So two weeks ago, I searched the word "nationalist" on Twitter. The results were quite colorful, with expressions like, "Emboldened Racist Moron," --
Úgy két hete rákerestem a Twitteren a "nacionalista" alapszóra. A találati lista igen sokszínű lett, köztük olyan kifejezésekkel, mint "nekibátorodott rasszista agykárosult,"
(Laughter)
(Nevetés)
"White Supremacist Idiot," "Fascist Sock Puppets," --
"fehér felsőbbrendűség-elvű idióta," "fasiszta zoknibáb,"
(Laughter)
(Nevetés)
"Orwellian, Hitlerian, Terrifying." I then searched the word "globalist" and got things like, "Socialist Sell-Outs," "Disgusting Corporate Propaganda," "Elitist Financial Overlords," "Ruthless Cosmopolitan Rats."
"orwelli, hitleri, lidérces." Aztán rákerestem a "globalista" szóra, és olyanok jöttek ki, mint "szocialista országkiárusítás," "gusztustalan kollektivista propaganda," "elitista pénzpiaci hűbérurak," "lelketlen kozmopolita patkányok."
(Laughter)
(Nevetés)
Even by social media standards, the words are cruel and disgusting. But they reflect the intensity of one of the most fundamental questions of our times: Nationalism or globalism -- what is the best path forward? This question impacts everything we care about: our cultural identity, our prosperity, our political systems -- everything -- the health of our planet -- everything.
E szavak kegyetlenek és gusztustalanok, még a közösségi média mércéje szerint is. Viszont híven tükrözik napjaink egyik legalapvetőbb kérdésének húsbavágó voltát: Nacionalizmus vagy globalizmus – mi a haladás legjobb útja? A kérdés hatással van mindenre, ami fontos számunkra: kulturális identitásunkra, jólétünkre, politikai rendszerünkre, bolygónk egészségére, egyszóval: mindenre.
So on the one hand, we have nationalism. Collins defines it as a "devotion to one's nation," but also, a "doctrine that puts national interests above international considerations." For nationalists, our modern societies are built on national grounds: we share a land, a history, a culture, and we defend each other. In a big and chaotic world, they see nationalism as the only sensible way to maintain social stability. But alarmed globalists warn us: self-centered nationalism can easily turn ugly. We've seen it with 20th-century fascisms: bloody wars, millions of deaths, immeasurable destruction.
Itt van tehát egyfelől a nacionalizmus. A Collins definíciója szerint "valakinek a nemzete iránti odaadása," ugyanakkor "a nemzeti érdekeket a nemzetközi szempontok fölé helyező doktrína" is. A nacionalisták szemében modern társadalmunk nemzetalapú: egyazon föld, történelem, kultúra részesei vagyunk, és megvédjük egymást. E hatalmas, zűrzavaros világban a nemzetállamiságot tartják a társadalmi stabilitás egyetlen lehetséges útjának. Az aggódó globalisták viszont óva intenek: az önközpontú nacionalizmus könnyen fordulhat csúnya világba. Láttuk a 20. század fasiszta rendszereit: véres háborúk, áldozatok milliói, mérhetetlen károk.
On the other hand, we have globalism. The Oxford Living Dictionary defines it as: "the operation or planning of economic and foreign policy on a global basis." For nationalists, globalism is rapidly deconstructing what our ancestors took decades to build. It's like spitting on our soldiers' tombs; it's eroding our national solidarities and opening the doors to foreign invasions. But globalists make the case that reinforcing our global governance is the only way to tackle big supernational problems, like nuclear proliferation, the global refugee crisis, climate change or terrorism or even the consequences of superhuman AI. So we are at the crossroads, and we are asked to choose: nationalism or globalism?
A másik oldalon a globalizmus áll. Az Oxford Living Dictionary így definiálja: "a gazdaság- és a külpolitika globális alapon történő tervezése vagy működtetése." A nacionalisták szemében a globalizmus villámgyorsan lerombolja, amit elődeink évtizedek alatt építettek fel. Mintha leköpnénk hőseink emlékművét: kikezdi nemzeti szolidaritásunkat, és ajtót nyit az idegen inváziónak. A globalisták azzal érvelnek, hogy csak a globális kormányzás képes kezelni nagy, nemzetek feletti problémákat: a nukleáris fegyverkezést, a világméretű menekültválságot, a klímaváltozást, a terrorizmust, vagy akár az emberfeletti mesterséges intelligencia következményeit. Keresztúthoz érkeztünk, és választanunk kellene: nacionalizmus vagy globalizmus?
Having lived in four continents, I've always been interested in this question. But it took a whole new level when I saw this happening: the biggest surge in nationalist votes in Western democracies since World War II. All of a sudden, this isn't theory anymore. I mean, these political movements have built their success with ideas that could mean, down the road, losing my French citizenship because I'm North African or not being able to come back home to the US because I come from a Muslim-majority country.
Mivel már négy kontinensen is éltem, mindig is érdekelt a kérdés. De az egész egy teljesen új szintre került, amikor ezt tapasztaltam: a nacionalista szavazatok legerőteljesebb felívelése következett be a nyugati demokráciákban a második világháború óta. Hirtelenjében az egész már nemcsak elmélet volt. Úgy értem, e politikai mozgalmak olyan eszmékkel értek el sikereket, amelyek könnyen jelenthetik francia állampolgárságom elvesztését, csak mert észak-afrikai vagyok, vagy hogy nem jöhetek többé haza az USA-ba, mert egy muszlim többségű országból származom.
You know, when you live in a democracy, you live with this idea that your government will always protect you, as long as you abide by the laws. With the rise of national populism, despite being the best citizen I can, I now have to live with the idea that my government can hurt me for reasons I cannot control. It's very unsettling. But it forced me to rethink and rethink this question and try to think deeper. And the more I thought about it, the more I started questioning the question. Why would we have to choose between nationalism and globalism, between loving our country and caring for the world? There's no reason for that. We don't have to choose between family and country or region or religion and country. We already have multiple identities, and we live with them very well. Why would we have to choose between country and world? What if, instead of accepting this absurd choice, we took it on ourselves to fight this dangerous, binary thinking?
Ha valaki demokráciában él, az él benne, hogy a kormánya mindig meg fogja védeni, amíg ő is betartja a törvényeket. A nemzeti populizmus felemelkedésével, hiába vagyok a lehető legrendesebb polgár, el kell fogadnom, hogy a kormányom olyan okok miatt bánthat engem, amelyekre semmilyen befolyásom nincs. Ez elég felkavaró. Engem viszont a kérdés folytonos újragondolására késztetett és arra, hogy nézzek mélyebbre. Minél többet gondolkodtam a dolgon, annál inkább megkérdőjeleztem magát a kérdést is. Miért kellene választanunk nemzetállamiság és globalizmus között, aközött, hogy szeressük a hazánkat és törődjünk a világ sorsával? Semmi okunk erre. Nem kell választanunk a család és a haza, sem a vallásunk és országunk közt. Már most is összetett identitással bírunk, és remekül elvagyunk annak aspektusaival. Miért kellene választanunk ország és világ között? Mi lenne, ha ezen abszurd döntéshelyzet elfogadása helyett inkább felvennénk a harcot ezzel a veszélyes bináris gondolkodással?
So for all the globalists in the audience, I want to ask: When I say the word "nationalist," what image comes to your mind? Something like this? Believe me, I think of that, too. But I'd like you to remember that for most people, nationalism feels more like this. Or maybe like that. You know, it's that thing inside you when you accidentally watch an obscure Olympic sport on TV --
Kedves globalisták a közönség soraiban, azt kérdem önöktől: Amikor azt mondom, "nacionalista," milyen kép jelenik meg az elméjükben? Valami ilyesmi? Higgyék el, én is szoktam erre gondolni. De szeretném, ha megjegyeznék, a legtöbb ember számára a nacionalizmus inkább ezt jelenti. Vagy talán ezt. Tudják, az a belső valami, amikor épp valami érthetetlen olimpiai sportágat néznek a tévében –
(Laughter)
(Nevetés)
wait -- and the mere sight of an unknown athlete wearing your national colors gets you all excited. Your heartbeat goes up, your stress level goes up, and you're standing in front of the TV and screaming with passion for that athlete to win. That's nationalism. It's people happy to be together, happy to belong to a large national community. Why would it be wrong?
várjanak – és a nemzeti színeiket viselő ismeretlen sportoló puszta látványától rögtön tűzbe jönnek. Felmegy a pulzusuk, felszökik a stressz-szintjük, állnak a tévé előtt, és szívből ordítva drukkolnak annak a sportolónak. Ez a nacionalizmus. Hogy az emberek örülnek, hogy együtt lehetnek, hogy egy nagy nemzeti közösséghez tartoznak. Mi rossz lenne ebben?
You know, globalists, you may think of nationalism as an old, 19th-century idea that is destined to fade. But I'm sorry to tell you that the facts are not on your side. When the World Values Survey asked more than 89,000 people across 60 countries how proud they felt about their country, 88.5 percent said "very proud" or "quite proud" -- 88.5 percent. Nationalism is not going away anytime soon. It's a powerful feeling that, according to another study, is a strong predictor of individual happiness. It's crazy, but your happiness is more correlated with national satisfaction than with things you would expect, like household income or your job satisfaction or your health satisfaction. So if nationalism makes people happy, why would anybody take it away from them?
Önök, globalisták, talán úgy gondolnak a nacionalizmusra, mint egy régi, 19. századi eszmére, ami elhalásra ítéltetett. Sajnálattal közlöm, hogy a tények önök ellen beszélnek. Amikor a World Values Survey megkérdezett több mint 89 000 embert úgy 60 országból, mennyire büszkék a hazájukra, 88,5% vallotta "nagyon büszkének," vagy "meglehetősen büszkének" magát. 88,5%! A nacionalizmus nem fog egyhamar kiveszni. Ez egy erőteljes érzés, amely egy másik tanulmány szerint az egyéni boldogság nagyon fontos fokmérője. Őrület, de a személyes boldogságunk jobban összefügg a nemzeti elégedettséggel, mint más, logikusnak tűnő tényezőkkel, mint pl. a család bevételeivel, a munkahelyi elégedettséggel, vagy az egészségi állapotunkkal. Ha tehát a nacionalizmus boldoggá tesz, miért kéne tőle megfosztani az embereket?
Fellow globalists, if you are like me, you may be attached to globalization for humanistic reasons. And you may take great joy in some of its accomplishments since 1945. After all, major regions of the world have been exceptionally peaceful; extreme poverty rates around the globe are trending down; and more than two billion people, most notably in Asia, show spectacular improvements in their standards of living. But studies also show that globalization has a dark side. And left on the side of the road are hundreds of millions of people in Western middle classes with anemic income growth for more than two decades, possibly three decades, according to some studies. We cannot ignore this elephant in our room. If anything, our collective energy would be better used finding ways to fix this aspect of globalization, instead of fighting this polarizing battle against nationalism.
Globalista társaim! Ha rám hajaznak, önök talán emberbaráti okokból kötődnek a globalizmushoz, és örömmel tölti el önöket annak néhány 1945 óta elért eredménye. Végül is, a kontinensek nagy részén folyamatosan béke honol; a mélyszegénység aránya világszerte csökken; és több mint két milliárd ember életszínvonala, különösen Ázsiában, látványos javulást mutat. De a tanulmányok rámutatnak a globalizmus sötét oldalára is. Otthagyták az út szélén a nyugati középosztály tagjainak százmillióit, akiknek a jövedelme több mint két, egyes tanulmányok szerint három évtizede stagnál. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt az óriási problémát. Kollektív energiáinkat inkább arra kellene használnunk, hogy megoldást találjunk a globalizmus eme visszásságára, ahelyett, hogy megosztó harcot vívunk a nacionalizmus ellen.
So now, the nationalists in the audience, I have some crusty, nonbinary nuggets for you.
Most az itt ülő nacionalistákhoz szólok. Van néhány lenyelésre váró, nem bináris békám az önök számára is.
(Laughter)
(Nevetés)
When I say the word "globalist," what comes to your mind? Out-of-touch, one-percent plutocrats?
Amikor azt mondom, "globalista", mi jut eszükbe? Megközelíthetetlen, felső tízezerbeli plutokraták?
(Laughter)
(Nevetés)
Or maybe the heartless, greedy Wall Street type, right? Or maybe people like me, with multiple origins, living in a big, cosmopolitan metropolis.
Vagy talán a szívtelen, kapzsi Wall Street-i figurák? Vagy esetleg a vegyes családok sarjai, amilyen én is vagyok, egy nagy kozmopolita metropoliszban.
Well, you remember that World Values Survey that I mentioned earlier? It showed another fascinating finding: 71 percent of the world population agreed with the statement, "I am a citizen of the world." Do you know what it means? Most of us are simultaneously proud of our country and citizens of the world. And it gets even better. The citizens of the world in the survey show a higher level of national pride than the ones that rejected that label. So once and for all, being a globalist doesn't mean betraying your country. It just means that you have enough social empathy, and you project some of it outside your national borders.
Nos, emlékeznek még az imént említett World Values Survey felmérésére? Volt egy másik izgalmas megállapításuk is: A világ lakosságának 71%-a értett egyet a kijelentéssel, miszerint "én a világ polgára vagyok." Tudják, ez mit jelent? Legtöbbünk egyidejűleg büszke a hazájára, és vallja magát világpolgárnak. És ez még semmi. A magukat világpolgárnak vallók erősebb nemzeti büszkeséget mutattak, mint akik visszautasították e címkét. Egyszer s mindenkorra, globalistának lenni nem jelent hazaárulást. Csak annyit tesz, hogy kellő szociális empátiával bírunk, és odafigyelésünk kiterjed az országhatáron túlra.
Now, I know that when I dig into my own nationalist feelings, one of my anxieties versus the globalized world is national identity: How are we going to preserve what makes us special, what makes us different, what brings us together? And as I started thinking about it, I realized something really strange, which is that a lot of the key ingredients of our national identities actually come from outside our national borders. Like, think of the letters that we use every day. I don't know if you realize, but the Latin script, the Latin alphabet that we use has its origins thousands of years ago, near the Nile River. It all started with a cow just like this, that was captured by a scribe into an elegant hieroglyph. That hieroglyph was transcribed by a Semite in the Sinai into the letter aleph. Aleph traveled with Phoenicians and reached the European shores in Greece, where it became alpha, the mother of our letter A. So that's how an Egyptian cow became our letter A.
Amikor saját nemzeti érzeteim mélyét firtatom, a globalizmussal szembeni egyik szorongásom tárgya a nemzeti identitás: Hogyan őrizzük meg mindazt, amitől különlegesek vagyunk, amitől mások vagyunk, ami összehoz minket? Ahogy erről gondolkodtam, valami furát fedeztem fel: nemzeti identitásunk legfőbb összetevőinek javarésze nemzeti határainkon kívülről kerül hozzánk. Gondoljanak csak a betűkre, amiket naponta használunk. Nem tudom, tudják-e, de az általunk használt latin írásjelek és a latin ábécé több ezer évvel ezelőttről, a Nílus környékéről származik. Az egész egy ilyesféle ökörrel kezdődött, amit egy írnok egy elegáns hieroglifa formájába öntött. Egy sínai sémi átírta a hieroglifát, ebből lett az "alef" betű. Az alef továbbutazott a főníciaiakkal és Görögországnál elérte Európa partjait, ahol is "alfa" lett belőle, ez pedig a mi "A" betűnk anyja. Így lett egy egyiptomi ökörből a mi A betűnk.
(Laughter)
(Nevetés)
And same thing with the Egyptian house that became bet, beta and B. And the Egyptian fish that became daleth, delta and D. Our most fundamental texts are full of Egyptian cows, houses and fish.
Ugyanez történt az egyiptomi házzal, amiből "bet", "béta" majd "B" betű lett. Az egyiptomi halból pedig "daleth", "delta" majd "D". A legsarkalatosabb okirataink tele vannak egyiptomi tehenekkel, házakkal és halakkal.
(Laughter)
(Nevetés)
And there are so many other examples. Take the United Kingdom and its monarchy. Queen Elizabeth II? German ancestry. The mottos on the royal coat of arms? All written in French, not a single word of English. Take France and it's iconic Eiffel Tower. The inspiration? The United States of America -- and I don't mean Las Vegas, I mean 19th-century New York.
És annyi más példa is van. Ott az Egyesült Királyság és monarchiája. II. Erzsébet? Német felmenők. A királyi címer feliratai? Mind franciául van, egyetlen angol szó nélkül. Vagy vegyük Franciaországot az ikonikus Eiffel-toronnyal. Mi inspirálta? Az Amerikai Egyesült Államok – no nem Las Vegas, hanem a 19. századi New York.
(Laughter)
(Nevetés)
This was the tallest building in New York in the mid-19th century. Does it remind you of something? And you may think of China as a self-contained civilization, protected behind its Great Wall. But think twice. The Chinese official ideology? Marxism, made in Germany. One of China's biggest religions? Buddhism, imported from India. India's favorite pastime? Cricket. I really love this quote from Ashis Nandy, who said, "Cricket is an Indian game accidentally discovered by the British."
A 19. század közepén ez volt New York legmagasabb építménye. Emlékezteti önöket valamire? Gyakran gondolunk úgy Kínára, mint egy önmagába zárt civilizációra a Nagy Fal védelme mögött. De gondoljuk csak át még egyszer! Mi Kína hivatalos ideológiája? A marxizmus, "made in Germany." Kína egyik legnagyobb vallása? A buddhizmus, Indiából importálva. India kedvenc szabadidősportja? A krikett. Nagyon szeretem Ashis Nandy idézetét: "A krikett indiai játék, amit teljesen véletlenül a britek fedeztek fel."
(Laughter)
(Nevetés)
So these are good reminders that a lot of what we love in our national traditions actually come from previous waves of globalization. And beyond individual symbols, there are whole national traditions that could not have existed without globalization. And the example that comes to my mind is a world-beloved national tradition: Italian cuisine. My friends, if you ever have a chance to go to a superauthentic Italian restaurant that only serves ancient Roman recipes, my advice for you is: don't go.
Emlékezetes példái ezek annak, hogy amit nemzeti hagyományainkban igazán kedvelünk, valójában korábbi globalizációs hullámokból ered. Az egyes szimbólumok mögött pedig olyan komplett nemzeti tradíciók állnak, melyek a globalizáció nélkül nem is létezhettek volna. Példaként egy világkedvenc nemzeti hagyomány jut eszembe: az olasz konyha. Barátaim, ha egyszer lehetőségük adódik elmenni egy szuperautentikus olasz étterembe, ahol csak ókori római étkeket szervíroznak, azt tanácsolom: ne menjenek!
(Laughter)
(Nevetés)
You'd get very, very disappointed. No spaghetti, no pasta -- that really started in Sicily in the eighth century, when it was under Arabian rule. No perfect espresso, no creamy cappuccino -- that came from Abyssinia via Yemen in the 17th century. And of course, no perfect pizza Napoletana -- how would you make it without the tomatoes of the New World? No, instead, you would be served probably a lot of porridge, some vegetable -- mostly cabbage -- some cheese, and maybe if you're lucky, the absolute delicacy of that time -- mmm, perfectly cooked fattened dormice.
Hatalmasat csalódnának. Se spagetti, se "pasta" – ezek valójában szicíliai ételek a nyolcadik századból, az arab uralom idejéből. Se tökéletes "espresso", se tejszínes cappuccino – merthogy ezek meg, Jemen útba ejtésével, Abesszíniából jöttek a 17. században. És persze, sehol egy rendes Pizza Napoletana – hogy is készíthettek volna ilyet az Újvilág paradicsomai nélkül? Viszont valószínűleg szervíroznának jó sok kását, némi zöldséget –főként káposztát –, egy kis sajtot, és ha mázlijuk van, a korabeli ínyencségek netovábbját – mmm, hizlalt pelét jól átsütve.
(Laughter)
(Nevetés)
Thankfully, it was not a close tradition preserved by fanatic watchdogs. No, it was an open process, nourished by explorers, traders, street sellers and innovative home cooks. And in many ways, globalization is a chance for our national traditions to be questioned, regenerated, reinterpreted, to attract new converts to stay vibrant and relevant over time.
Szerencsére e konyha eredetiségét nem óvták fanatikus hagyományőrzők. Nem. Ez egy nyitott folyamat volt, mely felfedezők, kereskedők, utcai árusok és kreatív amatőrök keze alatt alakult. A globalizáció sok tekintetben lehetőséget nyújt saját tradícióink megkérdőjelezésére, újraélesztésére, újraértelmezésére, vonzóbbá tételére, hogy folyamatosan elevenek és időszerűek maradhassanak.
So just remember this: most of us nationalists in the world are globalists, and most of us globalists in the world are nationalists. A lot of what we like in our national traditions come from outside our national borders. And the reason we venture outside our national borders is to discover these other national traditions. So the real question should not be to choose between nationalism and globalism. The real questions is: How can we do both better? It's a complex question for a complex world that calls for creative, nonbinary solutions.
Véssék emlékezetükbe: A legtöbb nacionalista a világon globalista, és a legtöbb globalista a világon nacionalista. Amit szeretünk nemzeti hagyományainkban, sokszor országhatárainkon kívülről származik. És azért kalandozunk országhatárainkon kívülre, hogy felfedezzük ezeket. A kérdés lényege tehát nem a választás nacionalizmus és globalizmus között. A valódi kérdés az: Hogyan csinálhatnánk mindkettőt jobban? Komplex kérdés egy komplex világ számára, mely kreatív, nonbináris megoldásokért kiált.
What are you waiting for?
Mire várunk hát?
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)