Deep inside Yale University's Beinecke Rare Book and Manuscript Library lies the only copy of a 240-page tome. Recently carbon dated to around 1420, its vellum pages features looping handwriting and hand-drawn images seemingly stolen from a dream. Real and imaginary plants, floating castles, bathing women, astrology diagrams, zodiac rings, and suns and moons with faces accompany the text. This 24x16 centimeter book is called the Voynich manuscript, and its one of history's biggest unsolved mysteries. The reason why? No one can figure out what it says. The name comes from Wilfrid Voynich, a Polish bookseller who came across the document at a Jesuit college in Italy in 1912. He was puzzled. Who wrote it? Where was it made? What do these bizarre words and vibrant drawings represent? What secrets do its pages contain? He purchased the manuscript from the cash-strapped priest at the college, and eventually brought it to the U.S., where experts have continued to puzzle over it for more than a century. Cryptologists say the writing has all the characteristics of a real language, just one that no one's ever seen before. What makes it seem real is that in actual languages, letters and groups of letters appear with consistent frequencies, and the language in the Voynich manuscript has patterns you wouldn't find from a random letter generator. Other than that, we know little more than what we can see. The letters are varied in style and height. Some are borrowed from other scripts, but many are unique. The taller letters have been named gallows characters. The manuscript is highly decorated throughout with scroll-like embellishments. It appears to be written by two or more hands, with the painting done by yet another party. Over the years, three main theories about the manuscript's text have emerged. The first is that it's written in cypher, a secret code deliberately designed to hide secret meaning. The second is that the document is a hoax written in gibberish to make money off a gullible buyer. Some speculate the author was a medieval con man. Others, that it was Voynich himself. The third theory is that the manuscript is written in an actual language, but in an unknown script. Perhaps medieval scholars were attempting to create an alphabet for a language that was spoken but not yet written. In that case, the Voynich manuscript might be like the rongorongo script invented on Easter Island, now unreadable after the culture that made it collapsed. Though no one can read the Voynich manuscript, that hasn't stopped people from guessing what it might say. Those who believe the manuscript was an attempt to create a new form of written language speculate that it might be an encyclopedia containing the knowledge of the culture that produced it. Others believe it was written by the 13th century philosopher Roger Bacon, who attempted to understand the universal laws of grammar, or in the 16th century by the Elizabethan mystic John Dee, who practiced alchemy and divination. More fringe theories that the book was written by a coven of Italian witches, or even by Martians. After 100 years of frustration, scientists have recently shed a little light on the mystery. The first breakthrough was the carbon dating. Also, contemporary historians have traced the provenance of the manuscript back through Rome and Prague to as early as 1612, when it was perhaps passed from Holy Roman Emperor Rudolf II to his physician, Jacobus Sinapius. In addition to these historical breakthroughs, linguistic researchers recently proposed the provisional identification of a few of the manuscript's words. Could the letters beside these seven stars spell Tauran, a name for Taurus, a constellation that includes the seven stars called the Pleiades? Could this word be Centaurun for the Centaurea plant in the picture? Perhaps, but progress is slow. If we can crack its code, what might we find? The dream journal of a 15th-century illustrator? A bunch of nonsense? Or the lost knowledge of a forgotten culture? What do you think it is?
A Yale Egyetemi Könyvtár Könyv- és Kéziratritkaságok részlegének mélyén rejtőzik e 240 oldalas mű egyetlen példánya. Keletkezését szénizotópos kormeghatározással 1420 körülre teszik. Pergamenjeit kacifántos kézírás és kézzel rajzolt, álomszerű képek díszítik. Valódi és képzeletbeli növények, lebegő kastélyok, fürdőző nők, asztrológiai ábrák, horoszkóp körök, arccal rendelkező napok és holdak kísérik a szöveget. E 24x16 cm-es könyvet Voynich-kéziratnak nevezik, s egyike a történelem legnagyobb, máig megoldatlan rejtélyeinek. Hogy miért? Mert senki nem tudja megfejteni, miről is szól. Nevét Wilfrid Voynichről, egy lengyel könyvkereskedőről kapta, aki 1912-ben egy jezsuita kollégiumban akadt rá Olaszországban. Tanácstalan volt. Ki írhatta? Vajon hol készült? Mit jelenthetnek ezek a szokatlan szavak és élettel teli rajzok? Milyen titkokat rejthetnek ezek a lapok? Ott helyben megvásárolta a kéziratot a megszorult paptól, majd végül az Egyesült Államokba hozta, ahol a szakértők immár több mint egy évszázada csak tanakodnak felette. Kódfejtők szerint az írás a valódi nyelvek minden tulajdonságával rendelkezik, csak épp ezzel még senki nem találkozott. Azért tűnik valódinak, mert a valós nyelvekben a betűk és betűcsoportok következetes gyakorisággal jelennek meg, és a Voynich-kézirat nyelve olyan sémákat tartalmaz, melyek a betűk véletlenszerű írásával nem jönnének létre. Kevés dolgot tudunk biztosan a látottakon túl. A betűk stílusa és magassága változó. Egyiket-másikat más írásokból vehették át, de sok teljesen egyedi is van köztük. A magas betűket bitófa-karakternek nevezték el. A kéziratot elejétől a végéig gazdagon díszítik csigavonalas motívumok. Az írás láthatóan két vagy még több kéz munkája, s az illusztrációk megint egy másik személyhez köthetők. Az évek során három főbb elmélet látott napvilágot a kéziratról. Az első szerint titkos rendszer szerint készült, amelyet azért találtak ki, hogy a szöveg jelentését elrejtsék. A második szerint az irat átverés, melyet azért írtak összezagyválva, hogy lehúzzanak egy gyanútlan vevőt. Egyesek úgy hiszik, a szerző egy középkori szélhámos lehetett. Megint mások pedig, hogy az maga Voynich volt. A harmadik elmélet szerint a kézirat egy valós nyelven, ám ismeretlen írással íródott. Talán a középkori tudósok megpróbáltak létrehozni egy ábécét egy írásbeliséggel még nem rendelkező nyelv számára. Ez esetben a Voynich-kézirat a Húsvét-szigeteken feltalált rongorongo jelrendszerhez hasonlóan elolvashatatlan azután, hogy az azt megalkotó kultúra eltűnt. Ugyan elolvasni senki nem tudja a Voynich-kéziratot, az emberek mégis találgatnak mondanivalóját illetően. Akik szerint a kézirat egy új írott nyelv megalkotására tett próbálkozás, úgy vélekednek, hogy az egy enciklopédia, mely az azt megalkotó kultúra tudását foglalja magába. Megint mások szerint a XIII. századi filozófus, Roger Bacon írta, aki a nyelvtan egyetemes törvényeit próbálta ily módon megérteni; vagy az Erzsébet-kori misztikus, John Dee a szerző a XVI. századból, aki alkímiával és jövendöléssel foglalkozott. Egyesek pedig odáig mennek, hogy a könyvet olasz boszorkányok gyülekezete, vagy egyenesen marslakók írták. 100 évnyi kudarc után a tudósok végre rávilágítottak a rejtély bizonyos elemeire. A szénizotópos kormeghatározás volt az első áttörés. A jelenkor történészei pedig visszakövették a kézirat történetét Rómán és Prágán át egészen 1612-ig, amikor II. Rudolf német-római császár hagyományozhatta azt orvosára, Jacobus Sinapiusra. E történelmi áttöréseken túl nyelvészek nemrég indítványozták a kéziratban szereplő néhány szó jelentésének ideiglenes elismerését. E hét csillag melletti betűk talán azt jelentik: Tauran? A Taurus, a bika neve, mely csillagképben megtalálható a Plejádok, a Fiastyúk hét csillaga is. Ez pedig Centaurun volna, a rajzon szereplő Centaurea növény miatt? Talán. A munka lassan halad. Ha meg is fejtjük ezt a kódot, mégis mit találunk? Egy XV. századi illusztrátor álmoskönyvét? Egy halom badarságot? Vagy egy elfeledett kultúra elveszett tudását? Ön szerint mi ez?