Have you every had to break your family's rules? Today, I'm breaking mine, around money, secrecy and shame. In 2006, on my brother Keith's 40th birthday, he called. "Tam, I'm in dire straits. I wouldn't ask unless I had to. Can I borrow 7,500 dollars?" This wasn't the first time he needed quick cash, but this time, his voice frightened me. I had never heard him so beaten down and shameful, and it was on his 40th birthday. After a few basic questions that we would all ask, I agreed to loan him the money, but under one condition: that as the financial professional in the family, I wanted to meet with him and his wife to see what was really happening.
Szegték már meg a családi hagyományt? Én ma megteszem, a pénzzel, diszkrécióval és szégyennel kapcsolatban. Keith testvérem felhívott 40. születésnapján 2006-ban. "Tam, nehéz helyzetben vagyok. Nem kérnélek, ha nem kényszerülnék rá. Kérhetek 7 500 dollárt kölcsön?" Nem ez volt az első eset, hogy sürgősen szüksége volt készpénzre, de ez alkalommal hangja ijesztően csengett. Soha nem hallottam ennyire levertnek és szégyenlősnek, és 40. születésnapja volt. Az ilyenkor szokásos elemi kérdések után beleegyeztem, hogy kölcsönzöm neki a pénzt, de egy feltétellel: mint a család pénzügyi szakértője, találkozni szerettem volna vele és a feleségével, hogy lássam, mi történt valójában.
Weeks later, we met at the local Starbucks, and I started right in with the tough-love budget conversation. "You should sell the house, downsize to something you can afford, sell the toys. And Starbucks? Give up the five-dollar-a-day coffee."
Hetekkel később találkozunk a helyi Starbucksban, és egyből szigorú pénzügyi beszélgetésbe kezdtem: "El kell adjátok a házat, cseréljétek kisebbre, amit megengedhettek magatoknak, a játékokat is értékesítsétek. És Starbucks? Hagyjatok fel az ötdolláros napi kávéval."
You know, all the trappings that we do to keep up with the Joneses. Quickly, my brother and his wife went into a fearsome blame game, and it got messy. I vacillated between therapist and pissed-off sister. I wanted them to be better than this.
Ismerik a csapdákat, melyekbe belemegyünk a látszat fenntartásáért. Testvérem és felesége hirtelen vádaskodásba kezdtek, és csúnya helyzet alakult ki. A terapeuta és a dühös testvér szerepe között vergődtem. A javukat akartam.
"Come on, you two. Get your shit together. You're parents. Grow up and buck up." After we left, I called my mom, but Keith beat me to it, and he told her that I wasn't helpful. In fact, he was hurt and felt ganged-up on. Of course he did. I shamed him with my tough-love budget conversation.
"Ugyan már, ti ketten! Hagyjátok abba a hülyeséget! Szülők vagytok. Komolyodjatok meg, és fel a fejjel!" Mikor eljöttünk, telefonáltam anyámnak, de Keith beelőzött, és elmondta, hogy nem segítettem. Valójában megsértődött, és sarokba szorítva érezte magát. Érezhette is, miután megszégyenítettem szigorú pénzügyi beszédemmel.
Two months went by when I received a call.
Két hónappal később csöngött a telefonom.
"Tam? I have bad news. Keith committed suicide last night." Days later, at his home, I went looking for answers, in his "office" -- the garage. There, I found a stack of overdue credit card bills and a foreclosure notice served to him on the day that he died. My brother left behind his beautiful 10-year-old daughter, his brilliant 18-year-old son, weeks before his high school graduation, and his wife of 20 years.
"Tam? Rossz hírem van. Keith tegnap este öngyilkos lett." Pár nap múlva felkerestem otthonát válaszokért, garázs-irodájába mentem. Találtam egy halom lejárt számlát, és egy árverési értesítést, amit halála napján kézbesítettek. Testvérem hátrahagyta gyönyörű tízéves lányát, 18 éves, pár héttel érettségi előtt álló zseniális fiát, és húsz éve hites feleségét.
How did this happen? My brother was caught in our family's money-shame cycle, and he was far from alone in this. Suicide rates among adults ages 40 to 64 have risen nearly 40 percent since 1999. Job loss, bankruptcy and foreclosures were present in nearly 40 percent of the deaths, with white middle-aged men accounting for seven out of 10 suicides. What I've learned is that our self-destructive and self-defeating financial behaviors are not driven by our rational, logical minds. Instead, they are a product of our subconscious belief systems rooted in our childhoods and so deeply ingrained in us, they shape the way that we deal with money our entire adult lives, and so many of you are left believing that you're lazy, crazy or stupid -- or just bad with money.
Hogy történt ez meg? Testvérem a családi szégyenspirálba került a pénz miatt, és nagyon nem volt ezzel egyedül. A 40-64 évesek öngyilkossági aránya 40%-kal nőtt 1999 óta. Állásvesztés, csőd és ingatlanárverés a halálesetek 40%-ában játszott közre, a középkorú fehér férfiak körében 10-ből 7 esetben. Megtudtam, hogy az önpusztító és a saját érdekeinket semmibe vevő pénzügyi viselkedésünket nem racionális és logikus gondolkozásunk vezérli. Inkább a tudatalattink hiedelem-rendszerének termékei, melyek a gyerekkorban gyökereznek, olyan mélyen belénk vannak vésődve, hogy egész életünkben meghatározzák viszonyunkat a pénzhez, és sokan váltig úgy hisszük, hogy lusták, őrültek, buták vagy egyszerűen pénzügyi analfabéták vagyunk.
This is what I call money shame. Dr. Brené Brown, a well-known shame researcher, defines shame as "the intensely painful feeling or experience of believing that we are flawed, and therefore unworthy of love and belonging." Based on this definition, here's how I'm defining money shame: "the intensely painful feeling or experience of believing that we are flawed, and therefore unworthy of love and belonging, based on our bank account balances, our debts, our homes, our cars and our job titles."
Ezt nevezem pénzügyi szégyenérzetnek. Dr. Brené Brown jól ismert szégyenkutató meghatározása: "A szégyen intenzív fájdalmas érzés vagy tapasztalat, mikor azt hisszük, hogy nem vagyunk elég jók, ezért nem vagyunk szeretetre méltók, sem elfogadhatók." Ez alapján így határozom meg a pénzügyi szégyenérzetet: "intenzív fájdalmas érzés vagy tapasztalat, mikor azt hisszük, hogy nem vagyunk elég jók, ezért nem vagyunk szeretetre méltók, sem elfogadhatók a bankkivonatunk egyenlege alapján, vagy adósságunk, lakásunk, autóink vagy beosztásunk miatt."
Let me give you a couple of examples of what I mean. I believe that we all have money shame, whether you earn 10,000 dollars a year or 10 million, and it's because we give money all of our power. Here's what it would look like if someone that you love, or you, might have money shame. They play the big shot, always picking up the check, financially rescuing family and friends. They are financially secure, but they live in a state of chronic not-enoughness. They drive a Mercedes, but their budget really only can afford a Honda. And they're looking good at every cost.
Mondok pár példát, hogy mire gondolok. Szerintem pénzügyi szégyenérzet mindenkiben van, akár tízezer, akár tízmillió dollárt keres évente, mert a pénznek adjuk minden hatalmunkat. Így nézne ki, ha önnek vagy szeretteinek pénzügyi szégyenérzete lenne. Nagy lábon él, mindig állja a számlát, pénzügyileg mindig megmenti a családot és a barátokat. Pénzügyileg magabiztos, de krónikus nélkülözésben van. Mercedesszel jár, de anyagilag igazából csak Hondát engedhet meg. Ha törik, ha szakad, jól néz ki.
I know that we can break free from the grips of money shame, because I did. Shortly after my brother's death, the Recession hit. I lost my business and faced bankruptcy. Secretly, I was terrified. I stayed in my home for a year, thinking I did something wrong, told myself, "What did you do? What happened?" I stayed silent, while all along, I went outside and smiled. Nobody knew. That's money shame.
Tudom, hogy ki lehet törni a pénzügyi szégyenérzetből, mert megtettem. Kevéssel testvérem halála után beütött a válság. Elvesztettem az állásom, és csődbe mentem. Köztünk szólván, rémült voltam. Egy évig otthon maradtam, azon töprengtem, hogy valamit rosszul tettem, magamban morfondíroztam: "Mit tettél? Mi történt?" Magamba zárkóztam, miközben kifele mosolyogtam. Senki nem tudott róla. Ez a pénzügyi szégyenérzet.
So what I had to do was let go of the grip that I had on knowing all the answers. I was the know-it-all in my family, and I had to give up the idea that a new financial plan was the solution. And so just like everything in my life, for me, I was sent a human to help, and I accepted the help, but I had to do major self-inquiry about my family's money history and my money beliefs.
Ki kellett szabaduljak a görcsös meggyőződésemből, hogy mindent meg tudok oldani. Én voltam a mindentudó a családunkban. Fel kellett adjam a gondolatot, hogy új pénzügyi terv a megoldás. Mint minden esetben az életemben, nálam, megjelent valaki, hogy segítsen, és elfogadtam a segítségét, de komoly önvizsgálatot kellett tartsak: hogyan fogja föl családom a pénz szerepét, és én mit gondolok a pénzről.
We have to start having this conversation. Money can no longer be a taboo topic. We have to get honest with each other that we're suffering with money issues, and let's get real -- we have to stop numbing out our pain. In order to uncover the painful parts of your money story and your money history, you can't be numb. We have to let go of our past in order to be free. Letting go of the past happens through surrender, faith and forgiveness. Debt is the tangible manifestation of not forgiving. If you have debt, you've not completely forgiven your past, so it's our work to forgive ourselves and others so that we can live freely. Otherwise, our history will continue to repeat. This is not a quick fix, and I know we all want one, but it's a slow wake-up. This is another level of work. We have to go higher to get it, to get at it.
Mindannyian bele kell vágjunk ebbe a beszélgetésbe. A pénz többé nem lehet tabutéma. Őszinték kell legyünk egymással pénzügyeinkben, legyünk reálisak, ne ámítsuk magunkat. Jelenlegi és múltbeli anyagi helyzetünk fájdalmas pontjainak feltárásakor nem hallgathatunk. Meg kell szabaduljunk a múlttól, hogy felszabaduljunk. A megszabaduláshoz beismerésen, hiten és megbocsátáson át vezet az út. Az adósság érezhetően jelzi, hogy még nem állunk megbocsátásra készen. Ha adósságunk van, akkor nem bocsájtottuk meg teljesen a múltunk, tehát meg kell bocsássunk magunknak és másoknak, hogy szabadon tudjunk élni. Ha nem, a történetünk ismétlődik. Ez nem a vágyott gyors megoldás, hanem a lassú ráébredés. Munka másik szinten. Magasabb szintre kell eljussunk, hogy elérjük célunkat.
So try this: follow your dollars. Your money will show you right away what you value. Where's it going? And then ask yourself: Do I really value all this stuff? And get curious about what you're feeling when you're spending. Are you lonely? Are you bored? Or are you just excited?
Próbálják ki: kövessék kiadásaikat. A pénz megmutatja, mit értékelnek. Mire megy el a pénz? Olyankor tegyük fel a kérdést: "Ez mind valóban fontos nekem?" Figyeljünk költéskor az érzéseinkre. Magányosak vagyunk? Unatkozunk? Vagy csak idegesek vagyunk?
But there's deeper work that needs to happen. How did you get all these money beliefs to begin with? I call this your money autobiography, and as a money coach, this is the first step I take with my clients. Think back to your earliest childhood money memory. What did it feel like when you got money? Were you excited, proud or confused? And what did you do with the money? Did you run with the candy store, or did you run to the bank? And what did you hear your parents say, and what did you see your parents do with the money?
Komoly munkát kell belefektetni. Hogy alakultak ki e pénz körüli hiedelmek? Pénzügyi önéletrajznak nevezem. Pénzügyi tanácsadóként ez az első teendőm a partnereimmel. Gondoljon vissza a pénzzel kapcsolatos első élményére! Hogy érezte magát, amikor pénzt kapott? Izgatott volt, büszke vagy zavarodott? Mit tett a pénzzel? Cukorkáért szaladt vagy a bankba? Mit tartottak szülei a pénzről, és hogy kezelték a pénzt?
My brother and I heard, "More money will make us happy." Every day. "More money will make us happy." And we internalized that into the money belief that our self worth was equal to our net worth as we watched our mom live in a state of chronic not-enoughness. And she numbed the pain with sugar and shopping.
Testvéremmel azt hallgattuk: "A több pénz tesz boldoggá." Minden áldott nap. "A több pénz tesz boldoggá." Ezt építettük be a pénzügyi hiedelmünkbe, hogy értékünk azonos a nettó vagyonunkkal, miközben figyeltük, hogy anyánk állandó nélkülözésben él. Fájdalmát édességgel és vásárolgatással enyhítette.
So what did we do? Keith played out my mother's life. He was an underearner, longed to be financially rescued, and he numbed out the pain with alcohol. I did the opposite. I became a high earner, rescuer, and I numbed the pain out with self-help books. But what we had in common was our money belief. We both believed that our bank account balance was equal to our self worth.
Mit tettünk mi? Keith anyánk életét ismételte. Keveset keresett, szeretett volna anyagilag felszabadulni, és fájdalmát alkoholba fojtotta. Én az ellenkezőjét tettem. Sokat kerestem, segítettem másokat, fájdalmamat tanácsadó könyvek írásába öltem. Közös volt a pénzről kialakított hiedelmünk. Mindketten azt hittük, hogy a bankkivonat egyenlege mutatja meg értékünket.
Looking back at the Starbucks meeting with my brother ... he didn't need a budget and my judgment. He needed a breakthrough from his suffering, and he needed my compassion. Keith was not able to be the one to speak up and break our family money shame cycle, so he left me to do the work and share his legacy. Change is difficult, but in my family, not changing is fatal.
Visszagondolva a találkozásunkra a Starbuckban: testvéremnek nem pénz kellett, se nem a kritikám. A szenvedéséből kellett volna kitörnie, és ehhez az együttérzésemre volt szüksége. Keith nem tudta kimondani, és megtörni a családunkban uralkodó pénzügyi szégyenérzetet, ezt rám hagyta, hogy megtegyem, részesüljek az örökségéből. Nehéz változtatni, de nem változtatni családom számára tragikus volt.
So I did the work, and I have experienced deep and profound forgiveness, and as I stand here today, I am living on purpose, I serve, and money serves me. It only takes one person in your family to break through the money-shame cycle. I want you to be the one.
Felvállaltam a munkát, mélységesen és alaposan megbocsájtottam. Azzal a céllal állok most itt, hogy szolgáljak, és a pénz engem szolgáljon. Egyvalaki szükséges a családjukban, hogy áttörjön a pénzügyi szégyenérzeten. Kérem, hogy ön legyen az a személy.
Thank you.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)