So, this happy pic of me was taken in 1999. I was a senior in college, and it was right after a dance practice. I was really, really happy. And I remember exactly where I was about a week and a half later. I was sitting in the back of my used minivan in a campus parking lot, when I decided I was going to commit suicide. I went from deciding to full-blown planning very quickly. And I came this close to the edge of the precipice. It's the closest I've ever come. And the only reason I took my finger off the trigger was thanks to a few lucky coincidences. And after the fact, that's what scared me the most: the element of chance.
1999-ben készült rólam ez a vidám kép. Utolsó éves egyetemista voltam. és épp kijöttem táncóráról. Nagyon, nagyon boldog voltam. Arra is pontosan emlékszem, hol tartottam másfél héttel később. A régi kisbuszom egyik ülésén ültem egy egyetemi parkolóban és úgy döntöttem, hogy öngyilkos leszek. Az elhatározásból nagyon hamar konkrét terv lett. és ilyen közel jártam hozzá, hogy megtegyem. Ekkor voltam a legközelebb hozzá. Az, hogy végül levettem az ujjam a ravaszról, egy sor szerencsés véletlennek köszönhető. Később visszagondolva a véletlen szerepe rémít meg leginkább.
So I became very methodical about testing different ways that I could manage my ups and downs, which has proven to be a good investment. (Laughs) Many normal people might have, say, six to 10 major depressive episodes in their lives. I have bipolar depression. It runs in my family. I've had 50-plus at this point, and I've learned a lot. I've had a lot of at-bats, many rounds in the ring with darkness, taking good notes. So I thought rather than get up and give any type of recipe for success or highlight reel, I would share my recipe for avoiding self-destruction, and certainly self-paralysis.
Különböző módszerekkel kísérleteztem, hogy a hangulatingadozásaimat el tudjam viselni. Ez jó befektetésnek bizonyult. (Nevetés) Az átlagember kb. 6-10 nagyobb depressziós időszakon esik át élete során. Bipoláris depresszióm van. Családi örökség. Több mint 50 mélyponton vagyok túl, és már sok mindent megtanultam. Sok menetem volt már, sokszor küzdöttem meg a szorítóban a sötétséggel, szereztem hasznos tapasztalatokat. Talán ahelyett, hogy a sikerre adnék receptet, vagy felidézném életem legszebb pillanatait, megosztom inkább, hogy miként kerülöm el az önpusztítást és önmagam lebénítását.
And the tool I've found which has proven to be the most reliable safety net for emotional free fall is actually the same tool that has helped me to make my best business decisions. But that is secondary. And it is ... stoicism. That sounds boring.
Az eszköz, ami a legjobb védőhálónak bizonyult az érzelmi zuhanórepülések ellen, valójában azonos azzal, ami segített meghozni legjobb üzleti döntéseimet. De ez most nem érdekes. És ez....a sztoicizmus. Unalmasnak hangzik.
(Laughter)
(Nevetés)
You might think of Spock, or it might conjure and image like this --
Gondolhatnak Spockra, vagy maguk elé idézhetnek egy ilyen képet:
(Laughter)
(Nevetés)
a cow standing in the rain. It's not sad. It's not particularly happy. It's just an impassive creature taking whatever life sends its way.
egy tehén áll az esőben. Nem szomorú. Nem is különösebben boldog. Csak egy egykedvű élőlény, aki elfogadja, amit az élet az útjába sodor.
You might not think of the ultimate competitor, say, Bill Belichick, head coach of the New England Patriots, who has the all-time NFL record for Super Bowl titles. And stoicism has spread like wildfire in the top of the NFL ranks as a means of mental toughness training in the last few years. You might not think of the Founding Fathers -- Thomas Jefferson, John Adams, George Washington to name but three students of stoicism. George Washington actually had a play about a Stoic -- this was "Cato, a Tragedy" -- performed for his troops at Valley Forge to keep them motivated.
Valószínűleg nem jut eszükbe az örök küzdő, Bill Belichick. a New England Patriots vezetőedzője, aki a legtöbb SuperBowl-győzelemmel büszkélkedhet az NFL-ben. A sztoicizmus futótűzként terjedt el az NFL listavezetői között. Mivel az elmúlt években a mentális fejlesztőtréning része lett. Nem valószínű, hogy az Alapító Atyák jutnak a szóról az eszükbe: Thomas Jefferson, John Adams vagy George Washington, hogy csak hármat említsünk a sztoikus iskola képviselői közül. George Washington írt egy színdarabot egy sztoikusról "Cato, egy tragédia" címmel, és előadatta a csapatainak Valley Forge- nál, hogy fenntartsa motiváltságukat.
So why would people of action focus so much on an ancient philosophy? This seems very academic. I would encourage you to think about stoicism a little bit differently, as an operating system for thriving in high-stress environments, for making better decisions. And it all started here, kind of, on a porch.
Miért érdekli ennyire a tettek emberét az ókori filozófia? Nagyon elméletinek tűnik. Arra biztatom önöket, hogy gondoljanak kicsit másképp a sztoicizmusra: úgy, mint egy rendszerre, amely stresszes körülmények között segít a döntéshozatalban. Minden itt kezdődött: mondjuk itt, egy verandán.
So around 300 BC in Athens, someone named Zeno of Citium taught many lectures walking around a painted porch, a "stoa." That later became "stoicism." And in the Greco-Roman world, people used stoicism as a comprehensive system for doing many, many things. But for our purposes, chief among them was training yourself to separate what you can control from what you cannot control, and then doing exercises to focus exclusively on the former. This decreases emotional reactivity, which can be a superpower.
Tehát. Kr. e. 300-ban, Athénban, Kitioni Zénón egy festett oszlopcsarnokban (stoa) körbe-körbe sétálva tanított. Így született meg később a sztoicizmus. A görög-római világban az emberek a sztoicizmust, mint átfogó rendszert, számos dologra használták. A mi számunkra ebből a legfontosabb, hogy ráneveljük magunkat arra, hogy elválasszuk egymástól azt, ami tőlünk függ, és azt, amire nincs befolyásunk, és megtanuljunk kizárólag az előbbire koncentrálni. Ez csökkenti az érzelmi reagálást, ami bizonyos helyzetekben aduász lehet.
Conversely, let's say you're a quarterback. You miss a pass. You get furious with yourself. That could cost you a game. If you're a CEO, and you fly off the handle at a very valued employee because of a minor infraction, that could cost you the employee. If you're a college student who, say, is in a downward spiral, and you feel helpless and hopeless, unabated, that could cost you your life. So the stakes are very, very high.
Például, mondjuk, irányítóként kihagyunk egy passzt, és emiatt haragszunk önmagunkra. Ezen akár az egész meccs elmehet. Vagy főnökként bepipulunk egy megbecsült alkalmazottra egy kisebb nézeteltérés kapcsán, ezzel akár el is veszthetjük az alkalmazottat. Vagy főiskolai hallgatóként egy lefelé tartó spirálba kerülünk, és egyre reménytelenebbnek, kilátástalanabbnak érezzük a helyzetet. Erre életünk is rámehet. A tét óriási.
And there are many tools in the toolkit to get you there. I'm going to focus on one that completely changed my life in 2004. It found me then because of two things: a very close friend, young guy, my age, died of pancreatic cancer unexpectedly, and then my girlfriend, who I thought I was going to marry, walked out. She'd had enough, and she didn't give me a Dear John letter, but she did give me this, a Dear John plaque.
Az eszköztárunk bőséges. Most azt emelem ki, ami megváltoztatta az életemet 2004-ben. Két oka volt, hogy pont akkor tartottam ott: Egy közeli barátom, velem egyidős srác, váratlanul elhunyt hasnyálmirigyrákban. és a barátnőm, akiről azt gondoltam, a feleségem lesz, elhagyott. Elege lett, és nem szakító levelet írt , hanem ezt kaptam tőle: egy búcsúplakettet.
(Laughter)
(Nevetés)
I'm not making this up. I've kept it. "Business hours are over at five o'clock." She gave this to me to put on my desk for personal health, because at the time, I was working on my first real business. I had no idea what I was doing. I was working 14-plus hour days, seven days a week. I was using stimulants to get going. I was using depressants to wind down and go to sleep. It was a disaster. I felt completely trapped. I bought a book on simplicity to try to find answers.
Nem kitaláltam. Most is megvan. <i>A munkaidő 17:00 órakor lejár.</i> Ideadta, hogy tegyem az asztalomra a saját egészségem érdekében. Ebben az időben dolgoztam az első igazi üzleti vállalkozásomon. Nem is tudom, mit csinálok, napi 14 órát dolgoztam heti hét nap, Élénkítőkkel tartottam magam ébren. Nyugtatót használtam, hogy ellazuljak és el tudjak aludni. Katasztrófa volt. Csapdában éreztem magam. Vettem egy könyvet az egyszerűségről, hátha megtalálom benne a választ.
And I did find a quote that made a big difference in my life, which was, "We suffer more often in imagination than in reality," by Seneca the Younger, who was a famous Stoic writer. That took me to his letters, which took me to the exercise, "premeditatio malorum," which means the pre-meditation of evils. In simple terms, this is visualizing the worst-case scenarios, in detail, that you fear, preventing you from taking action, so that you can take action to overcome that paralysis. My problem was monkey mind -- super loud, very incessant. Just thinking my way through problems doesn't work. I needed to capture my thoughts on paper. So I created a written exercise that I called "fear-setting," like goal-setting, for myself. It consists of three pages. Super simple.
Találtam benne egy idézetet, amely megváltoztatta az életemet: "Gondolatban sokkal gyakrabban szenvedünk, mint a valóságban" ifjabb Senecától. Ő híres sztoikus író volt. Ez az idézet elvezetett a leveleihez, amelyeknek hatására elkezdtem gyakorolni a "premeditatio malorum"-ot, vagyis elképzelni előre a lehetséges rosszat. Érthetőbben: ez a legrosszabb eshetőségek részletes elképzelése, azoké a félelmeké, amelyek meggátolnak a cselekvésben. Most már elkezdhetünk dolgozni, hogy túljussunk bénultságunkon. Az én problémám a csapongó elme: kattog, nyughatatlan. Egyszerűen nem működik, hogy végiggondoljam a problémákat. Papírra kell vetnem a gondolataimat. Készítettem egy írásbeli gyakorlatot magamnak, és félelem-kitűzésének neveztem el, a célkitűzés mintájára. 3 oldalból áll. Borzaszótan egyszerű.
The first page is right here. "What if I ...?" This is whatever you fear, whatever is causing you anxiety, whatever you're putting off. It could be asking someone out, ending a relationship, asking for a promotion, quitting a job, starting a company. It could be anything. For me, it was taking my first vacation in four years and stepping away from my business for a month to go to London, where I could stay in a friend's room for free, to either remove myself as a bottleneck in the business or shut it down.
Ilyen az első oldal: "Mi lenne ha..?" Írjuk ide, amitől félünk, bármi nyugtalanít, bármi is legyen, ami zavar. Lehet az egy meghívás, vagy egy szakítás, előléptetésért folyamodás, felmondás, cégalapítás. Akármi lehet. Nekem az volt, hogy 4 év óta először elmenjek nyaralni, otthagyjam a cégemet egy egész hónapra, hogy Londonba menjek, ahol egy barátomnál ingyen ellakhatok. Féltem, hogy kiszállok, mint a cég gyenge láncszeme, vagy felszámolom az egészet.
In the first column, "Define," you're writing down all of the worst things you can imagine happening if you take that step. You want 10 to 20. I won't go through all of them, but I'll give you two examples. One was, I'll go to London, it'll be rainy, I'll get depressed, the whole thing will be a huge waste of time. Number two, I'll miss a letter from the IRS, and I'll get audited or raided or shut down or some such.
Az első oszlopban az áll: "Meghatározás". Ide felírjuk a legrosszabb dolgokat, amit csak el tudunk képzelni ami megtörténhet, ha ezt teszem. kb. 10-20 db-ot. Nem megyek most át mindegyiken, de mondok egy-két példát: Az egyik félelmem volt, hogy Londonban esni fog az eső, ettől depressziós leszek. és az egész csak időpocsékolás lesz. A másik. hogy lemaradok az adóhivatal leveléről, ellenőriznek, betörnek, megszüntetnek, vagy hasonló.
And then you go to the "Prevent" column. In that column, you write down the answer to: What could I do to prevent each of these bullets from happening, or, at the very least, decrease the likelihood even a little bit? So for getting depressed in London, I could take a portable blue light with me and use it for 15 minutes in the morning. I knew that helped stave off depressive episodes. For the IRS bit, I could change the mailing address on file with the IRS so the paperwork would go to my accountant instead of to my UPS address. Easy-peasy.
Utána jön a "Megelőzés" oszlop. Ebben a rubrikában a következő kérdésre válaszolunk: Mit tehetek, hogy a felsorolt eshetőségek ne történjenek meg, vagy legalábbis kisebb valószínűséggel? Például a depresszió ellen megoldásként vihetek magammal egy kék lámpát, és használhatom reggelente 15 percen át. Tudom, hogy ez segít elkerülni a depressziót. Az adóhivatalt illetően átírhatom a címem a neki küldött fájlban, így az adminisztrációt a könyvelőmhöz küldik, nem az én levélcímemre. Tök egyszerű. Utána jön a "Megjavítás" oszlop.
Then we go to "Repair." So if the worst-case scenarios happen, what could you do to repair the damage even a little bit, or who could you ask for help? So in the first case, London, well, I could fork over some money, fly to Spain, get some sun -- undo the damage, if I got into a funk. In the case of missing a letter from the IRS, I could call a friend who is a lawyer or ask, say, a professor of law what they would recommend, who I should talk to, how had people handled this in the past. So one question to keep in mind as you're doing this first page is: Has anyone else in the history of time less intelligent or less driven figured this out? Chances are, the answer is "Yes."
Ha a legrosszabb eshetőség valósul meg, mit tudunk tenni a kár enyhítéséért, vagy kitől kérhetünk segítséget? Az előző példában - a londoni - rászánhatok egy kis pénzt, elrepülök Spanyolországba napozni, helyrehozom az okozott depressziót. Az adóhivatal hiányzó levelével kapcsolatban, felhívhatom egy ügyvéd barátomat, vagy megkérdezhetek egy jogászprofesszort, mit tanácsol, kivel kellene beszélnem, hogyan boldogultak mások ezzel? Egy kérdés, amit az első oldal kitöltésekor érdemes észben tartani: Volt-e bárki is a történelemben, kevéssé intelligens vagy céltudatos, aki ezt megoldotta? Esélyes, hogy a válasz "igen" lesz.
(Laughter)
(Nevetés)
The second page is simple: What might be the benefits of an attempt or a partial success? You can see we're playing up the fears and really taking a conservative look at the upside. So if you attempted whatever you're considering, might you build confidence, develop skills, emotionally, financially, otherwise? What might be the benefits of, say, a base hit? Spend 10 to 15 minutes on this.
A második oldal egyszerű: Mi lenne az előnye egy próbálkozásnak vagy egy részsikernek? Láthatjuk, hogy a félelem leküzdésére és az előnyökre koncentrálunk. Tehát ha megpróbáljuk azt a bizonyos dolgot, talán önbizalmat szerzünk, fejlődünk készségeinkben, érzelmileg, pénzügyileg, más módon. És milyen előny származik belőle, mondjuk valami lehetőség adódik? Szánjunk erre 10-15 percet.
Page three. This might be the most important, so don't skip it: "The Cost of Inaction." Humans are very good at considering what might go wrong if we try something new, say, ask for a raise. What we don't often consider is the atrocious cost of the status quo -- not changing anything. So you should ask yourself, if I avoid this action or decision and actions and decisions like it, what might my life look like in, say, six months, 12 months, three years? Any further out, it starts to seem intangible. And really get detailed -- again, emotionally, financially, physically, whatever.
Harmadik oldal. Talán ez a legfontosabb, ne hagyjuk ki. "Az elszalasztott lehetőségek ára." Jók vagyunk abban, hogy elképzeljük, mi bajunk származhat, ha kipróbálunk valamit, például fizetésemelést kérünk. Amit viszont sokszor nem veszünk figyelembe, az a status quo ára, hogy ha semmi nem változik. Kérdezzük meg magunktól, ha ezt nem teszem meg, ha most nem döntök, és máskor sem, hasonló helyzetekben, milyen lesz az életem 6 hónap, 12 hónap, 3 év múlva? Messzebbre nehéz lenne előre látni. Részletezzük ezt is: érzelmileg, pénzügyileg, egészségileg. stb.
And when I did this, it painted a terrifying picture. I was self-medicating, my business was going to implode at any moment at all times, if I didn't step away. My relationships were fraying or failing. And I realized that inaction was no longer an option for me.
Amikor ezt elvégeztem, ijesztő képet kaptam. Gyógyszereztem magam, a cégem bármikor bedőlhetett volna akkor is, ha nem lépek ki. Kapcsolataim megkoptak, megromlottak. És akkor rájöttem, hogy a passzivitás többé nem opció számomra.
Those are the three pages. That's it. That's fear-setting. And after this, I realized that on a scale of one to 10, one being minimal impact, 10 being maximal impact, if I took the trip, I was risking a one to three of temporary and reversible pain for an eight to 10 of positive, life-changing impact that could be a semi-permanent. So I took the trip. None of the disasters came to pass. There were some hiccups, sure. I was able to extricate myself from the business. I ended up extending that trip for a year and a half around the world, and that became the basis for my first book, that leads me here today.
Ez a 3 oldal. Ennyi. Ez a félelem-kitűzés. Ez ráébresztett, hogy egy 10-es skálán, ahol az 1-es a minimális hatás, 10-es a maximális hatás, ha elutazom, kockáztatok 1 - 3 fokú átmeneti és visszafordítható fájdalmat; 8-10-es, sorsfordító pozitív élményért, ami akár tartós is lehet. Elutaztam. Egy katasztrófa sem következett be. Volt pár probléma, ez tény. De képes voltam elfeledni az üzlet minden nyűgét. Másfél éves világ körüli út lett a londoni egy hónapból, ez szolgált első könyvem alapjául, ami aztán elhozott ma ide.
And I can trace all of my biggest wins and all of my biggest disasters averted back to doing fear-setting at least once a quarter. It's not a panacea. You'll find that some of your fears are very well-founded.
Vissza tudom követni legnagyobb nyereségeimet és az összes szörnyű katasztrófát, amit sikerült elkerülnöm, félelem-kitűzéseimmel, amit legalább negyedévente elvégzek. Ez nem csodaszer. Látni fogjuk, hogy néhány félelmünk jogos.
(Laughter)
(Nevetés)
But you shouldn't conclude that without first putting them under a microscope. And it doesn't make all the hard times, the hard choices, easy, but it can make a lot of them easier.
De nem szabad addig erre következtetésre jutnunk, míg meg nem vizsgáltuk alaposan. Nem ússzuk meg vele a nehéz döntéseket, de könnyebbé tehetjük őket.
I'd like to close with a profile of one of my favorite modern-day Stoics. This is Jerzy Gregorek. He is a four-time world champion in Olympic weightlifting, political refugee, published poet, 62 years old. He can still kick my ass and probably most asses in this room. He's an impressive guy.
Zárásképpen szeretnék beszélni egy modern kori sztoikusról. Ő Jerzy Gregorek. 4-szeres világbajnok súlyemelő. Politikai menekült, költő, 62 éves. Még így is lepipál engem, és szerintem a legtöbbeket itt, a teremben. Lenyűgöző fickó.
I spent a lot of time on his stoa, his porch, asking life and training advice. He was part of the Solidarity in Poland, which was a nonviolent movement for social change that was violently suppressed by the government. He lost his career as a firefighter. Then his mentor, a priest, was kidnapped, tortured, killed and thrown into a river. He was then threatened. He and his wife had to flee Poland, bounce from country to country until they landed in the US with next to nothing, sleeping on floors.
Sok időt töltöttem oszlopcsarnokában élet-és edzéstanácsokat hallgatva. Lengyelországban tagja volt a Szolridaritásnak, egy erőszakmentes társadalmi mozgalomnak, ami változásokat akart, és amit erőszakkal vert le a kormány. Elvesztette tűzoltói állását. Bizalmasát, egy lelkészt, elrabolták, megkínozták és megölték, majd egy folyóba dobták. Megrémült. Feleségével elmenekült Lengyelországból, egyik országból a másikba vándoroltak, mire letelepedtek az USA-ban, szinte semmijük nem maradt. A földön aludtak.
He now lives in Woodside, California, in a very nice place, and of the 10,000-plus people I've met in my life, I would put him in the top 10, in terms of success and happiness. And there's a punchline coming, so pay attention. I sent him a text a few weeks ago, asking him: Had he ever read any Stoic philosophy? And he replied with two pages of text. This is very unlike him. He is a terse dude.
Ma Woodsite-ben él, Kalifornia államban, nagyon szép helyen. A több mint 10000 emberből, akikkel valaha találkoztam, a legelső 10-be tenném, az elért sikerek és a boldogság szempontjából.. És most jön a csattanó: Néhány hete küldtem neki egy üzenetet, amiben megkérdeztem, olvasott-e valaha sztoikus filozófiát? 2 oldalnyi szöveggel válaszolt. Ez nem jellemző rá. Szűkszavú srác.
(Laughter)
(Nevetés)
And not only was he familiar with stoicism, but he pointed out, for all of his most important decisions, his inflection points, when he stood up for his principles and ethics, how he had used stoicism and something akin to fear-setting, which blew my mind.
Nem csak hogy tisztában volt a sztoicizmussal, hanem kihangsúlyozta, hogy legfontosabb döntéseinek meghozatalakor, életének a fordulópontjain, amikor kiállt az elvei mellett, a sztoicizmust használta, és valami hasonlót az én félelem-kitűzésemhez. Hihetetlen volt.
And he closed with two things. Number one: he couldn't imagine any life more beautiful than that of a Stoic. And the last was his mantra, which he applies to everything, and you can apply to everything:
Két dologgal zárta levelét: az első: nem tudna szebb életet elképzelni, mint egy sztoikusét. És a második a mantrája volt, amit mindenre alkalmazott, és amit mi is alkalmazhatunk bármire:
"Easy choices, hard life. Hard choices, easy life."
"Könnyű döntések, nehéz élet. Nehéz döntések, könnyű élet".
The hard choices -- what we most fear doing, asking, saying -- these are very often exactly what we most need to do. And the biggest challenges and problems we face will never be solved with comfortable conversations, whether it's in your own head or with other people.
A nehéz döntések azok, amiket a leginkább félünk meghozni, megkérdezni, elmondani, de ezek azok, amelyeket a legfontosabb megtennünk. A legnehezebb kihívások és problémák megoldása soha nem lesz kellemes beszélgetés, sem önmagunkkal, sem másokkal.
So I encourage you to ask yourselves: Where in your lives right now might defining your fears be more important than defining your goals? Keeping in mind all the while, the words of Seneca: "We suffer more often in imagination than in reality."
Tehát arra biztatom önöket, kérdezzék meg maguktól: életük mely területén érdemesebb inkább a félelmeket meghatározni, mint a célokat? Közben tartsák észben Seneca szavait: "Gondolatban sokkal gyakrabban szenvedünk, mint a valóságban"
Thank you very much.
Nagyon szépen köszönöm.
(Applause)
(Taps).