John Hockenberry: It's great to be here with you, Tom. And I want to start with a question that has just been consuming me since I first became familiar with your work. In you work there's always this kind of hybrid quality of a natural force in some sort of interplay with creative force. Are they ever in equilibrium in the way that you see your work?
John Hockenberry: Jó itt lenni veled, Tom! Szeretném egy kérdéssel kezdeni, ami azóta emészt engem, mióta megismerkedtem a munkáddal. Amiben mindig jelen van valami minőségi keveréke a természetes erőnek, és valamiféle teremtő erőnek. Kerülnek-e ezek valaha egyensúlyi állapotba, ahogyan azt Te is látod a munkádban?
Tom Shannon: Yeah, the subject matter that I'm looking for, it's usually to solve a question. I had the question popped into my head: What does the cone that connects the sun and the Earth look like if you could connect the two spheres? And in proportion, what would the size of the sphere and the length, and what would the taper be to the Earth? And so I went about and made that sculpture, turning it out of solid bronze. And I did one that was about 35 feet long. The sun end was about four inches in diameter, and then it tapered over about 35 feet to about a millimeter at the Earth end. And so for me, it was really exciting just to see what it looks like if you could step outside and into a larger context, as though you were an astronaut, and see these two things as an object, because they are so intimately bound, and one is meaningless without the other.
Tom Shannon: Igen, a téma, amit keresek, általában meg akar oldani egy kérdést. Nekem egyszer az jutott eszembe, hogy miként nézhet ki egy kúp, ami összekötné a Napot a Földdel, ha csatlakoztatni akarnám a két gömböt? És arányában, mi lenne a gömb mérete és a hossza, és mennyire vékonyodna el a kúp a Földhöz? Aztán készítettem róla egy szobrot, ami tömör bronzból volt. Majdnem 11 méter hosszú lett. A Nap felőli vége körülbelül 11 centiméter átmérőjű volt, és körülbelül 11 méter hosszúra nyúlt, egy milliméteres átmérővel a Föld felőli végén. És így számomra ez igen izgalmas volt, hogy láthassam, hogyan is néz ki, mintha kívülről láthatnám, egy nagyobb összefüggésben, akár egy űrhajós, tárgyakként látni ezt a két dolgot, mivel oly szorosan összetartoznak, mert az egyik értelmetlen a másik nélkül.
JH: Is there a relief in playing with these forces? And I'm wondering how much of a sense of discovery there is in playing with these forces.
JH: Van ebben felszabadító érzés, játszani ezekkel az erőkkel? És azon tűnődöm, hogy mennyi benne a felfedezés jellegű érzés, miközben ezekkel az erőkkel játszol.
TS: Well, like the magnetically levitated objects -- like that silver one there, that was the result of hundreds of experiments with magnets, trying to find a way to make something float with the least possible connection to the ground. So I got it down to just one tether to be able to support that.
TS: Nos, mint a mágnesesen lebegő tárgyak -- mint az az ezüst ott, ez lett az eredménye mágnessel végzett kísérletek százainak, hogy megpróbáljam megtalálni a lebegtetés módját úgy, hogy a lehető legkevesebb kapcsolata legyen a talajjal. Szóval, végül is sikerült megoldanom egyetlen kötéssel, hogy megtartsa azt.
JH: Now is this electromagnetic here, or are these static?
JH: Ez itt állandó vagy elektromágnesek?
TS: Those are permanent magnets, yeah.
TS: Azok állandó mágnesek, igen.
JH: Because if the power went out, there would just be a big noise.
JH: Mert ha elmenne az áram, akkor lenne csak igazán nagy zaj.
TS: Yeah. It's really unsatisfactory having plug-in art.
TS: Igen. Elég frusztráló, ha "konnektoros" alkotásod van.
JH: I agree.
JH: Egyetértek.
TS: The magnetic works are a combination of gravity and magnetism, so it's a kind of mixture of these ambient forces that influence everything. The sun has a tremendous field that extends way beyond the planets and the Earth's magnetic field protects us from the sun. So there's this huge invisible shape structures that magnetism takes in the universe. But with the pendulum, it allows me to manifest these invisible forces that are holding the magnets up. My sculptures are normally very simplified. I try to refine them down to very simple forms. But the paintings become very complex, because I think the fields that are supporting them, they're billowing, and they're interpenetrating, and they're interference patterns.
TS: A mágneses működés itt a gravitáció és a mágnesesség kombinációja, egyfajta keveréke ezeknek a környezeti erőknek, melyek mindent befolyásolnak. A Napnak hatalmas erőmezője van, amely túlhat a bolygókon, és a Föld mágneses mezeje véd meg minket a Naptól. Tehát ott vannak ezek a hatalmas, láthatatlan szerkezeti formák, melyeket a mágnesesség visz az univerzumba. De az ingával, lehetővé válik, hogy megjelenítsem ezeket a láthatatlan erőket, amelyek fenntartják a mágneseket. A szobraim általában nagyon leegyszerűsítettek. Igyekszem nagyon egyszerű formákká finomítani őket. De a festmények igen bonyolulttá válnak, mert szerintem a mezők, melyek támogatják ezeket, gomolyognak, és egymásba hatolnak, így hát ezek interferencia-minták.
JH: And they're non-deterministic. I mean, you don't know necessarily where you're headed when you begin, even though the forces can be calculated. So the evolution of this -- I gather this isn't your first pendulum.
JH: És nem-determinisztikusak. Úgy értem, amikor elkezded, nem tudhatod, hogy mi lesz belőle, annak ellenére, hogy az erőket ki is lehetne számítani. Tehát ennek az evolúciója -- Gondolom, nem ez az első ingád.
TS: No. (JH: No.)
TS: Nem. (JH: Nem.)
TS: The first one I did was in the late 70's, and I just had a simple cone with a spigot at the bottom of it. I threw it into an orbit, and it only had one color, and when it got to the center, the paint kept running out, so I had to run in there, didn't have any control over the spigot remotely. So that told me right away: I need a remote control device. But then I started dreaming of having six colors. I sort of think about it as the DNA -- these colors, the red, blue, yellow, the primary colors and white and black. And if you put them together in different combinations -- just like printing in a sense, like how a magazine color is printed -- and put them under certain forces, which is orbiting them or passing them back and forth or drawing with them, these amazing things started appearing.
TS: Az első, amit csináltam, az a késő 70-es években volt, csak egy egyszerű kúppal, egy csappal az alján. Pályára engedtem, akkor még csak egyetlen színe volt, de amikor odaért a középpontba, a festék kifogyott, így oda kellett futnom, mert nem tudtam távolról irányítani a csapot. Tehát ez azt jelentette, hogy kell egy távirányító eszköz. De akkor már rögtön hat színről álmodtam. Úgy gondoltam rá, mint a DNS–re -- Ezek a színek a piros, kék, sárga, az alapszínek, meg a fehér és fekete. És ha egybetesszük különböző kombinációban -- mint a nyomtatásban, bizonyos értelemben, ahogy a magazinban nyomtatják a színeket -- és különböző erők hatásainak tesszük ki őket, ami keringteti őket, vagy oda-vissza löki őket, vagy rajzol velük, ezek a csodás dolgok kezdtek megjelenni.
JH: It looks like we're loaded for bear here.
JH: Úgy néz ki, harcra készen állunk.
TS: Yeah, well let's put a couple of canvases. I'll ask a couple of my sons to set up the canvases here. I want to just say -- so this is Jack, Nick and Louie.
TS: Igen, mondjuk, vegyünk egy-két vásznat. Megkérem a fiaimat, hogy fektessék ide a vásznakat. Csak azt akarom mondani -- Ez itt Jack, Nick és Louie.
JH: Thanks guys.
JH: Köszi, srácok.
TS: So here are the --
TS: Tehát itt vannak a --
JH: All right, I'll get out of the way here.
JH: Rendben, nem lábatlankodok.
TS: I'm just going to throw this into an orbit and see if I can paint everybody's shoes in the front.
TS: Csak elindítom ezt a pályáján, hátha be tudom festeni mindenki cipőjét az első sorban.
(Laughter)
(Nevetés)
JH: Whoa. That is ... ooh, nice.
JH: Hűha. Ez az ... Ó, jaj de szép!
TS: So something like this. I'm doing this as a demo, and it's more playful, but inevitably, all of this can be used. I can redeem this painting, just continuing on, doing layers upon layers. And I keep it around for a couple of weeks, and I'm contemplating it, and I'll do another session with it and bring it up to another level, where all of this becomes the background, the depth of it.
TS: Tehát valami ilyesmi. ezt, most demóként csinálom, és így sokkal játékosabb, de végeredményben, még használható. Tökéletesíthetem ezt a festményt, még a folytatásával, rétegről rétegre. És így hagyom működni pár hétig, elmélázok rajta, aztán kezdek vele egy új menetet, és felhozom egy újabb szintre, ahol mindez háttérré válik, mélységgé.
JH: That's fantastic. So the valves at the bottom of those tubes there are like radio-controlled airplane valves.
JH: Ez fantasztikus. Tehát a szelepek a tartályok alján olyanok, mint a rádió-irányítású repülőgép szelepei.
TS: Yes, they're servos with cams that pinch these rubber tubes. And they can pinch them very tight and stop it, or you can have them wide open. And all of the colors come out one central port at the bottom. You can always be changing colors, put aluminum paint, or I could put anything into this. It could be tomato sauce, or anything could be dispensed -- sand, powders or anything like that.
TS: Igen, ezek szervós kamerák, amik elszorítják a gumicsöveket. Nagyon szoros is lehet, vagy leállítja, vagy nyitva is hagyhatja. És mindegyik szín egy központi ponton jön ki, az alján. Mindig meg lehet változtatni a színeket, betehetünk alumínium festéket, vagy bármit. Akár paradicsomszószt, vagy bármit, ami adagolható -- homok, porfélék, vagy akármi.
JH: So many forces there. You've got gravity, you've got the centrifugal force, you've got the fluid dynamics. Each of these beautiful paintings, are they images in and of themselves, or are they records of a physical event called the pendulum approaching the canvas?
JH: Sokféle erő működik itt. Van a gravitáció, a centrifugális erő, és a folyadék dinamika. Mindegyik gyönyörű festmény már önmagában is, vagy talán csak rögzítése egy fizikai eseménynek mint: az inga közeledik a vászonhoz címmel?
TS: Well, this painting here, I wanted to do something very simple, a simple, iconic image of two ripples interfering. So the one on the right was done first, and then the one on the left was done over it. And then I left gaps so you could see the one that was done before. And then when I did the second one, it really disturbed the piece -- these big blue lines crashing through the center of it -- and so it created a kind of tension and an overlap. There are lines in front of the one on the right, and there are lines behind the one on the left, and so it takes it into different planes. What it's also about, just the little events, the events of the interpenetration of --
TS: Nos, ez a festmény itt, valami igen egyszerűt akartam csinálni, egy egyszerű, ikonszerű képet, amint két hullám egymásra hat. Tehát a jobb oldali készült el elsőnek, aztán a másik, a baloldalon került rá a tetejére. Aztán réseket hagytam, így vált láthatóvá, amelyik előtte készült. Aztán, amikor csináltam a másodikat, az tényleg belezavart a dologba -- ezek a nagy kék vonalak betörtek a közepébe -- Így létrejött egyfajta feszültség, és átfedés. Az egyik előtt a jobb oldalon, vonalak vannak, ahogy a bal mögött is, így tud ez hatni, a különböző síkokon. Még amiről szól, azok a kis események, melyeknek az összefonódása --
JH: Two stars, or --
JH: Két csillag, vagy --
TS: Two things that happened -- there's an interference pattern, and then a third thing happens. There are shapes that come about just by the marriage of two events that are happening, and I'm very interested in that. Like the occurrence of moire patterns. Like this green one, this is a painting I did about 10 years ago, but it has some -- see, in the upper third -- there are these moires and interference patterns that are radio kind of imagery. And that's something that in painting I've never seen done. I've never seen a representation of a kind of radio interference patterns, which are so ubiquitous and such an important part of our lives.
TS: Két dolog, ami történt -- van egy interferencia minta, majd egy harmadik dolog történik. Vannak formák, melyek létrejönnek két esemény történésének az összeolvadása miatt, és ez engem nagyon érdekel. Mint a moaré minták előfordulása. Mint ez a zöld, amit körülbelül 10 éve festettem, de van néhány -- nézd meg a felső harmadát -- ahol ezek a moires és interferencia minták vannak, melyek amolyan rádió frekvenciás képek. És ez olyasvalami, amit még soha nem láttam történni a festészetben. Még soha nem láttam megjelenítve egyfajta rádió-interferencia mintát, melyek egyébként mindenütt jelen vannak, és annyira fontos részei az életünknek.
JH: Is that a literal part of the image, or is my eye making that interference pattern -- is my eye completing that interference pattern?
JH: Ez egy szó szerinti része a képnek, vagy csak a szemem miatt látom az interferencia mintát -- a szemem tölti ki az interferencia mintát?
TS: It is the paint actually, makes it real. It's really manifested there. If I throw a very concentric circle, or concentric ellipse, it just dutifully makes these evenly spaced lines, which get closer and closer together, which describes how gravity works. There's something very appealing about the exactitude of science that I really enjoy. And I love the shapes that I see in scientific observations and apparatus, especially astronomical forms and the idea of the vastness of it, the scale, is very interesting to me.
TS: Valójában a festék, ami igazivá teszi. Ez abban nyilvánul meg. Ha egy nagyon koncentrikus kört csinálok, vagy koncentrikus ellipszist, lelkiismeretesen teszi az egyenletesen elosztott vonalakat, amelyek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ami a gravitáció működését ábrázolja. Van valami nagyon vonzó a tudomány precizitásában, amit nagyon élvezek. Szeretem a formákat, amiket látok a tudományos megfigyelésekben és berendezésekben. Különösen a csillagászati formák és a végtelenség elképzelése, a méretarányok, amik nagyon érdekesek számomra.
My focus in recent years has kind of shifted more toward biology. Some of these paintings, when you look at them very close, odd things appear that really look like horses or birds or crocodiles, elephants. There are lots of things that appear. When you look into it, it's sort of like looking at cloud patterns, but sometimes they're very modeled and highly rendered. And then there are all these forms that we don't know what they are, but they're equally well-resolved and complex. So I think, conceivably, those could be predictive. Because since it has the ability to make forms that look like forms that we're familiar with in biology, it's also making other forms that we're not familiar with. And maybe it's the kind of forms we'll discover underneath the surface of Mars, where there are probably lakes with fish swimming under the surface.
A hangsúly nálam az elmúlt években viszont egyre inkább a biológia felé tolódott. Néhány festményen, ha nagyon közelről megnézzük őket, furcsa dolgok jelennek meg, mert tényleg úgy néznek ki, mint a lovak, vagy a madarak, vagy krokodilok, elefántok. Sokféle dolog tűnik fel. Ha belenézünk, az olyan, mintha felhő mintákat néznénk, máskor meg nagyon jól modellezhetők és jól kivehetők. Aztán ott vannak a formák, amikről nem tudjuk, hogy mik azok, de ezek is ugyanolyan jól vannak megoldva, és komplexek. Szóval azt hiszem, elképzelhető, hogy meg is jósolhatók. Mert mióta megvan a képessége, hogy olyan formákat alakítson, amiket már ismerünk a biológiában, de más formái is vannak, amiket még nem ismerünk. És talán ezek a formák, amiket majd felfedezünk a Mars felszínén, ahol valószínűleg tavak vannak, úszkáló halakkal a felszín alatt.
JH: Oh, let's hope so. Oh, my God, let's. Oh, please, yes. Oh, I'm so there. You know, it seems at this stage in your life, you also very personally are in this state of confrontation with a sort of dissonant -- I suppose it's an electromagnetic force that somehow governs your Parkinson's and this creative force that is both the artist who is in the here and now and this sort of arc of your whole life. Is that relevant to your work?
JH: Ó, reméljük, Istenem, hadd legyen így. Kérlek, legyen úgy! Nagyon szeretném. Tudod, úgy tűnik az életednek ebben a szakaszában, te magad nagyon is személyesen vagy ebben az önvizsgáló állapotban, egyfajta disszonanciával -- azt hiszem, ez egy elektromágneses erő, ami valahogy szabályozza a Parkinson-odat, és ez a teremtő erő az, ami egyrészt a művész, aki az "itt és most"-ban van, és ez átíveli az egész életedet. Ez releváns a munkádban?
TS: As it turns out, this device kind of comes in handy, because I don't have to have the fine motor skills to do, that I can operate slides, which is more of a mental process. I'm looking at it and making decisions: It needs more red, it needs more blue, it needs a different shape. And so I make these creative decisions and can execute them in a much, much simpler way. I mean, I've got the symptoms. I guess Parkinson's kind of creeps up over the years, but at a certain point you start seeing the symptoms. In my case, my left hand has a significant tremor and my left leg also. I'm left-handed, and so I draw. All my creations really start on small drawings, which I have thousands of, and it's my way of just thinking. I draw with a simple pencil, and at first, the Parkinson's was really upsetting, because I couldn't get the pencil to stand still.
TS: Mint kiderült, ez a készülék jól jön, mert nem kell, hogy legyen finommotoros-készségem, hogy csinálhassam, mert a csapocskákat így tudom működtetni, ami inkább egy mentális folyamat. Nézem, és döntéseket hozok: több pirosra, itt több kékre, vagy egy másik formára van szükség. Így, meghozom ezeket a kreatív döntéseket, és végre tudom hajtani őket egy sokkal egyszerűbb módon. Úgy értem, megvannak a tüneteim. Úgy hiszem, a Parkinson elhatalmasodik az évek során, de egy bizonyos ponton látom a tüneteket. Az én esetemben, a bal kezemben jelentős remegés van, úgy, mint a bal lábamban is. Balkezes vagyok, és így is rajzolok. Minden alkotásom kis rajzokkal kezdődik, amiből több ezer van, ez az én módszerem, így gondolkodom. Egyszerű ceruzával rajzolok, és eleinte, a Parkinson nagyon bántott, mert nem tudtam kontrollálni a ceruzát.
JH: So you're not a gatekeeper for these forces. You don't think of yourself as the master of these forces. You think of yourself as the servant.
JH: Szóval, Te nem próbálsz felülkerekedni ezeken az erőkön. Nem próbálod uralni azt. Inkább, a szolgálója lettél.
TS: Nature is -- well, it's a godsend. It just has so much in it. And I think nature wants to express itself in the sense that we are nature, humans are of the universe. The universe is in our mind, and our minds are in the universe. And we are expressions of the universe, basically. As humans, ultimately being part of the universe, we're kind of the spokespeople or the observer part of the constituency of the universe. And to interface with it, with a device that lets these forces that are everywhere act and show what they can do, giving them pigment and paint just like an artist, it's a good ally. It's a terrific studio assistant.
TS: A természet az - nos, ez egy áldás. Annyi minden van benne. És azt hiszem, a természet, így akarja kifejezni magát, úgy értem, hogy mi vagyunk a természet, az emberek maguk az univerzum. Az univerzum az elménkben van, és az elménk az univerzumban. Alapjában véve az univerzum kifejezései vagyunk. Mint emberek, végül is, a világegyetem részei, afféle szóvivők vagyunk, vagy a megfigyelői, az univerzum képviselői. És együttműködni vele egy eszközzel, ami lehetővé teszi, hogy ezek az erők, amelyek mindenütt ott vannak, cselekedjenek és megmutassák, mire képesek, pigmentet és festéket adnak, mint egy művész, ami egy jó szövetség. Egy fantasztikus stúdió asszisztens.
JH: Well, I love the idea that somewhere within this idea of fine motion and control with the traditional skills that you have with your hand, some sort of more elemental force gets revealed, and that's the beauty here. Tom, thank you so much. It's been really, really great.
JH: Nos, imádom ezt az ötletet, hogy valahol ezen belül, a finom mozgás és ellenőrzés, a hagyományos készségekkel, párosítva a kezeddel, valamiféle több elemi erő kerül napvilágra, és ez ennek a szépsége. Tom, nagyon köszönöm. Óriási voltál!
TS: Thank you, John.
TS: Köszönöm, John.
(Applause)
(Taps)