Pat Mitchell: Your first time back on the TEDWomen stage.
Pat Mitchell: Újra itt a TEDWomen színpadon.
Sheryl Sandberg: First time back. Nice to see everyone. It's always so nice to look out and see so many women. It's so not my regular experience, as I know anyone else's.
Sheryl Sandberg: Igen, újra itt. Jó látni titeket. Mindig jólesik körülnézni, és ennyi nőt látni. Nem ezt szoktam meg, tudom, ti sem.
PM: So when we first started talking about, maybe the subject wouldn't be social media, which we assumed it would be, but that you had very much on your mind the missing leadership positions, particularly in the sector of technology and social media. But how did that evolve for you as a thought, and end up being the TED Talk that you gave?
PM: Amikor először beszéltünk, nem a közösségi médiánál kötöttünk ki, hanem inkább arról beszéltünk, hogy miért nincsenek női vezetők különösen a technológiai és közösségi média területeken. Hogyan alakult ki benned ez a gondolat, és miért erről beszéltél a TED-en?
SS: So I was really scared to get on this stage and talk about women, because I grew up in the business world, as I think so many of us did. You never talk about being a woman, because someone might notice that you're a woman, right? They might notice. Or worse, if you say "woman," people on the other end of the table think you're asking for special treatment, or complaining. Or worse, about to sue them. And so I went through -- (Laughter) Right? I went through my entire business career, and never spoke about being a woman, never spoke about it publicly. But I also had noticed that it wasn't working.
Féltem kiállni erre a színpadra és nőkről beszélni, mert én is az üzleti világban nőttem fel, mint itt annyian. Sose említed meg, hogy nő vagy, mert a végén még nőnek néznek, ugye? Észreveszik. Vagy még rosszabb, ha elhangzik, hogy "nő", a többiek rögtön azt hiszik, hogy különleges bánásmódot vársz el, vagy panaszkodsz. Vagy be fogod őket perelni. (Nevetés) Ugye? A teljes üzleti karrierem során soha nem beszéltem arról nyilvánosság előtt, hogy milyen nőnek lenni. De rájöttem, hogy ez így nincs rendjén.
I came out of college over 20 years ago, and I thought that all of my peers were men and women, all the people above me were all men, but that would change, because your generation had done such an amazing job fighting for equality, equality was now ours for the taking. And it wasn't. Because year after year, I was one of fewer and fewer, and now, often the only woman in a room. And I talked to a bunch of people about, should I give a speech at TEDWomen about women, and they said, oh no, no. It will end your business career. You cannot be a serious business executive and speak about being a woman. You'll never be taken seriously again.
Több mint 20 éve végeztem el az egyetemet, a társaim nők és férfiak voltak vegyesen, a feletteseim mind férfiak, de ez megváltozik majd, mert a ti generációtok annyit tett az egyenlőségért, hogy mi már meg is élhetjük azt. Hát ez nem így volt. Az évek során egyre csak fogytak körülöttem a nők, mostanra gyakran én vagyok az egyetlen a szobában. Beszéltem pár emberrel arról, hogy tartsak-e a TEDWomen-en egy előadást a nőkről, és mind azt mondták, ó, nehogy. Az véget vetne a karrierednek. Nem fognak komoly üzletembernek tekinteni, ha a nőkről beszélsz. Soha többet nem vesznek majd komolyan.
But fortunately, there were the few, the proud -- like you -- who told me I should give the speech, and I asked myself the question Mark Zuckerberg might -- the founder of Facebook and my boss -- asks all of us, which is, what would I do if I wasn't afraid? And the answer to what would I do if I wasn't afraid is I would get on the TED stage, and talk about women, and leadership. And I did, and survived. (Applause)
De szerencsére volt pár bátor ember, mint te is, akik biztattak, hogy vállaljam el az előadást. Feltettem magamnak a kérdést, amit Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és egyben a főnököm, kérdezne mindenkitől: Mit tennél, ha nem tartana vissza a félelem? A válasz pedig az volt, hogy ha nem félnék, akkor kiállnék a TED színpadára, és beszélnék a nőkről és a vezető pozíciókról. Úgy is lett, és túléltem. (Taps)
PM: I would say, not only survived. I'm thinking of that moment, Sheryl, when you and I were standing backstage together, and you turned to me, and you told me a story. And I said -- very last minute -- you know, you really should share that story.
PM: Sőt, simán túlélted. Most az jutott eszembe, Sheryl, amikor a színfalak mögött voltunk, odajöttél hozzám, és egy történetet meséltél. Én pedig azt mondtam így az utolsó pillanatban, hogy ezt igazán meg kéne osztanod.
SS: Oh, yeah. PM: What was that story?
SS: Igen. PM: Mi is volt ez a történet?
SS: Well, it's an important part of the journey. So I had -- TEDWomen -- the original one was in D.C. -- so I live here, so I had gotten on a plane the day before, and my daughter was three, she was clinging to my leg: "Mommy, don't go." And Pat's a friend, and so, not related to the speech I was planning on giving, which was chock full of facts and figures, and nothing personal, I told Pat the story. I said, well, I'm having a hard day. Yesterday my daughter was clinging to my leg, and "Don't go."
SS: Ez fontos része az útnak. Az eredeti TEDWomen D.C.-ben volt, én pedig itt lakom, úgyhogy előző nap át kellett utazzak. A kislányom 3 éves volt, és a lábamba kapaszkodott: "Anyu, ne menj el!" Pat jóbarátom, így függetlenül az előadástól, amire készültem, (tele száraz tényekkel és adatokkal, semmi személyes téma) szóval elmeséltem Patnek a dolgot. Hogy igen, nehéz napom van. Tegnap a kislányom a lábamba kapaszkodva kért, hogy ne utazzak el.
And you looked at me and said, you have to tell that story. I said, on the TED stage? Are you kidding? I'm going to get on a stage and admit my daughter was clinging to my leg? And you said yes, because if you want to talk about getting more women into leadership roles, you have to be honest about how hard it is. And I did. And I think that's a really important part of the journey.
Rámnéztél, és azt mondtad, ezt el kell meséljem itt is. Mire én: A TED-en? Viccelsz? Kiállok a színpadra, és bevallom, hogy a kislányom nem akart elengedni? Te pedig at mondtad, hogy ha a nők által betöltött vezető szerepekről akarsz beszélni, akkor őszintén el kell mondd, milyen nehéz is ez. Így is lett, és azt hiszem, ez nagyon fontos fordulópont.
The same thing happened when I wrote my book. I started writing the book. I wrote a first chapter, I thought it was fabulous. It was chock-full of data and figures, I had three pages on matrilineal Maasai tribes, and their sociological patterns. My husband read it and he was like, this is like eating your Wheaties. (Laughter) No one -- and I apologize to Wheaties if there's someone -- no one, no one will read this book. And I realized through the process that I had to be more honest and more open, and I had to tell my stories. My stories of still not feeling as self-confident as I should, in many situations. My first and failed marriage. Crying at work. Felling like I didn't belong there, feeling guilty to this day. And part of my journey, starting on this stage, going to "Lean In," going to the foundation, is all about being more open and honest about those challenges, so that other women can be more open and honest, and all of us can work together towards real equality.
Ugyanez történt, amikor a könyvemet írtam. Végeztem az első fejezettel, csodás lett. Tele adatokkal, számokkal, három oldal az anyai ágon működő Maasi törzs szociális szokásairól. A férjem elolvasta, és dögunalmasnak tartotta. Senki az égvilágon nem fogja elolvasni ezt a könyvet. Menet közben rájöttem, hogy sokkal őszintébbnek és nyitottabnak kell lennem, személyesebbnek. Mesélnem kell arról, hogy most sem érzem mindig magabiztosnak magam sok helyzetben. Az első és tönkrement házasságom. Sírás a munkahelyen. Az oda nem tartozás érzése, a bűntudat, mind a mai napig. A "Dobd be magad!", áss mélyre elv, ami ezen a színpadon született meg, részben arról szól, hogy nyitottak legyünk, őszinték a kihívásokkal kapcsolatban, hogy más nők is nyitottabbak és őszintébbek lehessenek, és mindannyian összefoghassunk a valódi egyenlőségért.
PM: I think that one of the most striking parts about the book, and in my opinion, one of the reasons it's hit such a nerve and is resonating around the world, is that you are personal in the book, and that you do make it clear that, while you've observed some things that are very important for other women to know, that you've had the same challenges that many others of us have, as you faced the hurdles and the barriers and possibly the people who don't believe the same. So talk about that process: deciding you'd go public with the private part, and then you would also put yourself in the position of something of an expert on how to resolve those challenges.
PM: Szerintem a könyvben az egyik legkiemelkedőbb vonal és szerintem az egyik ok, amiért annyira célba talált szerte a világon, hogy közvetlen vagy a könyvben, és nem titkolod, hogy bár láttál olyan dolgokat, amit másoknak is fontos tudniuk, amellett ugyanazokkal a kihívásokkal is szembesültél, amivel mi mindannyian, szemben az akadályokkal, gátakkal, és talán a más gondolkodású emberekkel. Mesélj erről, hogyan döntötted el, hogy nyilvánosságra hozod a személyes dolgokat is, és hogy szinte szakértőnek képezed ki magad e kihívások terén.
SS: After I did the TED Talk, what happened was -- you know, I never really expected to write a book, I'm not an author, I'm not a writer, and it was viewed a lot, and it really started impacting people's lives. I got this great --- one of the first letters I got was from a woman who said that she was offered a really big promotion at work, and she turned it down, and she told her best friend she turned it down, and her best friend said, you really need to watch this TED Talk. And so she watched this TED Talk, and she went back the next day, she took the job, she went home, and she handed her husband the grocery list. (Laughter) And she said, I can do this.
SS: Tudod, az első TED előadás után -- sosem gondoltam, hogy könyvet fogok írni, nem vagyok író -- szóval rengetegen megnézték, és nagy hatással volt az emberekre. Az első levelek egyike egy hölgytől jött, akinek egy kiváló előrelépési lehetőséget ajánlottak. Visszautasította, és ezt elmesélte a barátjának, aki rögtön rávágta, hogy látnod kell ezt az előadást. Így hát megnézte, majd másnap bement, elvállalta az új pozíciót, hazament, majd a férje kezébe nyomta a bevásárlólistát. (Nevetés) Meg tudom csinálni, mondta.
And what really mattered to me -- it wasn't only women in the corporate world, even though I did hear from a lot of them, and it did impact a lot of them, it was also people of all different circumstances. There was a doctor I met who was an attending physician at Johns Hopkins, and he said that until he saw my TED Talk, it never really occurred to him that even though half the students in his med school classes were women, they weren't speaking as much as the men as he did his rounds. So he started paying attention, and as he waited for raised hands, he realized the men's hands were up. So he started encouraging the women to raise their hands more, and it still didn't work. So he told everyone, no more hand raising, I'm cold-calling. So he could call evenly on men and women. And what he proved to himself was that the women knew the answers just as well or better, and he was able to go back to them and tell them that. And then there was the woman, stay-at-home mom, lives in a really difficult neighborhood, with not a great school, she said that TED Talk -- she's never had a corporate job, but that TED Talk inspired her to go to her school and fight for a better teacher for her child. And I guess it was part of was finding my own voice. And I realized that other women and men could find their voice through it, which is why I went from the talk to the book.
Az volt a fantasztikus, hogy nem csak üzleti területen dolgozó nők jelentkeztek, bár rengetegen írtak nekem, és sokukra nagy hatással volt az előadás, de más hátterű emberekről is hallottam. Volt például egy látogató orvos a Johns Hopkins egyetemről. Azt mondta, amíg nem látta az előadásomat, sose gondolt bele, hogy bár a hallgatói fele lány, feleannyit sem szerepelnek, mint a fiúk, amikor kérdezi őket. Elkezdett odafigyelni erre, és látta, hogy inkább a férfiak jelentkeznek. Próbálta biztatni a nőket is, hogy többet jelentkezzenek, de ez nem hatott. Úgyhogy beszüntette a jelentkezést, és maga szólította őket. Egyformán a lányokat és fiúkat. Ezáltal rájött arra, hogy a nők is ugyanúgy vagy jobban tudják a választ, és így visszajelzést is tudott adni nekik. Aztán ott volt egy háztartásbeli feleség egy elég rosszhírű környékről, ahol nem volt jó az iskola. Ő sem az üzleti életből jött, de az előadás után elhatározta, hogy kiharcol egy jobb tanárt a gyerekének az iskolában. Azt hiszem, ez a saját hangom kereséséről is szólt. Rájöttem, hogy más nők és férfiak is magukra találhatnak általa, ezért az előadás után a könyv jött.
PM: And in the book, you not only found your voice, which is clear and strong in the book, but you also share what you've learned -- the experiences of other people in the lessons. And that's what I'm thinking about in terms of putting yourself in a -- you became a sort of expert in how you lean in. So what did that feel like, and become like in your life? To launch not just a book, not just a best-selling, best-viewed talk, but a movement, where people began to literally describe their actions at work as, I'm leaning in.
PM: A könyvben pedig nem csak a hangodra találsz, ami tiszta és erős, de megosztod azt is, amit tanultál -- mások tapasztalatait. Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy szinte szakértője lettél a témának. Milyen érzés volt ez, és milyen változást idézett elő benned? Nem csak egy sikerlistás könyvről és egy népszerű előadásról van szó, hanem egy mozgalomról: az emberek kezdik úgy leírni a tetteiket, hogy 'bedobják magukat'.
SS: I mean, I'm grateful, I'm honored, I'm happy, and it's the very beginning. So I don't know if I'm an expert, or if anyone is an expert. I certainly have done a lot of research. I have read every study, I have pored over the materials, and the lessons are very clear. Because here's what we know: What we know is that stereotypes are holding women back from leadership roles all over the world. It's so striking. "Lean In" is very global, I've been all over the world, talking about it, and -- cultures are so different. Even within our own country, to Japan, to Korea, to China, to Asia, Europe, they're so different. Except for one thing: gender. All over the world, no matter what our cultures are, we think men should be strong, assertive, aggressive, have voice; we think women should speak when spoken to, help others.
SS: Nagyon hálás vagyok, megtiszteltetés ez, boldog vagyok, és ez még csak a kezdet. Nem tudom, hogy én vagy bárki is szakértője-e a témának. Az biztos, hogy sokat kutattam, Rengeteg tanulmányt, anyagot olvastam, és a tanulság világos. Egyértelműen kiderül, hogy a sztereotípiák gátolják a nőket abban, hogy vezető szerepeket vállaljanak. Megdöbbentő. A "Dobd be magad" globális, világszerte jelen van, beszélnek róla különböző kultúrákban. Itthon, Japán, Korea, Kína, Ázsia, Európa: mind kölönböző, egy dolgot kivéve: a nemeket. Mindenhol a világon, kultúrától függetlenül, azt tartjuk, hogy a férfiaknak erősnek, határozottnak, agresszívnek kell lenniük, hallatni kell a hangjukat, a nők pedig akkor szóljanak, ha kérdezik őket, és segítsenek másokat.
Now we have, all over the world, women are called "bossy." There is a word for "bossy," for little girls, in every language there's one. It's a word that's pretty much not used for little boys, because if a little boy leads, there's no negative word for it, it's expected. But if a little girl leads, she's bossy.
A világon mindenhol használjuk azt a szót, hogy "parancsolgat"; főleg kislányokra. Minden nyelvben megvan a megfelelője. Fiúkra nem igazán használják, mert ha egy kisfiú vezet, arra nincs negatív szó, ez az elvárás. De ha egy kislány vezet, akkor az parancsolgatás.
Now I know there aren't a lot of men here, but bear with me. If you're a man, you'll have to represent your gender. Please raise your hand if you've been told you're too aggressive at work. (Laughter) There's always a few, it runs about five percent. Okay, get ready, gentlemen. If you're a woman, please raise your hand if you've ever been told you're too aggressive at work. (Laughter) That is what audiences have said in every country in the world, and it's deeply supported by the data.
Tudom, hogy itt most nincs sok férfi, de tartsatok ki. Ha férfi vagy, képviselned kell a nemedet. Emelje fel a kezét, akit már volt, hogy agresszívnak neveztek a munkahelyén. (Nevetés) Mindig van pár, kb. 5%. OK, uraim. Most a nők közül jelentkezzenek azok, akiket már neveztek agresszívnak. (Nevetés) Más országokban is ugyanez a felmérés eredménye, és a kutatási adatok is ezt erősítik meg.
Now, do we think women are more aggressive than men? Of course not. It's just that we judge them through a different lens, and a lot of the character traits that you must exhibit to perform at work, to get results, to lead, are ones that we think, in a man, he's a boss, and in a woman, she's bossy. And the good news about this is that we can change this by acknowledging it.
Tényleg agresszívebbek a nők, mint a férfiak? Természetesen nem. Csupán más szűrőn keresztül nézzük őket. A jellemvonások, amire a teljesítményhez, eredményekhez, vezetéshez szükség van, gyakran olyan, amit férfiaknál főnökinek számít, nőknél pedig főnökösködésnek. A jó hír az, hogy ha felismerjük ezt, akkor tudunk is rajta változtatni.
One of the happiest moments I had in this whole journey is, after the book came out, I stood on a stage with John Chambers, the CEO of Cisco. He read the book. He stood on a stage with me, he invited me in front of his whole management team, men and women, and he said, I thought we were good at this. I thought I was good at this. And then I read this book, and I realized that we -- my company -- we have called all of our senior women too aggressive, and I'm standing on this stage, and I'm sorry. And I want you to know we're never going to do it again.
E kaland során az egyik legszebb pillanat a könyv megjelenése után volt John Chambers-szel, a Cisco CEO-jával voltam egy színpadon. Ő is olvasta a könyvet. Együtt voltunk a színpadon (meghívott a vezetői csapatához), nők és férfiak előtt, és azt mondta: "Azt hittem, jól csináljuk, jól csinálom. Aztán elolvastam ezt a könyvet, és rájöttem, hogy mi, a cégem, nyomulósnak bélyegezzük meg a nőket, úgyhogy most itt, ezen a színpadon elnézést kérek. Szeretném, hogy tudjátok: többet nem fog előfordulni."
PM: Can we send that to a lot of other people that we know? (Applause)
PM: Ezt elküldhetjük a többi ismerősünknek is? (Taps)
SS: And so John is doing that because he believes it's good for his company, and so this kind of acknowledgement of these biases can change it. And so next time you all see someone call a little girl "bossy," you walk right up to that person, big smile, and you say, "That little girl's not bossy. That little girl has executive leadership skills." (Laughter)
SS: John tehát azért tette ezt, mert hiszi, hogy ez jót tesz a cégnek, és az előítéletek beismerése segít megváltoztatni azokat. Ha legközelebb valaki egy kislányt "parancsolgatónak" hív, menjetek oda, és kedvesen mondjátok azt, hogy nem parancsolgat, csak vezetői képességei vannak. (Nevetés)
PM: I know that's what you're telling your daughter. SS: Absolutely.
PM: Tudom, hogy te is ezt tanítod a kislányodnak. SS: Abszolút.
PM: And you did focus in the book -- and the reason, as you said, in writing it, was to create a dialogue about this. I mean, let's just put it out there, face the fact that women are -- in a time when we have more open doors, and more opportunities -- are still not getting to the leadership positions. So in the months that have come since the book, in which "Lean In" focused on that and said, here are some of the challenges that remain, and many of them we have to own within ourselves and look at ourselves. What has changed? Have you seen changes?
PM: Illetve a könyvedben is ezt vetted górcső alá, és azért írsz róla, mint mondod, hogy elindíts egy párbeszédet. Mert valljuk be őszintén, nézzünk szembe vele, hogy még ebben a nyitott, lehetőségekkel teli világban sem jut elég nő vezető szerephez. A könyv megjelenése utáni hónapokban, miután a "Dobd be magad"-ban erről írtál, még mindig vannak kihívások, amiket magunkban kell felismernünk, és magunkba kell nézzünk. Mi változott? Tapasztaltál változást?
SS: Well, there's certainly more dialogue, which is great. But what really matters to me, and I think all of us, is action. So everywhere I go, CEOs, they're mostly men, say to me, you're costing me so much money because all the women want to be paid as much as the men. And to them I say, I'm not sorry at all. (Laughter) At all. I mean, the women should be paid as much as the men.
SS: Nagyon jó, hogy többet beszélnek róla. De ami igazán számít nekem és azt hiszem mindenkinek, az a tettek. Akármerre járok, a CEO-k, többnyire férfiak, azt mondják: túl sokba kerülsz nekem, mert minden nő annyit akar keresni, mint a férfiak. Én pedig azt mondom nekik: Egyáltalán nem sajnálom. (Nevetés) Abszolút nem. Ugyanannyit kéne keresniük.
Everywhere I go, women tell me they ask for raises. Everywhere I go, women say they're getting better relationships with their spouses, asking for more help at home, asking for the promotions they should be getting at work, and importantly, believing it themselves. Even little things. One of the governors of one of the states told me that he didn't realize that more women were, in fact, literally sitting on the side of the room, which they are, and now he made a rule that all the women on his staff need to sit at the table.
Bármerre járok, a nők azt mesélik, hogy fizetésemelést kérnek. Azt mondják, jobb a kapcsolatuk a párjukkal, több segítséget kérnek otthon, jelentkeznek az előléptetésekre a munkahelyen, és a legfontosabb, hogy kezdenek hinni magukban. Még ha kis dolgokról van is szó. Egy kormányzó mesélte, hogy észre sem vette, hogy a nők szó szerint a szoba szélén ültek. Ezért hozott egy szabályt, miszerint mind az asztalnál kell ülniük.
The foundation I started along with the book "Lean In" helps women, or men, start circles -- small groups, it can be 10, it can be however many you want, which meet once a month. I would have hoped that by now, we'd have about 500 circles. That would've been great. You know, 500 times roughly 10. There are over 12,000 circles in 50 countries in the world.
Az alapítvány, amit a könyv kiadásakor hoztam létre, nőket, vagy akár férfiakat is segít, kis csoportokban, akár tizen vagy bármennyien találkoznak havonta. Reméltem, hogy mostanra lesz majd kb. 500 ilyen társas kör. Ötszázszor tíz, az nem lenne rossz. Most 50 országban 12000 csoport van.
PM: Wow, that's amazing.
PM: Hú, ez hihetetlen.
SS: And these are people who are meeting every single month. I met one of them, I was in Beijing. A group of women, they're all about 29 or 30, they started the first Lean In circle in Beijing, several of them grew up in very poor, rural China. These women are 29, they are told by their society that they are "left over," because they are not yet married, and the process of coming together once a month at a meeting is helping them define who they are for themselves. What they want in their careers. The kind of partners they want, if at all. I looked at them, we went around and introduced ourselves, and they all said their names and where they're from, and I said, I'm Sheryl Sandberg, and this was my dream. And I kind of just started crying. Right, which, I admit, I do. Right? I've talked about it before. But the fact that a woman so far away out in the world, who grew up in a rural village, who's being told to marry someone she doesn't want to marry, can now go meet once a month with a group of people and refuse that, and find life on her own terms. That's the kind of change we have to hope for.
SS: Ezek az emberek minden hónapban találkoznak. Pekingben találkoztam az egyik csoporttal. 29-30 körüli nők elindították a Dobd be magad! csoportot Pekingben. Többen a szegényebb, vidéki Kínában nőttek fel. 29 évesen a társadalom maradéknak tartja őket, mert még nem mentek férjhez, de ez a havi találkozó segít nekik abban, hogy magukra találjanak. Hogy mit szeretnének elérni a karrierjükben. Akarnak-e partnert, és milyet. Bemutatkoztunk egymás után, mindenki elmondta a nevét, és hogy honnan jött, rám került a sor: "Sheryl Sandberg vagyok, és ez volt az álmom." És hát elsírtam magam. Tényleg, bevallom. Ugye? Beszéltem már erről korábban. Itt egy nő a világ másik végén, aki egy vidéki faluban nőtt fel, és nem akart hozzámenni ahhoz, akinek szánták, és most találkozhat a csoporttal havonta, és élheti az életét, ahogy ő szeretné. Ez az a változás, amit látni szeretnénk.
PM: Have you been surprised by the global nature of the message? Because I think when the book first came out, many people thought, well, this is a really important handbook for young women on their way up. They need to look at this, anticipate the barriers, and recognize them, put them out in the open, have the dialogue about it, but that it's really for women who are that. Doing that. Pursuing the corporate world. And yet the book is being read, as you say, in rural and developing countries. What part of that has surprised you, and perhaps led to a new perspective on your part?
PM: Meglepett, hogy világszerte elterjedt az üzeneted? Mert azt hiszem, hogy amikor megjelent a könyv, sokan azt gondolták, hogy ez egy fontos kézikönyv fiatal, feltörekvő nőknek. El kell olvasniuk, számítani az akadályokra, és felismerni azokat, felszínre hozni és beszélni róluk, szóval főleg olyan nőknek, akik a vállalati szektorban szeretnének érvényesülni. De a könyvedet vidéken és a fejlődő országokban is olvassák. Váratlanul ért ez téged, és megváltoztatta a nézőpontodat esetleg?
SS: The book is about self-confidence, and about equality. And it turns out, everywhere in the world, women need more self-confidence, because the world tells us we're not equal to men. Everywhere in the world, we live in a world where the men get "and," and women get "or." I've never met a man who's been asked how he does it all. (Laughter)
SS: A könyv az önbizalomról és egyenlőségről szól. Úgy tűnik, a világ minden táján önbizalomra van szükségük a nőknek, mert a világ azt mondja, hogy nem érünk fel a férfiakkal. Mindenhol olyan világban élünk, ahol a férfiaknak "és" van, a nőknek pedig "vagy". Férfit még sosem kérdeztek meg arról, hogy "Hogy csinálod?" (Nevetés)
Again, I'm going to turn to the men in the audience: Please raise your hand if you've been asked, how do you do it all? (Laughter) Men only. Women, women. Please raise your hand if you've been asked how you do it all? We assume men can do it all, slash -- have jobs and children. We assume women can't, and that's ridiculous, because the great majority of women everywhere in the world, including the United States, work full time and have children.
Ismét a jelenlevő férfiakat kérdezném: Tegye fel a kezét, akitől már megkérdezték, "Hogyan csinálod?" (Nevetés) Csak férfiak. Most a nők jelentkezzenek, ha elhangzott feléjük ez a kérdés. Feltételezzük, hogy a férfiaknak simán megy minden, munka, család. A nőknek pedig nem. Ez nevetséges, mert a nők többsége az egész világon, itt az USA-ban is, dolgozik és gyereket nevel.
And I think people don't fully understand how broad the message is. There is a circle that's been started for rescued sex workers in Miami. They're using "Lean In" to help people make the transition back to what would be a fair life, really rescuing them from their pimps, and using it. There are dress-for-success groups in Texas which are using the book, for women who have never been to college. And we know there are groups all the way to Ethiopia. And so these messages of equality -- of how women are told they can't have what men can have -- how we assume that leadership is for men, how we assume that voice is for men, these affect all of us, and I think they are very universal. And it's part of what TEDWomen does. It unites all of us in a cause we have to believe in, which is more women, more voice, more equality.
Azt hiszem, az emberek nem értik ennek a jelentőségét. Miamiban van egy csoport azoknak, akik a szexiparból törtek ki. A Dobd be magad! segít nekik az átmenetben, hogy visszatérjenek a normális élethez, megmentik őket a futtatójuktól. Texasban ötlözködési tanácsokat adó csoport is alakult a könyv alapján, azoknak, akik nem jártak felsőbb iskolákba. Etiópiában is tudunk ilyen csoportokról. Ezek az üzenetek, hogy a nők nem kaphatják meg azt, amit a férfiak, hogy feltételezzük, a vezetés, a fellépés a férfiak dolga, ezek mindannyiunkat, az élet minden területén érintenek. Részben a TEDWomen is ez ellen küzd. Egyesít minket abban a közös célban, hogy a nőknek több terep, hang, egyenlőség jár.
PM: If you were invited now to make another TEDWomen talk, what would you say that is a result of this experience, for you personally, and what you've learned about women, and men, as you've made this journey?
PM: Ha ismét kéne tartanod egy TEDWomen előadást, mit mondanál erről a tapasztalatról saját magadra nézve? Mit tanultál a nőkről, férfiakról ezen az úton?
SS: I think I would say -- I tried to say this strongly, but I think I can say it more strongly -- I want to say that the status quo is not enough. That it's not good enough, that it's not changing quickly enough. Since I gave my TED Talk and published my book, another year of data came out from the U.S. Census. And you know what we found? No movement in the wage gap for women in the United States. Seventy-seven cents to the dollar. If you are a black woman, 64 cents. If you are a Latina, we're at 54 cents. Do you know when the last time those numbers went up? 2002. We are stagnating, we are stagnating in so many ways. And I think we are not really being honest about that, for so many reasons. It's so hard to talk about gender. We shy away from the word "feminist," a word I really think we need to embrace. We have to get rid of the word bossy and bring back -- (Applause) I think I would say in a louder voice, we need to get rid of the word "bossy" and bring back the word "feminist," because we need it. (Applause)
SS: Azt hiszem, próbáltam hangsúlyozni, de talán még jobban kell hangsúlyozni, hogy a status quo nem elég. Nem felel meg, nem haladunk elég gyorsan. A TED előadás és a könyv óta még egy évnyi adat jött össze az amerikai felmérésből. És tudod mi derült ki? Semmi nem változott a fizetési különbségek terén. 77 cent 1 dollárral szemben. Ha fekete nő vagy, 64 cent. Ha dél-amerikai, akkor csak 54 cent. És tudod mikor emelkedtek utoljára ezek a számok? 2002-ben. Stagnálunk, sok szempontból egy helyben toporgunk. Nem vagyunk őszinték ezzel kapcsolatban több ok miatt. Olyan nehéz a nemekről beszélni. Kerüljük a "feminista" szót, pedig magunkévá kéne tenni. El kéne hagyjuk a "parancsolgató" szót, (Taps) Azt hiszem, ezt még erősebben kell mondjam, el kell hagyjuk a "parancsolgató" szót, és hozzuk vissza a "feministát", mert szükség van rá. (Taps)
PM: And we all need to do a lot more leaning in.
PM: És sokkal jobban be kell dobjuk magunkat!
SS: A lot more leaning in.
SS: Igen, sokkal jobban.
PM: Thank you, Sheryl. Thanks for leaning in and saying yes.
PM: Köszönöm, Sheryl. Köszönjük, hogy bedobtad magad, és igent mondtál.
SS: Thank you.
SS: Köszönöm.
(Applause)
(Taps)