Thank you very much.
Nagyon köszönöm.
I moved to America 12 years ago with my wife Terry and our two kids. Actually, truthfully, we moved to Los Angeles --
12 éve költöztem Amerikába a feleségemmel, Terryvel és a gyerekekkel. Valójában, igazából Los Angelesbe költöztünk -- (nevetés) --
(Laughter)
thinking we were moving to America, but anyway --
azt gondolva, hogy Amerikába költözünk,
(Laughter)
de végülis Los Angeles egy rövid repülőútra van
It's a short plane ride from Los Angeles to America.
Amerikától.
(Laughter)
I got here 12 years ago, and when I got here, I was told various things, like, "Americans don't get irony."
12 éve érkeztem, és akkoriban sokféle dolgot hallottam, mint például "Az amerikaiak nem értik az iróniát."
(Laughter)
Hallották már ezt?
Have you come across this idea? It's not true. I've traveled the whole length and breadth of this country. I have found no evidence that Americans don't get irony. It's one of those cultural myths, like, "The British are reserved."
Nem igaz. Bejártam már ezt az országot keresztül-kasul. Nem találtam semmi bizonyítékot arra, hogy az amerikaiak ne értenék az iróniát. Ez egyike azon kulturális mítoszoknak, mint amilyen az is, hogy "A britek tartózkodók."
(Laughter)
Nem tudom, miért gondolják ezt.
I don't know why people think this. We've invaded every country we've encountered.
Megszálltunk minden országot, amivel valaha összeakadtunk.
(Laughter)
(Nevetés)
But it's not true Americans don't get irony, but I just want you to know that that's what people are saying about you behind your back. You know, so when you leave living rooms in Europe, people say, thankfully, nobody was ironic in your presence.
Nem igaz, hogy az amerikaiak nem értik az iróniát, de azt azért szeretném, ha tudnák, hogy az ilyesmit a hátuk mögött fogják elmondani. Tudják, ha Európában kimegyünk egy nappaliból, azt mondják: "Hál' istennek senki sem ironizált, míg bent voltál."
(Laughter)
De én egyből tudtam, hogy az amerikaiak is értik az iróniát,
But I knew that Americans get irony when I came across that legislation, "No Child Left Behind."
amikor megismertem az "Egy gyermekről sem feledkezünk el" nevű törvényt.
(Laughter)
Because whoever thought of that title gets irony.
Mert bárki fejéből is pattant ki a név, érti az iróniát,
(Laughter)
nem igaz? Mert --
Don't they?
(Applause)
(Nevetés) (Taps) --
Because it's leaving millions of children behind. Now I can see that's not a very attractive name for legislation: "Millions of Children Left Behind." I can see that. What's the plan? We propose to leave millions of children behind, and here's how it's going to work.
mert a törvény milliónyi gyerekről feledkezik meg. Persze belátom, hogy nem volna túl vonzó név egy törvénynek a "Milliónyi gyermekről feledkezünk meg", értem én. Hogy mi a koncepció? Hát az, hogy milliónyi gyerekről feledkezzünk meg, és a következőképpen működik. Gyönyörűen működik.
And it's working beautifully.
(Laughter)
In some parts of the country, 60 percent of kids drop out of high school. In the Native American communities, it's 80 percent of kids. If we halved that number, one estimate is it would create a net gain to the U.S. economy over 10 years, of nearly a trillion dollars. From an economic point of view, this is good math, isn't it, that we should do this? It actually costs an enormous amount to mop up the damage from the dropout crisis.
Az ország bizonyos részein a tanulók 60 százaléka bukik ki a középiskolából. Az őslakosok lakta területeken a 80 százalékuk. Ha megfeleznénk ezeket a számokat, egy felmérés szerint, ez 10 év alatt az Államok gazdaságának közel nettó 1 trillió dollár bevételt jelentene. Gazdasági szempontból adná magát, érdemes lenne meglépni, nem igaz? Valójában hatalmas összegekbe kerül feltakarítani a kárt a kibukás-krízis okozta rombolás után.
But the dropout crisis is just the tip of an iceberg. What it doesn't count are all the kids who are in school but being disengaged from it, who don't enjoy it, who don't get any real benefit from it.
De a kibukás-krízis csak a jéghegy csúcsa. Ami nincs számításban véve az az, hogy az iskolába járó gyerekek sem érzik odatartozónak magukat, úgy járnak oda, hogy nem élvezik igazán, és nem tudnak igazán profitálni belőle.
And the reason is not that we're not spending enough money. America spends more money on education than most other countries. Class sizes are smaller than in many countries. And there are hundreds of initiatives every year to try and improve education. The trouble is, it's all going in the wrong direction. There are three principles on which human life flourishes, and they are contradicted by the culture of education under which most teachers have to labor and most students have to endure.
És ennek nem az az oka, hogy nem költünk eleget oktatásra. Amerika többet költ rá, mint a legtöbb ország. Az osztályok létszáma kisebb, mint sok más országban. És minden évben kezdeményezések százai próbálják fejleszteni az oktatást. A baj az, hogy mindez a rossz irányba halad. Három fő alapelve van az emberi élet virágzásának, és mindháromnak ellentmond az oktatás azon kultúrája, amelyben a legtöbb tanárnak dolgoznia kell, és amelyet a legtöbb diáknak el kell szenvednie.
The first is this, that human beings are naturally different and diverse. Can I ask you, how many of you have got children of your own? Okay. Or grandchildren. How about two children or more? Right. And the rest of you have seen such children.
Az első az, hogy az emberi lények természetüknél fogva különfélék és sokrétűek. Megkérdezhetem, hogy Önök közül kinek van gyereke? Rendben. Vagy unokája. Kettő vagy több gyereke? A többiek biztos láttak már gyereket.
(Laughter)
(Nevetés)
Small people wandering about.
Apró emberkék, mindenfelé mászkálnak.
(Laughter)
Ajánlok egy fogadást,
I will make you a bet, and I am confident that I will win the bet. If you've got two children or more, I bet you they are completely different from each other. Aren't they?
amit tudom, hogy megnyerek; Ha kettő vagy több gyerekük van, le merem fogadni, hogy teljesen különböznek egymástól. Nem igaz? Nem igaz? (Taps)
(Applause)
You would never confuse them, would you? Like, "Which one are you? Remind me."
Sose kevernék össze őket, ugye? "Te melyik is vagy? Mondd már meg!
(Laughter)
"Your mother and I need some color-coding system so we don't get confused."
Anyáddal bevezetünk egy színkódrendszert, hogy ne keverjünk össze titeket."
Education under "No Child Left Behind" is based on not diversity but conformity. What schools are encouraged to do is to find out what kids can do across a very narrow spectrum of achievement. One of the effects of "No Child Left Behind" has been to narrow the focus onto the so-called STEM disciplines. They're very important. I'm not here to argue against science and math. On the contrary, they're necessary but they're not sufficient. A real education has to give equal weight to the arts, the humanities, to physical education. An awful lot of kids, sorry, thank you --
Az "Egy gyermekről sem feledkezünk el" törvény szerinti oktatás nem a különbözőségen, hanem a hasonlóságon alapul. Arra ösztönzi az iskolákat, hogy kiderítse, mire képesek a gyerekek egy nagyon szűk teljesítményspektrumon belül. Az "Egy gyermekről sem feledkezünk el" egyik hatása a fókusz leszűkülése az úgynevezett STEM tárgyakra. Ezek nagyon fontosak, nem óhajtok szembeszállni a tudomány és a matematika fontosságával. Ellenkezőleg, ezek szükségesek, de nem bizonyulnak elégnek. Egy valódi oktatásnak egyenlő fontossággal kellene kezelnie a művészeteket, a humán tárgyakat, a testnevelést. Rengeteg gyereket, elnézést, köszönöm -- (Taps) --
(Applause)
Egy jelen felmérés szerint Amerikában
One estimate in America currently is that something like 10 percent of kids, getting on that way, are being diagnosed with various conditions under the broad title of attention deficit disorder. ADHD. I'm not saying there's no such thing. I just don't believe it's an epidemic like this. If you sit kids down, hour after hour, doing low-grade clerical work, don't be surprised if they start to fidget, you know?
a gyerekek körülbelül 10 százalékát, és a számuk bővül, a figyelemhiányos zavar különféle fajtáival diagnosztizálják. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar. Nem azt mondom, hogy nem létezik, csak azt vitatom, hogy ennyire járványszerű volna. Ha leültetünk gyerekeket és órákon át silány adminisztratív munkát végeztetünk velük, ne csodálkozzunk, hogy izegni-mozogni kezdenek, nem igaz?
(Laughter)
(Nevetés) (Taps)
(Applause)
A gyerekek a legtöbb esetben
Children are not, for the most part, suffering from a psychological condition. They're suffering from childhood.
nem szenvednek pszichológiai betegségekben. Gyerekkorban szenvednek. (Nevetés)
(Laughter)
And I know this because I spent my early life as a child. I went through the whole thing. Kids prosper best with a broad curriculum that celebrates their various talents, not just a small range of them. And by the way, the arts aren't just important because they improve math scores. They're important because they speak to parts of children's being which are otherwise untouched.
És ezt onnan tudom, hogy életem korai szakaszát gyerekként töltöttem. Átéltem az egészet. A gyerekek olyan változatos tananyaggal tudnak jól boldogulni, amely elismeri sokféle tehetségüket, nem csak néhányat. És nem mellesleg a művészeti tárgyak nem csak azért fontosak, mert javítják a matematika eredményeket. Hanem azért, mert a gyerekek lényének olyan részeit szólítják meg, amelyek egyébként érintetlenül maradnak.
The second, thank you --
A második, köszönöm -- (Taps)
(Applause)
The second principle that drives human life flourishing is curiosity. If you can light the spark of curiosity in a child, they will learn without any further assistance, very often. Children are natural learners. It's a real achievement to put that particular ability out, or to stifle it. Curiosity is the engine of achievement. Now the reason I say this is because one of the effects of the current culture here, if I can say so, has been to de-professionalize teachers. There is no system in the world or any school in the country that is better than its teachers. Teachers are the lifeblood of the success of schools. But teaching is a creative profession. Teaching, properly conceived, is not a delivery system. You know, you're not there just to pass on received information. Great teachers do that, but what great teachers also do is mentor, stimulate, provoke, engage. You see, in the end, education is about learning. If there's no learning going on, there's no education going on. And people can spend an awful lot of time discussing education without ever discussing learning. The whole point of education is to get people to learn.
Az emberiség virágzásának második alapja a kíváncsiság. Ha fellobantjuk a kíváncsiság lángját a gyerekekben, nagyon gyakran minden további segítség nélkül maguktól tanulnak. A gyerekek született tanulók. Nagy teljesítmény elrontani ezt a képességet, vagy elnyomni azt. A kíváncsiság a teljesítmény hajtóműve. Azért mondom ezt, mert a jelenlegi kultúra egyik eredménye, ha szabad így fogalmaznom, az, hogy megfosztottuk tanárainkat a szakértelmüktől. Nincs olyan rendszer a világon, vagy olyan iskola az országban, amely jobb volna, mint a tanárai. A tanárok az iskolák sikerének éltető elemei. De a tanítás egy kreatív hivatás. A jól felfogott tanítás nem egy átadó rendszer. Tudják, nem pusztán azért vagyunk ott, hogy már ismert információt adjunk tovább. A jó tanárok ezt teszik, de a jó tanárok ezen kívül még mentorálnak is, ösztönöznek, provokálnak, bevonnak. Végtére is az oktatás a tanulás maga. Ha nincs tanulás, nincs oktatás sem. És emberek rengeteg időt tölthetnek az oktatásról tárgyalva, anélkül, hogy a tanulást magát megvitatnák. Az egész oktatás lényege az, hogy az embereket rávegye a tanulásra.
An old friend of mine -- actually very old, he's dead.
Egy öreg barátom -- annyira öreg,
(Laughter)
hogy már nem is él. (Nevetés)
That's as old as it gets, I'm afraid.
Ennél öregebb nem lesz, attól tartok.
(Laughter)
But a wonderful guy he was, wonderful philosopher. He used to talk about the difference between the task and achievement senses of verbs. You can be engaged in the activity of something, but not really be achieving it, like dieting.
Csodás ember volt, csodás gondolkodó. Megnevezte a különbséget a feladat-, és eredényértelmű igék közt. Tudják, elkezdünk valamit csinálni, de a végéig, az eredményig már nem jutunk el,
(Laughter)
mint pl. a fogyókúránál. Tudják, ez egy nagyon jó példa.
It's a very good example. There he is. He's dieting. Is he losing any weight? Not really.
"Vegyük például őt, ő fogyózik. Leadott már valamennyit? Nem igazán."
(Laughter)
A "tanítás" is egy ilyen szó.
Teaching is a word like that. You can say, "There's Deborah, she's in room 34, she's teaching." But if nobody's learning anything, she may be engaged in the task of teaching but not actually fulfilling it.
Mondhatjuk, hogy "Ott van pl. Deborah, épp a 34-es teremben tanít." De ha közben senki sem tanul semmit, akkor Deborah csak a tanítási folyamatban vesz részt,
The role of a teacher is to facilitate learning. That's it. And part of the problem is, I think, that the dominant culture of education has come to focus on not teaching and learning, but testing. Now, testing is important. Standardized tests have a place. But they should not be the dominant culture of education. They should be diagnostic. They should help.
az eredmény elérésében nem. A tanár szerepe a tanulás előmozdítása, ez minden. És a probléma része, úgy gondolom, az, hogy az uralkodó oktatási kultúrában a fókusz a tanítás és tanulás helyett a számonkérésre irányul. Nos, a számonkérés fontos. Szabványos teszteknek van létjogosultsága. De nem ez kéne, hogy legyen az uralkodó oktatási kultúra. Csak diagnosztikai szerepük kéne legyen. Segíteniük kellene.
(Applause)
(Taps)
If I go for a medical examination, I want some standardized tests. I do. I want to know what my cholesterol level is compared to everybody else's on a standard scale. I don't want to be told on some scale my doctor invented in the car.
Ha elmegyek egy orvosi vizsgálatra, szabvány tesztet szeretnék csináltatni, tényleg. Tudják, arra vagyok kíváncsi, hogy mekkora a koleszterinszintem másokéhoz hasonlítva egy szabvány skálán. Nem egy rögtönzött skálán,
(Laughter)
amit a doktor az autójában ülve talált ki.
"Your cholesterol is what I call Level Orange."
"Az Ön koleszterinszintje szerintem a sárga zónában van."
"Really?"
"Valóban? Az jó?" "Azt nem tudjuk."
(Laughter)
"Is that good?" "We don't know."
(Laughter)
Egyszóval támogatniuk kéne a tanulást, nem akadályozniuk.
But all that should support learning. It shouldn't obstruct it, which of course it often does. So in place of curiosity, what we have is a culture of compliance. Our children and teachers are encouraged to follow routine algorithms rather than to excite that power of imagination and curiosity. And the third principle is this: that human life is inherently creative. It's why we all have different résumés. We create our lives, and we can recreate them as we go through them. It's the common currency of being a human being. It's why human culture is so interesting and diverse and dynamic. I mean, other animals may well have imaginations and creativity, but it's not so much in evidence, is it, as ours? I mean, you may have a dog. And your dog may get depressed. You know, but it doesn't listen to Radiohead, does it?
Ami sajnos gyakran megtörténik. Szóval a kíváncsiság helyett valójában a megfelelés kultúrájában élünk. A gyerekeket és a tanárokat arra ösztönzik, hogy rutin algoritmusokat kövessenek ahelyett, hogy a képzeletüket és kíváncsiságukat gerjesztenék. A harmadik alap pedig ez: az emberiség természetéből adódóan kreatív. Ezért vannak különböző életrajzaink. Alakítjuk a saját életünket, melyet újraalakíthatunk, ahogy haladunk benne. Ez az emberiség közös valutája. Ezért ennyire érdekes az emberi kultúra, ezért ennyire változatos és dinamikus. Más állatoknak ugyanúgy lehet képzelőereje és kreativitása, de erre kevesebb bizonyítékot találni, mint a miénkre, nem? Mondjuk például van egy kutyám. És a kutya néha szomorú. De mégsem hallgat Radioheadet, vagy igen?
(Laughter)
(Nevetés)
And sit staring out the window with a bottle of Jack Daniels.
És nem ül az ablaknál, bámulva kifelé egy üveg Jack Daniels társaságában.
(Laughter)
(Nevetés)
"Would you like to come for a walk?" "No, I'm fine."
És ha megkérdezed: "Van kedved egy sétához?" Nem mondja azt, hogy "Kösz nem, jól vagyok.
(Laughter)
Menj csak, én addig itt ülök. De készíts néhány képet."
"You go. I'll wait. But take pictures."
(Laughter)
Mi magunk alakítjuk az életünket, azáltal,
We all create our own lives through this restless process of imagining alternatives and possibilities, and one of the roles of education is to awaken and develop these powers of creativity. Instead, what we have is a culture of standardization.
hogy nyughatatlanul keressük az alternatívákat és lehetőségeket, és az oktatás egyik feladata az, hogy ezeket a kreatív képességeket felébressze és fejlessze. Ehelyett egy szabványosító kultúrában élünk.
Now, it doesn't have to be that way. It really doesn't. Finland regularly comes out on top in math, science and reading. Now, we only know that's what they do well at, because that's all that's being tested. That's one of the problems of the test. They don't look for other things that matter just as much. The thing about work in Finland is this: they don't obsess about those disciplines. They have a very broad approach to education, which includes humanities, physical education, the arts.
Nos, ennek nem kell így lennie. Tényleg nem. Finnország rendre az első helyen végez matematikából, tudományos tárgyakból, és szövegértésből. Nos, onnan tudjuk, hogy ezekben jók a finnek, mert jelenleg ez minden, amit felmérünk. Ez az egyik gond a teszttel. Nem veszik számításba a többi hasonlóan fontos dolgot. Finnországban a következő a helyzet: ők nem megszállottjai ezeknek a tudományágaknak. Sokkal rugalmasabb a hozzáállásuk az oktatáshoz, beleértve a humán tárgyakat, testnevelést, a művészeteket.
Second, there is no standardized testing in Finland. I mean, there's a bit, but it's not what gets people up in the morning, what keeps them at their desks.
Másodszor pedig, nincs szabványosított felmérés Finnországban. Persze van egy minimális mértékben, de nem ezért kelnek fel reggelenként, nem ezért ülnek az asztaluknál.
The third thing -- and I was at a meeting recently with some people from Finland, actual Finnish people, and somebody from the American system was saying to the people in Finland, "What do you do about the drop-out rate in Finland?"
És a harmadik dolog; nemrég voltam egy megbeszélésen emberekkel Finnországból, igazi finnekkel, és az amerikai rendszer egyik képviselője azt kérdezte a finnektől, hogy "Hogyan kezelik a kibukási arányt Finnországban?"
And they all looked a bit bemused, and said, "Well, we don't have one. Why would you drop out? If people are in trouble, we get to them quite quickly and we help and support them."
Mire ők kissé zavartan azt mondták: "Nálunk olyan nincs. Miért buknának ki? Ha valaki bajban van, gyorsan találunk módot, hogy segítsünk neki, hogy támogassuk."
Now people always say, "Well, you know, you can't compare Finland to America." No. I think there's a population of around five million in Finland. But you can compare it to a state in America. Many states in America have fewer people in them than that. I mean, I've been to some states in America and I was the only person there.
Nos, azt mondhatjuk, "Tudod, nem hasonlíthatjuk Finnországot Amerikához." Nem is. Úgy tudom, körülbelül ötmillió fő Finnország népessége. De hasonlíthatjuk Amerika egyik államához. Amerika sok államában kevesebben laknak ennél. Voltam már néhány olyan államban, ahol én voltam jelen egyedül. (Nevetés)
(Laughter)
Really. Really. I was asked to lock up when I left.
Tényleg, komolyan. Megkértek, hogy zárjak be magam mögött, mikor elmegyek. (Nevetés)
(Laughter)
But what all the high-performing systems in the world do is currently what is not evident, sadly, across the systems in America -- I mean, as a whole. One is this: they individualize teaching and learning. They recognize that it's students who are learning and the system has to engage them, their curiosity, their individuality, and their creativity. That's how you get them to learn.
De mindaz, amit a világon a jól teljesítő rendszerek tesznek, jelenleg sajnos nem fedezhető fel Amerika rendszereiben -- úgy értem egészében véve. Ez egyik az, hogy személyre szabják a tanítást és a tanulást. Felismerik azt, hogy a tanuló az, aki tanul, és a rendszer az, ami le kell hogy foglalja őket, kielégítse a kíváncsiságukat, az egyéniségüket, a kreativitásukat. Így vehető rá valaki a tanulásra.
The second is that they attribute a very high status to the teaching profession. They recognize that you can't improve education if you don't pick great people to teach and keep giving them constant support and professional development. Investing in professional development is not a cost. It's an investment, and every other country that's succeeding well knows that, whether it's Australia, Canada, South Korea, Singapore, Hong Kong or Shanghai. They know that to be the case.
A második az, hogy nagy becsben tartják a tanári hivatást. Felismerik azt, hogy az oktatás nem fejleszthető, ha nem választunk kivételes embereket, hogy tanítsanak, és nem támogatjuk őket folyamatosan és biztosítunk lehetőséget hivatásuk fejlesztésére. Erre költeni nem kiadás, hanem befektetés, és ezt minden jól teljesítő ország tudja, akár Ausztráliáról, Kanadáról, Dél-Koreáról, Szingapúrról, Hong Kongról vagy Sanghajról van szó. Tudják, hogy ez az igazság. A harmadik pedig, hogy a feladat elvégeztetéséért
And the third is, they devolve responsibility to the school level for getting the job done. You see, there's a big difference here between going into a mode of command and control in education -- That's what happens in some systems. Central or state governments decide, they know best and they're going to tell you what to do. The trouble is that education doesn't go on in the committee rooms of our legislative buildings. It happens in classrooms and schools, and the people who do it are the teachers and the students, and if you remove their discretion, it stops working. You have to put it back to the people.
az iskolákat terheli a felelősség. Tudják, van egy hatalmas különbség abban, hogy egyfajta vezetési és irányítási mód szerint oktatunk -- Mert ez történik néhány rendszerben. Tudják, központi kormányok vagy állami kormányzatok eldöntik, hogy ők értenek hozzá és megmondják, hogy mit tegyünk. A baj az, hogy az oktatás nem bizottsági termekben és törvényhozási épületekben történik. Osztálytermekben és iskolákban történik, és akik csinálják, azok tanárok és tanulók. és ha kellő megfontoltság nélkül zajlanak a dolgok, a rendszer nem működik tovább. A felelősség az embereké kell, hogy legyen.
(Applause)
(Taps)
There is wonderful work happening in this country. But I have to say it's happening in spite of the dominant culture of education, not because of it. It's like people are sailing into a headwind all the time. And the reason I think is this: that many of the current policies are based on mechanistic conceptions of education. It's like education is an industrial process that can be improved just by having better data, and somewhere in the back of the mind of some policy makers is this idea that if we fine-tune it well enough, if we just get it right, it will all hum along perfectly into the future. It won't, and it never did.
Csodás dolgok mennek végbe ebben az országban. De azt kell mondanom, hogy az uralkodó oktatási kulúra ellenére, nem pedig miatta. Olyan, mintha ellenszélben hajóznánk. Az ok pedig szerintem a következő: sok jelen érvényben lévő szabályzat mechanikai jellegű elgondolásokon alapul. Olyan, mintha az oktatás egy ipari folyamat volna, amit jobb adatok kinyerésével lehet javítani, és valahol, a döntéshozók fejében valahol hátul, az az elv, hogy ha megfelelően finomhangoljuk, jól állítjuk be, tökéletesen fog működni a jövőben. Nem fog és soha nem is volt így.
The point is that education is not a mechanical system. It's a human system. It's about people, people who either do want to learn or don't want to learn. Every student who drops out of school has a reason for it which is rooted in their own biography. They may find it boring. They may find it irrelevant. They may find that it's at odds with the life they're living outside of school. There are trends, but the stories are always unique. I was at a meeting recently in Los Angeles of -- they're called alternative education programs. These are programs designed to get kids back into education. They have certain common features. They're very personalized. They have strong support for the teachers, close links with the community and a broad and diverse curriculum, and often programs which involve students outside school as well as inside school. And they work. What's interesting to me is, these are called "alternative education."
A lényeg az, hogy az oktatás nem egy mechanikus rendszer, hanem emberi. Emberekről szól, emberekről, akik vagy akarnak tanulni, vagy nem. Mindenkinek, aki kibukik az iskolából, megvan rá az oka, amely ok az életútjában gyökeredzik. Unalmasnak találják. Lényegtelennek találják. Úgy találják, hogy nem illik össze azzal az élettel, amit az iskolán kívül élnek. Trendek vannak, de a történetek mindig egyediek. Nemrég részt vettem egy megbeszélésen Los Angelesben, alternatív oktatási programokról szólt. Ezeket azért hozták létre, hogy segítsék a gyerekeket visszakerülni az oktatásba. Vannak bizonyos közös vonásaik. Nagyon személyre szabottak. Nagy erőkkel támogatják a tanárokat, szoros kapcsolatot ápolnak közösségekkel, változatos tananyaguk van, és gyakran együtt dolgoznak tanulókkal az iskolákon belülről és kívülről is. És működnek. Amit érdekesnek találtam, az az,
(Laughter)
hogy ezeket alternatív oktatásnak nevezik.
You know? And all the evidence from around the world is, if we all did that, there'd be no need for the alternative.
Tudják? És szerte a világon minden bizonyíték arra mutat, hogy ha mind így járnánk el, nem lenne szükség az alternatívára.
(Applause)
(Taps)
(Applause ends)
Úgy gondolom, egy új szóképet kell befogadnunk.
So I think we have to embrace a different metaphor. We have to recognize that it's a human system, and there are conditions under which people thrive, and conditions under which they don't. We are after all organic creatures, and the culture of the school is absolutely essential. Culture is an organic term, isn't it?
Fel kell ismernünk, hogy ez egy emberi rendszer, és hogy vannak körülmények, amelyek között az emberiség virágzik, és olyanok, amelyek között nem. Végtére is organikus teremtmények vagyunk, és az iskolai kultúra alapvető. A kultúra egy organikus kifejezés, nem igaz?
Not far from where I live is a place called Death Valley. Death Valley is the hottest, driest place in America, and nothing grows there. Nothing grows there because it doesn't rain. Hence, Death Valley. In the winter of 2004, it rained in Death Valley. Seven inches of rain fell over a very short period. And in the spring of 2005, there was a phenomenon. The whole floor of Death Valley was carpeted in flowers for a while. What it proved is this: that Death Valley isn't dead. It's dormant. Right beneath the surface are these seeds of possibility waiting for the right conditions to come about, and with organic systems, if the conditions are right, life is inevitable. It happens all the time. You take an area, a school, a district, you change the conditions, give people a different sense of possibility, a different set of expectations, a broader range of opportunities, you cherish and value the relationships between teachers and learners, you offer people the discretion to be creative and to innovate in what they do, and schools that were once bereft spring to life.
Nem messze onnan, ahol élek, van egy hely, amit Halál-völgynek hívnak. A Halál-völgy Amerika legforróbb, legszárazabb helye, ahol nem terem meg semmi. Nem nő ott semmi, mert soha nem esik az eső. Ezért Halál-völgy. 2004 telén mégis esett az eső a Halál-völgyben, 180 mm csapadék esett le nagyon rövid idő alatt. 2005 tavaszán pedig a következő jelenség tötént: a Halál-völgy teljes felületét virágok borították egy ideig. Ez egy dolgot bizonyít: a Halál-völgy nem halott. Csak szunnyad. Kicsivel a felszín alatt ott nyugszanak a lehetőségek magvai, arra várva, hogy a megfelelő körülmények beköszöntsenek, és az organikus rendszereknél, ha a körülmények megfelelőek, az élet elkerülhetetlen. Mindig megtörténik. Vegyünk egy körzetet, egy iskolát, egy kerületet, változtassuk meg a körülményeket, adjunk az embereknek másfajta kilátásokat, eddigiektől eltérő elvárásokat, szélesebb körű lehetőségeket, ápoljuk és értékeljük a tanárok és tanulók közti kapcsolatokat, biztosítsunk teret a kreativitásnak és újításoknak a munkájukhoz, és iskolák, amelyek valaha reményvesztettek voltak, újjáélednek.
Great leaders know that. The real role of leadership in education -- and I think it's true at the national level, the state level, at the school level -- is not and should not be command and control. The real role of leadership is climate control, creating a climate of possibility. And if you do that, people will rise to it and achieve things that you completely did not anticipate and couldn't have expected.
A nagy vezetők tudják ezt. A vezetés szerepe az oktatásban, -- és úgy gondolom, ez igaz nemzeti, állami szinteken is, iskolai szinten is, -- nem szabad, hogy a parancs és irányítás legyen. A vezetés igazi szerepe a klímaszabályozás, a klíma megteremtése a lehetőségek számára. És ha ezt tesszük, az emberek felemelkednek, és olyan dolgokat visznek végbe, amikre nem is gondoltunk és amikre nem is számíthattunk.
There's a wonderful quote from Benjamin Franklin. "There are three sorts of people in the world: Those who are immovable, people who don't get it, or don't want to do anything about it; there are people who are movable, people who see the need for change and are prepared to listen to it; and there are people who move, people who make things happen." And if we can encourage more people, that will be a movement. And if the movement is strong enough, that's, in the best sense of the word, a revolution. And that's what we need.
Van egy csodálatos idézet Benjamin Franklintől. "Háromféle ember létezik a világon: Vannak, akik mozdíthatatlanok, akik nem kapnak és nem is akarnak kapni, és nem is tesznek érte semmit. Vannak, akik mozdíthatók, akik érzik a változás szükségét és készen állnak arra, hogy hallgassanak rá. És azok, akik mozognak, azok, akik változtatnak." Ha tehát több embert bátorítunk, az mozgalom lesz. Amely mozgalom ha elég erős, az a szó legszebb értelmében egy forradalom. És erre van szükségünk.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you very much.
Köszönöm szépen. (Taps)
(Applause)