The global challenge that I want to talk to you about today rarely makes the front pages. It, however, is enormous in both scale and importance. Look, you all are very well traveled; this is TEDGlobal after all. But I do hope to take you to some places you've never been to before.
A világméretű kihívás amiről ma szeretnék Önöknek beszélni alig kerül címoldalra. Mégis, hatalmas mind méretét, mind fontosságát tekintve. Nézzék, maguk mind sokat utaznak; ez nem hiába a TEDGlobal. Mégis, remélem, hogy sikerül Önöket olyan helyekre vinnem, ahol ezelőtt még sosem jártak.
So, let's start off in China. This photo was taken two weeks ago. Actually, one indication is that little boy on my husband's shoulders has just graduated from high school. (Laughter) But this is Tiananmen Square. Many of you have been there. It's not the real China. Let me take you to the real China. This is in the Dabian Mountains in the remote part of Hubei province in central China. Dai Manju is 13 years old at the time the story starts. She lives with her parents, her two brothers and her great-aunt. They have a hut that has no electricity, no running water, no wristwatch, no bicycle. And they share this great splendor with a very large pig. Dai Manju was in sixth grade when her parents said, "We're going to pull you out of school because the 13-dollar school fees are too much for us. You're going to be spending the rest of your life in the rice paddies. Why would we waste this money on you?" This is what happens to girls in remote areas.
Kezdjük Kínában! Ez a fotó két hete készült. Az egyik bizonyítéka ennek az, hogy az a kisfiú a férjem vállán éppen leérettségizett. (Nevetés) Ez itt viszont a Tiananmen tér Sokan Önök közül jártak már ott. Ez nem az igazi Kína. Hadd vigyem Önöket az igazi Kínába. Ez a hely a Dabian hegységben van a Hubei tartomány egy távoli részén Közép-Kínában. Daj Mandzsu 13 éves amikor a történet kezdődik. A szüleivel él, két fivérével és egy nagynénjével. Van egy kunyhójuk, ahol nincs áram, folyóvíz, karóra vagy bicikli. Ezt a luxust még megosztják egy jó nagy disznóval. Daj Mandzsu hatodikos volt, mikor szülei azt mondták "'Kiveszünk az iskolából, mert a 13 dolláros tandíj túlságosan magas nekünk. Életed hátralevő részét a rizsföldeken töltöd majd, miért is pazarolnánk rád ezt a pénzt?" Ez történik a lányokkal ezeken a távoli helyeken.
Turns out that Dai Manju was the best pupil in her grade. She still made the two-hour trek to the schoolhouse and tried to catch every little bit of information that seeped out of the doors. We wrote about her in The New York Times. We got a flood of donations -- mostly 13-dollar checks because New York Times readers are very generous in tiny amounts (Laughter) but then, we got a money transfer for $10,000 -- really nice guy. We turned the money over to that man there, the principal of the school. He was delighted. He thought, "Oh, I can renovate the school. I can give scholarships to all the girls, you know, if they work hard and stay in school. So Dai Manju basically finished out middle school. She went to high school. She went to vocational school for accounting. She scouted for jobs down in Guangdong province in the south. She found a job, she scouted for jobs for her classmates and her friends. She sent money back to her family. They built a new house, this time with running water, electricity, a bicycle, no pig.
Kiderült, hogy Daj Mandzsu osztályelső volt. Folytatta a napi kétórás gyalogtúrákat az iskoláig és megpróbált magábaszívni minden apró információt, ami csak kiszűrődött az ajtón át. A New York Timesban írtunk róla. Adományok áradata öntött el -- főleg 13 dollárról szóló csekkek, mert a New York Times olvasók nagyon nagylelkűek a pici összegekkel. (Nevetés) Aztán kaptunk átutalással 10.000 dollárt -- igazán kedves fickó! A pénzt odaadtuk annak az embernek ott, az iskola igazgatójának. Nagyon boldog volt. Azt gondolta "Felújíthatom az iskolát. Ösztöndíjat adhatok minden lánynak." Tudják, ha keményen dolgoznak és iskolába járnak. Szóval Daj Mandzsu végül befejezte az általános iskolát, középiskolába ment. Könyvelői szakközépiskolába. Guangdong tartományba ment délre munkát keresni. Állást talált, de tovább keresett az osztálytársainak és barátainak. Pénzt küldött vissza a családjának. Új házat építettek, ezúttal folyóvízzel, árammal, biciklivel, disznó nélkül.
What we saw was a natural experiment. It is rare to get an exogenous investment in girls' education. And over the years, as we followed Dai Manju, we were able to see that she was able to move out of a vicious cycle and into a virtuous cycle. She not only changed her own dynamic, she changed her household, she changed her family, her village. The village became a real standout. Of course, most of China was flourishing at the time, but they were able to get a road built to link them up to the rest of China.
Amit láttunk, egy természetes kísérlet volt. Nagyon ritka az exogén befektetés leány oktatás esetében. Az évek múltával, ahogyan figyelemmel követtük Daj Mandzsut, láthattuk miként tört ki az ördögi körből egy értékekkel telibe. Nemcsak saját életét változtatta meg, hanem háztartását, családját és a faluját is. A falu igazi különlegesség lett. Persze, Kína nagyrésze virágzott akkoriban, de sikerült utat építeniük, hogy összekössék a falut Kína többi részével.
And that brings me to my first major of two tenets of "Half the Sky." And that is that the central moral challenge of this century is gender inequity. In the 19th century, it was slavery. In the 20th century, it was totalitarianism. The cause of our time is the brutality that so many people face around the world because of their gender. So some of you may be thinking, "Gosh, that's hyperbole. She's exaggerating." Well, let me ask you this question. How many of you think there are more males or more females in the world? Let me take a poll. How many of you think there are more males in the world? Hands up, please. How many of you think -- a few -- how many of you there are more females in the world? Okay, most of you. Well, you know this latter group, you're wrong. There are, true enough, in Europe and the West, when women and men have equal access to food and health care, there are more women, we live longer. But in most of the rest of the world, that's not the case. In fact, demographers have shown that there are anywhere between 60 million and 100 million missing females in the current population.
Ez pedig az első fő alaptanhoz vezet "Az ég fele" két tanából. Ami pedig az, hogy a központi erkölcsi kihívása ennek a századnak a nemek közötti egyenlőtlenség. A 19. században ez a rabszolgaság volt. A 20. században a totalitarizmus. A mi időnk kihívása az a brutalitás, amivel megannyi ember kell szembenézzen a világban a neme miatt. Néhányan azt gondolhatják most, "Ez aztán a hegyibeszéd! Ez a nő túloz." Hadd tegyem fel ezt a kérdést. Hányan Önök közül gondolják azt, hogy több a férfi vagy több a nő a világon? Közvéleménykutatás. Hányan gondolják azt, hogy több a férfi a világon? Tegyék fel a kezüket, kérem. Hányan gondolják -- elég kevesen -- hányan Önök közül gondolják, hogy több a nő? Rendben, a többség. Tudják, ez az utóbbi csoport, nos Önök tévednek. Való igaz, Európában és Nyugaton, ahol nőknek és férfiaknak egyenlő hozzáférése van ételhez és egészségügyi ellátáshoz, ott több a nő, és mi hosszabb ideig élünk. Mégis, a világ nagyobb részében ez nem így van. Történetesen, demográfusok rámutattak, hogy valahol 60 millió és 100 millió közötti nő hiányzik a jelenlegi népességből.
And, you know, it happens for several reasons. For instance, in the last half-century, more girls were discriminated to death than all the people killed on all the battlefields in the 20th century. Sometimes it's also because of the sonogram. Girls get aborted before they're even born when there are scarce resources. This girl here, for instance, is in a feeding center in Ethiopia. The entire center was filled with girls like her. What's remarkable is that her brothers, in the same family, were totally fine. In India, in the first year of life, from zero to one, boy and girl babies basically survive at the same rate because they depend upon the breast, and the breast shows no son preference. From one to five, girls die at a 50 percent higher mortality rate than boys, in all of India.
Tudják, ez több okból történik így. Például, az elmúlt fél évszázadban, több lányt diszkrimináltak bele a halálba, mint amennyi ember elesett minden csatateret együttvéve a 20. században. Néha maga az ultrahang is ok lehet. A lányos terhességeket megszakítják, amikor a források szűkösek. Ez a lány például egy élelmezési központban van Etiópiában. Az egész központ hozzáhasonló lányokkal volt tele. Figyelemre méltó az, hogy fivérei, ugyanabban a családban, teljesen rendben voltak. Indiában, életük első évében, nullától egyig, a fiú és lány csecsemők túlélési aránya egyenlő, mert az anyai melltől függenek és az nem mutat fiú preferenciát. Egytől ötig viszont, a lányok halálozási aránya 50 százalékkal magasabb, mint a fiúké, egész Indiában.
The second tenet of "Half the Sky" is that, let's put aside the morality of all the right and wrong of it all, and just on a purely practical level, we think that one of the best ways to fight poverty and to fight terrorism is to educate girls and to bring women into the formal labor force. Poverty, for instance. There are three reasons why this is the case. For one, overpopulation is one of the persistent causes of poverty. And you know, when you educate a boy, his family tends to have fewer kids, but only slightly. When you educate a girl, she tends to have significantly fewer kids. The second reason is it has to do with spending. It's kind of like the dirty, little secret of poverty, which is that, not only do poor people take in very little income, but also, the income that they take in, they don't spend it very wisely, and unfortunately, most of that spending is done by men. So research has shown, if you look at people who live under two dollars a day -- one metric of poverty -- two percent of that take-home pay goes to this basket here, in education. 20 percent goes to a basket that is a combination of alcohol, tobacco, sugary drinks -- and prostitution and festivals. If you just take four percentage points and put it into this basket, you would have a transformative effect.
"Az ég fele" másik tana az, hogy tegyük félre az egész ügy morális helyes vagy helytelenségét. Tisztán gyakorlati szempontból azt gondoljuk, hogy az egyik legjobb módja a szegénység és a terrorizmus elleni harcnak a lányok oktatása és a nők hivatalos munkaerőpiacra történő bebocsátása. A szegénység például. Ennek három miértje van. Először is, a túlnépesedés egyike a szegénység állandó okainak. Tudják, amikor egy fiút kitaníttatnak, a családjában általában kevesebb gyerek születik, de csak alig kevesebb. Amikor egy lányt taníttatnak ki, az ő családjában már jelentősen kevesebb gyerek születik. A második miért a költekezéshez kapcsolódik. Ez kicsit a szegénység féltve őrzött sötét titka, ami az, hogy a szegény emberek nem csak hogy kevés bevétellel rendelkeznek, de ami bevételük van, nos azt nem éppen bölcsen költik el. Sajnos ennek a költekezésnek a nagy része férfi munka. A kutatások azt mutatják, hogy a napi kevesebb mint 2 dollárból élőknél -- a szegénység egyik mércéje -- a bevétel 2 százaléka ebbe a kosárba megy itt, az oktatáséba. 20 százalék megy ebbe a kosárba, ami keveréke az alkoholnak, dohánynak, cukros üdítőknek prostitúciónak és fesztiváloknak. Ha fognánk csak 4 százaléknyit és ebbe a kosárba tennénk, máris nagy változásokat érhetnénk el.
The last reason has to do with women being part of the solution, not the problem. You need to use scarce resources. It's a waste of resources if you don't use someone like Dai Manju. Bill Gates put it very well when he was traveling through Saudi Arabia. He was speaking to an audience much like yourselves. However, two-thirds of the way there was a barrier. On this side was men, and then the barrier, and this side was women. And someone from this side of the room got up and said, "Mr. Gates, we have here as our goal in Saudi Arabia to be one of the top 10 countries when it comes to technology. Do you think we'll make it?" So Bill Gates, as he was staring out at the audience, he said, "If you're not fully utilizing half the resources in your country, there is no way you will get anywhere near the top 10." So here is Bill of Arabia.
Az utolsó miért az, hogy a nők részei a megoldásnak, nem problémaforrások. Hasznosítani kell az erőforrásokat mikor azok szűkösek. Az a források pazarlása, ha valaki olyat, mint Daj Mandzsu nem foglalkoztatunk. Bill Gates nagyon jól megfogalmazta ezt, amikor Szaúdi Arábiában járt. Egy Önökhoz hasonló közönség előtt tartott előadást. Mégis, a terem kétharmada környékén egy válaszfal volt. Ezen az oldalon voltak a férfiak, aztán a válaszfal, ezen az oldalon pedig a nők. Valaki a teremnek erről az oldaláról felállt és azt mondta, "Gates úr, egyik célunk itt Szaúdi Arábiában, hogy a 10 legfejlettebb ország egyike legyünk, ami a technológiát illeti. Gondolja sikerülni fog?" Bill Gates, ahogy a közönséget bámulta azt válaszolta, "Ha nem tudják az ország forrásainak a felét hasznosítani, esélyük sincsen, hogy a felső 10 közelébe is jussanak." Itt is van Arábiai Bill.
(Laughter)
(Nevetés)
So what would some of the specific challenges look like? I would say, on the top of the agenda is sex trafficking. And I'll just say two things about this. The slavery at the peak of the slave trade in the 1780s: there were about 80,000 slaves transported from Africa to the New World. Now, modern slavery: according to State Department rough statistics, there are about 800,000 -- 10 times the number -- that are trafficked across international borders. And that does not even include those that are trafficked within country borders, which is a substantial portion. And if you look at another factor, another contrast, a slave back then is worth about $40,000 in today's money. Today, you can buy a girl trafficked for a few hundred dollars, which means she's actually more disposable. But you know, there is progress being made in places like Cambodia and Thailand. We don't have to expect a world where girls are bought and sold or killed.
Miként is festene néhány a jellemző kihívások közül? Azt mondom a napirend élén áll a szexuális célú emberkereskedelem. Csak két dolgot mondok erről. A rabszolgaság, a rabszolgákkal való kereskedés csúcsán az 1780-as években: körülbelül 80.000 rabszolgát szállítottak Afrikából az Újvilágba. A mai modern rabszolgaság: az amerikai Külügyminisztérium sztatisztikái szerint körülbelül 800.000-en -- tízszerese az előzőnek -- esnek áldozatául a határokon átnyúló emberkereskedelemnek. És ez a szám nem veszi figyelembe azokat, akikkel határokon belül kereskednek, ami jelentős részt képez. És ha megfigyelünk egy másik tényezőt, másik különbséget, akkoriban egy rabszolga értéke körülbelül 40.000 dollár volt mai pénzben számolva. Manapság egy lányt már néhány száz dollárért is megvehetünk, ami azt jelenti, könnyebben eldobható. Tudják, azért van haladás is olyan helyeken, mint Kambodzsa és Tajföld. Nem kell olyan világra számítanunk ahol a lányokat vásárolják, eladják vagy megölik.
The second item on the agenda is maternal mortality. You know, childbirth in this part of the world is a wonderful event. In Niger, one in seven women can expect to die during childbirth. Around the world, one woman dies every minute and a half from childbirth. You know, it's not as though we don't have the technological solution, but these women have three strikes against them: they are poor, they are rural and they are female. You know, for every woman who does die, there are 20 who survive but end up with an injury. And the most devastating injury is obstetric fistula. It's a tearing during obstructed labor that leaves a woman incontinent.
A napirend második pontja az anyák elhalálozása. Tudják, a szülés a világnak ezen a részén csodálatos esemény. Nigerben, minden hetedik nő számíthat rá, hogy belehal a szülésbe. Világszerte másfél percenként hal bele egy nő a szülésbe. Tudják, nem mintha nem lenne rá technológiai megoldás, de ezek ellen a nők ellen három dolog szól: szegények, vidékiek és nők. Tudják, minden nőre aki belehalt a szülésbe, 20 olyan nő jut, aki túléli, de sérülést szenved. A legpusztítóbb sérülés pedig a szülés utáni sipoly. Ez egy elakadt szülés közben történő szakadás, amitől a nő képtelen lesz a vizeletvisszatartásra.
Let me tell you about Mahabuba. She lives in Ethiopia. She was married against her will at age 13. She got pregnant, ran to the bush to have the baby, but you know, her body was very immature, and she ended up having obstructed labor. The baby died, and she ended up with a fistula. So that meant she was incontinent; she couldn't control her wastes. In a word, she stank. The villagers thought she was cursed; they didn't know what to do with her. So finally, they put her at the edge of the village in a hut. They ripped off the door so that the hyenas would get her at night. That night, there was a stick in the hut. She fought off the hyenas with that stick. And the next morning, she knew if she could get to a nearby village where there was a foreign missionary, she would be saved. Because she had some damage to her nerves, she crawled all the way -- 30 miles -- to that doorstep, half dead. The foreign missionary opened the door, knew exactly what had happened, took her to a nearby fistula hospital in Addis Ababa, and she was repaired with a 350-dollar operation. The doctors and nurses there noticed that she was not only a survivor, she was really clever, and they made her a nurse. So now, Mahabuba, she is saving the lives of hundreds, thousands, of women. She has become part of the solution, not the problem. She's moved out of a vicious cycle and into a virtuous cycle.
Hadd meséljek Önöknek Mahabubáról. Etiópiában él és 13 évesen akarata ellenére férjhez adták. Állapotos lett és a bokrokba menekült, hogy megszülje a babáját, de tudják, még nagyon éretlen volt a teste, és elakadt szülése lett. A baba meghalt, neki pedig sipolya lett, ami annyit jelent, hogy nem tudta visszatartani a vizeletét, nem tudta kontrollálni a salakait. Egyszóval bűzlött. A falubéliek azt hitték elátkozta valaki és nem tudták mit csináljanak vele. Végül egy faluszéli kunyhóba tették. Letépték az ajtót, hogy a hiénák elkaphassák az éjszaka. Azon az éjjelen volt egy bot a kunyhóban, azzal üldözte el magától a hiénákat. A következő reggelen, tudta, ha el tudja érni a közeli falut, ahol volt egy külföldi misszionárius, ott megmentik. Mert idegkárosodása is volt, az egész -- majd 50 kilométeres -- utat kúszva tette meg, egészen addig a küszöbig, félholtan. A külföldi misszionárius ajtót nyitott, pontosan tudta mi történt, elvitte egy közeli sipoly kórházba Addisz-Abebában ahol meggyógyították egy 350 dolláros műtéttel. Az ottani orvosok és nővérek észrevették, hogy nemcsak túlélő volt, hanem nagyon okos is, és nővért csináltak belőle. Így most, Mahabuba életeket ment. Női életek százait, ezreit. A megoldás részévé vált, nem problémává. Kiszállt az ördögi körből és egy értékteremtő körbe lépett.
I've talked about some of the challenges, let me talk about some of the solutions, and there are predictable solutions. I've hinted at them: education and also economic opportunity. So of course, when you educate a girl, she tends to get married later on in life, she tends to have kids later on in life, she tends to have fewer kids, and those kids that she does have, she educates them in a more enlightened fashion. With economic opportunity, it can be transformative.
Beszéltem a kihívások némelyikéről, most hadd szóljak néhány megoldásról. Vannak előrelátható megoldások. Céloztam rájuk: oktatás és gazdasági lehetőség. Természetesen, mikor egy lányt kitaníttatunk később fog megházasodni, általában később születnek gyermekei, kevesebb gyereke lesz és azokat a gyerekeket felvilágosultabb módon taníttatja. Ez gazdasági lehetőséggel, átalakító hatású is lehet.
Let me tell you about Saima. She lives in a small village outside Lahore, Pakistan. And at the time, she was miserable. She was beaten every single day by her husband, who was unemployed. He was kind of a gambler type -- and unemployable, therefore -- and took his frustrations out on her. Well, when she had her second daughter, her mother in-law told her son, "I think you'd better get a second wife. Saima's not going to produce you a son." This is when she had her second daughter. At the time, there was a microlending group in the village that gave her a 65-dollar loan. Saima took that money, and she started an embroidery business. The merchants liked her embroidery; it sold very well, and they kept asking for more. And when she couldn't produce enough, she hired other women in the village. Pretty soon she had 30 women in the village working for her embroidery business. And then, when she had to transport all of the embroidery goods from the village to the marketplace, she needed someone to help her do the transport, so she hired her husband. So now they're in it together. He does the transportation and distribution, and she does the production and sourcing. And now they have a third daughter, and the daughters, all of them, are being tutored in education because Saima knows what's really important.
Hadd meséljek Önöknek Saimáról. Egy kis Lahore közeli faluban él Pakisztánban. Akkor nyomorúságos élete volt. Minden egyes nap megverte a férje, aki munkanélküli volt. Szerencsejátékos típus volt -- ami miatt nem lehett foglalkoztatni -- és Saimán töltötte ki a csalódottságát. Amikor megszületett Saima második lánya, az anyósa azt mondta a férjének "Azt hiszem jobb lesz, ha szerzel egy második feleséget. Saima nem fog neked fiút szülni." Ekkor szülte meg második lányát. Akkoriban volt a faluban egy mikrokölcsönző csoport, aki kölcsönadott Saimának 65 dollárt. Saima fogta a pénzt és elindított egy hímzéssel foglalkozó vállalkozást. Az árusoknak tetszettek a hímzései; jól fogytak, ezért mind többet és többet kértek. Amikor már nem tudott eleget készíteni, falubéli asszonyokat vett fel. Hamarosan 30 falubéli nő dolgozott hímzéssel foglalkozó cégében. Aztán, amikor át kellett szállítania a hímzett árut a faluból a piacra, szüksége volt valakire, aki elintézné a szállítást, szóval felvette a férjét. Így most együtt csinálják. A férje foglalkozik a szállítással és terjesztéssel, Saima pedig a gyártással és beszerzéssel. Van már egy harmadik lányuk is és a lányaikat mind oktatásra taníttatják, mert Saima tudja mi igazán fontos.
Which brings me to the final element, which is education. Larry Summers, when he was chief economist at the World Bank, once said that, "It may well be that the highest return on investment in the developing world is in girls' education." Let me tell you about Beatrice Biira. Beatrice was living in Uganda near the Congo border, and like Dai Manju, she didn't go to school. Actually, she had never been to school, not to a lick, one day. Her parents, again, said, "Why should we spend the money on her? She's going to spend most of her life lugging water back and forth." Well, it just so happens, at that time, there was a group in Connecticut called the Niantic Community Church Group in Connecticut. They made a donation to an organization based in Arkansas called Heifer International. Heifer sent two goats to Africa. One of them ended up with Beatrice's parents, and that goat had twins. The twins started producing milk. They sold the milk for cash. The cash started accumulating, and pretty soon the parents said, "You know, we've got enough money. Let's send Beatrice to school." So at nine years of age, Beatrice started in first grade -- after all, she'd never been to a lick of school -- with a six year-old. No matter, she was just delighted to be in school. She rocketed to the top of her class. She stayed at the top of her class through elementary school, middle school, and then in high school, she scored brilliantly on the national examinations so that she became the first person in her village, ever, to come to the United States on scholarship. Two years ago, she graduated from Connecticut College. On the day of her graduation, she said, "I am the luckiest girl alive because of a goat." (Laughter) And that goat was $120.
Ezzel eljutottunk az utolsó elemhez, ami az oktatás. Larry Summers, amikor a Világbank vezető közgazdásza volt, azt mondta egyszer: "Jóllehet, hogy a legjobban megtérülő befektetés a fejlődő világban a lányok oktatása." Hadd meséljek Önöknek Beatrice Biiráról. Beatrice Ugandában élt, a kongói határ közelében, és csakúgy mint Daj Mandzsu, nem járt iskolába. Pontosabban, sosem volt iskolában, egy percet, egy napot sem. A szülei, megint, azt mondták "Miért is kéne pénzt költenünk rá? Élete nagyrészét úgyis vízhordással fogja tölteni." Történetesen, akkoriban volt Connecticutban egy csoport, az úgynevezett Nechantik Templomközösség Csoportja Connecticutban. Ez a csoport adományozott egy szervezetnek Arkansas államból, a Heifer Internationalnak. A Heifer küldött két kecskét Afrikába. Az egyik Beatrice szüleinél kötött ki, és annak a kecskének ikrei születtek. Az ikrek elkezdtek tejelni. A tejet eladták készpénzért, az elkezdett gyűlni, és az egyik szülő hamarosan így szólt, "Tudod, van elég pénzünk, küldjük Beatrice-t iskolába." Ígyhát kilencévesen Beatrice elkezdte az első osztályt -- hiszen egy percet sem volt előtte iskolában -- a hatévesekkel. Nem számított, annyira boldog volt, hogy iskolába járt. Az osztály élére szárnyalt, és az osztály élén is maradt az általános iskolai, gimnáziumi és középiskolai évein át, amikor is ragyogóan teljesített a nemzeti vizsgákon, így ő lett a falujában az első személy, valaha, aki az Egyesült Államokba utazhatott ösztöndíjjal. Két éve végzett a Connecticut Főiskolán. A diplomaosztó napján azt mondta "Én vagyok a világ legszerencsésebb lánya, egy kecske miatt." (Nevetés) És az a kecske 120 dollárba került.
So you see how transformative little bits of help can be. But I want to give you a reality check. Look: U.S. aid, helping people is not easy, and there have been books that have criticized U.S. aid. There's Bill Easterly's book. There's a book called "Dead Aid." You know, the criticism is fair; it isn't easy. You know, people say how half of all water well projects, a year later, are failed. When I was in Zimbabwe, we were touring a place with the village chief -- he wanted to raise money for a secondary school -- and there was some construction a few yards away, and I said, "What's that?" He sort of mumbled. Turns out that it's a failed irrigation project. A few yards away was a failed chicken coop. One year, all the chickens died, and no one wanted to put the chickens in there. It's true, but we think that you don't through the baby out with the bathwater; you actually improve. You learn from your mistakes, and you continuously improve.
Látják micsoda átváltoztató hatással bírhat sok kicsi segítség? Mégis szeretném Önöket emlékeztetni a valóságra. Nézzék: amerikai segély. Segíteni nem könnyű. Voltak könyvek, melyek kritizálták az amerikai segélyeket. Ott van Bill Easterly könyve, ott van a "Halott segély" c. könyv. Tudják, a kritika jogos; a dolog nem könnyű. Tudják, az emberek arról beszélnek hogyan hiúsul meg a vízkút projektek fele egy év alatt. Amikor Zimbabwéban jártam, a törzsfőnökkel látogattunk egy helyet -- középiskolára akart pénzt gyűjteni -- és néhány méternyire egy építmény volt, rákérdeztem "Az micsoda?" Motyogott valamit. Kiderült, egy sikertelen öntöző projekt volt. Még néhány méterrel odébb egy meghiúsult csirkefarm volt. Egy évben kimúlt az összes csirke és senki nem akarta oda berakni a csirkéket. Ez mind igaz, de mi hisszük azt, hogy nem borítjuk ki a gyereket a fürdővízzel, hanem tökéletesítünk. Az ember tanul a hibáiból és folyton javul.
We also think that individuals can make a difference, and they should, because individuals, together, we can all help create a movement. And a movement of men and women is what's needed to bring about social change, change that will address this great moral challenge. So then, I ask, what's in it for you? You're probably asking that. Why should you care? I will just leave you with two things. One is that research shows that once you have all of your material needs taken care of -- which most of us, all of us, here in this room do -- research shows that there are very few things in life that can actually elevate your level of happiness. One of those things is contributing to a cause larger than yourself.
Azt is gondoljuk, hogy az egyének képesek változásokat hozni, és kell hogy ezt tegyék, mert mi egyének együttesen mind segíthetünk egy mozgalom megteremtésében. És nők és férfiak közös mozgalmára van szükség a társadalmi változáshoz, olyan változáshoz, ami nevén nevezi ezt a hatalmas erkölcsi kihívást. Szóval most rákérdezek miért is jó ez Önöknek? Bizonyára ez Önöknek is kérdés. Miért kéne érdekelje ez Önöket? Búcsúzóul mondok két dolgot. Az egyik, hogy kutatások bizonyítják, hogy amint összes anyagi szükségletünk kielégítésre talált -- ami igaz többségünkre, mindannyiunkra itt a teremben -- a kutatások azt mutatják, hogy nagyon kevés olyan dolog van az életben, ami képes a boldogságunk szintjét megemelni. Ezek egyike egy önmagunknál magasztosabb célhoz hozzájárulni.
And the second thing, it's an anecdote that I'll leave you with. And that is the story of an aid worker in Darfur. Here was a woman who had worked in Darfur, seeing things that no human being should see. Throughout her time there, she was strong, she was steadfast. She never broke down. And then she came back to the United States and was on break, Christmas break. She was in her grandmother's backyard, and she saw something that made her break down in tears. What that was was a bird feeder. And she realized that she had the great fortune to be born in a country where we take security for granted, where we not only can feed, clothe and house ourselves, but also provide for wild birds so they don't go hungry in the winter. And she realized that with that great fortune comes great responsibility. And so, like her, you, me, we have all won the lottery of life. And so the question becomes: how do we discharge that responsibility?
A másik dolog. Ez egy kis anekdóta búcsúzóul. Ez pedig egy darfuri segélymunkás története. Volt hát egy asszony, aki Darfurban dolgozott, és olyan dolgokat látott, amiket emberi lény nem szabadna lásson. Amíg ott volt, erős volt és rendíthetetlen. Sosem omlott össze. Aztán visszatért az Egyesült Államokba a karácsonyi szünetre. A nagymamája kertjében volt, mikor meglátott valamit, amitől kitörtek belőle a könnyek. Amit látott egy madáretető volt. Akkor döbbent rá, hogy megadatott neki az az óriási szerencse, hogy olyan országban szülessen, ahol a biztonságot egyértelműnek vesszük, ahol nemcsak magunknak adunk ételt, ruhát és hajlékot, de gondoskodunk a vadon élő madarakról, hogy ne haljanak éhen a télen. Rádöbbent, hogy ehhez az óriási szerencséhez óriási felelősség is jár. Így, akárcsak ő, Önök, én, mi mindannyian megütöttük az élet főnyereményét. Így a kérdés az: hogyan teszünk eleget ennek a felelősségnek?
So, here's the cause. Join the movement. Feel happier and help save the world.
Itt van hát egy cél. Csatlakozzanak a mozgalomhoz! Legyenek boldogabbak és segítsenek megmenteni a világot!
Thank you very much.
Nagyon szépen köszönöm.
(Applause)
(Nagy taps)