This is Revolution 2.0. No one was a hero. No one was a hero. Because everyone was a hero. Everyone has done something. We all use Wikipedia. If you think of the concept of Wikipedia where everyone is collaborating on content, and at the end of the day you've built the largest encyclopedia in the world. From just an idea that sounded crazy, you have the largest encyclopedia in the world.
Ez a 2.0-ás forradalom. Senki sem volt hős. Senki egyén nem volt hős. Mégis mindenki hős volt. Mindenki tett valamit. Mindannyian használjuk a Wikipediát. Gondoljanak a Wikipedia koncepciójára, ahol mindenki együttműködik a tartalom létrehozása során. És végül összeáll a világ legnagyobb enciklopédiája. Egy ötlet nyomán, ami lehet, őrültségnek hangzott, létrejött a világ legnagyobb méretű enciklopédiája.
And in the Egyptian revolution, the Revolution 2.0, everyone has contributed something, small or big. They contributed something -- to bring us one of the most inspiring stories in the history of mankind when it comes to revolutions. It was actually really inspiring to see all these Egyptians completely changing. If you look at the scene, Egypt, for 30 years, had been in a downhill -- going into a downhill. Everything was going bad. Everything was going wrong. We only ranked high when it comes to poverty, corruption, lack of freedom of speech, lack of political activism. Those were the achievements of our great regime. Yet, nothing was happening. And it's not because people were happy or people were not frustrated. In fact, people were extremely frustrated. But the reason why everyone was silent is what I call the psychological barrier of fear. Everyone was scared. Not everyone. There were actually a few brave Egyptians that I have to thank for being so brave -- going into protests as a couple of hundred, getting beaten up and arrested. But in fact, the majority were scared. Everyone did not want really to get in trouble.
És az egyiptomi forradalom, azaz a 2.0-ás forradalom során mindenki hozzájárult valamivel -- sokkal vagy kevéssel, de valamivel -- hogy elénk tárják az emberiség történetének egyik legösztönzőbb epizódját, ami a forradalmakat illeti. Valóban igazán inspiráló volt látni, amint ezek az egyiptomiak teljesen átváltoznak. Ha megnézzük a történések helyszínét, Egyiptom harminc éven át hanyatlott -- a hanyatlás felé tartott. Minden rosszra fordult. Minden elromlott. Csak akkor végeztünk elöl, ha a szegénységről volt szó, a korrupcióról, a szólásszabadság hiányáról, a politikai aktivizmus hiányáról. Ezek voltak nagyszerű rendszerünk eredményei. Mégsem történt semmi. És nem azért, mert az emberek boldogok voltak, vagy ne lettek volna csalódottak. Valójában az emberek elképesztően el voltak keseredve. Az oka annak, hogy mindeni hallgatott, az, amit én a félelem pszichológiai gátjának nevezek. Mindenki meg volt ijedve. Nem mindenki. Volt néhány bátor egyiptomi -- akiknek meg kell köszönnöm a bátorságukat -- akik néhány százan mentek tüntetni, akiket megvertek és letartóztattak. De valójában a többség félt. Nem akart mindenki bajba kerülni.
A dictator cannot live without the force. They want to make people live in fear. And that psychological barrier of fear had worked for so many years, and here comes the Internet, technology, BlackBerry, SMS. It's helping all of us to connect. Platforms like YouTube, Twitter, Facebook were helping us a lot because it basically gave us the impression that, "Wow, I'm not alone. There are a lot of people who are frustrated." There are lots of people who are frustrated. There are lots of people who actually share the same dream. There are lots of people who care about their freedom. They probably have the best life in the world. They are living in happiness. They are living in their villas. They are happy. They don't have problems. But they are still feeling the pain of the Egyptian.
Diktátor nem létezhet hatalom nélkül. Azt akarják elérni, hogy az emberek félelemben éljenek. És a félelem, mint pszichológiai gát oly sok éven át működött, mire egyszer csak itt az Internet, a technológia, a BlackBerry, az SMS. Ez mindannyiunkat segít a kapcsolattartásban. Az olyan platformok, mint a YouTube, a Twitter, a Facebook sokat segítettek nekünk, mert alapjában véve azt sugallják nekünk: "Jé, nem vagyok egyedül." Sokan vannak még, akik elkeseredettek." Sok elkeseredett ember van. Sok ember van, akinek az álma közös. Sok ember van, aki számára fontos a szabadság. Lehet, hogy a világon a legjobb életük van. Boldogságban élnek. Villákban élnek. Boldogok; nincsenek problémáik. De ettől függetlenül is érzik az egyiptomiak fájdalmát.
A lot of us, we're not really happy when we see a video of an Egyptian man who's eating the trash while others are stealing billions of Egyptian pounds from the wealth of the country. The Internet has played a great role, helping these people to speak up their minds, to collaborate together, to start thinking together. It was an educational campaign.
Sokan közülünk nem boldogok, amikor egy olyan videót látunk, amelyen egy egyiptomi férfi szemetet eszik, míg mások egyiptomi fontok milliárdjait lopják az ország vagyonából. Az Internet hatalmas szerepet játszott abban, hogy segített ezeknek az embereknek, hogy elmondják a véleményüket, hogy együttműködjenek, hogy együtt gondolkodjanak. Egy oktatási kampány volt.
Khaled Saeed was killed in June 2010. I still remember the photo. I still remember every single detail of that photo. The photo was horrible. He was tortured, brutally tortured to death. But then what was the answer of the regime? "He choked on a pile of hash" -- that was their answer: "He's a criminal. He's someone who escaped from all these bad things." But people did not relate to this. People did not believe this. Because of the Internet, the truth prevailed and everyone knew the truth. And everyone started to think that "this guy could be my brother." He was a middle-class guy. His photo was remembered by all of us.
Háled Szaídot megölték 2010 júniusában. Még mindig emlékszem a fotóra. Emlékszem annak a fotónak minden egyes részletére. A fotó szörnyűséges volt. Megkínozták, brutálisan halálra kínozták. De mi volt akkor a rezsim válasza? Egy csomag hasis miatt megfulladt. Ez volt a válaszuk: "Ő bűnöző. Valaki, aki bűnös dolgok elől menekült." De az emberek ezzel nem tudtak azonosulni. Nem hitték el. Az Internetnek köszönhetően az igazság győzedelmeskedett, mindenki számára kiderült az igazság. És mindenki arra gondolt, hogy "ez a srác a testvérem is lehetne". Középosztálybeli srác volt. A fényképére mindannyian emlékszünk.
A page was created. An anonymous administrator was basically inviting people to join the page, and there was no plan. "What are we going to do?" "I don't know." In a few days, tens of thousands of people there -- angry Egyptians who were asking the ministry of interior affairs, "Enough. Get those who killed this guy. To just bring them to justice." But of course, they don't listen. It was an amazing story -- how everyone started feeling the ownership. Everyone was an owner in this page. People started contributing ideas. In fact, one of the most ridiculous ideas was, "Hey, let's have a silent stand. Let's get people to go in the street, face the sea, their back to the street, dressed in black, standing up silently for one hour, doing nothing and then just leaving, going back home." For some people, that was like, "Wow, silent stand. And next time it's going to be vibration." People were making fun of the idea. But actually when people went to the street -- the first time it was thousands of people in Alexandria -- it felt like -- it was amazing. It was great because it connected people from the virtual world, bringing them to the real world, sharing the same dream, the same frustration, the same anger, the same desire for freedom. And they were doing this thing. But did the regime learn anything? Not really. They were actually attacking them. They were actually abusing them, despite the fact of how peaceful these guys were -- they were not even protesting. And things had developed until the Tunisian revolution.
Létrejött egy oldal. Egy anonim adminisztrátor egyszerűen meghívott embereket, hogy csatlakozzanak az oldalhoz, és nem volt terv. "Mit fogunk tenni?" "Nem tudom." Néhány napon belül, emberek tízezrei -- dühös egyiptomiak -- vonták kérdőre a belügyminisztert: "Elég volt. Kapd el azokat, akik megölték ezt a srácot, hogy igazságot lehessen szolgáltatni." Persze nem hallgattak erre. Lenyűgöző történet volt -- ahogyan mindenki elkezdte magáénak érezni az ügyet. Mindenki tulajdonosa lett ennek az oldalnak. Az emberek elkezdtek ötletekkel hozzájárulni. Ez egyik legnevetségesebb ötlet az volt, hogy szervezzünk egy csendes kivonulást. Kérjük meg az embereket, hogy menjenek az utcára, álljanak arccal a tengernek, háttal az utcának, feketébe öltözve, szó nélkül egy órán keresztül, ne csináljunk semmit, aztán csak menjünk, vissza, haza. Sokak számára ez olyan volt, hogy "Húha, néma kivonulás. Legközelebb majd vibrációk lesznek." Az emberek viccet csináltak belőle. Pedig amikor valóban kimentek az utcára -- első alkalommal is ezrek Alexandriában --, csodálatos érzés volt. Nagyszerű volt. Mert összekötötte az embereket a virtuális világon keresztül és a valós világba hozta őket, azokat, akiknek közös az álmuk, közös a frusztrációjuk, a dühük, és közös a szabadságvágyuk. És együtt voltak ebben a dologban. De tanult ebből valamit a rezsim? Nem igazán. Támadták a kivonulókat. Durván bántak velük annak ellenére, hogy ezek az emberek mennyire békések voltak -- még csak nem is tiltakoztak. És a dolgok haladtak előre a tunéziai forradalomig.
This whole page was, again, managed by the people. In fact, the anonymous admin job was to collect ideas, help people to vote on them and actually tell them what they are doing. People were taking shots and photos; people were reporting violations of human rights in Egypt; people were suggesting ideas, they were actually voting on ideas, and then they were executing the ideas; people were creating videos. Everything was done by the people to the people, and that's the power of the Internet. There was no leader. The leader was everyone on that page. The Tunisian experiment, as Amir was saying, inspired all of us, showed us that there is a way. Yes we can. We can do it. We have the same problems; we can just go in the streets.
Az egész Facebook-oldalt ismét az emberek irányították. Azaz, az anonim adminisztrátor feladata volt az ötletek gyűjtése, amelyekre az emberek az ő segítségével szavaztak, valamint elmagyarázta, hogy mi az, amit tesznek. Az emberek fotókat, felvételeket készítettek; jelentették az emberi jogok megsértését Egyiptomban; ötleteket javasoltak; szavaztak ezekre az ötletekre; majd végrehajtották őket; az emberek videófelvételeket készítettek. Mindent az emberek vittek véghez, az emberekért, és ebben áll az Internet hatalma. Nem volt vezető. Azon az oldalon mindenki vezető volt. A tunéziai kísérlet, ahogyan Amir mondta, mindannyiunkra ösztönzőleg hatott, megmutatta, hogy van kiút. Igen, képesek vagyunk rá. Meg tudjuk csinálni. Nekünk ugyanezek a problémáink, mi is kimehetünk az utcára.
And when I saw the street on the 25th, I went back and said, "Egypt before the 25th is never going to be Egypt after the 25th. The revolution is happening. This is not the end, this is the beginning of the end." I was detained on the 27th night. Thank God I announced the locations and everything. But they detained me. And I'm not going to talk about my experience, because this is not about me. I was detained for 12 days, blindfolded, handcuffed. And I did not really hear anything. I did not know anything. I was not allowed to speak with anyone. And I went out. The next day I was in Tahrir. Seriously, with the amount of change I had noticed in this square, I thought it was 12 years. I never had in my mind to see this Egyptian, the amazing Egyptian. The fear is no longer fear. It's actually strength -- it's power. People were so empowered. It was amazing how everyone was so empowered and now asking for their rights. Completely opposite. Extremism became tolerance.
És amikor láttam az utcákat 25-én, visszamentem és azt mondtam: "Egyiptom 25. után soha nem lesz olyan, mint Egyiptom 25. előtt. A forradalom most történik. Ez nem a vég, ez csak a vég kezdete." Engem fogva tartottak 27-én éjjel. Hála Istennek nyilvánosságra hoztam a helyszínt, mindent. De fogva tartottak. És nem fogok beszélni arról, hogy min mentem keresztül, mert ez nem rólam szól. Tizenkét napig tartottak fogva, megbilincselve, a szemem bekötve. És tényleg nem hallottam semmiről. Nem tudtam semmit. Nem engedtek senkivel sem beszélni. És kiszabadultam. A következő nap a Tahrír-téren voltam. Komolyan mondom, a változás, amit tapasztaltam a téren, mintha tizenkét év telt volna el. Sohasem gondoltam, hogy látom majd ezt az egyiptomit, a csodálatos egyiptomit. A félelem már nem félelem. Hanem erő -- hatalom. Az embereknek akkora erőt adott. Lenyűgöző volt, ahogy mindenki felszabadult, és a jogait követelte. A teljes ellentét. A szélsőség toleranciává alakult át.
Who would [have] imagined before the 25th, if I tell you that hundreds of thousands of Christians are going to pray and tens of thousands of Muslims are going to protect them, and then hundreds of thousands of Muslims are going to pray and tens of thousands of Christians are going to protect them -- this is amazing. All the stereotypes that the regime was trying to put on us through their so-called propaganda, or mainstream media, are proven wrong. This whole revolution showed us how ugly such a regime was and how great and amazing the Egyptian man, the Egyptian woman, how simple and amazing these people are whenever they have a dream.
Ki hitte volna 25. előtt, ha azt mondom, hogy keresztények százezrei imádkoznak majd, miközben muszlimok tízezrei védelmezik őket, és azután muszlimok százezrei imádkoznak, és keresztények tízezrei védelmezik őket -- ez elképesztő. Az összes sztereotípia, amit a rendszer próbált ránkhúzni az úgynevezett propagandájukon, vagyis a média fősodrán keresztül, hibásnak bizonyult. Ez a forradalom megmutatta nekünk, hogy milyen csúf egy rendszer volt, és hogy milyen nagyszerű, milyen csodálatos az egyiptomi férfi, az egyiptomi nő, mennyire egyszerűek és bámulatosak ezek az emberek, amikor van egy álmuk.
When I saw that, I went back and I wrote on Facebook. And that was a personal belief, regardless of what's going on, regardless of the details. I said that, "We are going to win. We are going to win because we don't understand politics. We're going to win because we don't play their dirty games. We're going to win because we don't have an agenda. We're going to win because the tears that come from our eyes actually come from our hearts. We're going to win because we have dreams. We're going to win because we are willing to stand up for our dreams." And that's actually what happened. We won. And that's not because of anything, but because we believed in our dream. The winning here is not the whole details of what's going to happen in the political scene. The winning is the winning of the dignity of every single Egyptian.
Amikor láttam ezt, visszamentem és írtam a Facebookra. És ez személyes meggyőződés volt, függetlenül attól, hogy mi történik, függetlenül a részletektől. Azt mondtam: "Győzni fogunk. Győzni fogunk, mert nem értjük a politikát. Győzni fogunk, mert nem veszünk részt a mocskos játszmáikban. Győzni fogunk, mert nincs programunk. És győzni fogunk, mert a könnyek, amelyek a szemünkből folynak, valójában a szívünkből fakadnak. Győzni fogunk, mert vannak álmaink. Győzni fogunk, mert hajlandók vagyunk vállalni az álmainkat." És ténylegesen ez történt. Győztünk. És ez nem akármi miatt történt, hanem annak köszönhetően, hogy hittünk az álmunkban. A győzelem itt nem a részletekre vonatkozik, hogy mi történik majd a politikai színtéren. A győzelem a méltóság elnyerését jelenti minden egyes egyiptomi számára.
Actually, I had this taxi driver telling me, "Listen, I am breathing freedom. I feel that I have dignity that I have lost for so many years." For me that's winning, regardless of all the details.
Egy taxisofőr például azt mondta nekem: "Figyelj, én szabadságot lélegzek. Érzem, hogy visszakaptam a méltóságom, amelyet oly sok évig nélkülöztem." Számomra ez a győzelmet jelenti, a részletektől függetlenül.
My last word to you is a statement I believe in, which Egyptians have proven to be true, that the power of the people is much stronger than the people in power.
Az utolsó szavam Önökhöz egy kijelentés, amelyben hiszek, és amelyről az egyiptomiak bebizonyították, hogy igaz: hogy az emberek hatalma jóval erősebb, mint a hatalmon lévő emberek.
Thanks a lot.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)