I spent the best part of last year working on a documentary about my own happiness -- trying to see if I can actually train my mind in a particular way, like I can train my body, so I can end up with an improved feeling of overall well-being. Then this January, my mother died, and pursuing a film like that just seemed the last thing that was interesting to me. So in a very typical, silly designer fashion, after years worth of work, pretty much all I have to show for it are the titles for the film.
Az elmúlt év legjobb részét egy dokumentumfilmen dolgozva töltöttem, ami a saját boldogságomról szól -- megpróbáltam felderíteni, hogy sikerül-e az elmémet olyan módon megedzenem, mint ahogyan a testemet, hogy a végén egy tökéletesített, teljesen átható jól-lét érzéssel kerüljek ki belőle. Aztán januárban az édesanyám meghalt, és egy ilyen film véghezvitele a legutolsó helyre került a sorban, azok közt, ami akkor érdekelt volna. Tehát nagyon tipikus, őrült dizájner módon, hosszú évek megfeszített munkája nyomán az egyetlen, amit fel tudtam mutatni a filmből,
(Music)
a címe volt. (Zene)
They were still done when I was on sabbatical with my company in Indonesia. We can see the first part here was designed here by pigs. It was a little bit too funky, and we wanted a more feminine point of view and employed a duck who did it in a much more fitting way -- fashion. My studio in Bali was only 10 minutes away from a monkey forest, and monkeys, of course, are supposed to be the happiest of all animals. So we trained them to be able to do three separate words, to lay out them properly. You can see, there still is a little bit of a legibility problem there. The serif is not really in place. So of course, what you don't do properly yourself is never deemed done really. So this is us climbing onto the trees and putting it up over the Sayan Valley in Indonesia.
Még akkor készültek ezek, amikor alkotószabadságon voltam a cégemmel Indonéziában. Láthatjuk itt, hogy az első részt a malacok tervezték. Kicsit túl funky-s volt, és szerettünk volna egy kicsit feministább megközelítést, ezért alkalmaztunk egy kacsát, aki sokkal megfelelőbben csinálta -- divatosan. A stúdióm Balin mindössze 10 percre volt a majom erdőtől. És a majmok természetesen a legboldogabbnak mondott állatok, az összes közül. Ezért megtanítottuk őket arra, hogy képesek legyenek 3 különálló szót pontosan leírni. Itt láthatják, hogy van itt azért még egy kis olvashatósági hiba. A betűtalpak nem igazán vannak a helyükön. Amit persze magad nem tudsz jól megcsinálni, az sosem lesz elkészültnek mondható. Ez itt pedig mi vagyunk, amint fára mászunk és feltesszük az indonéz Sayan völgy fölött.
In that year, what I did do a lot was look at all sorts of surveys, looking at a lot of data on this subject. And it turns out that men and women report very, very similar levels of happiness. This is a very quick overview of all the studies that I looked at. That climate plays no role. That if you live in the best climate, in San Diego in the United States, or in the shittiest climate, in Buffalo, New York, you are going to be just as happy in either place. If you make more than 50,000 bucks a year in the U.S., any salary increase you're going to experience will have only a tiny, tiny influence on your overall well-being. Black people are just as happy as white people are. If you're old or young it doesn't really make a difference. If you're ugly or if you're really, really good-looking it makes no difference whatsoever. You will adapt to it and get used to it. If you have manageable health problems it doesn't really matter.
Amit abban az évben sokat csináltam, az volt, hogy mindenféle kutatásokat és rengeteg adatot néztem át ebben a témában. És az derült ki, hogy a férfiak és a nők nagyon hasonló boldogságszintekről számolnak be. Ez itt egy nagyon gyors áttekintése az összes tanulmánynak, amit átnéztem. Az éghajlat nem játszik szerepet. Ha a legjobb éghajlat alatt élsz, San Diego-ban, az USA-ban, vagy a legszarabb éghajlat alatt, Buffaloban, New Yorkban, épp ugyanolyan boldog leszel bármelyik helyen. Ha több, mint 50.000 rongyot keresel évente az USA-ban, bármilyen fizetésváltozás, amit megtapasztalsz, igen kevéssé lesz hatással az egész lényed tekintetében. A feketék éppolyan boldogok, mint a fehérek. Hogy öreg vagy-e, vagy fiatal, nem nagyon számít ebben a kérdésben. Hogy ronda vagy-e, vagy őrülten jóképű szintén egyáltalán nem nyom a latban. Alkalmazkodsz hozzá és megszokod. Ha kezelhető egészségügyi problémád van, nem igazán számít.
Now this does matter. So now the woman on the right is actually much happier than the guy on the left -- meaning that, if you have a lot of friends, and you have meaningful friendships, that does make a lot of difference. As well as being married -- you are likely to be much happier than if you are single.
Na ez viszont igen. Tehát itt a jobboldali nő tényleg sokkal jobbkedvű, mint a baloldali srác -- ami azt jelenti, hogy ha van sok barátod, és tartalmasak is a barátságaid, na az bizony okoz különbséget! Így van ez a házassággal is -- valószínűleg sokkal boldogabb leszel, mint ha szingli vagy.
A fellow TED speaker, Jonathan Haidt, came up with this beautiful little analogy between the conscious and the unconscious mind. He says that the conscious mind is this tiny rider on this giant elephant, the unconscious. And the rider thinks that he can tell the elephant what to do, but the elephant really has his own ideas. If I look at my own life, I'm born in 1962 in Austria. If I would have been born a hundred years earlier, the big decisions in my life would have been made for me -- meaning I would have stayed in the town that I was born in; I would have very much likely entered the same profession that my dad did; and I would have very much likely married a woman that my mom had selected. I, of course, and all of us, are very much in charge of these big decisions in our lives. We live where we want to be -- at least in the West. We become what we really are interested in. We choose our own profession, and we choose our own partners. And so it's quite surprising that many of us let our unconscious influence those decisions in ways that we are not quite aware of.
Egy TED előadó kolléga, Jonathan Haidt állt elő ezzel a gyönyörű kis analógiával, a tudatos és a tudatalatti elmeszintekről. Szerinte a tudatos elmerész a kis lovas, ennek a hatalmas elefántnak, a tudatalattinak a hátán. És a lovas úgy gondolja, hogy megmondhatja az elefántnak, hogy az mit tegyen, közben az elefántnak nagyon is megvannak a saját ötletei. Ha a saját életemet tekintem, 1962-ben Ausztriában születtem. Ha 100 évvel előbb születtem volna, életem nagy döntései, már meghozva, rám vártak volna -- ami azt jelenti, hogy ott maradtam volna abban a városban, amiben születtem; nagyon nagy valószínűséggel apám foglalkozását választottam volna; és nagyon nagy valószínűséggel olyan nőt vettem volna el, akit anyám választott volna. Én, és természetesen mindannyian nagyon is döntéshelyzetben vagyunk életünk ilyen nagy döntései kapcsán. Ott élünk, ahol akarunk élni -- legalábbis Nyugaton így van. Azzá válunk, ami tényleg érdekel bennünket. Megválasztjuk magunknak a szakmánkat, és megválasztjuk a partnereinket. Így igen meglepő az, hogy sokan hagyjuk, hogy a tudatalattink befolyásoljon olyan döntéseket amiknek nem igazán vagyunk tudatában.
If you look at the statistics and you see that the guy called George, when he decides on where he wants to live -- is it Florida or North Dakota? -- he goes and lives in Georgia. And if you look at a guy called Dennis, when he decides what to become -- is it a lawyer, or does he want to become a doctor or a teacher? -- best chance is that he wants to become a dentist. And if Paula decides should she marry Joe or Jack, somehow Paul sounds the most interesting. And so even if we make those very important decisions for very silly reasons, it remains statistically true that there are more Georges living in Georgia and there are more Dennises becoming dentists and there are more Paulas who are married to Paul than statistically viable. (Laughter) Now I, of course, thought, "Well this is American data," and I thought, "Well, those silly Americans. They get influenced by things that they're not aware of. This is just completely ridiculous." Then, of course, I looked at my mom and my dad -- (Laughter) Karolina and Karl, and grandmom and granddad, Josefine and Josef. So I am looking still for a Stephanie. I'll figure something out.
Ha megnézzük a statisztikákat, és megfigyeljük, hogy a George nevű srác amikor afelől dönt, hogy hol is akar élni -- vajon az Florida, vagy Észak Dakota lesz? -- nem, fogja magát és Georgiába megy élni. És ha a Dennis nevű fickót vesszük, amikor a foglalkozása felől dönt -- vajon ügyvéd legyen, vagy orvos akar lenni, esetleg tanár? -- a legnagyobb valószínűséggel fogorvos lesz. (Dennis-dentist: szójáték angolul) És ha Paula dönt afelől, hogy vajon Joe-hoz, vagy Jackhez menjen, valahogy mégis inkább Paul lesz a legfigyelemfelkeltőbb. És még ha ezeket a nagyon fontos döntéseket ilyen nagyon bugyuta okok alapján is hozzuk meg, akkor is igaz marad statisztikailag, hogy több George él Georgiában, és több Dennis lesz fogorvos, és több Paula megy hozzá Paulhoz, mint ahogy statisztikailag az várható lenne. (Nevetés) Namost erre persze az volt a véleményem, hogy persze ezek amerikai adatok. És azt gondoltam, hát persze, ezek a lüke amerikaiak. Olyan dolgok befolyásolják őket, amiknek nincsenek is tudatában. Ez tisztára röhejes. Aztán persze, elővettem saját apámat és anyámat -- (Nevetés) Karolina és Karl, és a nagymamám és nagypapám, Josefine és Josef. Tehát én akkor még mindig egy Stephanie-ra várok. Majd kitalálok valamit erre.
If I make this whole thing a little bit more personal and see what makes me happy as a designer, the easiest answer, of course, is do more of the stuff that I like to do and much less of the stuff that I don't like to do -- for which it would be helpful to know what it is that I actually do like to do. I'm a big list maker, so I came up with a list. One of them is to think without pressure. This is a project we're working on right now with a very healthy deadline. It's a book on culture, and, as you can see, culture is rapidly drifting around. Doing things like I'm doing right now -- traveling to Cannes. The example I have here is a chair that came out of the year in Bali -- clearly influenced by local manufacturing and culture, not being stuck behind a single computer screen all day long and be here and there. Quite consciously, design projects that need an incredible amount of various techniques, just basically to fight straightforward adaptation.
Ha ezt az egészet egy kicsit személyesebbre veszem, és azt vizsgálom, mi az, ami engem boldog dizájnerré tesz, a legkönnyebb válasz persze az, hogy foglalkozzak több olyan dologgal, amit szeretek csinálni, és sokkal kevesebb olyasmivel, amit nem szeretek -- amihez persze hasznos volna tudnom, hogy mi is az, amit valójában szeretek csinálni. Nagy listaíró vagyok, így aztán egy listával állok elő. Az egyik ezen, hogy feszültség nélkül gondolkodjunk. Ez itt egy olyan projekt, amin most dolgozunk, egy igen egészséges határidővel. Egy kultúráról szóló könyv, és amint látják, a kultúra gyors ütemben sodródik körbe-körbe. Ilyesmiket csinálni, mint amit most csinálok -- hogy Cannes-ba utazom. Ez a példa itt egy olyan szék, ami még a Balin töltött idő alatt született -- tisztán a helybéli manufaktúra és kultúra inspirációjára, nem egy számítógép képernyő mögé szorulva egész nap azt bámulva, ide-oda ugrálva a térben. Egész tudatosan megtervezni a projekteket, amihez hihehtetlen mennyiségű különféle technikára van szükség, pusztán ahhoz, hogy az egyértelmű alkalmazásáért kiálljunk.
Being close to the content -- that's the content really is close to my heart. This is a bus, or vehicle, for a charity, for an NGO that wants to double the education budget in the United States -- carefully designed, so, by two inches, it still clears highway overpasses. Having end results -- things that come back from the printer well, like this little business card for an animation company called Sideshow on lenticular foils. Working on projects that actually have visible impacts, like a book for a deceased German artist whose widow came to us with the requirement to make her late husband famous. It just came out six months ago, and it's getting unbelievable traction right now in Germany. And I think that his widow is going to be very successful on her quest.
A tartalmat megcélozni -- a tartalom az, ami tényleg közel áll a szívemhez. Ez egy busz, vagy jármű, egy cilvil szervezet adományaképpen, amely meg akarja duplázni az oktatási költségvetést az USA-ban -- figyelmesen megtervezett darab, ugyan csak két hüvelykkel, de éppen átcsúszik a felüljárók átjárói alatt. Végeredményeket előállítani -- olyanokat, amik jól jönnek ki a nyomtatóból, mint ez a kis névjegykártya egy Sideshow nevű rajzfilmkészítő cég számára, lencselemez fólián. Olyan projekteken dolgozni, amiknek egyértelműen látható hatásai vannak, mint egy már elhunyt német művész számára készült könyv, akinek az özvegye keresett fel minket, azzal a kéréssel, hogy tegyük híressé férjét így utólag. Csak 6 hónapja jött ki, és hihetetlen húzóerőt képez jelenleg Németországban. Szerintem ez az özvegy nagyon sikeresen fogja zárni küldetését.
And lately, to be involved in projects where I know about 50 percent of the project technique-wise and the other 50 percent would be new. So in this case, it's an outside projection for Singapore on these giant Times Square-like screens. And I of course knew stuff, as a designer, about typography, even though we worked with those animals not so successfully. But I didn't quite know all that much about movement or film. And from that point of view we turned it into a lovely project. But also because the content was very close. In this case, "Keeping a Diary Supports Personal Development" -- I've been keeping a diary since I was 12. And I've found that it influenced my life and work in a very intriguing way. In this case also because it's part of one of the many sentiments that we build the whole series on -- that all the sentiments originally had come out of the diary.
És mostanában az is, hogy olyan projektekben vegyek részt, ahol tudom, hogy a projektnek legalább a fele technikai felkészültséget igényel, és a másik fele új lenne. Ez az eset itt, egy kültéri kivetítés Singapore-ban, ezeken az óriási Times Square-méretű kivetítőkön. És persze dizájnerként van némi fogalmam a tipográfiáról, még akkor is, ha azokkal az állatokkal eddig nem jutottunk túl nagy sikerekre. De egyáltalán nem sokat tudtam a mozgásról és a filmről. És onnan nézve, egy bájos kis projektet tudtunk kihozni belőle. De persze ez annak is volt köszönhető, hogy a tartalom közel állt hozzám. Ebben az esetben, a naplóírás támogatja a személyes fejlődést. 12 éves korom óta írok naplót. És azt találtam, hogy nagyon fondorlatosan befolyásolta az életemet és a munkámat. Ebben az esetben ez annak is köszönhető, hogy ez az egyik a sok érzelem közül, amire az egész sorozatot építjük -- hogy valamennyi érzelem eredetileg a naplóból származik!
Thank you so much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)