Some people are obsessed by French wines. Others love playing golf or devouring literature. One of my greatest pleasures in life is, I have to admit, a bit special. I cannot tell you how much I enjoy watching cities from the sky, from an airplane window.
Egyesek a francia borok megszállottjai, mások golfozni szeretnek, vagy elmerülni az irodalomban. Be kell vallanom, az én egyik legnagyobb szenvedélyem kissé sajátos. El sem tudom mondani, mennyire élvezem a városokat az égből, egy repülőgép ablakából megfigyelni.
Some cities are calmly industrious, like Dusseldorf or Louisville. Others project an energy that they can hardly contain, like New York or Hong Kong. And then you have Paris or Istanbul, and their patina full of history.
Egyesek nyugodt, ipari városok mint Düsseldorf, vagy Louisville. Más városok annyi energiával bírnak, hogy azt már alig bírják féken tartani, mint például New York, vagy Hong-Kong. Aztán ott van Párizs, vagy Isztambul, gazdag, patinás történelmükkel.
I see cities as living beings. And when I discover them from far above, I like to find those main streets and highways that structure their space. Especially at night, when commuters make these arteries look dramatically red and golden: the city's vascular system performing its vital function right before your eyes. But when I'm sitting in my car after an hour and a half of commute every day, that reality looks very different.
A városokra élőlényekként tekintek. Amikor felfedezem őket onnan a magasból, rátalálok a szerkezetüket kirajzoló fő útvonalakra és autópályákra. Különösen éjszaka, amikor az ingázók az artériákat mély vörös és arany színűre festik: a város érrendszere az élethez szükséges szerepét tárja közvetlenül a szemünk elé. Amikor azonban az autómban ülök, napi másfél óra ingázást követően, a valóság teljesen más.
(Laughter)
(Nevetés)
Nothing -- not public radio, no podcast --
Semmivel -- sem rádióval, sem a podcasttal --
(Laughter) Not even mindfulness meditation makes this time worth living.
(Nevetés) Még éber meditációval sem tehető hasznossá az így elpazarolt idő.
(Laughter)
(Nevetés)
Isn't it absurd that we created cars that can reach 130 miles per hour and we now drive them at the same speed as 19th-century horse carriages?
Hát nem abszurd, hogy autóink képesek akár 200 km/h-vall is menni, ám mégis a 19. századi lovaskocsik sebességével közlekedünk?
(Laughter)
(Nevetés)
In the US alone, we spent 29.6 billion hours commuting in 2014. With that amount of time, ancient Egyptians could have built 26 Pyramids of Giza.
Csak az Egyesült Államokban a 2014-es évben 29,6 milliárd órát töltöttünk ingázással. Ennyi idő alatt az ókori egyiptomiak még 26 piramist építhettek volna Gízában.
(Laughter)
(Nevetés)
We do that in one year. A monumental waste of time, energy and human potential.
Egy év leforgása alatt. Rengeteg idő, energia és lehetőség elvesztegetése.
For decades, our remedy for congestion was simple: build new roads or enlarge existing ones. And it worked. It worked admirably for Paris, when the city tore down hundreds of historical buildings to create 85 miles of transportation-friendly boulevards. And it still works today in fast-growing emerging cities. But in more established urban centers, significant network expansions are almost impossible: habitat is just too dense, real estate, too expensive and public finances, too fragile. Our city's vascular system is getting clogged, it's getting sick, and we should pay attention.
Már évtizedek óta a forgalmi torlódásokra adott válaszunk egyszerű: építsünk új utakat, vagy bővítsük a meglévőt. És ez működött is. Remekül működött Párizsban, amikor százával romboltak le történelmi épületeket, hogy 136 km-nyi közlekedésbarát sugárútért cserébe. Működik napjainkban is a gyorsan növekvő városokban. Azonban a már kiépült városközpontokban jelentős hálózatbővítés jóformán lehetetlen: az élettér sűrűn lakott, az ingatlan túl drága, az állami finanszírozás túlságosan beteges. Városunk érrendszere elzáródik, megbetegszik, erre pedig figyelnünk kellene.
Our current way of thinking is not working. For our transportation to flow, we need a new source of inspiration.
Napjaink gondolkodásmódja nem folytatható tovább. A forgalom zavartalan áramlása érdekében az ösztönzés egy új forrására van szükségünk.
So after 16 years working in transportation, my "aha moment" happened when speaking with a biotech customer. She was telling me how her treatment was leveraging specific properties of our vascular system. "Wow," I thought, "Our vascular system -- all the veins and arteries in our body making miracles of logistics every day." This is the moment I realized that biology has been in the transportation business for billions of years. It has been testing countless solutions to move nutrients, gases and proteins. It really is the world's most sophisticated transportation laboratory.
Közlekedési területen eltöltött 16 év után az "aha élményemet" egy biomérnők vásárlóval történő beszélgetés során éltem meg. Elmesélte, hogy kezelésének köszönhetően hogyan sikerült az érrendszer speciális tulajdonságait kihasználnia. "Hűha" - gondoltam, "Az érrendszerünk-- testünk vénáinak, artériáinak működése a logisztika csodája minden egyes napon." Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy a biológia évmilliárdok óta a szállítmányozási bizniszben utazik. Számtalan megoldási lehetőséget próbált ki a tápanyagok, gázok és fehérjék mozgatására. Valóban a világ legkifinomultabb szállítmányozási laborja.
So, what if the solution to our traffic challenges was inside us? I wanted to know: Why is it that blood flows in our veins most of our lives, when our big cities get clogged on a daily basis? And the reality is that you're looking at two very different networks. I don't know if you realize, but each of us has 60,000 miles of blood vessels in our bodies -- 60,000 miles. That's two-and-a-half times the Earth's circumference, inside you. What it means is that blood vessels are everywhere inside us, not just under the surface of our skin.
Mi lenne, ha a közlekedés problémáinak megoldást magunkban keresnénk? Amit tudni akartam: Hogyan képes a vér az artériákban a zavartalan áramlásra egész életünkön át, míg nagyvárosaink forgalma naponta bedugul? A helyzet az, hogy ez két, egymástól teljesen különböző hálózat. Nem tudom tudták-e, hogy testünket 96 560 km hosszú érhálózat szövi át -- 96 560 km! A Föld kerületének két és félszerese, mindannyiunk testében. Ez azt jelenti, hogy a vérerek egész testünket átszövik, nem csupán a bőrünk alatti területet.
But if you look at our cities, yes, we have some underground subway systems and some tunnels and bridges, and also some helicopters in the sky. But the vast majority of our traffic is focused on the ground, on the surface. So in other words, while our vascular system uses the three dimensions inside us, our urban transportation is mostly two-dimensional. And so what we need is to embrace that verticality. If our surface grid is saturated, well, let's elevate our traffic.
Azonban ha szemügyre vesszük városainkat, igen, természetesen találunk földalatti vasútvonalakat, néhány alagutat, hidakat, még néhány helikoptert is fenn az égen. A forgalom túlnyomó többsége azonban a felszínen központosul. Más szóval, míg érrendszerük három dimenzióban szövi át testünk egészét, a városi a közlekedés többnyire kétdimenziós. Vonjuk hát be a függőleges dimenziót! Ha a felszínen a hálózat telített, nincs mit tenni, emeljük fel a forgalmat.
This Chinese concept of a bus that can straddle traffic jams -- that was an eye-opener on new ways to think about space and movement inside our cities. And we can go higher, and suspend our transportation like we did with our electrical grid. Tel Aviv and Abu Dhabi are talking about testing these futuristic networks of suspended magnetic pods. And we can keep climbing, and fly. The fact that a company like Airbus is now seriously working on flying urban taxis is telling us something. Flying cars are finally moving from science-fiction déjà vu to attractive business-case territory. And that's an exciting moment.
Íme egy kínai elgondolás egyfajta autóbuszról, mely közrefogja a dugót-- a tér és a mozgás egy merőben új megközelítése városainkban. De emelkedjünk magasabbra, lebegtessük a forgalmat ahogy tettük azt az elektromos hálózattal. Tel Avivban, Abu Dhabiban tervezik az ilyen futurisztikus a lebegtetett mágneses gondolák hálózatának tesztelését. De juthatunk még magasabbra is: repülhetünk. Az a tény, hogy egy olyan vállalat, mint az Airbus komoly munkálatokat folytat a városi légi taxizás témájában, sokat sejtet. A repülő autók a tudományos fantasztikum déja vu érzéséből végre vonzó piaci üzletággá fejlődnek. Ez aztán egy izgalmas pillanat.
So building this 3-D transportation network is one of the ways we can mitigate and solve traffic jams. But it's not the only one. We have to question other fundamental choices that we made, like the vehicles we use. Just imagine a very familiar scene: You've been driving for 42 minutes. The two kids behind you are getting restless. And you're late. Do you see that slow car in front of you? Always comes when you're late, right?
A háromdimenziós közlekedési hálózatok kiépítésével tehát képesek volnánk mérsékelni, megszüntetni a forgalmi dugókat. De nem ez az egyetlen megoldás. Alapvető döntéseinket kell hogy újragondoljuk közlekedési eszközeink használatáról. A közismert szituáció: Már 42 perce ül a volán mögött. A hátsó ülésben a két gyerek egyre nyugtalanabb. És késésben van. Látja azt az araszolgató autót maga előtt? Mindig akkor amikor késében van, ugye?
(Laughter)
(Nevetés)
That driver is looking for parking. There is no parking spot available in the area, but how would he know? It is estimated that up to 30 percent of urban traffic is generated by drivers looking for parking. Do you see the 100 cars around you? Eighty-five of them only have one passenger. Those 85 drivers could all fit in one Londonian red bus. So the question is: Why are we wasting so much space if it is what we need the most? Why are we doing this to ourselves?
A vezetője parkolóhelyet keres. Nincs szabad hely az egész környéken, de ezt honnan is tudná? Becslések szerint a városi forgalom 30%- át parkolóhelyet kereső sofőrök teszik ki. Látja maga előtt a 100 darab autót? Közülük 85-ben mindössze egy személy van. Ez a 85 személy mind elférne egy londoni piros buszon. A kérdés tehát: Miért pazarolunk el ennyi szabad teret, amikor leginkább erre van szükségünk? Miért tesszük ezt magunkkal?
Biology would never do this. Space inside our arteries is fully utilized. At every heartbeat, a higher blood pressure literally compacts millions of red blood cells into massive trains of oxygen that quickly flow throughout our body. And the tiny space inside our red blood cells is not wasted, either. In healthy conditions, more than 95 percent of their oxygen capacity is utilized. Can you imagine if the vehicles we used in our cities were 95 percent full, all the additional space you would have to walk, to bike and to enjoy our cities?
A biológia soha nem tenne ilyet. Ereinkben a hely teljes egészében kihasznált. A vérnyomás minden egyes szívdobbanás során milliónyi vörösvértestet tömörít oxigént szállító vonattá, és keringeti sebesen egész testünkben. Még a vörösvértestekben lévő aprócska tér sem megy veszendőbe. Egészséges állapotban oxigénkapacitásuknak több mint 95%-os a kihasználtsága. El tudják képzelni, hogy városainkban a járművek 95%-ig tele közlekedne, és a fennmaradó teret gyaloglásra, kerékpározásra használhatják, így élvezve városuk tereit?
The reason blood is so incredibly efficient is that our red blood cells are not dedicated to specific organs or tissues; otherwise, we would probably have traffic jams in our veins. No, they're shared. They're shared by all the cells of our body. And because our network is so extensive, each one of our 37 trillion cells gets its own deliveries of oxygen precisely when it needs them.
A vér hihetetlen hatékonyságának az oka, hogy a vörösvértestek nem csupán meghatározott szervek vagy szövetek ellátására szolgálnak; ha így lenne, bizonyára dugók alakulnának ki az ereinkben. Nem, osztoznak rajtuk. Testünk minden egyes sejtjének ellátását szolgálják. És mivel hálózatunk ennyire átfogó, az oxigén kivétel nélkül mind a 37 milliárd sejtjéhez eljut, pontosan akkor, amikor szükség van rá.
Blood is both a collective and individual form of transportation. But for our cities, we've been stuck. We've been stuck in an endless debate between creating a car-centric society or extensive mass-transit systems. I think we should transcend this. I think we can create vehicles that combine the convenience of cars and the efficiencies of trains and buses. Just imagine. You're comfortably sitting in a fast and smooth urban train, along with 1,200 passengers. The problem with urban trains is that sometimes you have to stop five, ten, fifteen times before your final destination.
A vér a egyszerre a közlekedés együttes és egyéni formája. Ami viszont a városainkat illeti, ott megrekedtünk. Megrekedtünk az autóközpontú társadalomról és a kiterjedt tömegközlekedési rendszerekről folyó parttalan vitában. Úgy gondolom, túl kéne lépnünk ezen. Hiszem, hogy képesek vagyunk a személyautók kényelmét és a vonatok, buszok hatásfokát egyesítő járművek alkotására. Képzeljék csak el: Kényelmesen, zavartalanul utaznak egy gyors városi vonaton a többi 1200 utas társaságában. A probléma ezekkel a vonatokkal az, hogy még a célállomás előtt, gyakorta 5, 10, 15 alkalommal is megállnak.
What if in this train you didn't have to stop? In this train, wagons can detach dynamically while you're moving and become express, driverless buses that move on a secondary road network. And so without a single stop, nor a lengthy transfer, you are now sitting in a bus that is headed toward your suburb. And when you get close, the section you're sitting in detaches and self-drives you right to your doorstep. It is collective and individual at the same time. This could be one of the shared, modular, driverless vehicles of tomorrow.
Milyen volna, ha vonatnak nem volna szüksége megállásra? Egy ilyen vonatban a kocsi mozgás közben lekapcsolódik, és vezető nélküli, expressz busszá alakulva, útját egy másodlagos úthálózaton folytatja. Így megállás és hosszas átszállás nélkül egy olyan buszon utazik, ami egyenesen az ön külvárosába tart. És amikor már közeledik a céljához, az önt szállító rész leválasztódik, és önvezető módon, otthonának bejárati ajtaja elé szállítja önt. Egyszerre közösségi és egyéni jellegű. Ez lehetne a holnap osztott, moduláris, vezető nélküli járműve.
Now ... as if walking in a city buzzing with drones, flying taxis, modular buses and suspended magnetic pods was not exotic enough, I think there is another force in action that will make urban traffic mesmerizing. If you think about it, the current generation of driverless cars is just trying to earn its way into a traffic grid made by and for humans. They're trying to learn traffic rules, which is relatively simple, and coping with human unpredictability, which is more challenging.
Namármost... ha a drónoktól, repülő taxiktól, moduláris buszoktól és lebegő mágneses gondoláktól nyüzsgő város nem volna elég egzotikus, akkor azt hiszem van egy másik erő is, ami lenyűgözővé teszi a városi közlekedést. Ha belegondolunk, a vezető nélküli autók jelen generációja még csak most készül utat törni magának egy emberek által, embereknek készült közlekedési hálózatban. Tanulják a közlekedési szabályokat, ami viszonylag egyszerű, és próbálnak megbirkózni az emberi kiszámíthatatlansággal, ami már jóval nagyobb kihívást jelent.
But what would happen when whole cities become driverless? Would we need traffic lights? Would we need lanes? How about speed limits? Red blood cells are not flowing in lanes. They never stop at red lights. In the first driverless cities, you would have no red lights and no lanes. And when all the cars are driverless and connected, everything is predictable and reaction time, minimum. They can drive much faster and can take any rational initiative that can speed them up or the cars around them. So instead of rigid traffic rules, flow will be regulated by a mesh of dynamic and constantly self-improving algorithms. The result: a strange traffic that mixes the fast and smooth rigor of German autobahns and the creative vitality of the intersections of Mumbai.
De mi fog történni, amikor egész városok válnak önvezetővé? Lesz szükség rendőrlámpára? Forgalmi sávra? Sebességkorlátozásra? A vörösvértest nem forgalmi sávokban közlekedik. Nem áll meg piros jelzésnél. Az első önvezető városokban nem lesz piros lámpa, sem forgalmi sáv. És amint az összes jármű vezető nélküli és egymáshoz kapcsolt lesz, minden kiszámíthatóvá válik, a reakcióidő pedig minimumra csökken. Sokkal gyorsabban közlekednek, és minden racionális lehetőséget kihasználnak a saját, vagy a környező autók sebességének fokozására. A merev közlekedési szabályok helyett tehát az áramlás szabályozása történik egy dinamikus, és önmagát állandóan fejlesztő algoritmikus háló által. Az eredmény: különös közlekedési rend, amely a német autópályák sebességét és szigorú rendjét vegyíti Mumbai kereszteződéseinek kreatív vitalitásával.
(Laughter)
(Nevetés)
Traffic will be functionally exuberant. It will be liquid like our blood. And by a strange paradox, the more robotized our traffic grid will be, the more organic and alive its movement will feel.
A forgalom funkcionálisan életerőssé válik. Cseppfolyós lesz, akár a vérünk. És egy különös ellentmondással, ahogy minél gépiesebbé válik közlekedési hálózatunk, annál organikusabbnak és élettel telibbnek fogjuk érezni.
So yes, biology has all the attributes of a transportation genius today. But this process has taken billions of years, and went through all sorts of iterations and mutations. We can't wait billions of years to evolve our transportation system. We now have the dreams, the concepts and the technology to create 3-D transportation networks, invent new vehicles and change the flow in our cities.
Tehát igen, a biológia mindent tud, amit egy közlekedésszervezési lángelme csak tudhat. Azonban míg ide jutott, évmilliárdok teltek el, miközben számos iteráció és mutáció történt. Mi nem várhatunk évmilliárdokat a közlekedésünk fejlesztésével. Megvannak az álmaink, elképzeléseink, és technológiánk 3-D közlekedési rendszer kiépítéséhez, új járművek feltalálásához, és városaink forgalmának megújításához.
Let's do it.
Lássunk hát munkához!
Thank you.
Köszönöm
(Applause)
(Taps)