Well, the subject of difficult negotiation reminds me of one of my favorite stories from the Middle East, of a man who left to his three sons, 17 camels. To the first son, he left half the camels; to the second son, he left a third of the camels; and to the youngest son, he left a ninth of the camels. The three sons got into a negotiation -- 17 doesn't divide by two. It doesn't divide by three. It doesn't divide by nine. Brotherly tempers started to get strained. Finally, in desperation, they went and they consulted a wise old woman. The wise old woman thought about their problem for a long time, and finally she came back and said, "Well, I don't know if I can help you, but at least, if you want, you can have my camel." So then, they had 18 camels. The first son took his half -- half of 18 is nine. The second son took his third -- a third of 18 is six. The youngest son took his ninth -- a ninth of 18 is two. You get 17. They had one camel left over. They gave it back to the wise old woman.
Ha bonyolult helyzetekben való tárgyalásról van szó mindig eszembe jut az egyik kedvenc történetem a Közel-Keletről. Egy férfi mikor meghal három fiára hagyja 17 tevéjét. Az első fiúra a tevék felét, a másodikra a tevék harmadát, a legfiatalabbra pedig a tevék kilenced részét. A három fivér belebonyolódik a tárgyalásba. 17 nem osztható kettővel. Nem osztható hárommal. Nem osztható kilenccel sem. A testvérek között egyre feszültebbé vált a hangulat. Utolsó mentsváruk egy bölcs öregasszony, akinek elmondják a problémájukat. A bölcs öregasszony sokáig gondolkodik a helyzetükön, mire végre elmegy hozzájuk és azt mondja: "Igazából nem tudom, tudok-e segíteni rajtatok, mindenesetre, ha szeretnétek, megkaphatjátok a tevémet." Így már 18 tevéjük volt. Az első fiú megkapta a felét, ami kilenc. A második fiú megkapta a harmadát, ami hat. A legfiatalabb fiú megkapta a kilencedét, ami kettő. Ez összesen 17. Végül maradt egy tevéjük. Amit visszaadtak a bölcs öregasszonynak.
(Laughter)
(Nevetés)
Now, if you think about that story for a moment, I think it resembles a lot of the difficult negotiations we get involved in. They start off like 17 camels, no way to resolve it. Somehow, what we need to do is step back from those situations, like that wise old woman, look at the situation through fresh eyes and come up with an 18th camel. Finding that 18th camel in the world's conflicts has been my life passion.
Ha egy kicsit jobban belegondolunk ebbe a történetbe, rájövünk, hogy sokban hasonlít azokra a bonyolult helyzetekre, amikbe életünk során kerülünk. Az alaphelyzet, hogy van 17 tevénk és esély sincs a megoldásra. Aztán hátra kell lépnünk egyet az ilyen helyzetekben, ahogy a bölcs öregasszony is tette, hogy egy új szemszögből tudjuk rátekinteni és megtalálni a 18. tevét. Az lett a szenvedélyem, hogy a világ konfliktusaiban megtaláljam a 18. tevét.
I basically see humanity a bit like those three brothers. We're all one family. We know that scientifically, thanks to the communications revolution, all the tribes on the planet -- all 15,000 tribes -- are in touch with each other. And it's a big family reunion. And yet, like many family reunions, it's not all peace and light. There's a lot of conflict, and the question is: How do we deal with our differences? How do we deal with our deepest differences, given the human propensity for conflict and the human genius at devising weapons of enormous destruction? That's the question.
Szerintem az emberiség kicsit olyan, mint a három fivér, mind egy család vagyunk. Tudományos bizonyíték is van erre. Köszönhetően a kommunikációs forradalomnak, a Földön élő mintegy 15,000 törzs kapcsolatban áll egymással. Olyan ez mint egy nagy család egyesítés. És mint olyan, a család egyesítés nem csak móka és kacagás. Sok a konfliktus is. A kérdés az, mit kezdünk a különbözőségünkkel? Mit kezdünk bensőnk legmélyebb különbségeivel, hozzáadva az emberek alapvető hajlamát a konfliktusokra és azt az emberi zsenialitást, ami mind pusztítóbb és pusztítóbb fegyvereket állít elő. Ez a kérdés.
As I've spent the last better part of three decades, almost four, traveling the world, trying to work, getting involved in conflicts ranging from Yugoslavia to the Middle East to Chechnya to Venezuela -- some of the most difficult conflicts on the face of the planet -- I've been asking myself that question. And I think I've found, in some ways, what is the secret to peace. It's actually surprisingly simple. It's not easy, but it's simple. It's not even new. It may be one of our most ancient human heritages. The secret to peace is us. It's us who act as a surrounding community around any conflict, who can play a constructive role.
Folyton ezt kérdeztem magamtól miközben az utóbbi három, sőt majdnem négy évtized, legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy utaztam a világban és részt vettem a világ legnagyobb konfliktusainak rendezésében Jugoszláviától a Közel-Keletig Csecsenföldtől Venezueláig. És azt hiszem, végül sikerült rájönnöm mi is a béke titka. Ami valójában meglepően egyszerű. Nem könnyű, de egyszerű. Még csak nem is új. Talán az egyik legrégebbi emberi örökségünk. A béke titka mi magunk vagyunk. Hogy tudunk-e alkotó szerepet játszani, amikor világ konfliktusai
Let me give you just a story, an example.
körülöttük zajlanak.
About 20 years ago, I was in South Africa, working with the parties in that conflict, and I had an extra month, so I spent some time living with several groups of San Bushmen. I was curious about them, about the way in which they resolve conflict. Because, after all, within living memory, they were hunters and gatherers, living pretty much like our ancestors lived for maybe 99 percent of the human story. And all the men have these poison arrows that they use for hunting -- absolutely fatal. So how do they deal with their differences? Well, what I learned is, whenever tempers rise in those communities, someone goes and hides the poison arrows out in the bush, and then everyone sits around in a circle like this, and they sit and they talk and they talk. It may take two days, three days, four days, but they don't rest until they find a resolution or better yet -- a reconciliation. And if tempers are still too high, then they send someone off to visit some relatives, as a cooling-off period.
Hadd mondjak el egy történetet, egy példát. Körülbelül 20 éve Dél-Afrikában voltam, ahol a pártokkal együtt dolgoztam az adott konfliktuson és végül lett egy szabad hónapom. Amit azzal töltöttem hogy különböző San Bushman törzsekkel éltem együtt. Kíváncsi voltam rájuk és arra, hogy oldják meg a problémáikat. Ők ember emlékezet óta vadászva és gyűjtögetve élnek, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy őseink éltek történelmünk mintegy 99%-ában. És azok a mérgezett nyilak, amit a vadászathoz használnak valóban halálosak. Hogyan oldják meg a problémáikat? Amit láttam a következő: ha a hangulat kezd elmérgesedni ezekben a közösségekben valaki közülük fogja és elrejti a mérgezett nyilakat a bozótban, aztán mindenki körbeül, ahogy itt is és csak ülnek, beszélnek és beszélnek. Lehet hogy eltart két, három, négy napig is, de nem hagyják félbe, amíg nem találnak megoldást, vagy amíg nem békülnek ki. Ha a hangulat továbbra sem csillapodik, valakit elküldenek a rokonaihoz, amolyan lenyugtató időszakként.
Well, that system is, I think, probably the system that kept us alive to this point, given our human tendencies. That system, I call "the third side." Because if you think about it, normally when we think of conflict, when we describe it, there's always two sides -- it's Arabs versus Israelis, labor versus management, husband versus wife, Republicans versus Democrats. But what we don't often see is that there's always a third side, and the third side of the conflict is us, it's the surrounding community, it's the friends, the allies, the family members, the neighbors. And we can play an incredibly constructive role.
Úgy gondolom, ez a rendszer az, ami életben tartott minket a mai napig figyelembe véve az emberi folyamatokat. Ezt a rendszert nevezem a "harmadik oldal"-nak. Mert ha belegondolunk normál esetben, ha leírunk egy konfliktus helyzetet, mindig két oldalról beszélünk. Arabok és izraeliek, munkások és vezetőség, férj és feleség, republikánusok és demokraták, de amit gyakran nem veszünk észre, hogy mindig van egy harmadik oldal is. A harmadik oldal mi vagyunk, a konfliktust körbevevő közösség, a barátok, a szövetségesek, a családtagok, szomszédok. És mi rendkívülien fontos szerepet játszhatunk a folyamatban.
Perhaps the most fundamental way in which the third side can help is to remind the parties of what's really at stake. For the sake of the kids, for the sake of the family, for the sake of the community, for the sake of the future, let's stop fighting for a moment and start talking. Because, the thing is, when we're involved in conflict, it's very easy to lose perspective. It's very easy to react. Human beings -- we're reaction machines. And as the saying goes, when angry, you will make the best speech you will ever regret.
Talán a legalapvetőbb mód, ahogy a harmadik oldal segíthet az, hogy emlékeztetjük a pártokat mi is forog igazából kockán. A gyerekek, a családok a közösség, a jövő kedvéért álljanak le egy pillanatra a csatározással és kezdjenek beszélni. Mert az a helyzet, ha érintettek vagyunk egy konfliktusban nagyon könnyű elveszíteni a rálátásunkat. Reagálni nagyon egyszerű. Az emberi lények egyszerűen reagáló gépek. Ahogy a mondás tartja, a harag rossz tanácsadó, mérgesen könnyen mondunk olyat amit később megbánunk.
(Laughter)
A harmadik oldal erre emlékeztet minket.
And so the third side reminds us of that. The third side helps us go to the balcony, which is a metaphor for a place of perspective, where we can keep our eyes on the prize.
A harmadik oldal segít abban, hogy kimenjünk az erkélyre, ami azt a helyet szimbolizálja, ahol megváltozik a perspektíva, ahonnan rajta tarthatjuk a szemünket azon, miről is van szó.
Let me tell you a little story from my own negotiating experience. Some years ago, I was involved as a facilitator in some very tough talks between the leaders of Russia and the leaders of Chechnya. There was a war going on, as you know. And we met in the Hague, in the Peace Palace, in the same room where the Yugoslav war-crimes tribunal was taking place. And the talks got off to a rather rocky start when the vice president of Chechnya began by pointing at the Russians and said, "You should stay right here in your seats, because you're going to be on trial for war crimes." And then he turned to me and said, "You're an American. Look at what you Americans are doing in Puerto Rico." And my mind started racing, "Puerto Rico? What do I know about Puerto Rico?" I started reacting.
Hadd mondjak el rövid történetet egy tárgyalásról, amiben részt vettem. Néhány éve részt vettem mint levezető elnök néhány nagyon komoly témában Oroszország vezetői és Csecsenföld vezetői között. Akkoriban háború dúlt, mint tudjuk. Hágában találkoztunk, a Béke Palotában, ugyanabban a teremben ahol a jugoszláv háborús bűnösök tárgyalása is folyt. A tárgyalások igen keményen kezdődtek, mikor Csecsenföld alelnöke azzal kezdte, hogy végigmutatott az oroszokon és azt mondta: "Maradjanak is a székükben, mert bíróság elé fognak állni háborús bűnök miatt." Aztán folytatta, rám mutatott és azt mondta: "Maga amerikai. Nézze csak meg mit művel Amerika Puerto Ricoban." Az agyam egyből elkezdett zakatolni: "Puerto Rico? Mit tudok Puerto Ricoról?" Reagálni kezdtem
(Laughter)
de aztán próbáltam emlékezetetni magam, hogy menjek ki az erkélyre.
But then, I tried to remember to go to the balcony. And then when he paused and everyone looked at me for a response, from a balcony perspective, I was able to thank him for his remarks and say, "I appreciate your criticism of my country and I take it as a sign that we're among friends and can speak candidly to one another."
Aztán mikor szünetet tartott, és mindenki rám nézett és választ vártak tőlem, és az erkélyről nézve a dolgot képes voltam megköszönni az észrevételeit és azt mondtam: "Nagyra becsülöm a kritikát, amivel országomat illette és úgy tekintem, hogy barátok között vagyok és őszintén beszélhetünk egymással.
(Laughter)
Mi most nem azért vagyunk itt, hogy Puerto Ricoról vagy a múltról beszéljünk.
"And what we're here to do is not to talk about Puerto Rico or the past. We're here to see if we can figure out a way to stop the suffering and the bloodshed in Chechnya." The conversation got back on track. That's the role of the third side, to help the parties go to the balcony.
Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk a módját, hogy véget érjen a szenvedés és a vérontás Csecsenföldön." A tárgyalás pedig visszatért a medrébe. Ez a harmadik oldal szerepe, az hogy a pártok is kimenjenek az erkélyre.
Now let me take you, for a moment, to what's widely regarded as the world's most difficult conflict, or the most impossible conflict, the Middle East. Question is: where's the third side there? How could we possibly go to the balcony? Now, I don't pretend to have an answer to the Middle East conflict, but I think I've got a first step -- literally, a first step -- something that any one of us could do as third-siders. Let me just ask you one question first. How many of you in the last years have ever found yourself worrying about the Middle East and wondering what anyone could do? Just out of curiosity, how many of you? OK, so the great majority of us. And here, it's so far away. Why do we pay so much attention to this conflict? Is it the number of deaths? There are a hundred times more people who die in a conflict in Africa than in the Middle East. No, it's because of the story, because we feel personally involved in that story. Whether we're Christians, Muslims or Jews, religious or non-religious, we feel we have a personal stake in it.
Most pedig engedjék meg, hogy rátérjek a világon leginkább eldurvult konfliktusára, a leglehetetlenebb konfliktusra, a közel-keleti helyzetre. A kérdés: hol van itt a harmadik oldal? Hogy tudunk egyáltalán kimenni az erkélyre? Nem azt mondom, hogy tudom a választ a közel-keleti helyzetre, de úgy gondolom megvan az első lépés, szó szerint az első lépés, valami olyan, amit bármelyikünk megtehet a harmadik oldalról. Hadd tegyek fel egy kérdést először. Önök közül hányan vannak azok, akik az elmúlt években aggódtak a közel-keleti helyzet miatt és azon elmélkedtek, hogy tehetnének-e bármit? Csak kíváncsi vagyok, hányan vannak? Rendben, többségünk így van ezzel. Így van ez itt és máshol is. Miért szentelünk olyan nagy figyelmet erre a konfliktusra? A halottak száma miatt? Több százszor annyian halnak meg az afrikai konfliktusokban, mint a Közel-Keleten. Nem, a történet miatt, mert személyesen érintettnek érezzük magunkat a történetben. Nem számít, hogy keresztények, muszlimok, zsidók vallásosak vagyunk-e vagy sem, érintettnek érezzük magunkat a dologban.
Stories matter; as an anthropologist, I know that. Stories are what we use to transmit knowledge. They give meaning to our lives. That's what we tell here at TED, we tell stories. Stories are the key. And so my question is -- yes, let's try and resolve the politics there in the Middle East, but let's also take a look at the story. Let's try to get at the root of what it's all about. Let's see if we can apply the third side to it. What would that mean? What is the story there?
A történet számít. Mint antropológus tisztában vagyok ezzel. A történeteken keresztül közvetítjük a tudást. Értelmet adnak az életünknek. Ezt tesszük itt a TED-en is, történeteket mesélünk. Mert a történet a kulcs. Azt mondom, igen tegyünk egy próbát és oldjuk meg a problémákat a Közel-Keleten, de előtte vessünk egy pillantást a történetre is. Nézzünk is egy kicsit a dolgok mélyére! Nézzük mire jutunk a harmadik oldal féle megközelítéssel? Mit jelent ez? Mi a történet?
Now, as anthropologists, we know that every culture has an origin story. What's the origin story of the Middle East? In a phrase, it's: Four thousand years ago, a man and his family walked across the Middle East, and the world has never been the same since. That man, of course, was Abraham. And what he stood for was unity, the unity of the family; he's the father of us all. But it's not just what he stood for, it's what his message was. His basic message was unity too, the interconnectedness of it all, the unity of it all. And his basic value was respect, was kindness toward strangers. That's what he's known for, his hospitality. So in that sense, he's the symbolic third side of the Middle East. He's the one who reminds us that we're all part of a greater whole. Now, think about that for a moment.
Az antropológiából tudjuk, hogy minden kultúrának van egy ős története. Mi a Közel-Kelet ős története? A monda szerint, 4,000 éve egy férfi és a családja átkelt a Közel-Keleten és azóta a világ nem ugyanaz, mint előtte volt. Ez az ember természetesen Ábrahám. Amit ő képviselt az az egység, a család egysége. Ő mindannyiunk apja. De nemcsak képviselte, ki is állt érte. Az alap üzenete az egység volt, az hogy minden összefügg és hogy minden egységet alkot. Az alap értéke pedig a tisztelet, a kedvesség idegenekkel szemben. Erről volt ismert, a vendégszeretetéről. Ebben az összefüggésben ő a harmadik oldal szimboluma a Közel-Keleten. Ő az, aki emlékeztet minket, hogy mindannyian valami nagyobb részei vagyunk. Mit éreztek -- gondolkodjunk egy kicsit.
Today, we face the scourge of terrorism. What is terrorism? Terrorism is basically taking an innocent stranger and treating them as an enemy whom you kill in order to create fear. What's the opposite of terrorism? It's taking an innocent stranger and treating them as a friend whom you welcome into your home, in order to sow and create understanding or respect, or love.
Manapság a terrorizmus tart rettegésben minket. Mi a terrorizmus? A terrorizmus általában vesz egy ártatlan idegent, akivel ellenség módjára elbán és megöl, hogy ezzel rettegést szítson. Mi a terrorizmus ellentéte? Veszünk egy ártatlan idegent és barátként kezeljük, akit szívesen látunk az otthonunkban hogy ezzel elvessük a megértés, a tisztelet, a szeretet magját.
So what if, then, you took the story of Abraham, which is a third-side story, what if that could be -- because Abraham stands for hospitality -- what if that could be an antidote to terrorism? What if that could be a vaccine against religious intolerance? How would you bring that story to life? Now, it's not enough just to tell a story. That's powerful, but people need to experience the story. They need to be able to live the story. How would you do that? And that was my thinking of how would you do that. And that's what comes to the first step here. Because the simple way to do that is: you go for a walk. You go for a walk in the footsteps of Abraham. You retrace the footsteps of Abraham. Because walking has a real power. You know, as an anthropologist, walking is what made us human. It's funny -- when you walk, you walk side-by-side, in the same common direction. Now if I were to come to you face-to-face and come this close to you, you would feel threatened. But if I walk shoulder-to-shoulder, even touching shoulders, it's no problem. Who fights while they walk? That's why in negotiations, often, when things get tough, people go for walks in the woods.
Mi lenne hát, ha vennénk Ábrahám történetét, egy történetet a harmadik oldalról, mi lenne, ha ő - hiszen Ábrahám a vendégszeretet megtestesítője - mi lenne, ha ő, mint a terrorizmus ellenszere tudna működni? Mi lenne, ha ő mintegy vakcina a vállásos szembenállás ellen harcolna? Hogy használnánk fel a történetét? Nem elég csak elmesélni a történetet igaz hogy erőteljes, de az embereknek meg kell tapasztalni a történetet. Át kell, hogy éljék a történetek. Hogy valósítanátok meg? Magam is sokat gondolkoztam ezen. És mindjárt megértik, miért mondtam, hogy megvan az első lépés. Mert az legegyszerűbb módja a dolognak, ha teszünk egy sétát. Teszünk egy sétát Ábrahám nyomában. Végigjárjuk Ábrahám útját. Mert a sétában hihetetlen energia van. Az antropológusok tudják, hogy a séta tesz igazán emberré minket. Érdekes, hogy ha sétálunk egymás mellett haladunk ugyanabba az irányba. Mikor pedig szembetalálkozunk és ilyen közel megyek hozzád, fenyegetve érzed magad. Pedig ha egymás mellett sétálunk, még ha össze is ér a vállunk, nem történik semmi. Kik harcolnának séta közben? Ezért van, ha a tárgyalások nagyon megrekednek, a felek tesznek egy sétát az erdőben.
So the idea came to me of, what about inspiring a path, a route -- think the Silk Route, think the Appalachian Trail -- that followed in the footsteps of Abraham? People said, "That's crazy. You can't. You can't retrace the footsteps of Abraham -- it's too insecure, you've got to cross all these borders, it goes across 10 different countries in the Middle East, because it unites them all." And so we studied the idea at Harvard. We did our due diligence. And then a few years ago, a group of us, about 25 of us from 10 different countries, decided to see if we could retrace the footsteps of Abraham, going from his initial birthplace in the city of Urfa in Southern Turkey, Northern Mesopotamia. And we then took a bus and took some walks and went to Harran, where, in the Bible, he sets off on his journey. Then we crossed the border into Syria, went to Aleppo, which, turns out, is named after Abraham. We went to Damascus, which has a long history associated with Abraham. We then came to Northern Jordan, to Jerusalem -- which is all about Abraham -- to Bethlehem, and finally, to the place where he's buried, in Hebron. So effectively, we went from womb to tomb. We showed it could be done. It was an amazing journey.
Az az ötletem támadt, hogy elindítok egy mozgalmat, egy utat, egy útvonalat, mint a Selyem út vagy az Appalache-túra, de ez az út Ábrahám nyomdokain halad. Mindenki azt mondta: "Ez őrültség, úgy se tudod megcsinálni. Nem tudod végigjárni Ábrahám útját. Túl veszélyes. Egy csomó határt kell át lépned. Hiszen a Közel-Kelet 10 különböző országát köti össze az út." Mi viszont elkezdtük boncolgatni a tervet a Harvardon. Tettük ezt megfelelő gondossággal. Aztán néhány évvel később egy csoport közülünk, huszonöten tíz különböző országból belevágtunk, hogy kiderüljön milyen Ábrahám nyomában járni. Szülőhelyéről indultunk, a dél törökországi, észak mezopotámiai Urfából. Onnan busszal és gyalog jutottunk el Harranba, ahonnan a Biblia szerint útnak indult. Átléptük a határt és a szíriai Aleppoba mentünk, amit Ábrahámról neveztek el. Továbbmentünk Damaszkuszba, aminek hosszú a közös történelme Ábrahámmal. Aztán Észak-Jordániába értünk, Jeruzsálembe, ami egy az egyben Ábrahámhoz köthető, majd Bethlehembe és végül oda, ahol eltemették Hebronba. Mondhatni az anyaméhtől a sírig követtük. Bebizonyítottuk, hogy lehetséges. Elképesztő utazás volt. Hadd tegyek fel egy kérdést.
Let me ask you a question. How many of you have had the experience of being in a strange neighborhood or strange land, and a total stranger, perfect stranger, comes up to you and shows you some kindness -- maybe invites you into their home, gives you a drink, gives you a coffee, gives you a meal? How many of you have ever had that experience? That's the essence of the Abraham Path. That's what you discover as you go into these villages in the Middle East where you expect hostility, and you get the most amazing hospitality, all associated with Abraham: "In the name of Father Ibrahim, let me offer you some food." So what we discovered is that Abraham is not just a figure out of a book for those people; he's alive, he's a living presence.
Hányan tapasztalták meg Önök közül milyen egy ismeretlen környéken, egy ismeretlen országban, egy számunkra teljesen idegennel találkozni, aki kedvesen fordul hozzánk, aki lehet, hogy meghív az otthonába, itallal kínál kávét és ebédet ad? Hányan éltek át ehhez foghatót? Ez a lényege Ábrahám útjának. Azt fogják találni, hogy elmennek ezekbe a közel-keleti falvakba, ahol elutasítást várnánk, ott elképesztő vendégszeretet találunk mindezt Ábrahám szellemében. "Ábrahám nevében, hadd adjak egy kis ételt." Azt fedeztük fel, hogy Ábrahám nem csak egy bibliai alak azoknak az embereknek, nagyon is él, létezik.
And to make a long story short, in the last couple of years now, thousands of people have begun to walk parts of the path of Abraham in the Middle East, enjoying the hospitality of the people there. They've begun to walk in Israel and Palestine, in Jordan, in Turkey, in Syria. It's an amazing experience. Men, women, young people, old people -- more women than men, actually, interestingly.
És hogy rövidre fogjam, az utóbbi néhány évben emberek ezrei vágtak neki gyalog Ábrahám útjának a Közel-Keleten megtapasztalva az ottaniak vendégszeretetét. Gyalogolni kezdtek Izraelben és Palesztínában, Jordániában, Törökországban, Szíriában. Elképesztő. Férfiak, nők, fiatalok és öregek -- több nő, mint ahány férfi érdekességképpen.
For those who can't walk, who are unable to get there right now, people started to organize walks in cities, in their own communities. In Cincinnati, for instance, they organized a walk from a church to a mosque to a synagogue and all had an Abrahamic meal together. It was Abraham Path Day. In São Paulo, Brazil, it's become an annual event for thousands of people to run in a virtual Abraham Path Run, uniting the different communities. The media love it; they really adore it. They lavish attention on it because it's visual and it spreads the idea, this idea of Abrahamic hospitality, of kindness towards strangers. And just a couple weeks ago, there was an NPR story on it. Last month, there was a piece in the Manchester Guardian about it, two whole pages. And they quoted a villager who said, "This walk connects us to the world." He said, "It was like a light that went on in our lives -- it brought us hope." And so that's what it's about.
Azoknak akik nem tudnak gyalogolni, akik nem tudnak elmenni, az emberek meneteket kezdtek szervezni a városokban, a saját közösségükben. A menet útvonala Cincinnatiben például érint egy templomot, egy mecsetet majd egy zsinagógát és a végén közösen elköltenek egy ábrahámi lakomát. Ez Ábrahám útjának a napja. A brazíliai Sao Pauloban ma már évente ezrek jönnek össze és futnak le egy képzeletbeli szakaszt Ábrahám útjából, ezzel hozva közelebb egymáshoz a közösségeket. A média teljesen oda van érte. Rengeteget foglalkoztak vele, mert látványos, mert közvetíti az üzenet. Az idegenekkel szembeni ábrahámi vendégszeretet. Pár hete pedig, az állami rádió is foglalkozott vele. A legutóbbi számban a Guardian is lehozott egy cikket, a manchesteri Guardian két teljes oldalon. Idéztek egy falusit, aki azt mondta "Ez a séta a Világhoz kapcsol minket." Azt mondta, fényt hozott az életükbe. Reményt adott nekik. Erről szól ez az egész.
But it's not just about psychology; it's about economics. Because as people walk, they spend money. And this woman right here, Um Ahmad, is a woman who lives on the path in Northern Jordan. She's desperately poor. She's partially blind, her husband can't work, she's got seven kids. But what she can do is cook. And so she's begun to cook for some groups of walkers who come through the village and have a meal in her home. They sit on the floor -- she doesn't even have a tablecloth. She makes the most delicious food, that's fresh from the herbs in the surrounding countryside. And so more and more walkers have come, and lately she's begun to earn an income to support her family. And so she told our team there, she said, "You have made me visible in a village where people were once ashamed to look at me." That's the potential of the Abraham Path.
De nem csak a pszichológiáról van itt szó, a gazdaságról is, hiszen amíg az emberek sétálnak, pénzt költenek. Ez az asszony itt, Um Ahmad, az út mellett él Észak Jordániában. Borzasztóan szegény. Részlegesen megvakult, a férje sem tud dolgozni és hét gyerekük van. De főzni tud. Elkezdett hát főzni a gyaloglóknak akik a falun keresztül haladtak és az otthonában álltak meg enni. A földön ülnek. Még egy asztalterítője sincs. De ő készíti a legfinomabb ételt a környéken frissen termő fűszerekkel. És egyre több és több gyalogló keresi fel. Újabban már bevétele is van, amit a családjára tud költeni. Mikor ott jártunk azt mondta: "Maguk láthatóvá tettek engem egy olyan faluban, ahol mindenki csak szégyenkezve nézett rám. Ez Ábrahám útjának az ereje.
There are literally hundreds of those kinds of communities across the Middle East, across the path. The potential is basically to change the game. And to change the game, you have to change the frame, the way we see things -- to change the frame from hostility to hospitality, from terrorism to tourism. And in that sense, the Abraham Path is a game-changer.
Szó szerint százával találunk hasonló közösségeket a Közel-Keleten az út mentén. A lehetőség abban áll, hogy változtassunk a játékon. A játékon úgy tudunk változtatni, hogy változtatunk a körülményeken, azon, ahogy a dolgokat látjuk -- meg kell változtatni a körülményeket a rosszindulatot vendégszeretetre, a terrorizmust turizmusra. Ebben az értelemben Ábrahám útja megváltoztatja a játékot.
Let me just show you one thing. I have a little acorn here that I picked up while I was walking on the path earlier this year. Now, the acorn is associated with the oak tree, of course -- grows into an oak tree, which is associated with Abraham. The path right now is like an acorn; it's still in its early phase. What would the oak tree look like? When I think back to my childhood, a good part of which I spent, after being born here in Chicago, I spent in Europe. If you had been in the ruins of, say, London in 1945, or Berlin, and you had said, "Sixty years from now, this is going to be the most peaceful, prosperous part of the planet," people would have thought you were certifiably insane. But they did it, thanks to a common identity, Europe, and a common economy. So my question is, if it can be done in Europe, why not in the Middle East? Why not, thanks to a common identity, which is the story of Abraham, and thanks to a common economy that would be based, in good part, on tourism?
Hadd mutassak valamit. Van nálam egy kis makk, amit akkor vettem fel, amikor még az idén én is az utat jártam. Na most a makk a tölgyfához kapcsolódik, hiszen a makkból nő ki a tölgy, ami pedig Ábrahámhoz kapcsolódik. Az út a makk, ma még nagyon fejletlen. Hogy hogy fog kinézni a tölgyfa? Visszanézve a gyerekkoromra, legnagyobb részét azután hogy Chicagoban megszülettem, Európában töltöttem. Ha ott lettél volna London vagy Berlin romjainál 1945-ben és azt mondod, "Hatvan év múlva ez a hely lesz a Föld legbékésebb, legvirágzóbb része." az emberek biztosan azt gondolják, hogy megőrültél. Pedig mégis ez történt, hála a közösségi tudatnak és közös gazdaságnak Európában. A kérdésem az, hogy ha sikerült Európában, miért ne sikerülne a Közel-Keleten?! Miért ne sikerülne hála a közös múltnak, amit Ábrahám története képvisel és a közös gazdaságnak ami java részben a turizmusra építkezne?
So let me conclude, then, by saying that in the last 35 years, as I've worked in some of the most dangerous, difficult and intractable conflicts around the planet, I have yet to see one conflict that I felt could not be transformed. It's not easy, of course. But it's possible. It was done in South Africa. It was done in Northern Ireland. It could be done anywhere. It simply depends on us. It depends on us taking the third side. So let me invite you to consider taking the third side, even as a very small step. We're about to take a break in a moment. Just go up to someone who's from a different culture, a different country, a different ethnicity -- some difference -- and engage them in a conversation. Listen to them. That's a third-side act. That's walking Abraham's Path. After a TED Talk, why not a TED Walk?
Hadd foglaljam össze, 35 éves tapasztalattal a hátam mögött amit azzal töltöttem hogy a legveszélyesebb, legbonyolultabb és legmakacsabb konfliktusok megoldásán dolgoztam a Földön, még nem találkoztam olyan helyzettel, amit ne lehetett volna megváltoztatni. Nem egyszerű természetesen, de lehetséges. Megoldódott Dél-Afrikában. Megoldódott Észak-Írországban. Megoldható bárhol. Egyszerűen rajtunk múlik. Azon, hogy megtaláljuk-e a harmadik oldalt. Hadd kérjem meg Önöket is, hogy csatlakozzanak a harmadik oldalhoz, még ha csak egy apró dologban is teszik ezt. Nagyon kevé választ már el a szünettől. Egyszerűen csak ugorjunk fel valakihez, aki egy másik országból való, egy másik kultúrához, egy másik etnikumhoz tarozik, vagy csak más és elegyedjünk vele beszélgetésbe és hallgassuk meg. Ez egy harmadik oldalas viselkedés. Mint végigjárni Ábrahám útját. A TED Konferencia után miért ne lehetne egy TED Túra is?
(Laughter)
Hadd engedjem el Önöket
So let me just leave you with three things. One is, the secret to peace is the third side. The third side is us. Each of us, with a single step, can take the world, can bring the world a step closer to peace. There's an old African proverb that goes: "When spiderwebs unite, they can halt even the lion." If we're able to unite our third-side webs of peace, we can even halt the lion of war.
három dologgal. Az első, hogy a béke kulcsa a harmadik oldal. A harmadik oldal mi vagyunk, mindannyian, és egy-egy kis lépéssel közelebb visszük a Világot a békéhez. Van egy régi afrikai mondás: "Ha a pókfonalak összefonódnak, az oroszlánt is visszafogják" Ha képesek vagyunk az összefogásra a harmadik oldalon szőtt béke háló a háborúk metafórikus oroszlánját is megállítja.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)