(Music)
(Zene)
Roughly 43,000 years ago, a young cave bear died in the rolling hills on the northwest border of modern day Slovenia. A thousand years later, a mammoth died in southern Germany. A few centuries after that, a griffon vulture also died in the same vicinity. And we know almost nothing about how these animals met their deaths, but these different creatures dispersed across both time and space did share one remarkable fate. After their deaths, a bone from each of their skeletons was crafted by human hands into a flute.
Kb. 43 ezer évvel ezelőtt egy fiatal barlangi medve elpusztult a mai Szlovénia északnyugati határában húzódó dombvidéken. Ezer év elteltével Dél-Németországban egy mamut harapott fűbe. Néhány évszázaddal ezután egy fakó keselyű múlt ki ugyanazon a környéken. Szinte semmit nem tudunk róla, hogy miként pusztultak el. Különféleségük és idő- és térbeli elhelyezkedésük ellenére figyelemreméltó sorsban osztoznak. Haláluk után csontvázuk egy-egy darabjából ügyes emberi kezek furulyát faragtak.
Think about that for a second. Imagine you're a caveman, 40,000 years ago. You've mastered fire. You've built simple tools for hunting. You've learned how to craft garments from animal skins to keep yourself warm in the winter. What would you choose to invent next? It seems preposterous that you would invent the flute, a tool that created useless vibrations in air molecules. But that is exactly what our ancestors did.
Időzzünk itt el picit. Képzeljük el: 40 000 éve elő ősemberek vagyunk. A tüzet már használjuk. Készítettünk egyszerű vadászszerszámokat is. Megtanultunk állatbőrből meleg ruhát varrni, így télen sem fázunk. Önök mit fedeznének fel ezután? Esztelenségnek tűnik, hogy épp a furulyára esne a választásunk. Egy haszontalan eszközre, amely csupán a levegő molekuláit hozza rezgésbe. Őseink azonban éppen ezt tették.
Now this turns out to be surprisingly common in the history of innovation. Sometimes people invent things because they want to stay alive or feed their children or conquer the village next door. But just as often, new ideas come into the world simply because they're fun. And here's the really strange thing: many of those playful but seemingly frivolous inventions ended up sparking momentous transformations in science, in politics and society.
S nem is olyan ritkaság ez a találmányok történetében. Előfordul persze, hogy az embert a túlélés, a gyermekei élelmezése ösztönzi, vagy hogy elfoglalja a szomszéd falut. De legalább ilyen gyakran azért születnek új ötletek, mert egyszerűen mókásak. S ami igazán meglepő: a játékos, látszólag komolytalan felfedezések sokasága végső soron döntő tudományos, politikai és társadalmi átalakulásokhoz vezet.
Take what may be the most important invention of modern times: programmable computers. Now, the standard story is that computers descend from military technology, since many of the early computers were designed specifically to crack wartime codes or calculate rocket trajectories. But in fact, the origins of the modern computer are much more playful, even musical, than you might imagine. The idea behind the flute, of just pushing air through tubes to make a sound, was eventually modified to create the first organ more than 2,000 years ago. Someone came up with the brilliant idea of triggering sounds by pressing small levers with our fingers, inventing the first musical keyboard. Now, keyboards evolved from organs to clavichords to harpsichords to the piano, until the middle of the 19th century, when a bunch of inventors finally hit on the idea of using a keyboard to trigger not sounds but letters. In fact, the very first typewriter was originally called "the writing harpsichord."
Vegyük pl. a modern kor talán legfontosabb találmányát: a programozható számítógépet. Nyilván hallották már, hogy a számítógép a haditechnika szüleménye. Azért, mert a kezdetben sokukat kifejezetten katonai kódok feltörésére, vagy rakétaröppálya kiszámolására gyártották. Valójában a modern számítógép történetének játékosabb, zeneibb a kezdete, mint gondolnák. A furulya alapgondolata – az, hogy csövön levegőt áramoltatva hang keletkezzék –, több mint kétezer évvel ezelőtt – persze módosítva –, az első orgonához vezetett. Valakinek az a remek ötlete támadt, hogy a hangokat ujjal nyomkodott apró emeltyűkkel irányítsuk. Föltalálták az első zenei billentyűzetet! A billentyűs hangszerek az orgonától a klavikordon és a csembalón keresztül a zongorává fejlődtek, egészen a 19. század közepéig amikor is egy csapat feltaláló a homlokára csapott, és a billentyűkkel hangok helyett betűket kezdett irányítani. S bizony, az első írógépet eredetileg "író csembalónak" nevezték.
Flutes and music led to even more powerful breakthroughs. About a thousand years ago, at the height of the Islamic Renaissance, three brothers in Baghdad designed a device that was an automated organ. They called it "the instrument that plays itself." Now, the instrument was basically a giant music box. The organ could be trained to play various songs by using instructions encoded by placing pins on a rotating cylinder. And if you wanted the machine to play a different song, you just swapped a new cylinder in with a different code on it. This instrument was the first of its kind. It was programmable.
A furulyák és a zene még ennél is jelentősebb áttörésekhez vezetett. Kb. ezer évvel ezelőtt az iszlám reneszánsz delén 3 bagdadi fivér egy olyan szerkentyűt tervezett, amely automatikus orgonának nevezhető. "Önmagán játszó hangszer"-nek nevezték. A hangszer maga tulajdonképpen egy hatalmas zenedoboz volt. Az orgona több dalt is le tudott játszani, ha forgó hengeren elhelyezett tűk erre utasították. Ahhoz, hogy a hangszer más dalba fogjon, csupán a hengert kellett kicserélni, más kóddal. A hangszer az első volt a maga nemében. Programozható volt.
Now, conceptually, this was a massive leap forward. The whole idea of hardware and software becomes thinkable for the first time with this invention. And that incredibly powerful concept didn't come to us as an instrument of war or of conquest, or necessity at all. It came from the strange delight of watching a machine play music.
Fogalmi tekintetben ez hatalmas előrelépés volt. A hardver és a szoftver fogalma ezzel a felfedezéssel válik először "elgondolhatóvá". Ez a hihetetlenül fontos fogalom nem hódítás vagy háború terméke, sem nem a szükségé. Az a különös, örömteli érzés szülte, amelyet a zenegép hallgatása ad.
In fact, the idea of programmable machines was exclusively kept alive by music for about 700 years. In the 1700s, music-making machines became the playthings of the Parisian elite. Showmen used the same coded cylinders to control the physical movements of what were called automata, an early kind of robot. One of the most famous of those robots was, you guessed it, an automated flute player designed by a brilliant French inventor named Jacques de Vaucanson.
A programozható gépek alapötletét valójában 700 éven át csakis a zene tartotta életben. Az 1700-as években a zenegépek a párizsi elit kedvenc játékszerei voltak. A mutatványosok ugyanazokat a kódolt hengereket használták az ún. automaták mozdulatainak irányítására. Az automaták a kor robotjai voltak. Közülük a leghíresebb, sose találják ki: egy automatizált fuvolaművész volt, amelyet a zseniális francia feltaláló, Jacques de Vaucanson épített.
And as de Vaucanson was designing his robot musician, he had another idea. If you could program a machine to make pleasing sounds, why not program it to weave delightful patterns of color out of cloth? Instead of using the pins of the cylinder to represent musical notes, they would represent threads with different colors. If you wanted a new pattern for your fabric, you just programmed a new cylinder. This was the first programmable loom.
Mikor de Vaucanson a zenészen bütykölt, hirtelen támadt egy másik ötlete is. Ha a gépet be lehet programozni zene lejátszására, miért is ne programozhatnánk arra, hogy pamutból színes mintákat szőjön? Itt a henger tűi nem zenei hangokat vezérelnek, hanem különböző színű szálakat. Ha más mintázatú szövetet szeretnénk, akkor új hengert kell készíteni. Ez volt az első programozható szövőszék.
Now, the cylinders were too expensive and time-consuming to make, but a half century later, another French inventor named Jacquard hit upon the brilliant idea of using paper-punched cards instead of metal cylinders. Paper turned out to be much cheaper and more flexible as a way of programming the device. That punch card system inspired Victorian inventor Charles Babbage to create his analytical engine, the first true programmable computer ever designed. And punch cards were used by computer programmers as late as the 1970s.
Azonban a hengerek túl drágának és körülményesnek bizonyultak, és 50 év elteltével egy másik francia feltalálónak, Jacquardnak az a zseniális ötlete támadt, hogy lyukkártyákat használjon fémhengerek helyett. A papír messze olcsóbb és rugalmasabb módja a gép programozásának. Ez a lyukkártyás rendszer sugallta Charles Babbage-nak az analitikai gép gondolatát. Ez volt az első valóban programozható számítógép. A programozók pedig egészen az 1970-es évek végéig használtak lyukkártyát.
So ask yourself this question: what really made the modern computer possible? Yes, the military involvement is an important part of the story, but inventing a computer also required other building blocks: music boxes, toy robot flute players, harpsichord keyboards, colorful patterns woven into fabric, and that's just a small part of the story. There's a long list of world-changing ideas and technologies that came out of play: public museums, rubber, probability theory, the insurance business and many more.
Tegyék fel maguknak a kérdést: igazából mi tette lehetővé a modern számítógépet? Természetesen, a hadviselés így is történetünk fontos része marad. Azonban másra is szükség volt a számítógép feltalálásához: a zenedobozra, a fuvolaművész-robotra, a csembalóbillentyűzetre, a színes mintájú szőttesekre, és mindez a történet pici része csupán. A játéknak köszönhetjük a világot megváltoztató felfedezések egész sorát: a múzeumokat, a gumit, a valószínűségszámítást, a biztosítást, és még sok minden mást.
Necessity isn't always the mother of invention. The playful state of mind is fundamentally exploratory, seeking out new possibilities in the world around us. And that seeking is why so many experiences that started with simple delight and amusement eventually led us to profound breakthroughs.
Nem mindig szükség szüli a felfedezést. A játékos gondolkodásmód alapvetően felfedező szellemű. Egyre új lehetőségeket fürkész a minket körülvevő világban. Ez a fürkészés magyarázza, hogy a puszta élvezetből és szórakozásból kialakult megannyi tapasztalat miért vezetett később komoly áttörésekhez.
Now, I think this has implications for how we teach kids in school and how we encourage innovation in our workspaces, but thinking about play and delight this way also helps us detect what's coming next. Think about it: if you were sitting there in 1750 trying to figure out the big changes coming to society in the 19th, the 20th centuries, automated machines, computers, artificial intelligence, a programmable flute entertaining the Parisian elite would have been as powerful a clue as anything else at the time. It seemed like an amusement at best, not useful in any serious way, but it turned out to be the beginning of a tech revolution that would change the world.
Szerintem mindez befolyásolja, hogy mire tanítjuk gyerekeinket, s hogyan ösztönözzük az innovációt a munkában. Ha a játékról és az örömről így gondolkodunk, azt is megjósolhatjuk, mit hoz a jövő. Gondolják csak át: ha 1750-ben megpróbálták volna elképzelni a 19-20. század nagy társadalmi változásait: az automatákat, a számítógépeket, a mesterséges intelligenciát –, a programozható fuvola, amely a párizsi elitet szórakoztatta, legalább olyan jó nyomravezető jel lett volna, mint sok más korabeli dolog. Talán csupán szórakozásnak tűnt, amelynek semmi komoly haszna nem volt, s mégis: elindította a műszaki forradalmat, amely megváltoztatta a világot.
You'll find the future wherever people are having the most fun.
A jövő tehát ott van, ahol az emberek a legjobban szórakoznak.