"Judge, I want to tell you something. I want to tell you something. I been watching you and you're not two-faced. You treat everybody the same."
"Bírónő, hadd mondjak valamit! Hadd mondjak valamit! Figyeltem ám magát! Maga nem kétszínűsködik. Egyformán bánik mindenkivel."
That was said to me by a transgender prostitute who before I had gotten on the bench had fired her public defender, insulted the court officer and yelled at the person sitting next to her, "I don't know what you're looking at. I look better than the girl you're with."
Egy transznemű prostituált mondta ezt nekem, aki – mielőtt az ügyét tárgyalni kezdtem volna – kirúgta kirendelt védőjét, nekiment egy teremszolgának, egy mellette ülőnek pedig odakiabálta: "Mit nézel? Jobban nézek ki, mint a csaj, akivel jársz."
(Laughter)
(Nevetés)
She said this to me after I said her male name low enough so that it could be picked up by the record, but I said her female name loud enough so that she could walk down the aisle towards counselor's table with dignity. This is procedural justice, also known as procedural fairness, at its best.
Azután mondta ezt, miután a férfi nevén szólítottam, elég halkan ahhoz, hogy jegyzőkönyvbe vehessék, a női nevén pedig elég hangosan ahhoz, hogy méltósággal jöhessen ki az emelvényhez a padsorok között. Így működik az eljárási igazságosság vagy más néven eljárási tisztesség a gyakorlatban.
You see, I am the daughter of an African-American garbageman who was born in Harlem and spent his summers in the segregated South.
Egy afroamerikai kukás lánya vagyok. Az apám a Harlemben született, a nyarakat pedig a faji előítéletektől terhes Délen töltötte.
Soy la hija de una peluquera dominicana.
(Spanyolul) Egy dominikai fodrász lánya vagyok.
I do that to make sure you're still paying attention.
Ezt csak azért csináltam, hogy lássam, figyelnek-e még.
(Laughter)
(Nevetés)
I'm the daughter of a Dominican beautician who came to this country for a better life for her unborn children. My parents taught me, you treat everyone you meet with dignity and respect, no matter how they look, no matter how they dress, no matter how they spoke. You see, the principles of fairness were taught to me at an early age, and unbeknownst to me, it would be the most important lesson that I carried with me to the Newark Municipal Court bench. And because I was dragged off the playground at the early age of 10 to translate for family members as they began to migrate to the United States, I understand how daunting it can be for a person, a novice, to navigate any government system.
Egy dominikai fodrász lánya vagyok, aki azért jött ebbe az országba, mert jobb jövőt remélt születendő gyermekeinek. A szüleim arra tanítottak, tisztesességgel és tisztelettel bánjak mindenkivel – függetlenül attól, hogy néz ki, hogyan öltözködik, vagy hogy beszél. Vagyis a méltányosság elvét már egészen kicsi koromban megtanultam. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a legfontosabb ismeret, amit a Newarki Városi Bíróság bírói székébe magammal viszek. Már tízévesen elrángattak a játszótérről, hogy fordítsak a családom tagjainak, akik egyre többen jöttek át az Egyesült Államokba. Ezért tudom, milyen kihívás egy laikus számára, hogy kiismerje magát a kormányhivatalok útvesztőjében.
Every day across America and around the globe, people encounter our courts, and it is a place that is foreign, intimidating and often hostile towards them. They are confused about the nature of their charges, annoyed about their encounters with the police and facing consequences that might impact their relationships, their finances and even their liberty.
Szerte Amerikában és a világ más pontjain naponta jelennek meg bíróságokon emberek. Olyan hely ez, ami idegen, elbizonytalanítja őket, és sokszor ellenséges is velük szemben. Sokszor nem is értik igazán, mi a vád ellenük, dühösek a rendőrökre, és a rájuk váró következmények kihathatnak kapcsolataikra, pénzügyeikre, és akár még börtönbe is kerülhetnek.
Let me paint a picture for you of what it's like for the average person who encounters our courts. First, they're annoyed as they're probed going through court security. They finally get through court security, they walk around the building, they ask different people the same question and get different answers. When they finally get to where they're supposed to be, it gets really bad when they encounter the courts.
Hadd meséljem el önöknek, milyen egy átlagember számára, mikor bíróság elé kerül. Először is dühös, amiért a biztonságiak átvizsgálják. Aztán mikor végre átjut a biztonságiakon, végigmegy az épületen, különböző embereknek teszi fel ugyanazt a kérdést, és mindenhol más választ kap. Mikor végre eljut oda, ahol lennie kell, és a bíróság elé áll, még ennél is rosszabb lesz a helyzet.
What would you think if I told you that you could improve people's court experience, increase their compliance with the law and court orders, all the while increasing the public's trust in the justice system with a simple idea? Well, that simple idea is procedural justice and it's a concept that says that if people perceive they are treated fairly and with dignity and respect, they'll obey the law. Well, that's what Yale professor Tom Tyler found when he began to study as far back in the '70s why people obey the law. He found that if people see the justice system as a legitimate authority to impose rules and regulations, they would follow them. His research concluded that people would be satisfied with the judge's rulings, even when the judge ruled against them, if they perceived that they were treated fairly and with dignity and respect. And that perception of fairness begins with what? Begins with how judges speak to court participants.
Mit szólnának, ha azt mondanám, javíthatunk azon, ahogy az emberek megélik mindezt. Jobban betartanák a törvényeket, elfogadnák a bíróság ítéletét, és egyszersmind erősödne az igazságszolgáltatásba vetett hitük is: egy egyszerű gondolat segítségével. Ez pedig nem más, mint a méltányos eljárás elve, melynek lényege, hogy ha az emberek úgy érzik, méltányosan, tisztességgel és tisztelettel bánnak velük, betartják a törvényt. Legalábbis erre jutott Tom Tyler, a Yale Egyetem professzora, aki már a 70-es években kutatni kezdte, miért tartják be az emberek a törvényeket, és arra a következtetésre jutott, hogy ha úgy látják, hogy az igazságszolgáltatás és annak szabályai valóban igazságosak, be fogják tartani azokat. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az emberek ilyen esetekben akkor is elfogadják a bíróság döntését, ha a bíró ellenük dönt. Feltéve, hogy igazságosan, tisztességesen, és tisztelettel bánnak velük. De mit is jelent ez az igazságosság? Az egész ott kezdődik, hogyan beszélnek a bírók a megjelentekkel.
Now, being a judge is sometimes like having a reserve seat to a tragic reality show that has no commercial interruptions and no season finale. It's true. People come before me handcuffed, drug-sick, depressed, hungry and mentally ill. When I saw that their need for help was greater than my fear of appearing vulnerable on the bench, I realized that not only did I need to do something, but that in fact I could do something.
Bírónak lenni néha olyan, mintha bérelt helyünk lenne egy borzalmas valóságshow-ra, amiben még reklám, és befejező rész sincs. Ez így van! Az embereket bilincsben, elvonási tünetekkel, reményvesztve, éhesen vagy mentális problémákkal hozzák elém. Mikor megértettem, hogy nekik nagyobb szükségük van segítségre, mint nekem arra, hogy biztonságban érezzem magam a székemben, rájöttem, nemcsak tennem kell valamit, de tudok is tenni valamit.
The good news is is that the principles of procedural justice are easy and can be implemented as quickly as tomorrow. The even better news, that it can be done for free.
A jó hír az, hogy az eljárási igazságosság alapelvei egyszerűek, és akár már holnaptól bevezethetők. Még ennél is jobb hír, hogy mindez ingyen van.
(Laughter)
(Nevetés)
The first principle is voice. Give people an opportunity to speak, even when you're not going to let them speak. Explain it. "Sir, I'm not letting you speak right now. You don't have an attorney. I don't want you to say anything that's going to hurt your case." For me, assigning essays to defendants has been a tremendous way of giving them voice.
Az első alapelv: a megszólalás joga. Adjunk esélyt az embereknek, hogy beszélhessenek. Ha nem engedjük őket beszélni, magyarázzuk el, miért. "Uram, most nem beszélhet, mert nincs ügyvédje. Nem szeretném, ha olyat mondana, ami terhelő lehet önre nézve." Nagy segítségemre volt ebben a munkában, mikor fogalmazást írattam a vádlottakkal.
I recently gave an 18-year-old college student an essay. He lamented his underage drinking charge. As he stood before me reading his essay, his voice cracking and his hands trembling, he said that he worried that he had become an alcoholic like his mom, who had died a couple of months prior due to alcohol-related liver disease.
Nemrégiben egy 18 éves egyetemi hallgatótól kértem ilyet. Fiatalkori italozás vádja alól próbált felmentést kapni. Ott állt előttem, olvasta a fogalmazását, a hangja meg-megbicsaklott, a keze remegett. Elmondta, hogy attól fél, ő is alkoholista lett, mint az anyja, aki azelőtt néhány hónappal halt meg alkoholos májbetegségben.
You see, assigning a letter to my father, a letter to my son, "If I knew then what I know now ..." "If I believed one positive thing about myself, how would my life be different?" gives the person an opportunity to be introspective, go on the inside, which is where all the answers are anyway. But it also gives them an opportunity to share something with the court that goes beyond their criminal record and their charges.
Mikor elrendelem, hogy írjanak levelet az apjuknak vagy fiuknak azzal a címmel: "Ha tudtam volna, amit ma tudok..." vagy: " Ha hittem volna abban, hogy nekem is van jó tulajdonságom, mennyiben lenne más az életem?" – lehetőséget kapnak arra, hogy magukba nézzenek, hogy belső sétát tegyenek: a válaszok ugyanis mindig ott vannak. Az írás egyben lehetőség arra is, hogy megmutathassanak valamit, ami túlmutat az addigi bűncselekményeiken, és az ellenük felhozott vádakon.
The next principle is neutrality. When increasing public trust in the justice system, neutrality is paramount. The judge cannot be perceived to be favoring one side over the other. The judge has to make a conscious decision not to say things like, "my officer," "my prosecutor," "my defense attorney." And this is challenging when we work in environments where you have people assigned to your courts, the same people coming in and out of your courts as well. When I think of neutrality, I'm reminded of when I was a new Rutgers Law grad and freshly minted attorney, and I entered an arbitration and I was greeted by two grey-haired men who were joking about the last game of golf they played together and planning future social outings. I knew my client couldn't get a fair shot in that forum.
A következő alapelv a pártatlanság. Ha a célunk az, hogy bízzanak az igazságszolgáltatásban, a pártatlanság kiemelkedően fontos. Megengedhetetlen, hogy bárki úgy érezze, a bíróság valamelyik fél pártján áll. A bírói döntésnek tudatosnak kell lennie. A bíró nem kezelheti beosztottjaként a törvényszolgát, az ügyészt vagy az ügyvédet. Pedig ez manapság, mikor a bíróságokon kirendelt munkatársakkal dolgozunk, – vagyis ugyanazok az emberek jelennek meg a tárgyalásokon – elég nagy kihívás. Mikor a pártatlanságra gondolok, mindig eszembe jut, hogy mikor a Rutgers jogi karán végeztem, és mint újdonsült ügyvéd megérkeztem egy egyeztető tárgyalásra, két őszülő úriember a legutóbbi közös golfparti élményein viccelődött, és társas kiruccanásait tervezgette. Biztos voltam benne, hogy az ügyfelemnek ebben a közegben esélye sincs.
The next principle is understand. It is critical that court participants understand the process, the consequences of the process and what's expected of them. I like to say that legalese is the language we use to confuse.
A következő alapelv a megértés. Elengedhetetlen, hogy a megjelentek tisztában legyenek az eljárásrenddel, az eljárás következményeivel, és hogy mit várnak tőlük ebben a helyzetben. Azt szoktam mondani, hogy a jogi nyelv arra jó, hogy összezavarja az embereket.
(Laughter)
(Nevetés)
I am keenly aware that the people who appear before me, many of them have very little education and English is often their second language.
Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy akik itt megjelennek, többnyire nem végeztek sok iskolát, ráadásul az angol sokszor csak tanult nyelvük.
So I speak plain English in court. A great example of this was when I was a young judge -- oh no, I mean younger judge.
Ezért a tárgyalóteremben egyszerű angolt használok. Jó példa erre az az eset, mikor fiatal bíró koromban – úgy értem, mikor még ennél is fiatalabb voltam –
(Laughter)
(Nevetés)
When I was a younger judge, a senior judge comes to me, gives me a script and says, "If you think somebody has mental health issues, ask them these questions and you can get your evaluation." So the first time I saw someone who had what I thought was a mental health issue, I went for my script and I started to ask questions.
szóval fiatal bíróként, odajött hozzám egy idősebb kolléga, adott egy iratot, mondván: "Ha úgy érzi, a vádlottnak mentális problémája van, tegye fel ezeket a kérdéseket, hogy tisztázza a helyzetet." Mikor először éreztem úgy, hogy a vádlottnak mentális problémája van, elővettem ezt a papírt, és elkezdtem felolvasni a kérdéseket:
"Um, sir, do you take psycho -- um, psychotrop -- psychotropic medication?"
"Uram, szed valamilyen pszicho ... öö, pszichotro ... pszichotróp gyógyszert?"
"Nope."
"Nem."
"Uh, sir, have you treated with a psychiatrist before?"
"Uram, állt már valaha pszichiátriai kezelés alatt?"
"Nope."
"Nem."
But it was obvious that the person was suffering from mental illness. One day, in my frustration, I decided to scrap the script and ask one question.
Pedig nyilvánvaló volt, hogy van valamilyen mentális betegsége. Egy nap aztán elkeseredésemben, úgy döntöttem, mást kérdezek:
"Ma'am, do you take medication to clear your mind?"
"Asszonyom, szed valamit, hogy könnyebben tudjon gondolkodni?"
"Yeah, judge, I take Haldol for my schizophrenia, Xanax for my anxiety."
"Igen, bírónő, Haldolt szedek a skizofréniámra, szorongásra meg Xanaxot."
The question works even when it doesn't.
Ez a kérdés akkor is működött, amikor nem működött:
"Mr. L, do you take medication to clear your mind?"
"Mr. L., szed valamilyen gyógyszert, hogy jobban tudjon gondolkodni?"
"No, judge, I don't take no medication to clear my mind. I take medication to stop the voices in my head, but my mind is fine."
"Nem, bírónő. Arra nem szedek semmit. Arra szedek gyógyszert, hogy ne halljam a fejemben a hangokat. De a gondolkodásommal nincs baj."
(Laughter)
(Nevetés)
You see, once people understand the question, they can give you valuable information that allows the court to make meaningful decisions about the cases that are before them.
Vagyis, amint az emberek megértik a nekik feltett kérdést, értékes információval tudnak szolgálni, ami lehetővé teszi a bíróság számára, hogy helyes döntést hozzon a tárgyalt üggyel kapcsolatban.
The last principle is respect, that without it none of the other principles can work. Now, respect can be as simple as, "Good afternoon, sir." "Good morning, ma'am." It's looking the person in the eye who is standing before you, especially when you're sentencing them. It's when I say, "Um, how are you doing today? And what's going on with you?" And not as a greeting, but as someone who is actually interested in the response. Respect is the difference between saying, "Ma'am, are you having difficulty understanding the information in the paperwork?" versus, "You can read and write, can't you?" when you've realized there's a literacy issue. And the good thing about respect is that it's contagious. People see you being respectful to other folks and they impute that respect to themselves. You see, that's what the transgender prostitute was telling me. I'm judging you just as much as you think you may be judging me.
Az utolsó alapelv a tisztelet. Enélkül a fentiek közül egyik sem működik. A tisztelet lehet mindössze annyi, hogy: "Jó napot, uram!", "Jó reggelt, asszonyom." Vagy annyi, hogy ránézünk arra, aki előttünk áll, különösen, mikor kihirdetjük az ítéletet. Annyi, hogy azt mondjuk: "Hogy van?" "Mi történt magával?" Nem csak úgy köszönésképpen, hanem úgy, hogy tényleg érdekel a válasz. A tisztelet jele lehet az, ha azt kérdezem: "Asszonyom, megértette az ügyiratban foglaltakat?" ahelyett, hogy: "Írni, olvasni tud?" – mikor gyanítjuk, hogy a vádlott esetleg írástudatlan. A tiszteletben az a jó, hogy ragályos. Ha az emberek látják , hogy tisztelettel bánunk másokkal, a tiszteletadást magukra nézve is kötelezőnek tartják. Pontosan erre utalt a transznemű prostituált. Annyira ítél el engem, amennyire én elítélem őt.
Now, I am not telling you what I think, I am telling you what I have lived, using procedural justice to change the culture at my courthouse and in the courtroom. After sitting comfortably for seven months as a traffic court judge, I was advised that I was being moved to the criminal court, Part Two, criminal courtroom. Now, I need you to understand, this was not good news.
És itt nem elméletekről beszélek, személyes tapasztalatom mindez arról, hogyan változtatta meg az eljárás méltányossága az egész bíróság és a tárgyalóterem légkörét. Miután hét kényelmes hónapot dolgoztam közlekedési ügyekért felelős bíróként, átkerültem a büntető törvényszékre, Következik a történet második része: a büntetőbíróság. Szeretném, ha tudnák, ez nekem egyáltalán nem volt jó hír.
(Laughter)
(Nevetés)
It was not. Part Two was known as the worst courtroom in the city, some folks would even say in the state. It was your typical urban courtroom with revolving door justice, you know, your regular lineup of low-level offenders -- you know, the low-hanging fruit, the drug-addicted prostitute, the mentally ill homeless person with quality-of-life tickets, the high school dropout petty drug dealer and the misguided young people -- you know, those folks doing a life sentence 30 days at a time.
Nem volt az. Ez a hely volt a városban a legrosszabb büntetőbíróság, mások szerint az egész államban. Tipikus nagyvárosi tárgyalóterem volt, ahol egymást érik az ügyek. A kisstílű bűnelkövetők egész sora, a könnyen leszakítható gyümölcs, a drogos prostituált, a mentális problémával küzdő hajléktalan, akit életvitele miatt hoztak be, a kicsapott középiskolás drogdíler, a tévelygő fiatalok – vagyis mindazok, akik 30 napos adagokban ülik le az életfogytiglant.
Fortunately, the City of Newark decided that Newarkers deserved better, and they partnered with the Center for Court Innovation and the New Jersey Judiciary to create Newark Community Solutions, a community court program that provided alternative sanctions. This means now a judge can sentence a defendant to punishment with assistance. So a defendant who would otherwise get a jail sentence would now be able to get individual counseling sessions, group counseling sessions as well as community giveback, which is what we call community service.
Szerencsére a város úgy döntött, a newarkiak jobbat érdemelnek ennél, és belépett a bíróságok megújulását célzó programba. A New Jersey Törvényszék útnak indította a város közösségi igazságszolgáltatási programját, mely lehetővé tette, hogy alternatív ítéleteket hozhassunk. Ez azt jelenti, hogy ma a bíró kiszabhatja a büntetést úgy is, hogy a büntetés ideje alatt az elkövető támogatást kap. Az elkövető tehát, aki egyébként börtönbüntetést kapna, most egyéni és csoportos tanácsadásra járhat, vagy tehet valamit a közösségért, ahol él, egyfajta közösségi szolgálatot vállalhat.
The only problem is that this wonderful program was now coming to Newark and was going to be housed where? Part Two criminal courtroom. And the attitudes there were terrible. And the reason that the attitudes were terrible there was because everyone who was sent there understood they were being sent there as punishment. The officers who were facing disciplinary actions at times, the public defender and prosecutor felt like they were doing a 30-day jail sentence on their rotation, the judges understood they were being hazed just like a college sorority or fraternity. I was once told that an attorney who worked there referred to the defendants as "the scum of the earth" and then had to represent them. I would hear things from folks like, "Oh, how could you work with those people? They're so nasty. You're a judge, not a social worker."
Az egyetlen gond ezzel a nagyszerű programmal, hogy nem máshol kívánták beindítani, mint itt: a "kettes számú" bíróságon. Az ott dolgozók hozzáállása borzalmas volt. Azért viselkedtek így, mert tudták, hogy azok, akik ide kerülnek, büntetésből vannak ott. Voltak olyan rendőrök például, akik ellen fegyelmi eljárás folyt. A kirendelt védők és ügyészek úgy érezték, mintha ők is 30 napos börtönbüntetésüket töltenék. A bírók biztosak voltak abban, hogy ez egyfajta beavatás, mint a gólyáknak az egyetemen. Valaki mesélte, hogy az egyik itt dolgozó ügyvéd a vádlottakat a föld söpredékének nevezte, és így képviselte őket. Nekem is mondtak olyat, hogy: "Hogy vagy képes ezekkel dolgozni? Annyira rémesek! Bíró vagy! Nem szociális munkás!"
But the reality is that as a society, we criminalize social ills, then sent people to a judge and say, "Do something." I decided that I was going to lead by example. So my first foray into the approach came when a 60-something-year-old man appeared before me handcuffed. His head was lowered and his body was showing the signs of drug withdrawal. I asked him how long he had been addicted, and he said, "30 years." And I asked him, "Do you have any kids?" And he said, "Yeah, I have a 32-year-old son." And I said, "Oh, so you've never had the opportunity to be a father to your son because of your addiction." He began to cry. I said, "You know what, I'm going to let you go home, and you'll come back in two weeks, and when you come back, we'll give you some assistance for your addiction." Surprisingly, two weeks passed and he was sitting the courtroom. When he came up, he said, "Judge, I came back to court because you showed me more love than I had for myself." And I thought, my God, he heard love from the bench? I could do this all day.
Manapság egyre inkább társadalmi problémákat is bűncselekményként kezelünk. Bíróságra visszük az embereket, és azt mondjuk: "Oldják meg ott." Úgy döntöttem, jó példával járok elöl. Először akkor próbálkoztam ezzel, mikor egy 60 körüli férfit hoztak elém bilincsben. A fejét lehajtotta, látszottak rajta a drogelvonás tünetei. Megkérdeztem, mióta függő. Azt mondta, 30 éve. Megkérdeztem, van-e gyereke. Azt felelte: "Igen, van egy 32 éves fiam." Mire ezt mondtam: "Vagyis a drogproblémája miatt nem volt lehetősége arra, hogy a fia apja legyen." Elsírta magát. Azt mondtam: "Tudja mit? Hazaengedem. Két hét múlva jöjjön vissza. Mikor visszajön, segítséget kap, hogy a függőségét kezelje." Meglepő módon két hét múlva újra ott ült a tárgyalóteremben. Mikor elém állt, azt mondta: "Bírónő, azért jöttem vissza, mert magától több szeretetet kaptam, mint önmagamtól." Én meg azt gondoltam: "Jó ég! Ez az ember a bíróságtól kap szeretetet? Hát, ha csak ennyi kell?"
(Laughter)
(Nevetés)
Because the reality is that when the court behaves differently, then naturally people respond differently. The court becomes a place you can go to for assistance, like the 60-something-year-old schizophrenic homeless woman who was in distress and fighting with the voices in her head, and barges into court, and screams, "Judge! I just came by to see how you were doing." I had been monitoring her case for a couple of months, her compliance with her medication, and had just closed out her case a couple of weeks ago. On this day she needed help, and she came to court. And after four hours of coaxing by the judge, the police officers and the staff, she is convinced to get into the ambulance that will take her to crisis unit so that she can get her medication.
A helyzet tehát az, hogy ha a bíróság másként viselkedik, más lesz az emberek reakciója is. Így lehet a bíróság olyan hely, ahol segítséget kaphatunk. Úgy, mint az a hatvanas skizofrén hajléktalan nő, aki kétségbe esve, a fejében zsongó hangokkal viaskodva rontott be a tárgyalóterembe, és azt kiabálta: "Bírónő! Azért jöttem csak, hogy lássam, hogy van." Korábban hónapokig foglalkoztam az ügyével, és azzal, hogy rendesen szedje a gyógyszereit. Néhány héttel azelőtt zártam le az ügyét. Aznap is segítségre volt szüksége, ezért jött a bíróságra. És miután a bíró, a rendőrök és a személyzet négy órán át hízelegtek neki, sikerült beültetni egy mentőautóba, ami elvitte egy krízisközpontba, ahol megkapta a gyógyszereit.
People become connected to their community when the court changes, like the 50-something-year-old man who told me, "Community service was terrible, Judge. I had to clean the park, and it was full of empty heroin envelopes, and the kids had to play there." As he wrung his hands, he confessed, "Judge, I realized that it was my fault, because I used that same park to get high, and before you sent me there to do community service, I had never gone to the park when I wasn't high, so I never noticed the children playing there." Every addict in the courtroom lowered their head. Who better to teach that lesson?
Az emberek is jobban odafigyelnek a környezetükben élőkre, ha a bíróságok másként működnek. Itt volt például az az ötven körüli férfi, aki azt mondta: "Rettenetes volt a közösségi szolgálat, bírónő! A parkot kellett rendben tartanom, és tele volt üres heroinos tasakokkal, a gyerekek meg ott játszanak!" A kezét tördelte és így szólt: "Bírónő, rájöttem, hogy én is hibás vagyok. Én is ide jártam drogozni. Mielőtt oda küldött közösségi szolgálatra, Csak akkor mentem a parkba, ha be voltam tépve. Soha nem vettem észre az ott játszó gyerekeket. A teremben minden szerfüggő lehajtotta a fejét. Ki mondhatta volna ezt el ennél hatásosabban?
It helps the court reset its relationship with the community, like with the 20-something-year-old guy who gets a job interview through the court program. He gets a job interview at an office cleaning company, and he comes back to court to proudly say, "Judge, I even worked in my suit after the interview, because I wanted the guy to see how bad I wanted the job."
Így állíthatja helyre a bíróság az emberekkel kialakult kapcsolatát. Ez történt annak a huszonéves fiúnak az esetében is, aki a bírósági programnak köszönhetően mehetett el állásinterjúra egy irodatakarításra szakosodott céghez. Mikor visszajött a bíróságra, nagy büszkén ezt mondta: "Bírónő, az interjú után, ahogy voltam, öltönyben álltam neki dolgozni. Azt akartam, hogy a fickó lássa, mennyire kell az állás."
It's what happens when a person in authority treats you with dignity and respect, like the 40-something-year-old guy who struts down the aisle and says, "Judge, do you notice anything different?" And when I look up, he's pointing at his new teeth that he was able to get after getting a referral from the program, but he was able to get them to replace the old teeth that he lost as a result of years of heroin addiction. When he looks in the mirror, now he sees somebody who is worth saving.
Ez várható, ha a hatóságok tisztességgel és tisztelettel bánnak az emberekkel. Jó példa erre az a negyvenes férfi is, aki büszkén jött oda az emelvényhez, és azt mondta: "Bírónő, észrevett valamit?" Mikor felnéztem, rámutatott az új fogsorára. A program segítségével kapott beutalót. Meg is csináltatta a fogsort, a régi helyett, amit heroinfüggősége miatt vesztett el. Most mikor a tükörbe néz, olyan embert lát, aki megérdemel még egy esélyt.
You see, I have a dream and that dream is that judges will use these tools to revolutionize the communities that they serve. Now, these tools are not miracle cure-alls, but they get us light-years closer to where we want to be, and where we want to be is a place that people enter our halls of justice and believe they will be treated with dignity and respect and know that justice will be served there. Imagine that, a simple idea.
Tudják, van egy álmom. Az álmom az, hogy a bírók élnek majd ezzel a lehetőséggel, és megváltoztatják a közösséget, amelyért dolgoznak. Ezek a módszerek persze nem mindent gyógyító csodaszerek, de fényévekkel közelebb vihetnek a célhoz, amit elérni szeretnénk: legyen a bíróság olyan hely, ahová úgy lépnek be az emberek, hogy tudják, ott tisztességgel és tisztelettel bánnak velük, és hogy valóban igazságot szolgáltatnak számukra. Képzeljék ezt el! Ugye milyen egyszerű?
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)