First Kiss Her mouth fell into my mouth like a summer snow, like a 5th season, like a fresh Eden, like Eden when Eve made God whimper with the liquid tilt of her hips— her kiss hurt like that— I mean, it was as if she’d mixed the sweat of an angel with the taste of a tangerine, I swear. My mouth had been a helmet forever greased with secrets, my mouth a dead-end street a little bit lit by teeth—my heart, a clam slammed shut at the bottom of a dark, but her mouth pulled up like a baby-blue Cadillac packed with canaries driven by a toucan—I swear those lips said bright wings when we kissed, wild and precise—as if she were teaching a seahorse to speak— her mouth so careful, chumming the first vowel from my throat until my brain was a piano banged loud, hammered like that— it was like, I swear her tongue was Saturn’s 7th moon— hot like that, hot and cold and circling, circling, turning me into a glad planet— sun on one side, night pouring her slow hand over the other: one fire flying the kite of another. Her kiss, I swear—if the Great Mother rushed open the moon like a gift and you were there to feel your shadow finally unhooked from your wrist. That’d be it, but even sweeter— like a riot of peg-legged priests on pogo-sticks, up and up, this way and this, not falling but on and on like that, badly behaved but holy—I swear! That kiss: both lips utterly committed to the world like a Peace Corps, like a free store, forever and always a new city—no locks, no walls, just doors—like that, I swear, like that.
Első csók Ajka az én ajkamra hulló nyári hó, ráadás évszak, új Éden, az Édenben Éva csípőjének Istent ríkató sima íve – úgy fájt csókja – Azaz, mintha angyal verejtékébe keverte volna a mandarin ízét, Eskü. Ajkam azóta örökös rostély titkokkal olajozva, zsákutcáján pici póznaként fogak – a szívem bezárt kagylóként kavargott a mélyben, de ő ajkával lefarolt, mint egy babakék Cadillac, telerakva kanárikkal és a volánnál tukán – Eskü, nyelve érintése szárnyra kapatta nyelvem – mintha zabolátlan csikóhalat tanítana szép szóra – ajkával lágyan úgy horogra kapta gégém első "a"-ját, hogy agyam harsányan zengő darabként zongorázott – eskü, nyelve mintha Szaturnusz hetedik holdja lett volna – egyszerre forró és fagyos és forog, forogva körülöttem boldog planétává varázsol – világos oldalán az árnyékot kezei lassan terítik szét: tüzével űzi egyik sárkány a másikét. Csókja, eskü – a Földanya mintha nekiesett volna a Holdnak, hogy ajándékpapírként végül lefejtse a csuklód köré font éjt. Ennél elevenebben még – mint pogo-bottal csetepatét csapó műlábas papok, egyszerre fent és lent, de nem esnek le, akár egy neveletlen népség, mégis szent – Eskü! Az a csók: az ajkakat a világtól semmi sem téríti el, mint két Békehadtest, egy bolt, ahol mindig minden ingyen van, egy új város, – tele nyitott ajtókkal, se lakat, se fal – olyan, eskü,