Let's begin with a story. Once upon a time -- well actually less than two years ago -- in a kingdom not so very far away, there was a man who traveled many miles to come to work at the jewel in the kingdom's crown -- an internationally famous company. Let's call it Island Networks. Now this kingdom had many resources and mighty ambitions, but the one thing it lacked was people. And so it invited workers from around the world to come and help it build the nation. But in order to enter and to stay these migrants had to pass a few tests. And so it was, our man presented himself to authorities in the kingdom, looking forward to settling into his new life.
Kezdjük egy történettel. Hol volt, hol nem volt -- tulajdonképpen kevesebb, mint két éve -- egy nem is olyan messzi királyságban élt egy ember aki sok-sok mérföldet utazott, hogy a királyság szívében dolgozhasson -- egy nemzetközileg ismert cégnél. Nevezzük Island Networksnek. Ennek a királyságnak rengeteg forrása és hatalmas ambíciói voltak, de egy dolog hiányzott még: az emberek. Úgyhogy az egész világból hívtak munkásokat, hogy jöjjenek és segítsenek egy nemzetet építeni. De ahhoz, hogy beléphessenek és ottmaradhassanak néhány teszten át kellett esniük. Így történt, hogy a mi emberünk megjelent a királyság hatóságai előtt, alig várva, hogy elkezdhesse az új életét.
But then something unexpected happened. The medical personnel who took blood samples from the man never actually told him what they were testing for. He wasn't offered counseling before or after the test, which is best medical practice. He was never informed of the results of the test. And yet, a couple of weeks later, he was picked up and taken to prison where he was subjected to a medical exam, including a full-body search in full view of the others in the cell. He was released, but then a day or two later, he was taken to the airport and he was deported. What on earth did this man do to merit this treatment? What was his terrible crime? He was infected with HIV.
De ekkor egy váratlan dolog történt. Az egészségügyi személyzet akik vért vettek hősünktől nem mondták el, mit is keresnek. Nem beszélgettek el vele sem a teszt előtt, sem utána, pedig ez a bevett eljárás. Sosem tudta meg a teszt eredményét. Mégis, néhány héttel később elfogták és börtönbe vitték ahol orvosi vizsgálatnak vetették alá, többek között egy teljes motozásnak az egész cella szeme láttára. Elengedték, de pár nappal később elvitték a reptérre és kitoloncolták. Mit tehetett hősünk amivel kiérdemelte ezt a bánásmódot? Mi lehetett a szörnyű bűne? HIV-fertőzött volt.
Now the kingdom is one of about 50 countries that imposes restrictions on the entry or stay of people living with HIV. The kingdom argues that its laws allow it to detain or deport foreigners who pose a risk to the economy or the security or the public health or the morals of the state. But these laws, when applied to people living with HIV, are a violation of international human rights agreements to which these countries are signatories. But you know what? Matters of principle aside, practically speaking, these laws drive HIV underground. People are less likely to come forth to be tested or treated or to disclose their condition, none of which helps these individuals or the communities these laws purport to protect.
A királyság egy abból a körülbelül 50 országból ahol a HIV-fertőzöttek belépését és tartózkodását korlátozzák. A királyság azzal érvel, hogy a törvényei lehetővé teszik olyan külföldiek őrizetbe vételét és kitoloncolását, akik veszélyt jelentenek a gazdaságra, a biztonságra, a közegészségre vagy az állam erkölcseire. De mikor ezek a törvények HIV-fertőzöttek ellen irányulnak megszegik azokat a nemzetközi emberi jogi egyezményeket amelyeket ezek az országok mind aláírtak. Tudják mit? Az elveket félretéve, gyakorlati szempontból, ezek a törvények a föld alá száműzik a HIV-et. Az emberek kevésbé mernek teszteket vagy kezelést kérni, esetleg felfedni az állapotukat, ami egy cseppet sem segít sem az egyéneken, sem a közösségeken amiket ezek a törvények védeni kívánnak.
Today we can prevent the transmission of HIV. And with treatment, it is a manageable condition. We are very far from the days when the only practical response to dread disease was to have banished the afflicted -- like this, "The Exile of the Leper." So you tell me why, in our age of science, we still have laws and policies which come from an age of superstition.
Ma már megelőzhetjük a HIV átadását. És gyógyterápiával már egy kezelhető állapot. Régen voltak azok az idők amikor az egyetlen reakció egy szörnyű járványra a fertőzöttek száműzése volt -- mint ez, "A leprás száműzetése". Szóval a tudomány korában miért is léteznek még törvények és intézkedések a babonák idejéből?
Time for a quick show of hands. Who here has been touched by HIV -- either because you yourself have the virus or you have a family member or a friend or a colleague who is living with HIV? Hands up. Wow. Wow. That's a significant number of us.
Szavazzunk gyorsan. Az itt lévők közül kinek volt már köze a HIV-hez -- akár ő maga a fertőzött akár egy családtagja, barátja vagy kollégája él HIV-vel? Hadd lássam a kezeket. Ez igen. Elég sokan közülünk.
You know better than anyone that HIV brings out the best and the worst in humanity. And the laws reflect these attitudes. I'm not just talking about laws on the books, but laws as they are enforced on the streets and laws as they are decided in the courts. And I'm not just talking about laws as they relate to people living with HIV, but people who are at greatest risk of infection -- people such as those who inject drugs or sex workers or men who have sex with men or transgendered persons or migrants or prisoners. And in many parts of the world that includes women and children who are especially vulnerable.
Ők jobban tudják, mint bárki, hogy a HIV előhozza a legjobbat és a legrosszabbat az emberekből. Ezek a törvények is ezt a hozzáállást tükrözik. Nem csak úgy beszélek a törvényről mint könyvekről, hanem úgy is, ahogy az utcán betartatják, ahogy a bíróságon ítélnek. És nem csak úgy beszélek a törvényről ahogy a HIV-fertőzöttekhez áll hozzá, hanem ahogy a legnagyobb kockázatnak kitettekhez is -- emberekhez, akik drogokat használnak vagy a szexiparban dolgoznak, férfiakhoz akik férfiakkal szexelnek, transzneműekhez, bevándorlókhoz és rabokhoz. A világ nagy részében ide tartoznak a különösen sebezhető nők és gyermekek is.
Now there are laws in many parts of the world which reflect the best of human nature. These laws treat people touched by HIV with compassion and acceptance. These laws respect universal human rights and they are grounded in evidence. These laws ensure that people living with HIV and those at greatest risk are protected from violence and discrimination and that they get access to prevention and to treatment. Unfortunately, these good laws are counter-balanced by a mass of really bad law -- law which is grounded in moral judgement and in fear and in misinformation, laws which specifically punish people living with HIV or those at greatest risk. These laws fly in the face of science, and they are grounded in prejudice and in ignorance and in a rewriting of tradition and a selective reading of religion.
A világban sok olyan törvény van ami az emberiség legjobb oldalát mutatja. Ezek a törvények a HIV-érintetteket együttérzéssel és elfogadással kezelik. Ezek a törvények tisztelik az egyetemes emberi jogokat és bizonyítékokon alapulnak. Biztosítják, hogy a HIV-fertőzöttek és a különösen veszélyeztetettek nem esnek erőszak vagy diszkrimináció áldozatául és hozzájuthatnak a megfelelő megelőzési és kezelési módszerekhez. Sajnos ezeket a jó törvényeket ellensúlyozza az igazán rossz törvények hada -- törvények, amelyek erkölcsi alapú ítélkezésen, félelmen és félreinformáltságon alapulnak, törvények, amelyek kifejezetten büntetik a HIV-fertőzötteket és -veszélyeztetetteket. Ezek a törvények szembemennek a tudománnyal, előítéleteken, tudatlanságon, a hagyományok átírásán és a vallás válogató értelmezésén alapszanak.
But you know what? You don't have to take my word for it. We're going to hear from two people who are on the sharp end of the law. The first is Nick Rhoades. He's an American. And he was convicted under the U.S. State of Iowa's law on HIV transmission and exposure -- neither of which offense he actually committed.
De tudják mit? Nem kell vakon hinniük nekem. Két emberről fogunk hallani, akik a törvény rossz oldalán állnak. Az első Nick Rhoades. Amerikai. Iowa állam bírósága elítélte HIV átadásáért és terjesztéséért -- tettekért, amiket el sem követett.
(Video) Nick Rhoades: If something is against the law then that is telling society that is unacceptable, that's bad behavior. And I think the severity of that punishment tells you how bad you are as a person. You're a class B felon, lifetime sex offender. You are a very, very, very bad person. And you did a very, very, very bad thing. And so that's just programmed into you. And you go through the correctional system and everyone's telling you the same thing. And you're just like, I'm a very bad person.
(Videó) Nick Rhoades: Ha a törvény büntet valamit, azzal azt mondja a társadalomnak, hogy ez elfogadhatatlan, rossz viselkedés. És szerintem a büntetés súlyossága mondja meg nekünk, hogy mennyire vagy rossz ember. B osztályú elítélt vagy, regisztrált szexuális bűnöző. Nagyon, nagyon, nagyon rossz ember vagy. Nagyon, nagyon, nagyon rossz dolgot tettél. Ez beléd van programozva. Végigjárod a büntetésvégrehajtási-rendszert és mindenki ugyanezt mondja neked. És elfogadod, hogy egy nagyon rossz ember vagy.
Shereen El-Feki: It's not just a question of unfair or ineffective laws. Some countries have good laws, laws which could stem the tide of HIV. The problem is that these laws are flouted. Because stigma gives unofficial license to treat people living with HIV or those at greatest risk unlike other citizens. And this is exactly what happened to Helma and Dongo from Namibia.
Shereen El-Feki: Ez nem csak igazságtalan és hatástalan törvények kérdése. Néhány országnak jó törvényei vannak, amik megállíthatják a HIV áradatát. A baj az, hogy ezeket a törvényeket semmibe veszik. Mert a stigma feljogosít, hogy a HIV-fertőzötteket és a legjobban veszélyeztetteteket másképpen kezeljük. Pontosan ez történt Helmával és Dongóval Namíbiában.
(Video) Hilma: I found out when I went to the hospital for a pregnancy check-up. The nurse announced that every pregnant woman must also be tested for HIV that day. I took the test and the result showed I was positive. That's the day I found out. The nurse said to me, "Why should you people bcome pregnant when you know you are HIV positive? Why are you pregnant when you are living positive?" I am sure now that is the reason they sterilized me. Because I am HIV positive. They didn't give the forms to me or explain what was in the form. The nurse just came with it already marked where I had to sign. And with the labor pain, I didn't have the strength to ask them to read it to me. I just signed.
(Videó) Hilma: Akkor tudtam meg, mikor terhességi vizsgálatra mentem a kórházba. A nővér bejelentette, hogy ma minden terhes nőt HIV-tesztnek is alávetnek. Megvizsgáltak és kiderült, hogy HIV-pozitív vagyok. Azon a napon tudtam meg. A nővér azt mondta: "Az ilyenek miért esnek teherbe, mikor tudják, hogy HIV-pozitívak? Miért vagy terhes, ha fertőzött vagy?" Biztos vagyok benne, hogy ezért sterilizáltak. Mert HIV-pozitív vagyok. Nem töltettek ki velem nyomtatványokat vagy magyarázták el, hogy mi van rajtuk. A nővér csak bejött velük, meg volt jelölve, ahol alá kellett írnom. És a szülési fájdalmak miatt nem volt erőm megkérni, hogy olvassák fel. Csak aláírtam.
SE: Hilma and Nick and our man in the kingdom are among the 34 million people living with HIV according to recent estimates. They're the lucky ones because they're still alive. According to those same estimates, in 2010 1.8 million people died of AIDS related causes. These are terrible and tragic figures. But if we look a little more broadly into the statistics, we actually see some reason for hope.
SE: Hilma és Nick és a királyságbeli emberünk beletartoznak abba a 34 millió emberbe akik a legújabb becslések szerint HIV-fertőzöttek. Szerencsések, mert még élnek. A becslések szerint 2010-ben 1,8 millió ember halt meg AIDS-hez köthető okok miatt. Ezek szörnyű, tragikus számok. De ha kicsit távolabbról szemléljük a statisztikákat, láthatunk némi reményre is okot.
Looking globally, the number of new infections of HIV is declining. And looking globally as well, deaths are also starting to fall. There are many reasons for these positive developments, but one of the most remarkable is in the increase in the number of people around the world on anti-retroviral therapy, the medicines they need to keep their HIV in check.
Globálisan nézve az új HIV-fertőzések száma csökkenőben van. Ugyanígy, a halálozások is egyre csökkennek. Ezek a pozitív fejlemények sok okra vezethetők vissza, amik közül az egyik legfontosabb az anti-retrovirális kezelésben részesülő emberek számának növekedése, ezek azok a gyógyszerek, amik a HIV-et kordában tartják.
Now there are still many problems. Only about half of the people who need treatment are currently receiving it. In some parts of the world -- like here in the Middle East and North Africa -- new infections are rising and so are deaths. And the money, the money we need for the global response to HIV, that is shrinking. But for the first time in three decades into this epidemic we have a real chance to come to grips with HIV. But in order to do that we need to tackle an epidemic of really bad law.
Persze még mindig vannak problémák. Jelen pillanatban a kezelésre szorulóknak csak fele kapja is meg azt. A világ néhány részén -- például a Közel-Keleten és Észak-Afrikában -- az új fertőzöttek és a halálozások száma is növekszik. A pénz viszont, amire a világméretű HIV-intézkedésekhez szükség lenne, fogy. De most először, a járvány három évtizede alatt, tényleges esélyünk van arra, hogy megbirkózzunk a HIV-vel. Ehhez viszont kezelnünk kell az igazán rossz törvények járványát.
It's for this reason that the Global Commission on HIV and the Law, of which I'm a member, was established by the agencies of the United Nations -- to look at the ways that legal environments are affecting people living with HIV and those at greatest risk, and to recommend what should be done to make the law an ally, not an enemy, of the global response to HIV.
Ezért hozták létre a HIV és a Jog Globális Bizottságát -- aminek én is tagja vagyok -- az Egyesült Nemzetek szervezetei, hogy vizsgálják a jogi rendszerek hatását a HIV-fertőzöttekre és a legjobban veszélyeztetettekre, továbbá javaslatokat tegyenek arra, hogy hogyan lehet a törvényt a HIV elleni intézkedések szövetségesévé, nem ellenségévé tenni.
Let me give you just one example of the way a legal environment can make a positive difference. People who inject drugs are one of those groups I mentioned. They're at high risk of HIV through contaminated injection equipment and other risk-related behaviors. In fact, one in every 10 new infections of HIV is among people who inject drugs. Now drug use or possession is illegal in almost every country. But some countries take a harder line on this than others.
Hadd mondjak egy példát arra, hogyan is tud a jogi környezet pozitív változást elérni. Az intravénás droghasználók egyike azon csoportoknak amiket említettem. Erősen veszélyeztetettnek számítanak, fertőzött injekciós tűk és egyéb rizikó faktornak számító tevékenységek miatt. 10 új HIV-fertőzöttből egy az intravénás droghasználók közül kerül ki. A droghasználat és -birtoklás a legtöbb országban illegális. De néhány országban ezt komolyabban veszik, mint máshol.
In Thailand people who use drugs, or are merely suspected of using drugs, are placed in detention centers, like the one you see here, where they are supposed to clean up. There is absolutely no evidence to show that throwing people into detention cures their drug dependence. There is, however, ample evidence to show that incarcerating people increases their risk of HIV and other infections.
Thaiföldön a droghasználókat vagy csak azokat, akikről ezt sejtik fogvatartó-központokba zárják, ilyenekbe, mint amit itt látnak, itt kell kitisztulniuk. Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy az elzárás kigyógyítja ezeket az embereket a drogfüggőségükből. Arra viszont bőségesen találunk bizonyítékot, hogy az emberek bebörtönzése növeli a HIV- és egyéb fertőzések megszerzésének veszélyét.
We know how to reduce HIV transmission and other risks in people who inject drugs. It's called harm reduction, and it involves, among other things, providing clean needles and syringes, offering opioid substitution therapy and other evidence-based treatments to reduce drug dependence. It involves providing information and education and condoms to reduce HIV transmission, and also providing HIV testing and counseling and treatment should people become infected. Where the legal environment allows for harm reduction the results are striking.
Tudjuk, hogy a droghasználóknál hogyan csökkenthetjük a HIV-fertőzést és egyéb veszélyeket. Ártalomcsökkentésnek hívják, és ide tartozik többek között a tiszta injekcióstűk és fecskendők biztosítása, az ópiumhelyettesítő terápia felkínálása és egyéb bizonyítottan hatásos függőségcsökkentő kezelések használata. Információval, oktatással és óvszerekkel látják el az embereket, hogy hátráltassák a HIV terjedését, és HIV-tesztet, tanácsadást és kezelést nyújtanak az esetleges megfertőződőknek. Ahol a jogi környezet lehetővé teszi az ártalomcsökkentést, szembeszökőek az eredmények.
Australia and Switzerland were two countries which introduced harm reduction very early on in their HIV epidemics, and they have a very low rate of HIV among injecting drug users. The U.S. and Malaysia came to harm reduction a little later, and they have higher rates of HIV in these populations. Thailand and Russia, however, have resisted harm reduction and have stringent laws which punish drug use. And hey, surprise, very high rates of HIV among people who are injecting drugs.
Ausztrália és Svájc a HIV-járvány kezdetekor bevezette az ártalomcsökkentés módszereit, náluk nagyon alacsony az intravénás droghasználók közt a HIV-fertőzöttek aránya. Az Egyesült Államok és Malajzia kicsit később jutottak el az ártalomcsökkentésig, és magasabb a HIV-fertőzöttek száma. Thaiföld és Oroszország azonban ellenállt az ártalomcsökkentésnek és szigorú törvényekkel bünteti a droghasználatot. És meglepő módon nagyon magas az intravénás droghasználók közt a fertőzöttek aránya.
At the Global Commission we have studied the evidence, and we've heard the experiences of over 700 people from 140 countries. And the trend? Well the trend is clear. Where you criminalize people living with HIV or those at greatest risk, you fuel the epidemic. Now coming up with a vaccine for HIV or a cure for AIDS -- now that's rocket science. But changing the law isn't. And in fact, a number of countries are starting to make progress on a number of points. To begin, countries need to review their legislation as it touches HIV and vulnerable groups. On the back of those reviews, governments should repeal laws that punish or discriminate against people living with HIV or those at greatest risk.
A Globális Bizottságnál tanulmányozzuk a bizonyítékokat és megismertük 140 országból több mint 700 ember élményeit. És mi a trend? A trend világos. Ahol a HIV-vel élőket és a legjobban veszélyeztetetteket kriminalizálják, csak erősítik a járványt. Feltalálni egy HIV-oltást vagy az AIDS gyógymódját -- ez olyan, mint az atomfizika. De a törvény megváltoztatása nem az. És tulajdonképpen sok ország is több ponton elkezdett fejlődni. Kezdetnek az országoknak felül kell vizsgálniuk a HIV-vel és veszélyeztetettjeivel kapcsolatos törvényhozatalukat. Erre alapozva a kormánynak hatályon kívül kell helyezni azokat a törvényeket amelyek büntetik és diszkriminálják a HIV-fertőzötteket és a legjobban veszélyeztetetteket.
Repealing a law isn't easy, and it's particularly difficult when it relates to touchy subjects like drugs and sex. But there's plenty you can do while that process is underway. One of the key points is to reform the police so that they have better practices on the ground. So for example, outreach workers who are distributing condoms to vulnerable populations are not themselves subject to police harassment or abuse or arbitrary arrest. We can also train judges so that they find flexibilities in the law and so that they rule on the side of tolerance rather than prejudice. We can retool prisons so that HIV prevention and harm reduction is available to prisoners.
A hatályon kívül helyezés nem egyszerű, és különösen nehéz ha érzékeny kérdéseket érint, mint a drogok és a szex. De addig is sokat lehet tenni, amíg ez a folyamat zajlik. Az egyik legfontosabb lépés a rendőrség megreformálása, hogy jobb gyakorlataik legyenek a terepen. Például, hogy a veszélyeztetett rétegeknek óvszert osztogató szociális munkások ne essenek rendőrségi zaklatás, bántalmazás vagy önkényes letartóztatás áldozatául. Megtaníthatnánk a bírókat, hogy használják rugalmasan a törvényt és a tolerancia, ne az előítélet oldalán állva ítélkezzenek. Átszervezhetnénk a börtönöket, hogy a HIV-megelőzés és ártalomcsökkentés a rabok számára is elérhető legyen.
The key to all this is reinforcing civil society. Because civil society is key to raising awareness among vulnerable groups of their legal rights. But awareness needs action. And so we need to ensure that these people who are living with HIV or at greatest risk of HIV have access to legal services and they have equal access to the courts. And also important is talking to communities so that we change interpretations of religious or customary law, which is too often used to justify punishment and fuel stigma.
A kulcs ehhez a civil társadalom megerősítése. Mert a civil társadalom elengedhetetlen ahhoz, hogy a veszélyeztetett csoportok figyelmét felhívjuk a jogaikra. De a tudatosításhoz cselekedni kell. Tehát biztosítanunk kell, hogy a HIV-fertőzöttek és a legjobban veszélyeztetettek szabadon hozzáférhessenek a jogi szolgáltatásokhoz és egyenlő esélyekkel állhassanak a bíróság elé. Szintén fontos, hogy beszéljünk a közösségekkel és megváltoztassuk a vallási és szokványos törvények értelmezését, amit túl sokszor használnak a büntetés igazolására és a stigma erősítésére.
For many of us here HIV is not an abstract threat. It hits very close to home. The law, on the other hand, can seem remote, arcane, the stuff of specialists, but it isn't. Because for those of us who live in democracies, or in aspiring democracies, the law begins with us.
Sokunk számára a HIV nem valami elvont fenyegetés. Nagyon is személyesen érint. A törvény viszont távolinak, misztikusnak vagy szakértőinek tűnhet, de nem az. Számunkra, akik demokráciában vagy fejlődő demokráciában élünk, a törvény velünk kezdődik.
Laws that treat people living with HIV or those at greatest risk with respect start with the way that we treat them ourselves: as equals. If we are going to stop the spread of HIV in our lifetime, then that is the change we need to spread.
A törvények, amik a HIV-fertőzötteket és a legjobban veszélyeztetetteket tisztelettel kezelik, mind abból indulnak ki, hogy mi magunk hogy kezeljük őket: egyenlőkként. Ha még a mi életünkben meg akarjuk állítani a HIV terjedését, akkor ez az a változás, amit terjesztenünk kell.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)