TED is 30. The world wide web is celebrating this month its 25th anniversary. So I've got a question for you. Let's talk about the journey, mainly about the future. Let's talk about the state. Let's talk about what sort of a web we want.
A TED 30 éves. A világháló ebben a hónapban ünnepli 25. születésnapját. Így van önök számára egy kérdésem. Beszéljünk az utazásról, legfőképp a jövőről. Beszéljünk az állapotról. Beszéljünk arról, hogy milyen világhálót szeretnénk.
So 25 years ago, then, I was working at CERN. I got permission in the end after about a year to basically do it as a side project. I wrote the code. I was I suppose the first user. There was a lot of concern that people didn't want to pick it up because it would be too complicated. A lot of persuasion, a lot of wonderful collaboration with other people, and bit by bit, it worked. It took off. It was pretty cool. And in fact, a few years later in 2000, five percent of the world population were using the world wide web. In 2007, seven years later, 17 percent. In 2008, we formed the World Wide Web Foundation partly to look at that and worry about that figure. And now here we are in 2014, and 40 percent of the world are using the world wide web, and counting. Obviously it's increasing.
25 évvel ezelőtt a CERN-nél dolgoztam. Végül, egy év után kaptam rá engedélyt, hogy mellékprojektként csinálhassam. Megírtam a kódot. Azt hiszem én voltam az első felhasználó. Aggódtak amiatt, hogy az emberek nem fognak ráharapni, mert túl bonyolult. Sok győzködés, sok csodálatos együttműködés másokkal, és lépésről lépésre működött. Elindult. Nagyon király volt. S valóban, pár évvel később, 2000-ben a világ népességének öt százaléka használta a világhálót. 2007-ben, hét évvel később 17 százalék. 2008-ban megalapítottuk a World Wide Web Foundation-t, részben azért, hogy vizsgáljuk és aggódjunk amiatt a szám miatt. Most itt tartunk, 2014-ben, és a világ 40 százaléka használja a világhálót, s ez csak nő. Nyilvánvalóan emelkedik.
I want you to think about both sides of that. Okay, obviously to anybody here at TED, the first question you ask is, what can we do to get the other 60 percent on board as quickly as possible? Lots of important things. Obviously it's going to be around mobile. But also, I want you to think about the 40 percent, because if you're sitting there yourself sort of with a web-enabled life, you don't remember things anymore, you just look them up, then you may feel that it's been a success and we can all sit back. But in fact, yeah, it's been a success, there's lots of things, Khan Academy for crying out loud, there's Wikipedia, there's a huge number of free e-books that you can read online, lots of wonderful things for education, things in many areas. Online commerce has in some cases completely turned upside down the way commerce works altogether, made types of commerce available which weren't available at all before. Commerce has been almost universally affected. Government, not universally affected, but very affected, and on a good day, lots of open data, lots of e-government, so lots of things which are visible happening on the web.
Szeretném ha mindkét oldalról elgondolkodnának ezen. Nyilvánvalóan mindenki számára itt a TED-nél, az első kérdés ami felmerül, hogy mit tehetünk azért, hogy a másik 60 százalékot a fedélzeten tudjunk, amilyen gyorsan csak lehet. Sok fontos dolgot. Nyilván a mobillal összefüggésben. De érdemes elgondolkodni azon a 40 százalékon is, mert ha itt ülnek, egyfajta web-alapú élettel nem emlékeznek már dolgokra, csak rákeresnek, s úgy érezhetik, ez már a siker, és mind hátradőlhetünk. Valójában, hát igen, ez siker volt, itt a sok dolog, a Khan Academy és az isten szerelméért, a Wikipedia, sok ingyenes e-könyv, amit online olvashatunk, sok csodás dolog az oktatás eszközeként, sok dolog, sok területen. Az online kereskedelem néhány esetben teljesen a feje tetejére állította azt, ahogy a kereskedelem működik, s olyan kereskedelmet tett lehetővé, ami azelőtt nem volt elérhető. A kereskedelem majdnem teljesen univerzálisan is érintett lett. A kormányzat, ha nem is világszinten, de eléggé érintett, és egy jó napon, sok nyílt adat, sok e-kormányzás, szóval, sok látható dolog a weben történik.
Also, lots of things which are less visible. The healthcare, late at night when they're worried about what sort of cancer somebody they care about might have, when they just talk across the Internet to somebody who they care about very much in another country. Those sorts of things are not, they're not out there, and in fact they've acquired a certain amount of privacy. So we cannot assume that part of the web, part of the deal with the web, is when I use the web, it's just a transparent, neutral medium. I can talk to you over it without worrying about what we in fact now know is happening, without worrying about the fact that not only will surveillance be happening but it'll be done by people who may abuse the data. So in fact, something we realized, we can't just use the web, we have to worry about what the underlying infrastructure of the whole thing, is it in fact of a quality that we need? We revel in the fact that we have this wonderful free speech. We can tweet, and oh, lots and lots of people can see our tweets, except when they can't, except when actually Twitter is blocked from their country, or in some way the way we try to express ourselves has put some information about the state of ourselves, the state of the country we live in, which isn't available to anybody else. So we must protest and make sure that censorship is cut down, that the web is opened up where there is censorship.
És sok olyan dolog is, amelyek kevésbé láthatóak. Az egészségügy, késő este, amikor azon aggódnak, milyen fajta rákban szenvedhet valaki, aki fontos számukra. Amikor egy számukra fontos személlyel csevegnek a neten keresztül, aki egy másik országban él. Ezek a fajta dolgok nincsenek közszemlére teve, sőt, valójában ezekhez szükség van bizonyos mennyiségű adatvédelemre. Így nem feltételezhetjük, hogy a web része, a web alku része, az amikor a webet használom, ez csak egy jól átlátható, semleges médium. Beszélhetek veled rajta keresztül, anélkül, hogy aggódnom kéne amiatt, amit igazából tudunk, hogy megtörténik , anélkül, hogy aggódnánk, amiatt a tény miatt, hogy nem csak megfigyelés történik, hanem, hogy olyan emberek által, akik visszaélhetnek az adatokkal. Valójában, amire rájöttünk az az, hogy nem használhatjuk csak úgy a webet, hanem gondolnunk kell az egész mögöttes infrastruktúrájára, hogy valóban oyan minőségű-e, amire nekünk szükségünk van Örvendünk a ténynek, hogy miénk ez a csodálatos szólásszabadság. Tweetelhetünk és sok-sok ember láthatja a mi tweetünket, kivéve, ha nem, kivéve, ha valójában a Twittert blokkolják az országukban, vagy amikor oly módon fejezzük ki magunkat, hogy olyan információt osztunk meg magunkról, vagy az országról, ahol élünk, ami más számára nem hozzáférhető. így tiltakoznunk kell, és biztosítanunk kell, hogy a cenzúra vissza legyen fogva, hogy a webet ott is felszabadítjuk, ahol cenzúra van.
We love the fact that the web is open. It allows us to talk. Anybody can talk to anybody. It doesn't matter who we are. And then we join these big social networking companies which are in fact effectively built as silos, so that it's much easier to talk to somebody in the same social network than it is to talk to somebody in a different one, so in fact we're sometimes limiting ourselves. And we also have, if you've read the book about the filter bubble, the filter bubble phenomenon is that we love to use machines which help us find stuff we like. So we love it when we're bathed in what things we like to click on, and so the machine automatically feeds us the stuff that we like and we end up with this rose-colored spectacles view of the world called a filter bubble. So here are some of the things which maybe threaten the social web we have.
Szeretjük, hogy a web nyitott. Ez lehetővé teszi, hogy beszéljünk. Bárki beszélhet bárkivel. Nem számít kik vagyunk. Csatlakozunk a nagy közösségi hálózatokhoz, amelyek valójában hatalmas silók, így sokkal könnyebb beszélni valakivel ugyanazon közösségi hálózaton belül, mint annál hogy valakivel egy másikból beszéljünk, s így valójában néha lekorlátozzuk magunkat. Itt van még, ha elolvasták a könyvet a filter buborékról, a filter buborék jelenség, ami nem más, mint hogy szeretjük használni a gépeket amik segítenek nekünk megtalálni, amit keresünk. Ezért szertejük ha körbevesznek minket azok a dolgok, amire rá szeretünk kattintani, és így a gép automatikusan adagolja nekünk azt ami tetszik, míg végül egy olyan rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a világot, amit úgy hívnak filter buborék. Szóval itt van néhány dolog, ami talán veszélyezteti a mi szociális web-ünket.
What sort of web do you want? I want one which is not fragmented into lots of pieces, as some countries have been suggesting they should do in reaction to recent surveillance. I want a web which has got, for example, is a really good basis for democracy. I want a web where I can use healthcare with privacy and where there's a lot of health data, clinical data is available to scientists to do research. I want a web where the other 60 percent get on board as fast as possible. I want a web which is such a powerful basis for innovation that when something nasty happens, some disaster strikes, that we can respond by building stuff to respond to it very quickly.
Milyen webet akarsz? Én olyat akarok, amit nem törnek szét apró darabokra, mint, amit néhány ország javasol meglépni válaszként a legutóbbi megfigyelésekre. Egy olyan webet szeretnék például, ami jó alapja a demokráciának. Egy olyan webet szeretnék, ahol az egészségügyet az adatvédelem tiszteletben tartásával tudom használni, és ahol sok egészségügyi adathoz, klinikai adathoz hozzá tudnak férni a tudósok kutatási célzattal. Olyan web-et szeretnék, amibe a maradék 60 százalék is a lehető leggyorsabban bekapcsolódhat. Olyan web-et szeretnék, mely az innovációnak olyan erős alapja, hogy ha valami csúnya történik, lesújt egy katasztrófa, akkor tudjunk válaszolni azáltal, hogy olyan dolgokat építünk, amelyek azonnal reagálnak rá.
So this is just some of the things that I want, from a big list, obviously it's longer. You have your list. I want us to use this 25th anniversary to think about what sort of a web we want. You can go to webat25.org and find some links. There are lots of sites where people have started to put together a Magna Carta, a bill of rights for the web. How about we do that? How about we decide, these are, in a way, becoming fundamental rights, the right to communicate with whom I want. What would be on your list for that Magna Carta? Let's crowdsource a Magna Carta for the web. Let's do that this year. Let's use the energy from the 25th anniversary to crowdsource a Magna Carta to the web. (Applause)
Ezek csak néhány azok közül, amit szeretnék egy nagy listáról, ami nyilvánvalóan hosszabb. Önöknek is megvan a maguk listája. Arra szeretném használni ezt a 25. évfordulót, hogy végiggondoljuk, milyen web-et is szeretnénk. Menjenek fel a webat25.org-ra ott találnak pár linket. Sok olyan oldal van, ahol az emberek egyfajta Magna Charta-t kezdtek összetenni, a web alkotmányát. Mi lenne ha mi csinálnánk? Mi van akkor, ha úgy döntünk hogy ezek, bizonyos módon, alapvető jogokká válnak, jogom van azzal kommunikálni, akivel akarok. Mi lenne rajta az önök Magna Charta listáján? Tegyük össze közösen a Magna Carta-t a web számára. Csináljuk meg még idén! Használjuk a 25. évfordulóból származó energiát hogy közösen létrehozzuk a web Magna Carta-ját. (Taps)
Thank you. And do me a favor, will you? Fight for it for me. Okay? Thanks.
Köszönöm. Megtennének nekem még egy szívességet? Harcoljanak ezért, a kedvemért! Rendben? Köszönöm.
(Applause)
(Taps)