Cultural evolution is a dangerous child for any species to let loose on its planet. By the time you realize what's happening, the child is a toddler, up and causing havoc, and it's too late to put it back. We humans are Earth's Pandoran species. We're the ones who let the second replicator out of its box, and we can't push it back in. We're seeing the consequences all around us.
A kultúrális evolúció egy veszélyes gyermek bármely fajnak, hogy rászabadítsa a bolygójára. Mire ráébredsz, hogy mi történik, a gyerek egy totyogó, elindult és rosszalkodik, rombol és már túl késő, hogy a helyére tegyük. Mi emberek a Föld pandórai faja vagyunk. Mi vagyunk azok akik kiengedték a második replikátort a dobozból, és nem tudjuk visszanyomni. Körülöttünk mindenhol látjuk a következményeit.
Now that, I suggest, is the view that comes out of taking memetics seriously. And it gives us a new way of thinking about not only what's going on on our planet, but what might be going on elsewhere in the cosmos. So first of all, I'd like to say something about memetics and the theory of memes, and secondly, how this might answer questions about who's out there, if indeed anyone is.
Nos, ez az a nézet, véleményem szerint ami abból következik, ha a memetikát komolyan vesszük. És egy új gondolkodásmódot kínál fel számunkra nemcsak arról, hogy mi történik a saját bolygónkon, hanem arról is, hogy mi történhet máshol a világegyetemben. Úgyhogy először mondanék valamit a memetikáról és a mémek elméletéről, és másodsorban arról, hogy miként válaszolhat ez meg kérdéseket arról, hogy ki van ott kint, ha ugyan bárki is van.
So, memetics: memetics is founded on the principle of Universal Darwinism. Darwin had this amazing idea. Indeed, some people say it's the best idea anybody ever had. Isn't that a wonderful thought, that there could be such a thing as a best idea anybody ever had? Do you think there could? Audience: No. (Laughter) Susan Blackmore: Someone says no, very loudly, from over there. Well, I say yes, and if there is, I give the prize to Darwin.
Szóval, memetika. A memetika alapját az egyetemes Darwinizmus elvei képezik. Darwinnak volt ez a csodálatos ötlete, valójában, egyesek szerint ez a legjobb ötlet, ami valaha bárkinek is eszébe jutott. Hát nem egy csodás gondolat, hogy lehet egy olyan dolog mint a legjobb ötlet ami bárkinek is valaha eszébejutott. Szerintetek lehet ilyen? Közönség: Nem. (Nevetés) Susan Blackmore: Onnan valaki nagyon hangosan mondja, hogy nem. Hát, szerintem igen és ha valaha is volt ilyen, akkor ezt a díjat én Darwinnak adom.
Why? Because the idea was so simple, and yet it explains all design in the universe. I would say not just biological design, but all of the design that we think of as human design. It's all just the same thing happening. What did Darwin say? I know you know the idea, natural selection, but let me just paraphrase "The Origin of Species," 1859, in a few sentences.
Miért? Mert az ötlet annyira egyszerű volt, és mégis megmagyaráz minden szerveződést a világegyetemben. Azt mondanán, hogy nemcsak a biológiai szerveződést, hanem mindazt, amit emberi szerveződésnek, tervezésnek nevezünk. Mindezen esetekben ugyanaz történik. Mit mondott Darwin? Tudom, hogy tudjátok a választ, természetes szelekció, de engedjétek meg, hogy elmondjam a "Fajok elméletét", 1859, néhány mondatban.
What Darwin said was something like this: if you have creatures that vary, and that can't be doubted -- I've been to the Galapagos, and I've measured the size of the beaks and the size of the turtle shells and so on, and so on. And 100 pages later. (Laughter) And if there is a struggle for life, such that nearly all of these creatures die -- and this can't be doubted, I've read Malthus and I've calculated how long it would take for elephants to cover the whole world if they bred unrestricted, and so on and so on. And another 100 pages later. And if the very few that survive pass onto their offspring whatever it was that helped them survive, then those offspring must be better adapted to the circumstances in which all this happened than their parents were.
Amit Darwin mondott valahogy így hangzik -- ha vannak élőlények amelyek változatosak, és ehhez nem fér kétség -- mert voltam a Galapagoson és megmértem a csőrök méretét és a teknőc páncélok méretét és így tovább. És 100 oldal után -- (Nevetés) És ha küzdelem van az életért úgy, hogy majdnem mindegyik ezen élőlények közül kihal -- és ehhez nem fér kétség, mert olvastam Malthust és kiszámoltam, hogy mennyi időbe telne, hogy elefántok borítsák be az egész Földet ha korlátok nélkül szaporodnának, stb. stb. És újabb 100 oldal után. És ha az a kevés, ami túlél, továbbadja az utódainak azt az akármit ami segített nekik túlélni, akkor azok az utódok jobban alkalmazkodtak a körülményekhez amelyekben mindez történik, mint amennyire a szüleik.
You see the idea? If, if, if, then. He had no concept of the idea of an algorithm, but that's what he described in that book, and this is what we now know as the evolutionary algorithm. The principle is you just need those three things -- variation, selection and heredity. And as Dan Dennett puts it, if you have those, then you must get evolution. Or design out of chaos, without the aid of mind.
Látjátok a felismerést? Ha, ha, ha, akkor. Nem ismerte az algoritmus fogalmát. De ezt írta le abban a könyvben, és ez az, amit mi ma evolúciós algoritmusként ismerünk. A lényeg az, hogy csak erre a három dologra van szükség -- változatosság, szelekció és öröklődés. És ahogy Dan Dennett mondja, ha megvannak ezek akkor muszáj, hogy legyen evolúció. Vagy tervezés a káoszból az elme segítsége nélkül.
There's one word I love on that slide. What do you think my favorite word is? Audience: Chaos. SB: Chaos? No. What? Mind? No. Audience: Without. SB: No, not without. (Laughter) You try them all in order: Mmm...? Audience: Must. SB: Must, at must. Must, must. This is what makes it so amazing. You don't need a designer, or a plan, or foresight, or anything else. If there's something that is copied with variation and it's selected, then you must get design appearing out of nowhere. You can't stop it. Must is my favorite word there.
Van ezen a dián egy szó amit szeretek. Mit gondoltok mi a kedvenc szavam? Közönség: Káosz. SB: Káosz? Nem. Hogyan? Elme? Nem. Közönség: Nélkül. SB: Nem, nem a nélkül. (Nevetés) Próbáljátok mindet sorrendben. Mmm... ? Közönség: Muszáj. Muszáj, a muszáj. Muszáj, muszáj. Ez az ami ennyire bámulatossá teszi. Nincs szükséged egy tervezőre, vagy egy tervre, vagy előrelátásra vagy bármi másra. Ha van valami ami lemásolódik variációval és szelektálódik, akkor muszály hogy szerveződés jelenjen meg a semmiből. Nem tudod megállítani. A muszáj a kedvenc szavam ott.
Now, what's this to do with memes? Well, the principle here applies to anything that is copied with variation and selection. We're so used to thinking in terms of biology, we think about genes this way. Darwin didn't, of course; he didn't know about genes. He talked mostly about animals and plants, but also about languages evolving and becoming extinct. But the principle of Universal Darwinism is that any information that is varied and selected will produce design.
Nos, mi köze van ennek a mémekhez? Az, hogy ez az alapelv mindenre érvényes ami lemásolódik variációval és szelekcióval. Annyira megszoktuk a biológia kereteiben való gondolkodást, a génekről gondolkodunk így. Természetesen Darwin nem, ő nem tudott a génekről. Ő leginkább állatokról és növényekről beszélt, de nyelvekről is amint fejlődnek és kihalnak. De az egyetemes Darwinizmus alapelve az, hogy bármilyen információ ami változik és szelektálódik szerveződést eredményez.
And this is what Richard Dawkins was on about in his 1976 bestseller, "The Selfish Gene." The information that is copied, he called the replicator. It selfishly copies. Not meaning it kind of sits around inside cells going, "I want to get copied." But that it will get copied if it can, regardless of the consequences. It doesn't care about the consequences because it can't, because it's just information being copied. And he wanted to get away from everybody thinking all the time about genes, and so he said, "Is there another replicator out there on the planet?" Ah, yes, there is.
És ez az amiről Richard Dawkins írt az 1976-os bestsellerében, "Az önző gén"-ben. Az információt ami másolódik, ő replikátornak nevezte. Ez önzően másolódik. Nem úgy értve, hogy csücsül a sejtben és mondogatja: "Másolódni akarok." Hanem, hogy lemásolódik ha tud, függetlenül a következményektől. Nem törődik a következményekkel, mert nem tud, mert ő csak információ ami másolódik. És ő szeretett volna eltávolodni mindenkitől, aki csak egyfolytában génekben gondolkodik és így azt mondta, "Van-e egy másik replikátor ezen a bolygón?" Oh, igen, van.
Look around you -- here will do, in this room. All around us, still clumsily drifting about in its primeval soup of culture, is another replicator. Information that we copy from person to person, by imitation, by language, by talking, by telling stories, by wearing clothes, by doing things. This is information copied with variation and selection. This is design process going on. He wanted a name for the new replicator. So, he took the Greek word "mimeme," which means that which is imitated. Remember that, that's the core definition: that which is imitated. And abbreviated it to meme, just because it sounds good and made a good meme, an effective spreading meme. So that's how the idea came about. It's important to stick with that definition.
Nézz csak magad köré, akár itt, ebben a teremben. Mindenütt körülöttünk, ügyetlenül úszkálva a kultúra őslevesében, van egy másik replikátor. Az információ amit átmásolunk emberről emberre utánzással, a nyelv, a beszéd, a történetmondás, a ruha hordás, a tevékenységünk által. Mindez információ amit variációval és szelekcióval másolunk. Ez a folyamatban lévő szerveződés. Szeretett volna egy nevet az új replikátornak. Úgyhogy vette a görög mimeme szót, ami annyit jelent, hogy az ami imitálódik. Emlékezzetek erre, ez a valódi meghatározás. Az ami imitálódik. És lerövidítette mém-re, csak mert jól hangzott és egy jó mémet alkotott, egy hatékonyan terjedő mémet. Szóval így jött elő ez a fogalom. Fontos, hogy ezt a meghatározást tartsuk szem előtt.
The whole science of memetics is much maligned, much misunderstood, much feared. But a lot of these problems can be avoided by remembering the definition. A meme is not equivalent to an idea. It's not an idea. It's not equivalent to anything else, really. Stick with the definition. It's that which is imitated, or information which is copied from person to person. So, let's see some memes.
A memetika egész tudományát erősen elferdítik, erősen félreértik, félnek tőle. De ezen problémák zöme elkerülhető ha felidézzük a meghatározást. Egy mém nem egyenértékű egy eszmével. Nem egy eszme, igazából nem egyenértékű semmi egyébbel. Maradjunk a meghatározásnál. Az ami imitálódik. Vagy információ ami másolódik emberről emberre. Nos, lássunk csak néhány mémet.
Well, you sir, you've got those glasses hung around your neck in that particularly fetching way. I wonder whether you invented that idea for yourself, or copied it from someone else? If you copied it from someone else, it's a meme. And what about, oh, I can't see any interesting memes here. All right everyone, who's got some interesting memes for me? Oh, well, your earrings, I don't suppose you invented the idea of earrings. You probably went out and bought them. There are plenty more in the shops. That's something that's passed on from person to person. All the stories that we're telling -- well, of course, TED is a great meme-fest, masses of memes.
Ön uram, azt a szemüveget a nyaka körül tartja olyan különösen elragadó módon. Azon tűnődöm, hogy maga találta-e ki ezt a dolgot, vagy lemásolta valaki mástól? Ha lemásolta valaki mástól, akkor ez egy mém. És, ooh, nem látok semmi érdekes mémeket itt. Nos emberek, kinek vannak érdekes mémjei számomra? A fülbevalói, Nem feltételezem, hogy ön találta fel a fülbevalók fogalmát. Valószínüleg megvásárolta őket. Van még jónéhány az üzletekben. Ez egy olyan dolog amit emberről emberre továbbítunk. Az összes történet amit mesélünk, hát persze, a TED is egy óriási mém-fesztivál, mémek tömegei.
The way to think about memes, though, is to think, why do they spread? They're selfish information, they will get copied, if they can. But some of them will be copied because they're good, or true, or useful, or beautiful. Some of them will be copied even though they're not. Some, it's quite hard to tell why.
A mémek esetében arról is gondolkodhatunk, hogy miért is terjednek? Ők csak önző információk, lemásolódnak ha lehetőséget kapnak rá. De egyesek közülük lemásolódnak, mert jók, vagy igazak, vagy hasznosak, vagy mert szépek. Egyesek közülük ennek ellenére is lemásolódnak. Egyesek esetében igazán nehéz megmondani, hogy miért is.
There's one particular curious meme which I rather enjoy. And I'm glad to say, as I expected, I found it when I came here, and I'm sure all of you found it, too. You go to your nice, posh, international hotel somewhere, and you come in and you put down your clothes and you go to the bathroom, and what do you see? Audience: Bathroom soap. SB: Pardon? Audience: Soap. SB: Soap, yeah. What else do you see? Audience: (Inaudible) SB: Mmm mmm. Audience: Sink, toilet! SB: Sink, toilet, yes, these are all memes, they're all memes, but they're sort of useful ones, and then there's this one. (Laughter) What is this one doing? (Laughter) This has spread all over the world. It's not surprising that you all found it when you arrived in your bathrooms here. But I took this photograph in a toilet at the back of a tent in the eco-camp in the jungle in Assam. (Laughter) Who folded that thing up there, and why? (Laughter) Some people get carried away. (Laughter) Other people are just lazy and make mistakes. Some hotels exploit the opportunity to put even more memes with a little sticker. (Laughter) What is this all about? I suppose it's there to tell you that somebody's cleaned the place, and it's all lovely. And you know, actually, all it tells you is that another person has potentially spread germs from place to place. (Laughter)
Van egy különösen érdekes mém ami nekem igazán tetszik. És örömmel mondhatom, hogy amint már számítottam rá, meg is találtam, amikor ide értem, és biztos vagyok benne, hogy mindannyian megtaláltátok. Elmentek az elegáns nemzetközi szállodátokba, és bementek és leteszitek a ruhátokat, és bementek a mosdóba és mit láttok? Hallgatóság: Szappant. SB: Tessék? Hallgatóság: Szappant. SB: Szappant, igen. Mi mást láttok még? Hallgatóság: (nem lehet hallani) SB: Mmm mmm. Hallgatóság: Mosdókagyló, WC! SB: Mosdókagyló, WC, igen, ezek mind mémek, ezek mind mémek, de ezek valamelyest hasznos mémek, és akkor itt van ez. (Nevetés) Mit akar ez itt? (Nevetés) Ez elterjedt a Földön mindenütt. Nem meglepő, hogy mindannyian megtaláltátok, amikor itt benyitottatok a mosdótokba. Viszont ezt a fotót egy sátor mögötti mellékhelyiségben készítettem egy öko-táborban az Assam-i dzsungelben. (Nevetés) Kicsoda hajtotta azt ott be és miért? (Nevetés) Egyes emberek átesnek a ló túloldalára. (Nevetés) Más emberek csak egyszerűen lusták és hibáznak. Egyes szállodák kihasználják a lehetőséget, hogy még több mémet tegyenek oda egy kis matricával. (Nevetés) Miről szól ez az egész? Gyanúm szerint azt a célt szolgálja, hogy elmondja, hogy valaki kitakarította a helyiséget és minden rendben. És tudjátok, igazából csak azt üzeni, hogy valaki valószínuleg innen - oda terjeszti a kórokozókat. (Nevetés)
So, think of it this way. Imagine a world full of brains and far more memes than can possibly find homes. The memes are all trying to get copied -- trying, in inverted commas -- i.e., that's the shorthand for, if they can get copied, they will. They're using you and me as their propagating, copying machinery, and we are the meme machines.
Szóval, gondolkodjunk a következő módon. Képzeljünk el egy világot tele agyakkal és sokkal több mémmel mint amennyi otthonra tud találni. A mémek mind próbálkoznak hogy lemásolódjanak, próbálkoznak idézőjelben, pl., ez arra a rövidítés, hogy lemásolódnak ha van erre lehetoség. Titeket és engem használnak terjesztő, másoló gépezet gyanánt, mi vagyunk a mém masinák.
Now, why is this important? Why is this useful, or what does it tell us? It gives us a completely new view of human origins and what it means to be human, all conventional theories of cultural evolution, of the origin of humans, and what makes us so different from other species. All other theories explaining the big brain, and language, and tool use and all these things that make us unique, are based upon genes. Language must have been useful for the genes. Tool use must have enhanced our survival, mating and so on. It always comes back, as Richard Dawkins complained all that long time ago, it always comes back to genes.
Nos, miért is fontos ez? Miért hasznos ez és mit mond ez el nekünk? Egy teljesen új rálátást ad az emberi eredetre és arra, hogy mit jelent embernek lenni. A kultúrális evolúció hagyományos elméletei, az ember eredetéről, és arról, hogy mi különböztet meg minket más fajoktól. Az összes többi elmélet amely magyarázza a nagy agy méretét és a beszéd és eszköz használat kialakulását és az összes olyan dolgot ami egyedivé tesz bennünket, a génekre alapulnak. A beszéd hasznos kellett hogy legyen a géneknek. Az eszköz használat meg kellett, hogy növelje a túlélési, szaporodási esélyeinket, stb. Ahogy Richard Dawkins panaszkodott, az eszmefuttatás mindig arra vezetődik vissza, már régen, mindig a génekre vezetődik vissza.
The point of memetics is to say, "Oh no, it doesn't." There are two replicators now on this planet. From the moment that our ancestors, perhaps two and a half million years ago or so, began imitating, there was a new copying process. Copying with variation and selection. A new replicator was let loose, and it could never be -- right from the start -- it could never be that human beings who let loose this new creature, could just copy the useful, beautiful, true things, and not copy the other things. While their brains were having an advantage from being able to copy -- lighting fires, keeping fires going, new techniques of hunting, these kinds of things -- inevitably they were also copying putting feathers in their hair, or wearing strange clothes, or painting their faces, or whatever.
A memetika lényege az, hogy azt mondja: "Dehogyis." Most már két replikátor van ezen a bolygón. Attól a pillanattól kezdve, hogy az őseink, körülbelül két és fél millió éve elkezdtek utánozni, megjelent az új másolási folyamat. Másolás variációval és szelekcióval. Egy új replikátort szabadítottunk ki és nem lehet már soha -- egészen a kezdetektől, nem lehetett, hogy az emberek, akik kiszabadították ezt az új teremtményt, csak a hasznos, szép, igaz dolgokat másolják, és ne utánozzanak le más dolgokat. Amig az agyuk az utánozás képességébol előnyt kovácsolt -- tűzgyújtás, tűz fenntartása, új vadászati technikák, és ezekhez hasonló dolgok -- elkerülhetetlenül lemásolták a tollak hajba való tűzését, vagy a furcsa ruhák hordását, vagy az arcuk kifestését, vagy bármi mást.
So, you get an arms race between the genes which are trying to get the humans to have small economical brains and not waste their time copying all this stuff, and the memes themselves, like the sounds that people made and copied -- in other words, what turned out to be language -- competing to get the brains to get bigger and bigger. So, the big brain, on this theory, is driven by the memes.
Úgyhogy előállt egy versengés a gének amelyek azt szeretnék, hogy az emereknek kicsi és takarékos agyuk legyen és hogy ne pazarolják az idejüket mindezen dolgok másolgatására, és a mémek között, mint pl. a hangok amelyeket az emberek kiadtak és lemásoltak -- más szavakkal ami késobb beszéddé alakult -- versengtek, hogy nagyobbá és nagyobbá alakítsák az agyunkat. Szóval, ebben az elméletben, a nagy agyméret kialakulásában a mémek voltak a hajtóerő.
This is why, in "The Meme Machine," I called it memetic drive. As the memes evolve, as they inevitably must, they drive a bigger brain that is better at copying the memes that are doing the driving. This is why we've ended up with such peculiar brains, that we like religion, and music, and art. Language is a parasite that we've adapted to, not something that was there originally for our genes, on this view. And like most parasites, it can begin dangerous, but then it coevolves and adapts, and we end up with a symbiotic relationship with this new parasite.
Ez az oka annak, hogy "A mémgépezet"-ben memetikus hajtóerőnek neveztem. Ahogy a mémek fejlődnek, mivel ez elkerülhetetlenül muszáj nekik, egy nagyobb agyméretet erőltetnek, amely hatékonyabb a mémek másolásában, amelyek a hajtóerőt biztosítják. Ez az oka annak, hogy ilyen egyedi aggyal rendelkezünk, hogy szeretjük a vallást, és a zenét, és a művészetet. A beszéd egy parazita, amelyhez alkalmazkodtunk, nem valami ami már eredetileg a génjeinkben kódolt, ezen megközelítés szerint. És mint minden parazita esetében, eleinte veszélyes, de később együtt fejlődik velünk és alkalmazkodik és egy szimbiotikus kapcsolatban maradunk ezzel az új parazitával.
And so, from our perspective, we don't realize that that's how it began. So, this is a view of what humans are. All other species on this planet are gene machines only, they don't imitate at all well, hardly at all. We alone are gene machines and meme machines as well. The memes took a gene machine and turned it into a meme machine.
Ezek szerint a mi szemszögünkből nézve, mi nem vesszük észre, hogy így kezdődött. Szóval ez egy elképzelés arról, hogy mi az ember. Az összes többi faj ezen a bolygón csupán gén gépezet, ők nem utánoznak jól, ha egyáltalán képesek erre. Mi egyedül vagyunk gén gépek és mém gépek is egyszerre. A mémek vettek egy gén gépet és átalakították egy mém géppé.
But that's not all. We have a new kind of memes now. I've been wondering for a long time, since I've been thinking about memes a lot, is there a difference between the memes that we copy -- the words we speak to each other, the gestures we copy, the human things -- and all these technological things around us? I have always, until now, called them all memes, but I do honestly think now we need a new word for technological memes.
De ez nem minden. Mostmár vannak újfajta mémjeink is. Egy jó ideje már tűnődöm ezen, mivelhogy sokat gondolkodtam már mémekről, hogy van-e különbség a mémek, amelyeket lemásolunk, -- a szavak amelyeket beszélünk, a gesztusok amelyeket lemásolunk, az emberi dolgok -- és mindezen techikai dolog között ami körülvesz minket? Én mostanáig mindig csak mémeknek neveztem mindegyiket, de mostmár őszintén úgy gondolom, hogy szükségünk van egy új megnevezésre a technikai mémekre.
Let's call them techno-memes or temes. Because the processes are getting different. We began, perhaps 5,000 years ago, with writing. We put the storage of memes out there on a clay tablet, but in order to get true temes and true teme machines, you need to get the variation, the selection and the copying, all done outside of humans. And we're getting there. We're at this extraordinary point where we're nearly there, that there are machines like that. And indeed, in the short time I've already been at TED, I see we're even closer than I thought we were before.
Nevezzük őket techno-mémeknek vagy témeknek. Mert a folyamatok kezdenek különbözni. Mi kezdtük, talán 5000 éve az írással. Egy agyagtáblára bíztuk a mémek tárolását, de ahhoz, hogy igazi témeket és igazi tém gépeket kapjunk, szükség van variációra, szelekcióra és másolásra, emberi beavatkozás nélkül. És egyre közelebb vagyunk ehhez. Ezen a különleges ponton vagyunk ahol majdem lehetséges ez, hogy vannak olyan gépek amelyek képesek ilyesmire. És tényleg, a rövid idő alatt amit a TED-en töltöttem, Úgy látom, hogy közelebb vagyunk, mint ahogy eredetileg gondoltam.
So actually, now the temes are forcing our brains to become more like teme machines. Our children are growing up very quickly learning to read, learning to use machinery. We're going to have all kinds of implants, drugs that force us to stay awake all the time. We'll think we're choosing these things, but the temes are making us do it. So, we're at this cusp now of having a third replicator on our planet. Now, what about what else is going on out there in the universe? Is there anyone else out there? People have been asking this question for a long time. We've been asking it here at TED already. In 1961, Frank Drake made his famous equation, but I think he concentrated on the wrong things. It's been very productive, that equation. He wanted to estimate N, the number of communicative civilizations out there in our galaxy, and he included in there the rate of star formation, the rate of planets, but crucially, intelligence.
Úgyhogy igazából mostmár a témek kényszerítik az agyunkat, hogy tém gépekhez hasonlóbb legyen. A gyerekeink úgy nőnek fel, hogy nagyon gyorsan megtanulnak olvasni, gépeket használni. Mindenféle implantátumokat fogunk magunkban hordani, gyógyszereket, amelyekkel folyton ébren maradhatunk. És úgy fogjuk gondolni, hogy mi választjuk ezeket a dolgokat, de a témek bírnak rá erre minket. Úgyhogy most ennél a mérföldkőnél vagyunk, amikor egy újabb replikátor kerül a bolygónkra. Nos, mi van azzal, hogy ki más lehet még ott kint az Univerzumban? Van még valaki más ott messze kint? Az emberek már régóta feszegetik ezt a kérdést. Itt a TED-en is feltettük már néhány alkalommal. 1961-ben Frank Drake megfogalmazta a híres egyenletét, de szerintem nem a megfelelő dolgokra koncentrált. Nagyon produktív volt ez az egyenlet. Meg szerette volna becsülni N-et, a kommunikációra képes civilizációk számát a galaxisunkban. És ebbe az egyenletbe belefoglalta a csillagképződés valószínűségét, a bolygóképződés és elengedethetetlenül az intelligencia kialakulásának a valószínűségét.
I think that's the wrong way to think about it. Intelligence appears all over the place, in all kinds of guises. Human intelligence is only one kind of a thing. But what's really important is the replicators you have and the levels of replicators, one feeding on the one before. So, I would suggest that we don't think intelligence, we think replicators.
Én úgy gondolom, hogy ez a helytelen gondolkodásmód. Az intelligencia megjelenik mindenütt körülöttünk, mindenféle formában. Az emberi intelligencia csak egyfajta dolog. De ami a legfontosabb az, hogy milyen replikátoraid vannak és a replikátorok szintjei, egyik táplálkozva az előbbiből. Úgyhogy én azt javasolnám, hogy ne intelligenciában gondolkodjunk, hanem replikátorokban.
And on that basis, I've suggested a different kind of equation. A very simple equation. N, the same thing, the number of communicative civilizations out there [that] we might expect in our galaxy. Just start with the number of planets there are in our galaxy. The fraction of those which get a first replicator. The fraction of those that get the second replicator. The fraction of those that get the third replicator. Because it's only the third replicator that's going to reach out -- sending information, sending probes, getting out there, and communicating with anywhere else.
Ennek alapján, egy másféle egyenletet javasoltam. Egy nagyon egyszerű egyenletet. N ugyanaz a dolog, a kommunikációra képes civilizációk száma, amelyekre számíthatunk a galaxisunkban. Egyszerűen induljunk ki a galaxisunkban lévő bolygók számából. Ezeknek az a hányada amelyeken megvan az első replikátor. Ezeknek az a hányada amelyeken megvan a második replikátor. Ezeknek az a hányada amelyeken megvan a harmadik replikátor. Mert csak a harmadik replikátor fog kiterjeszkedni -- információt kiküldeni, felderítő szondákat küldeni, kijutni oda ki, és kommunikálni bármi messzi hellyel.
OK, so if we take that equation, why haven't we heard from anybody out there? Because every step is dangerous. Getting a new replicator is dangerous. You can pull through, we have pulled through, but it's dangerous. Take the first step, as soon as life appeared on this earth. We may take the Gaian view. I loved Peter Ward's talk yesterday -- it's not Gaian all the time. Actually, life forms produce things that kill themselves. Well, we did pull through on this planet.
OK, szóval ha ezt az egyenletet vesszük, miért nem hallottunk még bárkiről onnan messziről? Mert minden lépés veszélyes. Egy új replikátor megszerzése veszélyes. Át lehet vészelni, mi átvészeltük, de veszélyes. Vegyük csak az első lépést, amikor az élet megjelent a Földön. Vehetjük a Gaia-i nézetet. Tetszett Peter Ward előadása a tegnap -- nem mindig Gaia-i. Igazából az élőlények termelnek olyan dolgokat amellyekkel megölik magukat. Nos, hát sikerült túlélni ezen a bolygón.
But then, a long time later, billions of years later, we got the second replicator, the memes. That was dangerous, all right. Think of the big brain. How many mothers do we have here? You know all about big brains. They are dangerous to give birth to, are agonizing to give birth to. (Laughter) My cat gave birth to four kittens, purring all the time. Ah, mm -- slightly different. (Laughter)
De aztán, hosszú idő elteltével, milliárd évekkel később, megszereztük a második replikátort, a mémeket. No, ez aztán veszélyes volt. Gondoljunk csak a nagy agyra. Hány anyuka van itt köztünk? Ti mindent tudtok a nagy agyakról. Veszélyes megszülni őket. Fájdalmas megszülni őket. (Nevetés) A macskám négy kölyköt szült, végig dorombolva. Ah, mm -- egy picit más helyzet. (Nevetés)
But not only is it painful, it kills lots of babies, it kills lots of mothers, and it's very expensive to produce. The genes are forced into producing all this myelin, all the fat to myelinate the brain. Do you know, sitting here, your brain is using about 20 percent of your body's energy output for two percent of your body weight? It's a really expensive organ to run. Why? Because it's producing the memes.
De nemcsak hogy fájdalmas, sok kisbabát meg is öl, sok kismamát megöl, és nagyon költséges az előállítása. A gének arra vannak kényszerítve, hogy mindezt a sok mielint termeljék, a sok zsírszövetet, hogy mielinezze az agyat. Tudjátok, hogy itt üldögélve, az agyatok a testetek által termelt energiája 20 százalékát használja el, míg a test tömegének csak két százalékát teszi ki. Egy igazán költséges működésű szerv. Miért? Mert a mémeket termeli.
Now, it could have killed us off. It could have killed us off, and maybe it nearly did, but you see, we don't know. But maybe it nearly did. Has it been tried before? What about all those other species? Louise Leakey talked yesterday about how we're the only one in this branch left. What happened to the others? Could it be that this experiment in imitation, this experiment in a second replicator, is dangerous enough to kill people off?
Nos, elpusztíthatott volna -- elpusztíthatott volna, és lehet, hogy majdnem így is volt, valójában nem tudjuk. De lehet, hogy majdnem kipusztított. Volt erre már próbálkozás? Mi van az összes többi fajjal? Louise Leakley beszélt erről a tegnap, hogy mi vagyunk az utolsók ezen az ágon akik megmaradtak. Mi történt a többiekkel? Lehetséges, hogy ez az imitációs kísérlet, ez a kísérlet a második replikátorral, eléggé veszélyes ahhoz, hogy kipusztítsa az egyedeket?
Well, we did pull through, and we adapted. But now, we're hitting, as I've just described, we're hitting the third replicator point. And this is even more dangerous -- well, it's dangerous again. Why? Because the temes are selfish replicators and they don't care about us, or our planet, or anything else. They're just information, why would they? They are using us to suck up the planet's resources to produce more computers, and more of all these amazing things we're hearing about here at TED. Don't think, "Oh, we created the Internet for our own benefit." That's how it seems to us. Think, temes spreading because they must. We are the old machines.
Nekünk sikerült mindezt átvészelni és mi alkalmazkodtunk. De most, elértük, ahogy az előbb vázoltam, elértük a harmadik replikátort. És ez méginkább veszélyes -- vagyis, ez újra veszélyes. Miért? Mert a témek önző replikátorok és nem törődnek velünk, vagy a bolygónkkal, vagy bármi mással. Ők csak információ -- miért is tennék? Minket használnak fel, hogy kiaknázzák a bolygó nyersanyagait, hogy több számítógépet gyártsanak, és még többet azokból a bámulatos dolgokból, amelyekről itt a TED-en hallunk. Ne gondoljátok, hogy "Oh, az internetet a saját javunk érdekében hoztuk létre." Ez így tűnik nekünk. Gondoljatok arra, hogy a témek terjednek mert muszáj nekik. Mi vagyunk a régi gépek.
Now, are we going to pull through? What's going to happen? What does it mean to pull through? Well, there are kind of two ways of pulling through. One that is obviously happening all around us now, is that the temes turn us into teme machines, with these implants, with the drugs, with us merging with the technology. And why would they do that? Because we are self-replicating. We have babies. We make new ones, and so it's convenient to piggyback on us, because we're not yet at the stage on this planet where the other option is viable. Although it's closer, I heard this morning, it's closer than I thought it was. Where the teme machines themselves will replicate themselves. That way, it wouldn't matter if the planet's climate was utterly destabilized, and it was no longer possible for humans to live here. Because those teme machines, they wouldn't need -- they're not squishy, wet, oxygen-breathing, warmth-requiring creatures. They could carry on without us.
Nos, mi túl fogjuk élni mindezt? Mi fog történni? Mit jelent az, hogy túlélni? Nos, úgymond két módja van a túlélésnek. Az egyik mostanában nyilvánvalóan történik körülöttünk, ez pedig az, hogy a témek minket tém gépekké alakítanak, ezekkel az implantátumokkal, a gyógyszerekkel, a technológiával való egyesülésünk által. És miért tennék mindezt? Mert mi képesek vagyunk a szaporodásra. Nekünk vannak gyerekeink. Mi készítünk új egyedeket, és így kényelmes minket használni, mert még nem vagyunk annál a fázisnál ezen a bolygón amikor a második opció is lehetséges lenne. Viszont közel van, ahogy ma reggel hallottam, ez közelebb van mint gondoltam. Amikor maguk a tém gépek önmagukat tudják legyártani. Így, nem számítana ha a bolygó klímája teljesen destabilizálódna, és nem lenne többé lehetséges itt az emberi élet. Mert ezek a tém gépek, nekik nem lenne szükségük -- ők nem érzékeny, nedves, oxigént-lélegző, meleget-ígénylő lények. Ők nélkülünk is boldogulnának.
So, those are the two possibilities. The second, I don't think we're that close. It's coming, but we're not there yet. The first, it's coming too. But the damage that is already being done to the planet is showing us how dangerous the third point is, that third danger point, getting a third replicator. And will we get through this third danger point, like we got through the second and like we got through the first? Maybe we will, maybe we won't. I have no idea. (Applause) Chris Anderson: That was an incredible talk. SB: Thank you. I scared myself. CA: (Laughter)
Nos, ez a két lehetőség van. A második, szerintem nem vagyunk annyira közel hozzá. Úton van, de még nem értük el. Az első, az is úton van. De a kár, amit a bolygónk már most elszenved azt mutatja, hogy mennyire is veszélyes a harmadik pont, az a harmadik veszélyes pont, egy harmadik replikátor megszerzése. És sikerülni fog átvészelni ezt a harmadik veszélypontot, amint átvészeltük a másodikot és amint átvészeltük az elsőt? Lehet hogy igen, lehet hogy nem. Nem tudom. (Taps) Chris Anderson: Ez egy elképesztő előadás volt. SB: Köszönöm. Megijesztettem magamat. CA: Nevet.