben, és talán ez már nem is olyan különleges. De akkoriban óriási dolognak számított, Nagyikám. Képzeld el: a gyerekek azért nem mennek iskolába, hogy megmentsék a világot.
(Video) Crowd: Another world is possible! We are unstoppable!
(Video) Tömeg: Egy új világért! Megállíthatatlanok vagyunk!
Xiye Bastida: For the first global climate strike, which was called on by Greta Thunberg, I got 600 of my classmates to walk out with me. Greta Thunberg is a teenager who first started striking for climate. Her boldness inspired me, and I was shocked by the realization that youth could turn public opinion on social issues. The movement exploded.
Xiye Bastida: Az első globális sztrájkon, amelyet Greta Thunberg hívott össze, 600 iskolatársammal együtt vonultunk. Greta Thunberg volt az első tinédzser, aki a klímáért sztrájkolt. A bátorsága inspirált, és megdöbbenten ébredtem rá, hogy a fiatalok megváltoztathatják a társadalmi témákról alkotott közvéleményt. A mozgalom kirobbant.
(Video) Crowd: Shut it down!
(Videó) Tömeg: Állítsátok le!
XB: And I became one of the main organizers for New York, the US and the world.
XB: És így lettem az egyik főszervező New Yorkért, az Egyesült Államokért és a világért.
(Video) XB: What do we want? Crowd: Climate justice! XB: When do we want it? Crowd: Now!
(Video) XB: Mit akarunk? Tömeg: Klímavédelmet! XB: Mikor akarjuk? Tömeg: Most!
XB: I started speaking up about climate justice and Indigenous rights and intergenerational cooperation. That was only the beginning, though.
XB: Elkezdtem felszólalni a klímavédelemért, a bennszülöttek jogaiért és a generációk közötti együttműködésért. És ez csak a kezdet volt.
The busiest week of my life will forever be the week of September 20, 2019. Me and my friends got 300,000 people to strike for climate in New York. I wish you could have been there. We walked through Wall Street, demanding climate justice.
Életem legmozgalmasabb hete mindörökké 2019. szeptember 20-i hete marad. A barátaim és én 300 000 emberrel sztrájkoltunk a klímáért New Yorkban. Bárcsak te is ott lehettél volna! Végigsétáltunk a Wall Streeten klímavédelmet követelve.
(Video) Crowd: No more coal, no more oil, keep the carbon in the soil!
(Videó) Tömeg: Se olaj, se szén, a szén maradjon a földben!
XB: That same month, I went to the United Nations Climate Summit. I spoke on a panel with Al Gore. I met Jay Inslee and Naomi Klein and Bill McKibben and the president of the United Nations. It was the most amazing week of my life, because everyone I knew came together -- all my teachers, all my classmates ... And even some of my favorite stores closed down to strike for climate. If you had asked me why I did all of that, my only answer would be, "How could I not?"
XB: Ebben a hónapban elmentem az Egyesült Nemzetek klímatalálkozójára. Egy színpadon beszéltem Al Gore-ral. Megismertem Jay Inslee-t, Naomi Kleint, Bill McKibbent és az Egyesült Nemzetek elnökét. Életem legcsodálatosabb hete volt, mert mindenki, akit ismerek egybegyűlt: a tanáraim, az osztálytársaim – még a kedvenc üzleteim némelyike is bezárt tüntetésként. Ha megkérdezted volna, miért tettem mindezt, a válaszom csak az lenne: Mi mást tehetnék?
It's been one year since it all started for me, and it gets a little tiring at times. But if there is one thing that you taught me, it's resilience. I remember that you went to Mexico City every day for 30 years to get money for the family. And I know that Abuelito has been going out for 20 years to protect sacred land from big companies that want to take it. A year is nothing compared to the struggles that our family has been through. And if our struggles make the world a better place, they will make us better people.
Egy év telt el, mióta mindez elkezdődött, és néha fárasztó tud lenni. De ha bármit is megtanultam tőled, az a kitartás. Emlékszem, hogy 30 éven keresztül minden nap felmentél Mexikóvárosba, hogy legyen elég pénze a családnak. És tudom, hogy nagypapa 20 éve azon dolgozik, hogy megvédje a szent földet a nagy cégektől, akik el akarják venni. Egy év semmiség ahhoz képest, amin a családunk keresztülment. És ha a mi küzdelmünk jobb hellyé varázsolja a világot, akkor mi is jobb emberek leszünk.
There have been some hardships, Abuelita. Out there in the world, people expect us kids to know everything, or at least they want us to. They ask questions and I give answers, as if I really knew how the world works. They want hope, and we give it. I have organized, written, spoken and read about climate and policy almost every day for the past year. And I'm just a little worried that I won't be able to do enough, Abuelita.
Voltak megpróbáltatások, Nagyikám. Kint a nagyvilágban, az emberek elvárják, hogy mi, gyerekek mindent tudjunk. Vagy legalábbis ezt szeretnék. Ők kérdeznek, én válaszolok, mintha tényleg érteném a világot. Reményt akarnak, és mi megadjuk. Szerveztem, írtam, beszéltem és olvastam a klímáról és a politikáról, szinte minden nap az elmúlt év során. És egy kicsit aggódom, hogy nem leszek képes eleget tenni, Nagyikám.
For me, being 18 years old and trying to save the world means being a climate activist. Before, maybe it meant studying to be a doctor or a politician or a researcher. But I can't wait to grow up and become one of those things. The planet is suffering, and we don't have the luxury of time anymore. Saving the world as a teenager means being good with words, understanding the science behind the climate crisis, bringing a unique perspective into the issue to stand out and forgetting about almost everything else. But sometimes, I want to care about other things again. I want to be able to sing and dance and do gymnastics. I truly feel that if all of us took care of the Earth as a practice, as a culture, none of us would have to be full-time climate activists.
Számomra 18 évesnek lenni és a világ megmentésén dolgozni azt jelenti, hogy klímaaktivista vagyok. Régen ezért az ember inkább orvosnak tanult, vagy politikusnak, vagy kutatónak. De nem várhatok arra, hogy felnőjek, és ezek valamelyike legyek. A bolygó szenved, és nincs több vesztegetni való időnk. A világ megmentése kamaszként azt jelenti, hogy jól tudunk beszélni, hogy megértjük a klímaválság tudományos hátterét, egyedi rálátással tekintünk a problémára, és félreteszünk majdnem minden mást. De néha szeretnék újra más dolgokkal is foglalkozni. Szeretnék énekelni, táncolni és tornázni. Úgy gondolom, ha mindenki odafigyelne a Földre, és ez a mindennapjaink, a kultúránk része lenne, senkinek nem kellene főállású aktivistának lennie.
When businesses turn sustainable, when the power grid runs on renewable energy, when the school curriculum teaches us that taking care of the Earth is part of our humanity, maybe I can do gymnastics once again. Don't you think so, Abuelita?
Ha a vállalkozások fenntarthatóak lesznek, ha az áramszolgáltatók megújuló energiát használnak, ha az iskola arra tanít minket, hogy a Föld gondozása az emberiség feladata, talán tornázhatok újra. Nem gondolod, Nagyika?
We can do this. All I'm trying to do with my work is give that optimistic mindset to other people. But it's been a little hard. There is greed, there's pride, there's money, and there's materialism. People make it so easy for me to talk to them, but they make it so hard for me to teach them. I want them to have the confidence to always do their best. I want them to have the heart and the courage to love the world, just like you taught me.
Meg tudjuk csinálni. Az egyetlen, amit el akarok érni az, hogy az emberek optimistábban lássák a dolgokat. De ez nem könnyű. Kapzsiság van, büszkeség, pénz és anyagiasság. Az emberekhez beszélni nagyon könnyű, de nagyon nehéz megtanítani őket bármire is. Azt akarom, hogy bízzanak magukban, hogy mindig a legtöbbet nyújthassák. Szeretném, ha lenne szívük és bátorságuk, hogy szeressék a világot – pont, ahogy te tanítottad nekem.
I wrote this letter to thank you. Thank you for inviting me to love the world since the moment I was born. Thank you for laughing at everything. Thank you for teaching me that hope and optimism are the most powerful tools we have to tackle any problem.
Ezt a levelet köszönetül írom. Köszönöm, hogy születésem pillanatától kezdve arra biztattál, hogy szeressem a világot. Köszönöm, hogy mindenen nevettél, köszönöm, hogy megtanítottál, hogy a remény és az optimizmus a leghatékonyabb fegyverek bármilyen probléma legyőzésére.
I do this work because you showed me that resilience, love and knowledge are enough to make a difference. I want to go back to Mexico and visit you. I want to show you the pictures of the things that I have done. I want to show you the climate legislation that we've been able to pass. I want to smell the flowers and fight for climate justice alongside you.
Azért csinálom mindezt, mert te megmutattad nekem, hogy a kitartás, szeretet és tudás elegendőek a változáshoz. Vissza akarok menni Mexikóba, hogy meglátogathassalak. Szeretném megmutatni a képeket mindenről, amit eddig tettem. Szeretném megmutatni a klímatörvényt, amit sikerült érvénybe léptetnünk. Szeretném beszívni a virágok illatát, és veled együtt harcolni a klímavédelemért.
Te quiero mucho. I love you. Xiye.
(Spanyol) Nagyon szeretlek. Szeretlek. Xyie.
[Te quiero mucho. Xiye.]
(Spanyol) [Nagyon szeretlek. Xyie.]