Images like this, from the Auschwitz concentration camp, have been seared into our consciousness during the 20th century and have given us a new understanding of who we are, where we've come from and the times we live in. During the 20th century, we witnessed the atrocities of Stalin, Hitler, Mao, Pol Pot, Rwanda and other genocides, and even though the 21st century is only seven years old, we have already witnessed an ongoing genocide in Darfur and the daily horrors of Iraq. This has led to a common understanding of our situation, namely, that modernity has brought us terrible violence, and perhaps that native peoples lived in a state of harmony that we have departed from, to our peril.
A képek mint ez, az Auschwitz-i koncentrációs táborból, beleégtek a tudatunkba a 20. század folyamán és új értelmet adtak annak, hogy kik is vagyunk, honnan jöttünk és a korról, amelyikben élünk. A 20. század során szemtanúi voltunk Sztálin, Hitler, Mao, Pol Pot, Ruanda embertelenségeinek, és más népirtásoknak, és bár a 21. század még csak hét éve tart, máris szemtanúi voltunk egy folyamatban lévő népirtásnak Dárfúrban és a mindennapi horrornak Irakban. Ez elvezetett egy általános képhez a helyzetünkkel kapcsolatban, nevezetesen: a modernitás szörnyű erőszakot hozott, és talán ahhoz, hogy az őskori emberek összhangban éltek, amitől mi eltávolodtunk a saját vesztünkre. Íme egy példa
Here is an example from an op-ed on Thanksgiving, in the "Boston Globe" a couple of years ago, where the writer wrote, "The Indian life was a difficult one, but there were no employment problems, community harmony was strong, substance abuse unknown, crime nearly nonexistent. What warfare there was between tribes was largely ritualistic and seldom resulted in indiscriminate or wholesale slaughter." Now you're all familiar with this treacle. We teach it to our children. We hear it on television and in storybooks. Now, the original title of this session was, "Everything You Know is Wrong," and I'm going to present evidence that this particular part of our common understanding is wrong, that, in fact, our ancestors were far more violent than we are, that violence has been in decline for long stretches of time, and that today, we are probably living in the most peaceful time in our species's existence.
egy külső véleményből a Hálaadásról a Boston Globe-ban ahol pár éve a szerző ezt írta:”Az Indiánok élete nehéz volt, de nem volt foglalkoztatottsági probléma, a közösség összetartó volt, a függőség ismeretlen, szinte nem volt bűnözés, ami harc pedig volt a törzsek között, az jórészt szertartásos és gyakran végződött kivétel nélküli avagy tömeges mészárlásban.” Most már mind ismerik ezt a szirupos mesét. Ezt tanítjuk a gyerekeinknek; ezt látjuk a tévében és a könyvekben. A beszédem eredeti címe az lett volna, hogy “Mindent rosszul tudunk”, és be fogom mutatni a bizonyítékát, hogy ez a konkrét része az általános felfogásnak hibás: hogy valójában az őseink jóval erőszakosabbak voltak nálunk, hogy az erőszak csökkenőben volt már hosszú idő óta, és hogy manapság valószínűleg a fajunk létének legbékésebb időszakában élünk. Namost, Dárfúr és Irak évtizedében
Now in the decade of Darfur and Iraq, a statement like that might seem somewhere between hallucinatory and obscene, but I'm going to try to convince you that that is the correct picture. The decline of violence is a fractal phenomenon. You can see it over millennia, over centuries, over decades and over years, although there seems to have been a tipping point at the onset of the Age of Reason in the 16th century. One sees it all over the world, although not homogeneously. It's especially evident in the West, beginning with England and Holland around the time of the Enlightenment.
úgy tűnhet hogy egy ilyen kijelentés félúton jár a hallucináció és a trágárság között. De igyekszem meggyőzni önöket hogy ez a helyes kép. Az erőszak hanyatlása egy fraktál jelenség. Láthatjuk ezt az évezredek, évszázadok, évtizedek és évek távlatából is, habár úgy tűnik, hogy volt egy fordulópont az Értelem Korának kezdetén, a XIV. században. Látható az egész világban, habár nem egyenletesen. Különösen világos ez Nyugaton, kezdve Angliával és Hollandiával a Felvilágosodás kora körül.
Let me take you on a journey of several powers of 10 -- from the millennium scale to the year scale -- to try to persuade you of this. Until 10,000 years ago, all humans lived as hunter-gatherers, without permanent settlements or government. And this is the state that's commonly thought to be one of primordial harmony. But the archaeologist Lawrence Keeley, looking at casualty rates among contemporary hunter-gatherers, which is our best source of evidence about this way of life, has shown a rather different conclusion.
Hadd vigyem el önöket egy nagyléptékű utazásra -- kezdve az ezredévektől le egészen az évek szintjéig -- hogy megpróbáljam meggyőzni önöket erről. 10.000 évvel ezelőttig, minden ember vadászó-gyűjtögető életet élt, állandó lakhely vagy kormányzat nélkül. Erről az életmódról gondolják, hogy ősi és harmonikus. De az archeológus, Lawrence Keeley, a halálozási arányokat vizsgálva a mai vadászó-gyűjtögetők között – ami a legjobb forrása bizonyítékainknak erről az életformáról – egy egészen más következtetésre jutott.
Here is a graph that he put together, showing the percentage of male deaths due to warfare in a number of foraging or hunting and gathering societies. The red bars correspond to the likelihood that a man will die at the hands of another man, as opposed to passing away of natural causes, in a variety of foraging societies in the New Guinea highlands and the Amazon rain forest. And they range from a rate of almost a 60 percent chance that a man will die at the hands of another man to, in the case of the Gebusi, only a 15 percent chance. The tiny little blue bar in the lower left-hand corner plots the corresponding statistic from the United States and Europe in the 20th century, and it includes all the deaths of both World Wars. If the death rate in tribal warfare had prevailed during the 20th century, there would have been two billion deaths rather than 100 million.
Ezt a diagramot ő állította össze; a háború következtében elhunyt férfiak százalékát mutatja adott számú vadászó-gyűjtögető társadalomban. A vörös sávok annak az esélyét mutatják, hogy egy ember egy másik ember kezétől hal meg, ahelyett hogy természetes okoktól hunyna el, különböző vadászó-gyűjtögető társadalmakban az Új-Guineai Felföldeken és az Amazonasi esőerdőkben. Ez a szám változó, kezdve a 60 százalékos esélytől, hogy egy ember egy másik ember kezétől hal meg, egészen, a Gebusi-k esetében, az alig 15 százalékos esélyig. Az apró kék sáv a bal alsó sarokban mutatja a vonatkozó statisztikákat az Egyesült Államokból és Európából a 20. században, és magában foglalja mind a két Világháború összes halottját. Ha a törzsi háborúk halálozási arányai megmaradtak volna a huszadik századig, két milliárd ember halt volna meg 100 millió helyett.
Also on the millennium scale, we can look at the way of life of early civilizations, such as the ones described in the Bible. And in this supposed source of our moral values, one can read descriptions of what was expected in warfare, such as the following, from Numbers 31: "And they warred against the Midianites as the Lord commanded Moses, and they slew all the males. And Moses said unto them, 'Have you saved all the women alive? Now, therefore, kill every male among the little ones and kill every woman that hath known man by lying with him, but all the women children that have not known a man by lying with him, keep alive for yourselves.'" In other words: kill the men, kill the children. If you see any virgins, then you can keep them alive so that you can rape them. And you can find four or five passages in the Bible of this ilk. Also in the Bible, one sees that the death penalty was the accepted punishment for crimes such as homosexuality, adultery, blasphemy, idolatry, talking back to your parents --
Továbbá, az ezredévek szintjén, megnézhetjük hogyan éltek a korai civilizációk, például azok, amelyeket a Biblia ír le. Ebben a feltételezett morális érték forrásban olvashatunk leírásokat arról, hogy mit vártak el háború idején, például a Számok könyve 31. versében: “Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek. Mózes rájuk förmedt: “Életben hagytatok minden asszonyt? Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival. De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben.”” Más szavakkal, öljétek meg a férfiakat, öljétek meg a gyerekeket, hogyha láttok szüzeket akkor megtarthatjátok őket hogy erőszakot tehessetek rajtuk. Négy vagy öt ilyen fajta szakasz található a Bibliában. Ezen kívül a Bibliából látható, hogy a halálos ítélet volt az elfogadott büntetés olyan bűnökért, mint a homoszexualitás, házasságtörés, istenkáromlás, bálványimádás, feleselés a szülővel –
(Laughter)
(Nevetés) – és ágak felszedése Sabbat napján.
and picking up sticks on the Sabbath. Well, let's click the zoom lens down one order of magnitude and look at the century scale. Now, although we don't have statistics for warfare throughout the Middle Ages to modern times, we know just from conventional history that the evidence was under our nose all along that there has been a reduction in socially sanctioned forms of violence.
Nos, nyomjuk meg a nagyítás gombot hogy lejjebb menjünk egy nagyságrenddel, és nézzünk körül a századok szintjén. Bár nincsenek háborús statisztikáink a Középkortól a modern időkig, de tudjuk ezt a hagyományos történetírásból is – a bizonyíték itt volt az orrunk alatt mindvégig, hogy csökkent a társadalmilag megtorolandó bűntettek száma.
For example, any social history will reveal that mutilation and torture were routine forms of criminal punishment. The kind of infraction today that would give you a fine, in those days, would result in your tongue being cut out, your ears being cut off, you being blinded, a hand being chopped off and so on. There were numerous ingenious forms of sadistic capital punishment: burning at the stake, disemboweling, breaking on the wheel, being pulled apart by horses and so on. The death penalty was a sanction for a long list of nonviolent crimes: criticizing the king, stealing a loaf of bread. Slavery, of course, was the preferred labor-saving device, and cruelty was a popular form of entertainment. Perhaps the most vivid example was the practice of cat burning, in which a cat was hoisted on a stage and lowered in a sling into a fire, and the spectators shrieked in laughter as the cat, howling in pain, was burned to death.
Például, bármilyen társadalomtörténetben kimutatható hogy a csonkítás és a kínzás rutin formái voltak a büntetőjognak. Azért a szabályszegésért, amiért manapság bírság jár, akkoriban levágták volna a nyelvedet, levágták volna a füledet, megvakítottak volna, levágták volna a karodat, és így tovább. Számos találékony formája volt a szadista halálbüntetésnek: máglyahalál, kibelezés,kerékbetörés, szétszakítás lovak által, satöbbi. A halál volt az elfogadott büntetés egy egész sor nem erőszakos bűntettért: a király kritizálása, vagy egy szelet kenyér ellopása. Persze, a rabszolgaság volt a munkamegtakarítás legkedveltebb eszköze, és a kegyetlenség népszerű szórakozás volt. Talán a legélénkebb példa erre a macskaégetés szokása, melyben egy macskát kikötöttek egy állványra és leengedték egy hevederrel a tűzbe, miközbe a nézők sikítottak a nevetéstől, ahogy a macska, üvöltve a fájdalomtól, halálra égett.
What about one-on-one murder? Well, there, there are good statistics, because many municipalities recorded the cause of death. The criminologist Manuel Eisner scoured all of the historical records across Europe for homicide rates in any village, hamlet, town, county that he could find, and then he supplemented them with national data when nations started keeping statistics. He plotted on a logarithmic scale, going from 100 deaths per 100,000 people per year, which was approximately the rate of homicide in the Middle Ages, and the figure plummets down to less than one homicide per 100,000 people per year in seven or eight European countries. Then, there is a slight uptick in the 1960s. The people who said that rock and roll would lead to the decline of moral values actually had a grain of truth to that. But there was a decline from at least two orders of magnitude in homicide from the Middle Ages to the present, and the elbow occurred in the early 16th century.
Mi a helyzet a gyilkosságokkal? Nos, remek statisztikáink vannak, mivel sok településen feljegyezték a halál okát. A kriminológus Manuel Eisner felkutatta az összes történelmi feljegyzést Európa-szerte minden faluban, falucskában, városban, megyében, ahol csak talált, és kipótolta ezeket a nemzetek adataival, amikortól azok elkezdtek statisztikákat vezetni. Elhelyezte az adatokat egy logaritmusos skálán, az elején 100 halállal per 100.000 ember per év, ami a gyilkosságok becsült aránya a Középkorban. A grafikon zuhanásszerűen esik egészen a kevesebb mint egy gyilkosságig per 100.000 ember per év hét vagy nyolc európai országban. Azután itt egy enyhe kiugrás a 60-as években. Ami azt illeti, egy hangyányit igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy a rock and roll a morális értékek eltűnéséhez vezetne. De a gyilkosságok aránya legalább két nagyságrendet esett a középkorhoz képest, és a fordulat a 16. század elején következett be.
Let's click down now to the decade scale. According to nongovernmental organizations that keep such statistics, since 1945, in Europe and the Americas, there has been a steep decline in interstate wars, in deadly ethnic riots or pogroms and in military coups, even in South America. Worldwide, there's been a steep decline in deaths in interstate wars. The yellow bars here show the number of deaths per war per year from 1950 to the present. And, as you can see, the death rate goes down from 65,000 deaths per conflict per year in the 1950s to less than 2,000 deaths per conflict per year in this decade, as horrific as it is. Even in the year scale, one can see a decline of violence. Since the end of the Cold War, there have been fewer civil wars, fewer genocides -- indeed, a 90 percent reduction since post-World War II highs -- and even a reversal of the 1960s uptick in homicide and violent crime. This is from the FBI uniform crime statistics. You can see that there's a fairly low rate of violence in the '50s and the '60s, then it soared upward for several decades and began a precipitous decline, starting in the 1990s, so that it went back to the level that was last enjoyed in 1960. President Clinton, if you're here: thank you.
Menjünk lejjebb az évtizedek szintjére. Nem-állami szervezetek adatai szerint akik ilyen statisztikákat vezetnek, 1945 óta Európában és Amerikában is meredeken esett az államközi háborúk, halálos etnikai tisztogatások vagy pogromok és katonai puccsok száma, még Dél-Amerikában is. Világszerte meredeken esett a halottak száma az államközi háborúkban. A sárga oszlopok mutatják a halottak számát per háború per év 1950-től najainkig. És, ahogy láthatják, a halálozási arány leesik 65.000 haláltól per konfliktus per év az 50-es években kevesebb mint 2.000 halálig per konfliktus per év ebben az évtizedben, bármilyen szörnyű is ez. Még az évek szintjén is látható az erőszak csökkenése. A hidegháború vége óta kevesebb polgárháború volt, kevesebb népirtás -- valóban, 90 százalékkal kevesebb a II Világháború utáni csúcshoz képest -- és még a 60-as évekbeli kiugrás a bűncselekmények számában is visszafordult. Ez az FBI Egységes Bűnügyi Statisztikája: láthatják hogy az erőszak szintje egészen alacsony az 50-es és a 60-as években, azután felugrott néhány évtized erejéig, majd elkezdett meredeken esni a 90-es években, úgyhogy mára visszaért szinte ugyanarra a szintre, amit utoljára 1960-ban élvezhettünk. Clinton elnök, hogyha itt van, köszönjük.
(Laughter)
(Nevetés)
So the question is: Why are so many people so wrong about something so important? I think there are a number of reasons. One of them is we have better reporting. The Associated Press is a better chronicler of wars over the surface of the earth than 16th-century monks were.
Szóval a kérdés az: miért téved oly sok ember ilyen nagyot valamiben, ami ennyire fontos? Úgy gondolom, ennek számos oka van. Az egyik ok az, hogy jobb beszámolókat kapunk:"Az Associated Press jobb krónikása a világszerte zajló háborúknak, mint a 16. századi szerzetesek voltak"
(Laughter)
There's a cognitive illusion. We cognitive psychologists know that the easier it is to recall specific instances of something, the higher the probability that you assign to it. Things that we read about in the paper with gory footage burn into memory more than reports of a lot more people dying in their beds of old age. There are dynamics in the opinion and advocacy markets; no one ever attracted advocates and donors by saying, "Things just seem to be getting better and better."
Itt egy kognitív illúzió lép fel: mi kognitív pszichológusok tudjuk, hogy minél könyebb felidézni egy specifikus emlékét valaminek, annál nagyobb eséllyel jegyzed azt meg. Amikről véres betűkkel írnak az újságokban, jobban beleégnek az emlékezetbe, mint a beszámolók sokkal több ember haláláról az ágyában, öregség miatt. Dinamikája van a vélemények és pártfogók piacának: soha senki nem vonzott még megfigyelőket, pártfogókat és adományozókat azzal, hogy "csak úgy tűnik, mintha a dolgok egyre jobban és jobban mennének."
(Laughter)
(Nevetés)
There's guilt about our treatment of native peoples in modern intellectual life, and an unwillingness to acknowledge there could be anything good about Western culture. And, of course, our change in standards can outpace the change in behavior. One of the reasons violence went down is that people got sick of the carnage and cruelty in their time. That's a process that seems to be continuing, but if it outstrips behavior by the standards of the day, things always look more barbaric than they would have been by historic standards. So today, we get exercised -- and rightly so -- if a handful of murderers get executed by lethal injection in Texas after a 15-year appeal process. We don't consider that a couple of hundred years ago, they may have been burned at the stake for criticizing the king after a trial that lasted 10 minutes, and indeed, that that would have been repeated over and over again. Today, we look at capital punishment as evidence of how low our behavior can sink, rather than how high our standards have risen.
Ahogy a bennszülöttekkel bántunk, bűntudatot kelt a modern szellemi életben, és húzódozást, hogy elismerjük, hogy bármi jó is lehet a Nyugati kultúrában. És persze, lehet, hogy az elvárásaink gyorsabban változnak, mint a viselkedésünk. Az egyik oka annak, hogy csökkent az erőszak, az, hogy az emberek már rosszul voltak a saját koruk vérontásától és kegyetlenségétől. Ez egy olyan folyamat, ami úgy tűnik, hogy folytatódik, de hogyha a jelen elvárásai meghaladják a bánásmódot, a dolgok mindíg sokkal barbárabbnak látszanak majd, mint ha történelmi mércével mérnénk. Szóval manapság megrónak minket -- és jogosan-- ha egy maréknyi gyilkost kivégeznek méreginjekcióval Texasban 15 év fellebbezési eljárás után. Nem gondolunk bele hogy néhány száz éve máglyára küldték volna őket a király kritizálásáért egy tíz perces tárgyalás után -- és valóban, ezt akár újra és újra megtehették volna. Ma úgy tekintünk a halálbüntetésre, mint annak a bizonyítékára, mennyire mélyre süllyedhetünk, ahelyett, hogy mennyire magasra szöktek az elvárásaink.
Well, why has violence declined? No one really knows, but I have read four explanations, all of which, I think, have some grain of plausibility. The first is: maybe Thomas Hobbes got it right. He was the one who said that life in a state of nature was "solitary, poor, nasty, brutish and short."
Nos, miért csökkent az erőszak? Senki sem tudja igazán, de megismertem négy magyarázatot, amelyek mindegyike, azt gondolom, tartogat némi igazságot. Az első: talán Thomas Hobbs eltalálta. Ő volt az, aki azt mondta, hogy az élet a természet ölén "társtalan, szegényes, piszkos, durva és rövid" volt. Úgy érvelt, hogy nem azért,
(Laughter)
Not because, he argued, humans have some primordial thirst for blood or aggressive instinct or territorial imperative, but because of the logic of anarchy. In a state of anarchy, there's a constant temptation to invade your neighbors preemptively, before they invade you.
merthogy az emberekben volna holmi ősi vérszomj, vagy agresszív ösztön, vagy harc a felségterületért, hanem mert ilyen az anarchia logikája. Az anarchiában folyamatos a csábítás, hogy letámadd a szomszédaidat, mielőtt ők támadnak le téged. A legújabban Thomas Schelling
More recently, Thomas Schelling gives the analogy of a homeowner who hears a rustling in the basement. Being a good American, he has a pistol in the nightstand, pulls out his gun, walks down the stairs. And what does he see but a burglar with a gun in his hand? Now, each one of them is thinking, "I don't really want to kill that guy, but he's about to kill me. Maybe I had better shoot him before he shoots me, especially since, even if he doesn't want to kill me, he's probably worrying right now that I might kill him before he kills me." And so on. Hunter-gatherer peoples explicitly go through this train of thought and will often raid their neighbors out of fear of being raided first.
érvel egy háztulajdonos példájával, aki zajt hall az alagsorban. Minthogy jó Amerikai, van egy pisztolya az éjjeliszekrényben, előveszi a fegyvert, és lemegy a lépcsőn. Erre mit lát, ha nem egy betörőt, fegyverrel a kezében. Mindketten azt gondolják, "Nem igazán akarom megölni azt a fickót, de ő meg akar ölni. Talán jobban tenném ha lelőném, mielőtt ő lő le engem, különösen, mivel, még ha nem is akar megölni, éppen azon rágódhat, hogy megölhetem, mielőtt ő öl meg engem." És így tovább. A vadászó-gyűjtögető emberek nyilván végigmentek ezen a gondolatsoron, és gyakran rajtaütöttek a szomszédjaikon abbéli félelmükben, hogy őket támadják meg elsőnek.
Now, one way of dealing with this problem is by deterrence. You don't strike first, but you have a publicly announced policy that you will retaliate savagely if you are invaded. The only thing is that it's liable to having its bluff called, and therefore can only work if it's credible. To make it credible, you must avenge all insults and settle all scores, which leads to the cycles of bloody vendetta. Life becomes an episode of "The Sopranos." Hobbes's solution, "Leviathan," was that if authority for the legitimate use of violence was vested in a single democratic agency -- a leviathan -- then such a state can reduce the temptation of attack, because any kind of aggression will be punished, leaving its profitability zero. That would remove the temptation to invade preemptively out of fear of them attacking you first. It removes the need for a hair trigger for retaliation to make your deterrent threat credible, and therefore, it would lead to a state of peace. Eisner -- the man who plotted the homicide rates that you failed to see in the earlier slide -- argued that the timing of the decline of homicide in Europe coincided with the rise of centralized states. So that's a bit of a support for the leviathan theory. Also supporting it is the fact that we today see eruptions of violence in zones of anarchy, in failed states, collapsed empires, frontier regions, mafias, street gangs and so on.
Namost, az egyik módja, hogy elbánjunk ezzel a problémával, az elrettentés: nem támadsz elsőnek, de van egy nyilvános politikád, miszerint kegyetlenül megtorolsz minden támadást. Az egyetlen baj az, hogy ez a politika kénytelen blöffölni, tehát csak akkor működhet, ha hiteles. Hogy hiteles legyen meg kell bosszulnod minden sértést, és lerendezni minden számlát, ami véres vendetták sorához vezet. Az élet a "Maffiózók" egyik részévé változik. Hobb megoldása, a "Leviatán", az volt, hogy ha az erőszak törvényes használatát ráruházzák egyetlen demokratikus intézményre -- egy leviathánra -- akkor egy ilyen állam mérsékelheti a támadásra való hajlamot, mivel bármilyen agressziót megbüntetnek, a haszna tehát zéró. Ez elvenné a megelőző csapásra való csábítást, a félelemből, hogy ők támadhatnak meg először. És ez elveszi az igényt egy éles és gyors megtorlás iránt, csak hogy hiteles legyen az elrettentés. Tehát, ez békés állapotokhoz vezetne. Eisner -- az ember, aki feltárta a gyilkossági rátákat amit önök nem láttak a korábbi ábránál -- úgy érvelt, hogy a gyilkosságok csökkenésének ideje Európában egybeesett a központosított államok létrejöttével. Ez némileg támogatja a leviatán elméletet. Támogatja továbbá a tény, hogy manapság ott látjuk az erőszak kitöréseit ahol anarchia van: elrontott államokban, összeomlott birodalmakban, határvidékeken, maffiákban, utcai bandákban, és így tovább.
The second explanation is that in many times and places, there is a widespread sentiment that life is cheap. In earlier times, when suffering and early death were common in one's own life, one has fewer compunctions about inflicting them on others. And as technology and economic efficiency make life longer and more pleasant, one puts a higher value on life in general. This was an argument from the political scientist James Payne.
A második magyarázat az hogy sokszor és sok helyen elterjedt nézet, hogy az élet értéktelen. A régi időkben, amikor a szenvedés és a halál megszokott volt az életben, kevesebb bűntudata volt annak, aki másoknak okozott szenvedést. Ahogy a technológia meg a hatékony munka hosszabbá és kellemesebbé tették az életet, nagyobb értékként kezdték kezelni. Ez az érv politológus James Payne-től származik.
A third explanation invokes the concept of a nonzero-sum game, and was worked out in the book "Nonzero" by the journalist Robert Wright. Wright points out that, in certain circumstances, cooperation or nonviolence can benefit both parties in an interaction, such as gains in trade when two parties trade their surpluses and both come out ahead, or when two parties lay down their arms and split the so-called peace dividend that results in them not having to fight the whole time. Wright argues that technology has increased the number of positive-sum games that humans tend to be embroiled in, by allowing the trade of goods, services and ideas over longer distances and among larger groups of people. The result is that other people become more valuable alive than dead, and violence declines for selfish reasons. As Wright put it, "Among the many reasons that I think that we should not bomb the Japanese is that they built my minivan."
Egy harmadik magyarázat bevezeti a "nemzéró összegű játék" fogalmát, és a Non-Zero c. könyvben volt kifejtve az újságíró, Robert Wright által. Wright rámutat, hogy bizonyos körülmények között az együttműködés, beleértve az erőszakmentességet, mindkét félnek hasznos lehet, például a kereskedelemben, amikor a felek kicserélik a feleslegüket és mindketten jól járnak, vagy amikor a két fél leteszi a fegyvert, hogy megossza az úgynevezett béke jutalékot, aminek az eredménye, hogy nem kell egész idő alatt harcolniuk. Wright érvelése szerint a tchnológia megemelte a nemnulla összegű játékok számát, amelyekbe az emberek hajlamosak belekeveredni, azzal, hogy lehetővé teszi az áruk, szolgáltatások és ötletek kereskedelmét nagy távolságokra, és nagyobb enbercsoportok között. Az eredmény, hogy más emberek értékesebbek élve, mint holtan, és az erőszak önző okokból tűnik el. Ahogy Wright mondja, "A sok ok közül, ami miatt azt gondolom, hogy nem kellene bombáznunk a Japánokat az egyik, hogy ők építették a furgonomat."
(Laughter)
(Nevetés)
The fourth explanation is captured in the title of a book called "The Expanding Circle," by the philosopher Peter Singer, who argues that evolution bequeathed humans with a sense of empathy, an ability to treat other people's interests as comparable to one's own. Unfortunately, by default, we apply it only to a very narrow circle of friends and family. People outside that circle are treated as subhuman and can be exploited with impunity. But, over history, the circle has expanded. One can see, in historical record, it expanding from the village, to the clan, to the tribe, to the nation, to other races, to both sexes and, in Singer's own arguments, something that we should extend to other sentient species. So the question is: If this has happened, what has powered that expansion?
A negyedik magyarázatot A Növekvő Kör nevű könyv címében találjuk, Peter Singer filozófustól, aki úgy érvel, hogy az evolúció felruházta az embereket egyfajta együttérzéssel: egy képesség, amivel mások érdekeit összehasonlíthatjuk a magunkéval. Sajnos, alapból csak a család és a barátok nagyon szűk körére alkalmazzuk ezt. Akik kívül esnek a körön, azt nem kezeljük emberként, és bűntudat nélkül kihasználhatók. De a történelem során a kör kitágult. Láthatjuk a történelmi feljegyzésekből, ahogy kiterjedt a faluról a klánra, a törzsre, a nemzetre, más rasszokra, mindkét nemre és, Singer saját érve szerint, ki kellene terjesztenünk más érző lényekre is. A kérdés az, ha ez megtörtént, mi táplálta ezt a növekedést?
And there are a number of possibilities, such as increasing circles of reciprocity in the sense that Robert Wright argues for. The logic of the Golden Rule -- the more you think about and interact with other people, the more you realize that it is untenable to privilege your interests over theirs, at least not if you want them to listen to you. You can't say that my interests are special compared to yours any more than you can say the particular spot that I'm standing on is a unique part of the universe because I happen to be standing on it that very minute. It may also be powered by cosmopolitanism, by histories and journalism and memoirs and realistic fiction and travel and literacy, which allows you to project yourself into the lives of other people that formerly you may have treated as subhuman, and also to realize the accidental contingency of your own station in life, the sense that "There but for fortune go I."
Számos lehetőség adódik. A kölcsönösség növekvő körei abban az értelemben, ahogyan Robert Wright érvel. Az aranyszabály logikája: minél több gondolatod és tetted kötődik másokhoz, annál inkább megérted, hogy tarthatatlan a sajátodat mások érdekei elé helyezni, legalábbis ha azt akarod, hogy hallgassanak rád. Nem mondhatod hogy az én érdekeim jobbak a tieidnél, ahogy azt sem, hogy az adott hely ahol állok kiváltságos része az univerzumnak, csak mert én éppen itt állok ebben a szent percben. Táplálhatja a kozmopolitaság is: a történetek és az újságírás és az életrajzok, a realista fikció meg az utazás és az irodalom, amik lehetővé teszik, hogy betekints azok életébe, akiket korábban nem kezeltél emberként, és azt is, hogy felfogd, a saját társadalmi helyzeted nem szándékos lehetőség; az érzést, hogy "az élet véletlen jutalom."
Whatever its causes, the decline of violence, I think, has profound implications. It should force us to ask not just, "Why is there war?" but also, "Why is there peace?" Not just, "What are we doing wrong?" but also, "What have we been doing right?" Because we have been doing something right, and it sure would be good to find out what it is. Thank you very much.
Bármi legyen az ok, az erőszak csökkenésének beható következményei vannak. Meg kéne kérdeznünk, miért van háború, de azt is, miért van béke. Nem csak azt, mit csinálunk rosszul, de azt is, mit csináltunk eddig is jól. Mivelhogy valamit jól csináltunk, és persze jó volna rájönni, hogy mi is az. Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps).
Chris Anderson: I loved that talk. I think a lot of people here in the room would say that that expansion you were talking about, that Peter Singer talks about, is also driven just by technology, by greater visibility of the other and the sense that the world is therefore getting smaller. I mean, is that also a grain of truth?
Chris Anderson: Imádtam a beszédet. Szerintem ebben a teremben sokan azt mondanák, hogy a növekedés -- amiről beszéltél, amiről Peter Singer beszélt, egyik hajtóereje, hogy a technológia által egyre inkább tudunk a másik emberről, a világ ezáltal tehát egyre zsugorodik. Úgy értem: van ebben némi igazság?
Steven Pinker: Very much. It would fit both in Wright's theory, that it allows us to enjoy the benefits of cooperation over larger and larger circles. But also, I think it helps us imagine what it's like to be someone else. I think when you read of these horrific tortures that were common in the Middle Ages, you think, "How could they possibly have done it, how could they not have empathized with the person that they're disemboweling?" But clearly, as far as they're concerned, this is just an alien being that does not have feelings akin to their own. Anything, I think, that makes it easier to imagine trading places with someone else means that it increases your moral consideration to that other person.
Steven Pinker: Nagyon is. Ez belefér Wright elméletébe, azzal, hogy lehetővé teszi hogy élvezzük az egyre nagyobb csoportokkal történő együttműködés előnyeit. De abba is, hogy ez segít elképzelni milyen lehet valaki másnak lenni. Szerintem amikor ezekről a szörnyű Középkori kínzásokról olvasunk, az ember azt gondolja, egyáltalán hogy tehették, hogy lehet hogy nem éreztek együtt azzal a személlyel, akit kibeleztek? De világos, hogy amennyire ők tudták, az a másik csak egy idegen, akinek nincsenek olyan érzései, mint nekem. Szerintem bármi, ami könnyebbé teszi hogy elképzeljük a kereskedést valaki mással, emeli a morális hozzáállás minőségét ahhoz a másik személyhez. CA:Nos, Steve, örülnék, hogyha minden médiamágnás hallaná ezt a beszédet
CA: I'd love every news media owner to hear that talk at some point, it's so important.
valamikor a következő évben. Szerintem ez tényleg fontos. Nagyon köszönöm.
CA: Thank you. SP: My pleasure.
SP:Örömömre szolgált.