Now, extinction is a different kind of death. It's bigger. We didn't really realize that until 1914, when the last passenger pigeon, a female named Martha, died at the Cincinnati zoo. This had been the most abundant bird in the world that'd been in North America for six million years. Suddenly it wasn't here at all. Flocks that were a mile wide and 400 miles long used to darken the sun. Aldo Leopold said this was a biological storm, a feathered tempest. And indeed it was a keystone species that enriched the entire eastern deciduous forest, from the Mississippi to the Atlantic, from Canada down to the Gulf. But it went from five billion birds to zero in just a couple decades. What happened?
Na most, a kihalás egy másfajta halál. Nagyobb. Ezt nem is fogtuk fel 1914-ig, amikor az utolsó nőstény vándorgalamb, Márta néven, elpusztult a Cincinnati Állatkertben. Ez volt a föld leggyakoribb madara, ami már hat millió éve élt Észak-Amerikában. Egyszer csak teljesen eltűnt. Seregeik, melyek 1,6 km szélesek és 650 km hosszúak voltak, régen beárnyékolták a Napot. Aldo Leopold szerint ez egy biológiai vihar volt, egy tollas förgeteg. Csakugyan egy meghatározó faj volt, amely az egész keleti lombhullató erdőt gazdagította, a Mississippitől az Atlanti-óceánig, és Kanadától lefelé a Mexikói-öbölig. Ennek ellenére, csupán egy pár évtized alatt öt milliárd madárról nullára esett a számuk. Mi történhetett?
Well, commercial hunting happened. These birds were hunted for meat that was sold by the ton, and it was easy to do because when those big flocks came down to the ground, they were so dense that hundreds of hunters and netters could show up and slaughter them by the tens of thousands. It was the cheapest source of protein in America. By the end of the century, there was nothing left but these beautiful skins in museum specimen drawers.
Nos, a kereskedelmi vadászat a felelős. Ezeket a madarakat a húsukért vadászták, amit hatalmas mennyiségekben adtak el, és ezt igazán könnyen tehették, mivel amikor ezek a nagy seregek leszálltak a földre, olyan sűrűn voltak, hogy vadászok és hálósok százával gyűlhettek össze, és több tízezer madarat mészárolhattak le. Ez volt Amerika legolcsóbb fehérje forrása. A század végére viszont semmi sem maradt, csupán a gyönyörű bőrök a múzeumok példány fiókjaiban.
There's an upside to the story. This made people realize that the same thing was about to happen to the American bison, and so these birds saved the buffalos.
Viszont van egy jó oldala is a történetnek. Ez ráébresztette az embereket, hogy ugyanez fog hamarosan az amerikai bölénnyel is történni, és így ezek a madarak mentették meg a bölényeket.
But a lot of other animals weren't saved. The Carolina parakeet was a parrot that lit up backyards everywhere. It was hunted to death for its feathers. There was a bird that people liked on the East Coast called the heath hen. It was loved. They tried to protect it. It died anyway. A local newspaper spelled out, "There is no survivor, there is no future, there is no life to be recreated in this form ever again." There's a sense of deep tragedy that goes with these things, and it happened to lots of birds that people loved. It happened to lots of mammals. Another keystone species is a famous animal called the European aurochs. There was sort of a movie made about it recently. And the aurochs was like the bison. This was an animal that basically kept the forest mixed with grasslands across the entire Europe and Asian continent, from Spain to Korea. The documentation of this animal goes back to the Lascaux cave paintings.
Azonban sok más állat nem menekült meg. A karolinai papagáj mindenki udvarában ott díszelgett. Viszont, a tollai miatt a kihalásig vadászták. A nagy prérityúk közkedvelt madár volt a keleti parton. Az emberek szerették. Próbálták védeni. Mégis kihalt. Egy helyi újság azt írta: "Nincsenek túlélők, nincs jövő, soha többé nem jöhet létre élet, mely ilyen formát öltene." Egyfajta mélységes tragédia érzése fűződik az ilyen dolgokhoz, és ez sok más madárral is megtörtént, melyet szerettek az emberek. Sok más emlőssel is előfordult. Egy újabb meghatározó faj egy híres állat, melyet európai őstuloknak hívtak. Egyfajta film készült róla nemrég. Ez az őstulok olyan volt, mint a bölény. Ez egy olyan állat volt, mely fenntartotta az erdők és a legelők egyensúlyát az egész európai és ázsiai kontinensen, Spanyolországtól Koreáig. Ezen állat leírását vissza lehet követni egészen a Lascaux-i barlang rajzaiig.
The extinctions still go on. There's an ibex in Spain called the bucardo. It went extinct in 2000. There was a marvelous animal, a marsupial wolf called the thylacine in Tasmania, south of Australia, called the Tasmanian tiger. It was hunted until there were just a few left to die in zoos. A little bit of film was shot.
És a kihalások még mindig folytatódnak. Spanyolországabn volt egy kőszáli kecske, melyet "bucardónak" hívtak. 2000-ben kihalt. Volt egy bámulatos állat, egy erszényes farkas, "thylacine" néven Tasmániában, Ausztráliától délre, melyet tasmán tigrisnek hívtak. Addig vadászták, míg csak egy pár maradt, amelyek állatkertekben pusztultak el. Egy kevéske felvétel készült róluk.
Sorrow, anger, mourning. Don't mourn. Organize. What if you could find out that, using the DNA in museum specimens, fossils maybe up to 200,000 years old could be used to bring species back, what would you do? Where would you start?
Szomorúság, harag, gyász. Ne gyászolj! Szervezkedj! Mi lenne, ha megtudnád, hogy a múzeumi példányok DNS-sével, akár 200.000 éves kövületekkel, fel tudnál támasztani fajokat? Mit csinálnál? Hol kezdenéd?
Well, you'd start by finding out if the biotech is really there. I started with my wife, Ryan Phelan, who ran a biotech business called DNA Direct, and through her, one of her colleagues, George Church, one of the leading genetic engineers who turned out to be also obsessed with passenger pigeons and a lot of confidence that methodologies he was working on might actually do the deed.
Nos, úgy keznenéd, hogy kiderítenéd, a biotechnológia tényleg ott van-e. Én a feleségemmel kezdtem, Ryan Phelannal, aki egy biotechnológiai vállalkozást üzemeltetett, "DNS Direkt" "(DNA Direct") néven, és rajta keresztül megismertem az egyik kollégáját, George Church-öt, aki egyike a vezető genetikai mérnököknek, és akiről kiderült, hogy szintén megszállottja a vándorgalamboknak, és nagyon bízott abban, hogy a módszerek, melyeken dolgozott talán eredményesek lehetnek.
So he and Ryan organized and hosted a meeting at the Wyss Institute in Harvard bringing together specialists on passenger pigeons, conservation ornithologists, bioethicists, and fortunately passenger pigeon DNA had already been sequenced by a molecular biologist named Beth Shapiro. All she needed from those specimens at the Smithsonian was a little bit of toe pad tissue, because down in there is what is called ancient DNA. It's DNA which is pretty badly fragmented, but with good techniques now, you can basically reassemble the whole genome.
így hát ő és Ryan szerveztek és levezettek egy találkozót a Harvard Wyss Intézetén, összehozva vándorgalamb szakembereket, természetvédelmi ornitológusokat, bioetikusokat, és szerencsére, a vándorgalamb DNS-sét már szekvenálta egy molekuláris biológus, Beth Shapiro. Csak arra volt szüksége, hogy kapjon egy kicsit a lábujj párnájának szövetéből a Smithsonian Múzeum példányaiból, mivel ott mélyen rejtőzkodik az, amit ősi DNS-nek hívnak. Ez a DNS eléggé töredezett, de a jó módszerekkel, most már valójában az egész genómot újra összeállíthatják.
Then the question is, can you reassemble, with that genome, the whole bird? George Church thinks you can. So in his book, "Regenesis," which I recommend, he has a chapter on the science of bringing back extinct species, and he has a machine called the Multiplex Automated Genome Engineering machine. It's kind of like an evolution machine. You try combinations of genes that you write at the cell level and then in organs on a chip, and the ones that win, that you can then put into a living organism. It'll work. The precision of this, one of George's famous unreadable slides, nevertheless points out that there's a level of precision here right down to the individual base pair. The passenger pigeon has 1.3 billion base pairs in its genome.
Ezek után a kérdés az, hogy hogyan tudják ezzel a genómmal az egész madarat összeállítani? George Church szerint lehetséges. így a könyvében, melynek címe "Regenesis", és amit én is ajánlok, van egy fejezet a kihalt fajok felélesztésének tudományáról, és van egy gépe, melyet úgy hívnak, hogy "Multiplex Automata Genóm Tervező" eszköz.. Olyan, mint egy evolúciós gépezet. Gének kombinációit próbálgatják, amiket aztán a sejt szintjén, majd szervekként ráírnak egy chipre, és amelyek nyernek, azokat ezután élő organizmusokba helyezhetik. Működni fog. Ennek pontossága, George egyik híres olvashatatlan diája, mindazonáltal rámutat arra, hogy itt egy olyan szintű pontosságról van szó, ami elér egészen az egyéni bázispárig. A vándorgalambnak 1,3 millió bázispárja van a génállományában.
So what you're getting is the capability now of replacing one gene with another variation of that gene. It's called an allele. Well that's what happens in normal hybridization anyway. So this is a form of synthetic hybridization of the genome of an extinct species with the genome of its closest living relative. Now along the way, George points out that his technology, the technology of synthetic biology, is currently accelerating at four times the rate of Moore's Law. It's been doing that since 2005, and it's likely to continue.
így hát amit most kap, az annak a képessége, hogy kicseréljen egy gént annak egy másik variációjával. Ezt allélnak nevezik. Egyébként is ez szokott történni normális hibridizáció során. Tehát ilyen módon mesterséges hibridizáción megy keresztül egy kihalt faj génállománya a legközelebbi élő rokona genomjával. Útközben, George arra mutat rá, hogy a technológiája, a mesterséges biológia technológiája, jelenleg négyszer gyorsabb a Moore-törvény mértékénél. Már 2005 óta ezt csinálja, és valószínűleg folytatni is fogja.
Okay, the closest living relative of the passenger pigeon is the band-tailed pigeon. They're abundant. There's some around here. Genetically, the band-tailed pigeon already is mostly living passenger pigeon. There's just some bits that are band-tailed pigeon. If you replace those bits with passenger pigeon bits, you've got the extinct bird back, cooing at you.
Szóval, a legközelebbi élő rokona a vándorgalambnak a sávosfarkú galamb. Eléggé elterjedtek. Erre is van pár. Genetikailag, a sávosfarkú galamb már eleve nagyrészt élő vándorgalamb. Csak egyes részek tartoznak a sávosfarkú galambhoz. Ha ezeket a részeket kicseréli vándorgalamb részekkel, visszakapta a kihalt madarat, amely magára turbékolhat.
Now, there's work to do. You have to figure out exactly what genes matter. So there's genes for the short tail in the band-tailed pigeon, genes for the long tail in the passenger pigeon, and so on with the red eye, peach-colored breast, flocking, and so on. Add them all up and the result won't be perfect. But it should be be perfect enough, because nature doesn't do perfect either.
Most viszont, sok munka áll előttünk. Rá kell, hogy jöjjünk, hogy pontosan melyik gének a lényegesek. Tehát vannak a rövid farokért felelős gének a sávosfarkú galambban, a hosszú farokért felelős gének a vándorgalambban, és így tovább a piros szemmel, a barack színű mellel, a csoportos repüléssel, és így tovább. Ha ezeket mind összeadja, az eredmény nem lesz tökéletes. De eléggé tökéletes még így is, mivel a természetben semmi sem tökéletes.
So this meeting in Boston led to three things.
így hát ez a találkozó Bostonban három dologhoz vezetett.
First off, Ryan and I decided to create a nonprofit called Revive and Restore that would push de-extinction generally and try to have it go in a responsible way, and we would push ahead with the passenger pigeon.
Először is, Ryan és én úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy nonprofit szervezetet, "Felélesztés és helyreállítás" néven, ami általánosságban véve támogatná a kihalás visszafordítását, és megpróbálná egy felelős útra terelni, és támogatnánk a vándorgalambot is.
Another direct result was a young grad student named Ben Novak, who had been obsessed with passenger pigeons since he was 14 and had also learned how to work with ancient DNA, himself sequenced the passenger pigeon, using money from his family and friends. We hired him full-time. Now, this photograph I took of him last year at the Smithsonian, he's looking down at Martha, the last passenger pigeon alive. So if he's successful, she won't be the last.
Egy másik közvetlen eredmény Ben Novak volt, egy fiatal diplomás egyetemista, aki 14 éves kora óta megszállottja volt a vándorgalamboknak, és az ősi DNS-sel is megtanult dolgozni, ő maga is szekvenálta a vándorgalambot, felhasználva azt a pénzt, amit a családjától és barátaitól kapott. Felvettük teljes munkaidőre. Na most, ezen a képen, amit én készítettem róla tavaly a Smithsonian-ben, lefelé tekint Mártára, az utolsó élő vándorgalambra. És ha ő sikerrel jár, nem Márta lesz az utolsó.
The third result of the Boston meeting was the realization that there are scientists all over the world working on various forms of de-extinction, but they'd never met each other. And National Geographic got interested because National Geographic has the theory that the last century, discovery was basically finding things, and in this century, discovery is basically making things. De-extinction falls in that category. So they hosted and funded this meeting. And 35 scientists, they were conservation biologists and molecular biologists, basically meeting to see if they had work to do together. Some of these conservation biologists are pretty radical. There's three of them who are not just re-creating ancient species, they're recreating extinct ecosystems in northern Siberia, in the Netherlands, and in Hawaii.
A harmadik eredménye a bostoni találkozónak az a ráébredés volt, hogy az egész világon vannak tudósok, akik dolgoznak a kihalás visszafordításának különféle módjain, de még sohasem találkoztak egymással. És a National Geographic is érdeklődni kezdett, mivel a National Geographic-nek van egy elmélete, miszerint a múlt században, a felfedezés alapvetően a dolgok megtalálását jelentette, míg ebben a században, a felfedezés a dolgok előállítását jelenti. A kihalás visszafordítása ebbe a kategóriába esik. Tehát ők levezették és pénzügyileg támogatták ezt a találkozót. És 35 tudós, akik természetvédelmi biológusok és molekuláris biológusok voltak, valójában azért találkozott, hogy meglássa, van-e valaki, akivel együtt dolgozhat. Ezek a természetvédelmi biológusok között vannak elég radikálisak. Közülük három nem csak ősi fajokat teremt újra, hanem újra teremtenek kihalt ökoszisztémákat Észak-Szibériában, Hollandiában és Hawaiin.
Henri, from the Netherlands, with a Dutch last name I won't try to pronounce, is working on the aurochs. The aurochs is the ancestor of all domestic cattle, and so basically its genome is alive, it's just unevenly distributed. So what they're doing is working with seven breeds of primitive, hardy-looking cattle like that Maremmana primitivo on the top there to rebuild, over time, with selective back-breeding, the aurochs. Now, re-wilding is moving faster in Korea than it is in America, and so the plan is, with these re-wilded areas all over Europe, they will introduce the aurochs to do its old job, its old ecological role, of clearing the somewhat barren, closed-canopy forest so that it has these biodiverse meadows in it.
Henri, aki holland, és akinek a holland vezetéknevét nem fogom próbálni kiejteni, az őstulokon dolgozik. Az őstulok az összes házi marhának az elődje, szóval a génállománya valójában életben van, csak egyenlőtlenül van szétosztva. Szóval, ők most hét fajta marhával dolgoznak, amelyek primitívek és szívós kinézetűek, mint ez a Maremmana primitivo itt fent, hogy idővel visszatenyésztéssel újra felépítsék az őstulkot. Na most, a vadon újbóli kialakítása gyorsabban zajlik Koreában, mint Amerikában, és így a terv tehát az, hogy ezeken a területeken Európa szerte, ahol visszaállították a vadont az eredeti formájába, elterjesztik az őstulkot, hogy végezze az egykori munkáját, a régi ökológiai szerepét, hogy szabaddá tegye a kissé sivár, zárt lombozatú erdőt, így kialakítva biológiai sokféleséget tükröző legelőket.
Another amazing story came from Alberto Fernández-Arias. Alberto worked with the bucardo in Spain. The last bucardo was a female named Celia who was still alive, but then they captured her, they got a little bit of tissue from her ear, they cryopreserved it in liquid nitrogen, released her back into the wild, but a few months later, she was found dead under a fallen tree. They took the DNA from that ear, they planted it as a cloned egg in a goat, the pregnancy came to term, and a live baby bucardo was born. It was the first de-extinction in history.
Egy újabb elképesztő történet Alberto Fernández-Ariastól származik. Alberto a bucardóval dolgozott Spanyolországban. Az utolsó ilyen spanyol kőszáli kecske egy nőstény volt, Celia néven, aki még mindig élt, de aztán elkapták, egy kis szövetet vettek a füléből, fagyasztással megőrizték folyékony nitrogénben, visszaengedték az állatot a vadonba, azonban egy pár hónappal később, holtan találták egy ledőlt fa alatt. Fogták a DNS-t a füléből, aztán ezt klónozott peteként beültették egy kecskébe, bekövetkezett a terhesség, és egy élő bucardo gida született. Ez volt az első eset a történelemben, hogy visszafordítottak egy kihalást.
(Applause)
(Taps)
It was short-lived. Sometimes interspecies clones have respiration problems. This one had a malformed lung and died after 10 minutes, but Alberto was confident that cloning has moved along well since then, and this will move ahead, and eventually there will be a population of bucardos back in the mountains in northern Spain.
De nem tartott sokáig. A fajok közötti klónoknak néha légzés gondjaik vannak. Ennek az állatnak deformált volt a tüdeje, így 10 perc után elpusztult, de Alberto bizton állítja, hogy a klónozás sokat fejlődött azóta, és ez a kísérlet is előre fog haladni, és idővel bucardók fogják benépesíteni Észak-Spanyolország hegyeit.
Cryopreservation pioneer of great depth is Oliver Ryder. At the San Diego zoo, his frozen zoo has collected the tissues from over 1,000 species over the last 35 years. Now, when it's frozen that deep, minus 196 degrees Celsius, the cells are intact and the DNA is intact. They're basically viable cells, so someone like Bob Lanza at Advanced Cell Technology took some of that tissue from an endangered animal called the Javan banteng, put it in a cow, the cow went to term, and what was born was a live, healthy baby Javan banteng, who thrived and is still alive.
A fagyasztásos megőrzés jelentős pionírja Oliver Ryder. A San Diegói Állatkerten belül, a fagyasztott állatkertjében több mint 1000 fajtól gyűjtött össze szövetet az elmúlt 35 év során. Szóval, amikor ilyen mélyen le vannak fagyasztva, mínusz 196 Celsius-fokra, a sejtek és a DNS is sértetlenek maradnak. Ezek valójában életképes sejtek, így valaki, mint Bob Lanza a "Fejlett Sejt Technológiától" elvett valamennyit egy veszélyeztetett állat szövetéből, ebben az esetben a jávai bantengból, és belehelyezte egy tehénbe, a tehén vemhes lett, és ami megszületett, az egy élő banteng borjú volt, ami fejlődött és még mindig él.
The most exciting thing for Bob Lanza is the ability now to take any kind of cell with induced pluripotent stem cells and turn it into germ cells, like sperm and eggs.
A legizgalmasabb dolog Bob Lanzának az a képesség, hogy most már foghatunk egy akármilyen sejtet indukált pluripotens őssejtekkel, és csírasejtekké alakíthatjuk, mint a sperma és a peték.
So now we go to Mike McGrew who is a scientist at Roslin Institute in Scotland, and Mike's doing miracles with birds. So he'll take, say, falcon skin cells, fibroblast, turn it into induced pluripotent stem cells. Since it's so pluripotent, it can become germ plasm. He then has a way to put the germ plasm into the embryo of a chicken egg so that that chicken will have, basically, the gonads of a falcon. You get a male and a female each of those, and out of them comes falcons. (Laughter) Real falcons out of slightly doctored chickens.
És most áttérünk Mike McGrew-ra, aki a skóciai Roslin Intézet egyik tudósa, és Mike csodákat tesz a madarakkal. Szóval mondjuk fog fibroblaszt bőrsejteket egy sólyomtól, és indukált pluripotens őssejtekké alakítja őket. Mivel annyira pluripotens, így átalakulhat csíraplazmává. Aztán van egy módszere, hogy ezt a csíraplazmát behelyezze egy tyúktojás embriójába, így valójában ennek a csirkének sólyom ivarmirigyei lesznek. Fog egy hímet és egy nőstény ezekből, és sólymokat fognak eredményezni. (Nevetés) Kissé feljavított csirkékből igazi sólymokat.
Ben Novak was the youngest scientist at the meeting. He showed how all of this can be put together. The sequence of events: he'll put together the genomes of the band-tailed pigeon and the passenger pigeon, he'll take the techniques of George Church and get passenger pigeon DNA, the techniques of Robert Lanza and Michael McGrew, get that DNA into chicken gonads, and out of the chicken gonads get passenger pigeon eggs, squabs, and now you're getting a population of passenger pigeons.
Ben Novak volt a legfiatalabb tudós a találkozón. Megmutatta, hogy hogyan lehetne mindezt összerakni. Az események sorrendje a következő:összerakja a genómját a sávosfarkú- és a vándorgalambnak, George Church módszereit alkalmazza, és kivonja a vándorgalamb DNS-ét, majd Robert Lanza és Michael McGrew eljárásait alkalmazva, belehelyezi ezt a DNS-t egy csirke ivarmirigyeibe, és a csirke ivarmirigyeiből vándorgalamb tojásokat, majd galambfiókákat kap, és végül egy vándorgalamb populációt hoz létre.
It does raise the question of, they're not going to have passenger pigeon parents to teach them how to be a passenger pigeon. So what do you do about that? Well birds are pretty hard-wired, as it happens, so most of that is already in their DNA, but to supplement it, part of Ben's idea is to use homing pigeons to help train the young passenger pigeons how to flock and how to find their way to their old nesting grounds and feeding grounds.
Ez felveti a kérdést, hogy a szüleik nem lesznek vándorgalambok, hogy megtanítsák őket, hogyan legyenek vándorgalambok. Tehát mihez kezdünk ezzel? Hát úgy adódott, hogy a madarak történetesen elég ösztönösek, így ez az ösztön már nagyrészt benne van a DNS-ükben, de hogy ezt kiegészítsék, Ben ötletének egyik része, hogy használjanak postagalambokat, hogy megtanítsák a fiatal vándorgalambokat seregben szállni, és hogy hogyan találjanak vissza a korábbi fészkelő- és táplálkozó helyeikre.
There were some conservationists, really famous conservationists like Stanley Temple, who is one of the founders of conservation biology, and Kate Jones from the IUCN, which does the Red List. They're excited about all this, but they're also concerned that it might be competitive with the extremely important efforts to protect endangered species that are still alive, that haven't gone extinct yet. You see, you want to work on protecting the animals out there. You want to work on getting the market for ivory in Asia down so you're not using 25,000 elephants a year.
Volt pár természetvédő, nagyon híres természetvédők, mint Stanley Temple, aki az egyik alapítója a természetvédelmi biológiának, és Kate Jones a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesülettől, ahol a vörös listát készítik. Nagyon izgatottak emiatt, de aggódnak is, hogy esetleg versengés lesz, a rendkívül fontos törekvések miatt, hogy megvédjék a védett fajokat, amik még mindig élnek, amik még nem haltak ki. Látják, azon is kell dolgozni, hogy megvédjék az állatokat ott kint a természetben. Azon is kell dolgozni, hogy az elefántcsont kereskedelmet csökkentsék Ázsiában, hogy ne használjanak fel 25.000 elefántot évente.
But at the same time, conservation biologists are realizing that bad news bums people out. And so the Red List is really important, keep track of what's endangered and critically endangered, and so on. But they're about to create what they call a Green List, and the Green List will have species that are doing fine, thank you, species that were endangered, like the bald eagle, but they're much better off now, thanks to everybody's good work, and protected areas around the world that are very, very well managed. So basically, they're learning how to build on good news. And they see reviving extinct species as the kind of good news you might be able to build on.
De ugyanakkor, a természetvédelmi biológusok kezdenek ráébredni, hogy a rossz hírek lelombozzák az embereket. És ezért, a vörös lista nagyon fontos, hogy számon tudjuk követni, mi veszélyeztetett, mi súlyosan veszélyeztetett, és így tovább. De hamarosan kialakítanak egy listát, amit zöld listának hívnak, és a zöld listán olyan fajok lesznek, amik köszönik szépen, jól vannak, fajok, amik veszélyeztetve voltak, mint például a fehérfejű rétisas, de jelenleg sokkal jobb a helyzetük, mindenki kemény munkájának köszönhetően, és a világszerte elterülő védett területeknek, amelyek rendkívül jól vannak karbantartva. így valójában, azt tanulják, hogy hogyan építsenek a jó hírekre. És úgy látják, hogy a kihalt fajok felélesztése az a fajta jó hír, amire képesek lennének építeni.
Here's a couple related examples. Captive breeding will be a major part of bringing back these species. The California condor was down to 22 birds in 1987. Everybody thought is was finished. Thanks to captive breeding at the San Diego Zoo, there's 405 of them now, 226 are out in the wild. That technology will be used on de-extincted animals. Another success story is the mountain gorilla in Central Africa. In 1981, Dian Fossey was sure they were going extinct. There were just 254 left. Now there are 880. They're increasing in population by three percent a year. The secret is, they have an eco-tourism program, which is absolutely brilliant. So this photograph was taken last month by Ryan with an iPhone. That's how comfortable these wild gorillas are with visitors.
Itt egy pár kapcsolódó példa. A fogságban való tenyésztés jelentős szerepet fog játszani ezen fajok visszahozásában. A kaliforniai kondorból már csak 22 madár volt 1987-ben. Mindenki azt hitte, hogy ez a végük. De a San Diegói Állatkert fogságban történő tenyésztésének köszönhetően, ma 405 van belőlük, és 226 kint él a vadonban. Ez a technológia lesz felhasználva azoknál az állatoknál, amiknél visszafordították a kihalást. Egy újabb sikertörténet a közép-afrikai hegyi gorilla. 1981-ben Dian Fossey biztos volt benne, hogy ki fognak halni. Már csak 254 maradt belőlük. Ma 880 van. És a számuk minden évben három százalékkal emelkedik. A titok az, hogy van egy ökoturizmus programjuk, ami tökéletesen briliáns. Szóval, ezt a képet a múlt hónapban készítette Ryan az iPhone-jával. Látszik, hogy milyen kényelmesen érzik magukat a vad gorillák a látogatók közelében.
Another interesting project, though it's going to need some help, is the northern white rhinoceros. There's no breeding pairs left. But this is the kind of thing that a wide variety of DNA for this animal is available in the frozen zoo. A bit of cloning, you can get them back.
Egy másik érdekes terv, habár segítségre fog szorulni, az északi szélesszájú orrszarvút érinti. Nem létezik több tenyésztési pár. De ez egy olyan eset, hogy egy széles választék van ennek az állatnak a DNS-éből a lefagyasztott állatkertben. Csak egy kis klónozás kell, és már vissza is hozták őket.
So where do we go from here? These have been private meetings so far. I think it's time for the subject to go public. What do people think about it? You know, do you want extinct species back? Do you want extinct species back?
Szóval, hova tovább innen? Eddig ezek csak privát találkozók voltak. Úgy hiszem, itt az ideje, hogy ez a téma nyilvános legyen. Mit gondolnak róla az emberek? Gondolom, akarják, hogy visszahozzák a kihalt fajokat? Önök akarják, hogy visszahozzák a kihalt fajokat?
(Applause)
(Taps)
Tinker Bell is going to come fluttering down. It is a Tinker Bell moment, because what are people excited about with this? What are they concerned about?
Csingiling röpdösni fog a szárnyaival. Ez egy Csingiling pillanat, mert mi az, ami miatt az emberek izgatottak ezzel kapcsolatban? Mi az ami aggasztja őket?
We're also going to push ahead with the passenger pigeon. So Ben Novak, even as we speak, is joining the group that Beth Shapiro has at UC Santa Cruz. They're going to work on the genomes of the passenger pigeon and the band-tailed pigeon. As that data matures, they'll send it to George Church, who will work his magic, get passenger pigeon DNA out of that. We'll get help from Bob Lanza and Mike McGrew to get that into germ plasm that can go into chickens that can produce passenger pigeon squabs that can be raised by band-tailed pigeon parents, and then from then on, it's passenger pigeons all the way, maybe for the next six million years. You can do the same thing, as the costs come down, for the Carolina parakeet, for the great auk, for the heath hen, for the ivory-billed woodpecker, for the Eskimo curlew, for the Caribbean monk seal, for the woolly mammoth.
A vándorgalambbal is előre fogunk haladni. Szóval, amíg mi itt beszélünk, Ben Novak csatlakozik a csoporthoz, amit Beth Shapiro vezet a Kaliforniai Egyetemen, Santa Cruzban. Dolgozni fognak a génállományán a vándorgalambnak és a sávosfarkú galambnak. Ahogy ez az adat érik, tovább fogják küldeni George Churchnek, aki majd beveti a varázslatát, és vándorgalamb DNS-t fog kivonni belőle. Segítséget fogunk kapni Bob Lanzától és Mike McGrewtól, hogy ezt átalakítsuk csíraplazmává, amit be lehet ültetni csirkékbe, ami majd vándorgalamb fiókákat fog eredményezni, amiket sávosfarkú galamb szülők fognak felnevelni, és attól a ponttól, már szabad az út a vándorgalamboknak, talán az elkövetkező hat millió évig. Ugyanezt meg lehet majd tenni, ahogy a költségek csökkennek, a karolinai papagájjal, az óriásalkával, a nagy prérityúkkal, az elefántcsontcsőrű harkállyal, az eszkimópólinggal, a karibi barátfókával, és a gyapjas mamuttal is.
Because the fact is, humans have made a huge hole in nature in the last 10,000 years. We have the ability now, and maybe the moral obligation, to repair some of the damage. Most of that we'll do by expanding and protecting wildlands, by expanding and protecting the populations of endangered species. But some species that we killed off totally we could consider bringing back to a world that misses them.
Mivel a tény az, hogy az emberek egy óriási lyukat képeztek a természetben az elmúlt 10.000 évben. De most már megvan a képességünk, és talán az erkölcsi kötelességünk, hogy helyrehozzuk a kár egy részét. Ennek nagy részét a vad területek kiterjesztésével és védelmével fogjuk elérni, és egyben a veszélyeztetett fajok populációinak kiterjesztésével és védelmével is. De egyes fajokat, amiket teljesen kiirtottunk, fontolóra vehetnénk, hogy visszahozzuk egy olyan világba, amiben hiányolják őket.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Chris Anderson: Thank you. I've got a question. So, this is an emotional topic. Some people stand. I suspect there are some people out there sitting, kind of asking tormented questions, almost, about, well, wait, wait, wait, wait, wait, wait a minute, there's something wrong with mankind interfering in nature in this way. There's going to be unintended consequences. You're going to uncork some sort of Pandora's box of who-knows-what. Do they have a point?
Chris Anderson: Köszönöm. Volna egy kérdésem. Szóval, ez egy érzelmes téma. Néhányan fel is álltak. Úgy sejtem, vannak olyan emberek akik most ott ülnek, és felteszik maguknak a majdhogynem zaklató kérdéseket, hogy szóval, várj, várj, várj, várj, várj, várj csak egy percet, valami nincs rendben azzal, hogy az emberiség beleavatkozzon a természetbe ilyen módon. Biztos lesznek nem várt következmények. Ki fognak nyitni valamilyen Pandóra szelencéjét, amiben ki tudja mi rejlik. Van valami abban, amit mondanak?
Stewart Brand: Well, the earlier point is we interfered in a big way by making these animals go extinct, and many of them were keystone species, and we changed the whole ecosystem they were in by letting them go. Now, there's the shifting baseline problem, which is, so when these things come back, they might replace some birds that are there that people really know and love. I think that's, you know, part of how it'll work. This is a long, slow process -- One of the things I like about it, it's multi-generation. We will get woolly mammoths back.
Stewart Brand: Hát, a korábbi álláspont az, hogy nagy mértékben beleavatkoztunk azzal, hogy ezeket az állatokat kiirtottuk, és sokuk meghatározó faj volt, és ezzel az egész ökoszisztémát, amiben éltek, megváltoztattuk azzal, hogy hagytuk őket kihalni. Szóval, ez egy változó alapvető probléma, ami azt firtatja, hogy ha ezek az állatok visszajönnek, lehet hogy átveszik a helyét olyan madaraknak, amik már ott vannak, és amiket az emberek már nagyon ismernek és szeretnek. Véleményem szerint, tudják, részben így fog működni. Ez egy hosszú és lassú folyamat -- Az egyik dolog, amit szeretek benne, hogy ez a folyamat többgenerációs. Visszakapjuk majd a gyapjas mamutot.
CA: Well it feels like both the conversation and the potential here are pretty thrilling. Thank you so much for presenting. SB: Thank you.
CA: Hát, úgy érzem, hogy mind ez a beszélgetés, mind ez a lehetőség meglehetősen izgalmas. Nagyon köszönjük az előadását. SB: Én köszönöm.
CA: Thank you. (Applause)
CA: Köszönöm. (Taps)