I've been thinking a lot about the world recently and how it's changed over the last 20, 30, 40 years. Twenty or 30 years ago, if a chicken caught a cold and sneezed and died in a remote village in East Asia, it would have been a tragedy for the chicken and its closest relatives, but I don't think there was much possibility of us fearing a global pandemic and the deaths of millions. Twenty or 30 years ago, if a bank in North America lent too much money to some people who couldn't afford to pay it back and the bank went bust, that was bad for the lender and bad for the borrower, but we didn't imagine it would bring the global economic system to its knees for nearly a decade.
Sokat gondolkodtam mostanában a világról, főleg arról, hogyan változott az elmúlt 20, 30, 40 évben. 20, 30 évvel ezelőtt, ha egy tyúk megfázott, tüsszentett, majd elpusztult valahol egy kis faluban Kelet-Ázsiában, bizonyára tragédiaként élte volna meg maga a tyúk, és közvetlen hozzátartozói, de nem hinném, hogy aggódnunk kellett volna egy világjárvány kitörésétől, és milliók halálától. 20 vagy 30 évvel ezelőtt, ha egy észak-amerikai bank túl sok kölcsönt adott volna ügyfeleknek, akik nem tudták volna azt törleszteni, a bank csődbe ment volna, ami rossz hír a banknak, rossz hír a hitelesnek, de nem képzeltük volna, hogy az ügylet térdre kényszerítené a világgazdaságot közel egy évtizedre.
This is globalization. This is the miracle that has enabled us to transship our bodies and our minds and our words and our pictures and our ideas and our teaching and our learning around the planet ever faster and ever cheaper. It's brought a lot of bad stuff, like the stuff that I just described, but it's also brought a lot of good stuff. A lot of us are not aware of the extraordinary successes of the Millennium Development Goals, several of which have achieved their targets long before the due date. That proves that this species of humanity is capable of achieving extraordinary progress if it really acts together and it really tries hard. But if I had to put it in a nutshell these days, I sort of feel that globalization has taken us by surprise, and we've been slow to respond to it. If you look at the downside of globalization, it really does seem to be sometimes overwhelming. All of the grand challenges that we face today, like climate change and human rights and demographics and terrorism and pandemics and narco-trafficking and human slavery and species loss, I could go on, we're not making an awful lot of progress against an awful lot of those challenges.
Ez a globalizáció. Ez az a csoda, ami lehetővé tette, hogy átrepítsük akár testünket vagy szellemünket, szavainkat, képeinket és ötleteinket, tanításainkat és leckéinket bárhova ezen a bolygón, olyan gyorsan és olcsón, mint előtte soha. Ez egy csomó rossz dolgot hozott, mint amiket az imént említettem, de nagyon sok jót is. Nem sokan ismerjük például a Milleniumi Fejlesztési Célok különleges sikereit, mely kitűzött céljai nagy részét jóval a határidő előtt elérte. Ez is bizonyítja, hogy az emberiség képes eddig elképzelhetetlen módon együtt dolgozni, ha valóban együttműködik, és mindent megtesz a sikerért. Ha össze kellene foglalnom, úgy érzem, hogy a globalizáció meglepetésként ért minket, és csak lassan reagálunk a változásokra. Ha a globalizáció árnyoldalát nézzük, az valóban megterhelőnek tűnik. Az igazi kihívásokkal szemben, mint a klímaváltozás és az emberi jogok csorbulása, a demográfia, a terrorizmus és a járványok, a drogkereskedelem és a rabszolgaság, a fajok kihalása és még folytathatnám, nem igazán tudunk felmutatni igazi eredményeket a szörnyen sok változás ellenében.
So in a nutshell, that's the challenge that we all face today at this interesting point in history. That's clearly what we've got to do next. We've somehow got to get our act together and we've got to figure out how to globalize the solutions better so that we don't simply become a species which is the victim of the globalization of problems.
Dióhéjban ezek tehát azok a kihívások, melyekkel szembesülünk a történelem ezen izgalmas szakaszában. Ezekkel kell elsőként foglalkoznunk. Közösen kellene cselekednünk, kifundálni, hogyan globalizálódjunk jobb megoldásokkal, hogy fajunk ne váljon a globalizáció problémáinak áldozatává.
Why are we so slow at achieving these advances? What's the reason for it? Well, there are, of course, a number of reasons, but perhaps the primary reason is because we're still organized as a species in the same way that we were organized 200 or 300 years ago. There's one superpower left on the planet and that is the seven billion people, the seven billion of us who cause all these problems, the same seven billion, by the way, who will resolve them all. But how are those seven billion organized? They're still organized in 200 or so nation-states, and the nations have governments that make rules and cause us to behave in certain ways. And that's a pretty efficient system, but the problem is that the way that those laws are made and the way those governments think is absolutely wrong for the solution of global problems, because it all looks inwards. The politicians that we elect and the politicians we don't elect, on the whole, have minds that microscope. They don't have minds that telescope. They look in. They pretend, they behave, as if they believed that every country was an island that existed quite happily, independently of all the others on its own little planet in its own little solar system. This is the problem: countries competing against each other, countries fighting against each other. This week, as any week you care to look at, you'll find people actually trying to kill each other from country to country, but even when that's not going on, there's competition between countries, each one trying to shaft the next.
Miért vagyunk ilyen lassúak ebben? Mi ennek az oka? Természetesen nem egy okról beszélhetünk, de talán elsődleges ok, hogy ma is ugyanolyan a szervezettségünk, mint két-háromszáz évvel ezelőtt volt. Egyetlen szuperhatalom maradt a Földön – a bolygó hétmilliárd lakosa. Mi vagyunk az a hétmilliárd, aki a gondokat okozza, és ugyanez a hétmilliárd az, aki meg fogja oldani azokat. De hogy is szerveződik ennyi ember? Még így is kb. 200 nemzetállamra oszlunk, és a nemzeteknek van kormányuk, akik a szabályokat hozzák, és akik miatt úgy viselkedünk, ahogy. Ez egy meglehetősen hatásos rendszer, de a probléma azzal van, hogy amikor ezeket a törvényeket hozzák, és ahogy ezek a kormányok gondolkoznak, az teljesen rossz megközelítése a globális problémák megoldásának, mivel mind befelé néznek. A politikusoknak, akiket megválasztunk és azoknak is, akiket nem választunk, mikroszkópszerű elméjük van. Nem teleszkópszerű. Befele néznek. Úgy tesznek, úgy viselkednek, mintha azt hinnék, minden ország egy sziget, ami egészen boldogan létezik, minden mástól függetlenül a saját kis bolygóján a saját kis Naprendszerében. Ez itt a probléma: az országok versengenek egymással, az országok harcban állnak egymással. Ezen a héten, mint mindig, országról országra egymást megölni próbáló embereket láthatsz, ha pedig nem ez történik éppen, az országok akkor is versengenek egymással, el akarják távolítani ellenfeleiket.
This is clearly not a good arrangement. We clearly need to change it. We clearly need to find ways of encouraging countries to start working together a little bit better. And why won't they do that? Why is it that our leaders still persist in looking inwards?
Ez nyilvánvalóan nem jó elrendezés. Egyértelmű, hogy változtatnunk kell ezen. Egyértelmű, hogy meg kell találnunk a módját, hogy rávegyük az országokat, hogy egy kicsit jobban dolgozzanak össze. És miért is ne tennék ezt meg? Miért van az, hogy a vezetőink még mindig inkább befelé néznek?
Well, the first and most obvious reason is because that's what we ask them to do. That's what we tell them to do. When we elect governments or when we tolerate unelected governments, we're effectively telling them that what we want is for them to deliver us in our country a certain number of things. We want them to deliver prosperity, growth, competitiveness, transparency, justice and all of those things. So unless we start asking our governments to think outside a little bit, to consider the global problems that will finish us all if we don't start considering them, then we can hardly blame them if what they carry on doing is looking inwards, if they still have minds that microscope rather than minds that telescope. That's the first reason why things tend not to change.
Nos, az első és legszembetűnőbb ok, hogy mert erre kérjük őket. Ezt a feladatot adjuk nekik. Azzal, hogy megválasztunk egy kormányt, azzal, hogy toleráljuk a már meglevő kormányt, tulajdonképpen megmondjuk nekik, mit akarunk, mégpedig azt, hogy hozzánk, az országunkba bizonyos dolgokat hozzanak el. Azt akarjuk, hogy jólét, fejlődés, versenyképesség, áttekinthetőség, igazság, és ezekhez hasonló dolgok legyenek. Szóval hacsak nem kérjük a kormányunkat, hogy kifelé is gondolkodjanak kicsit, elmélkedjenek a globális bajokról, melyek mindannyiunkkal végeznek, ha nem kezdünk velük valamit, akkor aligha hibáztathatjuk őket amiért továbbra is befelé néznek, amiért továbbra is mikroszkópszerű a szemléletük a teleszkopikus helyett. Ez az elsődleges oka, hogy a helyzet miért nem akar változni.
The second reason is that these governments, just like all the rest of us, are cultural psychopaths. I don't mean to be rude, but you know what a psychopath is. A psychopath is a person who, unfortunately for him or her, lacks the ability to really empathize with other human beings. When they look around, they don't see other human beings with deep, rich, three-dimensional personal lives and aims and ambitions. What they see is cardboard cutouts, and it's very sad and it's very lonely, and it's very rare, fortunately.
A második oka, hogy ezek a kormányok, akárcsak mi mindannyian, kulturális pszichopaták. Nem akarok goromba lenni, de tudják, ki a pszichopata. A pszichopata az a személy, aki – szerencsétlenségére – nem képes igazán együtt érezni más emberi lényekkel. Ha körbetekintenek, nem más embereket látnak, mély, gazdag, háromdimenziós személyes életeket, célokat és ambíciókat. Ők csak kartonpapír-figurákat látnak, és ez nagyon szomorú és magányos, és szerencsére nagyon ritka is.
But actually, aren't most of us not really so very good at empathy? Oh sure, we're very good at empathy when it's a question of dealing with people who kind of look like us and kind of walk and talk and eat and pray and wear like us, but when it comes to people who don't do that, who don't quite dress like us and don't quite pray like us and don't quite talk like us, do we not also have a tendency to see them ever so slightly as cardboard cutouts too? And this is a question we need to ask ourselves. I think constantly we have to monitor it. Are we and our politicians to a degree cultural psychopaths?
De nem úgy van az, hogy többségünk nem is igazán remekel, ha empátiáról van szó? Persze, nagyon együtt érzünk, ha olyanokról van szó, akik úgy néznek ki, mint mi, akik úgy járnak, beszélnek, esznek és imádkoznak, úgy öltöznek, mint mi, de ha azokról van szó, akik nem így tesznek, akik nem úgy öltöznek, mint mi, nem pont úgy imádkoznak, mint mi, nem pont úgy beszélnek, mint mi, akkor nem vagyunk hajlamosak mi is úgy nézni rájuk, mintha kartonpapír-figurák lennének? Ezt a kérdést kell önmagunknak feltenni. Szerintem folyamatosan figyelnünk kell erre. Mi és a politikusaink nem vagyunk bizonyos szempontból kulturális pszichopaták?
The third reason is hardly worth mentioning because it's so silly, but there's a belief amongst governments that the domestic agenda and the international agenda are incompatible and always will be. This is just nonsense. In my day job, I'm a policy adviser. I've spent the last 15 years or so advising governments around the world, and in all of that time I have never once seen a single domestic policy issue that could not be more imaginatively, effectively and rapidly resolved than by treating it as an international problem, looking at the international context, comparing what others have done, bringing in others, working externally instead of working internally.
A harmadik ok szinte említésre sem méltó, mert annyira butaság, de a kormányok közt létezik egy hiedelem, hogy a hazai tennivalók és a nemzetközi tennivalók összeegyeztethetetlenek, és mindig is azok lesznek. Ez egyszerűen nonszensz. Főállásban politikai tanácsadó vagyok. Az elmúlt 15 évet azzal töltöttem, hogy kormányoknak adtam világszerte tanácsokat, és ez idő alatt egyetlen egyszer sem láttam egyetlen hazai politikai ügyet sem, ami annyira kreatívan, hatékonyan és villámgyorsan lenne megoldva, mint ahogy az egy nemzetközi probléma esetén lenne, nemzetközi kontextusban megvizsgálva, összehasonlítva, hogy mely ország mit tett, másokat is bevonva, kifelé dolgozva, ahelyett, hogy befelé dolgoztak volna.
And so you may say, well, given all of that, why then doesn't it work? Why can we not make our politicians change? Why can't we demand them? Well I, like a lot of us, spend a lot of time complaining about how hard it is to make people change, and I don't think we should fuss about it. I think we should just accept that we are an inherently conservative species. We don't like to change. It exists for very sensible evolutionary reasons. We probably wouldn't still be here today if we weren't so resistant to change. It's very simple: Many thousands of years ago, we discovered that if we carried on doing the same things, we wouldn't die, because the things that we've done before by definition didn't kill us, and therefore as long as we carry on doing them, we'll be okay, and it's very sensible not to do anything new, because it might kill you. But of course, there are exceptions to that. Otherwise, we'd never get anywhere. And one of the exceptions, the interesting exception, is when you can show to people that there might be some self-interest in them making that leap of faith and changing a little bit.
Önök most azt mondhatnák, hogy oké, mindent összevetve, akkor miért nem működik? Miért nem tudjuk a politikusainkat megváltoztatni? Miért nem követelhetünk tőlük? Nos én, mint olyan sokan mások, rengeteget panaszkodtam arról, hogy milyen nehéz az embereket megváltoztatni, és nem hiszem, hogy fontoskodnunk kellene. Talán csak el kellene fogadnunk, hogy mi egy természeténél fogva konzervatív faj vagyunk. Nem szeretünk megváltozni. Ennek nagyon ésszerű evolúciós oka van. Valószínűleg nem lennénk ma itt, ha nem lennénk olyan ellenállóak a változással szemben. Ez igen egyszerű. Sok ezer évvel ezelőtt felfedeztük, hogy ha mindig ugyanúgy cselekszünk, akkor nem halunk meg, mert amiket korábban csináltunk, abba nyilván nem haltunk bele, és így amíg mindig ugyanúgy csináljuk, minden rendben lesz, és az az ésszerű, ha nem csinálunk semmi újat, mert attól esetleg meghalunk. De persze akadtak kivételek is. Különben nem jutottunk volna sehova. És az egyik ilyen érdekes kivétel az, amikor képes vagy megmutatni másoknak, hogy talán van bennük egy kis önzőség, amikor legyőzik kétségeiket és megváltoznak kicsit.
So I've spent a lot of the last 10 or 15 years trying to find out what could be that self-interest that would encourage not just politicians but also businesses and general populations, all of us, to start to think a little more outwardly, to think in a bigger picture, not always to look inwards, sometimes to look outwards. And this is where I discovered something quite important. In 2005, I launched a study called the Nation Brands Index. What it is, it's a very large-scale study that polls a very large sample of the world's population, a sample that represents about 70 percent of the planet's population, and I started asking them a series of questions about how they perceive other countries. And the Nation Brands Index over the years has grown to be a very, very large database. It's about 200 billion data points tracking what ordinary people think about other countries and why. Why did I do this? Well, because the governments that I advise are very, very keen on knowing how they are regarded. They've known, partly because I've encouraged them to realize it, that countries depend enormously on their reputations in order to survive and prosper in the world. If a country has a great, positive image, like Germany has or Sweden or Switzerland, everything is easy and everything is cheap. You get more tourists. You get more investors. You sell your products more expensively. If, on the other hand, you have a country with a very weak or a very negative image, everything is difficult and everything is expensive. So governments care desperately about the image of their country, because it makes a direct difference to how much money they can make, and that's what they've promised their populations they're going to deliver.
Az utóbbi 10 vagy 15 évben sok időt töltöttem azzal, hogy rájöjjek, hogy mi lehet az az önérdek, ami arra ösztönzi nemcsak a politikusokat, de a cégeket, a lakosságot, mindannyiunkat, hogy elkezdjen egy kicsit kifelé is gondolkodni, hogy egy nagyobb összképben gondolkodjon, ne csak mindig befelé figyeljen, hanem néha kifelé is. És itt fedeztem fel valami nagyon fontosat. 2005-ben elindítottam egy kutatást, "Országimázs Index" (NBI) néven. Ez egy igen nagyméretű tanulmány, amely a világ lakosságának nagyon nagy számú mintáját kérdezi, egy minta, ami nagyjából a világ lakosságának 70%-át képviseli, és amiben arról kérdezem őket, hogy miként látnak más országokat. Ez az NBI kutatás az évek során egy nagyon nagy adatbázissá nőtt. Nagyjából 200 milliárd adat arról, hogy az átlagos emberek mit gondolnak más országokról és hogy miért. Miért csináltam ezt? Nos, mert a kormányok, akiknek segítek nagyon szeretnék tudni, hogy hogyan vélekednek róluk. Azt tudják – részben mert arra buzdítom őket, hogy tudatosítsák magukban – hogy minden ország nagyban függ a jó hírnevétől, annak érdekében, hogy túléljen és virágozzék a világban. Ha egy országról nagyon jó, pozitív kép alakul ki, mint pl. Németországról, Svédországról vagy Svájcról, akkor minden könnyű és olcsó. Több turista érkezik. Több befektetőt kap. Drágábban adhatja el a termékeit. Ám, ha egy országról kialakult kép gyenge vagy nagyon negatív, minden nehéz és minden drága. Szóval a kormányok kétségbeesetten ügyelnek az országukról kialakult képre, mert közvetlen hatással van arra, hogy mennyi pénzt tudnak keresni, és ez az, amit ők a lakosságuknak ígértek.
So a couple of years ago, I thought I would take some time out and speak to that gigantic database and ask it, why do some people prefer one country more than another? And the answer that the database gave me completely staggered me. It was 6.8. I haven't got time to explain in detail. Basically what it told me was — (Laughter) (Applause) — the kinds of countries we prefer are good countries. We don't admire countries primarily because they're rich, because they're powerful, because they're successful, because they're modern, because they're technologically advanced. We primarily admire countries that are good. What do we mean by good? We mean countries that seem to contribute something to the world in which we live, countries that actually make the world safer or better or richer or fairer. Those are the countries we like. This is a discovery of significant importance — you see where I'm going — because it squares the circle. I can now say, and often do, to any government, in order to do well, you need to do good. If you want to sell more products, if you want to get more investment, if you want to become more competitive, then you need to start behaving, because that's why people will respect you and do business with you, and therefore, the more you collaborate, the more competitive you become.
Szóval néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, rászánom az időt és belenézek a gigantikus adatbázisba, és kiderítem, hogy az emberek miért preferálnak egy országot egy másikkal szemben? És a válasz, amit az adatbázis adott, teljesen meghökkentett. Az érték 6,8 volt. Nincs időm részletesen elmagyarázni. Alapvetően arról szólt, hogy – – (Nevetés) (Éljenzés) – az általunk kedvelt országok jó országok. Elsősorban nem azért csodálunk egy országot, mert az gazdag, vagy mert hatalommal bír, vagy mert sikeres, mert modern, mert technikailag fejlett. Elsősorban azért csodáljuk, mert jó. Mit értünk "jó" alatt? Olyan országokat, akik hozzájárulnak valamivel a világunkhoz, akik ténylegesen biztonságosabbá teszik a világot, vagy jobbá, vagy gazdagabbá, vagy igazságosabbá. Ezeket az országokat szeretjük. Ez a felfedezés jelentős fontossággal bír, értik, mire akarok kilyukadni, mert ez végre kézzelfogható. Most már mondhatom, és gyakran mondom is bármelyik kormánynak, hogy ha jól akarják csinálni, jót kell tenni. Ha több terméket akarsz eladni, ha több befektetőt akarsz, ha versenyképesebb akarsz lenni, akkor kezdj el viselkedni, mert ezért fognak tisztelni az emberek, és ekkor fognak üzletelni veled, és így minél együttműködőbb vagy, annál versenyképesebb leszel.
This is quite an important discovery, and as soon as I discovered this, I felt another index coming on. I swear that as I get older, my ideas become simpler and more and more childish. This one is called the Good Country Index, and it does exactly what it says on the tin. It measures, or at least it tries to measure, exactly how much each country on Earth contributes not to its own population but to the rest of humanity. Bizarrely, nobody had ever thought of measuring this before. So my colleague Dr. Robert Govers and I have spent the best part of the last two years, with the help of a large number of very serious and clever people, cramming together all the reliable data in the world we could find about what countries give to the world.
Ez egy meglehetősen fontos felfedezés, és amint rájöttem erre, éreztem, hogy kell egy másik mutató is. Esküszöm, ahogy öregszem, úgy egyszerűsödnek az ötleteim és lesznek gyerekesebbek. Ezt úgy hívom "Jó Ország Mutató", és pontosan ezt is jelenti. Azt méri, vagy legalábbis próbálja mérni, hogy az egyes országok mennyivel járulnak hozzá, nem a saját lakosságukhoz, hanem az emberiség többi részéhez. Még senkinek se jutott eszébe ezt mérni ezelőtt. Így a kollégám, Dr. Robert Govers és én az elmúlt két évet azzal töltöttük, sok nagyon komoly és okos ember segítségével, hogy bezsúfoltuk az összes megbízható adatot a világból amit csak találtunk arról, hogy az egyes országok mit nyújtanak a világnak.
And you're waiting for me to tell you which one comes top. And I'm going to tell you, but first of all I want to tell you precisely what I mean when I say a good country. I do not mean morally good. When I say that Country X is the goodest country on Earth, and I mean goodest, I don't mean best. Best is something different. When you're talking about a good country, you can be good, gooder and goodest. It's not the same thing as good, better and best. This is a country which simply gives more to humanity than any other country. I don't talk about how they behave at home because that's measured elsewhere. And the winner is Ireland. (Applause) According to the data here, no country on Earth, per head of population, per dollar of GDP, contributes more to the world that we live in than Ireland. What does this mean? This means that as we go to sleep at night, all of us in the last 15 seconds before we drift off to sleep, our final thought should be, godammit, I'm glad that Ireland exists. (Laughter) And that — (Applause) — In the depths of a very severe economic recession, I think that there's a really important lesson there, that if you can remember your international obligations whilst you are trying to rebuild your own economy, that's really something. Finland ranks pretty much the same. The only reason why it's below Ireland is because its lowest score is lower than Ireland's lowest score.
És önök most arra várnak, hogy elmondjam, melyik van legelöl. És el is fogom mondani, de először azt mondanám el, hogy egészen pontosan mit értek azalatt, ha azt mondom, jó ország. Nem erkölcsi jóságot. Amikor azt mondom, hogy X ország a Föld legjobb országa, akkor az a legjobb, nem a legkiválóbb. A legkiválóbb mást jelent. Ha jó országról beszélünk, lehetsz jó, jobb, legjobb. Nem ugyanaz, mint a kiváló, kiválóbb, legkiválóbb. Ez egy ország, ami egyszerűen többet ad az emberiségnek, mint az összes többi ország. Azt nem számítjuk, hogy otthon hogyan viselkednek, mert azt máshol mérik. És a győztes, Írország. (Taps) Az itt látható adatok szerint egy főre vetítve, a GDP egy dollárjára számítva egyik ország sem járul hozzá többel a világhoz, mint Írország. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha ma lefekszünk aludni, az elalvás előtti utolsó 15 másodpercben mindannyiunknak az lehet az utolsó gondolatunk, hogy a fenébe is, de örülök, hogy Írország létezik! (Nevetés) És ez... (Taps) egy nagyon komoly gazdasági recesszió mélyén szerintem van egy nagyon fontos tanulság, miszerint ha nem feledkezel meg a nemzetközi kötelezettségeidről, miközben próbálod újraépíteni a saját gazdaságodat, az már valami. Finnország nagyjából ezt teszi. Csak azért van Írország alatt, mert a legkevesebb pontja alacsonyabb, mint Írország legkevesebb pontja.
Now the other thing you'll notice about the top 10 there is, of course, they're all, apart from New Zealand, Western European nations. They're also all rich. This depressed me, because one of the things that I did not want to discover with this index is that it's purely the province of rich countries to help poor countries. This is not what it's all about. And indeed, if you look further down the list, I don't have the slide here, you will see something that made me very happy indeed, that Kenya is in the top 30, and that demonstrates one very, very important thing. This is not about money. This is about attitude. This is about culture. This is about a government and a people that care about the rest of the world and have the imagination and the courage to think outwards instead of only thinking selfishly.
A másik érdekes a TOP 10-ben, persze Új-Zéland kivételével, az az, hogy nyugat-európai nemzetek. Gazdagok is. Ez lehangolt engem, mert az egyik, amit nem akartam a mutatókban felfedezni, az az, hogy csak a gazdag országok hatásköre segíteni a szegény országokat. De ez nem erről szól. Ha megnézzük lentebb a listát, az a dia nincs nálam, de láthatják, hogy valami viszont örömre ad okot, mégpedig Kenya a TOP 30-ban, és ez egy nagyon, nagyon fontos dolgot mutat. Ez nem a pénzről szól. Ez a hozzáállásról szól. A kultúráról. Egy kormányról és az emberekről, akik törődnek a világ többi részével, és megvan az elképzelésük és a bátorságuk, hogy kifelé gondolkodjanak, ahelyett, hogy csak önzően gondolkodnának.
I'm going to whip through the other slides just so you can see some of the lower-lying countries. There's Germany at 13th, the U.S. comes 21st, Mexico comes 66th, and then we have some of the big developing countries, like Russia at 95th, China at 107th. Countries like China and Russia and India, which is down in the same part of the index, well, in some ways, it's not surprising. They've spent a great deal of time over the last decades building their own economy, building their own society and their own polity, but it is to be hoped that the second phase of their growth will be somewhat more outward-looking than the first phase has been so far.
Most átugrok néhány dián, hogy láthassanak néhány alul lévő országot. Németország a 13., USA 21., Mexikó 66., aztán itt vannak a nagy fejlődő országok, Oroszország 95., Kína 107. Az olyan országok, mint Kína, Oroszország és India, melyek ugyanúgy a táblázat alján szerepelnek, nos, bizonyos értelemben, nem meglepők. Az idejük nagy részét az utóbbi évtizedekben a saját gazdaságuk építésére, saját társadalmuk és közösségük építésére fordították, és csak remélhetjük, hogy a növekedésük második szakasza nyitottabb lesz kifelé, mint az első szakasz.
And then you can break down each country in terms of the actual datasets that build into it. I'll allow you to do that. From midnight tonight it's going to be on goodcountry.org, and you can look at the country. You can look right down to the level of the individual datasets.
Azután mindegyik országot elemezni lehet a megjelenő aktuális adatsorok alapján. Önök is megtehetik ezt. Ma éjféltől fent lesz a goodcountry.org honlapon, és ott megnézhetők az országok. Betekintést nyerhetnek a különböző mutatókba.
Now that's the Good Country Index. What's it there for? Well, it's there really because I want to try to introduce this word, or reintroduce this word, into the discourse. I've had enough hearing about competitive countries. I've had enough hearing about prosperous, wealthy, fast-growing countries. I've even had enough hearing about happy countries because in the end that's still selfish. That's still about us, and if we carry on thinking about us, we are in deep, deep trouble. I think we all know what it is that we want to hear about. We want to hear about good countries, and so I want to ask you all a favor. I'm not asking a lot. It's something that you might find easy to do and you might even find enjoyable and even helpful to do, and that's simply to start using the word "good" in this context. When you think about your own country, when you think about other people's countries, when you think about companies, when you talk about the world that we live in today, start using that word in the way that I've talked about this evening. Not good, the opposite of bad, because that's an argument that never finishes. Good, the opposite of selfish, good being a country that thinks about all of us. That's what I would like you to do, and I'd like you to use it as a stick with which to beat your politicians. When you elect them, when you reelect them, when you vote for them, when you listen to what they're offering you, use that word, "good," and ask yourself, "Is that what a good country would do?" And if the answer is no, be very suspicious. Ask yourself, is that the behavior of my country? Do I want to come from a country where the government, in my name, is doing things like that? Or do I, on the other hand, prefer the idea of walking around the world with my head held high thinking, "Yeah, I'm proud to come from a good country"? And everybody will welcome you. And everybody in the last 15 seconds before they drift off to sleep at night will say, "Gosh, I'm glad that person's country exists."
Ez tehát a Jó Ország Mutató. Hogy mire való? Azért tettem fel, mert meg akarom próbálni bemutatni ezt a szót vagy újra bemutatni. Nem akarok többé versengő országokról hallani. Eleget hallottam már virágzó, tehetős, gyorsan növekvő országokról. A boldog országokról is sokat beszélnek, elegem van belőle, mert végülis ez ugyanúgy önzőséget jelent. Ez továbbra is rólunk szól, és ha továbbra is csak magunkra gondolunk, akkor nagyon nagy bajban leszünk. Szerintem mindannyian tudjuk, hogy miről akarunk hallani. Jó országokról akarunk hallani, ezért egy szívességet szeretnék kérni önöktől. Nem kérek sokat. Olyasvalamit, amit könnyűnek találnak majd, talán élvezetesnek és hasznosnak is, és ez az, hogy egyszerűen csak kezdjék a "jó" szót helyén kezelni. Amikor a saját országukra gondolnak, amikor mások országára gondolnak, ha cégekre gondolnak, ha a mai világról beszélnek, kezdjék el úgy használni ezt a szót, ahogyan erről ma este beszéltünk. Ne a rossz ellentéteként, mert az egy véget nem érő vitához vezet. Jó; az önző ellentéte, jó ország az, amelyik mindannyiunkra gondol. Ezt szeretném kérni önöktől, használják ezt pálcaként, amivel megverhetik a politikusaikat. Amikor megválasztják, újraválasztják őket, amikor rájuk szavaznak, amikor meghallgatják az ajánlatukat, használják a szót ,"jó", és kérdezzék meg önmaguktól, "Ezt tenné egy jó ország?" És ha a válasz nem, legyenek nagyon gyanakvóak. Kérdezzék meg önmaguktól, "ez a viselkedés jellemzi az országomat? Olyan országból akarok származni, ahol a kormány a nevemben ilyesmit tesz? Vagy épp ellenkezőleg, inkább úgy sétálnék a világban, hogy emelt fővel gondolhassam, "Igen, büszke vagyok, hogy egy jó országból jöttem"? És mindenki üdvözli majd. És mindenki az elalvás előtti utolsó 15 másodpercben azt mondja majd, "A mindenit, örülök, hogy annak az embernek az országa létezik."
Ultimately, that, I think, is what will make the change. That word, "good," and the number 6.8 and the discovery that's behind it have changed my life. I think they can change your life, and I think we can use it to change the way that our politicians and our companies behave, and in doing so, we can change the world. I've started thinking very differently about my own country since I've been thinking about these things. I used to think that I wanted to live in a rich country, and then I started thinking I wanted to live in a happy country, but I began to realize, it's not enough. I don't want to live in a rich country. I don't want to live in a fast-growing or competitive country. I want to live in a good country, and I so, so hope that you do too.
Szerintem a legvégén ez fogja megváltoztatni a világot. Ez a szó; "jó", és a 6,8-as szám, és a felfedezés mögötte változtatta meg az életemet. Szerintem az ön életét is megváltoztathatják, és használhatjuk majd arra, hogy megváltoztassuk a politikusaink és a cégeink viselkedését, és ezáltal megváltoztathatjuk a világot. Elkezdtem nagyon másként gondolni a saját országomra, amióta ezekről a dolgokról gondolkodom. Azt hittem, hogy gazdag országban akarok élni, aztán azt hittem, hogy egy boldog országban, de kezdtem rájönni, hogy ez nem elég. Nem akarok gazdag országban élni. Nem akarok egy gyorsan növekvő vagy versengő országban élni. Egy jó országban akarok élni, és nagyon, nagyon remélem, hogy önök is.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)