So I was privileged to train in transplantation under two great surgical pioneers: Thomas Starzl, who performed the world's first successful liver transplant in 1967, and Sir Roy Calne, who performed the first liver transplant in the U.K. in the following year. I returned to Singapore and, in 1990, performed Asia's first successful cadaveric liver transplant procedure, but against all odds. Now when I look back, the transplant was actually the easiest part. Next, raising the money to fund the procedure. But perhaps the most challenging part was to convince the regulators -- a matter which was debated in the parliament -- that a young female surgeon be allowed the opportunity to pioneer for her country. But 20 years on, my patient, Surinder, is Asia's longest surviving cadaveric liver transplant to date. (Applause) And perhaps more important, I am the proud godmother to her 14 year-old son.
Szóval, kiváltságos voltam a szervátültetést két remek sebész előfutár szárnyai alatt tanulni: Thomas Starzl, aki a világ első májátültetését hajtotta végre 1967-ben, és Sir Roy Calne, aki az első májátültetést hajtotta végre Angliában a következő évben. Visszatértem Szingapúrba és 1990-ben végrehajtottam Ázsia első sikeres halott donortól származó májátültetését, minden nehézség ellenére. Most, amikor visszanézek, az átültetés valójában a legkönnyebb rész volt. A következő, pénzt találni, hogy finanszírozzuk a procedúrát. De talán a legkihívóbb rész, hogy meggyőzzük a szabályozókat -- egy dolog, amiről a parlamentben vitáztak -- hogy egy fiatal női sebésznek megengedik-e a lehetőséget, hogy úttörő munkát végezzen az országában. De 20 évvel később a betegem, Surinder, mai napig Ázsia leghosszabb túlélője, aki halott donortól kapott szervet. (Taps) És talán még fontosabb, én vagyok a büszke keresztanyja a 14 éves fiának.
(Applause)
(Taps)
But not all patients on the transplant wait list are so fortunate. The truth is, there are just simply not enough donor organs to go around. As the demand for donor organs continues to rise, in large part due to the aging population, the supply has remained relatively constant. In the United States alone, 100,000 men, women and children are on the waiting list for donor organs, and more than a dozen die each day because of a lack of donor organs. The transplant community has actively campaigned in organ donation. And the gift of life has been extended from brain-dead donors to living, related donors -- relatives who might donate an organ or a part of an organ, like a split liver graft, to a relative or loved one.
De nem mindegyik beteg az átültetés várólistán ilyen szerencsés. Az igazság az, hogy egyszerűen nincs elegendő szervdonor. mindenki számára. Ahogy a szervdonorok iránti igény folyamatosan nő, nagyrészt az elöregedő népességnek köszönhetően, az ellátás viszonylag állandósult. Egyedül Amerikában 100.000 férfi, nő és gyermek van várólistán donor szervekért, és több mint egy tucat hal meg minden nap, a szervdonorok hiánya miatt. Az átültetés közösség aktívan kampányolt a szerv adományozásban. És az élet ajándéka kiszélesedett agyhalott donoroktól élő, rokon donorokig -- rokonok, akik talán adományoznak egy szervet vagy egy szerv részét, mint például egy repedt máj átültetését, a családtagjuknak vagy szerettüknek.
But as there was still a dire shortage of donor organs, the gift of life was then extended from living, related donors to now living, unrelated donors. And this then has given rise to unprecedented and unexpected moral controversy. How can one distinguish a donation that is voluntary and altruistic from one that is forced or coerced from, for example, a submissive spouse, an in-law, a servant, a slave, an employee? Where and how can we draw the line? In my part of the world, too many people live below the poverty line. And in some areas, the commercial gifting of an organ in exchange for monetary reward has led to a flourishing trade in living, unrelated donors.
De még mindig szörnyű hiány volt szervdonorokból, így, az élet ajándéka kiszélesedett élő, rokon donoroktól mostanra élő, nem rokon donorokig. És ezután egy példátlan, nem várt morális probléma lépett fel. Hogyan tudná valaki megkülönböztetni az adományozást, ami önkéntes és önzetlen attól, ami kierőszakolt vagy kényszerített, például amikor a donor egy engedékeny házastárs, egy sógor, egy inas, egy szolga, egy alkalmazott? Hol és hogyan húzhatjuk meg a határt? Az én világrészemen túl sok ember él a szegénységi küszöb alatt. És néhány területen a szerv kereskedelmi elcserélése pénzért virágzó üzletet teremtett élő, nem rokon donorokkal.
Shortly after I performed the first liver transplant, I received my next assignment, and that was to go to the prisons to harvest organs from executed prisoners. I was also pregnant at the time. Pregnancies are meant to be happy and fulfilling moments in any woman's life. But my joyful period was marred by solemn and morbid thoughts -- thoughts of walking through the prison's high-security death row, as this was the only route to take me to the makeshift operating room. And at each time, I would feel the chilling stares of condemned prisoners' eyes follow me. And for two years, I struggled with the dilemma of waking up at 4:30 am on a Friday morning, driving to the prison, getting down, gloved and scrubbed, ready to receive the body of an executed prisoner, remove the organs and then transport these organs to the recipient hospital and then graft the gift of life to a recipient the same afternoon. No doubt, I was informed, the consent had been obtained.
Röviddel azután, hogy végrehajtottam az első májátültetést, megkaptam a következő feladatomat, hogy menjek el a börtönökbe begyűjteni szerveket a kivégzett raboktól. Várandós is voltam abban az időben. A várandósságot boldog, beteljesedett időnek tekintjük bármely nő életében. De az én örömteli időszakom el lett rontva komoly és morbid gondolatokkal -- gondolatokkal, hogy a börtönben a szigorúan őrzött siralomházon megyek keresztül, mert ez volt az egyetlen út, ami elvezetett az ideiglenes műtőbe. És minden alkalommal éreztem, ahogy a halálraítélt rabok fagyos pillantásai követtek engem. És két évig küzdöttem a dilemmával, hogy 4:30-kor felkeljek péntek reggel, elkocsikázzak a börtönbe, lehangolva, kesztyűvel és bemosakodva, készen arra, hogy megkapjam egy kivégzett rab testét, eltávolítsam a szerveket, és szállítsam ezeket a szerveket az átvevő kórházba és ezután ültessem át az élet ajándékát egy betegbe ugyanazon a délután. Nem kétséges, tájékoztattak, hogy a donor beleegyezését adta.
But, in my life, the one fulfilling skill that I had was now invoking feelings of conflict -- conflict ranging from extreme sorrow and doubt at dawn to celebratory joy at engrafting the gift of life at dusk. In my team, the lives of one or two of my colleagues were tainted by this experience. Some of us may have been sublimated, but really none of us remained the same. I was troubled that the retrieval of organs from executed prisoners was at least as morally controversial as the harvesting of stem cells from human embryos. And in my mind, I realized as a surgical pioneer that the purpose of my position of influence was surely to speak up for those who have no influence. It made me wonder if there could be a better way -- a way to circumvent death and yet deliver the gift of life that might exponentially impact millions of patients worldwide.
De az életemben az az egy beteljesülést nyujtó képesség, amivel rendelkeztem, mostanra egymásnak ellentmondó érzéseket váltott ki -- az érzéseim az extrém keserűségtől és kétségtől hajnalban az örömmámorig terjedtek, hogy átültethetem az élet ajándékát alkonyatkor. A csapatomban, egy vagy két kollégám élete ettől a tapasztalattól megromlott. Néhányunk talán megtisztul, de igazán egyikünk sem lesz ugyanaz. Zaklatott voltam, hogy a halálraítéltek szerveinek kinyerése legalább anniyra morálisan vitatható, mint az őssejtek begyűjtése emberi embriókból. És a fejemben rájöttem, mint úttörő sebész, hogy a befolyásos pozícióm célja az, hogy felszólaljak azokért, akiknek nincsen befolyásuk. Elgondolkodtatott, hogy van-e jobb módja ennek -- egy mód, hogy elkerüljük a halált, és mégis kézbesítsük az élet ajándékát, ami talán exponenciálisan hat emberek millióira világszerte.
Now just about that time, the practice of surgery evolved from big to small, from wide open incisions to keyhole procedures, tiny incisions. And in transplantation, concepts shifted from whole organs to cells. In 1988, at the University of Minnesota, I participated in a small series of whole organ pancreas transplants. I witnessed the technical difficulty. And this inspired in my mind a shift from transplanting whole organs to perhaps transplanting cells. I thought to myself, why not take the individual cells out of the pancreas -- the cells that secrete insulin to cure diabetes -- and transplant these cells? -- technically a much simpler procedure than having to grapple with the complexities of transplanting a whole organ.
Körülbelül ugyanabban az időben a sebészet gyakorlata továbbfejlődött a nagyból kicsire, széles nyílt vágásokból a kulcslyuk sebészetre, apró bemetszésekre. És a szervátültetésben, a fogalmak megváltoztak egész szervektől sejtekre. 1988-ban, a Minnesotai Egyetemen résztvettem egy kis sorozat egész hasnyálmirigy átültetésben. Szemtanúja voltam a technikai nehézségnek. És ez inspirált az elmémben, egy elmozdulást az egész szervek átültetésétől talán a sejtek átültetésére. Gondoltam magamban, miért ne vegyünk ki egyedülálló sejteket a hasnyálmirigyből -- inzulin kiválasztó sejteket, hogy gyógyítsák a cukorbetegséget -- és ezeket a sejteket ültessük át? Technikailag sokkal egyszerűbb művelet, mint megbirkózni egész szervek átültetésének nehézségeivel.
And at that time, stem cell research had gained momentum, following the isolation of the world's first human embryonic stem cells in the 1990s. The observation that stem cells, as master cells, could give rise to a whole variety of different cell types -- heart cells, liver cells, pancreatic islet cells -- captured the attention of the media and the imagination of the public. I too was fascinated by this new and disruptive cell technology, and this inspired a shift in my mindset, from transplanting whole organs to transplanting cells. And I focused my research on stem cells as a possible source for cell transplants.
És abban az időben, az őssejt kutatás lendületet nyert, azután, a világ első emberi embrió őssejtjét leválasztották az 1990-es években. A megfigyelés, miszerint az őssejtek, mint fő sejtek, létrehozhatják különböző sejttípusok variációit -- például szív sejteket, máj sejteket, Langerhans-szigetek (hasnyálmirigy) sejteit -- megragadta a média figyelmét, és a nyilvánosság képzeletét. Én is le voltam nyűgözve ettől az új sejtbomlasztó technológiától, és ez inspirálta a változást a fejemben, az egész szervek átültetésétől sejtek átültetéséig. És a kutatásomat az őssejtekre összpontosítottam, mint lehetséges forrásra a sejtátültetéshez.
Today we realize that there are many different types of stem cells. Embryonic stem cells have occupied center stage, chiefly because of their pluripotency -- that is their ease in differentiating into a variety of different cell types. But the moral controversy surrounding embryonic stem cells -- the fact that these cells are derived from five-day old human embryos -- has encouraged research into other types of stem cells.
Ma már tudjuk, hogy igen sokféle típusa van az őssejteknek. Embrionális őssejtek álltak a figyelem középpontjában pusztán a pluripotenciájuk miatt -- hogy milyen könnyen tudnak különböző sejttípusokba differenciálódni. De a morális probléma, ami körülveszi az embrionális őssejteket -- a tény, hogy ezek a sejtek 5 napos emberi embriókból vannak kinyerve -- buzdította a kutatást őssejtek más típusai felé.
Now to the ridicule of my colleagues, I inspired my lab to focus on what I thought was the most non-controversial source of stem cells, adipose tissue, or fat, yes fat -- nowadays available in abundant supply -- you and I, I think, would be very happy to get rid of anyway. Fat-derived stem cells are adult stem cells. And adult stem cells are found in you and me -- in our blood, in our bone marrow, in our fat, our skin and other organs. And as it turns out, fat is one of the best sources of adult stem cells. But adult stem cells are not embryonic stem cells. And here is the limitation: adult stem cells are mature cells, and, like mature human beings, these cells are more restricted in their thought and more restricted in their behavior and are unable to give rise to the wide variety of specialized cell types, as embryonic stem cells [can].
Nos, a kollégáim gúnya mellett megihlettem a laboromat, hogy fókuszáljak arra, ami szerintem a legkevésbé problematikus őssejt forrás volt, vagyis a zsírszövet vagy zsír, igen zsír -- manapság bőséges utánpótlás van belőle -- és amitől mi egyébként is szívesen megszabadulnánk. A zsírból kinyert őssejtek felnőtt őssejtek. És a felnőtt őssejtek megtalálhatóak benned és bennem -- a vérünkben, csontvelőnkben, a zsírunkban, a bőrünkben és más szerveinkben. Kiderült, hogy a zsír a felnőtt őssejtek egyik legjobb forrása. De a felnőtt őssejtek nem embrionális őssejtek. És itt a korlátozás: a felnőtt őssejtek érett sejtek, és ahogy a felnőtt emberi egyedek, ezek a sejtek jóval korlátozottabban gondolkodnak, és jóval korlátozottabbak a viselkedésükben, és képtelenek létrehozni az igen különböző sejtek típusait, ahogy az embrionális őssejtek.
But in 2007, two remarkable individuals, Shinya Yamanaka of Japan and Jamie Thomson of the United States, made an astounding discovery. They discovered that adult cells, taken from you and me, could be reprogrammed back into embryonic-like cells, which they termed IPS cells, or induced pluripotent stem cells. And so guess what, scientists around the world and in the labs are racing to convert aging adult cells -- aging adult cells from you and me -- they are racing to reprogram these cells back into more useful IPS cells. And in our lab, we are focused on taking fat and reprogramming mounds of fat into fountains of youthful cells -- cells that we may use to then form other, more specialized, cells, which one day may be used as cell transplants. If this research is successful, it may then reduce the need to research and sacrifice human embryos.
De 2007-ben két figyelemreméltó egyén Shinya Yamanaka Japánból és Jamie Thompson az USA-ból, egy megdöbbentő felfedezést tettek. Felfedezték, hogy a felnőtt sejtek, amik kinyerhetőek belőled és belőlem, újraprogramozhatóak embrionális-féle sejtekké amiket ők IPS sejteknek neveztek el, vagy indukált pluripotens sejteknek. És találják ki, tudósok szerte a világban és a laborokban versenyeznek, hogy átalakítsák az idősödő felnőtt sejteket -- az idősödő felnőtt sejteket belőled és belőlem -- versenyeznek, hogy újraprogramozzák ezeket a sejteket sokkal hasznosabb IPS sejtekké. És a laborunkban, a zsírra fókuszálunk, és újraírjuk a zsírkupacokat a fiatalság sejtjeinek forrásásvá -- sejtekké, amiket talán arra használhatunk, hogy átformáljuk őket specializáltabb sejtekké, amelyek egy nap talán használhatóak lesznek sejtátültetéskor. Ha ez a kutatás sikeres, akkor talán csökkentheti a szükséget hogy kutassuk és feláldozzuk az emberi embriókat.
Indeed, there is a lot of hype, but also hope that the promise of stem cells will one day provide cures for a whole range of conditions. Heart disease, stroke, diabetes, spinal cord injury, muscular dystrophy, retinal eye diseases -- are any of these conditions relevant, personally, to you?
Valójában, sok felhajtás van, de remény is, hogy az őssejtek ígérete egy nap gyógyítást nyújtson sokféle betegségre. Szívbetegség, agyvérzés, cukorbetegség gerincagyi sérülés, izomsorvadás, retinás szembetegségek -- ezek közül érint bármelyik személyesen téged?
In May 2006, something horrible happened to me. I was about to start a robotic operation, but stepping out of the elevator into the bright and glaring lights of the operating room, I realized that my left visual field was fast collapsing into darkness. Earlier that week, I had taken a rather hard knock during late spring skiing -- yes, I fell. And I started to see floaters and stars, which I casually dismissed as too much high-altitude sun exposure. What happened to me might have been catastrophic, if not for the fact that I was in reach of good surgical access. And I had my vision restored, but not before a prolonged period of convalescence -- three months -- in a head down position. This experience taught me to empathize more with my patients, and especially those with retinal diseases.
2006. májusában, valami szörnyű történt velem. Épp egy robotokkal végzett operációra készültem, de ahogy kiléptem a felvonóból a műtő ragyogó és vakító fényeibe, észrevettem, hogy a bal látóterem rohamosan sötétségbe borul. Azelőtt egy héttel, ért egy erősebb ütés a tavaszi síelés alatt -- igen elestem. És foltokat és csillagokat kezdtem el látni, amiket a túl sok magassági napsugárzásnak tulajdonítottam. Ami történt velem, az katasztrófális lehetett volna, ha nem lett volna a közelben hozzáférésem egy jó sebészethez. A látásomat visszaállították, de csak hosszú lábadozási időszak után -- három hónap leeresztett fejjel. Ez a tapasztalat megtanított empatikusabban viselkedni a betegeimmel és különösen azokkal, akiknek retinás megbetegedéseik vannak.
37 million people worldwide are blind, and 127 million more suffer from impaired vision. Stem cell-derived retinal transplants, now in a research phase, may one day restore vision, or part vision, to millions of patients with retinal diseases worldwide. Indeed, we live in both challenging as well as exciting times. As the world population ages, scientists are racing to discover new ways to enhance the power of the body to heal itself through stem cells.
37 millió ember világszerte vak, és további 127 millió megromlott látás miatt szenved. Az őssejtből eredő retinás transzplantációk most kutatási fázisban vannak, talán egy nap helyreállítják a látást vagy a részleges látást, retinás betegségben szenvedő emberek millióinak világszerte. Valójában kihívást jelentő, ugyanakkor izgalmas időkben élünk. Ahogy a Föld népessége öregszik, a tudósok versenyeznek, hogy új utakat fedezzenek fel, hogy fokozzák a test erejét, hogy gyógyítsa önmagát őssejteken keresztül.
It is a fact that when our organs or tissues are injured, our bone marrow releases stem cells into our circulation. And these stem cells then float in the bloodstream and hone in to damaged organs to release growth factors to repair the damaged tissue. Stem cells may be used as building blocks to repair damaged scaffolds within our body, or to provide new liver cells to repair damaged liver. As we speak, there are 117 or so clinical trials researching the use of stem cells for liver diseases.
Tény, hogy amikor a szerveink vagy szöveteink sérülnek, a csontvelőnk őssejteket bocsájt ki a keringésünkbe. És ezek az őssejtek azután áramlanak a vérkeringésünkben és beépülnek a sérült szervekbe, hogy fokozzák a növekedési faktorokat, hogy meggyógyítsák a sérült szövetet. Az őssejteket építőelemekként lehet alkalmazni, hogy megjavítsák a sérült állványokat a testünkben, vagy új májsejteket nyújtsanak, hogy meggyógyítsák a sérült májat. Amint mi beszélünk, 117 klinikai próba kutatja az őssejtek használatát májbetegségekben.
What lies ahead? Heart disease is the leading cause of death worldwide. 1.1 million Americans suffer heart attacks yearly. 4.8 million suffer cardiac failure. Stem cells may be used to deliver growth factors to repair damaged heart muscle or be differentiated into heart muscle cells to restore heart function. There are 170 clinical trials investigating the role of stem cells in heart disease. While still in a research phase, stem cells may one day herald a quantum leap in the field of cardiology.
Mivel kell megbirkózni? A szívbetegség a halál vezető oka világszerte. 1.1 millió amerikai szenved szívrohamot évente. 4.8 millió szívelégtelenségben szenved. Az őssejtek talán használhatóak lesznek, hogy növekedési faktorokat szállítsanak hogy meggyógyítsák a sérült szívizmot vagy átalakuljanak szívizom sejtekké, hogy helyreállítsák a szív funkcióját. 170 klinikai próba kutatja az őssejtek szerepét a szívbetegségben. Bár még mindig a kutatási fázisban van, az őssejtek talán egy nap úttörő ugródeszkák lehetnek a kardiológia területén.
Stem cells provide hope for new beginnings -- small, incremental steps, cells rather than organs, repair rather than replacement. Stem cell therapies may one day reduce the need for donor organs. Powerful new technologies always present enigmas. As we speak, the world's first human embryonic stem cell trial for spinal cord injury is currently underway following the USFDA approval. And in the U.K., neural stem cells to treat stroke are being investigated in a phase one trial.
Az őssejtek reményt adnak az új kezdetekhez -- kis, nővekvő lépések sejtek szervek helyett, gyógyítás csere helyett. Az őssejt terápiák egy nap talán csökkentik a donor szervek iránti szükségletet. Erőteljes új technológiák mindig talányt jelentenek. Amint beszélünk, a világ első emberi embriónális őssejt próbája gerincagyi sérülésnél épp folyamatban van, az USFDA jóváhagyásával. És az Egyesült Királyságban az idegi őssejtek az agyvérzés kezelésére épp a kutatás első fázisban vannak.
The research success that we celebrate today has been made possible by the curiosity and contribution and commitment of individual scientists and medical pioneers. Each one has his story. My story has been about my journey from organs to cells -- a journey through controversy, inspired by hope -- hope that, as we age, you and I may one day celebrate longevity with an improved quality of life.
A kutatási sikert, amit ma ünneplünk a kíváncsiság és hozzájárulás és az elkötelezettség tette lehetővé egyéni tudósok és és orvosi úttörők részéről. Mindegyiknek megvan a maga története. A történetem az én utamról szólt szervektől a sejtekig -- egy út ellentmondáson keresztül, remény által inspirálva -- a remény által hogy, ahogy öregszünk te meg én egy nap megünnepeljük a hosszú életet egy jobb minőségű élettel.
Thank you.
Köszönöm