It's wonderful to be here to talk about my journey, to talk about the wheelchair and the freedom it has bought me.
Csodálatos, hogy itt lehetek, az utamról, a kerekesszékemről beszélhetek, és arról a szabadságról, amit miatta kaptam.
I started using a wheelchair 16 years ago when an extended illness changed the way I could access the world. When I started using the wheelchair, it was a tremendous new freedom. I'd seen my life slip away and become restricted. It was like having an enormous new toy. I could whiz around and feel the wind in my face again. Just being out on the street was exhilarating.
16 évvel ezelőtt kezdtem el kerekesszéket használni, amikor egy elhúzódó betegség megváltoztatta azt, ahogyan a világhoz férek. Az, amikor elkezdtem a kerekesszéket használni, egy borzasztóan új szabadság volt. Láttam elsiklani az életemet, ahogyan korlátozottá vált. Olyan volt, mintha egy hatalmas, új játékot kaptam volna. Akármerre süvíthettem, és újra érezhettem a szelet az arcomon. Csupán az, hogy az utcán lehettem, felvillanyozott.
But even though I had this newfound joy and freedom, people's reaction completely changed towards me. It was as if they couldn't see me anymore, as if an invisibility cloak had descended. They seemed to see me in terms of their assumptions of what it must be like to be in a wheelchair. When I asked people their associations with the wheelchair, they used words like "limitation," "fear," "pity" and "restriction." I realized I'd internalized these responses and it had changed who I was on a core level. A part of me had become alienated from myself. I was seeing myself not from my perspective, but vividly and continuously from the perspective of other people's responses to me.
Annak ellenére, hogy én új örömre és szabadságra leltem, az emberek reakciója teljesen megváltozott az irányomban. Olyan volt, mintha nem láttak volna már, mintha egy láthatatlanná tévő köpönyeg ereszkedett volna rám. Úgy tűnt, megvannak a saját elképzeléseik arról, milyen lehet kerekesszékben lenni, és azokon keresztül láttak engem. Amikor megkérdeztem az embereket, hogy mi jut eszükbe a kerekesszékről, olyan szavakat használtak, mint a "korlátozottság", "félelem", "szánalom" és "megkötés". Rájöttem, hogy magamba zártam ezeket a válaszokat, és legbelül megváltoztatták azt, aki vagyok. Egy részem elidegenedett saját magamtól. Nem a saját nézőpontomból láttam magamat, hanem élénken, folyamatosan más emberek nekem adott válaszaira építtettem.
As a result, I knew I needed to make my own stories about this experience, new narratives to reclaim my identity.
Ezért tudtam, hogy össze kell raknom a saját történeteimet erről a tapasztalatról; új elbeszéléseket, hogy visszaszerezzem az identitásomat.
["Finding Freedom: 'By creating our own stories we learn to take the texts of our lives as seriously as we do 'official' narratives.' — Davis 2009, TEDx Women"]
["A szabadság megtalálása: 'Azáltal, hogy összeállítjuk a saját történeteinket, megtanuljuk annyira komolyan venni életünk szövegeit, mint ahogyan mi, 'hivatalos' narrátorok.' - Davis 2009, TEDx Women"]
I started making work that aimed to communicate something of the joy and freedom I felt when using a wheelchair -- a power chair -- to negotiate the world. I was working to transform these internalized responses, to transform the preconceptions that had so shaped my identity when I started using a wheelchair, by creating unexpected images. The wheelchair became an object to paint and play with. When I literally started leaving traces of my joy and freedom, it was exciting to see the interested and surprised responses from people. It seemed to open up new perspectives, and therein lay the paradigm shift. It showed that an arts practice can remake one's identity and transform preconceptions by revisioning the familiar.
Elkezdtem a munkámat, aminek célja az volt, hogy közvetítsen valamit az örömből és szabadságból, amikor elkezdtem használni a kerekesszéket -- az "erő-széket" -- hogy egyezkedjünk a világgal. Azon dolgoztam, hogy váratlan képeket használva átalakítsam ezeket a magamba zárt válaszokat, hogy átalakítsam az előítéleteket, amelyek annyira átformálták a személyiségemet, amikor elkezdtem kerekesszéket használni. A kerekesszék egy használati tárggyá vált, festésre és játékra egyaránt. Amikor elkezdtem szó szerint az örömöm és szabadságom nyomát hagyni, izgalmas volt látni az érdeklődő és meglepett visszajelzéseket. Úgy tűnt, új perspektívák nyílnak ki, amin keresztül a minta megváltozni látszott. Bemutatta, hogy egy művészet gyakorlása átformálhatja egy ember személyiségét, az ismertet átdolgozva változtatja meg az előítéleteket.
So when I began to dive, in 2005, I realized scuba gear extends your range of activity in just the same way as a wheelchair does, but the associations attached to scuba gear are ones of excitement and adventure, completely different to people's responses to the wheelchair.
Szóval, amikor 2005-ben elkezdtem alámerülni, rájöttem, hogy a búvárfelszerelés kibővíti a tevékenységeid terjedelmét, ugyanúgy, ahogyan a kerekesszék, csak a búvárfelszereléshez kapcsolt fogalmak az izgalomról és kalandról szólnak, tehát abszolút különbözőek az emberek kerekesszékre adott válaszaitól.
So I thought, "I wonder what'll happen if I put the two together?" (Laughter) (Applause) And the underwater wheelchair that has resulted has taken me on the most amazing journey over the last seven years.
Így azt gondoltam: "Vajon mi történik, ha összerakom a kettőt?" (Nevetés) (Taps) És a víz alatti kerekesszék, ami ennek eredménye lett, a leghihetetlenebb utazásra vitt el engem az elmúlt több, mint hét évben.
So to give you an idea of what that's like, I'd like to share with you one of the outcomes from creating this spectacle, and show you what an amazing journey it's taken me on.
Szóval, hogy némi képet adjak arról, milyen is ez, szeretném megosztani a látványosság létrehozásának egyik eredményét, és szeretném megmutatni milyen csodálatos utazásra vitt el engem.
(Music)
(Zene)
(Applause)
(Taps)
It is the most amazing experience, beyond most other things I've experienced in life. I literally have the freedom to move in 360 degrees of space and an ecstatic experience of joy and freedom.
A legelképesztőbb élmény, túlmutat mindenen, amit eddig megtapasztaltam életemben. Szó szerint megvan a szabadságom, hogy 360 fokos térben mozogjak, ami az öröm és szabadság elragadó élménye.
And the incredibly unexpected thing is that other people seem to see and feel that too. Their eyes literally light up, and they say things like, "I want one of those," or, "If you can do that, I can do anything."
És a hihetetlen, váratlan dolog az, hogy úgy tűnik, más emberek is látják és érzik ezt. A szemeik szó szerint felragyognak, és olyan dolgokat mondanak, mint: "Én is akarok egy olyat" vagy: "Ha te képes vagy erre, én bármire képes vagyok."
And I'm thinking, it's because in that moment of them seeing an object they have no frame of reference for, or so transcends the frames of reference they have with the wheelchair, they have to think in a completely new way. And I think that moment of completely new thought perhaps creates a freedom that spreads to the rest of other people's lives. For me, this means that they're seeing the value of difference, the joy it brings when instead of focusing on loss or limitation, we see and discover the power and joy of seeing the world from exciting new perspectives. For me, the wheelchair becomes a vehicle for transformation. In fact, I now call the underwater wheelchair "Portal," because it's literally pushed me through into a new way of being, into new dimensions and into a new level of consciousness.
Szerintem ez azért van, mert abban a pillanatban, amikor egy olyan tárgyat látnak, amiről nincs kialakult képük, nincs vonatkozás, átformálja a vonatkozásaik kereteit, amik a kerekesszékhez kapcsolódnak, és elkezdenek egy teljesen új módon gondolkodni. Úgy gondolom, hogy a teljesen új gondolat pillanata talán olyannyira felszabadító, ami átsugározhat más emberek életére is. Nekem ez azt jelenti, hogy látják a különbözőség értékét, hogy milyen örömöt tud szerezni, ahelyett, hogy a veszteségre, vagy a korlátozottságra koncentrálnánk, látjuk és felfedezzük az öröm erejét, ami abból fakad, hogy a világot új, izgalmas nézőpontokból látjuk. Számomra a kerekesszék az átalakulás járművévé vált. Sőt, a víz alatti kerekesszéket ma már Portal-nak (kapunak) hívom, mert szó szerint átlökött engem egy új életformába, új dimenziókba és az öntudat új szintjére.
And the other thing is, that because nobody's seen or heard of an underwater wheelchair before, and creating this spectacle is about creating new ways of seeing, being and knowing, now you have this concept in your mind. You're all part of the artwork too.
A másik dolog pedig az, hogy mivel senki nem látott vagy hallott eddig egy víz alatti kerekesszékről, és ezen látványosság elkészítése az alkotásról szól, a látás, létezés, tudás új módjáról, így már ott van az elmétekben ez a fogalom. Így már ti is a műalkotás részei vagytok.
(Applause)
(Taps)