Thank you. Two years ago, I stood on the TED stage in Arusha, Tanzania. I spoke very briefly about one of my proudest creations. It was a simple machine that changed my life.
Köszönöm. Két évvel ezelőtt Arusha városában, Tanzániában álltam a TED színpadán. Nagyon röviden beszéltem az egyik találmányomról, amire a legbüszkébb voltam. Ez egy egyszerű gép volt, ami megváltoztatta az életemet.
Before that time, I had never been away from my home in Malawi. I had never used a computer. I had never seen an Internet. On the stage that day, I was so nervous. My English lost, I wanted to vomit. (Laughter) I had never been surrounded by so many azungu, white people. (Laughter)
Azelőtt soha nem hagytam el az otthonomat Malawiban. Sosem használtam számítógépet. Sosem láttam Internetet. Aznap a színpadon, nagyon feszült voltam. Elfelejtettem angolul, és hányingerem volt. (Nevetés) Sohase voltam még annyi azunguval, vagyis fehér emberrel körülvéve. (Nevetés)
There was a story I wouldn't tell you then. But well, I'm feeling good right now. I would like to share that story today. We have seven children in my family. All sisters, excepting me. This is me with my dad when I was a little boy. Before I discovered the wonders of science, I was just a simple farmer in a country of poor farmers. Like everyone else, we grew maize.
Volt egy történet, amit akkor nem tudtam elmesélni. De most már jól vagyok. Ma el szeretném mondani azt a történetet. A családomban hét gyermek van. Rajtam kívül mind lányok. Ez én vagyok az apámmal, kisfiú koromban. Mielőtt a tudomány csodáit felfedeztem, egyszerű földműves voltam a szegény földművesek országában. A többiekhez hasonlóan mi is kukoricát termesztettünk.
One year our fortune turned very bad. In 2001 we experienced an awful famine. Within five months all Malawians began to starve to death. My family ate one meal per day, at night. Only three swallows of nsima for each one of us. The food passes through our bodies. We drop down to nothing.
Egy évben nagyon rosszra fordult a sorsunk. 2001-ben borzalmas éhínséget éltünk át. Öt hónap alatt minden malawi lakos az éhhalál küszöbére jutott. A családunkban naponta egyszer ettünk, este. Csak három falat nsima jutott fejenként. Az étel csak áthaladt a testünkön. Majd összeestünk.
In Malawi, the secondary school, you have to pay school fees. Because of the hunger, I was forced to drop out of school. I looked at my father and looked at those dry fields. It was the future I couldn't accept.
Malawiban a középiskolákban tandíjat kell fizetni. Az éhezés miatt ki kellett maradnom az iskolából. Néztem apámat, és néztem a kiszáradt mezőket. Ezt a jövőt nem tudtam elfogadni.
I felt very happy to be at the secondary school, so I was determined to do anything possible to receive education. So I went to a library. I read books, science books, especially physics. I couldn't read English that well. I used diagrams and pictures to learn the words around them.
Örültem, hogy a középiskolában lehettem. Elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a tanulás érdekében. Tehát elmentem egy könyvtárba. Olvastam, tudományos könyveket, különösen fizikát. Nem tudtam túl jól olvasni angolul. A grafikonok és az ábrák segítségével értettem meg a körülöttük levő szavakat.
Another book put that knowledge in my hands. It said a windmill could pump water and generate electricity. Pump water meant irrigation, a defense against hunger, which we were experiencing by that time. So I decided I would build one windmill for myself. But I didn't have materials to use, so I went to a scrap yard where I found my materials. Many people, including my mother, said I was crazy. (Laughter)
Volt még egy könyv, amiből sokat tanultam. Arról szólt, hogy szélmalommal lehet vizet szivattyúzni és áramot termelni. A vízszivattyú egyet jelentett az öntözéssel. Védelmet az éhezés ellen, amit átéltünk abban az időben. Tehát úgy döntöttem, építek magam egy szélmalmot. De nem voltak hozzávaló alkatrészek. Ezért elmentem egy szeméttelepre, ahol találtam anyagokat. Sokan, még az anyám is, azt hitték megőrültem. (Nevetés)
I found a tractor fan, shock absorber, PVC pipes. Using a bicycle frame and an old bicycle dynamo, I built my machine. It was one light at first. And then four lights, with switches, and even a circuit breaker, modeled after an electric bell. Another machine pumps water for irrigation.
Találtam egy traktor-ventillátort, egy lengéscsillapítót, PVC csöveket. Kerékpár-váz és egy régi kerékpár-dinamó felhasználásával megépítettem a gépemet. Először csak egy égő volt. aztán négy égő, kapcsolókkal, sőt megszakítóval, amit egy elektromos plakátról modelleztem. Egy másik gép vizet szivattyúz az öntözéshez.
Queues of people start lining up at my house (Laughter) to charge their mobile phone. (Applause) I could not get rid of them. (Laughter) And the reporters came too, which lead to bloggers and which lead to a call from something called TED. I had never seen an airplane before. I had never slept in a hotel. So, on stage that day in Arusha, my English lost, I said something like, "I tried. And I made it."
Az emberek elkezdtek sorban állni a házunk előtt, (Nevetés) hogy feltölthessék a mobiltelefonjaikat. (Taps) Nem tudtam megszabadulni tőlük. (Nevetés) Aztán jöttek a riporterek, aztán a bloggerek, aztán egy hívás valami TED-től. Sosem láttam azelőtt repülőgépet. Sosem aludtam szállodában. Így akkor Arushában a színpadon, elszállt az angoltudásom, és valami ilyesmit mondtam: "Megpróbáltam. Megcsináltam."
So I would like to say something to all the people out there like me to the Africans, and the poor who are struggling with your dreams. God bless. Maybe one day you will watch this on the Internet. I say to you, trust yourself and believe. Whatever happens, don't give up. Thank you. (Applause)
Szeretnék valamit mondani az embereknek, a hozzám hasonlóknak, az Afrikaiaknak, és a szegényeknek, akik az álmaikkal harcolnak. Isten áldjon meg benneteket. Talán egy napon nézitek ezt az interneten. Azt üzenem nektek: bízzatok magatokban, és higgyetek! Ne adjátok fel, bármi is történjen! Köszönöm. (Taps)