I was here four years ago, and I remember, at the time, that the talks weren't put online. I think they were given to TEDsters in a box, a box set of DVDs, which they put on their shelves, where they are now.
Négy éve is jártam itt, és emlékszem, hogy akkoriban, az előadásokat nem tették fel az internetre, azt hiszem, hogy a TEDesek egy dobozban kapták meg a DVD-ket, amolyan gyűjteményes kiadásban, melyeket polcaikra tettek, és azóta is ott porosodnak.
(Laughter)
(Nevetés)
And actually, Chris called me a week after I'd given my talk, and said, "We're going to start putting them online. Can we put yours online?" And I said, "Sure."
Tény, hogy Chris [Anderson, a TED kurátora] felhívott, egy héttel az előadásom után, és azt mondta: "Elkezdjük feltenni őket a netre. Feltehetjük a te előadásodat is?" Azt feleltem, "Persze.".
And four years later, it's been downloaded four million times. So I suppose you could multiply that by 20 or something to get the number of people who've seen it. And, as Chris says, there is a hunger for videos of me.
És négy évvel később, mint említettem... 4... nos... 4 milliószor töltötték le... Úgyhogy gondolom ezt meg lehet szorozni hússzal, hogy megkapjuk a nézők számát. És ahogy Chris mondta: az emberek ki vannak éhezve,
(Laughter)
hogy videókat lássanak rólam.
(Applause)
(Nevetés)
(Taps)
Don't you feel?
... ti is érzitek?
(Laughter)
(Nevetés)
So, this whole event has been an elaborate build-up to me doing another one for you, so here it is.
Szóval, ez az egész esemény, ami itt folyt... alapos felvezetés volt csupán, hogy újabb előadást tartsak nektek, és íme, itt van.
(Laughter)
(Nevetés)
Al Gore spoke at the TED conference I spoke at four years ago and talked about the climate crisis. And I referenced that at the end of my last talk. So I want to pick up from there because I only had 18 minutes, frankly.
Al Gore is előadott azon a TED konferencián, melyen én is beszéltem, 4 évvel ezelőtt, és ő a klíma krízisről beszélt. És ezt meg is jegyeztem, utolsó előadásom végén. Úgyhogy akkor onnan folytatnám, ahol abbahagytam, mert őszintén szólva, csak 18 percem volt.
(Laughter)
Tehát, mint mondtam...
So, as I was saying --
(Laughter)
(Nevetés)
You see, he's right. I mean, there is a major climate crisis, obviously, and I think if people don't believe it, they should get out more.
Igaza van. Úgy értem, nyilván nagyszabású klíma krízis van. És aki nem hiszik, azoknak többet kellene kimozdulni.
(Laughter)
(Nevetés)
But I believe there is a second climate crisis, which is as severe, which has the same origins, and that we have to deal with with the same urgency. And you may say, by the way, "Look, I'm good. I have one climate crisis, I don't really need the second one."
De én hiszem, hogy van egy másik klíma krízis, éppen olyan súlyos, mely ugyanott gyökerezik, és mely éppen olyan sürgető. És ez alatt azt értem ... és persze mondhatjátok erre, hogy "Nézd, elég volt, nekem már van egy klíma krízisem,
(Laughter)
nem igazán kell a második."
But this is a crisis of, not natural resources -- though I believe that's true -- but a crisis of human resources.
De ez nem a természeti erőforrások krízise, bár hiszek abban is, hanem az emberi erőforrások krízise.
I believe fundamentally, as many speakers have said during the past few days, that we make very poor use of our talents. Very many people go through their whole lives having no real sense of what their talents may be, or if they have any to speak of. I meet all kinds of people who don't think they're really good at anything.
Alapvetően hiszem, mint ahogy sok előadó már említette az elmúlt napokban, hogy nagyon kevéssé aknázzuk ki a tehetségeinkben rejlő lehetőségeket. Rengetegen élik le úgy az életüket, hogy fogalmuk sincs, miben tehetségesek, vagy, hogy bármilyen említésre méltó tehetséggel rendelkeznek. Mindenféle emberrel találkozom, akik nem gondolják, hogy bármiben is jók lehetnek.
Actually, I kind of divide the world into two groups now. Jeremy Bentham, the great utilitarian philosopher, once spiked this argument. He said, "There are two types of people in this world: those who divide the world into two types and those who do not."
Tulajdonképpen a világot két csoportra osztom. Jeremy Bentham, a nagy haszonelvű filozófus, egyszer azzal érvelt... Azt mondta: "Kétféle ember van a világon, azok, akik két részre osztják a világot, és azok, aki nem."
(Laughter)
(Nevetés)
Well, I do.
Én két csoportra osztom.
(Laughter)
(Nevetés)
I meet all kinds of people who don't enjoy what they do. They simply go through their lives getting on with it. They get no great pleasure from what they do. They endure it rather than enjoy it, and wait for the weekend. But I also meet people who love what they do and couldn't imagine doing anything else. If you said, "Don't do this anymore," they'd wonder what you're talking about. It isn't what they do, it's who they are. They say, "But this is me, you know. It would be foolish to abandon this, because it speaks to my most authentic self." And it's not true of enough people. In fact, on the contrary, I think it's still true of a minority of people. And I think there are many possible explanations for it.
Mindenféle emberrel találkozom, akik nem szeretik, amit csinálnak. Úgy élik az életüket, hogy túl lesznek rajta. Nem okoz nekik nagy örömet, amit tesznek. Kibírják, nem élvezik, és a hétvégét várják. De olyan emberekkel is találkozom, akik imádják, amit csinálnak, és el sem tudják képzelni, hogy valami mást műveljenek. Ha azt mondanád nekik, hogy: "Soha többet ne tedd ezt." azon gondolkodnának, hogy mit hordasz itt össze. Mert nem azt csinálják, hanem ők azok, amit csinálnak. Azt mondják majd, "Tudod, ez vagyok én. Őrültség lenne a részemről, ha fölhagynék ezzel, mert a legautentikusabb énemhez szól." És ez nem igaz az emberek elég nagy részére. Ténylegesen, az ellenkezője a jellemző, és úgy gondolom, hogy ez csak az emberek kis százalékára igaz. Azt gondolom, hogy erre rengeteg
And high among them is education, because education, in a way, dislocates very many people from their natural talents. And human resources are like natural resources; they're often buried deep. You have to go looking for them, they're not just lying around on the surface. You have to create the circumstances where they show themselves. And you might imagine education would be the way that happens, but too often, it's not. Every education system in the world is being reformed at the moment and it's not enough. Reform is no use anymore, because that's simply improving a broken model. What we need -- and the word's been used many times in the past few days -- is not evolution, but a revolution in education. This has to be transformed into something else.
lehetséges magyarázat létezik. Előkelő helyen áll az oktatás, mert ez az, ami rengeteg embert eltérít a természetes tehetségeitől. És az emberi erőforrások olyanok, mint a természeti erőforrások, sokszor nagyon mélyen vannak eltemetve. Keresned kell őket. Nem hevernek szanaszét a felszínen. Létre kell hoznod a megmutatkozásukhoz szükséges feltételeket. És úgy képzelnéd, hogy mindez az oktatáson keresztül történik. De túl gyakran nem ez történik. A világ minden oktatási rendszere pillanatnyilag reform alatt áll. És ez nem elég. A reform hasztalan, mert egy rossz modell javítgatásáról szól. Amire most szükségünk van ... és ez a szó sokszor felmerült az elmúlt napokban... az nem az evolúció, hanem egy forradalom az oktatásban. Át kell alakítani
(Applause)
valami teljesen mássá.
(Taps)
One of the real challenges is to innovate fundamentally in education. Innovation is hard, because it means doing something that people don't find very easy, for the most part. It means challenging what we take for granted, things that we think are obvious. The great problem for reform or transformation is the tyranny of common sense. Things that people think, "It can't be done differently, that's how it's done."
Az igazi kihívás, az oktatási innovációban rejlik. Az innováció kemény dolog, mert olyasmit követel meg, amit az emberek általában nem tartanak valami könnyűnek. Azzal jár, hogy meg kell kérdőjelezni, amit eddig természetesnek vettünk, dolgokat, melyeket nyilvánvalónak gondoltunk. A reform és az átalakítás nagy gondja, a józan ész zsarnoksága, azok a dolgok, melyeket az emberek általában gondolnak, hogy "Nos, nem lehet máshogy, mert így szokás csinálni."
I came across a great quote recently from Abraham Lincoln, who I thought you'd be pleased to have quoted at this point.
Találtam egy klasszikus Abraham Lincoln idézetet, úgy véltem, szívesen hallanátok tőle idézetet, az előadásnak éppen ezen a pontján.
(Laughter)
(Nevetés)
He said this in December 1862 to the second annual meeting of Congress. I ought to explain that I have no idea what was happening at the time. We don't teach American history in Britain.
1862 decemberében ezt mondta, a Kongresszus második éves gyűlésén. De elöljáróban el kell mondjam, hogy fogalmam sincs, mi történt akkoriban. Britanniában nem oktatunk Amerikai történelmet.
(Laughter)
(Nevetés)
We suppress it. You know, this is our policy.
Elnyomjuk. Tudjátok, erről szól az oktatáspolitikánk.
(Laughter)
(Nevetés)
No doubt, something fascinating was happening then, which the Americans among us will be aware of.
Kétségtelen, hogy valami izgalmas történt 1862 decemberében, melynek a köztünk lévő Amerikaiak tudatában lesznek.
But he said this: "The dogmas of the quiet past are inadequate to the stormy present. The occasion is piled high with difficulty, and we must rise with the occasion." I love that. Not rise to it, rise with it. "As our case is new, so we must think anew and act anew. We must disenthrall ourselves, and then we shall save our country."
Ezt mondta: "A csendes múlt dogmái, alkalmatlanok a viharos jelen számára. A helyzet nehézségekkel terhes, és együtt kell felemelkednünk az eseménnyel." Nagyon tetszik. Nem felemelkedni hozzá, hanem vele emelkedni. "Mivel esetünk új, új módon is kell gondolkodnunk róla, és új módon kell cselekednünk. Fel kell ébrednünk a múlt bűvöletéből,
I love that word, "disenthrall."
és akkor megmenthetjük országunkat."
You know what it means? That there are ideas that all of us are enthralled to, which we simply take for granted as the natural order of things, the way things are. And many of our ideas have been formed, not to meet the circumstances of this century, but to cope with the circumstances of previous centuries. But our minds are still hypnotized by them, and we have to disenthrall ourselves of some of them. Now, doing this is easier said than done. It's very hard to know, by the way, what it is you take for granted. And the reason is that you take it for granted.
Imádom ezt a kifejezést, hogy: "felébredni a bűvöletből". Tudjátok, hogy mit jelent? Hogy mind valamilyen gondolat bűvkörében élünk, melyet egyszerűen természetesnek veszünk, mint a dolgok természetes rendjét, ahogy a dolgok vannak. És hiedelmeink tömegei nem olyan módon alakultak ki, hogy megfeleljenek eme század követelményeinek, hanem oly módon, hogy korábbi századok körülményeivel tudjunk megküzdeni. De elméink a mai napig ezek által hipnotizáltak. És esetenként fel kell ébrednünk bűvöletükből. Persze ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni. Különben elég nehéz tudatosítani, hogy mi az, amit természetesnek vesztek. Ennek oka éppen az, hogy természetesnek veszitek.
(Laughter)
Hadd kérdezzek tőletek valamit, amit gyaníthatóan természetesnek vesztek.
Let me ask you something you may take for granted. How many of you here are over the age of 25? That's not what you take for granted, I'm sure you're familiar with that. Are there any people here under the age of 25? Great. Now, those over 25, could you put your hands up if you're wearing your wristwatch? Now that's a great deal of us, isn't it? Ask a room full of teenagers the same thing. Teenagers do not wear wristwatches. I don't mean they can't, they just often choose not to. And the reason is we were brought up in a pre-digital culture, those of us over 25. And so for us, if you want to know the time, you have to wear something to tell it. Kids now live in a world which is digitized, and the time, for them, is everywhere. They see no reason to do this. And by the way, you don't need either; it's just that you've always done it and you carry on doing it. My daughter never wears a watch, my daughter Kate, who's 20. She doesn't see the point. As she says, "It's a single-function device."
Hányan vannak túl a 25. életévükön? Na ez nem olyan valami, amit természetesnek vesztek... Biztos, hogy ismeritek már ezt az érzést. Vannak itt 25 évnél fiatalabbak is? Nagyszerű. Akkor most a 25 évesnél idősebbek, feltennétek a kezeteket, ha van rajtatok karóra? Na, ez komoly hányada a jelenlévőknek, igaz? Kérdezd csak meg ugyan ezt egy tinikkel zsúfolt teremben. A tinik nem hordanak karórákat. Nem mintha nem lennének rá képesek, vagy nem lehetne, csak gyakran nem teszik, és kész. Az ok, tudjátok, hogy mi, egy pre-digitális korban nevelkedtünk, azok, akik 25 évesnél idősebbek. Szóval, ha mi meg akarjuk tudni az időt, hordanunk kell valamit, ami megmutatja. A srácok egy digitalizált világban élnek, és számukra az idő mindenütt ott van. Nincs okuk karórát viselni. Mellesleg nektek sem kell hordani, csak mivel mindig is ezt tettétek, továbbra is ezt teszitek. A lányom sosem hord órát, a lányom Kate, aki 20 éves. Nem látja értelmét. És azt mondja: "Egyfunkciós eszköz." (Nevetés)
(Laughter)
"Hát ez milyen béna már?"
"Like, how lame is that?" And I say, "No, no, it tells the date as well."
Erre én: "De mutatja a dátumot is."
(Laughter)
(Nevetés)
"It has multiple functions."
"Több funkciója is van."
(Laughter)
But, you see, there are things we're enthralled to in education. A couple of examples. One of them is the idea of linearity: that it starts here and you go through a track and if you do everything right, you will end up set for the rest of your life. Everybody who's spoken at TED has told us implicitly, or sometimes explicitly, a different story: that life is not linear; it's organic. We create our lives symbiotically as we explore our talents in relation to the circumstances they help to create for us. But, you know, we have become obsessed with this linear narrative. And probably the pinnacle for education is getting you to college. I think we are obsessed with getting people to college. Certain sorts of college. I don't mean you shouldn't go, but not everybody needs to go, or go now. Maybe they go later, not right away.
Lássuk be, vannak olyan dolgok az oktatásban, melyek bűvöletükben tartanak minket. Engedjétek meg nekem, hogy bemutassak néhány példát. Egyikük a linearitás az oktatásban, hogy itt kezdődik, végigmész egy pályán, és ha mindent jól csinálsz, a végén rendben leszel egy életre. Mindenki, aki a TED-en beszélt, értelemszerűen utalt arra, sőt néha kifejezettel arra utalt, hogy itt egy másik történetről van szó, hogy az élet nem lineáris, hanem organikus. Életeinket szimbiotikusan hozzuk létre, miközben felfedezzük tehetségeinket, azokkal a körülményekkel kapcsolatban, melyeknek létrehozásában segítségünkre vannak. De tudjátok, megszállottjai lettünk ennek a lineáris narratívának. És ebben az elvrendszerben, az oktatás csúcsa, hogy valaki bekerül a felsőoktatásba. Azt hiszem, hogy megszállottjai vagyunk annak, hogy az embereket főiskolára [vagy egyetemre] küldjük, bizonyos fajta felsőbb iskolákba. Nem azt mondom, hogy nem kell továbbtanulni, de nem mindenkinek kell, és nem kell mindenkinek most azonnal. Majd talán később mennek, nem most azonnal.
And I was up in San Francisco a while ago doing a book signing. There was this guy buying a book, he was in his 30s. I said, "What do you do?" And he said, "I'm a fireman." I asked, "How long have you been a fireman?" "Always. I've always been a fireman." "Well, when did you decide?" He said, "As a kid. Actually, it was a problem for me at school, because at school, everybody wanted to be a fireman."
Régebben jártam fönt San Francisco-ban, és könyveket szignáltam. Volt ott egy fickó, vett egy könyvet, a harmincas éveiben járt. Mondom neki: "Mivel foglalkozol?" És azt válaszolta, hogy: "Tűzoltó vagyok." És erre én: "Mióta vagy tűzoltó?" Válasza: "Mindig is... mindig is tűzoltó voltam." Erre én: "Nos, mikor döntötted el?" Azt mondta, hogy: "Gyerekként." Így folytatta: "Tulajdonképpen ez már a suliban is probléma volt, mert az iskolában mindenki tűzoltó akart lenni."
(Laughter)
És leszögezte: "De én tényleg tűzoltó akartam lenni."
He said, "But I wanted to be a fireman." And he said, "When I got to the senior year of school, my teachers didn't take it seriously. This one teacher didn't take it seriously. He said I was throwing my life away if that's all I chose to do with it; that I should go to college, I should become a professional person, that I had great potential and I was wasting my talent to do that." He said, "It was humiliating. It was in front of the whole class and I felt dreadful. But it's what I wanted, and as soon as I left school, I applied to the fire service and I was accepted. You know, I was thinking about that guy recently, just a few minutes ago when you were speaking, about this teacher, because six months ago, I saved his life."
Hozzátette: "Amikor elérkezett az utolsó év, a tanárom nem vett komolyan. Illetve az egyik tanár nem vett komolyan. Azt mondta, hogy eldobom az életemet, ha ez minden, amit kezdeni akarok vele, és hogy főiskolára kellene mennem, hogy professzionális szakember legyek, és hogy nagy lehetőségek rejteznek bennem, és elpocsékolom a tehetségemet, mely kibontakozhatna." És azt is mondta, hogy: "Mindez megalázó volt, mert a tanár, az egész osztály előtt mondta ezt, és borzalmasan éreztem magam. De tudtam, hogy mit akarok, és amint végeztem, a tűzoltósághoz jelentkeztem, és felvettek." "Tudod, éppen ez a tanár jutott eszembe, épp csak pár perce, amint előadtál." "Mert hat hónapja,
(Laughter)
megmentettem az életét." (Nevetés)
He said, "He was in a car wreck, and I pulled him out, gave him CPR, and I saved his wife's life as well." He said, "I think he thinks better of me now."
Azt mesélte: "A tanár egy autóroncsban volt, kihúztam és újraélesztettem, és a felesége életét is megmentettem." "Azt gondolom, hogy már jobban értékel engem."
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
You know, to me, human communities depend upon a diversity of talent, not a singular conception of ability. And at the heart of our challenges --
Szerintem az emberi közösségek, a tehetségek sokféleségére épülnek, nem a képesség egydimenziós koncepciójára.
(Applause)
És kihívásaink kellős közepén... (Taps)
At the heart of the challenge is to reconstitute our sense of ability and of intelligence. This linearity thing is a problem.
Szóval a kihívás lényege, hogy újra kell értékelnünk a képesség fogalmát, és az intelligencia fogalmát. Ez a linearitás dolog, ez egy probléma.
When I arrived in L.A. about nine years ago, I came across a policy statement -- very well-intentioned -- which said, "College begins in kindergarten." No, it doesn't.
Amikor L. A.-be érkeztem, úgy 9 éve, belebotlottam egy oktatáspolitikai kijelentésbe, amit gyaníthatóan jó szándékkal írtak, és ami ezt állította: "A felsőoktatás az óvodában kezdődik." Nem, nem ott kezdődik.
(Laughter)
(Nevetés)
It doesn't. If we had time, I could go into this, but we don't.
De nem ám. Ha lenne időnk, most belemehetnénk ebbe, de nincs időnk.
(Laughter)
(Nevetés)
Kindergarten begins in kindergarten.
Az óvoda az, ami az óvodában kezdődik.
(Laughter)
(Nevetés)
A friend of mine once said, "A three year-old is not half a six year-old."
Az egyik barátom egyszer azt mondta, "Tudod, a hároméves, az nem a hatéves fele."
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
They're three.
Háromévesek.
But as we just heard in this last session, there's such competition now to get into kindergarten -- to get to the right kindergarten -- that people are being interviewed for it at three. Kids sitting in front of unimpressed panels, you know, with their resumes --
De mint az előző konferenciaszakaszban hallhattuk, ma már olyan verseny van az óvodai helyekért, a jó óvodai helyekért, hogy az emberkéket már három éves korukban meginterjúvolják emiatt. Ott ülnek a gyerekek, a szigorú bizottság előtt, tudjátok, az életrajzaikkal,
(Laughter)
(Nevetés)
Flicking through and saying, "What, this is it?"
a paneltagok lapozgatnak, és azt mondják: "Ez minden?"
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
"You've been around for 36 months, and this is it?"
"36 hónapja él, és ennyi, amit fel tud mutatni?"
(Laughter)
(Nevetés)
"You've achieved nothing -- commit.
"Eddig semmit sem ért el, valljuk be.
(Laughter)
Az első hat hónapját anyja emlőjén töltötte, véleményem szerint."
Spent the first six months breastfeeding, I can see."
(Nevetés)
(Laughter)
See, it's outrageous as a conception.
Látjátok, ez a koncepció szörnyű, de vonzza az embereket.
The other big issue is conformity. We have built our education systems on the model of fast food. This is something Jamie Oliver talked about the other day. There are two models of quality assurance in catering. One is fast food, where everything is standardized. The other is like Zagat and Michelin restaurants, where everything is not standardized, they're customized to local circumstances. And we have sold ourselves into a fast-food model of education, and it's impoverishing our spirit and our energies as much as fast food is depleting our physical bodies.
A másik nagy ügy a konformitás. Oktatási rendszereinket a gyors-éttermi modellre építettük. A minap erről beszélt Jamie Oliver. Tudjátok, a vendéglátásban, kétféle minőségbiztosítási modell létezik. Az egyik a gyors éttermi modell, melyben minden sztenderdizált. A másik a Zagat [éttermi útmutató] és a Micheline [csillagok színvonalát elérő] éttermek modellje, ahol a dolgok nem sztenderdizáltak, a helyi körülményekhez alkalmazkodnak. És mi nyakig benne vagyunk az oktatás gyors-éttermi modelljében. És ez elszegényíti a lelkünket és leszívja az energiánkat, éppen ahogy a gyors-éttermi étel lemeríti a fizikai testünket.
(Applause)
(Taps)
We have to recognize a couple of things here. One is that human talent is tremendously diverse. People have very different aptitudes. I worked out recently that I was given a guitar as a kid at about the same time that Eric Clapton got his first guitar.
Fel kell ismernünk egy pár dolgot. Az egyik az, hogy az emberi tehetség elképesztően sokféle. Az embereknek nagyon sokféle adottságaik, hajlamaik vannak. Nemrég rájöttem, hogy gyerekkoromban kb. ugyan akkor kaptam gitárt, mint
(Laughter)
amikor Eric Clapton kapta a sajátját.
It worked out for Eric, that's all I'm saying.
Tudjátok, csak azt akarom mondani, hogy Eric-nek bejött.
(Laughter)
(Nevetés)
In a way -- it did not for me. I could not get this thing to work no matter how often or how hard I blew into it. It just wouldn't work.
Valahogy nekem nem. Nem tudtam megszólaltatni, akármilyen gyakran és erősen fújtam bele. Nem akart működni.
(Laughter)
But it's not only about that. It's about passion. Often, people are good at things they don't really care for. It's about passion, and what excites our spirit and our energy. And if you're doing the thing that you love to do, that you're good at, time takes a different course entirely. My wife's just finished writing a novel, and I think it's a great book, but she disappears for hours on end. You know this, if you're doing something you love, an hour feels like five minutes. If you're doing something that doesn't resonate with your spirit, five minutes feels like an hour. And the reason so many people are opting out of education is because it doesn't feed their spirit, it doesn't feed their energy or their passion.
De nem csak erről van szó. A szenvedélyről is beszélek. Az emberek néha olyan dolgokban jók, ami nem érdekli őket. A szenvedélyről van itt szó, hogy mi kavarja fel a lelkünket és az energiánkat. Ha azt csinálod, amit szeretsz, amiben jó vagy, akkor az idő természete teljesen megváltozik. A feleségem épp most írt meg egy regényt, és szerintem nagyon jó könyv, de órákra eltűnik. Tudod milyen, amikor olyasmit csinálsz, amit szeretsz, egy óra olyan, mintha öt perc lenne. Ha olyasmit művelsz, ami nem rezeg megfelelően a lelkedben, öt perc olyan, mintha egy óra lenne. És az ok, mely miatt olyan sok ember kilép az oktatási rendszerből, az nem más, mint hogy nem táplálja a lelküket, nem tölti fel őket energiával, nem tölti el őket lelkesedéssel.
So I think we have to change metaphors. We have to go from what is essentially an industrial model of education, a manufacturing model, which is based on linearity and conformity and batching people. We have to move to a model that is based more on principles of agriculture. We have to recognize that human flourishing is not a mechanical process; it's an organic process. And you cannot predict the outcome of human development. All you can do, like a farmer, is create the conditions under which they will begin to flourish.
Úgyhogy metaforákat kell váltanunk. Az oktatás ipari modelljéről, mely a gyári modell, mely a linearitáson alapul, és a konformitáson, és az emberek katonás rendbe állításán... át kell térnünk egy olyan modellre, mely sokkal inkább a mezőgazdaság elvén működik. Rá kell ébrednünk, hogy az emberi kiteljesedés, nem egy mechanikus folyamat, hanem organikus. És az emberi személyiségfejlődés kimenetele nem megjósolható, csak annyit tehetsz, hogy egy farmer módjára, létrehozod azokat a körülményeket, melyek között elkezdenek kibontakozni.
So when we look at reforming education and transforming it, it isn't like cloning a system. There are great ones, like KIPP's; it's a great system. There are many great models. It's about customizing to your circumstances and personalizing education to the people you're actually teaching. And doing that, I think, is the answer to the future because it's not about scaling a new solution; it's about creating a movement in education in which people develop their own solutions, but with external support based on a personalized curriculum.
Tehát, amikor a reform vagy a transzformáció céljából tekintünk az oktatásra, nem valamilyen rendszer klónozásáról van szó. Vannak nagyon jó modellek, mint a KIPP [kipp.org], ami egy nagyszerű rendszer. Rengeteg csodás modell van. Az egész arról szól, hogy testre kell szabni, és személyessé kell tenni az oktatást, azon emberek számára, akiket tanítunk. És ez, azt gondolom, a jövőre adott válasz, mert ez nem egy új megoldás kalibrálgatása, hanem egy új mozgalom megteremtése, az oktatásban, melyben az emberek saját megoldásaikat fejlesztik ki, de külső segítséggel, egy személyes tanmenet alapján.
Now in this room, there are people who represent extraordinary resources in business, in multimedia, in the Internet. These technologies, combined with the extraordinary talents of teachers, provide an opportunity to revolutionize education. And I urge you to get involved in it because it's vital, not just to ourselves, but to the future of our children. But we have to change from the industrial model to an agricultural model, where each school can be flourishing tomorrow. That's where children experience life. Or at home, if that's what they choose, to be educated with their families or friends.
Na már most, ebben a teremben, olyan emberek vannak, akik az üzleti világ különleges erőforrásait képviselik, a multimédia és a internet világában. Ezek a technológiák, a tanárok rendkívüli tehetségeivel kombinálva, lehetővé teszik az oktatás forradalmasítását. Hadd sürgesselek benneteket, hogy vegyetek részt ebben, mert életbevágó, nem csak magunk miatt, hanem a gyerekeink jövője szempontjából is. Az ipari modellről át kell térni az organikus modellre, melyben minden iskola virágozhat holnaptól. Hiszen a gyerekek [főleg] az iskolában tapasztalják meg az életet. Vagy otthon, ha az otthoni oktatást választják [számukra], a családdal és a barátokkal.
There's been a lot of talk about dreams over the course of these few days. And I wanted to just very quickly -- I was very struck by Natalie Merchant's songs last night, recovering old poems. I wanted to read you a quick, very short poem from W. B. Yeats, who some of you may know. He wrote this to his love, Maud Gonne, and he was bewailing the fact that he couldn't really give her what he thought she wanted from him. And he says, "I've got something else, but it may not be for you."
Itt sok szó esett az álmokról, az elmúlt napokban. És csak gyorsan azt szerettem volna ... ... tegnap este, nagy benyomást tettek rám Natalie Merchant dalai, melyekben újraélesztett néhány régi verset. Gyorsan szerettem volna nektek felolvasni egy nagyon rövid verset, W. B. Yeats-től, akit talán ismertek. A szerelméhez írta, Maud Gonne-hoz, és azon búsong, hogy nem tudja neki megadni azt, amire szerinte a nő vágyik, Valami ilyesmit akar mondani: "Van itt valamim, de lehet, hogy nem ezt keresed."
He says this: "Had I the heavens' embroidered cloths, Enwrought with gold and silver light, The blue and the dim and the dark cloths Of night and light and the half-light, I would spread the cloths under your feet: But I, being poor, have only my dreams; I have spread my dreams under your feet; Tread softly because you tread on my dreams." And every day, everywhere, our children spread their dreams beneath our feet. And we should tread softly.
Szó szerint ezt mondja: "Ha enyémek lennének az egek hímzett szövetei, melyeket arannyal szőttek, és ezüst fénnyel, a kékes és a homályos, és az éj, a világosság, és a félhomály sötét kárpitjai, a lábaid elé teríteném e textileket; De nekem, mert szegény vagyok, csak álmaim vannak; Ábrándjaimat terítettem eléd; Lépj puhán, mert álmaimon lépdelsz." És minden nap, mindenhol, gyermekeink álmaikat terítik a lábaink elé. Puha lépésekkel haladjunk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps) [Translated and subtitled by/Fordította és feliratozta: Regina Saphier]
Thank you very much.
(Applause)
Thank you.
(Applause)