Let me tell you a story.
Hadd meséljek el egy történetet.
It's my first year as a new high school science teacher, and I'm so eager. I'm so excited, I'm pouring myself into my lesson plans. But I'm slowly coming to this horrifying realization that my students just might not be learning anything.
Ez az első évem középiskolai tanárként, nagyon lelkes vagyok, tudományt tanítok. Annyira izgatott vagyok, apait-anyait beleadok az óraterveimbe. De lassacskán kezdek rájönni arra a rettenetes tényre, hogy a diákjaim nem igazán tanulnak semmit az óráimon.
This happens one day: I'd just assigned my class to read this textbook chapter about my favorite subject in all of biology: viruses and how they attack. And so I'm so excited to discuss this with them, and I come in and I say, "Can somebody please explain the main ideas and why this is so cool?"
Egyik nap ez történt: Épp feladtam a leckét az osztálynak, hogy olvassák el a könyvből azt a fejezetet, ami mellesleg a kedvencem biológiából: "Mik a vírusok, és hogyan támadnak?" Izgatott voltam, hogy ezt a témát átbeszélhetjük a diákokkal. Megkérdeztem tőlük, hogy el tudnák-e mondani a lényeget és hogy miért is olyan klassz ez a téma.
There's silence. Finally, my favorite student, she looks me straight in the eye, and she says, "The reading sucked."
Síri csend lett. Végül a kedvenc diákom rám nézett és így szólt: "Igen gáz az olvasmány."
(Laughter)
Aztán pontosított: "Úgy értem nem az olvasmány gáz,
And then she clarified. She said, "You know what, I don't mean that it sucks. I mean I didn't understand a word of it. It's boring, who cares, and it sucks."
hanem hogy egy árva kukkot sem értettem az egészből. Emellett unalmas is. Végül is, mégis csak gáz."
(Laughter)
Az egyetértő pillantások hada vetült rám
These sympathetic smiles spread all throughout the room now, and I realize that all of my other students are in the same boat, that maybe they took notes or memorized definitions from the textbook, but not one of them really understood the main ideas. Not one of them can tell me why this stuff is so cool, why it's so important.
az osztály többi diákjáról. Ekkor jöttem rá, hogy mind egy cipőben járnak, lehet, hogy készítettek jegyzetet, esetleg magoltak pár definíciót, de egyikük sem értette meg igazán a fő mondanivalót. Egyikük sem tudta megmondani, hogy miért olyan király ez a dolog, vagy hogy miért olyan fontos.
I'm totally clueless. I have no idea what to do next. So the only thing I can think of is say, "Listen. Let me tell you a story. The main characters in the story are bacteria and viruses. These guys are blown up a couple million times. The real bacteria and viruses are so small we can't see them without a microscope, and you guys might know bacteria and viruses because they both make us sick. But what a lot of people don't know is that viruses can also make bacteria sick."
Tanácstalan voltam. Nem tudtam mit tegyek. Egyetlen dolog jutott eszembe, így kezdtem: "Figyeljetek, elmesélek egy történetet. A főszereplők a baktériumok és a vírusok. Ezek itt több milliószorosra vannak nagyítva. Az igazi baktériumok és vírusok olyan kicsik, hogy mikroszkóp nélkül nem láthatnánk őket, és gondolom ismeritek mindkettőt, hiszen miattuk betegszünk meg. Viszont sokan nem tudják, hogy a vírusok képesek megbetegíteni a baktériumokat is."
Now, the story that I start telling my kids, it starts out like a horror story. Once upon a time, there's this happy little bacterium. Don't get too attached to him.
A történet amit elkezdtem mesélni a gyerekeknek úgy kezdődik, mint egy rémtörténet. Egyszer volt, hol nem volt, élt egy boldog baktérium. Nehogy megkedveljétek őt.
(Laughter)
Lehet, hogy most is úszkál egy a gyomrotokban,
Maybe he's floating around in your stomach or in some spoiled food somewhere, and all of a sudden, he starts to not feel so good. Maybe he ate something bad for lunch. And then things get really horrible, as his skin rips apart, and he sees a virus coming out from his insides. And then it gets horrible when he bursts open and an army of viruses floods out from his insides. "Ouch" is right. If you see this, and you're a bacterium, this is like your worst nightmare. But if you're a virus and you see this, you cross those little legs of yours and you think, "We rock." Because it took a lot of crafty work to infect this bacterium. Here's what had to happen. A virus grabbed onto a bacterium and it slipped its DNA into it. The next thing is that virus DNA made stuff that chopped up the bacteria DNA. And now that we've gotten rid of the bacteria DNA, the virus DNA takes control of the cell and it tells it to start making more viruses. Because, you see, DNA is like a blueprint that tells living things what to make. So this is kind of like going into a car factory and replacing the blueprints with blueprints for killer robots. The workers still come the next day, they do their job, but they're following different instructions. So replacing the bacteria DNA with virus DNA turns the bacteria into a factory for making viruses -- that is, until it's so filled with viruses that it bursts. But that's not the only way that viruses infect bacteria. Some are much more crafty.
vagy valami romlott ételben valahol. Aztán egyszer csak rosszul lesz a baktérium. Talán valami rosszat evett ebédre. A dolog most válik igazán rémisztőve, mivel felszakad a bőre, és egy vírust pillant meg, amint az épp kifelé mászik belőle. De ez még mind semmi, egy egész hadseregnyi vírus kezd kiáradni belőle. -- Aú bizony -- Ha ezt látod, és te egy baktérium vagy, akkor valószínűleg a rémálmod válik valóra. Viszont ha te egy vírus vagy, akkor talpraállsz, és azt mondod: "Ez az, jók vagyunk!" Mivel hogy egy rakás munkába tellett megfertőzni ezt a baktériumot. Hogy pontosan milyen munkáról van szó? Egy vírus rácuppan egy baktériumra, majd belé csempészi a DNS-ét. Aztán a vírus DNS-e olyan anyagot csinál, amitől a baktérium DNS-e széthasad. Most, hogy megszabadultunk a baktérium DNS-étől, a vírus DNS-e átveszi az irányítást a sejt felett, és azt mondja neki, hogy kezdjen vírust gyártani. Tudjátok a DNS egy tervrajzszerűség, ami megmondja nekünk, hogy mit is csináljunk. Olyan mintha bemennénk egy autógyárba és felcserélnénk az ottani terveket olyakra, melyek gyilkos robotokat gyártanának. A munkások attól még bejárnának, végeznék a dolgukat, csak épp más utasításokat követnének. Tehát a baktérium DNS felcserélése vírus DNS-re átalakítja a baktériumot egy vírusgyárrá -- ami addig működik, amíg a sok vírustól szét nem pukkad. De ez nem az egyetlen módja annak, hogy a vírus megfertőzze a baktériumot. Némelyik még ennél is furfangosabb.
(Laughter)
When a secret agent virus infects a bacterium, they do a little espionage. Here, this cloaked, secret agent virus is slipping his DNA into the bacterial cell, but here's the kicker: It doesn't do anything harmful -- not at first. Instead, it silently slips into the bacteria's own DNA, and it just stays there like a terrorist sleeper cell, waiting for instructions. And what's interesting about this is now, whenever this bacteria has babies, the babies also have the virus DNA in them. So now we have a whole extended bacteria family, filled with virus sleeper cells. They're just happily living together until a signal happens and bam! -- all of the DNA pops out. It takes control of these cells, turns them into virus-making factories, and they all burst, a huge, extended bacteria family, all dying with viruses spilling out of their guts, the viruses taking over the bacterium. So now you understand how viruses can attack cells. There are two ways: On the left is what we call the lytic way, where the viruses go right in and take over the cells. On the [right] is the lysogenic way that uses secret agent viruses.
Amikor egy titkos ügynök vírus fertőz baktériumot, az beépül, mint egy tégla. Ez a köpenyes titkos ügynök vírus épp becsempészi a saját DNS-ét a bakteriális sejtbe, de - most figyelj - semmi ártalmasat nem csinál - egyelőre. Ehelyett nagy sunyin beépül a baktérium saját DNS-ébe, majd ott kuksol - mint egy terrorista alvó sejt - és várja az utasításokat. Kiváltképp érdekes az, hogy amikor ennek a baktériumnak gyerekei születnek, azok is hordozzák majd a virus DNS-ét. Így már van egy komplett baktérium családunk, jól megtömve alvó vírus sejtekkel. Addig élnek együtt boldogan, amíg egy jelet kapva - BUMM - az összes DNS aktiválódik. Átveszik az irányítást a sejtek felett, átalakítják őket vírusgyárakká, aztán egytől egyig szétpukkadnak, Egy óriási baktérium család, mely tagjai haldokolva ontják magukból a vírusokat. A vírusok így veszik át az irányítást. Most már értitek, hogy hogyan is támadják a vírusok a sejteket. Két lehetőség van: bal oldalt a litikus, ahol is a vírus bejut és átveszi az uralmat a sejt felett. Jobb oldalt pedig a lizogén mód, ami titkos ügynök vírusokat használ.
So this stuff is not that hard, right? And now all of you understand it. But if you've graduated from high school, I can almost guarantee you've seen this information before. But I bet it was presented in a way that it didn't exactly stick in your mind.
Ugye nem is olyan nehéz? És most már mindannyian értitek. Ha elvégezted a középiskolát garantálom, hogy már találkoztál ezekkel az információkkal. De fogadok, hogy a bemutatás módja miatt
So when my students were first learning this,
nem igazán maradt meg az emlékezetedben.
why did they hate it so much? Well, there were a couple of reasons.
Szóval miért utálták az én diákjaim ezt, mikor először tanultak róla? Hát, volt rá egy pár okuk.
First of all, I can guarantee you you that their textbooks didn't have secret agent viruses, and they didn't have horror stories. You know, in the communication of science, there is this obsession with seriousness. It kills me. I'm not kidding. I used to work for an educational publisher, and as a writer, I was always told never to use stories or fun, engaging language, because then my work might not be viewed as "serious" and "scientific." I mean, because God forbid somebody have fun when they're learning science. So we have this field of science that's all about slime and color changes. Check this out. And then we have, of course, as any good scientist has to have ... explosions! But if a textbook seems too much fun, it's somehow unscientific.
Először is garantálom, hogy a tankönyvekben nem voltak sem titkos ügynök vírusok, sem rémtörténetek. A ismeretterjesztő tudománnyal kapcsolatban van valami megszállottság a komolyság iránt. Ez megőrjít. Nem viccelek. Volt idő, mikor egy oktatási kiadónál dolgoztam íróként. Mindig azt mondták, hogy sose használjak történeteket, humort, vagy egyszerű nyelvezetet, mivel akkor a munkám nem lesz elég "komoly" és "tudományos". Ugye? Mert Isten ments, hogy netán valaki jól érezze magát, miközben a tudományról tanul. Hisz itt van nekünk ez a gumiszerűség, na meg a színváltók. Ezt nézzétek! És persze ami egy tudós tarsolyából sem hiányozhat, robbantások! Viszont ha egy tankönyvben sok a móka, az már tudománytalan...
Now another problem was that the language in their textbook was truly incomprehensible. If we want to summarize that story that I told you earlier, we could start by saying, "These viruses make copies of themselves by slipping their DNA into a bacterium." The way this showed up in the textbook, it looked like this: "Bacteriophage replication is initiated through the introduction of viral nucleic acid into a bacterium." That's great, perfect for 13-year-olds.
Az is problémát jelentett, hogy a tankönyv nyelvezete valóban felfoghatatlan. Ha össze akarjuk foglalni a történetet, amit meséltem az előbb kezdhetnék azzal, hogy: "Ezek a vírusok úgy csinálnak másolatokat magukból, hogy becsúsztatják saját DNS-üket a baktériumba." Így néz ki ez a tankönyvben: "A bakteriofág replikáció a vírus nukleinsavsavjának, a baktériumba való bejuttatásával kezdődik." Ez így pont megfelel egy 13 éves diáknak.
But here's the thing: There are plenty of people in science education who would look at this and say there's no way that we could ever give that to students, because it contains some language that isn't completely accurate. For example, I told you that viruses have DNA. Well, a very tiny fraction of them don't. They have something called RNA instead. So a professional science writer would say, "That has to go. We have to change it to something much more technical." And after a team of professional science editors went over this really simple explanation, they'd find fault with almost every word I've used, and they'd have to change anything that wasn't serious enough, and they'd have to change everything that wasn't 100 percent perfect. Then it would be accurate, but it would be completely impossible to understand. This is horrifying.
Az a szitu, hogy sok tudós oktató azt mondja, hogy az ilyen jellegű dolgok nem kerülhetnek bele a tankönyvekbe, mivel ez olyan nyelvezetet alkalmaz, ami nem egészen pontos. Mondjuk én azt mondtam, hogy a vírusoknak van DNS-ük. Hát, az igazság az, hogy egy ici-pici részüknek nincs. Nekik az úgynevezett RNS-ük van helyette. Ezért egy profi tudós író ezt bekarikázná, mondván, hogy: "Ez helytelen. Meg kell változtatni valami sokkal szakmaibbra." És miután egy egész csapat profi tudós író végigmenne ezen az egyszerű magyarázaton, szinte minden szóban hibát találnának és megváltoztatnának mindent, ami nem elég komoly, vagyis megváltoztatnának mindent, ami nem 100 százalékig tökéletes. A szöveg ezután már pontos lenne viszont tökéletesen érthetetlen. Ez rémisztő.
You know, I keep talking about this idea of telling a story, and it's like science communication has taken on this idea of what I call the tyranny of precision, where you can't just tell a story. It's like science has become that horrible storyteller that we all know who gives us all the details nobody cares about, where you're like, "Oh, I met my friend for lunch the other day, and she was wearing these ugly jeans. I mean, they weren't really jeans, they were more like leggings, but I guess they're actually kind of more like jeggings, and you're just like, "Oh my God. What is the point?" Or even worse, science education is becoming like that guy who always says, "Actually." You want to be like, "Oh, dude, we had to get up in the middle of the night and drive a hundred miles in total darkness." And that guy's like, "Actually, it was 87.3 miles." And you're like, "Actually, shut up! I'm just trying to tell a story."
Beszélek én itt a történetmesélésről, miközben a tudományos ismeretterjesztés teljesen átvette azt a nézetet, amit én úgy hívok, hogy a "pontosság zsarnoksága", ami nem engedi, hogy történetet meséljünk. Olyan mintha a tudomány egy szörnyű történetmesélővé vált volna aki azokat a részleteket osztja meg velünk, amik senkit nem érdekelnek. Például: "Ó, tegnap együtt ebédeltem az ismerősömmel, és egy igen csúnya farmer volt rajta. Mármint, nem igazán farmer volt az, hanem inkább ilyen, izé, nadrágszerű vagy ha jobban belegondolok, nem is naci, hanem... Erre te: "Jajj, na ne már... Nem mindegy mi volt az?" Mondd a lényeget! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a tudomány azzá válik, aki állandóan azt mondja, hogy: "Pontosabban..." Ugye? Vagy mondok mást: "Hé haver, képzeld, tegnap este az éjszaka közepén kellett utaznunk vagy 100 kilométert totál sötétben." Erre a csávó: "Pontosabban 87.3 kilométert:" Erre te: "Pontosabban kussolj már! Épp egy sztorit próbálok mesélni."
Because good storytelling is all about emotional connection. We have to convince our audience that what we're talking about matters. But just as important is knowing which details we should leave out so that the main point still comes across. I'm reminded of what the architect Mies van der Rohe said, and I paraphrase, when he said that sometimes, you have to lie in order to tell the truth. I think this sentiment is particularly relevant to science education.
A jó történetmesélés az érzelmi kapcsolatról szól. Meg kell győznünk a közönségünket, hogy amiről beszélünk az számít. De legalább ilyen fontos, hogy tudjuk mely részleteket hagyjuk ki, hogy azért a lényeg átjöjjön. Eszembe jutott Mies van der Rohe építész egyik mondása, mikor azt mondta, hogy néha hazudni kell, ahhoz, hogy az igazat mondd. Azt hiszem ez a nézet különösen helytálló a tudomány oktatásában.
Now, finally, I am often so disappointed when people think that I'm advocating a dumbing down of science. That's not true at all. I'm currently a Ph.D. student at MIT, and I absolutely understand the importance of detailed, specific scientific communication between experts, but not when we're trying to teach 13-year-olds. If a young learner thinks that all viruses have DNA, that's not going to ruin their chances of success in science. But if a young learner can't understand anything in science and learns to hate it because it all sounds like this, that will ruin their chances of success.
Elég csalódott vagyok, amikor azt hallom az emberektől, hogy márpedig én le akarom butítani a tudományt. Ez egyáltalán nem igaz. Jelenleg épp a PhD-met csinálom az MIT-n, és teljes mértékben megértem a pontos részletek meglétének fontosságát a szakértők tudományos kommunikációjában, de nem akkor, amikor egy 13 éves diákot próbálunk tanítani. Nem lesz kevesebb esélyük a tudományos életben való érvényesülésre, ha úgy tudják, hogy az összes vírus rendelkezik DNS-el. Viszont ha egy fiatal tanuló nem ért meg semmit a tudományból, sőt, ezért meg is utálja az egészet, na az már igenis megakadályozza a sikerességben.
This needs to stop ... and I wish that the change could come from the institutions at the top that are perpetuating these problems, and I beg them, I beseech them to just stop it. But I think that's unlikely. So we are so lucky that we have resources like the Internet, where we can circumvent these institutions from the bottom up. There's a growing number of online resources that are dedicated to just explaining science in simple, understandable ways. I dream of a Wikipedia-like website that would explain any scientific concept you can think of in simple language any middle schooler can understand. And I myself spend most of my free time making these science videos that I put on YouTube. I explain chemical equilibrium using analogies to awkward middle school dances, and I talk about fuel cells with stories about boys and girls at a summer camp. The feedback that I get is sometimes misspelled and it's often written in LOLcats,
Ennek véget kell vetni, és azt kívánom, hogy e változás fentről jöjjön, azoktól, akik állandósítják ezt a problémát, könyörgve esdeklem, hogy vessenek véget ennek. Sajnos úgy hiszem, hogy erre nem sok esély van. Ezért nagyon szerencsések vagyunk, hogy vannak olyan forrásaink, mint az internet, ahol alulról felfelé megkerülhetjük az intézményeket. Egyre több az olyan online forrás, melyek arra törekednek, hogy egyszerű, érthető nyelven magyarázzák meg a tudományt. Arról álmodozom, hogy majd létrejön egy Wikipedia-szerű weboldal, ami megmagyarázza az összes tudományos fogalmat olyan egyszerű nyelven, amit minden középiskolás meg tud érteni. Én magam is szabadidőm nagy részében ilyen videókat készítek, hogy aztán feltegyem őket a YouTube-ra. Kémiai azonosságokat magyarázok olyan analógiákkal, mint a kínos középsulis bál, vagy fiúkról és lányokról szóló nyári táboros szorikhoz hasonlítom az üzemanyagcellákat. A visszajelzések amiket kapok gyakran tartalmaznak helyesírási hibát, vagy szmájlikat,
(Laughter)
de ennek ellenére
but nonetheless, it's so appreciative, so thankful that I know this is the right way we should be communicating science.
annyira elismerő, annyira hálás, hogy meg vagyok győződve, hogy ez a helyes módja a tudományos ismeretterjesztésnek.
There's still so much work left to be done, though, and if you're involved with science in any way, I urge you to join me. Pick up a camera, start to write a blog, whatever, but leave out the seriousness, leave out the jargon. Make me laugh. Make me care. Leave out those annoying details that nobody cares about and just get to the point. How should you start? Why don't you say, "Listen, let me tell you a story."
Bár még rengeteg munkát kell belefektetni, arra kérek mindenkit, aki valamilyen módon benne van a tudományban, hogy csatlakozzon hozzám. Fogjon egy kamerát, indítson blogot, akármit, csak hagyja ki belőle a komolyságot és a szakzsargont. Nevettessen meg. Tegyen kíváncsivá. Hagyja ki az idegesítő részleteket, melyek senkit sem érdekelnek, koncentráljon a lényegre. Hogyan kezdje? Például így: "Hadd meséljek el egy történetet".
Thank you.
Köszönöm.